Dr. Kónya Imre
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Kónya Imre (MDNP) - MDF Pest megyei területi lista 1947. május 3-án született Budapesten. Édesapja, Kónya Imre (1915-1990) az érettségi után szülei anyagi helyzete miatt nem tanulhatott tovább. Gyári betanított munkásként dolgozott, emellett végezte a jogi egyetemet. Tanulmányait a második világháború kitörése miatt nem fejezhette be, utolsó vizsgáit csak a hadifogságból szabadulva tette le. 1946-ban B-listázták, csak az 1960- as évektõl dolgozhatott újra jogászként. Édesanyja, Kurucz Aranka (1917) fogtechnikus kisiparosként ment nyugdíjba. Nõvére, Gyöngyvér (1944) ideg- és elmegyógyász. 1972-ben feleségül vette Kutrucz Katalin büntetõjogászt, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán a büntetõjogi tanszék adjunktusa; 1990-tõl szintén országgyûlési képviselõ. Két fiuk született, Imre (1973) a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának hallgatója, Zoltán (1977) gimnáziumi tanuló. Az általános és a középiskolát Budapesten végezte, 1965- ben érettségizett az I. István Gimnáziumban. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának elõfelvételt nyert hallgatójaként egy évig sorkatonai szolgálatot teljesített Budapesten, ezután kezdhette meg tanulmányait. 1971-ben avatták jogi doktorrá. A diploma megszerzése után ügyvédjelölt, majd a szakvizsgát követõen, 1973-tól ügyvéd a Budapesti 34. sz. Ügyvédi Munkaközösségben. 1979-ben átlépett a Budapesti 17. sz. Ügyvédi Munkaközösségbe. Túlnyomórészt polgári ügyekkel - szerzõdésekkel és perekkel - foglalkozott, de néhány jelentõsebb büntetõügyben is eljárt védõként. Egyetemi évei alatt a jogi karon megszervezte az Irodalmi Kört, az Egyetemi Színpadon és az Eötvös Klubban rendezett irodalmi összeállítások szereplõje és szervezõje. Politikai szerepet 1988-ig nem vállalt. 1988 õszén, a szervezetté alakulást követõen lépett be a Magyar Demokrata Fórumba. A parlamentáris demokrácia, a jogállamiság és a szociális piacgazdaság, valamint az európai integráció és a transzatlanti gondolat híve, az MDF-en belül a megegyezésre törekvõ, de a rendszerváltást határozottan vállaló politikusok közé tartozott. Egyik kezdeményezõje volt annak az 1988. november 5-i felhívásnak, amelyet százharmincöt különbözõ szakterülethez tartozó jogász - ügyvédek, jogtanácsosok, bírók - bocsátott ki a Független Jogász Fórum (FJF) létrehozására. A szervezet létrejöttétõl országgyûlési képviselõvé választásáig az FJF vezetõje. E minõségében 1989 tavaszán tárgyalásokat kezdeményezett az SZDSZ és az MDF egyes vezetõivel. Ennek eredményeként 1989. március 15-én a Független Jogász Fórum egy felhívást bocsátott ki, amelynek nyomán március 22-én létrejött az Ellenzéki Kerekasztal (EKA). Ennek keretében az akkori legjelentõsebb nyolc ellenzéki szervezet az FJF koordinálása mellett egyeztette álláspontját a békés rendszerváltozás érdekében. 1989. március és június között, a politikai egyeztetõ tárgyalások elõkészítése során az FJF elnökeként õ vezette az EKA üléseit. A háromoldalú tárgyalások nyitó plenáris ülésén, 1989. június 13-án az Ellenzéki Kerekasztal nevében politikai szándéknyilatkozatot tett. A tárgyalásokon az EKA tárgyalóküldöttségének tagjaként az alkotmánymódosítást elõkészítõ szakbizottságban vett részt. Az 1990. évi országgyûlési választások elõtt az FJF által kezdeményezett Választási etikai kódex egyik kidolgozója. A választásokon az MDF Pest megyei listavezetõjeként szerzett mandátumot. Az Országgyûlés alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ és igazságügyi állandó bizottságának a tagja, és 1992. június 17-ig az ügyrendi különbizottság elnöke, azután tagja. Az MDF képviselõcsoportja szervezõbizottságának a tagjaként részt vett az MDF és az SZDSZ között létrejött pártközi megállapodás kidolgozásában és aláírásában (1990. április 29.). Antall Józsefnek, az MDF elsõ frakcióvezetõjének miniszterelnökké választása (1990. május 23.) után az MDF képviselõcsoportja frakcióvezetõvé választotta. 1990. november 15-én az önmaga által kért bizalmi szavazáson megerõsítették tisztségében. 1990. december 16-án, az MDF országos gyûlésén beválasztották a Magyar Demokrata Fórum Országos Elnökségébe, 1993. októbertõl 1996. március 31- ig az MDF alelnöke. Képviselõként mindvégig szorgalmazta az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bûncselekményekkel kapcsolatos törvényalkotást, a bûnösök bíróság elé állítását. Számos - többek között az alkotmánymódosításról, az önkormányzatokról, illetve az önkormányzatok megválasztásáról, a kárpótlásról, a házszabályról szóló - törvény elõkészítésében mûködött közre. Megnyilatkozásainak radikalizmusa miatt sokan jobbratolódással vádolták. Õ maga cáfolta ezt, többször is leszögezve, hogy határozottan az antalli centrumpolitikát képviseli, nemcsak személyi kötõdése, hanem elvi elkötelezettsége okán is. A nézeteirõl és politizálási stílusáról alkotott kép kialakulásában meghatározó szerepe volt az 1991. augusztusi tanulmányának, amelyben a rendszerváltozás addigi folyamatát elemezte, s a vezetõ kormánypárt politikájának hiányosságait bírálva határozottabb fellépést sürgetett, különösen az MDF sajtó- és igazságtételi politikájában. A Csurka-dolgozat (1992. augusztus 20.) után kialakult belsõ vitákban Antall József mögött állva a legutolsó pillanatig az MDF egységének a megõrzése érdekében lépett fel, de 1993 tavaszán egyértelmûen állást foglalt Csurka István élesen konfrontáló politizálásával szemben. Javasolta a képviselõcsoportnak, hogy erõsítse meg elkötelezettségét az MDF VI. országos gyûlésének politikai nyilatkozatában foglalt elvek és a kormánnyal való együttmûködés mellett azzal, hogy akik ezt nem fogadják el, önmagukat zárják ki a frakcióból. 1993. december 21-tõl a Boross-kormány belügyminisztere, tisztét a Horn-kormány megalakulásáig töltötte be. Parlamenti bizottsági tagságai és frakcióvezetõi tiszte ezzel megszûnt. Az 1994. évi országgyûlési választásokon ismét az MDF Pest megyei listájának vezetõjeként került be a parlamentbe. (Az országos listán ötödik volt.) 1996. márciusig az MDF-frakció helyettes vezetõje volt. Az Országgyûlésben 1995. június 26-ig az önkormányzati és rendészeti állandó bizottság, 1996. április 22-ig az alkotmány-elõkészítõ állandó bizottság tagja. 1996. március 4-én, az MDF X. országos gyûlése után kilépett a pártból, és többedmagával létrehozta a Magyar Demokrata Néppártot, az új párt frakciójában folytatja képviselõi munkáját. 1996. április 16-tól a nemzetbiztonsági állandó bizottság elnöke. Az MDNP I. országos gyûlésén, 1996. november 30-án az elnökség tagjává választották. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 555. szoba. Lezárva: 1996. november 30.