DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adótörvényekkel általában kapcsolatos frakcióvéleményt Békesi László már elmondotta, én mindössze egyetlenegy gondolatot tennék hozzá. Azt hiszem, valamennyiünk számára világos, hogy jó adótörvényeket, működő, jó adórendszert csak egészséges gazdaságban lehet létrehozni. A mi gazdaságunk pedig pillanatnyilag minden, csak nem egészséges. Azok a sikolyok, amelyeket naponta hallunk a gazdaság felől, azok sajnos nem egy új életet szüléssel létrehozó asszony vajúdási fájdalmait jelzik, hanem inkább egy olyan betegnek a hangját, akinek egy elhagyott erdőben egy éppen arra járó orvostanhallgató egy életlen késsel operálja a perforálódó vakbelét. (Derültség.) És közben még a szomszédban is dőlni kezdett a KGST nagy, de odvas fája, és az újabb olajáremelkedés farkasa harapdálja a beteg lábát. (Derültség és taps.) Azt hiszem, hogy ez a hasonlat eléggé képszerűen fejezi ki gazdaságunk állapotát. Hadd tegyem hozzá, hogy ezt az operációt még gyorsan is kéne elvégezni, mielőtt a fa végleg ránk dől, vagy mielőtt a farkas nemesebb testrészeinkhez ér. (Derültség.) Ezért, mivel a legközelebbi jól felszerelt kórház sajnos messze van, és a beteg nem szállítható, ezért minimum azt el kell érni, hogy azt az életlen kést megköszörüljük. Úgy gondolom, hogy amikor az adótörvényeket a Kormány beterjesztette, nevezetesen azt a kettőt, amelyről én beszélni szeretnék, a vállalkozási nyereségadóról szóló és az állami vagyon utáni osztalékról szóló törvényt, akkor ennek a köszörűs munkának egy részét végezte el, és azt hiszem, hogy nem teljesen haszontalanul, hiszen sok hasznos pontosítás van ebben a törvényben,és a változások egy részével is egyet tudunk érteni. Nagyobb a probléma azoknál a részeknél, amelyek nem változtak, és ezek a legnagyobb hiányosságai ennek a módosításnak. Három ilyen, a gazdaság számára káros változatlanságot emelnék ki. Az egyik az, hogy a jövedelemelvonás továbbra is magas. Ezt mindenki tudja, hogy az ilyen tipusú adókban a 40 százalékos adókulcs hosszabb távon nem tartható fenn. Tudta ezt a korábbi Kormány is, és tudja ezt a mostani Kormány is, ezért egy csomó kedvezménnyel bástyázta körül ezt az adórendszert, ami viszont azt jelenti, hogy rontja a valódi piaci verseny kialakítását szolgáló esélyegyenlőséget. A másik ilyen - és erről is csak röviden beszélnék -: az amortizációs rendszer nem került változtatásra. Ez pedig azt jelenti, hogy a vállalkozók döntő többsége egyszerűen nem jut ahhoz a pénzhez, amelyből újra tudná termelni állóeszközeit, és ez növeli az amúgy is meglehetősen nagy technológiai lemaradásunkat a fejlett világhoz képest. A harmadik pedig, amiben szintén nem történt változás, az állami vagyon utáni osztalék, amit továbbra sem a ténylegesen befektetett vagyon után kell fizetni, hanem a nyereség után, ami két eredménnyel jár együtt, hogy a jó vállalatok járnak rosszul az ilyenfajta elvonással, a másik pedig az, hogy egy teljesen kusza kép alakul ki gazdaságunk, a vállalatok valóban gazdaságos működéséről. Úgy gondolom, hogy ezt az állami osztalékot legkésőbb a számviteli rendszer módosításával együtt a helyére kell tenni, és valóban tisztességes alapon kell elvonni az állami vagyon utáni részesedést a vállalatoktól. És egyébként mind a három témára vonatkozóan a következő évben a módosítást végre kell hajtani. Ezért nagyon kérem a Kormányt, hogy ha itt majd elfogadásra kerülnek az adótörvények, mert ebben semmiféle kétségeim nincsenek a kormánytöbbség ismeretében, akkor nehogy örömünnepet tartson, hanem azonnal kezdje el azokat az előkészítő munkákat, amelyek azt eredményezhetik, hogy a jövő évben ennél a három szükséges változásnál egy valóban előkészített törvényjavaslattal minél hamarabb a Parlament elé tudjanak állni. Egyetértünk azzal, hogy a kedvezményezett tevékenységek közé bekerültek a környezezetvédelmi beruházások, még ha elég szűk körben is és azzal is, hogy az elmaradt regionális térségek fejlesztésénél kiemelt lehetőséget kaptak az infrastrukturális és a munkahelyteremtő beruházások. Külön örülünk, amikor a törvényjavaslat elismeri, hogy a vállalkozók tagdíjai és támogatásai, amelyeket érdekvédelmi szervezeteiknek fizetnek be, azok közcélokat szolgálnak és ezért teljes adómentességet élveznek, mindenféle korlátozás nélkül. Annak viszont nem örülünk, hogy ugyanakkor a munkavállalók tagdíjfizetései és támogatásai a saját érdekképviseleteik számára a másik törvényjavaslatban, a személyijövedelemadó-törvényjavaslatban egy adómentességi korláttal lettek beszűkítve, és ott 150 forint fölött ezek a befizetések, ellentétben a vállalkozókkal, már adókötelesek. Mi úgy gondoljuk, hogy a munkavállalók érdekképviseleti szerveire legalább akkora feladatok hárulnak a következő időszakban, mint a vállalkozók hasonló szervezeteire, ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk ennek a diszkriminációnak az azonnali megszüntetését. Megértettük az élelmiszer-kiskereskedelem amúgy is január 1-jétől 35 százalékról 20 százalékra csökkenő adókedvezményének elvonására vonatkozó gazdaságpolitikai indokokat. Úgy gondolom azonban, hogy a Kormánynak még egyszer át kellene gondolnia ennek az intézkedésnek a következményeit. Meg kellene vizsgálni, hogy milyen eredménnyel fog ez hatni az alapvető élelmiszerárak emelkedésére, s azután szépen, lassan, nagyon csöndesen ezt a javaslatot vissza kellene vonnia. Azt nagyon szomorúan vettük tudomásul, hogy a kedvezményezett tevékenységek köréből sikerült kiirtani az utolsó kulturális tevékenységeket is, és tudom, hogy kész erre a válasz: hogy egyrészt az ágazat nyereségátlaga magas, másrészt pedig nem adóval kell a kultúrát támogatni. De szeretném elmondani: annak ellenére, hogy a kulturális ágazat átlagnyeresége valóban magas, ez az átlag sok mindent eltakar, és a valóban kulturális értéket képviselő művek támogatottsági igénye az elmúlt időben nemhogy csökkent volna, hanem éppenséggel növekedett. Nem tudom, hogy ez a 440 millió forint, ami a költségvetésben az itt kieső adókedvezmény pótlására bevezetésre kerül, elég lesz-e erre a kulturális támogatásra. Számomra egyetlen biztató lehetőség látszik ebben az ügyben, ez pedig a kulturális járulék, népszerű nevén a giccsadó felhasználása. Ugyanis azt tapasztalom, hogy irodalmi, zenei, képzőművészeti életünkben a giccstermékek mennyisége olyan mértékben növekszik napjainkban, hogy ha ezeket tisztességesen megadóztatjuk, akkor nem hinném, hogy gond lenne a valódi kulturális értékek támogatásával sem. Külön szeretnék beszélni a 7. §-ban szereplő, elsősorban a külföldiekre vonatkozó kedvezményekről. Azt támogatjuk, hogy az 5 millió forint értékkel, alaptőkével működő gazdasági vállalatok vagy vállalkozások, amelyekben mindössze 20 százalék külföldi tőkének kell lenni, ezeknek az adókedvezményét megszüntette a módosítás. Támogatjuk, mert magunk is úgy tapasztaltuk, ezekben a vállalkozásokban többnyire kalandortőke, időnként álkülföldi tőke jelent meg, pontosan addig a határig, amennyi az adókedvezmény eléréséhez szükség volt, és a magyar gazdasági életre igazán húzó hatással nem volt. Ezért támogatjuk azt, hogy a kedvezmények a jelentősebb befektetések felé irányuljanak, és támogatjuk azt is, hogy ezek a kedvezmények meghatározott időre, öt, illetve tíz évre szóljanak. Úgy látjuk azonban, hogy vannak itt olyan elemek, amelyek most már további módosításra adnának lehetőséget, és erről múltkor Pál László képviselőtársam a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvény kapcsán röviden beszélt. Az egyik ilyen változtatható elem az, hogy az ebben a paragrafusban meghatározott preferenciákat nem egy visszatartható adókedvezmény, hanem egy kedvezményes adó formájában javasoljuk meghatározni. Tehát nem 100 százalékos, 60 százalékos és 40 százalékos adókedvezményt adnánk ezeknek a vállalkozóknak, hanem 0 százalékos, 16 százalékos és 24 százalékos kedvezményes adó megfizetésére adnánk lehetőséget. Ez egyrészt előnyös lenne abból a szempontból, hogy egy elkerülhetetlen általános adókulcscsökkentés esetében a külföldi vállalkozók és a magyar vállalkozók adókülönbsége azonnal látható módon csökkenne, másrészt a külföldiek számára ez a fajta meghatározás egy biztonságosabb tervezhetőséget ad a következő időszakban, mint egy bármikor változtatható alapadókulcshoz viszonyított százalék. A másik módosító javaslatunk a 8. számú mellékletre vonatkozik. Ez a 8. számú melléklet azt a címet viseli, hogy "Különösen fontos tevékenységek", és a mellékletben foglalt tevékenységek végzése eredményeképpen 100 százalékos adókedvezményben lehet részesülni. Mi úgy gondoljuk, hogy ilyen adókedvezményt olyan tevékenységek végzésére lehet adni, amelyek rendkívül fontosak a gazdaság élénkítése, vagy a szerkezetváltás szempontjából. Amennyiben ezek valóban ilyen tevékenységek, akkor meg kell néznünk, hogy tényleg van-e ebből 150 darab, mint ami eddig volt ebben a mellékletben, ami most még nyolccal kiegészült, és véleményünk szerint radikálisan csökkenteni kell az ebben a mellékletben szereplő kedvezményezett tevékenységek számát, kiszűrve belőle a korábbi lobby-tevékenységek összes hatását. Amennyiben pedig ez a lista már olyan lesz, amely valóban a gazdaság élénkítése számára meghatározó tevékenységeket tartalmaz, akkor viszont nem értünk egyet azzal, hogy a tőke eredetére vonatkozóan megkülönböztetést tegyenek, és akkor azt mondjuk, hogy ebben a tevékenységsorban dolgozó hazai magántőkére ugyanazoknak a kedvezményeknek kellene vonatkozniok, mint a külföldi befektetésekre. Körülbelül ezek azok a módosítások, amelyekkel mi meg tudjuk szavazni a vállalkozásinyereségadó-törvényt. És befejezésül hadd mondjam el, hogy amikor készültem a hozzászólásra, és tárgyaltuk szakértő társaimmal a törvényt, akkor végig az a gondolat motoszkált a fejemben, az a Kopátsy Sándor által nemrég megfogalmazott gondolat, amelyre már Kállay Kristóf is hivatkozott, hogy vajon hasznos munkát végez-e mostanában a Kormány, pillanatnyilag a Parlament, amikor megpróbálunk kialakítani egy cizellált kedvezményrendszerben működő adót, amely egyrészt bizonyos vállalkozásfajtákat támogat, és bizonyos tevékenységek irányába orientálná a vállalkozókat. Hiszen valószínűleg igaz az, hogy az élet egészen másként működik odakint, és tényleg, aki elkerüli az adófizetést, az gazdagodik, és akinek erre nincs lehetősége, az szegényedik. Ez vonatkozik a vállalkozási nyereségadóra is, hiszen nyilvánvaló, hogy minden, itt általunk most meghatározott adókedvezménynél nagyobb lehetőséget biztosít az, aki számlaadás nélkül többletbevételhez jut, mint az, aki csak számlaadással tudja lekönyvelni a gazdasági eredményét. Ezért én rendkívül fontosnak tartom, hogy akármilyen adótörvényt fogad el vagy ad a Parlament a következő napokban, hetekben, a Kormány a korábbiaknál sokkal határozottabb intézkedéseket tegyen az elfogadott törvények betartásának ellenőrzése érdekében, és úgy gondolom, hogy a Parlamentnek pártállásra való tekintet nélkül a politikai támogatást számára meg kell adni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)