Dr. Katona Béla
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Katona Béla (MSZP) Budapest 26. sz. (X-XVIII. ker.) választókerület 1944. február 9-én született Budapesten. Nagyapja a Váci úti Magyar Acélgyárban volt kovács, fômûvezetôként ment nyugdíjba. Édesapja, Katona Béla (1912) mûszaki egyetemet végzett gépészmérnök, a Maortnál, majd annak utódvállalatainál (Maszolaj, OKGT) dolgozott, mint az anyagellátó iroda mûszaki igazgatója ment nyugdíjba. Édesanyja, Csimma Ilona (1913) pedagógiai fôiskolát végzett, nyugdíjazásáig általános iskolai testnevelôtanárként dolgozott. Nôvére, Julianna (1942) vegyészmérnök. Nôs (1967), felesége Luka Terézia külkereskedelmi üzletkötô. Fiuk, Ákos (1968) mûsorszervezô. Az általános és a középiskolát Budapesten végezte, 1962- ben érettségizett a József Attila Gimnáziumban. 1962 és 1967 között a Budapesti Mûszaki Egyetem hallgatója volt, a gépészmérnöki kar vegyipari gépész szakán szerzett diplomát. A Budapesti Kôolajipari Gépgyárban kezdett dolgozni, elôbb szerelésvezetô mérnök, majd üzemvezetô, késôbb fôosztályvezetô lett. 1980-tól négy éven át a gyár mûszaki igazgatóhelyettese volt. 1973-ban a BME-n gazdasági mérnöki oklevelet szerzett. 1984-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakán szakközgazdász-diplomát szerzett, majd megvédte egyetemi doktori disszertációját. Ezt követôen munkája mellett rendszeres óraadó volt a BME gazdasági mérnök szakán. Hosszú évekig a Szervezési, Vezetési Tudományos Társaság és a Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) tagja volt. 1981-tôl három évig a GTE vállalati szervezetének elnökeként tevékenykedett. Közel tíz éven át volt a BSE NB I-es kosárlabdacsapatának játékosa. 1972-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. 1984. december 17-én a pestlôrinci (XVIII. kerületi) pártbizottság elsô titkárává választották. Az 1988. májusi pártértekezleten elmondott hozzászólásával lett széles körben ismert és népszerû a reformpártiak körében. Fellépése nyomán az MSZMP utolsó központi bizottságába is beválasztották. 1988. december végétôl az MSZMP Budapesti Bizottságának város- és gazdaságpolitikai titkára. Egyik alapítója és hangadója lett a Magyar Szocialista Pártnak. Az 1989. októberi alakuló kongresszuson beválasztották az országos elnökségbe. 1989 végén egy hónapig a párt budapesti intézôbizottságának, majd 1990. júniusig budapesti választmányának és elnökségének az elnöke. 1990. június és 1991. január között az MSZP budapesti ügyvivôje. Az 1990. évi országgyûlési választások második fordulójában Budapest 26. sz. (X-XVIII. ker.) választókerületében a harmadik helyen végzett, mandátumát pártja budapesti listáján szerezte. 1990. májustól az MSZP parlamenti frakciójának a vezetôségi tagja. 1993. május 3-tól az Országgyûlés ügyrendi különbizottságának az alelnöke. Javaslatot terjesztett a parlament elé, mely szerint a képviselôk kötelesek lettek volna bejelenteni másodállásaikat. A felügyelôbizottsági és igazgatótanácsi tagságok összeírásával a nyilvánosság kontrollját akarta biztosítani az esetleges érdek-összefonódások megakadályozására. 1990. július 18-tól a költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottság, 1990. december 29-tôl az Állami Számvevôszék szervezetének és mûködésének felülvizsgálatát végzô ad hoc bizottság munkájában is részt vett. 1990. októbertôl a szocialista frakció titkára, 1992. januártól helyettes vezetôje. Az 1994. évi országgyûlési választásokon a párt országos listáján a tizennegyedik, a fôvárosi listán a hetedik helyen jelölték, mandátumát újra Budapest 26. sz. választókerületében indulva, a második fordulóban, Béki Gabriellát (SZDSZ) is megelôzve, három jelölt közül abszolút többséget elérve szerezte. 1994. július 15-én, az új kormány megalakulásakor kinevezték a polgári titkosszolgálatokat felügyelô tárca nélküli miniszterré. Legfontosabb feladata a nemzetbiztonsági törvény elôkészítése volt, a javaslatot 1995. február 27-én terjesztette a képviselôk elé. Az 1995. március 12-i kormányülés után Kovács Pál népjóléti miniszterrel együtt lemondott, mivel nem értett egyet a Bokros Lajos pénzügyminiszter gazdasági stabilizációs programjában elôterjesztett, az egészségügyi és szociálpolitikai ellátó rendszereket korlátozó intézkedésekkel, illetve a megszorítások megvalósításának módjával. Lemondása után újra bekapcsolódott a szocialista parlamenti frakció munkájába, a költségvetési, pénzügyi és számvevôszéki munkacsoport tevékenységében vesz részt. 1996. március 30-án, az V. pártkongresszuson az ügyvezetô alelnökségért folytatott versenyben Kósáné Kovács Magdával szemben alulmaradt, ugyanakkor a legmagasabb szavazatszámmal a párt egyik alelnökévé választották. 1996. május 1-jétôl az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnöke. Fogadóórája: minden hónap elsô péntekén 15-18 óra között a Kôbánya-Újhegyi lakótelepen. Hivatali címe: Képviselôi Irodaház, 115. szoba. Lezárva: 1996. május 6.