dr. Raskó György
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Raskó György László (MDNP) Gyõr-Moson-Sopron megye 6. sz., Kapuvár központú választókerület 1952. február 4-én született Karcagon (Szolnok megye). Õsei mezõgazdasági vállalkozók, árutermelõ középparasztok voltak. Édesapja a József Nádor Mûszaki Egyetemen szerzett mezõgazdasági mérnöki oklevelet, s 1980. évi nyugdíjazásáig osztályvezetõ tudományos munkatárs volt a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Gépkísérleti Intézetében. Édesanyja, Horváth Erzsébet népmûvelõ, a Dunakiliti Faluház vezetõje. Testvérei: Klára (1950) OTP- tisztviselõ, Géza (1958) közgazdász. 1979-ben feleségül vette Pap Erzsébet közgazdászt, aki a pénzügyi és befektetési tanácsadó Raskó és Pap Kft. ügyvezetõje. Három gyermekük született: Gabriella (1980), Ágnes (1982) és László (1990). Általános iskolába Dunakilitiben, középiskolába a pannonhalmi bencésekhez járt, 1970-ben érettségizett. Egy év sorkatonai szolgálat után, 1971 és 1976 között elvégezte a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemet. Általános közgazdászoklevele mellé 1980-ban megszerezte az agrármarketing szakközgazdász képesítést is. Elsõ munkahelye az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalat volt, ahol piackutatóként dolgozott. 1977-ben az Agrárgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa lett. 1979-ben a Finn Agrárgazdasági Kutatóintézet ösztöndíjasa. 1980-ban Az állati termékek külpiaci versenyképessége címû disszertációjával egyetemi doktori címet szerzett. Bár a tervgazdálkodást bíráló cikkei miatt munkahelyi fõnöke megrótta, 1982-ben bekerülhetett a világbanki agrárhitelprogramok megalapozásához létrehozott kutatócsoportba. 1983-ban FAO-pályázat útján az Algériai Állami Mérnöktovábbképzõ Intézetben vállalati gazdaságtant és számviteli ismereteket oktatott. 1984-1985-ben a magyar és a mexikói kormány tudományos- technológiai együttmûködése keretében a Mexikói Mezõgazdasági Minisztérium (SARH) Mérnöktovábbképzõ Intézetében ugyancsak a vállalati gazdaságtan és könyvvitel tanára. Ezzel egyidejûleg Veracruz szövetségi államban a Világbank által finanszírozott Iparszerû Kukoricatermelési Program pénzügyi szakértõje. 1986-ban rövid idõre visszatért az Agrárgazdasági Kutatóintézetbe, majd 1987 januárjától kilenc hónapon át a Magyar Hitelbank üzletpolitikai osztályvezetõje. 1987 októberétõl ismét külföldön dolgozott: Kolumbiában és az északkelet-brazíliai Bahia és Pernanbuco államokban a Világbank által támogatott öntözési program végrehajtásában vett részt. 1989 októberében tért haza, ekkor a Vízépítõ Tröszt kereskedelmi és vállalkozási igazgatója lett. 1990. július 15-én közszolgálatba lépett, elvállalta a Földmûvelésügyi Minisztérium Privatizációs és Vállalkozásfejlesztési Fõosztályának a vezetését. 1991 márciusától a minisztérium helyettes államtitkára, majd június 11-én közigazgatási államtitkárrá nevezték ki; ezt a tisztet 1994. július 28- ig töltötte be. A mezõgazdasági törvénykezés során két lényeges esetben maradt kisebbségben véleményével: földet - szemben az elfogadott kárpótlási törvénnyel - csak a mezõgazdasági munkát fõfoglalkozásban vállalók részére juttatott volna, s nem értett egyet teljes egészében az átmeneti szövetkezeti törvénnyel sem, mert helyesebbnek véli az üzletrészek szabad adás-vételét. Államtitkárként 1991. július és 1994. június között az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának a tagja volt. 1993-ban a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem agrár- közgazdasági tanszékén címzetes docenssé nevezték ki. Idõszakosan saját cége, a Raskó és Pap Kft. tanácsadója. 1994 óta a FAO-EGB szervezet által létrehozott Kelet- közép-európai Agrárpolitikai Tanácsadó Testület elnöke, valamint a Világbank külsõ szakértõje, e minõségében a közép-ázsiai országok világbanki programjainak az elõkészítésében vesz részt. 1977-tõl a Magyar Közgazdasági Társaság tagja. 1980 és 1983 között számos tanulmánya jelent meg a magyar agrártermelés versenyképességérõl, illetve az ennek javulásához szükséges feltételekrõl. Vallásos neveltetését, az egyetem egyes oktatói által közvetített polemizáló szellemiséget és a diákévek nem hivatalos ifjúsági csoportosulásait ítéli olyan hatásoknak, amelyek befolyásolták politikai irányultságát. 1981-ben házilag sokszorosította és szûkebb környezetében terjesztette a Beszélõ címû szamizdatot. Jeszenszky Géza, egykori tanára hívására 1989 augusztusában belépett a Magyar Demokrata Fórumba. Párttagságát közigazgatási államtitkári mûködése idejére fölfüggesztette. Az 1994. évi országgyûlési választásokon Gyõr-Moson-Sopron megye 6. sz., Kapuvár központú választókerületében indult. A választások elsõ fordulójában a harmadik helyen végzett, a második fordulóban a Fidesz, az FKGP és a KDNP támogatását is élvezve 34,85 százalékkal képviselõvé választották. Az elsõ eredményhirdetés szerint Varga Gyula kapuvári polgármester, szabad demokrata jelölt mögé szorult, óvás után az Országos Választási Bizottság az érvénytelen szavazatokat újraszámolta, s végül tíz szavazatkülönbséggel a választás gyõztesének nyilvánította. Képviselõi munkáját fõállásban végzi. 1994 nyarán a kapuvári MDF-szervezet és a párt gazdasági kabinetjének a tagja lett. 1996. április 15-ig az országgyûlés mezõgazdasági állandó bizottságában dolgozott. 1994. november 8-ig a környezetvédelmi állandó bizottság munkájában is részt vett. Az IPU magyar csoportja magyar-brit, magyar-francia, magyar-USA és magyar-latin-amerikai baráti tagozatainak a tagja. A demokrácia általános kívánalmain túl politikai programjának gerince a magántulajdonon alapuló vállalkozások megsokszorozása és megerõsítése. Ehhez egy pragmatikus, analizáló és problémafeltáró középpárt szükségességét vallja. Az MDF 1996. márciusi, X. országos gyûlése után többekkel együtt kilépett a pártból, társaival Magyar Demokrata Néppárt néven új pártot alapítottak, amelynek elnökségi tagja és szóvivõje lett. Az MDNP frakciójának tagjaként folytatja képviselõi munkáját, 1996. április 16-tól a gazdasági állandó bizottságban (ezen belül a magyar-ukrán parlamentközi gazdasági vegyes bizottság magyar albizottságában) dolgozik. 1995. évi megalakulásától részt vesz az adós- és bankkonszolidáció körülményeinek tisztázására létrehozott ideiglenes vizsgálóbizottság tevékenységében is. 1996. november 30.án az MDNP I. országos gyûlésén alelnökké választották. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 430. szoba. Lezárva: 1996. december 20.