DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném előrebocsátani, hogy a válaszban, mint érintett miniszter természetesen jogi választ kívánok adni, az Ön interpellációjában felvetett igen súlyos politikai probléma politikai kezelést igényel. Kérem tehát a válaszomat úgy értékelni. Szeretném hinni, hogy az interpelláció most már pontosított törvényhely, nem a szervezkedés, hanem a gyülekezési és egyesülési jogra való utalást tartalmazza. Nos, egyetértek a képviselő úrral abban, hogy a társadalmunkban és általában egy adott jogállam társadalmában az egyesülés szabadságának olyan nagy alkotmányos jelentősége van, amelynek a büntetőjogi és egyéb védelme garanciákat kell, hogy nyújtson annak gyakorlása érdekében. Az egyesülés szabadságának a korlátozása tehát nem egyszerűen egyfajta szabadságjog korlátozása, hanem a szuverenitás, a demokrácia korlátozása. Ezért az egyesülési jog mint alapvető emberi szabadságjog jelentőségéhez mérten büntetőjogi védelemben részesül hazánkban is. Nem szeretném sem a tisztelt Országgyűlést, sem a tisztelt képviselő urat untatni itt a teljes tényállás ismertetésével, mégis hivatkoznom kell a büntető törvénykönyv 228/A szakaszára, amely szerint az egyesülési szabadság megsértésének minősül, ha valaki mást egyesülési jogának gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz. Szeretném ebből a tényállásból kiemelni a fenyegetés szót. A fenyegetést a hatályos Büntető törvénykönyvünk értelmező rendelkezései között akként magyarázza, hogy súlyos hátrány kilátásba helyezése is fenyegetésnek minősül, hiszen ez alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet ébresszen vagy keltsen. A bűncselekmény bűntettet képez, és a Btk. ilyen szabályozás alapján három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ezért természetesen, ha valakit álláspontja kifejtése végett az említett módon akadályoznánk egyesülési jogának gyakorlásában, akkor feljelentés, bejelentés vagy hivatalból történő észlelés alapján büntető eljárásnak van helye, és ennek alapján a szigorú felelősségre vonás nem kerülhető el. A képviselő úr által említett és a jogaival élni akaró munkást átszervezés vagy létszámleépítés miatt ért jogsérelem esetén természetesen különböző munkaügyi jogszabályokat is értelmezni kell. A Munka Törvénykönyve és számos más munkajogi jogszabály, végrehajtási rendeletek ezt a kérdést elég alaposan szabályozzák. Ezek közül egyet emelnék ki. Általános alapelvként tartalmazza a Munka Törvénykönyve, hogy a dolgozó munkaviszonyának megszüntetése esetén természetesen kerülni kell a munkáltatónak a joggal való visszaélés lehetőségét. Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, mármint a felmondási jog gyakorlása ebben az esetben, ha az a jog rendeltetésével össze nem férhető célra irányul, különösen ha a bírálat elfojtására, a dolgozók jogainak és törvényes érdekeinek csorbítására vezetne. Ezek elég közismert alapelvek, ezeket nem kívánom tovább ismertetni, hiszen valószínűleg a képviselő úr is tisztában van ezekkel. Természetes, hogy aki jogával visszaélt, ezért az alkalmazott felelősségre vonáson kívül különböző következményeket is kell, hogy viseljen. Nyilvánvaló az is, hogy akinek terhére a visszaélés történt, semminemű hátrány nem érheti. Végeredményben a Munka Törvénykönyvének 31. szakaszának (1) bekezdése, amely rendelkezik arról, hogy a munkáltató jogellenes intézkedése folytán megszüntetett munkaviszony esetén a dolgozót olyan helyzetbe kell hozni, mintha munkaviszonya meg sem szűnt volna, ezt a kérdést jogilag orvosolja. Magától értetődő természetesen, hogy ezek a hatályos munkajogi és büntetőjogi szabályok ugyan kellő jogi biztosítékot nyújtanak az egyesülési jog törvényes keretek között történő gyakorlására, ehhez képest a közös feladatunk "csak" az lehet, hogy a gyakorlatban is érvényt tudjunk szerezni a hatályos jogszabályoknak, és ez nyilván mindannyiunk kötelessége, beleértve képviselő urat is, aki egyéni kerületben megválasztott képviselő: a tudomására jutott konkrét eseteket természetesen fel kell dolgoznia, az általam említett módon büntető eljárásnak is van helye, és a vonatkozó példában is érintett érdekképviseleti szerveknek is nemcsak joguk, hanem kötelességük is ezekben az esetekben eljárni. Kérem még egyszer képviselő urat és a tisztelt Országgyűlést, hogy a válaszomat jogi válaszként értékelje, mert a felvetett politikai problémák politikai kezelést igényelnek és természetesen meghaladják egy interpellációra adandó válasznak nemcsak időtartamát, hanem fajsúlyát is. Köszönöm szépen. (Taps.)