Dr. Csapody Miklós
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Csapody Miklós (MDF) Budapest 15. sz. (XI. ker.) választókerület 1955. szeptember 8-án született Sopronban (Gyõr-Sopron megye). Édesapja, Csapody István (1930) többgenerációs soproni polgárcsaládból való, nyugalmazott botanikus, természetvédelmi felügyelõ, címzetes egyetemi tanár. Édesanyja, Priszinger Mária (1935) jómódú sopronszécsényi parasztcsaládból származott, nyugdíjazásáig óvónõként dolgozott. Mindketten hitüket gyakorló római katolikusok, gyermekeiket is ebben a szellemben nevelték. 1956 õszén elsõszülött fiukkal elhagyták Magyarországot, de Ausztriából hamarosan visszatértek Sopronba. Ezt követõen a családfõt megfosztották egyetemi állásától. Két testvére született: Tamás (1960) jogász, szociálpszichológus, Eszter (1961) gyermekgondozó. 1990- ben feleségül vette a kolozsvári Nagy Katalint, aki a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium külügyi fõtanácsosa. Általános és középiskolába Sopronban járt, 1974-ben érettségizett a Széchenyi István Gimnáziumban. Ugyanazon év õszén kezdte meg egyetemi tanulmányait a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A szegedi évek alatt alakult ki végleg irodalomtörténeti érdeklõdése, amely a 20. századi, elsõsorban az erdélyi magyar irodalomra és szellemi életre terjed ki. Ekkor kezdte kritikusi pályáját is. 1978- 1979-ben az egyetem irodalmi lapja, a Bölcsész szerkesztõje, s két évig a szegedi Eötvös Kollégium választott diáktitkára. 1979-ben államvizsgázott magyar nyelv és irodalom, történelem és 20. századi magyar irodalom szakon. Tanulmányai befejezése elõtt kevéssel, 1979 tavaszán az akkori Kulturális, késõbb Mûvelõdési Minisztérium Irodalmi Fõosztályának elõadója, majd fõelõadója lett. Munkaterülete az irodalmi folyóiratok, elsõsorban a vidéken szerkesztett lapok elemzése volt. 1981-tõl sorozatossá váltak konfliktusai az akkori kultúrpolitikai vezetéssel, mígnem 1982-ben a Tiszatáj egy Erdéllyel foglalkozó cikke - Köteles Pál válasza Ion Lancranjan Beszéd Erdélyrõl címû könyvére - miatt eltávolították állásából. 1983-ban - nem önkéntes választással - az Országos Széchényi Könyvtárba került, melynek 1989-ig volt alkalmazottja. Közben, 1988-ban Soros-ösztöndíjjal három hónapot töltött a müncheni Délkelet-európai Intézetben, ahol kollégáival sajtó alá rendezte Bíró Sándor erdélyi történész mûvét. A kötetet Többségben és kisebbségben. Magyarok és románok 1867-1940 címmel 1989- ben az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem jelentette meg. 1989 októberében rehabilitációval fölérõ munkalehetõséget kapott: a Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságán lett elõbb tanácsos, majd decembertõl 1990. májusig fõtanácsos. A felvidéki, a kárpátaljai és az erdélyi magyarsággal való kapcsolattartás volt a feladata. Munkakönyvi állásain túl szerteágazó szerkesztõi munkát is végzett: egyebek mellett a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság folyóiratait szerkesztette. Az Írószövetség József Attila Körének JAK-füzetek címû könyvsorozata szerkesztõbizottsági elnöke, több tucat fiatal szerzõ kötetét gondozta. Még minisztériumi hivatalnokként, 1982- ben megvédte egyetemi doktori disszertációját, amely a két világháború közti erdélyi magyar szellemi élettel, az Erdélyi Fiatalok mozgalmával és a hasonló címû folyóirattal foglalkozik. Erkölcsi és politikai meggyõzõdése, a nemzeti és kisebbségi kérdés iránti elkötelezettsége nyomán az 1980- as évektõl tagja volt a késõbb a lakiteleki találkozón részt vevõ értelmiségi körnek, így az MDF alapító tagja. Az 1990. évi országgyûlési választásokon Budapest 15. sz. (XI. ker.) választókerületében képviselõvé választották. Az Országgyûlésben a külügyi állandó bizottságban és a bõsi vízlépcsõvel foglalkozó ideiglenes bizottságban tevékenykedett, az IPU magyar csoportjának vezetõségi tagja volt. Az 1994. évi országgyûlési választásokon újra Budapest 15. sz. választókerületében indult, a fõvárosi (10.) és az országos (65.) listán is jelölték. A második fordulóban Csiha Juditot (MSZP) és Nehéz-Posony Istvánt (SZDSZ) megelõzve 42,30 százalékkal ismét mandátumot szerzett. A parlamentben a külügyi állandó bizottságban dolgozik. 1996. április 15-ig a környezetvédelmi állandó bizottság, azon belül a turisztikai és idegenforgalmi albizottság tagja volt, április 16-tól a foglalkoztatási és munkaügyi állandó bizottság munkájában vesz részt. A kulturális bizottság keretében mûködõ millecentenáriumi, illetve millenniumi albizottság állandó meghívottja. Az MDF-frakcióban a külügyi kabinet tagja. Az IPU magyar csoportja magyar- horvát baráti tagozatának a tagja. Az MDF X., 1996. tavaszi országos gyûlésén a határon túli magyarság és a nyilvánosság ügyeiért felelõs alelnökké választották. Fogadóórája: az MDF kerületi irodájában (Budapest XI., Bartók Béla út 61.) és a Gárdonyi Géza Általános Iskolában (Budapest XI., Bartók Béla út 27.), havonta négy alkalommal. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 435. szoba Lezárva: 1996. december 20.