Az Országház Könyvkiadó gondozásában megjelent a magyar országgyűlések történetével foglalkozó könyvsorozat nyolcadik része, A magyar országgyűlés a dualizmus korában című kétkötetes munka. Az első rész A képviselőház, a második A főrendiház alcímet viseli, ami arra utal, hogy a korszakban a két kamara egymástól jelentősen eltérő jelleggel bírt. A megnövelt terjedelem e periódusnak a hazai parlamentarizmus történetében betöltött fontos szerepét is hangsúlyozza, mivel ekkor alakult ki az a szabályrendszer és szervezeti keret, amely a mai napig meghatározza modern törvényhozásunk életét.
Az első kötet a képviselőház eljárásainak és mindennapjainak bemutatása mellett átfogó képet fest a döntéshozatal átalakulásáról, a politikusi hivatás formálódásáról, a közélet szerveződéséről, a nyilvánosság és a politika viszonyáról, valamint a politizálás rítusairól. Nem kronologikus, hanem tematikus rendben ismerteti a képviselőház működését az 1865 és 1918 közötti időszakban. Az Országgyűlés mint testület és mint konkrét helyszín legalább hat funkciót sűrít magába, melyeket a munka egy-egy színhelyt jelölő metaforával igyekszik közérthető módon elkülöníteni egymástól. Az ország háza szentélyként őrzi a magyar államiság és az alkotmányosság magasztos értékeit, miközben a törvényalkotás műhelye, a vitázó felek küzdőtere, színpada a politikusi szereplésnek, gyakran pedig az informális egyeztetéseknek és a társas életnek a terepe, végül pedig a politika igényeit kiszolgáló egyre nagyobb létszámú személyzet szolgálati helye is.
A főrendiházat bemutató kötet ismerteti a főrendiház tagságát, a hazai főnemesség dualizmus kori tagolódását és a korabeli külföldi felsőházak típusait. Ezután a második kamara korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket tekinti át, és részletesen vizsgálja az intézmény 1885. évi reformját. A könyv az olvasó elé tárja a működés keretét adó házszabályokat, a főrendiház bizottságait, annak tisztségviselőit, hivatali szervezetét, taglalja a Ház alkotmányos helyét és feladatkörét, illetve politikai szerepét, de górcső alá veszi az ülések helyszíneit és azok nyilvánosságát is. A kötet záró része a főrendiház ünnepélyes és hivatalos eljárásaiba, társas összejöveteleibe nyújt betekintést. Áttekinti a tanácskozás külső képét meghatározó ülésrendet és az öltözködési szokásokat, végül pedig a tárgyalásoknak a szokásjog alapján kialakult hangnemét mutatja be. Mindezek nyomán a kötet választ próbál adni a főrendiháznak a politikai rendszerben betöltött súlyának a kérdésére is.
A két kötet gazdag képanyaga – főképpen karikatúrái – bemutatják a törvényhozó hatalom munkáját alulnézetből is.
A kötetekbe belelapozni itt van lehetőség.
