WACHSLER TAMÁR (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mielőtt rátérnék mondanivalómra, csak annyit szeretnék mondani, hogy Tirts Tamás frakciótársam, aki Király Bélával közösen adta be ezt a módosító javaslatot, csatlakozik Király Bélához. Örömmel fogadtam miniszter úrnak ezt a kompromisszumos javaslatát. Két kérdést tennék föl ezzel kapcsolatban, majd a végén szeretnék erre választ kapni. Az egyik az, hogy úgy értelmezhetjük-e ezt, hogy a havonkénti egy nap pótszabadság kötelező szabadság, tehát nem az adható szabadság keretébe tartozik. A másik pedig: említette, hogy az eltávozást is liberálisabban fogják kezelni. Ez azt jelenti-e, hogy visszatérnek a régi gyakorlathoz, ami ugyan valóban nem volt teljesen a törvény betűje szerint való, hogy a katonákat a kiképzés végén már péntek este elengedték - ezt hívták hosszú eltávnak -, s amikor a miniszter urat beiktatták, a minisztérium visszatért az eredeti szabályozáshoz. S most rátérnék a részletes vitára. Keddi felszólalásomban az általános vitában 11 módosító javaslatomnak csak egy részét ismertettem. Most, ha megengedik, a részletes vita keretében szeretném további javaslataimat a tisztelt Ház elé tárni. Mielőtt azonban rátérnék ezekre, reagálnék néhány fontos felvetésre, először az ifjúság nevelésével kapcsolatban. Kedden én feltettem egy alapvető kérdést, amit képviselőtársaim, úgy tűnik, elengedtek a fülük mellett, pedig sok nagyívű felszólalást hallgathattunk végig, amelyek mind amellett szálltak síkra, hogy az ifjúságot pedig nevelni kell a seregben. Ez a kérdés így szólt: mit jelent az a fogalom a törvényben, hogy "ifjúság"? Az, hogy nem kaptam választ, megerősített abban a meggyőződésemben, hogy ez a fogalom jogilag nem értelmezhető, egy 1976-ban született törvényhez méltó gumifogalom, amit azonban, úgy vélem, anakronizmus volna 1990-ben fenntartani. Szeretném azonban a tisztelt Ház figyelmét egy nem elhanyagolható momentumra felhívni. Mégpedig arra, hogy az Alkotmány 67. § (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák." Mi következik ebből? Az, hogyha az ifjúság nevelését meghagyjuk a fegyveres erők feladatai között, tehát fenntartjuk azt a lehetetlen állapotot, hogy a Honvédség nevelőintézmény, minden szülőnek joga lesz megtiltani azt, hogy gyermeke bevonuljon katonának. Az ország védelmi képességének fenntartása érdekében tehát, amennyiben a nevelésre vonatkozó pontok benne maradnak a törvényben, e képesség fenntartása céljából nem zárható ki, hogy kénytelenek leszünk az Alkotmánybírósághoz fordulni. Önök persze elmondhatnák azt az ellenérvet, hogy az Alkotmány idézett pontja a gyermekekről szól. Három dolog miatt sem állná meg ez az érv a helyét. Először azért, mert az Alkotmány ugyan valóban a "gyermek" kifejezést használja, de a honvédelmi törvény az "ifjúság"-ot, amely fogalomból senki nem zárja és nem zárta ki idáig a gyermekeket, annál is inkább, mert mint említettem, senki nem kísérelte meg a fogalom definícióját. Másodszor: az Alkotmány nem általánosságban a "gyermek" kifejezést használja, hanem azt mondja, hogy a szülők joga a gyermekük nevelésének megválasztása, tehát a gyermekük nevelésének megválasztása, márpedig az ember nem csak 18. életéve betöltéséig gyermeke szüleinek. Harmadszor: - és leginkább ezért remélem, hogy senki nem fogja ezt az érvet előhozni - mi sem volna lehetetlenebb helyzet annál, minthogy valakit a szüleinek már nincs joguk nevelni, de a Honvédség még vindikálná ezt a jogot magának. Ugyanez a szakasz két további olyan feladatot szab ki a fegyveres erőkre, amelyek nem tarthatóak, legalábbis jelenlegi formájukban semmiképpen nem. Az a) pont így szól: "A Magyar Köztársaság területének, függetlenségének, állami, gazdasági és társadalmi rendjének, valamint békéjének védelme külső támadással szemben", tudniillik, hogy ez a fegyveres erők feladata. Ez a mondat úgy keletkezett, hogy egy tavaly őszi törvénygyomlálás során - további átfogalmazás nélkül - törölték a "szocialista" kifejezést, nagyon helyesen. A megmaradt rész tartalmilag sem tekinthető elfogadhatónak. Gondoljunk csak arra, lehet-e bármi köze a hadseregnek mondjuk a gazdasághoz+ De jobban is hangzik az, ha az alkotmányos rend védelmét tesszük a fegyveres erők feladatává. A keddi vitában egyes képviselőtársaink azzal vádolták meg a FIDESZ-t, hogy szét akarja verni a hadsereget, nem fektet elegendő súlyt az ország védelmére stb. Ezek a vádak természetesen igaztalanok. Ismétlem: realitásként fogadjuk el azt, hogy a hadseregre szükség van, sőt, a FIDESZ-frakció egyetlenegy tagja sem tagadta meg a fegyveres katonai szolgálatot. Mindössze azt szeretnénk, ha a katonai szolgálat nem jelentené az emberi jogok felfüggesztését. Nincs viszont kifogásunk az ellen, hogy a katonai időt arra fordítsák, amire való, tehát kiképzésre. Ezért adtuk be következő módosító indítványunkat, amely azt a visszás helyzetet kívánja eltörölni, hogy a katonákat - ha a szükség úgy hozza - kivezényelhetik munkára. Túl azon, hogy ezt nyílt fogalmazással kényszermunkának hívják, gyakorlati érveink is vannak a katonák népgazdasági feladatokban való közreműködése ellen. Először - mint már említettem - ez hátrányos hatással van a kiképzési feladatok teljesítésére. Hozzáértő tisztek szerint egy szovjet típusú krumpliszedési hadművelet hónapokkal vetheti vissza a kiképzést. Másodszor: a piacgazdaság körülményei között anakronisztikus a "népgazdaság" kifejezés, és a tulajdonformák alkotmányban deklarált egyenlőségét is sértené, ha az állam a hadsereg révén beavatkozna a gazdaság egyes szféráiba. Harmadszor: de nem utolsósorban: a sajnálatos módon egyre szaporodó számú munkanélküli is joggal neheztelne, ha ilyen módon is tovább csökkenne a munkalehetőségek száma. Következő módosító javaslatom a kormányelőterjesztés által nagyon helyesen elkezdett és nagyon helytelenül félbehagyott törvénygyomlálást folytatja. A '76-ban elfogadott honvédelmi törvény 6. §-ának (1) bekezdése így szól: "A Magyar Köztársaság honvédelmi politikájának érvényre juttatása megköveteli a honvédelem egységes központi irányítását" - idáig rendben van - "és a szövetségi rendszerünk katonai alapelveivel való összehangolását." Úgy vélem, ma már szerencsére nem nagyon kell a javaslatom mellett érvelnem, annyit azonban megjegyzek, nagyon nem szeretném, hogy - miután a körözést miniszterelnök úr szerencsésen megúszta - azért jelentené fel valamelyik társaság, mert a törvény ellenére tárgyalásokat kezdett a Varsói Szerződésből való kilépésünkről. Valószínűleg ezért támogatja mind a honvédelmi, mind az alkotmányügyi bizottság egyhangúlag ezt a javaslatomat. A törvénygyomlálás folyamatába illeszkedik be az a módosító javaslatom is, amely a feddhetetlenség megszűnt terminus technicusát kívánja elhagyni a törvényből, úgy, ahogy írt erről a Kormány javaslata is. Itt valószínűleg csak adminisztrációs hiba miatt felejtődött benn. A 2-es számú javaslatom második része egy nagyon fontos kérdés, mégpedig a fogdabüntetésnek a szolgálati időbe való beszámítását érinti. A hatályos honvédelmi törvény úgy rendelkezik, hogy a katonai büntetésvégrehajtási intézetben letöltött szabadságvesztés-büntetés és a fegyelmi fenyítésként kiszabott fogság időtartama a szolgálati időbe nem számít be, az tehát ennyivel meghosszabbodik. Ezt a gyakorlatot az eredeti kormányelőterjesztés is fenntartaná. Véleményem szerint az súlyos visszaélésekre ad lehetőséget. Köztudott ugyanis, hogy a szolgálati elöljárónak - vélt vagy valódi - fegyelemsértés esetén jogában áll fogdafenyítéseket kiszabni, ez ellen fellebbezésnek helye nincs. Így tehát ha az elöljáró pikkel a beosztottra vagy csak egyszerűen bal lábbal kelt fel és valamiért megfenyíti mondjuk áprilisban, a szerencsétlen katona savanyú ábrázattal nézheti, amikor a vele együtt bevonult társai elindulnak hazafelé augusztusban. Ezért azt javaslom, hogy a fogdafenyítés csak abban az esetben ne számítson be a szolgálati időbe, ha a leszerelés időpontjában az érvényes fenyítések - hangsúlyozom: az érvényes fenyítések - együttes időtartama meghaladja a 30 napot. Ehhez pedig az kell, hogy a katona visszaeső legyen, mert egyszerre maximum 30 napot lehet így kiszabni. Azt is érdemes meggondolni, hogy ez a változat a fegyelmi helyzetre is jó hatással van. Ha ugyanis limitálatlanul kell leszolgálni a fogdában eltöltött időt, az újabb fogdafenyítés nem jár akkora elrettentő hatással, mintha egyszeri fenyítés után minden további rendetlenkedést nagyon meg kell fontolni, hiszen a második büntetéssel minden további nélkül túl lehet lépni a 30 napos rémálomhatárt. Ezzel a javaslatommal kapcsolatban még annyit jegyeznék meg, hogy kompromisszumnak tekintem, és csak abban az esetben kérek róla szavazást, ha Mécs Imre képviselőtársam vagy az emberi jogi bizottság hasonló tárgyú javaslatainak egyikét sem fogadná el a tisztelt Ház. Végezetül a 10-es számú javaslatomról szólnék. A honvédelmi törvény 41. § (4) bekezdésének 2. mondata lehetőséget ad arra, hogy egyes hadköteleseket a 12 hónapos sorkatonai szolgálat letelte után még további 2 hónapra benn tartsanak tartalékos szolgálat címén. Azt hiszem, azt a szerencsétlent, aki ily módon tulajdonképpen 14 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesít, csöppet sem vigasztalja az, hogy papíron az utolsó két hónapja tartalékos szolgálatnak minősül. A minisztérium képviselőjének a bizottsági viták során felhozott érve, hogy azért van szükség erre a köznyelvben kitolásnak nevezett rendelkezésre, hogy egy új állomány kiképzése idején legyen, aki a speciális gépeket kezeli, nem állja meg a helyét. Nem igaz ugyanis az, hogy e gyakorlatnak az az egyetlen alternatívája, hogy tartalékosokat hívnak be. Semmi akadálya nincs, hogy az e gépekre beosztott fiatalokat korábban hívják be és korábban is szereljék le, majd a következő állománynál ez a behívás ismét találkozna a többiekével. Nem jó gyakorlat az, ha igazgatási-szervezési problémák megoldásaként gumiparagrafusokat teszünk egy törvénybe. Végezetül arra térnék még ki, hogy képviselőtársaim nyilván tisztában vannak azzal, hogy ez a törvény kétharmados. Ez azt jelenti, hogy a lehető legszélesebb konszenzus elérésére van szükség az elfogadáshoz. A vitából számunkra az derült ki, hogy bizonyos kritikus kérdésekben nemcsak az ellenzéki képviselők támogatják javaslatainkat, hanem jónéhány a koalíciós pártok soraiból is. Valószínűsíthető tehát, hogy az új honvédelmi törvényben úgysem maradhatnak benn ezek a pontok. Kérem, fontolják meg, nem érdemes-e ennek már most elébe menni. Köszönöm figyelmüket. (Taps balról.)