KÁDÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az adónemekkel kapcsolatos általános vitában két dologról kívánok szólni. Egyrészt az egyházaknak, valamint a nemzetiségi és etnikai kisebbségeknek nyújtandó közvetett támogatási formáról, másrészt külön az egyházak támogatásának a szükségességéről. A közvetett támogatási forma jól kiegészítheti a pártállamtól örökölt, inkább jelképes mértékű, mint valóságos támogatások rendszerét. Úgy gondolom, ha a kitűzött politikai cél a világnézeti és származási kisebbségi szervezetek működőképességének az elősegítése, akkor ezt a célt előjogok, kivételezett helyzet biztosításával, teljesíthetetlen pénzügyi követelések foganatosításával csak elvéteni lehetne. Az excepció, a kivétel ugyanis mind a többi európai nyelven, mind a magyarban kiemelést, kiragadást is jelent. A kivétellel együtt járna az elszakítás, az eltávolítás attól a társadalomtól, amelyből az egyházak vétettek, s amelynek szerves részei a nemzetiségi és etnikai kisebbségi szervezetek is. Jómagam mint gyakorló református lelkész és mint egy többnemzetiségű választókerület képviselője, valamint szabad demokrata képviselőtársaim ezt nem akarjuk. S hiszem, hogy mások sem e házban. Úgy gondolom, sokan vagyunk itt olyanok, akik igazán szeretnénk elősegíteni az egyházak teljes, anyagilag is független működését, s a nemzeti és etnikai kisebbségek eleven jelenlétét e társadalomban. Nekünk tehát más, a törvényhozás részéről még elfogadható, még megengedhető segítségnyújtáson kell törnünk a fejünket. Az egyházak és nemzeti kisebbségek anyagi önállósága természetesen csak távlati cél lehet. Egyelőre szükséges az átörökölt támogatási rendszer továbbvitele, ugyanakkor a közvetett támogatási rendszer, az új mechanizmus kiépítése, amely új támogatási rendszer csak csekély mértékben érinti a költségvetést - mint ahogy azt Soós Károly Attilától hallottuk -, ugyanakkor igen jelentős az érintett társadalmi csoportok számára. Másodszor felvetődhet a kérdés: miért van szükség egyáltalán az egyházak támogatására. S erről hadd szóljak külön. Egy ezt célzó módosítóindítvány-csomagot nyújtottunk be a tisztelt Házhoz képviselőtársammal, dr. Mészáros István Lászlóval együtt, amely indítványokat a tisztelt Ház tagjai már részben kézhez kapták a 933-as számon, vagy ezután kapják majd kézhez. Ezek a módosító indítványok az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénymódosítási javaslathoz kapcsolódnak. Az egyházak a társadalommal együtt megszenvedték a totális államnak a lelkiismereti és vallásszabadság ellen indított hadjáratát, amely igen hatékony volt négy évtizeden át. A magyarországi vallásfelekezetek jelenlegi helyzetét hadd hasonlítsam ahhoz a madáréhoz, amelyet kalitkába zártak és lenyírták a szárnya tollát. Hála istennek, a rendszerváltás megalkotta a szabad vallásgyakorlat és a lelkiismereti szabadság törvényi kereteit, a madár kikerült a kalitkából, de a szárnya még nem nőtt ki. Ezeket a tollakat nem lehet visszavarrni vagy ép, de mesterséges szárnyakat ragasztani a helyükre. Szükséges tehát az idő, a türelem s némi segítség ahhoz, hogy a madár újranöveszthesse a szárnyait, és szabadon repülhessen. Lefordítva a képes beszédet: szükséges kivárni, de e várakozásban elősegíteni, hogy az egyházak működőképessé váljanak. Ezt a funkciójukhoz nélkülözhetetlen anyagi háttér megteremtésével s elsősorban a megnyugtató, rövid távon végrehajtható és lezárható tulajdoni rendezéssel lehet elérni, valamint egy olyan, a modern polgári társadalom rendjébe illeszkedő támogatási rendszer kidolgozásával, amely szükségessé vált. Ennek a támogatási rendszernek az egyik eleme az, amely az egyházak és az állam szétválasztását következetesen megvalósító államokban már jól működik, az adómentesség, bizonyos kedvezmények nyújtása az egyházak részére. Az adóalapcsökkentő kedvezményekre gondolok. Ilyen kedvezményeket kell élvezniük az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint is a szociális és oktatási, kulturális, illetve karitatív tevékenységet végző szervezeteknek és intézményeknek. Az egyházaknak nyújtott adókedvezményekkel az állam nem adná fel világnézeti semlegességét, amely a modern polgári társadalmi rend kihívása a számunkra, de ugyanakkor jelét adná annak, hogy elkötelezte magát az egyetemes emberi értékek támogatása mellett. Ezért kérem a tisztelt Házat, támogassa az egyházak és nemzeti kisebbségek számára nyújtandó szerény, de az ő szempontjukból jelentős adókedvezményeket célzó törvénymódosítási javaslatainkat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)