Mécs Imre
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Mécs Imre (SZDSZ ) - Budapesti területi lista 1933. szeptember 4-én született Budapesten. Édesapja, Mécs Imre (1897-1977), egy felvidéki szlovák falu magyar kántortanítójának fia, orvos volt. Édesanyja, Lengyel Irén Klára (1912-1994) felvidéki nemesi családból származott. Nyelvtanár volt, gyermekeit nevelte. Testvérei: Bernadette (1935) orvos, Klára (1940) röntgenasszisztens. Nõs (1986), felesége Magyar Fruzsina színházi dramaturg. Két házasságból született gyermekei: Mónika (1967) fõiskolai hallgató, Imre (1970) banktisztviselõ, László (1973) egyetemi hallgató, Máté (1987), Anna (1988), Bálint (1990), János (1991) és Dávid (1994). Az elemi iskolát Budapesten végezte. A nyolcosztályos gimnáziumot a budapesti Bencés Gimnáziumban kezdte, majd az államosításig a pécsi Jezsuita Kollégiumban tanult. 1951-ben a budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. Egy évig villanyszerelõként dolgozott a Budapest VI. Kerületi Építõ és Tatarozó Vállalatnál, majd 1952-ben felvételt nyert a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára. 1957-ben abszolutóriumot szerzett. 1956-ban eljárt a Petõfi Kör vitáira. Részt vett a forradalomban, a nemzetõrség szervezésében. A bukás után részt vett az utóvédharcokban, majd az ellenállásban, amelyet az egyetemek, a munkáscsoportok és a felkelõ csapatok maradványainak részvételével szerveztek. 1957. júniusban letartóztatták. 1958. május 22-én "a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért" halálra ítélték. Az ítéletet 1959. februárban életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1963. márciusban az általános amnesztia keretében szabadult. Három évig rendõri felügyelet alatt állt, tíz évig politikai jogvesztés sújtotta. Szabadulása után nehezen tudott elhelyezkedni, végül 1963-tól 1974-ig a Híradástechnikai Szövetkezet fejlesztõmérnöke lett. 1974-1975-ben az Elektrotechnikai Szövetkezet fõkonstruktõre, 1976-1983 között az Óra és Mûszer Szövetkezet tanácsadó mérnöke, majd 1983-tól 1990- ig a Ganz K. K. fejlesztõmérnöke volt. Éveken keresztül kérvényezte, hogy egyetemi tanulmányait befejezhesse, de csak 1975-ben védhette meg villamosmérnöki oklevelét. Tudományos fokozatot politikai múltja miatt nem szerezhetett, kutatóintézetben sem dolgozhatott, annak ellenére, hogy harminckét szabadalma van az elektronika különbözõ szakterületein, és mintegy hatvan tudományos cikke jelent meg magyar és külföldi folyóiratokban. 1969 óta a Híradástechnikai Tudományos Egyesület, 1970 óta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület, 1972-tõl a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság tagja. A Kiváló Feltaláló kitüntetés ezüst fokozatát egyszer, arany fokozatát háromszor nyerte el. 1975-ben kapcsolatba került a szervezõdõ demokratikus ellenzékkel. 1979-ben aláírta a csehszlovákiai Charta '77 mozgalom bebörtönzött vezetõi melletti szolidaritási nyilatkozatot. 1983-ban egy volt halálraítélt bajtársa temetésén elmondott beszédéért rendõrhatósági figyelmeztetést kapott, állását felmondták. 1984-tõl 1989-ig a Duna Mozgalom tagja. 1985-ben ellenzéki képviselõjelöltek állítását szorgalmazta a választásokon, és népszavazást kezdeményezett a bõs-nagymarosi vízi erõmû kérdésében. 1988-ban alapító tagja és szóvivõje a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, alapítója tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1988-ban beválasztották az SZDSZ ügyvivõi testületébe, e tisztében 1996. novemberig az összes tisztújítás alkalmával megerõsítették. A TIB- ben is vezetõségi tag volt, de tisztérõl a szervezet politikai irányvonalának a megváltozása miatt 1992-ben lemondott. 1997. január 16-án a francia becsületrend tiszti fokozatával tüntették ki. Az 1990. évi országgyûlési választások második fordulójában Budapest 23. sz. (Rákospalota, Újpalota és Pestújhely) választókerületében az elsõ helyen végzett. 1990. május 3-tól a parlament honvédelmi állandó bizottságának és nemzetbiztonsági különbizottságának a tagja. A honvédelmi állandó bizottságon belül a személyi ügyek, szervezés albizottság munkájában vett részt. 1992. februárig a bizottság alelnöke volt. 1992. június 13-án az SZDSZ szociálliberális platformjának egyik alapítója és vezetõje. Az 1994. évi országgyûlési választásokon volt választókerületében indult, s szerepelt az SZDSZ budapesti (4.) és országos (11.) listáján is. Mint egyéni jelölt a választások második fordulójában Hajdu László (MSZP) mögött 30,18 százalékkal a második helyen végzett, mandátumát a budapesti területi listáról szerezte. Az Országgyûlés honvédelmi állandó bizottságának az elnöke, ezen belül elnöke az elvi, biztonságpolitikai, katonai albizottságnak is. Az SZDSZ-frakció honvédelmi munkabizottságának is a vezetõje. Az IPU magyar csoportja magyar-indonéz baráti tagozatának az elnöke, a magyar-izraeli, magyar-osztrák és magyar-thaiföldi baráti tagozatok tagja.Az SZDSZ 1996. novemberi tisztújító küldöttgyûlésén elvesztette ügyvivõi testületi tagságát; az országos tanács 1997. januári tiszújításakor sikertelenül pályázott a testület elnöki tisztére. Hivatali címe: Parlament, félemelet 86. szoba. Lezárva: 1997. január 25.