Dr. Orosz István
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Orosz István (MSZP) Hajdú-Bihar megye 3. sz., Debrecen központú választókerület 1935. július 16-án született Mádon (Zemplén vármegye). Apai nagyszülei Mádon éltek, hét gyermeket neveltek fel. Földmûveléssel és szõlõtermeléssel foglalkoztak, körülbelül 6 kat. hold földjük volt. Nagyapja fiatalon elhunyt, így édesapja, Orosz István (1896-1978), a legidõsebb fiúgyermek gondoskodott a családról. 1913 és 1945 között a piarista rend mádi szõlõgazdaságában dolgozott mint pincemunkás, ezt követõen 1950-ig önállóan gazdálkodott. 1950-1956 között a Tarcali Állami Gazdaság dolgozója lett 1956. évi nyugdíjazásáig. Anyai nagyszülei is római katolikus vallásúak voltak. Szintén szülõföldjén éltek, és ugyancsak földmûveléssel foglalkoztak. 5 kat. hold földön gazdálkodtak, nyolc gyermeket neveltek fel. Édesanyja, Szemán Erzsébet (1903-1985) háztartásbeli volt. Testvérei, Margit (1925) és Erzsébet (1927) fizikai dolgozók. 1958-ban kötött házasságot Debrecenben, felesége, Arany Erzsébet magyar-történelem szakos középiskolai tanár, 1989 óta nyugdíjas. Gyermekeik: Erzsébet (1961) általános iskolai igazgatóhelyettes, Ágnes (1961) általános iskolai tanár és Ildikó (1963-1986). Gyermekkorát Mádon töltötte, itt végezte el az elemi iskolát. 1953-ban Miskolcon, a Mikszáth Kálmán Gimnáziumban érettségizett. 1953-tól 1957-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakos hallgatója volt, 1957-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. 1957. augusztus-szeptemberben a karcagi Gábor Áron Gimnáziumban tanított. 1957 októberétõl a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanít, ahol végigjárta a ranglétrát a gyakornokságtól az egyetemi tanárságig. 1958-ban egyetemi doktori, 1976-ban a történettudományok kandidátusa fokozatot szerzett. 1980-1986 között a KLTE Bölcsészettudományi Karának a dékánja, majd 1993-ig az egyetem oktatási rektorhelyettese volt. 1986-ban nevezték ki egyetemi tanárnak. 1991-1994 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán is oktatott. 1988-tól 1994-ig a KLTE Történeti Intézetének az igazgatója. Két évtizede az MTA Történettudományi Bizottságának az alelnöke, valamint Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának a tagja. 1985-tõl a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, az Agrártörténeti Társaság vezetõségi tagja, továbbá a Magyar Történészek Világszövetsége és a Magyar Gazdaságtörténeti Bizottság tagja. 1990-1992 között a magyar-lengyel történész vegyes bizottság elnöke. Négy szakmai folyóirat (Rubicon, Történelmi Szemle, Agrártörténeti Szemle, Alföldi Tanulmányok) szerkesztõbizottsági tagja, illetve szerkesztõje. 1994-tõl az MTA Jelenkortörténeti Bizottságának a tagja. 1976-tól szerkesztette az Egyetemes Történeti Tanulmányok címû kiadványt. 1989-tõl társelnöke a Pro Renovanda Cultura Hungariae Kollégiumokért Alapítvány kuratóriumának, ez évtõl tagja az Országos Tudományos Kutatási Alap Társadalomtudományi Albizottságának is. 1990-tõl egyik alapítója és elnöke a határon túli magyar tanárok továbbképzését magára vállaló Ady Akadémiának. 1992-tõl a Hajdúsági Jóléti Szolgálati Alapítvány elnöke. Fõ kutatási területe a középkori és újkori egyetemes és magyar társadalomtörténet, ezen belül elsõsorban az agrártörténet. 1960 óta rendszeresen publikál, cikkeinek száma másfélszáz körül mozog, 1995-ben a Csokonai Kiadó bibliográfiát adott ki munkásságáról. Publicisztikai írásai a Népszabadságban, a Hajdú-Bihari Naplóban és a Magyar Nemzetben jelennek meg. 1985-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. 1990-ben SZOT Mûvészeti Díjat, 1994-ben Pázmány Péter-díjat, 1995-ben Csokonai- díjat kapott. A gimnázium utolsó éveiben és az egyetemen DISZ-tag volt, majd 1963-tól 1965-ig KISZ-tag lett. 1956 októberében nemzetõr volt, és tagja lett az újjáalakult MEFESZ-nek. 1972 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja. 1975-1980 között egyetemi szakszervezeti titkár, 1980-1988 között a Pedagógus Szakszervezet elnökségi tagja volt, 1985-1988 között a Pedagógus Szakszervezet Felsõoktatási Tanácsa elnöki funkcióját is betöltötte. 1989. október 28-án csatlakozott a Magyar Szocialista Párt Debreceni Universitas-szervezetéhez. 1991-ben a párt városi választmányának az elnökévé választották. 1990 és 1994 között tagja volt az MSZP Országos és Hajdú-Bihar Megyei Választmányának. Politikusként a szocialista- szociáldemokrata alapértékek mellett fontosnak tartja a nemzeti és keresztény értékeket, rokonszenvez a kereszténydemokráciával és a keresztényszociális mozgalmakkal. Az 1990. évi országgyûlési választásokon Hajdú-Bihar megye 2. sz., Debrecen központú választókerületében indult, a második fordulóban harmadik lett. Az 1990. évi önkormányzati választásokon a debreceni MSZP-lista vezetõjeként bekerült a közgyûlésbe. 1990-tõl 1994-ig a jelképrendszer-bizottság elnöke, az oktatási bizottság tagja. Az 1994. évi országgyûlési választásokon Debrecenben, Hajdú-Bihar megye 3. sz. választókerületében - Musto István (SZDSZ) képviselõ elõtt - 46,08 százalékkal szerzett mandátumot. A párt országos (72.) és Hajdú-Bihar megyei (2.) listáján is jelölték. Megalakulásától 1994. augusztus 29-ig az Országgyûlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottságának volt a tagja. 1994. július 15-tõl az oktatási, tudományos, ifjúsági és sport állandó bizottság tagja, augusztus 30-tól elnöke, 1996. február 20-tól alelnöke, a bizottságon belül a felsõoktatási albizottság tagja. Rövid ideig az MSZP-frakció emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi munkacsoportjának a munkájában vett részt, majd 1994 szeptemberétõl az oktatási, tudományos és sport munkacsoport vezetõje. Az IPU magyar csoportja magyar-finnugor baráti tagozatának a tagja. Fogadóórája: minden hónap utolsó péntekén 16 és 18 óra között Debrecenben, a TESZ-irodában. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 356., 537. szoba. Lezárva: 1996. május 6.