A képviselõ által benyújtott irományok
|
Suchman Tamás MSZP Somogy megye 5. sz., Marcali központú választókerület 1954. július 2-án született Marcaliban (Somogy megye). Nagyszülei módos emberek voltak. ádesapja, Suchman Andor fuvarozóként dolgozott, késõbb a kenyérgyár rakodómunkása lett, innen ment nyugdíjba. ádesanyja Bauer Júlia háztartásbeli. Bátyja, György (1947) kárpitos. 1979 óta nõs, felesége Filebics Magdolna tanítónõ. Fiuk, Péter (1984) tanuló, nevelt fia László (1973). Az általános és a középiskolát Marcaliban végezte, 1972-ben érettségizett a Ladi János Gimnáziumban. 1972-1973 között magánfuvarozó volt. 1975-tõl két éven keresztül elõadó a Somogy Megyei Tanács Marcali Járási Hivatalának Mûszaki Osztályán. 1977-ben a Marcali Városi Tanácshoz ment dolgozni, ahol tizenkét évet töltött el különbözõ munkakörökben. 1977- 1978 között ipari elõadó a termelés- és ellátásfelügyeleti osztályon, majd 1978-tól egy évig szabálysértési és birtokháborítási elõadó az igazgatási osztályon. 1979. szeptember és 1984. december között a titkárság jogi osztályának a vezetõje volt. Közben 1980-ban a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogi diplomát szerzett. 1985-tõl 1989-ig a hatósági osztályon az igazgatási, iparkereskedelmi, mûszaki ügyekkel foglalkozó és a gazdasági szervezetek felügyeletét ellátó vezetõ. 1985-ben a Budapesti Mûszaki Egyetem Mérnöktovábbképzõ Intézete és az Urbanisztikai Társaság közös tanfolyamán várostudományi oklevelet szerzett. 1984- 1990 között a mesztegnyõi Ladi János Mgtsz jogászaként is tevékenykedett. 1989. májustól a Budapest Bank Rt. marcali fiókjának és a hozzá tartozó balatonboglári, csurgói, keszthelyi kirendeltségeknek volt az igazgatója. 1983-1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt. 1989. márciustól októberig a párt marcali reformszövetségében tevékenykedett. 1989. októbertõl a Magyar Szocialista Párt tagja. Az 1990. évi országgyûlési választásokon a második fordulóban Somogy megye 5. sz. (Marcali és vidéke) választókerületében a második helyen végzett, az országos listán sem jutott mandátumhoz. Az 1990. évi önkormányzati választásokon az MSZP-listán beválasztották a marcali képviselõ- testületbe. 1990. október 15-én, Ormos Mária lemondása után pártja országos listáján országgyûlési képviselõ lett. 1991. január 1-jétõl tagja volt a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottságának. A négyéves ciklus alatt a legaktívabb képviselõk közé tartozott, számtalan felszólalása volt költségvetési, gazdasági és privatizációs ügyekben. Interpellációiban elsõsorban Somogy megye gondjaival foglalkozott, igyekezett elérni, hogy somogyi vállalatokat ne számoljanak fel. A keszthelyi zsidó hitközség alelnöke. 1990 decemberében találkozót kezdeményezett Antall József miniszterelnökkel, melyen két képviselõtársával együtt indítványozták, hogy Magyarország folytasson tárgyalásokat Németországgal a magyar zsidóságot megilletõ kárpótlásról. 1993 márciusában Schiffer Jánossal közösen az idegengyûlöletet, a rasszizmust és az antiszemitizmust elítélõ országgyûlési nyilatkozattervezetet nyújtottak be. 1993 szeptemberében önálló indítványában a nemzeti és etnikai kisebbségekrõl szóló törvény módosítását kezdeményezte; azt javasolta, hogy a héber nyelv is a kisebbségek által használt nyelvnek minõsüljön, s tanításához az állam adjon támogatást. Az 1994. évi országgyûlési választásokon pártja Somogy megyei területi listáját vezette, és ismét elindult lakóhelyén, Somogy megye 5. sz. választókerületében. Már az elsõ fordulóban alig maradt el az abszolút többségtõl, a második fordulóban 57,63 százalékkal választották képviselõvé. Az új Országgyûlés megalakulása után a gazdasági állandó bizottság alelnöke lett. Nagy hangsúlyt helyezett a magánosítás parlamenti ellenõrzésének a biztosítására. Az IPU magyar csoportja magyar-izraeli baráti tagozatának a tagja. 1995. március 1-jén a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszterré nevezték ki. Az SZDSZ vezetõi eleinte ellenezték egy újabb kormányzati tisztség létrehozását, és személyével szemben is fenntartásokat fogalmaztak meg, de kisebb koalíciós vita végén elfogadták jelölését. Hivatalba lépése után a privatizációt addig kísérõ koncepcionális viták abbamaradtak, hosszas elõkészítés után, 1995 májusában a parlament elfogadta az új privatizációs törvényt. Irányításával a privatizáció kimozdult a holtpontról, a Matáv és az energiaszolgáltató vállalatok részleges eladásával 1995 végére a költségvetésbe betervezett 150 milliárd forinttal szemben 460 milliárdos bevételt sikerült realizálni. Szerepe volt abban, hogy a többletbevétel államadósság-törlesztésre fordítása után az így keletkezett kamatmegtakarítások összegét közvetett módon gazdaságélénkítõ, többek között a kis- és középvállalkozásokat segítõ beruházásokra fordítsa a kormány. Az 1996. márciusi, V. MSZP-kongresszust elõkészítõ jelölõbizottság a tizenöt tagú elnökségbe javasolta, de a küldöttektõl nem kapta meg a szükséges szavazatszámot. A kongresszus másnapján bejelentette kilépését a pártból. Nem sokkal késõbb kilépési szándékát visszavonta. 1996. szeptember 15-én Dunai Imre utódaként átvette az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztérium vezetését; a tárca irányítása mellett továbbra is õ felügyelte a privatizációs folyamatot. Röviddel kinevezése után robbant ki az ÁRV Rt. és a belterületi ingatlanjaik utáni kártérítésükre váró önkormányzatok közötti tárgyalásokon közvetítõ jogásznõ irreálisan magas sikerdíjával kapcsolatos botrány. Az ügyben viselt politikai felelõssége miatt a miniszterelnök 1996. október 14-én felmentette. Fogadóórája: naponta 8-10 óra között a városi MSZP-irodában (Marcali, Rákóczi út 16.). Hivatali címe: Képviselõi Irodaház Lezárva: 1996.