DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész: Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr interpellációjában említett két ügyben tavaly július 17-én vádemelésre utasítottam a Budapesti Katonai Ügyészséget, amely szeptember 6-án nyújtotta be a vádiratot mind Pallagi és Horváth urak, mind pedig Végvári úr ellen. Pallagi és Horváth urak ügyében a tárgyalás kitűzésére azért került sor később, mert az új népi ülnökök megválasztásáig a bíróság tanácsát megalakítani nem lehetett. A katonai bíróságnál a népi ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú nem lehet és nem volt tábornoki rendfokozatú ülnök. A képviselő úr kérdéseire tisztelettel a következőket válaszolom. A felmentésre irányuló ügyészi indítvány valóban igen ritka. Ha a büntető eljárásnak akadálya van, az ügyész a vádat rendszerint elejti, de ennek feltétele az, hogy az ügyész ebben határozott meggyőződésre jusson. Ha az ügyésznek határesettel kell szembenéznie, akkor a szakirodalom a felmentés indítványozását tekinti helyesnek, így foglalt állást a Büntetőeljárás magyarázata II. kötet 613. oldal. Ez azért korrekt megoldás, mert a vád fenntartásával az ügyész a bíróság döntését kéri. Tavalyi ügyészi gyakorlatban az összes felmentéssel végződő ügy mintegy 10ában indítványozott az ügyész felmentést, az elmúlt évben 124 ilyen adatot találtam, ez persze elenyésző ahhoz képest, hogy az összes felmentett vádlottnak a száma 1024 volt. A végindítványra - hogy a következő kérdésre térjek át - az eljárt katonai ügyész utasítást nem kapott. A bíróság előtt szó szerint a következőket mondta: - idézek: "Amikor a tényállást fenntartottam és a vádlottak felmentését indítványoztam, saját ügyészi meggyőződésemből eredő jogi következtetést terjesztettem elő" - eddig az idézet. Az ügyész úr a tárgyalással kapcsolatban utasítást nem kapott sem tőlem, sem a katonai ügyészségi feletteseitől. Indítványát a katonai bíróság előtt részletesen megindokolta, ez a szakmai kritika számára hozzáférhető. A tényállást fenntartotta, és a büntetőeljárásban ez a vád tárgya. És előadta a maga jogi következtetését, de nem kívánta kizárni annak a lehetőségét, hogy a bíróság más következtetésre jusson, és a vádlottak terhére rótt katonai bűncselekmény az elöljáró intézkedés elmulasztása tekintetében a bíróság más következtetésre is jutott. Az utolsó kérdéssel kapcsolatban hadd mondjam el: az ügyészségnek és a legfőbb ügyésznek az ilyen típusú eljárásokkal kapcsolatos külön jogpolitikai álláspontja nincs. Ezzel azt szeretném mondani, hogy a vádlottak politikai hovatartozásával kapcsolatban vagy korábbi tevékenységével kapcsolatban olyan prekoncepció az ügyészségen nincs, amely előre eldöntené az ilyen ügyekkel kapcsolatos ügyészi álláspontot. Az ügyészségek számára ügyek vannak és gyanusítottak, illetve vádlottak, akiknek a konkrét cselekményeit kell elbírálni a hatályos törvények alapján. Ha mégis arra vállalkoznék, hogy az ügyészség általános jogpolitikai álláspontját fogalmazzam meg, akkor ez minden ügyben a törvények megtartása és az, hogy a bíróságon a bizonyítási eljárást követően az ügyész a benne kialakult legjobb meggyőződésének megfelelően foglaljon állást. Mivel itt még folyamatban lévő ügyről van szó, nem tartanám szerencsésnek, hogy az ügyben felmerült jogi kérdésekről szóljak. A kérdéseket köszönöm és kérem a tisztelt képviselő urat és a tisztelt Országgyűlést, hogy a válaszomat fogadja el. (Taps.)