DR. EÖRSI MÁTYÁS: Épp most tértem volna rá+ (derültség) +, így elnök úr figyelmeztetése okafogyottá vált. Mint mondtam, az ügyrendi bizottság és az alkotmányügyi bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vitában a részletes vita szabályait kell alkalmazni egy részről, másrészt pedig azt mondta ki, csak olyan szakaszokhoz lehet benyújtani módosító indítványt, amelyeket az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősített. Úgy gondolom, ezzel az volt a cél, hogy a vita minél szűkebb keretek között folyjék - erről már szóltam. Nekünk pedig az a véleményünk - íme a kisebbségi álláspont, először tömören összefoglalva, majd pedig kifejtve -, abban az esetben, hogyha a Parlament a Kormány előkészítése alapján egy megalapozott politikai vitát folytat le a kárpótlási törvény ügyéről, sokkal előbb fog a Parlament elfogadni egy kárpótlási törvényt, mint a bizottságok által javasolt módon. A kérdés persze az - föl kell tenni -, hogy mi a vita célja. A vita célja az, hogy a vitát megkerüljük, a vitát megakadályozzuk, vagy pedig az, hogy egy minél jobb törvény kerüljön a Parlament előtt elfogadásra. A legelső kérdés, amivel részleteiben szeretnék foglalkozni, hogy mi legyen a Kormány szerepe a kárpótlási törvény vitájában. Úgy látom - nagyon sok körülmény erre utal -, hogy a Kormány saját magának passzív szerepet kíván kiosztani, nem kíván aktívan közreműködni a kárpótlási törvény alkotmányellenességének kiküszöbölése során. Amikor az Alkotmánybíróság meghozta döntését, a kormányszóvívő az Alkotmánybíróság ítéletét elemezve azt mondta: az Alkotmánybíróság az ellenzéki pártok állásfoglalását minősítette alkotmányellenesnek, egyben azt állította, hogy a Kormány elképzelései ezzel szemben alkotmányosak voltak. Antall József miniszterelnök úr ezt tegnap megerősítette egy beszédében. Úgy tűnik tehát, hogy az Alkotmánybíróság nem a kormánykoalíció pártjai által elfogadott kárpótlási törvényről mondott véleményt, hanem az ellenzéki képviselők szónoklatairól. Úgy vélem, tisztelt Országgyűlés, hogy abszurdum ez a beállítás. Nyilvánvaló, hogy az Alkotmánybíróság arról a szövegről döntött, arról a szövegről mondta ki, hogy az alkotmányellenes, amely szöveget a kormánykoalíció többségében lévő képviselői elfogadtak. Ehhez a törvényhez egyetlenegy képviselői, bocsánat, ellenzéki képviselői indítvány nem került be, és ennek a törvénynek minden szakaszához, amelyet az Országgyűlés végül elfogadott, Balsai István igazságügyi-miniszter úr hangos "igen"-nel felelt, tehát azt mondta, hogy a Kormány elfogadta ezeket az indítványokat. Teljesen megalapozatlan és, mondom, elég furcsa az a beállítás tehát, hogy alkotmányellenesnek nem a Kormány szövege, nem a törvény szövege, hanem az ellenzéki pártok képviselői által előadott koncepciók minősültek. Szeretném egyébként megemlíteni, hogy érdemben is téves a miniszterelnök úrnak az a nyilatkozata, hogy az ellenzéki pártok álláspontja alkotmányellenes. Az SZDSZ, amikor azt az álláspontot képviselte, hogy nemcsak a vagyonukban kárt szenvedettek sérelmeit kell kielégíteni, hanem állampolgári jogon kell kárpótlást nyújtani, ez az álláspont nem minősül alkotmányellenesnek, az Alkotmánybíróság pusztán azt mondta ki, hogyha csak a vagyoni sérelmeket szenvedettek kapnak kárpótlást, ez önmagában nem alkotmányellenes. Kérem, ezt a két dolgot ne keverjük össze. Kérdés, hogy miért mondja azt a Kormány, a Kormány szóvivője és miniszterelnöke, hogy a Kormány előterjesztése nem volt alkotmányellenes, és hogy nem a Kormány álláspontja minősült alkotmányellenesnek. Megítélésem szerint azért mondta ezt, mert a presztízsét kívánja menteni. (Közbeszólás a jobb oldalról: Mi köze ennek ahhoz?)