A képviselõ által benyújtott irományok
|
Vastagh Pál (MSZP) Békés megye 6. sz., Orosház központú választókerület 1946. szeptember 23-án, a Békés vármegyei Nagyszénáson született szülei egyetlen gyermekeként. Családjában hagyomány a szocialista, kommunista meggyõzõdés, nagyapja szociáldemokrata aktivista volt. Szülei egyszerû parasztcsaládból származtak, 1945-ben mindketten beléptek a kommunista pártba. Édesapja, Vastagh Pál (1923) mezõgazdasági munkásként kezdte felnõtt életét; késõbb a Békési Járási Tanácshoz került, ahol igazgatási osztályvezetõ lett, majd az 1960-as évek közepén levelezõ tagozaton elvégezte a jogi egyetemet. 1983-ban mint a Békés Megyei Temetkezési Vállalat igazgatója ment nyugdíjba. Édesanyja, Tomasovszki Mária (1926) szintén mezõgazdasági munkásként kezdett el dolgozni, majd felsõfokú óvónõképzõt végzett, és több békéscsabai óvodában dolgozott. Második házasságában él, 1988 óta felesége Fenyvesi Erzsébet angol-orosz szakos nyelvtanár. Elsõ házasságából két gyermeke született: Ágnes (1967) iparmûvészeti fõiskolát végzett, Pál (1974) fogtechnikus. Második feleségével közös gyermekük, Enikõ 1989-ben született. Az általános iskolát Orosházán és Békéscsabán végezte. 1965-ben a szegedi Tartósító- és Húsipari Technikumban érettségizett. 1965-1966-ban elõfelvételisként Hódmezõvásárhelyen teljesített sorkatonai szolgálatot. Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait, 1971-ben szerzett diplomát. Elsõéves egyetemistaként belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. A végzést követõen az egyetemen maradt, a JATE KISZ-bizottságának lett a függetlenített titkára. 1976-1981 között a KISZ KB egyetemi és fõiskolai tanácsának az elnöke, továbbá a KISZ KB intézõbizottságának a tagja. 1973-ban az JATE ÁJTK állam- és jogelméleti tanszékének a tanársegéde, 1977-tõl adjunktusa. Fõállása mellett 1976-tól 1981-ig a Szegedi Akadémiai Bizottság tudományszervezõje volt. 1983 és 1986 között aspiráns Moszkvában, az SZKP Társadalomtudományi Akadémiáján. A szocialista orientációjú fejlõdõ országok társadalom-, illetve államelméletérõl írta kandidátusi disszertációját. A tudományos fokozat megszerzése után egy évvel egyetemi docenssé nevezték ki, majd 1988 nyarán megválasztották a jogi kar dékánjává. A Szovjetunióból való hazatérése idején a reformkommunistaság határán lévõnek vallotta magát. Közel két év alatt fokozatosan jutott el annak felismeréséig, hogy a szovjet típusú politikai rendszer nem reformálható, ezért gyökeres átalakítására van szükség. 1988. december 11-én, az MSZMP Csongrád megyei tisztújító küldöttértekezletén a megyei pártbizottság elsõ titkárává választották. Országos visszhangot váltott ki, amikor az elõzõ vezetés által leváltott szerkesztõket - köztük Annus Józsefet, aki 1990-tõl parlamenti frakciótársa - visszahelyezte a Tiszatáj élére. 1989 februárjában a jogi kar dékáni tisztét átadta egyik helyettesének. 1989 áprilisában beválasztották az MSZMP Központi és Politikai Bizottságába, majd a legfelsõ párttestület átszervezése után a politikai intézõbizottságba. Alapítója volt az MSZMP reformkörének. 1989. október 9-én, az átalakuló kongresszuson beválasztották a Magyar Szocialista Párt Országos Elnökségébe. 1989 novembere és 1990 szeptembere között a párt vidéki titkáraként dolgozott. 1990-ben bekerült a párt országos választmányába. Az 1990. évi országgyûlési választások elsõ fordulójában Békés megye 7. sz. (Mezõkovácsháza és környéke) választókerületében a negyedik helyen végzett, a Békés megyei területi listán jutott mandátumhoz. 1990. május és október között az MSZP parlamenti frakciójának a vezetõségi tagja és titkára. 1990. május 3-tól az Országgyûlés alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ és igazságügyi állandó bizottságának a tagja, emellett 1992. június 23-tól az európai közösségi ügyek különbizottságban is dolgozott. 1990. októberben az MSZP- frakció jogi és közigazgatási munkacsoportja vezetõjévé és szóvivõjévé választották. A képviselõcsoporton belül a közigazgatási és alkotmányjogi kérdések, a jogalkotás és az igazságszolgáltatás szinte valamennyi kérdésével foglalkozott, gyakorlatilag minden jogi tárgyú törvénytervezet vitájában õ volt a szocialista párt vezérszónoka. Igyekezett Békés megye érdekében is fellépni a törvényhozásban. 1992 márciusában elõterjesztett egy a területfejlesztést átfogóan szabályozó törvénytervezetet, amelynek része volt az elmaradott térségek felzárkóztatása. A javaslatot a kormánypárti többség is támogatta, így az az Országgyûlés napirendjére került. A programszerkesztõ bizottság tagjaként részt vett az MSZP Kihívások és válaszok címû választási szakmai programjának a kidolgozásában, a közjogi és igazságszolgáltatási fejezet szerzõje. Az 1994. évi országgyûlési választásokra készülve 1993 decemberében a Békés megyei szocialista pártértekezlet ismét a területi lista elsõ helyére jelölte. (Az országos listán tizennyolcadik volt.) Egyéni választókerületét megváltoztatta: 1994 tavaszán szülõhelyén, Orosházán és környékén (Békés megye 6. sz., választókerület) indult. A választások második fordulójában 48,88 százalékos eredménnyel az elsõ helyen végzett. Már a választások elõtt állást foglalt a szocialista-liberális koalíció mellett. Az 1994. július 15-én hivatalba lépett MSZP-SZDSZ koalíciós kormány igazságügy-minisztere lett. Miniszterként arra törekedett, hogy racionalizálja az erõltetett törvényalkotási folyamatot. Alapvetõ modernizációs feladatának ítéli a bírói hatalom függetlenségének biztosítását és a végrehajtó hatalomtól való elválasztását, illetve a magyar jogrendszer fokozatos közelítését az Európai Közösség joganyagához. Fogadóórája: munkatársai munkanapokon ügyeletet tartanak az orosházi MSZP-irodában. Hivatali címe: Igazságügyi Minisztérium. Lezárva: 1996. május 6.