NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter: Elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt dr. Kozma Huba képviselőtársam. Azt hiszem, hogy az előzmények ismertek. A Független Kisgazdapárt hozta be a Parlamentbe a 47-es gondolatot, amely alapja volt a koalíciós belépésünknek, amelynek lényege, hogy a 40 éves diktatúra alatt meggyalázott és kifosztott parasztságot erkölcsilag-anyagilag rehabilitálják. Ennek kiinduló pontjáról a 600/1945-ös ideiglenes kormány földreform-tervezetét vettük, amely megszüntette a főúri nagybirtok- rendszert, és mintegy 640 ezer nincstelent juttatott 3,5 millió kataszteri hold földhöz. Tehát ezeket az állapotokat vettük kiindulásnak, hogy az ebben történt erőszakos változásokat kell rendezni, és az álláspontunk az volt: ennek a legegyszerűbb módja a tulajdonjog visszaadása, egyszerű telekkönyvi átvezetés, aztán a parasztság tulajdona birtokában eldönti, hogy maga akar-e gazdálkodni, szövetkezeti tag marad-e, otthagyja a földjét a jelenlegi nagyüzemeknél, állami gazdaságnál, termelőszövetkezetnél, vagy esetleg a piac beindulásával el is adhatja. Ezek voltak a normafai tárgyalásoknak az alapjai, amelyek kisebb változtatással kerültek a Kormány elé, ahol aztán az Alkotmánybíróság hamvába fojtotta ezeket az elképzeléseket. Utána figyelembe véve, hogy a termőföldnél nem lehet privatizáció, mert ez alkotmányellenes a gazdasági élet más területeivel ellentétben. Megindultak a tárgyalások ezek után, amelyek aztán - meg kell mondani, hogy a koalíció legnagyobb pártjának a megmerevedése miatt - patthelyzetet idéztek elő. Így jött létre a november 17-18-i kiskunmajsai találkozó, amelyet lehet kritizálni pro és kontra, de egyet azért figyelembe kell venni, hogy a holtpont után valami kompromisszumkészséget mutatott több pártnak a részéről, tehát ez reményt keltett arra, hogy valami elindulási lehetőség lesz, és fölismerte a többi párt is, hogy ezt a kérdést nem lehet hovatovább húzni. A külföldnek egyöntetű véleménye, hogy addig ide külföldi tőke nem jön be, amíg a tulajdonviszonyokat nem rendezzük. Néhány szóban arról, hogy a Kormány a kiskunmajsai megállapodás aláírását követően milyen intézkedéseket tett. A sajtóban is nagy nyilvánosságot kapott, hogy a Kormány 1990. november 22-i ülésén foglalkozott a megállapodással, és meghatározta a különböző kormányzati szervek részére a további kodifikációs feladatokat. Tekintettel arra, hogy a Kormány szándéka szerint a tulajdoni rehabilitáció kérdését a termőföldön kívül más igazságtalanul elvont tulajdonokra is ki kell terjeszteni, ipari és kereskedelmi sérelmeknél az 1952/4. tvr. törvénysértéseinél is, ezért úgy döntött, hogy ezeket a kérdéseket egységes törvényben kell rendezni. Bár tudomásom szerint Antall József miniszterelnök úr mai beszédében még ki fog térni a tulajdoni rehabilitáció kérdéseire is, ezért most csak nagyon röviden néhány gondolatban ismertetni szeretném a Kormány tegnapi ülésén elfogadott álláspontját. A tulajdoni reprivatizáció helyébe egységesen az értékpapírban történő kárpótlás lépne. Ez egyben annyit is jelentene, hogy akiknek tulajdona törvényben részletesen is felsorolt jogcímeken szűnt meg, azok az eredeti tulajdon értékéhez igazodva degresszív mértékű kárpótlást kapnának. Az így kapott értékpapír azon túl, hogy kamatozna, forgatható lenne, és bármilyen állami vagyon privatizálása során felhasználhatóvá válna. Hangsúlyozom, hogy itt kivételt képez az előző Németh-kormány által hozott rendelkezés, amely szerint a tagi tulajdon, amely a termelőszövetkezeti vagyonnak mintegy 35 százaléka, 1 millió 800 ezer hektár, minden további nélkül kivihető. Tehát erre a tételre nem vonatkozik. A Földművelésügyi Minisztériumnak mindezeken túl az az álláspontja, hogy a kárpótlási törvénytől függetlenül szükség van olyan törvényre is, amely a termőföld tulajdonára vonatkozó külön törvényben megjelenő rendelkezéseket mintegy egységes keretbe foglalja. Meg kell határozni azoknak a földeknek a körét, amelyek a jövőben is az állami, kincstári tulajdon részét kell, hogy képezzék. Részletesen szabályozni kell, hogy az állami gazdaságok kezelésében lévő termőföld, az állami gazdaságok dolgozói, valamint más felvásárlók között milyen kedvező feltételek mellett privatizálható, tételesen szabályozni kell a termelőszövetkezetek tulajdonába került földeknek a tagság részére történő nevesítés szabályait. Végezetül, bár erről külön törvény is készül, pontosan meg kell határozni az önkormányzatok tulajdonába került földek körét is. Ezúton szeretném kérni valamennyi képviselőtársmat, hogy ne tekintsék valamiféle túlszabályozás iránti javaslatnak az előzőekben kifejtetteket, már csak azért sem, mert a jövő szempontjából mindenképpen meghatározó jelentőségűnek kell tartani, hogy a termőföldre vonatkozó tulajdoni kérdések megnyugtatóan rendeződjenek úgy, hogy Magyarország 93 000 négyzetkilométeres területének minden kis részlete valódi és konkrétan meghatározott személyek, illetve egyéb szervezetek tulajdonába kerüljön. Tudomásom szerint még e héten, de a jövő héten, előzőleg tárcaegyeztetésre, majd 12-e körül a Kormány elé kerülve, mintegy december 16-20. táján kerül a Parlament elé a földtörvény-tervezet. Kérem tisztelt képviselőtársamat, hogy a kérdésére adott válaszomat szíveskedjék elfogadni. (Taps.)