DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a földről szóló törvényjavaslatot tárgyalta meg a tisztelt Ház, minden képviselőtársam egyetértett azzal: nem szabad most vizsgálnunk, hogy vajon ez a törvényjavaslat mennyire jó vagy mennyire rossz, mert arról van szó hogy a nemzeti vagyon kiárusítását meg kell gátolni. Vajon miről van most szó Zsiros Géza törvényjavaslatában? A nemzeti vagyonnak egy olyan részéről, amely a korábban tárgyalt résznél is nagyobb vagyon, az elképzelhető legnagyobb vagyon - maga az élet: a termőföld... (taps középen)... a termőföld tulajdonjoga - amely tulajdonképpen az országnak az életet és az anyagi jólétet adta. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Miért kell csodálkozni azon, hogy ha egyszer a vagyonnak védelmet adunk, akkor a legnagyobb vagyonnak még nagyobb védelmet adunk? Vajon igen tisztelt Wachsler képviselőtársam ugyanúgy őrizné-e a Kohinoor gyémántját, mint egy egyszerű; üveggyöngyöt - teszem fel a kérdést. (Derültség.) Nyilvánvaló, hogy amikor mi a termőföldről beszélünk a termőföldet akarjuk megvédeni, akkor a Kohinoor gyémántnál is jelentősebb értéket akarunk megvédeni... (taps) ... és ezért részesítjük különleges védelemben. Ezért nem kívánok többet mondani, mint azt, hogy Önök valamennyien tudják: a termőföld kiárusítása, az a nemzeti jólétünk végét, jelentené. Hát vegyék tekintetbe, hogy a környező nyugati országokban ma már egy olyan kis grófocskát sem találni, ahol ne védené a család külön a család termőföldjét, a földet. A földet ma már nyugaton senki, egyetlen vagyonos család sem adhatja el, ezekre mindre különleges védelmet fognaik kimondani és mondanak ki. Ha itt most nem mondjuk ki ezt a különleges védelmet, akkor nem lesz alkalom arra, hogy a földtörvényt megalkothassuk. Márpedig mindenkinek tudomásul kell vennie: a termőföld utáni vágy olyan, hogy a parasztság a jogos tulajdonának visszaszerzése érdeklben már gyakorlati és tényleges lépéseket tesz. Itt fekszik előttem a csegődi kisgazdák nyilatkozata ... (derültség)... Nem levél! Okirat! (Nagy taps, derültség.) Okirat, amely kimondja, hogy most már a parasztság nem vár tavaszig, nem vár őszig, nem vár lombhullásig a föld birtokbavételével. Most kívánja azt birtokba venni - de ha közben kiárusítják a földet, nem lesz mit birtokba venni. Magyarán tehát: a beteg ott fekszik a műtőasztalon ... (derültség) ... és nem akármilyen beteg fekszik ott! Nagyon nagy beteg : a mezőgazdaságunk, az egész gazdaságunk és gazdagságunk! Hát én arra kérem Önöket, képviselőtársaim, doktor urak, ne hagyják a beteget meghalni! Köszönöm. (Derültség és nagy taps.)