KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Hála istennek, a hang, az megérkezik, bár egy idő óta kikerültem a szavazók közösségéből, mivel a Surján miniszter úrnak nem lévén képviselői jogosultsága, ezért nem tudtam szavazni, de legalább a hang megvan. Köszönöm. A tisztelt képviselőtársam által felvetett és eléggé szétágazó kérdések egyenkénti megválaszolása előtt azonban szeretném megjegyezni azt, hogy a volt ellenzpéki pártokat kivétel nélkül foglalkoztatta és foglalkoztatja is - többek között - a nyugdíjazásban is megmutatkozó nagyfokú társadalmi egyenlőtlenség és igazságtalanság. Csupán célozni szeretnék arra, hogy a tatai MDF korábban egy aláírásgyűjtő akciót is folytatott az ezzel összefüggő kérdésekben. Éppen ezért minisztériumunk már működése kezdetén megkereste az Igazságügyi Minisztériumot a volt állami és pártvezetők részére megállapított kiemelt nyugdíjak ügyében. Hadd idézzek egy részletet miniszterem június 5-i leveléből: "Tárcánk áttekintette az átlagosnál kedvezőbb elbánást megalapozó egyes társadalombiztosítási jogintézményeket. Ezek közül a volt állami és pártvezetők részére megállapított kiemelt nyugdíjakat méltánytalannak, a társadalom igazságosságérzetét joggal sértőnek tartjuk magunk is. Ezért olyan jogi megoldást keresünk, amely szerint a jövőben ezek az emberek is csak az általános szabályok szerint megállapított nyugdíjat kaphassanak." (Taps.)Az említett kiemelt nyugdíjak az 54/1988. (VII.12.) minisztertanácsi rendelet előírásain alapultak, amely rendelkezéseket később a 119/1989. (XI.26.) minisztertanácsi rendelet 1990. január elsejével hatályon kívül helyezett. A rendelet alapján megállapított nyugdíjak összegének felülvizsgálatára szeretnék egy minisztertanácsi előterjesztést vagy szükség szerint törvényjavaslatot készíteni." Szeretnék idézni Balsai miniszter úr kérdésünkre adott válaszából is: "Egyetértek az átirat azon megállapításával, hogy a volt állami és pártvezetők részére megállapított kiemelt nyugdíjak méltánytalanul magas összegűek. Az említett nyugdíjakat az általános társadalombiztosítási rendelkezésektől eltérően, azoktól lényegesen kedvezőbb elbánást lehetővé téve állapították meg. Mindez joggal sérthette a múltban és sértheti jelenleg is a társadalom igazságérzetét, ezért a bekövetkezett alapvető társadalmi változások közepette a továbbiakban nem tartható az az állapot, hogy egyes személyek a jövőben is kivételes kedvezményben részesüljenek az általános szabályokhoz képest." (Taps, helyeslés) Levele más részében a következőt írja: "Arra természetesen nincs mód, hogy az ily módon megállapított alacsonyabb összegű nyugdíj és a korábbi kiemelt nyugdíj közötti különbözetet a személyek visszamenőlegesen megtérítsék, mert a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezéseibe ütközne." (Középről bekiabálnak: Módosítani kell! Módosítsuk!) A törvény - s engedjék meg, hogy ne tizenkettő paragrafus kettő bekezdést mondjak, bár tudom, hogy ez a divat, tehát a törvény -tizenkettedik paragrafus második bekezdése értelmében... (taps és nevetés) +ugyanis a kihírdetést megelőző időre a jogszabály kötelezettséget nem állapíthat meg, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Az átiratban megfogalmazott probléma megoldásának konkrét formáját illetően álláspontom szerint törvényi szabályozás lenne szükséges. Ezt indokolja egyrészt a kérdés elvi jellege, másfelől az a követelmény, mely szerint fokozott gondot kell fordítani arra, hogy a jövőben bizonyos vezető beosztásokat betöltő személyek esetében a nyugdíj megállapítására vonatkozóan az általános szabályokhoz képest - a múltbelihez hasonlóan - kivételes rendelkezések ne érvényesülhessenek. Ez utóbbi követelmény megvalósításához azonban nem nélkülözhető a magas állami tisztséget betöltő egyes vezetők munkabérének megállapításáról szóló 1986. évi 16. törvényerejű rendelet megfelelő módosítása sem. A törvényerejű rendelet 2. §-a ugyanis felhatalmazza a Minisztertanácsot, hogy a törvényerejű rendelet 1. §-ában felsorolt állami vezetők egyéb nyugdíjára és egyéb járandóságaira az általánostól eltérő szabályokat állapítson meg. A kivételes nyugdíjak megállapítását lehetővé tevő 54/1988. (VII.12.) minisztertanácsi rendelet kiadására, amelyet - mint az átirat is említi - a 119/ 1989. (XI.26.) minisztertanácsi rendelet 1990. január elsejével hatályon kívül helyezett. A kérdéskör megnyugtató rendezéséhez álláspontom szerint elengedhetetlenül szükséges a társadalombiztosításról szóló 1975. évi törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) minisztertanácsi rendelet 11. §-a (2) bekezdésének felülvizsgálata is. Eszerint ugyanis a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője különös méltánylást igénylő körülmények megléte esetén a Társadalombiztosítási Alap költségvetéséről szóló törvényben jóváhagyott összeg erejéig kivételes nyugellátást engedélyezhet. Ez a megfogalmazás szinte korlátlan mérlegelési lehetőséget ad a Főigazgatóság vezetője részére a kivételes nyugellátás engedélyezése tárgyában. És a jogintézmény jelenlegi formájában nemcsak az általános szabályok alapján valamilyen oknál fogva indokolatlanul hátrányos helyzetben lévők életkörülményeinek könnyítésére használható fel, hanem másra is. (Közbeszólás: A költségvetés védelmét...) Ezek lennének tehát a minisztériumi előzményei az elhangzott kérdésnek, és akkor sorra venném a kérdéscsoportot, ami eléggé kiterjedt. Az első csoportba az tartozna, hogy hányan élveznek ma Magyarországon 25 000 forint/hó feletti kiemelt nyugdíjat, és mi ezen nyugdíjasok számának megoszlása 5 000 forintos felfelé tartó lépcsőzés szerint. 25 000 forint havi nyugdíjat kap összesen 323 személy, az 1990. május 25-i adat szerint. (Közbeszólás: El kell venni!) Ezeknek a megoszlása ötezrenként, tehát 25 - 30 000 között 208 fő, 30 - 35 000 forint között 63 fő, 35 - 40 000 forint között 27 fő, 40 - 45 000 forint között 17 fő, 45 - 50 000 forint között 6 fő, 50 000 forint fölött 2 fő. Ez összesen 323. (Zaj. - Felkiáltás: Név szerint!) Én ugyan nem vagyok jogász és ilyen szempontból az utóbbi időben némiképpen hátrányban érzem magam a tisztelt Házban, de hadd mondjam azt, hogy jogérzékem azt diktálja, hogy talán a személyek neveit úgy kiadni, hogy az illetők nem járulnak hozzá, az mégse lehetséges (zaj) vagy ebben a formában nem lehetséges - egy vizsgáló bizottság esetleg megteheti ezt. Arra való tekintettel azonban, hogy havi 7 000 forintnál kisebb összegű nyugdíjban részesül az állománynak az én adataim szerint 84.66 százaléka, tehát majdnem 85 százaléka, és ha baleseti járadék nélkül számoljuk, akkor 83 százaléka, minisztériumunkban úgy tartjuk, hogy már a 20 000 forintos havi nyugdíjak is kiugrónak tekinthetők. Ezért a tisztelt képviselő úr kérdésére ezen túlmenően rendelkezésemre áll a 20 000 forint feletti nyugdíjban részesülőkre vonatkozó adat is. Ezeknek a száma 1795. A nyugdíjuk forrására vonatkozóan nem áll más rendelkezésemre, mint a foglalkozási megoszlás. Azért ezt elmondanám. Vállalati vezetők 917 fő, fegyveres testületek tagjai 259 fő, fizikai munkások 236 fő, egyetemi tanárok 172 fő, államigazgatási munkatársak 104 fő, művészek, újságírók 47 fő, politikai munkatársak 30 fő, orvosok 28 fő, kisiparosok 2 fő, vagyis összesen 1795 fő. Ezek adatkérdések voltak, adatokkal próbáltam válaszolni. A következő kérdés az volt, hogy hányan vannak közöttük, akik ezt kifejezetten politikai tevékenységük okán és jogán érdemelték ki, valamint ide csatlakozik érzésem szerint az a kérdés, hogy hányan vannak közöttük továbbá olyanok, akik egykori magas beosztásuknál, pozíciójuknál fogva személyesen is fő részesei lehettek hazánk mostani helyzetbe juttatásának és tervezi-e a Kormány az utóbbiak kiemelt nyugdíjának méltányos csökkentését? Azt hiszem, részint már válaszoltam erre. Másrészt elgondolkodtató számomra, hogy nem tudom, hogy képviselőtársam esetleg kiküldetési távolléte miatt Algériában mennyire került távol a magyar valóságtól, a magyar gyakorlattól, amikor azt kérdezi, hogy a kiemelten nyugdíjazottak közül hányan vannak, akik ezt politikai tevékenységük miatt kapták. Én a magam részéről feltételezem, hogy túlnyomó többségükben, még akkor is, ha ez az iratokból esetleg nem egyértelműen tűnik mi. Mindannyian tudunk számtalan olyan esetről, ahol a háttérben meghúzódó politikai ok nem vált nyilvánvalóvá. Hogy csak utaljak a politikai pszichiátria gyakorlatára, vagy arra, hogy szakmai előmenetelt névlegesen ezernyi más okból is meg lehetett akadályozni. Magam is voltam ennek szenvedő alanya, és azt hiszem, a Házban részt vevő képviselők közül nagyon sokan. Tehát erre definitív, egyértelmű választ adni így lehetetlen. Ami arra vonatkozik, hogy az egykori magas beosztásban levő személyek nyugdíjazása mennyire felel meg a társadalmi igazságérzetnek, erre vonatkozóan a magam részéről a tisztelt Házhoz fordulnék. Úgy vélem, hogy az korábban történt a korábban meghurcoltak rehabilitálásánál, éppúgy egy parlamenti határozat alapján lehetőség nyílnék arra, hogy a társadalombiztosítás betekintést nyújtson a vonatkozó iratokba elbírálás végett, és ez az elbírálás ne pusztán jogi formaságok betartására vonatkozzék, mert hiszen jogos lehet valami akkor is, ha nem érezzük igazságosnak. Ezért a vizsgálati szerv véleményem szerint nem az ügyészség, hanem esetleg egy parlamenti ad hoc bizottság legyen. (Taps.) Így, és véleményem szerint csakis így teremtődhetne meg jogalapja a kérdezett kormányintézkedésnek, vagyis az ilyen nyugdíjak méltányos csökkentésének, melyre Surján miniszter úr levele is utalt. A következő kérdés az volt, hogy vannak-e olyan kivételezett, vagyis a normatívhoz képest emelt nyugdíjak, melyek egykor kifejezetten politikai érdemekért, a kor szellemének, a diktatúrának megfelelő politikai érdemekért, odaítélt kitüntetések után jártak? Ha igen, hányan vannak és mennyi nyugdíjkiegészítéssel rendelkeznek az ide tartozók? Itt az alaprendelkezés, az állami kitüntetésekről és kitüntető címekről szóló 30/1985. (VI. 22) minisztertanácsi rendelet, valamint ennek módosításai tartalmazzák a nyugdíjkedvezményként járó nyugdíjkiegészítést, valamint a kitüntetés tulajdonosának járó legkisebb nyugdíj összegét. Az ez év elején készített kimutatás szerint 14 349 személy kap ilyen címen kivételes ellátást. Felsorolnám az elnevezéseket és az ide vonatkozó számokat, de egyértelmű előre is számomra, hogy az elnevezés és az odaítélés gyakorlata ebből vajmi kevéssé állapítható meg. A kitüntetés elnevezése, mondjuk: a Szocialista Munka Hőse, van ebben 65 fő, az átlagos kiegészítés forint/hónap/főre 2790; a Magyar Népköztársaásg Kiváló Művésze, Érdemes Művésze 370 fő 1970 forinttal, a Magyar Népköztársaság Érdemrendje 8 fő 1860 forinttal; partizánok 1312 darab (derültség) 1594 forint kiegészítéssel; a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozat 3 fő 3069 forinttal; a Munka Vörös Zászló Érdemrendje 118 fő 2077 forint kiegészítéssel; a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje 3 fő 2893 forint kiegészítéssel, Vörös Zászló Érdemrend 6 fő 2046 forinttal; Szocialista Hazáért Érdemrend 6181 fő 2142 forint kiegészítéssel fejenként (zaj); a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje 5 fő 2478 forint kiegészítéssel; a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozat 11 fő 2163 forinttal; a Magyar Népköztársaság Zászlórendje III. fokozat 1 fő 1400 forinttal. Elnézést a terjengősségért, de próbáltam alaposan válaszolni. A 30/1986. (VIII. 10) minisztertanácsi rendelet alapján a Magyar Szabadság Érdemrend, Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem 5758 fő 1250 forint kiegészítéssel fejenként. (Zaj.) De érdekes módon ez alá a rendelkezés alá tartozik az olimpikonoknak juttatott, 36 főnek juttatott 2883 forintos kiegéészítés is. Az 1045/1980. (XI. 18.) minisztertanácsi határozat a Népművészet Mesterinek, összesen 96 személynek juttatott eddig 786 forint kiegészítést, valamint az utolsó tétel ebben a sorozatban - elnézést tényleg tudom, hogy hosszú, de ez volt a kérdés -, a 28/1966. (XII. 18) kormányrendelet, valamint minisztertanácsi rendelet, tehát a 9. 1986-ból és a 31. 85-ből - a nemzeti gondozottaknak - 376 főnek 5486-ot. Most, ezek után merül fel az a kérdés, hogy vannak-e még titkosított, vagy legalábbis nem nyílt nyugdíjrendelkezések. Ez a kérdés - gondolom - onnan származik, hogy köztudomásúlag a korábbiakban ilyen rendelkezések és a gyakorlat egész dzsungele volt érvényben. Pontosabban léteztek olyan, úgynevezett 3000-es minisztertanácsi határozatok, amik ezres nagyságrendben és 3-assal kezdődtek, amelyek szigorúan titkosak voltak, és csak egy zárt kör kaphatta meg őket, például a Kormány, az MSZMP Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság osztályvezetői. Az ezekben foglalt szabályozások meghatározták, hogy kik állapíthatnak meg és kiknek a kezdeményezésére olyan, arra érdemes személyek számára nyugdíjat, akik nem, vagy nem érdemeikkel arányos nyugellátásra szereztek jogosultságot. Kivételes nyugellátást kezdeményezhettek a Kormány tagjai, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, osztályvezetői, az MSZMP megyei bizottságának első titkárai, a szakszervezeti főtitkárok, a Partizán Szövetség főtitkára, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az Országgyűlés elnöke. A többször módosított 3455/1971-es számú rendelet ezen részét viszont hatályon kívül helyezte a Minisztertanács 3370/1989-es számú határozatával. Átmeneti időszakot jelentett az a kezdődő szakasz, amikor a társadalombiztosítás a szociális és egészségügyi miniszter hatáskörébe került. 1988. június 1-jétől kezdődőleg a nyugdíjak kivételes elbírálásában a tárca minisztere is szót kapott. 1989. december 31-től kezdve áll fenn a dr. Balsai miniszter úr levelében foglalt állapot, vagyis hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője dönt a kivételes ügyekben. A politikai érdemeken is alapuló korengedményes nyugdíjazás pedig 1990. január 1-jével szintén megszűnt. Az állami vezetők nyugdíjával kapcsolatos különleges szabályokat a Magyar Közlönyben is kihirdetett nyilvános jogszabályok tartalmazzák. Ezek vitathatóak, de nyilvánosak. Mindezt azért részleteztem, hogy egyértelművé váljék, tájékozódásom alapján határozottan állíthatom, hogy nyugdíj kivételes alapon történő megállapítására, illetve kiegészítésére vonatkozó biztos rendelkezések nincsenek érvényben. A további elképzelésekről. Fölmerült az, hogy ugye, várható-e, van-e egy átfogó nyugdíjrendezésről, nyugdíjtörvényről elképzelésünk. A kérdésből nyilvánvaló, hogy ez meghaladja a Népjóléti Minisztérium illetékességét, hiszen az egész Kormányhoz szól a kérdés. Mindenesetre a rendelkezésemre álló ismeretek és adatok alapján a következőt tudnám elmondani. A társadalombiztosításról szóló jelenlegi törvény nem nyugdíjtörvény, jóval bővebb annál, mert valamennyi társadalombiztosítási ellátásról rendelkezik. Önálló nyugdíjtörvény szükségessége alapvetően attól függ, hogy a társadalombiztosítás felbomlik-e biztosítási ágazatokra. Ez pedig nem kodifikációs, vagyis jogi, hanem alapvetően közgazdasági és pénzügyi kérdésnek megítélhető. Minisztériumunk előterjesztésére a Kormány szociálpolitikai intézkedésekről is döntött legutóbbi ülésén. Tekintetbe véve a Társadalombiztosítási Alapnak azt hiszem, mindenki által ismert okokból bekövetkezett kedvezőtlen helyzetét, összességében csak 2,5 milliárd forintos szociálpolitikai csomagtervet fog az Országgyűlés elé terjeszteni. Ebben szerepel a családi pótlék és a nyugdíjak emelése is, valamint a gyed minimumának és a gyermekgondozási segélyen levők jövedelempótlékának emelése augusztus 1-jétől. Ugyancsak emelni szándékozunk a rendszeres szociális segélyeket és a nevelési segélyeket is. E kérdésben a végleges döntést a tisztelt Háznak kell meghoznia. És azt hiszem, most már csak egy kérdés maradna vissza, az állami kitüntetésekkel és kitüntető címekkel járó és most kifejezetten politikai jellegű nyugdíj kiegészítésének kérdése. Erre vonatkozólag az adatokat már említettem. A személyes véleményem - és ez most a személyes véleményem - pedig az, hogy mindazokért az érdemekért, az ilyen érdemekért járó ilyen jellegű juttatásokat az a párt biztosítsa saját tagdíjaiból, amely ezeket a tevékenységeket érdemnek ismeri el, ha létezik ilyen párt. (Taps.)