A képviselõ által benyújtott irományok
![]() |
|
Baráth Etele (MSZP) Budapest 21. sz. (XIV. kerület) választókerület 1942. január 28-án született Budapesten. Apai nagyszülei magyar, részben székely származásúak voltak, Erdélyben, Dézsen éltek. Édesapja, Baráth Béla (1907-1965) 1930-1948 között banktisztviselõ, cégvezetõ igazgató volt, majd 1949-1952 között a Pénzintézeti Központ személyzeti osztályát vezette. 1952-tõl betegség miatt bekövetkezett nyugdíjazásáig az Állami Biztosítóban dolgozott elvi elõadóként. Anyai nagyapja családja elzász-lotaringiai eredetû. Anyai ági nagyanyja magyar, Kolozsvárról származott. A rokonság egy része Ausztriából települt Erdélybe, hadmérnök, építész foglalkozásúak voltak. Édesanyja, Sallak Klára (1905-1990) 1936-1952 között könyvesboltvezetõ volt, majd 1960-ig az Óbudai Hajógyárban könyvelõ. Nyugdíjasként 1990-ig könyvtáros volt a Budapesti Mûszaki Egyetem Könyvtárában. Testvére, Csaba (1939) elektromérnök, vezetõ banktisztviselõ az OKHB-ban. Nõs (1964), felesége, Madarász Gabriella bírónõ a Legfelsõbb Bíróságon. Gyermekei: Gergely (1967) egyetemi hallgató, aki 1990-1994 között a Fidesz, illetve az SZDSZ önkormányzati képviselõje volt a Fõvárosi Közgyûlésben, Péter (1970) agrárközgazdász, marketingszervezõ a Lintas cégnél, András (1979) középiskolai tanuló. Az általános és a középiskolát Budapesten végezte, 1960-ban érettségizett a Toldy Ferenc Gimnáziumban. 1960-1961 között az Építéstudományi Intézetben dolgozott. 1961-tõl a budapesti Építõipari és Közlekedési Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatója. Két év után halasztást kért, 1963-ben egy évre Párizsba költözött, ahol az Ecole des Beaux Arts-on beiratkozott G. Candilis mûtermébe. Hogy megélhetését biztosítsa, szerkesztõi munkát vállalt Biro és Fernier neves építészek irodájában. Idehaza 1968-ban szerzett diplomát az újra egyesített Budapesti Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1967-tõl a Budapesti Városépítési Tervezõ Vállalat (Buváti) városrendezési irodájában dolgozott. Itt készítette el a zalaegerszegi városközpont rendezési tervét, melynek megvalósítására meghívták városi fõépítésznek. 1971-1974 között Zalaegerszeg fõépítésze, illetve a Zala Megyei Tervezõ Vállalat komplex magasépítési irodájának vezetõje. 1974-ben visszaköltözött Budapestre, ahol 1985-ig a Városépítési Tudományos és Tervezõ Intézetben (Váti) a Regionális Tervezési Iroda mûteremvezetõje, majd irodavezetõje. Kinevezését követõen ösztöndíjasként a városközpont- rekonstrukciós gyakorlat tanulmányozására rövid idõre ismét Franciaországba utazott. 1982-ben harmadszor töltött hosszabb idõt Párizsban: hat hónapon át a területfejlesztés és -irányítás intézményrendszerét tanulmányozta. 1981-1985 között mellékfoglalkozásban az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének a munkatársa volt, illetve 1974-tõl 1985-ig adjunktus a Budapesti Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, a városépítési tanszéken. 1985-ben egyetemi doktori címet szerzett. Kutatási témája a területfejlesztés, a regionális és településfejlesztés, valamint a társadalmi területi rendszerek. Több mint harminc magyar és idegen nyelvû publikációja jelent meg. Legfontosabb mûvei: Országos területrendezési tervkoncepció (1976-1982), több város regionális és általános rendezési terve, a Margitsziget fejlesztési koncepciója, valamint az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében a rétegzõdéskutatás keretei között végzett Településjellemzõk, településtípusok címû kutatás. 1985-ben egy önálló területfejlesztési és tanácsadó vállalat megalakítását kezdeményezte, az ebbõl fakadó - a minisztériumi apparátussal történt - összetûzése miatt el kellett hagynia a Vátit. 1986-1989 között a Magasépítési Tervezõ Vállalat dolgozója, 1987-tõl igazgatója. Emellett a montpellier-i Paul Valery Egyetem vendégprofesszora. 1989. január 1-jén kinevezték a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium államtitkárává, majd az Antall-kormány megalakulását követõen a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkárává. 1990 áprilisától az Expo '96 kormánybiztosa, 1992-ben politikai okokból leváltották. 1992 májusától az urbanisztikával, beruházásszervezéssel foglalkozó U.R.B. Kft. résztulajdonosa és ügyvezetõ igazgatója. 1993-tól az építõipari kivitelezéssel és beruházással foglalkozó Á.B.V. Kft. elnöke. 1993-tól az Élgav Rt. felügyelõbizottságának elnöke, és az A&D Rt. Stúdió felügyelõbizottságának tagja. 1985-1990 között a Magyar Építõmûvész Szövetség Városrendezési és Környezetvédelmi Bizottságának vezetõje. 1992 októberétõl a Munkaadók Országos Szövetségének elnöke, 1993-tól a Magyar Gazdasági Kamara, majd a Magyar Munkaadói Szövetség alelnöke. 1994-tõl a budapesti, majd 1995-tõl a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke. 1982-ben Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. 1980-1987 között az MSZMP tagja volt, azóta pártonkívüli. Az 1980-as években aktívan részt vett a Hazafias Népfront munkájában. Az 1994. évi országgyûlési választásokon, az MSZP jelöltjeként Budapest 21. sz. (XIV. ker.) választókerületében a második fordulóban Magyar Bálintot (SZDSZ) is megelõzve szerzett mandátumot (39,28 százalék). A párt országos listáján huszonhetedik volt. Az új parlament megalakulását követõen a környezetvédelmi állandó bizottság elnöke, egyúttal az MSZP-frakció területfejlesztési munkacsoportjának vezetõje. A környezetvédelmi bizottságon belül az építésügyi és infrastruktúra, az európai csatlakozási és nemzetközi ügyek, illetve a közigazgatás korszerûsítésével foglalkozó ideiglenes albizottságok munkájában vesz részt. Bekapcsolódott az oktatási bizottság keretén belül mûködõ tudományos és innovációs nyílt albizottság tevékenységébe is. Az 1994. évi önkormányzati választásokon az MSZP budapesti fõpolgármester-jelöltje volt; a szavazáson a harmadik helyen végzett. Listavezetõként fõvárosi képviselõvé választották, de mandátumáról lemondott. Fogadóórája: minden hónap utolsó csütörtökén 17-20 óra között a zuglói polgármesteri hivatalban. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 364. és 502. szoba. Lezárva: 1996. deecember 20.