Zwack Péter
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Zwack Péter (Liberális Polgári Szövetség-Vállalkozók Pártja) Bács-Kiskun megye 2. sz., Kecskemét központú választókerület 1927. május 21-én született Budapesten. Családja kiemelkedõ szerepet játszott a magyar ipar fejlõdésében. Õsei a morvaországi Battelau helységbõl származtak, már a 18. században is szeszfélék készítésével foglalkoztak. A késõbb Magyarország legnagyobb és leghíresebb szeszgyárává vált üzemet dédapja, Zwack József alapította 1840-ben. A fokozatosan fejlõdõ gyár - amelynek telepe 1892 óta Budapesten, a mai IX. kerületben, a Soroksári úton van - mintegy kétszázhúsz különbözõ alkoholfélét gyártott, köztük a család leghíresebb találmányát, az Unicumot, melynek receptje 1790-bõl származik. A cég a világ minden tájára exportált, 1885-ben elnyerte a "császári és királyi udvari szállító" címet. Édesapja, Zwack János (1893-1958) a gyár harmadik tulajdonosa volt. Munkáján kívül aktív szerepet vállalt a közéletben, a Gyáriparosok Országos Szövetsége egyik vezéregyénisége volt. 1944-ben a németek elõl bujkálnia kellett. 1948-ban a gyárat minden kártérítés nélkül államosították, apját elbocsátották, ismét bujkálásra kényszerült. Részt vett a Mindszenty-féle antikommunista szervezkedésben, majd 1948. november 18-án Bécsbe szökött, onnan pedig Olaszországba ment. Családjával végül az Egyesült Államokban telepedett le, ahol megkapták az amerikai állampolgárságot. A Magyarországról való távozás után apja legfõbb célja a családi cég újraindítása volt. 1950- ben pert indított az amerikai importõrök és a magyar állam ellen az Unicum név jogtalan használata miatt. A pert megnyerte, ennek eredményeképp 1958-tól a magyar állam nem használhatta a Zwack nevet, és nem exportálhatott Unicumot Nyugatra. 1955-ben - az idõközben szintén elmenekült - testvére, Béla Milánóban elindította a likõrgyártást. Édesanyja, Wahl Vera (1901-1976) részben osztrák származású, egy Salzburg környéki kis faluban nõtt fel. Férje mellett végig kitartva élte át a megpróbáltatásokat. New Yorkban üzletet nyitott, osztrák népmûvészeti szöveteket árult, ruhákat készített. Férje halála után a szigorú öröklési rend szerint õ lett a cég résztulajdonosa. Újra férjhez ment Wimpffen Ferenc grófhoz, haláláig fõleg Bécsben és Grazban élt. Kétszer nõsült, 1953 és 1969 között elsõ felesége az amerikai Iris Rogers volt. 1973 óta felesége az angol származású Anne Marshall. Hét gyermeke született, öt az elsõ, kettõ a második házasságából: Peter (1954) hivatásos katona, Gioia (1956) ingatlanszakértõ, Alexa (1959) hajózási menedzser, Iris (1961) tanárnõ, John (1965) tanár, Sándor (1974) és Izabella (1976) egyetemi hallgató. Bár családja zsidó származású volt, mindkét ágon kikeresztelkedett, így õ szigorú katolikus nevelést kapott. Általános és középiskoláit Budapesten végezte, 1945-ben érettségizett a Cisztercita Gimnáziumban. Egy évig a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultásán tanult, közben szeszgyárukban dolgozott, tanulta a szakma alapjait. Apja tanácsára 1947 végén illegálisan elhagyta az országot, 1948. január 1-jén ért Triesztbe. Onnan Olaszországba, elõször Rómába, majd Milánóba ment, ahol fél évig egy német professzor tolmácsa volt, közben egy évig közgazdaságtant tanult az egyetemen. Itt találkozott szüleivel, együtt utaztak Genovából New Yorkba. Az amerikai állampolgárság megszerzéséig együtt volt a család, majd különköltözött szüleitõl. Egyetlen napig porszívóügynök, majd az NDPC alkoholcég dolgozója. Itt 1950 és 1951 között egy amerikai tréningprogram résztvevõje: végigutazva az USA-t, elsajátította az amerikai business managementet. Ezután a New York University hallgatójaként, megkezdett tanulmányait befejezve, közgazdasági oklevelet szerzett. 1952-tõl a Connecticut állambeli iparvárosban, New Havenben egy alkoholimportõr cég state managere, majd Chicagóba költözött, ahol a Schenley Distilling Company whiskygyártó és -értékesítõ cég ajánlott neki állást. Nem sokkal ezután barátjával borimportõrcéget alapított. 1964 és 1966 között a Seggermann Slocum borral foglalkozó vállalat alelnöke és cégvezetõje, 1966 és 1969 között a Gancia Vermouth exportigazgatója. 1970-ben otthagyta Amerikát, Bécsbe költözött, hogy bekapcsolódjon a családi vállalkozásba. Két évig élt ott, majd Olaszországból vezette tovább a vállalatot, Genovában, Velencében és Firenzében lakott. Saját cége mellett borreklámozással és a magyar barackpálinka importálásával is foglalkozott. 1987-et megelõzõen mindössze kétszer járt Magyarországon, a 1970-es években. Ekkor, Demján Sándor megkeresésére, tárgyalás kezdõdött egy vegyes vállalat létrehozásáról. 1988. szeptembertõl Budapesten él; 1989 júliusában Emil Undenberg német likõrgyárossal közös cége, a Peter Zwack Consorten AG és a Budapesti Likõripari Vállalat létrehozta a tervezett vegyes vállalatot, Zwack Unicum Budapest Kft. néven. 1990-ben a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövetévé nevezték ki, ezért lemondott amerikai állampolgárságáról. Diplomataként sok támadás érte a kormány részérõl; bár a vádakat elutasította és cáfolta, 1991. áprilisban visszahívták. A döntéssel nem értett egyet, de tudomásul vette. 1990-ben az Egyesült Államokban Washington-díjjal tüntették ki. 1991-ben cége privatizálta a Budapesti Likõripari Vállalatot, és létrehozta a Zwack Unicum Rt.- t, melynek társtulajdonosa és az igazgatóság elnöke. 1989-ben újjáélesztette a Gyáriparosok Országos Szövetségének koncepcióját, ugyanebben az évben a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány elsõ elnökévé választották. 1991-ben felkérték a Nemzeti Alapítvány fõvédnökségére. Kecskeméten mint országgyûlési képviselõ támogatta a kábítószer elleni felvilágosító tevékenységet finanszírozó DADA Alapítványt, illetve elindított egy a fiataloknak szóló, Magyarország jelenérõl és jövõjérõl rendezett vetélkedõsorozatot. A sport életének mindig fontos része volt. Fiatalkorában futball- és jégkorongcsapatok tagja, máig teniszezik. 1947-ben ifjúsági teniszbajnokságot nyert. 1956-ban Eckhardt Tiborral közösen megalapították a First Aid for Hungary nevû szervezetet, melynek a magyar forradalom menekültjeinek a megsegítése volt a célja. A szervezet tiszteletbeli elnökének Hoover volt amerikai elnököt kérték fel. 1992-ben a Liberális Polgári Szövetség-Vállalkozók Pártja elnökévé választották. 1994 tavaszán egyik kezdeményezõje a Szabad Demokraták Szövetségével, az Agrárszövetséggel és a Fidesszel közös választási szövetségnek. Az 1994. évi országgyûlési választásokon Bács-Kiskun megye 2. sz., Kecskemét központú választókerületében indult az Agrárszövetség, a Fidesz és az SZDSZ támogatásával, és vezette LPSZ-VP országos listáját is. Mandátumát mint egyéni jelölt a választások második fordulójában, Brúszel László (MSZP) elõtt, 42,87 százalékkal szerezte. Az Országgyûlésben nem csatlakozott egyik frakcióhoz sem, független képviselõként vesz részt a munkában. 1995. decemberben lemondott a Vállalkozók Pártja elnöki posztjáról, mert országgyûlési képviselõi munkája miatt nem tudott elég idõt fordítani pártelnöki teendõire. Független képviselõként az ország egészének javát szem elõtt tartva továbbra is a vállalkozók érdekeit képviseli. Fogadóórája: havonta rendszeresen, a helyi sajtóban elõre meghirdetett idõpontokban. Hivatali címe: Képviselõi Iroda (Kecskemét, Hornyik körút 4.); Képviselõi Irodaház, 442. szoba. Lezárva: 1996. május 6.