DR. BÖRÖCZ ISTVÁN: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A délelőtti vita során elhangzott egy olyan tekintély jellegű érv, miszerint Schmidt és Ficzere professzorok a törvénytervezettel kapcsolatban komoly kritikai észrevételeket fogalmaztak meg. Ezen kritikai észrevételekre én nem kívánok reagálni, csak annyit szeretnék megjegyezni, amennyiben jól tudom, ez a bizonyos, a két professzor úr által elkészített szakvélemény nem a törvényjavaslatra vonatkozott, hanem egy korábbi időszakában készült az előkészítés során, nem véletlenül használja a szakvélemény a tervezet szót. (Taps jobb oldalon.) Jómagam nem érveltem volna ilyen tekintélyi alapon, de ha már szóba jött délelőtt, hadd jegyezzem meg, hogy a törvényelőkészítés során négy európai szakértői fórum vitatta meg az előkészítés alatt lévő törvénytervezeteket, és a nemzetközi szakértők egyöntetűen pozitívan nyilatkoztak a törvényelőkészítés akkori menetéről. Fölmerült a délelőtti vita során, hogy itt valamiféle jogadományozásról, valamiféle paternalisztikus önkormányzati jogadományozásról van szó, habár Józsa Fábián részletesen kifejtette az ezzel kapcsolatos kormányzati és kormánykoalíciós álláspontot, azért hadd utaljak rá nyomatékosításként még egyszer, hogy az önkormányzati törvényjavaslat preambuluma határozottan és egyértelműen úgy fogalmaz, hogy az Országgyűlés elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való alapjogait, tehát szó sincs arról, hogy valamiféle adományozásról lenne szó, hanem az önkormányzatok alapvető, az önkormányzat létével együtt járó jogok elismeréséről van szó. Felvetődött az is, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalán meghaladja-e vajon a tanácsrendszert. Ez nyilvánvalóan képtelen felvetés, számtalan érvvel lenne cáfolható, ezek jó része koalíciós oldalról a délelőtt során el is hangzott, hadd emeljek ki egy tényezőt, érvet ezek sorából. A tanácsrendszer lényegében egybemosta a helyi és a központi közigazgatási feladatokat, és többek között ezáltal is eszközévé vált a centralisztikus állampárti irányításnak. Az előttünk lévő törvényjavaslat - mint alapvető alaptörvény - oly módon szakít a tanácsrendszerrel, hogy az önkormányzati közigazgatás és az állami közigazgatás közé éles határvonalat húz, s csakis ezen alapfeltétel megvalósulása esetében beszélhetünk valódi önkormányzatiságról, és ezeket az alapfeltételeket, ezt a nagyon fontos alapfeltételt ez az önkormányzati törvényjavaslat biztosítani képes, ezáltal megvalósulhat az önkormányzati közigazgatás és az állami közigazgatás dualizmusa. A helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat olyan alapvető törvényjavaslat, amelyre többen úgy reagáltak a délelőtt során, hogy ez egy kerettörvény. Én szívesebben használnám a szervezeti törvény kifejezést, ez egy olyan szervezeti törvényjavaslat, amely alapvető eljárási és anyagi, jogi előírásokat, rendelkezéseket is tartalmaz, mégpedig olyan mélységben, tartalommal és belső arányokkal, amelyek az önkormányzatokra vonatkozó teljes körű szabályozás stabil alapját képezhetik. Nyilvánvalóan a teljes körű szabályozáshoz képest ez az első fundamentális jellegű alaptörvény, ezt követően kezdődhet csak meg az önkormányzatokra vonatkozó teljes körű szabályozás kidolgozása. A törvényjavaslat haladó történelmi hagyományainkon és nemzeti sajátosságainkon túlmenően - s talán ez még fontosabb és lényegesebb - a korszerű nemzetközi, elsősorban európai önkormányzati szabályozás legkisebb közös többszörösét jelenti, a helyi önkormányzatokról szóló európai charta rendelkezéseivel, előírásaival összhangban van, a korszerű európai szabályozásnak általában megfelel. Kétféle - egymásnak ellentmondó - vád érte több alkalommal a törvényjavaslatot, az egyik, hogy túlrészletező, túlszabályozó jellegű, a másik pedig, hogy hiányos, és lényeges szabályozási elemeket nem tartalmaz. Ma már szó volt a törvényjavaslat nemzetközi összehasonlításáról, több európai önkormányzati törvénnyel összevetették, nem akarom ezt megismételni, inkább csak arra utalnék, hogy terjedelmében és szabályozási mélységében jó néhány európai szabályozással szinkronban van ez a törvényjavaslat. A mi törvényjavaslatunkhoz, a jelenleg előttünk lévő önkormányzati törvényjavaslathoz hasonló struktúrájú szabályozásokban általában 90-120 szakasz között mozog a szabályozás, méghozzá a szakaszokon belül nagyjából hasonló mélységgel és hasonló tartalommal. Kb. ennek egy olyan középarányosát valósítja meg a most tárgyalandó törvényjavaslat. Álláspontom szerint tehát sem nem hiányos, sem nem túlrészletező, túlszabályozott a törvényjavaslat, hanem alapvetően tartalomban mindazt, amit egy ilyen törvénynek vállalnia kell, azt a törvényjavaslat vállalja és képes teljesíteni is. Amit nem tartalmaz a törvényjavaslat - mint ahogy utaltam már rá - azt más törvényeknek kell szabályoznia, ezeket a szabályozásokat, rendelkezéseket nem lehet számonkérni ezen a törvényjavaslaton. Felvetődik a kérdés, hogy miért nem egy csomagban, miért nem egyszerre vagy nagyon rövid távon belül, egymás után tárgyaljuk ezeket a csatlakozó kiegészítő törvényjavaslatokat is. Tárgyalástechnikai okokon túlmenően - amelyek nyilvánvalóan jelentkeznének akkor is, ha készen lennének ezek a törvényjavaslatok - komolyabb akadály az, hogy e törvény keretei között kell eldönteni egy sor olyan kérdést, amelynek eldöntésétől függ a csatlakozó törvényi szabályozás mikéntje. Hogy csak egy példát mondjak, amíg nem dől el, hogy lesz-e önkormányzati megye, lesz-e bármilyen megye, addig egy sor ezzel összefüggő törvényt nem lehet megfogalmazni, törvényjavaslatot nem lehet elkészíteni, nyilvánvalóan nem lehet például államháztartási törvényt sem alkotni. Felmerülhet a kérdés, mi a garanciája annak, hogy e törvényjavaslat elfogadását követően kellő időben rendelkezésünkre fognak állni ezek a törvényjavaslatok, vajon a Kormány képes lesz-e teljesíteni azon igéretét, hogy még az ősz során az önkormányzati testületek felállásáig ezek a rendkívül fontos, az önkormányzatok működéséhez elengedhetetlenül szükséges törvényjavaslatok tárgyalásra kész állapotban legyenek. Úgy gondolom, hogy ennek komoly garanciája van, egy rendkívül egyszerű logikai garanciáról van szó. Nyilvánvalóan a Kormánynak elemi érdeke, létérdeke az, hogy ezeket a törvényjavaslatokat megtárgyalásra alkalmas állapotban az önkormányzati törvény elfogadását, törvényerőre emelését követően elénk tegye, hiszen ha ezt nem tenné, akkor alapvetően meggátolná az önkormányzatok működését, ez pedig nyilvánvalóan a kormány bukásához vezetne. Én úgy gondolom, hogy van garancia, és bízhatunk abban, hogy a törvény elfogadását követően a kormányzat tárgyalásra kész állapotban rendelkezésre fogja bocsátani a csatlakozó törvényjavaslatokat. A törvény néhány részletére kitérve, alapvetően mi az önkormányzati megye koncepcióját fogadjuk el, szemben a társulásos, illetőleg közigazgatási megyével, amely változatok a törvényjavaslatban ugyan nem szerepelnek, de továbbra is vitatémát jelentenek. Úgy gondoljuk, létezik egy sor olyan megyei szintű szolgáltatás, léteznek olyan megyei intézmények, amelyeknek a fenntartása kizárólag a megyei önkormányzat működtetésén, illetve a megyei önkormányzat létezésén keresztül valósítható meg. Félelmek fogalmazódtak meg a centralizmus veszélyével szemben, különösen a főispáni, illetve a kormánymegbízotti jogintézmény kapcsán elsősorban, hangsúlyozva azt, hogy a törvény a kormánymegbízotti kifejezést használja elsősorban, és csak zárójelben a főispáni jogintézményt. A félelmet mi, legalábbis én személy szerint nem látom reálisnak. Ma ezzel kapcsolatban nagyon sok érv elhangzott, most csak utalnék arra, hogy a főispán vagy kormánymegbízott - mindegy, hogyan fogjuk nevezni - alapvetően a területi önkormányzatokat nem felügyeli, csak ellenőrzi, lényeges intézkedési jogköre nincs, például pénzügyekben nem is ellenőrizhet. Alternatívákat is tartalmaz a törvényjavaslat, két választási szisztémánál is döntési lehetőséget kínál fel. Én személy szerint úgy a polgármester, mint a megyei közgyűlés tagjainak megválasztásakor a közvetett választási szisztéma mellett voksolok. Egy érvet hadd hozzak fel emellett, alapvetően úgy gondolom, hogy az ellenőrizhetőség foka sokkal magasabb egy ilyen közvetett választás esetén, mint hogyha közvetlen polgármesteri választás útján töltenénk be úgy a polgármesteri funkciót, mint a megyei közgyűlés tagjainak a tisztségét. Aggályok fogalmazódtak meg - vagy legalábbis ellenkezések - egyes tradicionális, történelmi elnevezések felelevenítésével kapcsolatban. Többek között a "főispán" elnevezést is körülveszi valamilyen kellemetlen íz. Hadd utaljak ezzel kapcsolatban csak arra, hogy nem lenne egyedülálló ez a magyar szabályozás, amennyiben a főispáni jogintézményt főispánnak nevezzük. Hadd hozzak fel két nemzetközi példát: a francia prefektus és a lengyel vajda jogintézményét. Úgy gondolom, hogy az elnevezés önmagában nem igazán jelentős. Sokkal fontosabb, hogy mi az a tartalom, amellyel maga a jogintézmény meg van töltve. Összességében támogatom a törvényjavaslat törvényerőre emelését, elfogadva azt, hogy különböző módosításokra, kiegészítésekre, pontosításokra mindenképpen szükség van, ami az általános vitában remélhetőleg elő fog jönni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)