Balsay István

Balsay István

Email: Balsay.Istvan@mkogy.hu

A képviselõ által benyújtott irományok

Ülõhely

SzektorSorSzék
541

Választások

Választási körzet-tól-ig
Országos lista1994.06.28.

Képviselõcsoport tagságok

KépviselõcsoportFunkció-tól-ig
FIDESZtag1994.06.28.

Bizottsági tagságok

BizottságTisztség-tól-ig
ÖnkormányzatiTag1994.12.22.
Környezetvéd-iTag1994.12.22.

Iskolai végzettség

VégzettségIntézmény
egyetemi diplomaBudapesti Mûszaki Egyetem
egyetemi diplomaErdészeti és Faipari Egyetem

Nyelvismeret

NyelvFoka

Életrajz

   Balsay István (Fidesz-MPP) - Országos lista
   
   1947. augusztus 9-én született a Veszprém vármegyei
Devecser községben. A családfát 1680-ig vezeti vissza,
õsei nemzedékeken át az erdész-bányász- vagy
kohászszakmát ûzték. Apai nagyapja, Blaschek Aladár
bányamérnök, a Duna Gõzhajó Társaság elnökségi tagja, m.
kir. bányafõtanácsos. Anyai nagyapja, Szabó István
Selmecbánya, Sopron, Szekszárd, Hajós helységek, valamint
Fejér vármegye több községének volt az erdõmérnöke. Anyai
szépapja, Divald Adolf a selmecbányai Királyi Bányászati
és Erdészeti Akadémia tanáraként a magyar erdészeti
szaknyelv megteremtõje volt. Szintén anyai ágon rokona
Divald Kornél, aki Budapest mûvészettörténeti emlékeinek
szakírójaként szerzett hírnevet. Édesapja, Balsay Miklós
(1911) szintén erdõmérnök volt, évekig gróf Batthyány-
Strattman László körmendi uradalmában, majd
közalapítványi erdõtelepítés révén elõbb a fõvárosban,
Szekszárdon és Sárszentágotán, késõbb Somlóvásárhelyen és
Székesfehérváron dolgozott, fõmérnöki beosztásban. Az
erdõtipológia, az Alföld- és kopárfásítás elismert
szakértõje. Édesanyja, Szabó Piroska (1918) hat gyermeke
fölnevelése mellett tanítói hivatásának élt, 1953-tól
nyugdíjazásáig Székesfehérváron, a Petõfi Sándor
Általános Iskolában oktatott. Testvérei: Miklós (1941)
erdõmérnök, a Vadex vezérigazgatója, Ágnes (1944)
matematika-földrajz-testnevelés szakos középiskolai
tanár, Antal (1945) erdõmérnök, a Földmûvelésügyi
Minisztérium tanácsosa, Piroska (1950)
földrajz-testnevelés szakos tanár, Viktória (1953)
földrajz-biológia és testnevelés szakos tanár. 1972-ben
nõsült, felesége, Törõ Éva gyógyszertári szakasszisztens.
Gyermekeik: István (1973), a Kodolányi János Alapítványi
Fõiskola turizmus szakos és Éva (1974), az Eötvös Loránd
Tudományegyetem jogi karának hallgatója.
   Az általános iskolát Somlóvásárhelyen kezdte, majd
1954 és 1961 között Székesfehérváron, a Petõfi Sándor
Általános Iskolában folytatta. Középiskolába ugyanitt, a
József Attila Gimnáziumba járt, 1965-ben érettségizett.
1965 és 1970 között elvégezte a soproni Erdészeti és
Faipari Egyetemet. Erdõmérnöki oklevele mellé 1976-ban a
Budapesti Mûszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán útépítõ
és úttervezõ szakmérnöki képesítést szerzett. 1970 és
1983 között a Székesfehérvári Közúti Igazgatóság mérnöke,
a következõ két évben a Veszprémi Közúti Igazgatóság
fõmérnöke. 1985-ben a Hazafias Népfront jelöltjeként
Székesfehérvár Város Tanácsa tanácselnök-helyettese lett,
majd 1987-ben a tanácstagok - kimutatások szerint Kelet-
Európa nagyvárosaiban az elsõ pártonkívüliként -
tanácselnökké választották. Az 1990. évi önkormányzati
választásokon Székesfehérváron függetlenként, a Fidesz
támogatásával került be a képviselõ-testületbe. Az 53
százalékos többséget szerzett fiatal demokraták
jelöltjeként, az SZDSZ, az MDF, az FKGP és a KDNP
frakcióinak támogatását is élvezve Székesfehérvár
polgármesterévé választották. (Harminchat képviselõbõl
huszonheten szavaztak rá.)
   1977-ben elnyerte a Kiváló Újító kitüntetés bronz
fokozatát. Újításai közül a jelentõsebbek: tartós
útburkolati jelek kísérletei; a fényvisszaverõ fóliák
alkalmazása és bevezetése hazánkban. A
közlekedésbiztonságért végzett munkájáért 1986-ban A Haza
Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést
kapott. 1994 óta területfejlesztéssel, ipari centrumok
létrehozásával kapcsolatos szakértõi tevékenységet végez.
Aktívan részt vesz helyi és országos egyesületek,
közhasznú és szakmai társaságok munkájában. 1976 óta a
Magyar Közlekedéstudományi Egyesület, 1985 és 1992 között
a Fejér Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács tagja. 1990
óta a Magyar Kosárlabdázók Szövetségének társelnöke, 1990
és 1994 között a Székesfehérvári Nemzeti Emlékhely
Alapítvány és a Kodolányi János Alapítványi Fõiskola
kuratóriumának elnöke. Az MTA Veszprémi Akadémiai
Bizottsága, a Magyar Építéstudományi Társaság, valamint
1992 és 1994 között az Országos Mûemléki Bizottság tagja.
Szintén 1992-1994 között a Megyei Jogú Városok
Szövetségének elnöke volt, 1994 óta a szövetség ügyvezetõ
elnöke. 1992-tõl a mozgássérültek javára létrehozott
Viktória Alapítvány, 1993 óta a Magyar Olimpiai Bizottság
és a Velencei-tavi Baráti Kör tagja. 1993-1994-ben az
Albafi, Székesfehérvár Gyermekeiért Alapítvány
kuratóriumának elnöke és az USA Kereskedelmi Kamarájának
magyarországi tiszteletbeli tagja volt. Megbízatást
vállalt néhány gazdálkodást folytató szervezetben is:
1993-1994-ben a Fejérvíz Rt. igazgatósági és az Alba
Regia Építõipari Rt. felügyelõbizottsági tagja;
országgyûlési képviselõvé történt jelölésekor mindkét
tisztségérõl lemondott. 1995 óta az Alba Ipari Zóna -
Székesfehérvár igazgatósági tagja.
   Miután a rendszerváltás küszöbén lépett
közszolgálatba, tevékeny részese lehetett a
tanácsrendszerbõl az önkormányzati rendszerbe való
áttérés folyamatának. Tanácselnökként számtalanszor
került szembe a megyei párt- és állami vezetõkkel,
eleinte különösen egyházi kapcsolatai miatt, majd az
MSZMP vagyonátmentési kísérletei kapcsán. Az 1990. évi
országgyûlési választásokon - a Hazafias Választási
Koalíció színeiben - Fejér megye 1. sz., székesfehérvári
választókerületében a HVK harmadik legjobb eredményét
elérve az elsõ fordulóban harmadik lett, a második
fordulóból visszalépett. Nemzeti liberális és
keresztényszociális gondolkodása révén - továbbra is
pártonkívüliként - leginkább a Fidesszel szimpatizált.
1994-ben az országgyûlési választásokon e párt Fejér
megyei területi (5.) és országos (6.) listáján jelölték,
az országos listáról került be a parlamentbe. Az 1994.
évi önkormányzati választásokon nem indult, polgármesteri
megbízatásának lejárta óta fõállású képviselõ. 1994.
december 22. óta az Országgyûlés környezetvédelmi állandó
bizottságában, annak építésügyi és infrastruktúra,
továbbá az európai csatlakozási és nemzetközi ügyek
albizottságaiban, illetve a közigazgatás
korszerûsítésével foglalkozó ideiglenes albizottságában,
valamint az önkormányzati és rendészeti állandó
bizottságban dolgozik; ez utóbbiban az Európai Unióhoz
való csatlakozással foglalkozó albizottság elnöke, az
ellenõrzési albizottság tagja.
   Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 64. szoba.
   
   Lezárva: 1996. december 20.
   


Eleje Honlap