Készült: 2019.04.21.23:09:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

97. ülésnap (2011.06.08.), 228-230. felszólalás
Felszólaló L. Simon László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 15:20


Felszólalások:  Előző  228 - 230  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! "A hazai színházi élet időről időre vitáktól hangos. A színházi szakma képviselői vitatkoznak már a 'harsányságról' az 1950-es években, a Royal Shakespeare Company vendégjátéka kapcsán a hazai viszonyokról az 1970-es évek elején, a Nemzeti Színházról az 1980-as évek végén, a színházi kritikáról és az elmélet szerepéről az 1990-es évek közepén, a színházi struktúra átalakításáról az ezredfordulón s legújabban a magyar színház gyávaságáról. Csak ezt az igen töredékes felsorolást tekintve, a vita, úgy tűnik, lételeme a magyar színházi közegnek" - írja mindezt Imre Zoltán, az ELTE BTK összehasonlító irodalom és kultúratudományi tanszékének oktatója "A színház színpadra állításai" című, 2009-ben megjelent remek tanulmánykötetében.

Az utóbbi hónapokban a 2008 végén elfogadott, az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló XCIX. törvény módosítása kapcsán alakult ki mélyebb szakmai polémia, amelynek fókuszában természetesen nem esztétikai kérdések, nem a színházelméleti és gyakorlati szempontok egymáshoz való viszonya, hanem az intézményi kereteket, a társulati működést meghatározó pénzügyi, jogi környezet változása került, ám a szakma reakciói is azt jelezték, hogy ez esetben is a színházi világ lényegéhez tartozó kérdésekről van szó.

Imre Zoltán szerint a színházi vitákra "...az a jellemző, hogy a megszólalók gyakran tesznek úgy, mintha az adott kérdésben előttük még nem hangzott volna el értelmes javaslat, és így a viták gyakran csak ürügyül használják saját, kizárólagosnak tekintett nézetük kifejtéséhez. Dialógus hiányában a felvetett kérdéseket és problémákat nem igazán sikerül pontosan körüljárni és megnyugtató módon lezárni. A viták jellemző módon hirtelen fellángolnak, majd minden fontosabb konklúzió és a vita tárgyát érintő program kidolgozása nélkül egyszer csak elhalnak." Igaz ez a politikai vitákra is, ám a tisztelt Ház előtt fekvő törvénytervezet előkészítésekor Puskás Imre és Németh Zoltán képviselőtársammal, valamint a kodifikációs munkát segítő Kriza Zsigmonddal együtt arra törekedtünk, hogy mind a színházi, zenei, táncos, mind a fenntartói szervezetekkel, valamit a szaktárca munkatársaival érdemi, alapos vitát folytassunk.

Az előkészítő tárgyalásokon részt vettek az Előadó-művészeti Iroda, a Magyar Színházi Társaság, a Magyar Teátrumi Társaság, a Szabadtéri Színházak Szövetsége, a Független Színházak Szövetsége, a Budapesti Színházak Egyesülete, a Fővárosi Színigazgatók Egyesülete, a Vidéki Színházigazgatók Egyesülete, a Magyar Rektori Konferencia, a Színházi Dolgozók Szakszervezete, a MASZK Országos Színházegyesület, a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége, az UNIMA Magyar Központja, a Magyar Bábművészek Szövetsége, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Mozaik Művészegyesület, a Magyarországi Nemzetiségi Színházak Szövetsége, a Magyar Játékszíni Társaság, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, a Magyar Táncművészek Szövetsége, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége, a Magyar Zenei Tanács, a Magyar Muzsikus Fórum, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft., Budapest főváros önkormányzata, a Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, valamint a Magyar Faluszövetség munkatársai, képviselői. Az előkészítésben a kulturális tárca is részt vett, a végső szövegváltozat kormányzati jóváhagyással készült el.

(22.30)

A 2008 decemberében elfogadott eredeti törvény módosítását - a választási ígéreteinknek megfelelően - körültekintően készítettük tehát elő, a lehető legtöbb kérdésben figyelembe vettük mind a szakmai, mind a fenntartói szervezetek javaslatait.

A törvény módosításának szükségességét az is alátámasztja, amit Hiller István korábbi miniszter mondott a kulturális és sajtóbizottság június 6-i ülésén, szerinte ugyanis az előadó-művészeti törvény legnagyobb érdeme az volt, hogy elfogadták. Az előadó-művészeti törvény létrejöttét valóban indokolta, hogy a területet érintő ágazati szintű törvényi szabályozás hiányzott, ugyanakkor a jelenleg hatályos jogszabály sem szakmai, sem fenntartói oldalról nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A törvénymódosítás tisztázza az állami szerepvállalás alapvető szempontjait, ésszerűbbé és átláthatóbbá teszi a közpénzek felhasználását az előadó-művészeti területen. Meghatározza az állami és fenntartói felelősség mibenlétét, illetve az állami és fenntartói szerepvállalás korlátait, ezzel is védve a művészi szabadság elvét. Átalakítja az ágazati érdekegyeztetés struktúráját, újradefiniálja az illetékes miniszter felelősségét. Megteremti a minőségbiztosítás megfelelő kereteit, a nemzeti kulturális értékek érvényesülésének lehetőségét, és korrigálja az intézményfinanszírozás egyoldalúságait, torzulásait.

A törvény a kihirdetését követő 45. napon lép hatályba, az előadó-művészeti szervezetek támogatásával kapcsolatos része azonban csak az Európai Bizottság jóváhagyó határozatának kihirdetését követően, s maguk a támogatások első alkalommal 2013-ban vehetők igénybe. Ez egyfelől garantálja, hogy a törvénymódosítás ne érintse az előadó-művészeti szervezetek által igénybe vehető társaságiadó-kedvezményt, másfelől tekintettel van az évadtervezés gyakorlati szempontjaira, ezzel is segítve az új támogatási rendszerre történő átállást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos kiemelnünk a törvényi módosítás legfontosabb elemeit.

Módosulnak az ágazati érdekegyeztetés szabályai. Az Előadó-művészeti Tanács helyett két új testülettípus jön létre: a nemzeti előadó-művészeti érdekegyeztető tanács és az előadó-művészeti bizottságok.

A nemzeti előadó-művészeti érdekegyeztető tanács érdekegyeztető fórumként fog szolgálni. Feladata az ágazati működés során jelentkező szakmai és fenntartói álláspontok megjelenítése, az állami és szakmai együttműködés megteremtése. A 22 tagú, négy évre választandó érdekegyeztető tanácsba a nyilvántartásba vett előadó-művészeti szervezetek és előadó-művészeti szakmai érdek-képviseleti szervezetek, az önkormányzatok, az előadó-művészeti felsőoktatási intézmények, valamint a művészeti szakszervezetek delegálnak tagokat.

Három előadó-művészeti bizottság jön létre: a színházművészeti, a zeneművészeti és a táncművészeti bizottság. Ezek a miniszter véleményező, javaslattevő és döntés-előkészítő testületei. A bizottságok tevékenysége nem érdekegyeztető jellegű, ezért azok tagjait a miniszter kéri fel az ágazat elismert képviselői, művészek és művészeti szakemberek köréből.

Megszűnik a korábbi kategóriarendszer, fölösleges a jelenlegi hat kategória. Például a hármasban egyetlen szervezet sem szerepel. A törvény innentől a normatív támogatásban részesülő és a pályázati úton támogatott szervezeteket különíti el. Ezek elhatárolásáról a miniszter dönt. A minisztert döntésében közvetlenül a bizottságok, közvetve az érdekegyeztető tanács állásfoglalásai segítik.

A normatív támogatásban részesülő előadó-művészeti szervezetek két fajtája: a nemzeti és a kiemelt szervezetek. A nemzeti szervezeteket az állam tartja fenn vagy az állammal kötött közszolgáltatási szerződéssel rendelkeznek. A kiemelt szervezeteket önkormányzat tartja fenn vagy önkormányzattal kötött közszolgáltatási szerződéssel rendelkeznek.

A törvényjavaslat mindkét szervezettípusra nézve további szakmai és foglalkozatási követelményeket határoz meg. Például a gyakorlati tapasztalatok alapján számos helyen pontosítjuk az előadó-művészeti területet érintő sajátos foglalkoztatási szabályokat, a szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező művészek meghatározott arányú foglalkoztatása törvényileg meghatározott kritériumként jelenik meg a normatív támogatásban részesülő szervezeteknél, megjegyzem, a szakmai szervezetek igényének és kérésének megfelelően.

A nemzeti szervezetek esetében a tevékenységük során munkavégzésre irányuló jogviszonyban foglalkoztatott művészeinek legalább 70 százalékban szakirányú felsőfokú végzettséggel kell rendelkezniük; a kiemelt szervezetek esetében ez 60 százalék. A szakma kérésére ennek a bevezetését az átmeneti rendelkezésekben 2018-ig toljuk ki.

A normatív támogatással nem rendelkező szervezetek pályázati úton juthatnak támogatáshoz. A pályázati forrásokból részesülő szervezetek támogatása rendeletben, szervezettípusokként külön meghatározandó minőségbiztosítási rendszerre épül. Ez azt jelenti, hogy például a korábbi vagy jelenlegi hatos kategóriába tartozó szervezetek, azaz az alternatív társulatok sem maradnak támogatás nélkül, de ezt pályázati úton, meghatározott minőségi követelményeknek eleget téve kapják meg.

Az alternatívok azon kérését, hogy a pályázatos színházak delegáltja is bekerüljön a nemzeti előadó-művészeti érdekegyeztető tanácsba, végül nem dolgoztuk be a törvényjavaslatba, mivel az érdekegyeztető tanács felállítása megelőzi a normatívan és pályázati úton támogatott színházak elkülönítését. Ugyanakkor a kérés fontosságát felismerve már most jelzem, hogy bizottsági módosító indítvány benyújtásával mégis meg szeretném találni annak a lehetőségét, hogy a független színházaknak is legyen képviselője a tanácsban.

A művészeti támogatás és a működési támogatás elkülönül a jövőben egymástól. A művészeti támogatások és a működési támogatások eltérő támogatáspolitikai megfontolásai és megállapítási szempontjai okán a törvény kifejezetten tiltja a támogatások más célra történő felhasználását, átcsoportosítását. E rendelkezések gyakorlati alkalmazását segíti elő a támogatási célok fogalmának részletes kibontása.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény szabályozza a fenntartóval működő, illetve a független előadó-művészeti szervezetek részére nyújtható támogatások fajtáit és az igénybevétel, illetve felhasználás szabályait. A támogatás mértékének meghatározásakor kötelezően érvényesítendő szempontok mellett további, ösztönzőként szolgáló szempontokat határoz meg, amelyek többlettámogatást eredményezhetnek. Ilyenek például az adott szervezetek vendégelőadásai, határon túli és nemzetközi együttműködései, a helyi kulturális életben vagy a közoktatásban játszott szerepük. Fontos kiemelni ezen szempontok közül a kortárs és klasszikus magyar szerzők műveinek bemutatóit, amit a törvényjavaslat előremutató módon ösztönöz.

Ennek a jelentőségéről külön szeretnék szólni. A magyar dráma ügyét ugyanis úgy kívánjuk a törvénymódosítással felkarolni, hogy a művészeti szabadságot nem korlátozzuk, nem nevesítünk játszásra ajánlott szerzőket, pusztán ösztönözni szeretnénk, hogy minél több kiváló klasszikus és kortárs magyar színdarabot láthasson a hazai közönség.

Idézet: "A magyar dráma mégis mintha nem volna sehol. S akik harcolni akarnak érte: mintha nem is volna mit számon tartaniuk." Németh László vélekedett így a Ha én miniszter lennék című remek írásában. Aktuális ez a gondolata, s úgy tűnik, a magyar drámairodalom egész történetét végigkíséri a némi önsajnálattal és kisebbrendűségi érzéssel fűszerezett sikertelenség. Idézem: "Nincs kételkednivalóm abban, hogy a drámaíró nemzedék közömbösítése elsősorban a színházi világ műve, beleértve az igazgatókat, a színészek nagy részét, a színházi kritika boszorkánykonyháit, majd a hivatalos színházirányítás fejeseit" - folytatja a Galilei szerzője. Ma is van ilyen érzése a színházba járóknak és az íróknak egyaránt. Ezt akartuk orvosolni a módosítás megírásakor.

Olyan jó volna, ha a színházcsinálók is minél szélesebb körben éreznék magukénak a magyar dráma ügyét! Ha ma már nem lenne igaz, amit Németh László írt, aki szerint - idézem megint - "színészeink nem tudják, a színészoktatás s az élet nem oltotta beléjük, hogy a klasszikusok eljátszása, de még egy Dürrenmatt, Miller bemutatása is fordítás - egy másutt már megalkotott játékot, szerepet ültetnek át több-kevesebb eredetiséggel magyar színpadra -, de egy új, soha nem játszott hazai darabot győzelemre vinni, ez az igazi, sorsdöntő színészi feladat, itt nyomulnak úgy, mint az író, tehetségükkel az ismeretlenbe, s ezzel adnak hozzá valamit nemzetünk művelődéséhez".

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvénytervezet deklaráltan védi a művészeti élet szabadságát is. Az előadó-művészeti szervezetek művészeti tevékenysége a jogszabályban rögzített vagy általuk vállalt kötelezettségeken túlmenően nem korlátozható. Az állami és önkormányzati fenntartó a szervezeteket művészeti évadterv benyújtására nem kötelezheti, annak előzetes minősítésére, elfogadására, továbbá a szervezet működésével összefüggésben tartalmi, művészeti, esztétikai elvárások érvényesítésére nem jogosult.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne felejtsük el, nem másról van itt szó, mint Magyarország új alaptörvényének komolyan vételéről, annak az alkotmányos alapelvnek az érvényesítéséről, amely a X. cikkben olvasható. Idézem: "Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és a művészeti alkotás szabadságát".

(22.40)

A módosítás hatására bővül az előadó-művészeti törvény által érintett szervezetek köre, annak rendelkezései a jövőben a cirkuszművészetre is kiterjednek, és a korábbinál jóval nagyobb figyelmet kap a bábművészet. A cirkuszművészet beemelése a törvénybe a nagy tradíciókkal rendelkező terület kárpótlásaként is felfogható, ugyanakkor ne menjünk el azon mai egyesült államokbeli, európai és kínai példák mellett, amelyek a cirkuszművészet megújulásának remek, a közönséget is elvarázsolni képes értékeit mutatják fel, és amelyek mintát nyújthatnak a magyar artistáknak és cirkuszművészeknek is. (Dr. Józsa István közbeszól.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy komoly, átgondolt... Képviselőtársam nem veszi komolyan, de ha megnézi a magyar cirkuszművészet hagyományait, megnézi a Fővárosi Nagycirkuszt... (Dr. Józsa István: Erre a cirkuszra gondoltam!) Én tudom, hogy ön mire gondol. (Dr. Józsa István: Szeretem a cirkuszt! - Az elnök csenget.) Akkor legyen kedves tiszteletben tartani, hogy vezérszónoki felszólalást mondok éppen!

ELNÖK: Képviselő úr! Majd mindenkinek megadom a szót. Folytassa! (Novák Előd: Ez előterjesztői expozé!)

L. SIMON LÁSZLÓ, a napirendi pont előadója: Bocsánat, előterjesztői expozé! Köszönöm szépen, Novák képviselő úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy komoly, átgondolt, a szakma által is üdvözölt javaslat fekszik önök előtt. Ennek elfogadásához és mihamarabbi bevezetéséhez kérem képviselőtársaimmal együtt a támogatásukat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  228 - 230  Következő    Ülésnap adatai