LABORCZI GÉZA (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hozzászólásomat egy bejelentéssel és egy kéréssel kezdem. A bejelentés az, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége tegnap este benyújtotta azt a módosító csomagot, amely ezt a címet viseli: "Az egyházak működéséhez szükséges ingatlanokról." A csomag tartalmilag akár önálló törvényjavaslat is lehetne, mégis a könnyebb kezelhetőség érdekében úgy állítottuk össze, hogy a Kormány által benyújtott törvényjavaslat logikáját követjük, és így talán ez jó tárgyalási alapnak is bizonyul. Szinte nincs is olyan pontja az eredeti törvényjavaslatnak, amelyhez valamilyen módosító indítványt ne nyújtottunk volna be. Módosítványcsomagunk a működőképesség elvéből kiindulva a működőképességhez szükséges ingatlanok visszaadásáról rendelkezik. Ugyanakkor - amint a vitában is többször felvetődött - az egyházak működőképessége nemcsak ingatlankérdés, hanem ehhez kapcsolódóan sok minden másra is szükség van. Hadd idézzek az utolsó részéből ennek a módosító javaslatnak. Eszerint: "A Kormány 1991. november 30-ig az Országgyűlés elé terjeszti azokat a törvényjavaslatokat, amelyek az egyházak államtól független működőképességének biztosításáról rendelkeznek." Tettük ezt a határidőt azért ebbe a módosító indítványba, hogy még ebben az évben a költségvetés elfogadása előtt tudjunk erről a kérdésről határozni és dönteni. A kérés pedig a következő ezzel kapcsolatosan mind a képviselőcsoportokhoz, mind pedig a képviselőkhöz, hogy tanulmányozzák ezt a módosított csomagot, mert azt gondolom, hogyha a leírt szöveg alapján tudunk vitatkozni, akkor elkerülhetjük azt, amit az imént is hallottunk, meg oly sokszor kísértés volt ebben a vitában, hogy árnyékbokszolássá válik az, ami a Parlamentben folyik. Tehát itt leírt, tényszerű dolgokról tudunk majd vitatkozni, s úgy gondolom, hogy valóban ehhez a témához csak ez illik. Mint evangélikus lelkész, azt vallom, hogy a közéletnek a dolgait csak a józan ész alapján tudjuk előremozdítani, és a józan ész alapján végiggondolt reális lehetőségek között tudjuk az egyház dolgait is segíteni. Azt gondolom, hogy a kardcsörtetés ehhez a témához nem illik, másrészt azt is tudomásul kell venni, hogyha a szocializmus által a végsőkig összekuszált tulajdonviszonyokon mi hajbakapunk, akkor tulajdonképpen a régi rend kívei dörzsölhetik csak a kezüket elégedetten, és nem is alaptalanul! Ugyanakkor az is világos, hogy a nemes szándékú és a nemes hangvételű vita ebben a kérdésben is szükséges és elengedhetetlen, mert csak az elmét nemesítő és minden szempontot végiggondoló vita után születhet olyan törvény, amely valóban minden érdeket és minden szándékot magába ölel! Témánkhoz szinte csak tételszerűen a következő szempontok szerint szeretnék még hozzászólni. Egyrészt a történelmi távlatokat szeretném felvetni, másrészt pár jogi megfontolást is, utoljára pedig egypár gazdasági szempontot és a működőképesség kérdését hadd vessem fel. Itt a vitában felvetődött, hogy a Szabad Demokraták elfelejtik a történelmi távlatokat. Azt gondolom, hogy ez így önmagában nem igaz. Valóban látni kell, hogy itt abban a helyzetben, amelyben most vagyunk, mögötte hosszú történelmi távlatok húzódnak meg. Hadd gondoljam végig nagyon röviden az egyház és az állam kapcsolatát a történelmi távlatokban. Az első az őskeresztény állapotoknak a kérdése. Ebben az első gyülekezetek valójában nem követeltek semmiféle testületi részvételt a hatalomtól vagy a vagyonból, de mégis elemi kötelességüknek érezték, hogy a közrendért és a hatalomért imádkozzanak, és a szegényekkel a végsőkig vállalják a szolidaritást. A következő nagy téma az a konstantinuszi fordulat volt, amely véleményem szerint az egyház és az állam olyan mértékű összefonódását indította meg, hogy az mind a mai napig olyan helyzetet teremtett, hogy az egyház alig tudott ebből, a hatalom szövevényéből kitörni. Ez többször felvetődött. Egy mellékes szempontot hadd jegyezzek meg. Azt gondolom, hogy ez nem lehet modell, de valójában a következőt mégiscsak figyelembe lehet venni. Amikor a Nagy Constantinus-i fordulat bekövetkezett, felvetődött, hogy ki volt a hittagadó és ki nem, és akkor csak azok szólalhattak meg egyházi kérdésben, akik nyilvános bűnbánatot tartottak. Jó lenne néha ezt is komolyan venni! A reformáció kora a következő terület. Az egyház részéről ekkor következik be a visszatalálás a tiszta forráshoz, és Luther megfogalmazza, hogy a hatalom ugyan Istentől van - így látja a hívő ember -, még sincs joga beavatkozni az egyház életébe, az egyház pedig nem törhet világi hatalomra, inkább kritikai funkciót lásson el ebben a megfogalmazásban és ebben az értelemben, az állam pedig egyre jobban igyekszik megszabadulni az egyház gyámkodásától, és így kezd ekkor megfogalmazódni az állam és az egyház szétválasztásának teológiai és jogi elve is. Kelet-Európában - és egy nagy ugrás után ide érkezünk el - a bolsevizmus tulajdonképpen lenullázta az egyházakat mind anyagi, mind erkölcsi szempontból. Volt, amikor nagyon keményen, az egyházi ingatlanok elvételével, s volt úgy, hogy alattomosan megkereste a kollaborálni hajlandókat. Most az új kezdet lehetősége és felelőssége bízatott ránk. Úgy gondolom, hogy csak olyan törvényt szabad alkotnunk és elfogadnunk, amely tiszta forrásból táplálkozik, tehát az államot nem terheli ideológiai sallangokkal, az egyházak pedig ennek alapján megfelelhetnek a jézusi igénynek: "Ti vagytok a Föld sója!" Véleményem szerint a Kormány által benyújtott törvényjavaslat jelenlegi formájában igazából egyiket sem tudja megvalósítani! A jogi megfontolásokat hadd foglaljam össze nagyon röviden három pontban. Az egyik: hogy az államnak az evangélikus etika szerint is három fontos kritériumnak kell megfelelnie. A jogrend biztosítását és védelmét kell elvégeznie, az igazságosságot megvalósítani és a gazdasági életet az intézményeket, s az állampolgárok megélhetésének az elősegítését. A kérdés az, hogy beilleszthető-e ebbe a hármas követelménybe ez az előttünk fekvő törvényjavaslat. Úgy gondolom, hogy elég nehezen illeszthető be mind a három anélkül, hogy a részletekre kitérnénk. És a harmadik témakör a gazdaságosság kérdése és a működőképességnek a kérdése. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon sokszor vetődik föl, hogy az egyházaknak a működőképességéhez ingatlanokra van szükség, és ez valóban így is van, ugyanakkor azt is látnunk kell világosan, hogy az egyházak működőképessége elsődlegesen nem ingatlan és vagyon kérdése, mert a történelem arról is szól, hogy ott volt működőképes egy keresztény közösség, ahol a saját küldetéséhez, amely rábízatott, ahhoz maradt hűséges. Tehát az egyház nem e világból való, de mégis ebben a világban él, tehát a működőképességéhez szüksége van mindenekelőtt hiteles emberekre, és utána van csak szükség anyagi javakra és működő intézményhálózatra. Tehát a működőképességhez ez mindenképpen hozzátartozik. Józan észre hivatkoztam a beszédem elején, és nem akarom már ismételni azokat az általunk is jól ismert gazdasági szempontokat amelyeket remélem, majd mindenki a módosító indítványok elolvasása kapcsán is még jobban megismerhet. Mivel az egyházhoz tartozom, és amióta az eszemet tudom, befejezésül hadd utaljak a Bibliára. A 126. zsoltárban ezt olvashatjuk: mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak, aki sírva indul, amikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza. Remélem, hogy olyan törvényt tudunk megalkotni az érdemi viták után, amely nem a vágyálmok vagy a rémálmok birodalmába vezet, hanem megvalósító célokat jelöl ki, és így az egyházak együtt tudnak majd fejlődni a mi társadalmunkkal, s egyszer mindenki nevetve hozhatja majd kévéit. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)