Bajor Tibor
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Bajor Tibor (MSZP)
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 7. sz., Kisvárda
központú választókerület
1955. október 9-én született Budapesten. Apai
nagyszülei katolikus vallású kereskedõk voltak. Édesapja,
Bajor Tibor (1933) technikumot végzett esztergályos,
szerszámkészítõ, mûvezetõ. Édesanyja, Réczi Mária (1932)
katolikus vallású iparoscsaládból származik, mûszerész,
szalagvezetõ, késõbb házmesterként dolgozott. Húga, Ágnes
(1961) külkereskedõ a Paksi Atomerõmûben. 1979-ben kötött
házasságot, felesége, Szabó Piroska általános iskolai
tanár, népmûvelõ. Két gyermekük született, Eszter (1980)
és Zsuzsanna (1985), mindketten tanulók.
Az általános iskolát Budapesten és Szekszárdon
végezte. 1970-tõl a szekszárdi Ipari Szakmunkásképzõ
Intézetbe járt, 1973-ban villanyszerelõ szakmunkásvizsgát
tett. 1973 és 1975 között a pécsi Zipernowsky Károly
Gépipari Szakközépiskola levelezõ hallgatója, az
erõsáramú villamos gépgyártó szakon tanult. A tanulás
mellett a Tolna Megyei Állami Építõipari Vállalatnál
dolgozott. 1975-tõl 1976-ig a Zalka Máté Katonai Fõiskola
hallgatója. 1976-1977 között Budafokon töltötte kötelezõ
sorkatonai szolgálatát. 1977-tõl 1978-ig az Agrober, majd
a szekszárdi szabószövetkezet, 1978-tól 1979-ig a
nagykállói Magyar Posztógyár alkalmazottja. 1979 és 1981
között Kisvárdán a Városi-Járási Mûvelõdési Központban
dolgozott mûsorszervezõként. 1981-ben felvételt nyert a
nyíregyházi Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskola levelezõ
tagozatára, 1985-ben általános iskolai történelemtanár és
népmûvelõ oklevelet szerzett. 1981-1982-ben Kisvárdán, a
Hunniacoopnál közmûvelõdési elõadó. 1983-tól 1987-ig a
Vasutasok Szakszervezete Záhonyi Mûvelõdési Házának,
1990-ig a jogutód MÁV Oktatási és Mûvelõdési Központnak
az igazgatója. 1990-1994 között Záhony polgármestere.
1986-tól 1989-ig a debreceni Kossuth Lajos
Tudományegyetem levelezõ hallgatója, filozófiatanári
diplomát szerzett. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei
Fejlesztési Tanács igazgatótanácsi tagja, a Felsõ-
szabolcsi Területfejlesztési Társulás tiszteletbeli
elnöke, a Vasutas Városok Szövetsége alelnöke, a Pro Urbe
Záhonyért Alapítvány kuratóriumi elnöke, és az 1100 Éves
Honfoglalás Alapítvány kuratóriumi tagja. Mûvelõdési és
területfejlesztési tárgyú írásai a helyi és országos
lapokban, szakmai folyóiratokban és tanulmánykötetekben
láttak napvilágot. 1986-ban Szakszervezeti Munkáért,
1988-ban a Szocialista Kultúráért, 1995-ben A Vasútért
kitüntetésekkel ismerték el munkáját.
Politika iránti érdeklõdését, nézeteit baráti
beszélgetések és az amatõr színjátszómozgalom formálta,
befolyásolta. 1986-tól 1989-ig tagja volt a Magyar
Szocialista Munkáspártnak. Az 1990. évi önkormányzati
választásokon a második fordulóban Záhony polgármesterévé
választották. 1992. december 12-én belépett a Magyar
Szocialista Pártba. Az 1994. évi országgyûlési
választásokon az MSZP országos listáján (79.) is
szerepelt, mandátumát Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 7.
sz., Kisvárda központú választókerületében, a második
forduló három jelöltje közül abszolút többséget elérve
szerezte. A törvényhozásban 1994. augusztus 30-tól a
környezetvédelmi állandó bizottságban, ezen belül a
közigazgatás korszerûsítésével foglalkozó ideiglenes
albizottságban, illetve a holtágakkal fogélalkozó vegyes
aalbizzottságban dolgozik. Az MSZP-frakcióban az ifjúsági
és modernizációs munkacsoport szóvivõje. Az IPU magyar
csoportja magyar-izraeli és magyar-ukrán baráti
tagozatának munkájában vesz részt. Az 1994. évi
önkormányzati választásokon bekerült Záhony képviselõ-
testületébe, a környezetvédelmi bizottság és a záhonyi
vállalkozási övezet létrehozására alakult koordinációs
bizottság elnöke, valamint az ukrán-magyar gazdasági,
mûszaki és tudományos kormányközi vegyes bizottság
regionális munkabizottságának vezetõje.
Fogadóórája: minden hónap elsõ csütörtökén a kisvárdai
városházán, a többi településen a helyi sajtóban elõre
meghirdetett helyen és idõpontban.
Hivatali címe: Záhony, Kun Béla utca 6/b; Képviselõi
Irodaház, 322. szoba.
Lezárva: 1996. december 20.