DR. BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon megkönnyítette Szalay Gábor a mondandómat, mert nagyon jól rávilágított azokra a pontokra, amelyekre már az előbbi jelentkezésem kapcsán is szerettem volna rávilágítani. Így nekem ezt megspórolta. Nevezetesen arra, hogy több törvény nincsen, ugyebár, még megalkotva, éppen az imént hagytuk abba, tegnapi nap folyamán az önkormányzati törvényt, amelynél szíves figyelmüket felhívom az egyébként is vitatott 105. §-ra, amelyben az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak vonatkozásában több ízben kitér a törvény szövege arra, hogy ez és ez kerül oda, külön törvényben meghatározottan. Én nem hiszem, hogy arról kellene aggódnunk, amiatt kellene tehát aggódnunk, hogy biankó csekket ír alá ennek a jelenlegi kormányelőterjesztésnek a jóváhagyásával a Parlament, hiszen további törvényalkotások fognak majd erről a vagyoni kérdésről dönteni, és úgy tudom, hogy a törvényeket a továbbiakban is a Parlament és nem a Kormány alkotja. Most a másik dolog természetesen, ami nagyon szimpatikus volt Szalay Gábor felvetésében, és tegnap is a fiatal demokraták felvetéseiben hasonló kívánalmakat tapasztaltam, hogy nagyon jó lenne, ha egyidejűleg mindezek a törvények párhuzamosan - mintegy csomagterv -, a konzisztencia tökéletes biztosításával kerülnének előterjesztésre a Parlament elé. Ennek csak az az egy hátulütője van, hogy akkor mi most elmehetnénk szabadságra, aminek ugyan mindannyian örülnénk, csak éppen közben maga az a privatizációs folyamat, amelyre a kormányprogram is utalt, és amelyre azt hiszem, valamennyi vagy legalábbis csaknem valamennyi résztvevője ennek a Háznak ráadja az áldását, és amelyet szükségesnek tart, akkor erre az időre mindenképpen megtorpanna. Én megértem azt, hogy az egymással összefüggésben lévő törvények: milyen nagyon jó lenne találni egy fix pontot, amelyből kimozdíthatnánk a világot, és mondjuk, most ex hasibus, hasunkra ütve azt mondanánk, hogy legyen 50:50 százalék, lehetne 25:75, és lehetne 60:40 is, tehát bármilyen arányt mondhatnánk elvileg. De ugye, ez abszolút nem megalapozott a funkciók és a terhek arányos elosztása szempontjából. Tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívom: kétségkívül közöttünk vannak listás képviselők, helyi képviselők, de mindannyian ennek az egy Magyarországnak, Magyar Köztársaságnak vagyunk a törvényalkotói, és nagyon kívánatos lenne, hogyha olyan módon közelítenénk az önkormányzati és az állami tulajdonhoz, hogy mindegyikért mi vagyunk felelősek. Tehát meg kell találnunk ezt az arányos feladatmegosztást, és ehhez kell rendelni az eszközöket. Mind a vagyoni, mind a folyó finanszírozási eszközöket. Felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra a tényre, amelyet már bátorkodtam korábban is megemlíteni, hogy örökségül az elmúlt 40 év jogtalan, törvénytelen állapotainak a következtében számos kategória, számos kérdés teljességgel tisztázatlan. A Kormány megfeszített erőfeszítéssel, pontosabban erőfeszítéseit maximálisan összeszedve dolgozik azon, hogy kialakítsa a kincstári vagyon fogalmát, amely eldöntené azt, hogy mit tartunk kívánatosnak: és ezt természetesen nem úgy képzeltük, hogy mi ezt kitaláljuk, és utána megvalósítjuk, hanem ezt szeretnénk Önök elé terjeszteni, amilyen gyorsan csak lehet. Csak ahogy ezt már említettem Önöknek, a 14 080 napból - valami ilyen szám van a fejemben - nem volt még ideje az előző kormányzatoknak, hogy ezt eldöntsék. Tehát mi most ez alatt a pár nap alatt megpróbáltuk összeszedni az idetartozó fogalmakat, és annak a vagyoni nagyságrendjét is felmérni. Rövidesen itt lesz Önök előtt. De én nem hiszem, hogy ezt meg kellene ezzel a törvénnyel Önöknek várniok. Hiszen amennyire kollégáim a pénzügyi apparátusból tájékoztattak, és amennyire ezt itt a törvénykezések, korábban is részt vevő törvényhozók megerősíteni tudják, a vagyonpolitikai irányelvek ez év márciusában - ha jól tudom - idekerültek a Parlament elé, és a továbbiakban sem tartjuk azt szükségtelennek, sőt nagyon is szükségesnek tartjuk, hogy eme vagyonpolitikai irányelvekben - erre utalt az expozé is - mindig meglegyen a fő irányvonalakra, az iránymutatásra vonatkozóan a Parlamentnek a jogköre, hogy ebbe beleszóljon, efölött kontrollt gyakoroljon. Ha most mi a privatizációt beindítanánk ezen elfogadott törvény alapján holnapután netántán, akkor látnunk kellene, hogy ez a pénz befolyna ugyan a vagyonügynökséghez, de egy árva szó nincs arról, hogy ezt a költségvetés netalán folyó lyukak betömésére megkaphatná. Még az sincs eldöntve, mert mindez a Szalay Gábor által nagyon helyesen elmondott államháztartási, önkormányzati, privatizációs törvényekkel összefüggésben kerülhet csak meghatározásra, hogy mind a vagyoni részesedés milyen, és úgy gondolom, hogy lehetetlen azt mondani, hogy ebben csak az egyik, az önkormányzati tulajdon vagy a központi tulajdon a tulajdonos. Nyilván valamifajta megosztásra fogunk törekedni. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársak! Ehhez még azt is szeretném hozzáfűzni, hogy ne húzzák ki az önkormányzat alól a működés feltételeit. Nagyon kérem Önöket, hogy a vállalkozásokat támogató kormánypolitika előfeltételét jelentő állami költségvetési terhek csökkentését ne ellenséges érzülettel fogadják, hanem legyenek szívesek áttekinteni, hogy ez a feltétele annak, hogy a kormányzat a továbbiakban ne telepedjék rá úgy, mint eddig a pénzeszközökre, amelyek egy gazdaságnak a rendelkezésére állnak, hanem azt hagyhassa meg a vállalkozóknak. Ha ezt a terhet nem tudjuk levenni a kormányzat válláról adott esetben a privatizációs bevételeknek e célra való fordításával is - én a magam részéről kétségkívül nagyon jelentős mértékben ezért fogok harcolni -, akkor nem tudunk lökést adni a vállalkozóknak csökkentett mértékű, tehát reálisabb kamatterhek vállalásával majd a finanszírozás oldalán. Ez tehát közös érdeke mindenkinek, aki itt egy virágzó piacgazdaságot akar látni. Hölgyeim és Uraim! Hogy ez a mérték mi lesz, arról Önöknek módjuk lesz mindazokon az alkalmakon nyilatkozni, amelyek az úgynevezett ilyen törvényke megemlítése alatt ide fognak Önökhöz kerülni. Még egyszer hangsúlyozom, ami most megindul, az nem determinál semmit, viszont megindít egy folyamatot. Már az, akinek a kezébe kerül a privatizált vagyonrész, mint gazda bánhat vele, és mi tovább vitatkozunk az osztozkodáson, amig tisztábban látjuk az önkormányzati, privatizációs és államháztartási törvény idevonatkozó határozatait. (Taps.)