CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Törvényhozási munkánk egyik legkritikusabb pontjához érkeztünk. Hazánkban a múlt örökségeként - szeretném hangsúlyozni: a múlt örökségeként - az eddig legkritikusabb költségvetést és az ezzel szorosan összefüggő adótörvényeket kellene megalkotni viszonylag rövid idő alatt. A helyzet tulajdonképpen évek óta majdnem ugyanaz. Leegyszerűsítve és hasonlattal élve: a Nemzetközi Valutaalap, a költségvetés és az adótörvények "Bermuda-háromszögében" vagyunk évek óta. Ebből a háromszögből csak a potenciális magyar gazdaság megteremtésével tudunk kitörni, ezért véleményünk szerint ennek kell mindent alárendelni, nemcsak a távlati jövőben, hanem már most is. Csak ennek a megteremtésével tud bekövetkezni a sokak által említett lakossági tehernek a csökkentése. Többszintű dilemmánk összetevői a következők. Hogyan lehet gúzsba kötötten előrelépni - de mégis előre kell lépni; hogyan szembesüljünk választóinknak tett ígéreteinkkel - mint ezt több előttem hozzászóló már fölvetette - és nem utolsósorban az időtényező. Dilemmánk feloldására frakciónkban a következő vélemény alakult ki. A nemzet érdeke, hogy e kényszerítő körülmények között is a legoptimálisabb megoldással, határidőre - tehát még ebben az évben - költségvetésünk legyen, és az ahhoz tartozó adótörvények is megalkotásra, illetve a módosítások elfogadásra kerüljenek. Ezért úgy gondoljuk, hogy akár hosszabbított ülésekkel, akár szombat-vasárnap feláldozásával is kerüljük el azt, hogy a fiatal magyar demokrácia első évét jóváhagyott költségvetés nélkül zárjuk. Kerüljük el ezt az igen rossz jelzést az IMF és a nemzetközi pénzvilág felé. A választóinknak tett ígéreteinkkel való szembesülés: továbbra is valljuk választási programunk alapján, hogy a potenciális magyar gazdaság megteremtésének eddig is meghirdetett, de még meg nem valósított útja az egyedüli út, és ez a magántulajdon dominanciáján alapuló szociális piacgazdaság, a vállalkozás élénkítése. Ettől nem kell eltérni ebben a kényszerítő helyzetben sem. Természetesen adódtak ennek az évnek a folyamán olyan objektív körülmények, amelyek befolyásolják az új helyzetet, tehát a mostani helyzet nem azonos a tavaszi, a választások előtti helyzettel. Mi hatpárti konszenzus elérésére törekszünk arra vonatkozóan, hogy éppen a jövőbeni felemelkedés érdekében egyrészt legyen az év végéig költségvetésünk, másrészt, hogy az ennek legfőbb fedezetét biztosító adótörvényekben a lehetséges változások átvezetésével szülessék meg a törvény. Ezeknek a változtatásoknak a határa nyilvánvalóan korlátozott. Nem lehet az áttörést, az annyira kívánt áttörést mind a három adónemben ebben az évben elérni, de az ebbe az irányba történő mozgást a szűkített keretek között is lehetségesnek tartjuk. Szükségesnek tartjuk ugyanakkor ebben a vitában is leszögezni, hogy minél hamarabb jelöljük ki az adószabályozásban a rendszer jellegű változás, az áttörés irányát. Minél hamarabb. Nem ennek a vitának a konkrét témája, de ehhez haladéktalanul hozzá kell kezdeni, és ebben úgy vélem, a hat párt egyetértésével kell majd tovább munkálkodni. Az utóbbi szempontból a legproblematikusabb a vállalkozási nyereségadó. Mivel a vállalatok többsége még valós tulajdonosi motivációkkal nem rendelkezik, nem eléggé profit- és költségérzékeny, az Országgyűlés számára készített tájékoztató szerint is az adóeszközökkel történő dinamizálás a jelenleginél súlyosabb gazdasági megrázkódtatásokhoz vezethet. Igen ám, de létezik Magyarországon egy már profit- és költségérzékeny vállalkozási szféra, aminek a bővítésére törekszünk, és ez a magánszféra. Alapvető baj, hogy ennek a jövő magját képező vállalkozói rétegnek nincs megfelelő helye a szabályozásban, illetve össze van kötve az állami szektor tehetetlenségi nyomatékával. Az egyéni vállalkozók - mint ismeretes - választhatnak, vagy a jövedelemadó, vagy a nyereségadó hatálya alá tartozhatnak. Ez a választási lehetőség egyáltalában nem segít a problémáikon, azoknak a dinamizálási lehetőségeknek a megteremtésében, amelyre annyira szükség lenne. A most már korlátlan létszámú alkalmazottat foglalkoztatható magánszektor vállalkozó jellegénél fogva inkább a nyereségadóhoz tartozhatna, de nem véletlen, hogy továbbra is csak kis létszámban jelentkeznek be ide. Ez rámutat a helyzet tarthatatlanságára. A megküldött tájékoztató is rámutat a konstrukcionális változtatások szükségességére. A nyereségadó-törvény tárgyalásánál elengedhetetlennek tartjuk, hogy mi is rámutassunk: haladéktalanul meg kell kezdeni a jelenlegi nyereségadózási rendszer lebontását. Ennek egyik lehetséges útja a nyugat- európai gyakorlatnak megfelelő társasági adózási szisztémára való áttérés. Mindenképpen biztosítani kell a teljes magánszektor - mely már most is költség- és profitérzékeny - olyan új szabályozását, amely valóban megfelel a vállalkozásélénkítésnek. Meggyőződésünk, hogy itt lehet adóeszközökkel is dinamizálni; nyilvánvaló, hogy nem egyetlen eszköz, de az adózás semmiképpen nem lehet közömbös. Erről a helyről is kérjük a Pénzügyminisztériumot, hogy e rendszerbeli változás kialakítása az érdekképviseletek bevonásával úgy történjék meg, hogy a Parlament időben, ne a költségvetés jóváhagyásának szorításában alkothassa meg az erre vonatkozó szabályozást. Konkrétan az előttünk fekvő törvényjavaslatokról. Elhangzott, hogy a nyereségadó csökkentése miért nem lehetséges. Lényegében azért, mert ez a gazdasági szerkezet, amely jelenleg még van, a múlt örökségeként nem költség- és profitérzékeny. Megítélésünk szerint - és ezzel kapcsolatban egy módosító javaslatot terjesztünk elő még a mai napon - valahogy mégis meg kell találni azt a megoldást, hogy legyen adózással történő dinamizálás. Itt most nem arra gondolunk - és nem keveredek önmagammal ellentmondásba -, hogy kizárólag a magánszektor részére biztosítsunk egy adócsökkentést. A jövő útja tudniillik nyilván ez, de még a privatizáció nem történt meg, a fő probléma itt, most és rögtön az, hogy a jelenleg meglévő, működő vállalkozások, amelyek többségében még az állami szektorhoz tartoznak, valamiképpen ki tudjanak lépni arról a holtpontról, amiben vannak. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy a nyereségadó öt százalékpontos csökkentése lehetséges lenne olyan feltétellel, hogy az ágazati minisztérium meghatározza egy-egy vállalatnak, vállalkozásnak, hogy a gazdasági mutatóit - amely a költség- és profitérzékenységgel kapcsolatos - milyen módon javítsa, tehát feltételeket szab, és amelyik vállalkozás ezt a feltételt teljesíti, az megkapja az öt százalékos adócsökkentést. Semmiképpen nem törekszünk arra, hogy az állami adóbevételek csökkenjenek, sőt azt szeretnénk előmozdítani, hogy növekedjenek, mert nyilvánvaló, hogy ennek rengeteg helye van, szociális szféra..., nem kell itt sorolnom. Tehát az állami bevételek növekedésére is gondolva fogjuk előterjeszteni javaslatunkat, hogy mégis lehessen adócsökkentés egy szűk körben, a gazdaság dinamizálása érdekében. Az általános forgalmi adónál mi is egyetértünk azzal, hogy ez az adónem kell, hogy viselje a jövőben az adócentralizáció fő részét. Egyetértünk azonban azzal is, hogy ezt az áttörést itt, most, ebben az évben - nem vagyunk benne biztosak, hogy a jövő évben sem, ott már esetleg -, tehát most még semmiképpen nem lehet megvalósítani. A személyi jövedelemadóval kapcsolatban alapvető gondunk a valorizáció. Mi teljesen megértjük azt a lakossági, társadalmi igényt, hogyha infláció van - és ez egyelőre elkerülhetetlen -, akkor ezzel minden gazdasági szabályozásnak valahogy lépést kell tartania. Ezért mi arra kérjük a Pénzügyminisztériumot, hogy most, a törvénykezésnek ebben a hátralévő rövid időszakában vizsgálja meg a már benyújtott javaslatoktól függetlenül ennek a lehetőségét, elsősorban a kis- és középjövedelmű rétegeknél. A vállalkozói nyereségadóval kapcsolatban elmondott elképzelésem, elképzelésünk tulajdonképpen kiterjedne a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozókra is, hiszen, amint rámutattam, ezeknek a zöme, tömege még itt adózik, mert nincs megfelelő adózási rendszer, adózási konstrukció. Tehát itt is szeretnénk biztosítani ezt a lehetőséget valamilyen módon, hogy az az egyéni vállalkozó, aki tulajdonképpen bizonyos feltételek szabása mellett többet tesz a társadalom asztalára, elősegíti a gazdaság élénkítését, az részesülhessen adócsökkentésben. És itt mi nem zárjuk ki teljesen az átalányadózásnak a lehetőségét sem. Azzal teljes mértékben egyetértünk, hogy az a fajta átalányforma, amely tulajdonképpen lehetővé teszi a bújtatott jövedelmek képződését, az ne következzen be. De abban az esetben, amikor mégis elvárható az, hogy ez kizárásra kerül, tehát egy olyan konstrukciót keresünk, amelyben az átalányadóban részt vevő adózó mindeképpen többet termel, az állami költségvetés bevétele mindenképpen növekszik és lehetőleg ki kell zárni a jövedelem-eltitkolást, tehát itt keressük ezt a fajta megoldást. Ezek a fő irányaink. Ebben a hozzászólásomban még nem térek ki azokra a kisebb részletekre, amelyekkel kapcsolatban szintén beterjesztünk módosítási javaslatokat. Befejezésül szeretnék visszatérni kezdő hasonlatomra, a Bermuda- háromszögre. Elhangzott már itt, hogy egy hajóban evezünk, talán ezért is lehet ezt a hasonlatot elővezetni. Ez a Bermuda-háromszög tragikus lehet, az esetek többségében tragikus, mert onnan hajók nem jöttek vissza. De talán mégis volt hajó, amely megmenekült. Én úgy vélem, hogy az elmúlt években, amint erre már rámutattam, amikor hasonló helyzetben vergődtünk - nyugodtan merem használni azt a szót, hogy vergődtünk - ebben a hármas szorításban, amelyet bevezetőmben felvázoltam, tehát a múltban, úgy vélem, nem volt komoly kilátás arra, hogy ebből a Bermuda-háromszögből kikerüljünk. De az én megítélésem, a mi frakciónk megítélése szerint azért itt Magyarországon nemcsak politikai, társadalmi változás következett be, hanem a gazdaságban is megindultak olyan reálfolyamatok, amelyek alapját képezik annak, hogy a jövőben bízzunk, a gazdasági válság megoldásában is bízzunk. Ezért mondom én azt, ennél a hasonlatnál maradva, hogy ebben a Bermuda-háromszögben minden nehézségünk ellenére, minden szorító helyzet ellenére most már kedvező szelek fújnak. Ezeket a kedvező szeleket ki kell használni. Még egyszer hangsúlyozom, hogy már most, ezeknél a törvényjavaslatoknál próbáljuk megalkotni a lehetséges optimális változtatást, de semmiképpen nem a költségvetés kárára, de mindenképpen a gazdaság élénkítésére. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)