VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Egy ország életében mindig megkülönböztetett figyelem kíséri a gazdaság alapvető elemének, az adóknak a megváltoztatását. E figyelem fokozottan irányul most a beterjesztett adótörvény-módosításokra, hiszen a tavasszal megválasztott Kormány először nyúl ezen érzékeny ponthoz. Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy mi nem kívánunk olyan vitába belebocsátkozni, amely csak informálisan érintené a tisztelt Házat. Nagyon örülünk annak, hogy ebben a vitában elhangzottak olyan hozzászólások, amelyek tájékoztatták a tisztelt Házat az adótörvény, az adókoncepció különböző elképzeléseiről. Mi jelenleg a 768-as, 769-es és 770-es szám alatt benyújtott törvénymódosításokhoz kívánunk hozzászólni. A jelenlegi napirendi pont, vagyis a három adótörvény tárgyalása alapvetően meghatározza az 1991-es költségvetés bevételeit. Várhatóan a bevételek 4/5-ét teszi ki. Elöljáróban tehát fontosnak tartom megállapítani, hogy költségvetési és társadalmi kihatásaik miatt a három adótörvény- módosítás csak együttes hatásában vizsgálható. Nem célszerű, és nem is lehet az egyes adótörvény- változtatások hatásait csak vizsgált adócsoportban elemezni. A másik vizsgálódási szempont a már említett 1991-es költségvetés adóvonzata. A pénzügyi kormányzat a napokban keményen visszautasította azokat a vádakat vagy feltételezéseket, hogy a Kormány időkényszerrel próbálja zsarolni a Parlamentet a költségvetés és az ahhoz kapcsolódó adómódosítás elfogadása ügyében. Megjegyzem, tudomásom szerint a parlamenti pártok közül senki nem állított ilyet, sőt mindenki igyekezett méltányolni a Pénzügyminisztérium erőfeszítéseit. Ám tényként kell kezelnünk azokat az időkorlátokat, amelyek mind a költségvetés, mind az adómódosítások megvitatására jutnak. Közismert, hogy az Egyesült Államok szenátusa legutóbb 5 hónapig tárgyalt a költségvetésről, és azt még akkor sem fogadták el, hanem egy átmeneti finanszírozási törvény lépett életbe. Ezek az időhosszak egyáltalán nem szokatlanok a parlamentáris demokráciákban, és legalább ennyi idő jut az adók módosítására is. Nem állítom, hogy ettől jobb törvények születnek, de mindenképpen feltételezhető, hogy kevesebb hibát követnek el a törvényalkotók. Tisztelt Ház! Mindenki tisztában van azzal, vagy legalábbis feltételezi, hogy az 1991-es esztendő várhatóan nem lesz a magyar gazdaság siker- esztendeje. E szempont azonban semmilyen tekintetben nem indokolja azt, hogy a már korábban megkezdett, vagy éppen meghirdetett változtatásokat a Kormány a nehézségekre való hivatkozással félbehagyja, szüneteltesse. Itt engedjenek meg egy idekívánkozó kérdést - kérdéseket. Mi az oka annak, hogy a gyakorlatilag csekély változtatást tartalmazó adótörvények csak most kerültek a Ház elé? Mivel magyarázható az, hogy a Nemzeti Megújhodás Programjában szereplő adóreformok egyikét sem dolgozták ki. A Megújhodás Programjának 58. oldalán található az "Adórendszer fejlesztése" címet viselő fejezet; egyetlen pontját sem látjuk visszaköszönni a törvényjavaslatban. Sajnálattal fogadjuk ezért a pénzügyminiszter úr azon védekezését, hogy a most el nem végzett munka hiányában jövőre készít el megfelelő adóreformot. A FIDESZ parlamenti frakciója ezért arra tesz kísérletet, hogy módosító indítványain keresztül a Kormány próbálja meg a meghirdetett programja kivitelezhető részét az adótörvények esetében megvalósítani. Javaslatot teszünk a személyijövedelemadó-rendszer eddigi adósávjának négyre csökkentésére, továbbá az erősen progresszív kulcsok mérséklésére. Egyidejűleg javasoljuk a nullkulcs megszüntetését, az első sávba eső bérek bruttósítását. E lépésekkel egyidejűleg az alkalmazotti kedvezmény fenntartása mellett szükségszerűnek tartjuk a költségtérítések adóalapból való leírhatóságának a csökkentését és - ellentétben az SZDSZ-szel - abszolút értékben limitálását is. Általában is szakítani kell azzal a kormányzati szemlélettel, amely csak a bevételi oldal bebiztosítására törekszik. Ideje volna, ha a Kormány vigyázó szemeit a kiadási oldalra vetné, és felhagyna azzal a reménytelen kísérletezéssel, amely minden társadalmi csoportnak kedvében akar járni. Az általános forgalmiadó-törvénymódosításnál szintén sajnálattal állapítjuk meg, hogy a beígért ÁFA-kulcsleépítés kétkulcsos rendszerre, elmaradt. Nehezen hihető, hogy hét hónap kevés volt a koncepció kidolgozására. Mivel a jelenleg érvényben lévő, 0, 15, 25 százalékos kulcs a termékek és szolgáltatások csekély körét érinti, javasoljuk a kulcs megszüntetését és a termékkör besorolását a 25 százalékos kulcsú termékkörbe. Egyrészt a 15-ös kulcs megléte állandó késztetést jelent a 25-ös kulcsban lévőkre, hogy kedvezőbb besorolásba kerüljenek, másrészt javaslatunkkal átmenetetet szeretnénk teremteni egy 1992-re bevezetendő 10 és 20 százalékos kétkulcsos rendszerre. Csak zárójeles megjegyzésem, hogy a törvényjavaslat 16. §-ánál az A változatot tartjuk elfogadhatónak, de erről bővebben majd a részletes vitában kívánok szólni. A vállalkozási nyereségadóról szóló törvény módosításában hiába kerestük az amortizációs normák változtatását, amit pedig szükségesnek tartunk. Ezeket vélhetően nemcsak az 1992-től beígért új számviteli törvény miatt nem változtatta meg a Pénzügyminisztérium. Véleményünk szerint a termelésre való közvetlen hatása miatt ennek az adófajtának is módosulnia kell, azonban az általános adókulcs 30 százalékra csökkentését, számítások hiányában, egyelőre felelőtlenségnek tartjuk. Tisztelt Ház! Nagyon kemény pillanat az, amikor egy pártnak szembesülnie kell a választási kampányban elhangzott ígéreteivel. Amikor az előttünk fekvő törvénymódosításokat a tisztelt képviselők kézhez kapták, olyan javaslatot kaptak kézhez, amely egyik párt programjában sem szerepelt. Változatlan adótörvényeket ugyanis egyik párt sem ígért. Kónya Imre hozzászólása során olyan érveket hozott fel, amely érvek egyike sem tartozott az adótörvény módosításához. Úgy vélem, ezeket az érveket majd meg fogjuk hallgatni a költségvetési vita tárgyalása során. Végezetül reflektálnék Békesi László kijelentésére. Egyetértek azzal, hogy az adócsökkentés önmagában nem járul hozzá a gazdaság élénkítéséhez, de az európai mértékben igen magas magyar adószintek igenis bénítóan hatnak - véleményem szerint - a gazdaság más szféráira. Ezeket az érveket szintén nem kívánom elmondani most, az általános vitában, a részletes vitában erre - amennyiben módunk lesz rá - visszatérünk. Befejezésül még egyszer utalnék arra, mennyire pótolhatatlan ma a Kormány által elvesztegetett hét hónap. Ahogy Kónya Imre említette, különösen a szociális háló kiépítésének hiánya aggasztó. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)