DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban egy ügyrendi észrevételt szeretnék tenni. Úgy tudom, hogy most részletes vita folyik, és meg kell mondjam, hogy a hallottakat tekintve az égadta világon semmi különbséget nem érzékelek az általános vita lezárása előtti témák, felszólalások jellege, tartalma és köre, valamint a mostani felszólalások tartalma, jellege és köre között. Nagyon kérem, ha tévednék, akkor zárjuk le az általános vitát és nyissuk meg a részletest. Ha a részletes vitában nincs hozzászólni való, akkor fejezzük be. Ez lenne az ügyrendi javaslatom. (Taps a jobb oldalról.) Ami a további hozzászólásomat illeti, ezek után és ennek előrebocsátásával bocsánatot kell kérnem a tisztelt Háztól, hogy én is megszeghessem a Házszabályt, és hadd reflektáljak azokra, amelyek az általános vita keretébe tartozóan ugyan, de a részletes vitában elhangzottak. Ha tiszteletben tartom a Házszabályt, megfosztom a Magyar Demokrata Fórumot attól a lehetőségtől, hogy megválaszolhassa az eljárási szabályok megsértésével elhangzott koncepciókat és ellenérveket. Nagyon röviden néhány kérdésre szeretnék válaszolni, amit Matyi László és Jánosi György képviselőtársaim érintettek. A felszólalók felrótták, hogy a törvény az egyházak működőképességét nem rendezi. Szabadjon utalnom arra, hogy a törvényjavaslatból és a hozzáfűzött módosító indítványokból egyértelműen kitűnik, hogy két külön kérdésről van szó. Ez a törvény az egyház működéséhez, szolgálati szerepéhez szükséges közvetlen eszközöket akarja biztosítani az iskolák, kórházak, szociális intézmények visszaadásával, azonban ettől teljesen más kérdés, egy másik törvény kérdése, hogy ennek a működtetésnek a megoldására hogyan és miként kerül sor. A törvény meghozatalára - ugyancsak módosító javaslat formájában - indítvány történt. Ha az Országgyűlés elfogadja az indítványt, akkor külön törvényt kell majd megalkotnia az egyházak működőképességének biztosításáról. Mi lesz addig, amíg nem születik meg a törvény? Az a kényszerhelyzet, ami most is van, hogy az egyházak saját maguk eltartása mellett - ez is van, ne feledkezzünk meg róla és ne fogjuk fel úgy, mintha a hívők széles köre ne határozná meg alapvetően és nagyon jelentős mértékben egyházuk sorsát és anyagi bázisát, de ezen túlmenően a költségvetésből támogatódnak ezek az egyházak. Ez így volt eddig is és nyilvánvalóan ez lesz addig, ameddig a működőképességről külön törvény nem születik, sőt egyéni meggyőződésem szerint bizonyos mértékben nyilvánvalóan tovább is. Hadd térjek itt rá egy teljesen tévesen használt fogalomra, az állam és egyház szétválasztásának a kérdésére. Óriási tévedés azt mondani, hogy amíg az egyházak a költségvetésből támogatást kapnak, addig nem lenne biztosítva az államnak és az egyháznak a szétválasztása. A világon egy-két ország kivételével talán sehol nincs olyan ország, ahol az egyházak nem kapnának költségvetési támogatást, mégsem mondjuk azt, hogy ezekben az országokban nincsenek szétválasztva az egyházak az államtól. Aki azt mondja, hogy a költségvetésből való támogattatás nem teszi lehetővé az állam és az egyház szétválasztását, vagyis ellentétben van azzal, az, kérem szépen, vagy félre akarja vezetni a kérdés iránt érdeklődőt, vagy műveltségi hiányban szenved+ (Tóth Albert közbeszólása: Ez az!) + és az utóbbi tekintetében szeretnék akkor egy nagyon rövid tájékoztatást tartani, mit értünk állam és egyház szétválasztásán. Értjük először is azt+ (Közbeszólások a bal oldalról: Ne részletezd!)