Juhász Pál
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Juhász Pál (SZDSZ) - Bács-Kiskun megyei területi lista 1944. február 20-án született Debrecenben. Nagyapja mindkét ágon református lelkész. Édesapja, Juhász Pál (1916-1984) ideg- és elmegyógyász egyetemi professzor, a magyar pszichiáterek szakmai szervezetének elnöke, a Nemzetközi Pszichiátriai Társaság alelnöke. Elõbb a debreceni Sántha-klinika, majd a budapesti Nyírõ-klinika vezetõje, a hazai szociálpszichiátriai vizsgálatok egyik kezdeményezõje. 1945 elõtt részt vett a Márciusi Front és a református Keresztyén Ifjúsági Egyesület tevékenységében. 1946-ban egyéves párizsi tanulmányútján meggyõzõdéses kommunista lett. 1950. januárban behívták a hadseregbe, a Honvéd Kórház ideg- és elmeosztályának a vezetõje lett. 1956. november 1-jén az új Magyar Szocialista Munkáspárt szervezõje, de a november 4. utáni Kádár-féle MSZMP-be 1964-ig nem lépett be; 1957 tavaszán megfosztották rangjától és hadbíróság elé állították. Édesanyja, Ballay Judit (1916) gyermekpszichiáter. Édesanyja egyik nagybátyja Karácsony Sándor, a debreceni egyetem neves pedagógiaprofesszora. A szülõk házasságából öt gyermek született, testvérei közül Ágnes (1941) pszichiáter, Viktória (1946) mezõgazdasági üzemmérnök, István (1953) közgazdász, László (1954) belgyógyász szakorvos. 1969 óta házas, felesége, Fülöp Edit közgazdász, munkaügyi statisztikus. Két gyermekük, Zsófia (1975) és Márk (1978) tanul. Az általános iskolát Budapesten és Debrecenben végezte. A középiskolát Debrecenben kezdte, Sárospatakon fejezte be, 1962-ben érettségizett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. 1962- 1965-ig matematika-filozófia szakos hallgató az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1965-1969 között a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen tanult, elméleti és tervezõ közgazdasági szakon végzett. 1971-tõl az ELTE hároméves történelem kiegészítõ szakát is elvégezte. 1969-tõl mint okleveles közgazdász és faluszociológus a Szövetkezeti Kutató Intézetben kapott állást, 1987-ig agrár- és faluszociológiai vizsgálatokat vezetett. 1988- tól két évig a Pénzügykutató Rt. tudományos fõmunkatársa. Az 1970-es évek elejétõl számos cikket, szaktanulmányt készített az agrárgazdaság vállalatrendszere, az elsõ, második és harmadik gazdaság, illetve a falusi társadalom rétegzõdése témakörökbõl; ezek zöme nem jelenhetett meg. 1963 és 1966 között az ELTE-n Vasárnapi Kör néven az akkori filozófushallgatókkal - így Kis Jánossal, Zsille Zoltánnal, Ludassy Máriával - együtt marxológiai és szociológiai önképzõkört szervezett. 1968-ban, Csehszlovákia megszállása idején szembefordult az MSZMP- vel. Mint fiatal kutató 1973-ban egy elõadásában szembehelyezkedett az országos településfejlesztési koncepció centralizáló és újraelosztást erõsítõ alapgondolatával, állásfoglalásáért 1987-ig szerzõként és elõadóként is indexre tették, külföldre sem utazhatott. 1976-ban részt vett a Profil antológia, 1979-ben a Bibó- emlékkönyv létrehozásában. Aláírta a csehszlovákiai Charta '77 mozgalom bebörtönzöttjeivel szolidaritást vállaló nyilatkozatot. Álnéven (B. P.) publikált a Beszélõben. Sok száz elõadást tartott a félellenzéki falukutató táborokban, terjesztette a szamizdat irodalmat. 1982-tõl öt éven át dokumentumfilmeket készített a hagyományos parasztság pusztulásáról és az újabb keletû vállalkozók konfliktusairól. 1980-tól többször felkérték nem nyilvános közremûködésre a különbözõ reformbizottságokban. 1984-ben A halogatás kockázata címmel az MSZMP-hez címzett feljegyzés aláírója. 1985-ben részt vett a VII. ötéves terv katasztrófaprogramja ellen tiltakozó értelmiségi elõadókörúton. Az 1980-as évtized második felében egyik aktív összekötõ és kiegyensúlyozó tagja lett a demokratikus ellenzéknek. 1987-tõl visszatérhetett a nyilvános szakmai és politikai életbe: a Magyar Közgazdasági Társaság gazdaságszociológiai osztály elnökévé választották. 1988. májusban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tanácstagja. 1988. november 13-tól a Szabad Demokraták Szövetségének a tagja, programszerkesztõ, ügyvivõ és országos tanácstag lett; e tisztében azóta többször megerõsítették. 1988-ban a Benda Kálmán kezdeményezte Magyar-Román Baráti Társaság alapító tagja. Az 1990. évi országgyûlési választásokon Borsod-Abaúj- Zemplén megye 10. sz. (Sátoraljaújhely és környéke) választókerületében az elsõ fordulóban negyedik helyen végzett, mandátumát pártja Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi listáján szerezte. 1992. május 3-tól 1992. október 20-ig az Országgyûlés gazdasági állandó bizottságának a tagja, ezen belül a mezõgazdasági és a világkiállítási albizottságokban dolgozott. 1992. október 13-tól az újonnan alakult agrár állandó bizottság, azon belül a kárpótlás végrehajtását vizsgáló albizottság munkájában vett részt. 1991. március 9-én az SZDSZ Országos Tanácsa elnökévé választották, e funkcióját 1992. januárig töltötte be. Az 1991. novemberi küldöttgyûlésen egy évre ügyvivõvé választották. Az 1994. évi országgyûlési választásokon Bács-Kiskun megye 6. sz., Kiskõrös központú választókerületében indult, s szerepelt az SZDSZ Bács-Kiskun megyei (1.) és országos (28.) listáján is. Mint egyéni jelölt nem jutott a választások második fordulójába, mandátumát a területi listáról szerezte. Az Országgyûlés foglalkoztatási és munkaügyi állandó bizottságának, ezen belül az ellenõrzési és az Európai Unióhoz való csatlakozással foglalkozó albizottságoknak a tagja. A költségvetési állandó bizottság munkájában 1994. július 15. óta vesz részt, ezen belül az államháztartási albizottság tagja. Az IPU magyar csoportja magyar- dán baráti tagozatának az elnöke, a magyar-holland és a magyar-román baráti tagozatok tagja. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 742. szoba. Lezárva: 1996. december 20.