DR. SIPOS IMRE (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint vidéki képviselő és mint az ország egyik leghátrányosabb helyzetű térségének képviselője különös jelentőségűnek tartom e törvényjavaslat tárgyalását. Az elmúlt időszak városcentrikus, vidéksorvasztó politikája állította megoldhatatlan feladatok elé az ugyan elméletileg önálló, gyakorlatilag viszont anyagilag teljesen kiszolgáltatott fiatal önkormányzatokat. Tanácsok összevonása, társközségi kapcsolatok kialakítása fokozatosan rontotta a kistelepülések pozícióit. De nem kivételek hátrányos helyzetük szempontjából egyes nagyobb községek és hátrányos helyzetű régiókban elhelyezkedő kisvárosok sem. Súlyosbítja a jelen helyzetet, hogy ezen kistelepülések lakóinak egyáltalán nincs munkalehetőségük, mindannyian az önkormányzattól várják a segítséget. Az önkormányzatok viszont az úgynevezett fejkvótán kívül más bevételi forrásokkal nem rendelkeznek, sem személyi jövedelemadó, sem vállalkozási nyereségadó, sem egyéb bevétel nem áll rendelkezésükre, nem folyik be az önkormányzatok pénztárába. Így a lakosság, melynek jó része a cigány lakosság soraiból való, teljesen foglalkoztatás nélküli, válságos helyzetbe kerül, külön támogatás nélkül további léte megkérdőjeleződik. Hovatovább a hátrányos helyzetű gyermekek iskolai élelmiszersegélye sem lehetséges. A fentiek értelmében egyetértünk a hátrányos helyzetű önkormányzatok külön támogatásával további életképességük megőrzése céljából. Példaként hoznám fel az előzőekben elmondottak alátámasztására választókerületem néhány községét, Babócsa, Bolhó, Drávatamási, Istvándi, Rinyaszentkirály, Vízvár községeket, amelyek kritikus anyagi helyzetben vannak, hogy csak a legsúlyosabbakat említsem. Ezeknek a további léte forog kockán a kiegészítő támogatások megszavazása nélkül. Nem értünk egyet azonban a fővárosi önkormányzat részére népességarányos hányad címén 1 milliárd forint biztosításával. Nem hiszem, hogy a főváros önhibáján kívül hátrányos helyzetű lenne, hiszen az utóbbi több évtizedes időszak fővároscentrikus volt, prezentálva a vidék és a főváros közti fényévnyi különbséget. Ezen egymilliárd forintot inkább olyan, a társadalom preifériájára zuhant vidéki önkormányzatok között kellene szétosztani, amelyeket fentebb említettem, s amelyek kiszorultak a kiegészítő támogatások sorából. Hiányoljuk, hogy nem vette figyelembe a törvényjavaslat a korábbi közös tanácsi társközségek elmaradott infrastruktúrájának helyreállítását célzó intézkedések anyagi feltételeit, a körzetesítés miatt megszünt óvodák, iskolák és egyéb intézmények visszaállítását, s ezek működéséhez szükséges anyagi feltételeket. Hiszen éppen ezen intézmények hiánya alakította ki azt az óriási szakadékot, mely jelenleg a főváros, a nagyvárosok és a vidék között fennáll, s a kiegészítő támogatás nélkül ez még tovább szélesedik. Szintén elfogadhatatlan számunkra, hogy azon önkormányzatok, amelyek közösen tartanak fenn körjegyzőségeket, - egy-egy körjegyzőség fenntartása sok esetben meghaladja a fenntartó önkormányzatok anyagi erejét -, nem részesülhetnek kiegészítő támogatásban. Mindent összevetve az előzőekben vázolt anomáliák korrekciójával a törvényjavaslat elfogadását javasoljuk a tisztelt Országyűlésnek. (Taps a kormánypárt részéről.)