BEKE KATA művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Örömmel válaszolok a kérdésére, mert nem arról van már szó, hogy fontolgatjuk a szakszervezetekkel való tárgyalást, hanem folyamatosan tárgyalunk a különböző szakszervezetekkel. Az utolsó tegnap volt, az első jó néhány héttel ezelőtt, és természetesen folyik tovább ez az egyeztetés. A közoktatás területén szervezett nyolc legnagyobb szakszervezettel tárgyalunk, a kultúra területén 18 ilyen szakszervezet működik, a felsőoktatásban foglalkoztatottaknak pedig 12 szakszervezetével tárgyaltunk. Visszatérve a legégetőbb kérdésre, a közoktatásra, közösen állapítottuk meg azt, hogy milyen mértékben tudunk béremelést elérni a rendelkezésünkre álló keretek között. Teljes volt a konszenzus abban, hogy összesen 42 százalékos fizetésemelést terjesztett elő a tárca. Ebben benne foglaltatik az a 10 százalék, ami az elmaradt, még Glatz Ferenc minisztersége alatt megígért béremelés utolsó harmada volna, 20 százalék fizetésemelés, és az egyéb értelmiségi anyagi ágazatoktól való elmaradás, amelyiknek a mértéke azért hála istennek nem 50 százalék, annyira nem fekete a világ, de éppen elég nagy, és azok a jövedelmek sem nagyok. Úgyhogy ezt szerettük volna elfogadtatni, ez a 42 százalék került a Kormány elé. Az ország ismert helyzetében erről - sajnos - nem lehet szó, minden bizonnyal a 30 százalék lesz az, amelyik a Kormány által is elfogadásra kerül. Ennek egyébként 7,7 milliárd a vonzata, a 42 százalék 15 milliárdot jelentett volna. Látom a pénzügyi államtittkár kollégám arcán azt, amit mint lehetőségről, mint irrealitásról szóban is hallottunk. Nemcsak a bérrendszerről tárgyaltunk egyébként, pontosabban erről a százalékos fizetésemelésről, hanem egy új bérrendszer kialakításáról is. Ugyanis nem kívánjuk a most feltehetően csak 30 százalékos, a jövőben reméljük, hogy sokkal nagyobb fizetésemelést az eddigi automatizmus szerint a pedagógusoknak juttatni, amely szerint a kis fizetésű kis emelést kap, a nagy fizetésű nagy emelést kap. Ezen szeretnénk változtatni, és helyrehozni az ország egyes részei és Budapest, illetve Budapest egyes kerületei közötti fizetési aránytalanságokat is. Ez a tárgyalás a közeljövőben fog folytatódni a különböző szakszervezetek és szakértők bevonásával. Természetesen a demonstrációról tudunk. Azt is tudjuk, hogy a szakszervezetek egyike nem tüntetést, hanem nagygyűlést szervez, éppen azért, mert tudatában van az ország helyzetének. Magam egyébként személy szerint nagyon örülök annak, hogyha a kollégák artikulálják a saját érdekeiket. Ez a magánember véleménye volt, és nem a tárca válasza. Végezetül, gondolom ez is bizonyítja azt, hogy változatlanul stratégiai ágazatnak tekintjük az oktatást. Nem nyugszunk bele abba a siralmas állapotba, amelyben van. Tudjuk azt, hogy nem történt meg az eredeti tőkefelhalmozás az oktatásügyben a hatvanas-hetvenes években, amikor megtörténhetett volna, de azt is tudjuk, hogyha itt a lehetőségek szerint, sőt annál egy kicsit többet nem fordítunk az oktatásügyre, akkor a jövőt tesszük tönkre. Kérem képviselő urat, szíveskedjék válaszomat elfogadni. (Taps.)