Dr. Petõ Iván
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Petõ Iván (SZDSZ) - Budapesti területi lista 1946. augusztus 29-én született Budapesten. Édesapja, Petõ László (1914) raktározási osztályvezetõként ment nyugdíjba. Édesanyja, Lantos Katalin (1914) tisztviselõként dolgozott. Testvére, András (1949) újságíró. Felesége 1994 óta Zentai Violetta egyetemi oktató. Gyermekei: Márk (1973) és Flóra (1975), mindketten egyetemen tanulnak. Az általános iskolát Budapesten végezte. Középiskolai tanulmányait is Budapesten, a Móricz Zsigmond Gimnáziumban kezdte, majd Egerben folytatta, 1964-ben érettségizett a Dobó István Gimnáziumban. 1964-1965-ben elõfelvételisként sorkatonai szolgálatát teljesítette. 1965-1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom-történelem szakos hallgatója, 1970-ben szerzett tanári diplomát. Még abban az évben az éppen önállósult Új Magyar Központi Levéltárban helyezkedett el; 1986-ban fõmunkatárssá nevezték ki. Fõ kutatási területe az 1945 utáni magyar történelem és gazdaságtörténet, számos cikke, tanulmánya, több dokumentumkötete és monográfiája jelent meg. 1978-ban történelembõl egyetemi doktori fokozatot szerzett. 1980-1989 között a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen, illetve az egyetem szakkollégiumában történelmi és gazdaságtörténeti szemináriumokat tartott. 1970-tõl tagja volt a közalkalmazottak szakszervezetének, három évig munkahelyi bizalmi, 1978-tól kimarad a szervezetbõl. A rendszerváltás elõtti évtizedben kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. 1979-ben aláírta a csehszlovákiai Charta '77 melletti szolidaritási nyilatkozatot. Az ellenzéki társadalomtudományi és politikai irodalomban Ada Pál álnéven publikált, alkalmilag részt vett az illegális Beszélõ terjesztésében. 1988 márciusában egyik kibocsátója a Szabad Kezdeményezések Hálózata megalapítását javasoló dokumentumnak. 1988 májusában belépett a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szervezetébe, ahol rövidesen a választmány tagja lett. 1988. novemberben alapítója a Szabad Demokraták Szövetségének, de vezetõ tisztséget akkor még nem vállalt. 1988-1989 fordulóján egyik szerzõje és szerkesztõje a szabad demokraták elsõ, A rendszerváltás programja néven ismertté vált pártprogramjának. 1989-ben, az Ellenzéki Kerekasztal egyeztetésein a választójoggal foglalkozott, a háromoldalú politikai egyeztetõ tárgyalásokon a pártok mûködési feltételeivel foglalkozó I/2-es munkabizottságban képviselte a szabad demokratákat. 1989 elején az SZDSZ szóvivõjévé választották. 1989. novembertõl 1991. novemberig a párt országos ügyvivõi testületének a tagja, de Tölgyessy Péter pártelnökké választása után nem jelöltette magát a szûkebb vezetõi testületbe. A tisztújítást követõen az SZDSZ Országos Tanácsának lett a tagja. Az 1990. évi országgyûlési választásokon Budapest 22. sz. (Zugló) választókerületében indult, a második fordulóban képviselõvé választották. 1990. májustól novemberig az Országgyûlés költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottságában dolgozott. 1990. május 18-án az SZDSZ parlamenti frakciójának helyettes vezetõjévé, október 15- én frakcióvezetõvé választották. Tisztérõl 1991. november végén, a tisztújító küldöttgyûlés után lemondott. 1992. február 18-án néhány hónapra visszatért a költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottság tagjai közé. 1992. november 13-án - a párt három platformja, a szabadelvû kör (ennek 1991. decemberben alapítója és szóvivõje volt), a konzervatív-liberális unió és a szociális szárny együttes ajánlására és támogatásával - a szavazatok 64,3 százalékával - az SZDSZ elnökévé választották. Elnökké választása miatt lemondott a költségvetési bizottsági tagságáról. Az új összetételû ügyvivõi testület élén néhány hónap alatt konszolidálta a pártot. Wekler Ferenc pártigazgatóval együtt közös tervet készítettek a központi apparátus szervezettebb és szakszerûbb mûködtetésére, és átalakult a frakcióvezetés, valamint a szakértõi háttér is. A Fordulat, biztonság, felemelkedés címû új választási program egyik szerkesztõje. 1993. február végén egyik aláírója volt a Fidesszel kötött liberális pártszövetségnek. Miután az SZDSZ 1993-ban teljes jogú tagként csatlakozott a Liberális Internacionáléhoz, a nemzetközi szervezet egyik alelnökévé választották. Az 1994. évi országgyûlési választásokon ismét korábbi (Budapest 22. sz.) választókerületében indult, egyúttal pártja budapesti területi listáját vezette. A második fordulóban Pécsi Ildikó (MSZP) mögött 37,40 százalékkal a második helyen végzett, mandátumát a területi listáról szerezte. A szocialistákkal folytatott kormányalakítási tárgyalásokon az SZDSZ-delegáció vezetõje, 1994. június 23-án az SZDSZ részérõl a kormányprogram alapjául szolgáló írásos megállapodás aláírója. A kisebbik koalíciós párt vezetõjeként nem kívánt kormánytagságot vállalni, de tagja a vitás kérdésekben döntõ Koalíciós Egyeztetõ Tanácsnak. Az új Országgyûlés megalakulásakor az SZDSZ képviselõi frakcióvezetõvé választották. Az 1994 októberében tartott küldöttgyûlésen - egyetlen jelöltként - az érvényes szavazatok 88 százalékával másodszor is az SZDSZ elnöke lett. 1996. február 29-én szintén ellenjelölt nélkül választották újra a képviselõcsoport vezetõi tisztségébe. 1996. november 22-én, az SZDSZ újabb tisztújító küldöttgyûlésén harmadszor is a párt elnöke lett. Hivatali címe: SZDSZ Országos Központ (Budapest V., Mérleg utca 6.); Képviselõi Irodaház, 715. szoba. Lezárva: 1996. november 22.