Tartalom Elõzõ Következõ

IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én Borz képviselõ úrnak a megjegyzésére szeretnék reflektálni. Nemcsak õ, már más is felvetette, hogy kisebb új felekezetek valamiféle vagyoni spekulációk okán jöttek létre. Borz képviselõ úr nem forgolódott ezekben a körökben, és ezért nem tudja, hogy a dolog nem így van, hanem az elmúlt rendszerben - a kis közösségek csakúgy, mint a nagyok - számtalan üldözésnek voltak kitéve, és ezért az Állami Egyházügyi Hivatal munkálkodása nyomán leszakadtak bizonyos csoportok egyházakról, amelyeket esetleg éveken át, némelyiket másfél évtizeden keresztül is illegalitásban sanyargatta az állam, és óriási erõfeszítések után voltak képesek csak valamilyen legális körülmények közé jutva a mûködésüket biztosítani. Amikor tehát a 100 fõs és a többmilliós közösséget szembeállítja egymással, ezt is látni kell, továbbá azt is, hogy a törvény a jogok közé tesz egyenlõséget, tehát függetlenül attól, hogy kicsi vagy nagy egy közösség, ugyanazok a jogok illetik meg. Hadd használjak egy egyszerû példát: egy csecsemõt bizonyos tekintetben ugyanolyan jogok illetnek meg, mint Borz képviselõ urat, aki felnõtt férfi! (Derültség.) De hadd menjek még tovább. Nem Matyi képviselõ úr próbál itt valamiféle furfangos lehetõséget biztosítani a 100 fõ körüli egyházak részére. Hadd idézzem Borz képviselõ úr számára és azok felé is, akik talán nem ismernék az 1990. évi IV. törvényt, amely az egyházakról és a vallásszabadságról szól. E törvény 15. §-ának (3) bekezdése a következõképpen hangzik: "Az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik." Tehát maga az ide vonatkozó jogszabály mondja ki, hogy azonos jogok illetik meg az egyházakat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ugyanolyan befolyáshoz jut hozzá egy 100 fõs közösség, mint a többmilliós közösség. Senki nem gondolja: csupán az élethez, a mûködéshez való jogát elvitatni pusztán azon a címen, hogy õk kevesebben vannak, vagy késõbb kényszerültek megalakulni, nem lehet. Hadd tegyek még egy megjegyzést. És ez az, hogy az egyházak vagyona, amelyrõl most szó van, különös tekintettel a legnagyobb egyház vagyonára, valamikor szintén így kezdett gyarapodni, hogy az állam nem elvett vagyonát adta vissza, hanem adott neki vagyont, a mûködését biztosította, mert valamilyen szempontból számított az egyház szolgálataira. Tehát most kimondani azt, hogy bizonyos egyházakat, amelyektõl nem vettek el ingatlant, nem juttatunk mûködési lehetõséghez, oldják meg õk úgy, ahogy gondolják - ellenkezik korábbi elvekkel is. Én azt mondom: ha a mûködõképesség ott volt a törvényjavaslat-tevõk szándékai között, akkor nem alapozzák ezt az ügyet egy igazságtalanságra. Az ügy maga egy olyan nemes ügy, amelyet nem szabad ilyen igazságtalanságokkal és legfõképp ilyen indulatokkal kezelni. Köszönöm szépen. (Taps.)

Homepage