Balsay István
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Balsay István (Fidesz-MPP) - Országos lista 1947. augusztus 9-én született a Veszprém vármegyei Devecser községben. A családfát 1680-ig vezeti vissza, õsei nemzedékeken át az erdész-bányász- vagy kohászszakmát ûzték. Apai nagyapja, Blaschek Aladár bányamérnök, a Duna Gõzhajó Társaság elnökségi tagja, m. kir. bányafõtanácsos. Anyai nagyapja, Szabó István Selmecbánya, Sopron, Szekszárd, Hajós helységek, valamint Fejér vármegye több községének volt az erdõmérnöke. Anyai szépapja, Divald Adolf a selmecbányai Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia tanáraként a magyar erdészeti szaknyelv megteremtõje volt. Szintén anyai ágon rokona Divald Kornél, aki Budapest mûvészettörténeti emlékeinek szakírójaként szerzett hírnevet. Édesapja, Balsay Miklós (1911) szintén erdõmérnök volt, évekig gróf Batthyány- Strattman László körmendi uradalmában, majd közalapítványi erdõtelepítés révén elõbb a fõvárosban, Szekszárdon és Sárszentágotán, késõbb Somlóvásárhelyen és Székesfehérváron dolgozott, fõmérnöki beosztásban. Az erdõtipológia, az Alföld- és kopárfásítás elismert szakértõje. Édesanyja, Szabó Piroska (1918) hat gyermeke fölnevelése mellett tanítói hivatásának élt, 1953-tól nyugdíjazásáig Székesfehérváron, a Petõfi Sándor Általános Iskolában oktatott. Testvérei: Miklós (1941) erdõmérnök, a Vadex vezérigazgatója, Ágnes (1944) matematika-földrajz-testnevelés szakos középiskolai tanár, Antal (1945) erdõmérnök, a Földmûvelésügyi Minisztérium tanácsosa, Piroska (1950) földrajz-testnevelés szakos tanár, Viktória (1953) földrajz-biológia és testnevelés szakos tanár. 1972-ben nõsült, felesége, Törõ Éva gyógyszertári szakasszisztens. Gyermekeik: István (1973), a Kodolányi János Alapítványi Fõiskola turizmus szakos és Éva (1974), az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának hallgatója. Az általános iskolát Somlóvásárhelyen kezdte, majd 1954 és 1961 között Székesfehérváron, a Petõfi Sándor Általános Iskolában folytatta. Középiskolába ugyanitt, a József Attila Gimnáziumba járt, 1965-ben érettségizett. 1965 és 1970 között elvégezte a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemet. Erdõmérnöki oklevele mellé 1976-ban a Budapesti Mûszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán útépítõ és úttervezõ szakmérnöki képesítést szerzett. 1970 és 1983 között a Székesfehérvári Közúti Igazgatóság mérnöke, a következõ két évben a Veszprémi Közúti Igazgatóság fõmérnöke. 1985-ben a Hazafias Népfront jelöltjeként Székesfehérvár Város Tanácsa tanácselnök-helyettese lett, majd 1987-ben a tanácstagok - kimutatások szerint Kelet- Európa nagyvárosaiban az elsõ pártonkívüliként - tanácselnökké választották. Az 1990. évi önkormányzati választásokon Székesfehérváron függetlenként, a Fidesz támogatásával került be a képviselõ-testületbe. Az 53 százalékos többséget szerzett fiatal demokraták jelöltjeként, az SZDSZ, az MDF, az FKGP és a KDNP frakcióinak támogatását is élvezve Székesfehérvár polgármesterévé választották. (Harminchat képviselõbõl huszonheten szavaztak rá.) 1977-ben elnyerte a Kiváló Újító kitüntetés bronz fokozatát. Újításai közül a jelentõsebbek: tartós útburkolati jelek kísérletei; a fényvisszaverõ fóliák alkalmazása és bevezetése hazánkban. A közlekedésbiztonságért végzett munkájáért 1986-ban A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést kapott. 1994 óta területfejlesztéssel, ipari centrumok létrehozásával kapcsolatos szakértõi tevékenységet végez. Aktívan részt vesz helyi és országos egyesületek, közhasznú és szakmai társaságok munkájában. 1976 óta a Magyar Közlekedéstudományi Egyesület, 1985 és 1992 között a Fejér Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács tagja. 1990 óta a Magyar Kosárlabdázók Szövetségének társelnöke, 1990 és 1994 között a Székesfehérvári Nemzeti Emlékhely Alapítvány és a Kodolányi János Alapítványi Fõiskola kuratóriumának elnöke. Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága, a Magyar Építéstudományi Társaság, valamint 1992 és 1994 között az Országos Mûemléki Bizottság tagja. Szintén 1992-1994 között a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke volt, 1994 óta a szövetség ügyvezetõ elnöke. 1992-tõl a mozgássérültek javára létrehozott Viktória Alapítvány, 1993 óta a Magyar Olimpiai Bizottság és a Velencei-tavi Baráti Kör tagja. 1993-1994-ben az Albafi, Székesfehérvár Gyermekeiért Alapítvány kuratóriumának elnöke és az USA Kereskedelmi Kamarájának magyarországi tiszteletbeli tagja volt. Megbízatást vállalt néhány gazdálkodást folytató szervezetben is: 1993-1994-ben a Fejérvíz Rt. igazgatósági és az Alba Regia Építõipari Rt. felügyelõbizottsági tagja; országgyûlési képviselõvé történt jelölésekor mindkét tisztségérõl lemondott. 1995 óta az Alba Ipari Zóna - Székesfehérvár igazgatósági tagja. Miután a rendszerváltás küszöbén lépett közszolgálatba, tevékeny részese lehetett a tanácsrendszerbõl az önkormányzati rendszerbe való áttérés folyamatának. Tanácselnökként számtalanszor került szembe a megyei párt- és állami vezetõkkel, eleinte különösen egyházi kapcsolatai miatt, majd az MSZMP vagyonátmentési kísérletei kapcsán. Az 1990. évi országgyûlési választásokon - a Hazafias Választási Koalíció színeiben - Fejér megye 1. sz., székesfehérvári választókerületében a HVK harmadik legjobb eredményét elérve az elsõ fordulóban harmadik lett, a második fordulóból visszalépett. Nemzeti liberális és keresztényszociális gondolkodása révén - továbbra is pártonkívüliként - leginkább a Fidesszel szimpatizált. 1994-ben az országgyûlési választásokon e párt Fejér megyei területi (5.) és országos (6.) listáján jelölték, az országos listáról került be a parlamentbe. Az 1994. évi önkormányzati választásokon nem indult, polgármesteri megbízatásának lejárta óta fõállású képviselõ. 1994. december 22. óta az Országgyûlés környezetvédelmi állandó bizottságában, annak építésügyi és infrastruktúra, továbbá az európai csatlakozási és nemzetközi ügyek albizottságaiban, illetve a közigazgatás korszerûsítésével foglalkozó ideiglenes albizottságában, valamint az önkormányzati és rendészeti állandó bizottságban dolgozik; ez utóbbiban az Európai Unióhoz való csatlakozással foglalkozó albizottság elnöke, az ellenõrzési albizottság tagja. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 64. szoba. Lezárva: 1996. december 20.