1
MAGYAR KÖZTARSASAG KORMANYA
T/4230.. számú
T Ö R V É N Y J A V A S L A T
a Kormány tagjai és az államtitkárok
jogállásáról és felelõsségérõl
elõadó: dr. Vastagh Pál
Budapest, 1997. április
1
1997. évi ... törvény
a Kormány tagjai és az államtitkárok
jogállásáról és felelõsségérõl
Az Országgyûlés az Alkotmány 39.§-a (2) bekezdésének végrehajtására
a következõ törvényt alkotja:
I. Fejezet
Általános rendelkezések
A törvény hatálya
1.§
A törvény hatálya kiterjed a miniszterelnökre, a miniszterekre, a
politikai és a közigazgatási államtitkárokra, valamint a helyettes
államtitkárokra (a továbbiakban együtt: állami vezetõk).
A választhatóság és a kinevezés feltételei
2.§
Miniszterelnökké megválasztható, illetõleg egyéb állami vezetõvé
kinevezhetõ minden büntetlen elõéletû, választójoggal rendelkezõ magyar
állampolgár. A közigazgatási államtitkári, valamint a helyettes államtitkári
kinevezés feltétele még a felsõfokú iskolai végzettség, valamint - ha e
törvény eltérõen nem rendelkezik - a közigazgatási szakvizsga, vagy azzal
egyenértékû képesítés.
Az összeférhetetlenség
3.§
(1) Az állami vezetõ
a)az Alkotmány vagy törvény eltérõ rendelkezése hiányában további
munkavégzésre irányuló jogviszonyt (ide értve a felügyelõ bizottsági
tagságot, gazdasági társaság, illetve szövetkezet vezetõ tisztségét,
valamint alapítvány kezelõszervezetének tagságát is) nem létesíthet, kivéve,
ha az tudományos, oktatói, mûvészeti, lektori, szerkesztõi, valamint jogi
oltalom alá esõ szellemi tevékenységre irányul;
b)a munkaköri feladatainak ellátásából eredõ nyilvános szerepléséért
díjazásban nem részesülhet.
(2) Az állami vezetõ nem folytathat olyan tevékenységet, amely
hivatalához méltatlan, továbbá a közigazgatási és a helyettes államtitkár
olyan tevékenységet sem, amely a pártatlan, befolyástól mentes mûködését
veszélyeztetné.
(3) A Kormány tagja és a politikai államtitkár nem lehet
érdekképviseleti szervezet tisztségviselõje.
(4) A közigazgatási és a helyettes államtitkár pártban,
szakszervezetben és helyi, kisebbségi, valamint társadalombiztosítási
önkormányzatban tisztséget nem viselhet, a felsorolt szervezetek nevében vagy
érdekében nyilvános közszerepléssel járó tevékenységet nem folytathat.
(5) Ha a közigazgatási, illetve a helyettes államtitkár
országgyûlési, helyi vagy kisebbségi önkormányzati képviselõi, illetõleg
társadalombiztosítási önkormányzati, szakszervezeti, továbbá polgármesteri
választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát a választáson
jelöltként való indulásának az illetékes választási szervnél történõ
bejelentését követõ munkanapon a munkáltatói jogkör gyakorlójának bejelenteni.
A bejelentéstõl a választás hivatalos eredményének közzétételéig, illetõleg
megválasztása esetén mandátuma igazolásáig a közigazgatási, illetve a he-
lyettes államtitkár közszolgálati jogviszonya szünetel.
(6) A közigazgatási, illetve a helyettes államtitkár közszolgálati
jogviszonya az országgyûlési, helyi, kisebbségi, valamint
társadalombiztosítási önkormányzati képviselõvé, polgármesterré, illetõleg
szakszervezeti tisztségviselõvé történõ megválasztásával megszûnik.
4.§
(1) Az állami vezetõ a megválasztásától, illetõleg kinevezésétõl
számított harminc napon belül köteles a vele szemben fennálló
összeférhetetlenségi okot megszüntetni.
(2) Ha az állami vezetõ az (1) bekezdésben írt kötelezettségének az
elõírt ideig nem tesz eleget, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben
összeférhetetlenségi ok merül fel
a)a miniszterelnök esetében bármely országgyûlési képviselõ írásbeli
indítványára - az összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottsága
véleményének kikérése után - az Országgyûlés;
b)a miniszter, a politikai és a közigazgatási államtitkár esetében a
miniszterelnök írásbeli indítványára a köztársasági elnök;
c)a helyettes államtitkár esetében a miniszternek a közigazgatási államtitkár
javaslatára tett írásbeli indítványa alapján a miniszterelnök
az indítvány kézhezvételétõl számított harminc napon belül dönt az
összeférhetetlenség kérdésében.
(3) Ha az eljárás ideje alatt az állami vezetõ a vele szemben
fennálló összeférhetetlenségi okot megszünteti, az összeférhetetlenség
megállapítását mellõzni lehet.
A jogviszony keletkezése
5.§
(1) Az állami vezetõ e jogviszonya a megválasztásáról szóló,
illetõleg a kinevezési okmányban rögzített napon kezdõdik.
(2) Az állami vezetõ a megválasztása, illetõleg a kinevezése után
esküt tesz.
(3) A miniszterelnök és a miniszter (a továbbiakban együtt: a
Kormány tagja) az Országgyûlés elõtt (Alkotmány 33.§ (5) bekezdés), a
politikai és a közigazgatási államtitkár a köztársasági elnök elõtt, a
helyettes államtitkár a miniszterelnök elõtt tesz esküt.
(4) Az állami vezetõ az eskütételt követõen kezdheti meg mûködését.
(5) A politikai, a közigazgatási és a helyettes államtitkár által
teendõ eskü szövegét a törvény melléklete tartalmazza.
II. Fejezet
A politikai vezetõk
A mentelmi jog
6.§
(1) A Kormánynak azt a tagját, aki nem országgyûlési képviselõ, csak
tettenérés esetén lehet õrizetbe venni és a miniszterelnök ellen csak az
Országgyûlés, a Kormány többi tagja ellen pedig a köztársasági elnök elõzetes
hozzájárulásával lehet büntetõeljárást indítani vagy folytatni, továbbá
büntetõ eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni.
(2) A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat
benyújtásáig a legfõbb ügyész, azt követõen, illetõleg magánvádas ügyben a
bíróság terjeszti elõ az Országgyûlés elnökéhez, illetve a köztársasági
elnökhöz. Az indítványt a Kormány tagjának tettenérése esetén haladéktalanul
elõ kell terjeszteni.
(3) A mentelmi ügy során az érintett kormánytag jogosult ismertetni
álláspontját.
(4) A mentelmi jog felfüggesztése tárgyában hozott döntés csak arra
az ügyre vonatkozik, amelyre az indítványt elõterjesztették.
(5) A Kormány tagja a mentelmi jogáról nem mondhat le. E jogát
mindenki köteles tiszteletben tartani. A Kormány tagja köteles mentelmi
jogának megsértését az Országgyûlés elnökének, illetve a köztársasági elnöknek
haladéktalanul bejelenteni, aki a szükséges intézkedést haladéktalanul
megteszi.
(6) A köztársasági elnök a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló
indítványról annak kézhezvételétõl számított harminc napon belül dönt.
(7) Az Országgyûlésnek a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos
eljárására az országgyûlési képviselõk mentelmi jogára vonatkozó szabályok
megfelelõen irányadóak.
A miniszterelnök
7.§
A miniszterelnök megbízatásának megszûnése egybeesik a Kormány
megbízatásának megszûnésével (Alkotmány 33/A.§).
8.§
A miniszterelnök, illetõleg a Kormány a köztársasági elnök útján az
Országgyûlés elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozatával - harminc napos
lemondási idõ megjelölésével - lemondhat megbízatásáról. A köztársasági elnök
legkésõbb a nyilatkozat kézhezvételétõl számított harmadik napon köteles
továbbítani a lemondó nyilatkozatot. Az Országgyûlés elnöke legkésõbb a
nyilatkozat kézhezvételét követõ ülésnapon tájékoztatja az Országgyûlést.
9.§
Ha a miniszterelnök megbízatásának megszûnésére az Alkotmány 33/A.§-
ának b)-d) pontja alapján kerül sor, ennek tényét az Országgyûlés elnöke
jelenti be az Országgyûlésnek.
10.§
A miniszterelnök megbízatásának megszûnése esetén - kivéve, ha az
Országgyûlés a miniszterelnöktõl a bizalmat megvonta és új miniszterelnököt
választott (Alkotmány 39/A.§ (1) bekezdés) - a köztársasági elnök harminc
napon belül javaslatot tesz az új miniszterelnök személyére.
A miniszter
11.§
(1) A miniszter a jogszabályban elõírt feladat- és hatáskörében
önállóan jár el és ezért felelõsséggel tartozik.
(2) A miniszter tekintetében törvény eltérõ rendelkezése hiányában a
munkáltatói jogokat a miniszterelnök gyakorolja.
12.§
A miniszter készíti elõ és ellenjegyzi a köztársasági elnöknek azt
az Alkotmány szerint ellenjegyzést igénylõ intézkedését, amely jogszabály vagy
a Kormány döntése alapján a feladat-, illetve hatáskörébe tartozik.
13.§
A minisztert akadályoztatása esetén
a)az Országgyûlés ülésén a politikai államtitkár - akadályoztatása esetén a
miniszterelnök által kijelölt másik miniszter - helyettesíti; a tárca
nélküli minisztert a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyette-
síti;
b)a Kormány ülésén a politikai államtitkár, tárca nélküli miniszter esetében a
miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti; a politikai
államtitkár akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár tanácskozási
joggal részt vehet a Kormány ülésén;
c)az Országgyûlés bizottsága ülésén a politikai államtitkár, akadályoztatása
esetén a miniszter által kijelölt állami vezetõ, vagy állásfoglalásra
jogosult köztisztviselõ, illetve a fegyveres szervek hivatásos állományú
tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 42.§-a (2)
bekezdése a) pontjának alkalmazása esetén a hivatásos állomány tagja,
továbbá tárca nélküli miniszter esetén az irányítási jogköre alá tartozó
személyes megbízottja képviselheti;
d)a köztársasági elnök intézkedésének kezdeményezésében és intézkedésének
ellenjegyzésében a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter
helyettesíti;
e)a jogszabály kiadásában - a helyettesített miniszter politikai
államtitkárának, akadályoztatása esetén közigazgatási államtitkárának, tárca
nélküli miniszter esetében pedig a hivatala vezetõjének ellenjegyzése mel-
lett - a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti;
f)az állami irányítás egyéb jogi eszköze kiadásában a politikai államtitkár,
akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár helyettesíti; tárca
nélküli miniszter esetében a helyettesített miniszter hivatala vezetõjének
ellenjegyzése mellett a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter
helyettesíti;
g)a kormányelõterjesztések benyújtásakor a politikai államtitkár,
akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár; tárca nélküli miniszter
esetében a helyettesített miniszter hivatala vezetõjének ellenjegyzése
mellett a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti.
14.§
A miniszter a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett
írásbeli nyilatkozatával - tizenöt és harminc nap közötti lemondási idõ
megjelölésével - bármikor lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez
elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
15.§
A miniszterelnök bármikor javaslatot tehet a köztársasági elnöknek a
miniszter felmentésére.
16.§
(1) Ha a miniszter tisztsége gyakorlása során, azzal összefüggésben
szándékos jogszabálysértést követett el, és ennek tényét az arra hatáskörrel
rendelkezõ bíróság (ide nem értve az Alkotmánybíróságot) jogerõsen
megállapította, az országgyûlési képviselõk egyötöde írásban indítványozhatja
a miniszterelnöknél, hogy tegyen javaslatot a köztársasági elnöknek a
miniszter felmentésére.
(2) Az indítványt az alapul szolgáló jogerõs döntés meghozatalától
számított harminc napon belül lehet megtenni. Ha az adott ülésszak a harminc
nap eltelte elõtt befejezõdik, a határidõ számítása a következõ ülésszak
kezdetétõl folytatódik.
(3) A miniszterelnök az indítványról köteles az Országgyûlést annak
legközelebbi ülésnapján tájékoztatni, és az indítványra annak kézhezvételétõl
számított harminc napon belül az Országgyûlés ülésén - álláspontjának érdemi
indokolásával - személyesen válaszolni. A határidõ számítására egyebekben a
(2) bekezdés második mondatában foglaltak megfelelõen irányadók.
17.§
(1) A miniszter a tisztségébõl eredõ kötelezettség vétkes
megszegésével okozott kárért anyagi felelõséggel tartozik. A kártérítési
felelõsségre a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a
továbbiakban: Ktv.) kártérítési felelõsségre irányadó rendelkezéseit kell
megfelelõen alkalmazni az a)-e) pontban foglalt eltérésekkel:
a)gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a miniszter két havi
illetményének összegét nem haladhatja meg;
b)a Ktv. 57.§-ának (2) bekezdése a)-c) pontjában felsorolt esetekben gondatlan
elkövetés esetén a miniszter hat havi illetménye erejéig felel;
c)a miniszter tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlójának a
miniszterelnököt kell tekinteni;
d)a kijelölt vizsgálóbiztos legalább politikai államtitkári megbízatást
betöltõ állami vezetõ;
e) az eljáró tanács tagjai a miniszterelnök által felkért miniszterek.
(2) A miniszternek a megbízatásával összefüggésben okozott kárért a
minisztérium a Ktv. 71.§-a (2) bekezdésének rendelkezései szerint tartozik
felelõsséggel.
18.§
(1) Ha a miniszter megbízatása a Kormány megbízatásának megszûnése
miatt szûnik meg (Alkotmány 33/B.§ a) pont), az új miniszter kinevezéséig
gyakorolja hatáskörét.
(2) A miniszteri megbízatás megszûnésének egyéb eseteiben (Alkotmány
33/B.§ b)-f) pont) a miniszterelnök a Kormány tagjai közül jelöli ki azt a
helyettest, aki az új miniszter kinevezéséig gyakorolja a miniszter
hatáskörét.
(3) Ha a miniszter megbízatása az Alkotmány 33/B.§-ának b),
illetõleg d)-e) pontja alapján szûnik meg, ennek tényét a köztársasági elnök
állapítja meg.
19.§
A miniszter megbízatásának megszûnése esetén - kivéve, ha a Kormány
megbízatása is megszûnik (Alkotmány 33/A.§) - a miniszterelnök harminc napon
belül javaslatot tesz az új miniszter személyére, illetõleg feladatának
ellátásával más minisztert bíz meg.
A politikai államtitkár
20.§
(1) A politikai államtitkár feladata a miniszter országgyûlési
képviseletének elõsegítése, az Országgyûlésben képviselettel rendelkezõ pártok
képviselõcsoportjaival, illetve a pártokhoz nem tartozó képviselõkkel való
kapcsolattartás, a társadalmi, gazdasági érdekképviseletekkel való
együttmûködés koordinálása, valamint - amennyiben törvény, a Kormány, a
miniszterelnök vagy a miniszter eltérõen nem rendelkezik - a miniszter
helyettesítése, továbbá a miniszterelnök vagy a miniszter által hatáskörébe
utalt ügyek ellátása.
(2) Politikai államtitkár meghatározott feladat elvégzésére is
kinevezhetõ.
(3) A politikai államtitkár tekintetében - törvény eltérõ
rendelkezése hiányában - a munkáltatói jogokat a miniszterelnök, illetve a
miniszter gyakorolja.
(4) A politikai államtitkár a hatáskörének gyakorlásáért a
miniszternek, illetõleg a miniszterelnöknek felelõsséggel tartozik.
(5) A politikai államtitkárt akadályoztatása esetén a munkáltatói
jogkör gyakorlója által kijelölt állami vezetõ helyettesíti.
21.§
A politikai államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági
elnök nevezi ki. A miniszterelnök a javaslatának megtétele elõtt kikéri a
miniszter véleményét.
22.§
A politikai államtitkár kártérítési felelõsségére, illetve a
politikai államtitkárnak okozott kár megtérítésére a 17.§ rendelkezéseit kell
megfelelõen alkalmazni azzal, hogy a vizsgálóbiztos és az eljáró bizottság
tagja a miniszterelnök által felkért, legalább politikai államtitkári
megbízatást betöltõ állami vezetõ.
23.§
(1) A politikai államtitkár megbízatása a Kormány megbízatásának a
megszûnéséig tart, azonban a politikai államtitkár az új Kormány
megalakulásáig hivatalban marad.
(2) A politikai államtitkár megbízatása az (1) bekezdésben
foglaltakon túlmenõen megszûnik:
a) lemondásával;
b) felmentésével;
c) halálával;
d) választójogának elvesztésével;
e) összeférhetetlenségének megállapításával.
24.§
A politikai államtitkár a miniszter, valamint a miniszterelnök útján
a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával - tizenöt és harminc
nap közötti lemondási idõ megjelölésével - bármikor lemondhat megbízatásáról.
A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
25.§
A politikai államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági
elnök menti fel. A miniszterelnök a javaslatának megtétele elõtt kikéri a
miniszter véleményét.
26.§
Ha a politikai államtitkár megbízatása a 23.§ (2) bekezdése a)
pontja alapján, valamint c)-d) pontja alapján szûnik meg, ennek tényét a
köztársasági elnök állapítja meg.
III. fejezet
A szakmai vezetõk
A közigazgatási államtitkár
27.§
(1) A közigazgatási államtitkár a miniszter irányítása alatt, a
jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelõen vezeti a
minisztérium hivatali szervezetét. A közigazgatási államtitkárnak a politikai
államtitkár csak a minisztert helyettesítõ jogkörében adhat utasítást.
(2) A közigazgatási államtitkár tekintetében a munkáltatói jogokat -
ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - a miniszter gyakorolja.
28.§
A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a
köztársasági elnök határozatlan idõre nevezi ki. A miniszterelnök
elõterjesztését a miniszter javaslata alapján teszi meg.
29.§
(1) A közigazgatási államtitkár közszolgálati jogviszonya a 23.§ (2)
bekezdésének a)-e) pontjában felsorolt okok alapján, illetõleg hivatalvesztés
fegyelmi büntetéssel, továbbá a 3.§ (6) bekezdésében foglalt esetben szûnik
meg.
(2) Ha a közigazgatási államtitkár közszolgálati jogviszonya a 23.§
(2) bekezdésének a), illetve c)-d) pontjai, valamint a 3.§ (6) bekezdése
alapján szûnik meg, ennek tényét a köztársasági elnök állapítja meg.
(3) A közigazgatási államtitkár közszolgálati jogviszonyának
megszûnése esetén az új közigazgatási államtitkár személyére a javaslatot a
miniszterelnök harminc napon belül teszi meg.
30.§
(1) A közigazgatási államtitkár - a miniszter, valamint a
miniszterelnök útján - a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli
nyilatkozatával bármikor, harminc napos lemondási idõ megjelölésével lemondhat
a közszolgálati jogviszonyáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatko-
zat nem szükséges.
(2) A közigazgatási államtitkár lemondása esetén három hónapon
keresztül havi illetményének megfelelõ összegû juttatásra jogosult.
(3) Ha a közigazgatási államtitkár a (2) bekezdés szerinti idõtartam
alatt újabb állami vezetõi megbízást kap, a juttatás csak arra az idõre illeti
meg, amíg állami vezetõi megbízatást nem töltött be.
(4) A közigazgatási államtitkár írásbeli kérelmére a juttatást,
illetve annak még fennmaradt részét egy összegben kell kifizetni, a kérelem
kézhezvételétõl számított tizenöt napon belül.
31.§
(1) A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a
köztársasági elnök menti fel. A miniszterelnök elõterjesztését a miniszter
javaslata alapján teszi meg. A felmentést - kivéve, ha arra nyugállományba
helyezés miatt kerül sor - nem kell megindokolni.
(2) A közigazgatási államtitkár számára felmentését megelõzõen -
kivéve ha arra nyugállományba helyezése miatt kerül sor - képzettségének,
végzettségének megfelelõ vezetõ beosztást kell felajánlani valamely központi
közigazgatási szervnél.
(3) Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott vezetõ beosztást
elfogadja, az új kinevezésétõl (megbízatásától) számított hat hónapon át
megilleti a korábbi illetménye és az új illetménye különbségének összege, ha
az elõbbi magasabb volt.
(4) Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott állást nem fogadja
el, hat hónapi felmentési idõ illeti meg, amelynek idõtartama alatt a
munkavégzési kötelezettség alól mentesül.
(5) A közigazgatási államtitkárt felmentése esetén - kivéve, ha a
felmentésre nyugállományba helyezése miatt kerül sor - a felmentési idõre járó
illetményén túl végkielégítés illeti meg.
(6) Végkielégítés címén a Ktv. 19.§-a szerinti összegre, továbbá
ezen túlmenõen, ha a közigazgatási vagy helyettes államtitkárként eltöltött
ideje együttesen
a) a három évet nem haladja meg, hat havi;
b) a három évet meghaladja, tizenkét havi
illetményének megfelelõ összegre jogosult.
(7) Ha a közigazgatási államtitkár felmentésére nyugállományba
helyezése miatt kerül sor, a (4) bekezdés szerinti feltételekkel hat hónapi
felmentési idõ illeti meg.
32.§
(1) A fegyelmi vétséget elkövetõ közigazgatási államtitkárral
szemben kiszabható fegyelmi büntetések:
a)megrovás;
b)a megemelt alapilletménynek az illetményrendszer szerinti illetményre
történõ csökkentése;
c)személyi illetmény visszavonása;
d)a Ktv-ben meghatározott külön juttatás csökkentése, megvonása;
e)hivatalvesztés.
(2) A közigazgatási államtitkár fegyelmi ügyében érdemi határozatot
hozó három tagú fegyelmi tanács elnöke a miniszter, tagjai pedig - a miniszter
javaslata alapján, a miniszterelnök által felkért - az eljárás alá vonttal
azonos megbízatású köztisztviselõk.
(3) Az (1) bekezdés e) pontja szerinti esetben a hivatalvesztést a
fegyelmi tanácsnak a miniszterelnök útján elõterjesztett javaslatára a
köztársasági elnök mondja ki.
(4) A fegyelmi tanács hivatalvesztés büntetés kiszabására irányuló
javaslatát - amely együtt jár a közigazgatási államtitkár állásából való
felfüggesztéssel - a közigazgatási államtitkár részére kézbesíteni kell. A
közigazgatási államtitkár a javaslattal szemben a Ktv. szabályai szerint
munkaügyi bírósághoz fordulhat. A bíróság jogerõs döntéséig a javaslat nem
terjeszthetõ a miniszterelnök elé.
33.§
A Ktv. kizáró rendelkezése hiányában a közigazgatási államtitkár
köztisztviselõi jogviszonyára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a
Ktv-t kell alkalmazni.
A helyettes államtitkár
34.§
(1) A helyettes államtitkár a jogszabályoknak és a szakmai
követelményeknek megfelelõen irányítja a minisztérium - miniszter által
feladatkörébe utalt - szervezeti egységeinek munkáját és dönt a hatáskörébe
utalt ügyekben. A helyettes államtitkár tevékenységét a közigazgatási ál-
lamtitkár irányítása alapján végzi.
(2) A miniszter által kijelölt helyettes államtitkár helyettesíti a
közigazgatási államtitkárt, ha az akadályoztatva van feladata ellátásában, a
minisztert azonban nem helyettesítheti.
(3) A helyettes államtitkárt akadályoztatása esetén a közigazgatási
államtitkár által kijelölt helyettes államtitkár helyettesíti.
35.§
(1) A helyettes államtitkárt a miniszter javaslatára a
miniszterelnök nevezi ki határozatlan idõre. A miniszter javaslatának
megtétele elõtt kikéri a közigazgatási államtitkár véleményét.
(2) A minisztérium feladataihoz igazodóan a helyettes államtitkárok
számát minisztériumonként a Kormány állapítja meg.
(3) A helyettes államtitkár tekintetében a munkáltatói jogokat - ha
e törvény eltérõen nem rendelkezik - a közigazgatási államtitkár gyakorolja.
36.§
(1) A helyettes államtitkár közszolgálati jogviszonya a 23.§ (2)
bekezdésének a)-e) pontjában felsorolt okok alapján, valamint hivatalvesztés
fegyelmi büntetéssel, továbbá a 3.§ (6) bekezdésében foglalt esetben szûnik
meg.
(2) Ha a helyettes államtitkár közszolgálati jogviszonya a 23.§ (2)
bekezdésének a), illetõleg c)-d) pontja, valamint a 3.§ (6) bekezdése alapján
szûnik meg, ennek tényét a miniszterelnök állapítja meg.
37.§
A helyettes államtitkár a miniszter útján a miniszterelnökhöz
intézett írásbeli nyilatkozatával - harminc napos lemondási idõ megjelölésével
- bármikor lemondhat közszolgálati jogviszonyáról. A lemondás érvényességéhez
elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A lemondásra egyebekben a 30.§-ban
foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni.
38.§
A helyettes államtitkárt a miniszter javaslatára a miniszterelnök
menti fel. A miniszter javaslatának megtétele elõtt kikéri a közigazgatási
államtitkár véleményét. A helyettes államtitkár felmentésére egyebekben a
31.§-ban foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni.
39.§
A fegyelmi vétséget elkövetõ helyettes államtitkárral szemben a 32.§
(1) bekezdésében meghatározott fegyelmi büntetések szabhatók ki. A 32.§ (1)
bekezdésének e) pontja szerinti esetben a hivatalvesztést a fegyelmi tanács
javaslatára a miniszterelnök mondja ki.
40.§
(1) A Ktv. kizáró rendelkezése hiányában a helyettes államtitkár
köztisztviselõi jogviszonyára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a
Ktv-t kell alkalmazni.
(2) A tárca nélküli miniszter hivatalának vezetõjére a helyettes
államtitkárra irányadó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni.
A Miniszterelnöki Hivatal vezetõi
41.§
(1) A Miniszterelnöki Hivatal élén - a miniszterelnök
elõterjesztésének megfelelõen - miniszter vagy közigazgatási államtitkár áll.
A Miniszterelnöki Hivatalban abban az esetben is, ha a Hivatalt miniszter
vezeti, közigazgatási államtitkár, politikai és helyettes államtitkárok
mûködnek.
(2) A politikai államtitkárra egyebekben a 20-26.§-t, a
közigazgatási államtitkárra a 27-33.§-t, a helyettes államtitkárra pedig a 34-
40.§-t kell megfelelõen alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ha a Hivatal élén
közigazgatási államtitkár áll, a minisztert egyébként megilletõ jogköröket a
miniszterelnök gyakorolja.
IV. fejezet
Az állami vezetõket megilletõ juttatások
42.§
(1) A Kormány tagja és a politikai államtitkár (a továbbiakban:
politikai tisztséget betöltõ vezetõ) társadalombiztosítási jogállására a
közszolgálati jogviszonyban állókra vonatkozó szabályok irányadók azzal, hogy
illetménye társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék
alapjául szolgáló jövedelem.
(2) A politikai tisztséget betöltõ vezetõ megbízatásának idõtartama
- ideértve a 45.§ (1) bekezdésében meghatározott ellátás idõtartamát is -
közszolgálati jogviszonyban töltött idõnek, illetõleg nyugdíjra jogosító
szolgálati idõnek számít.
43.§
A politikai tisztséget betöltõ vezetõ minden naptári évben külön
juttatásként legalább egy havi illetményére, jubileumi jutalomra, továbbá
idegennyelv-tudási pótlékra a köztisztviselõkre vonatkozó szabályok szerint
jogosult.
44.§
(1) A politikai tisztséget betöltõ vezetõnek minden naptári évben
negyven munkanap szabadság jár.
(2) A szabadság igénybevételét a Miniszterelnöki Hivatalnál be kell
jelenteni.
(3) Az igénybe vett szabadságról a Miniszterelnöki Hivatal
nyilvántartást vezet.
45.§
(1) A politikai tisztséget betöltõ vezetõ, ha e tisztségét legalább
három évig betöltötte és megbízatása a Kormány megbízatásának megszûnésével,
felmentésével vagy halálával szûnik meg, további hat hónapon - lemondása ese-
tén pedig további három hónapon - keresztül a havi illetményének megfelelõ
összegû juttatásra jogosult, amely társadalombiztosítási, egészségbiztosítási
és nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelem.
(2) A politikai tisztséget betöltõ vezetõ halála esetén a juttatás
az özvegyet (örököst) illeti meg. E juttatásból egészségbiztosítási és
nyugdíjjárulékot fizetni nem kell. E juttatás a hozzátartozói nyugellátás
megállapításakor a havi átlagkereset alapjául szolgáló keresetként nem vehetõ
figyelembe.
(3) Amennyiben a politikai tisztséget betöltõ vezetõ megbízatása az
(1) bekezdésben megjelölt okokból három évnél hamarabb szûnt meg, de legalább
egy évig tisztségét betöltötte, akkor az (1) bekezdésben megjelölt juttatás
50%-ára jogosult.
(4) Ha a politikai tisztséget betöltõ vezetõ megbízatásának
megszûnését követõen újabb állami vezetõi megbízatást kap, a juttatás csak
arra az idõre illeti meg, amíg állami vezetõi megbízatást nem töltött be.
(5) A politikai tisztséget betöltõ vezetõ írásbeli kérelmére,
illetve halála esetén a juttatást, illetve annak még fennmaradt részét a
kérelem kézhezvételétõl, illetve a halál tényérõl való hivatalos
tudomásszerzéstõl számított tizenöt napon belül egy összegben kell kifizetni.
46.§
(1) Öregségi nyugdíjra jogosult az a politikai tisztséget betöltõ
vezetõ, aki e tisztségét legalább három évig (harminchat hónapig) betöltötte
és akinek megbízatása a Kormány megbízatásának megszûnésével vagy felmentése
miatt szûnt meg, feltéve, hogy a vezetõ a megbízatásának megszûnését követõ
harmadik naptári év végéig az öregségi nyugdíjra egyébként jogosító korhatárt
betölti. Az öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílásáig a vezetõ nyugdíjának
megfelelõ összeget a központi költségvetés - a Miniszterelnöki Hivatal útján -
a Nyugdíjbiztosítási Alap számára megtéríti. A megtérítés módjáról, illetõleg
az átutalási idõközökrõl a Miniszterelnöki Hivatal és az Országos Nyugdíj-
biztosítási Fõigazgatóság megállapodást köt.
(2) Ha a politikai tisztséget betöltõ vezetõ az öregségi nyugdíjra
jogosító korhatár betöltése elõtt újabb állami vezetõi megbízatást kap, e
megbízatás ideje alatt a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell. Minden ilyen
esetben a Miniszterelnöki Hivatal a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot értesíti.
47.§
A miniszterelnök miniszterelnöki rezidencia használatára jogosult,
amelyet köteles igénybe venni. A rezidencia fenntartásának költségeit a
központi költségvetés fedezi.
48.§
(1) A miniszterelnököt megbízatásának megszûnését követõen -
kérelmére -, ha tisztségét legalább két éven át betöltötte és megbízatása nem
az Alkotmány 33/A.§ d)-e) pontjai alapján szûnt meg, megfelelõ lakóingatlanra
használati jog illeti meg. E jogosultság a volt miniszterelnök halála esetén
az özvegyet is megilleti.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt megfelelõ lakást a Miniszterelnöki
Hivatal biztosítja.
49.§
(1) A miniszterelnök a megbízatása megszûnésétõl számított további
egy évig személyes gépkocsihasználatra jogosult, ha megbízatása nem az
Alkotmány 33/A.§-ának d)-e) pontjai alapján szûnt meg.
(2) A miniszterelnököt megbízatása megszûnését követõen - ha
tisztségét legalább két éven át betöltötte és megbízatása nem az Alkotmány
33/A.§ d)-e) pontjai alapján szûnt meg - az (1) bekezdés szerinti idõtartam
elteltét követõen évi 30000 km keretig személyes gépkocsihasználat illeti meg,
feltéve, hogy a megbízatásának megszûnését követõ harmadik naptári év végéig
az öregségi nyugdíjra egyébként jogosító korhatárt betölti.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén a
jogosultság a volt miniszterelnök özvegyét is megilleti évi 15000 km keretig.
(4) A személyes gépkocsihasználathoz a megfelelõ színvonalú
személygépkocsit és a gépjármûvezetõt a rendõrség (Köztársasági Õrezred)
biztosítja.
50.§
(1) A miniszterelnököt megbízatása megszûnését követõen két évig két
fõs titkárság alkalmazása illeti meg, ha megbízatása nem az Alkotmány 33/A.§
d)-e) pontjai alapján szûnt meg.
(2) A titkárság alkalmazásának személyi és dologi feltételeit a
Miniszterelnöki Hivatal biztosítja.
51.§
(1) A Kormány tagja részére a köztársasági elnök, a politikai, a
közigazgatási, valamint a helyettes államtitkár részére a miniszterelnök
igazolványt állít ki.
(2) Az állami vezetõk személyi anyagának nyilvántartását a
Miniszterelnöki Hivatal vezeti. A nyilvántartásra egyebekben a Ktv. VI.
fejezetében foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni.
52.§
(1) Az állami vezetõ köteles a részére járó juttatások
igénybevételéhez szükséges adatokat - ide értve az adatok megváltozását is -
haladéktalanul szolgáltatni.
(2) Az állami vezetõ a jogalap nélkül felvett juttatást az erre
irányuló felszólítás kézhezvételétõl számított tizenöt napon belül köteles
visszafizetni.
53.§
(1) Ha az állami vezetõ megbízatása (közszolgálati jogviszonya)
nyugdíjazása miatt szûnik meg, a megbízatására (közszolgálati jogviszonyára)
utaló megnevezést nyugdíjasként is viselheti.
(2) Ha a Kormány tagjának megbízatása nem az (1) bekezdés szerinti
okból szûnik meg, jogosult a "v. miniszterelnök", illetõleg a "v. miniszter"
megnevezést használni, feltéve, hogy a miniszterelnök megbízatása nem az
Alkotmány 33/A.§-ának d)-e) pontja alapján, a többi kormánytag megbízatása
pedig nem az Alkotmány 33/B.§ e)-f) pontja alapján szûnt meg.
54.§
(1) Az állami vezetõ
a)hivatali lakással való ellátásra, illetõleg lakásfenntartási térítésre;
b)személyes biztosításra;
c)napidíjra és ellátmányra;
d)személygépkocsi használatára;
e)a Kormányváró helyiségek használatára;
f)közigazgatási ("K") távbeszélõ-hálózat használatára;
g)egészségügyi ellátásra;
h)a Kormány központi üdülõjének használatára
a Kormány által meghatározottak szerint jogosult.
(2) A Kormány az államigazgatási szervnél fontos feladatot ellátó
személynek államtitkári, a miniszterelnök pedig helyettes államtitkári
illetményt, illetõleg juttatásokat biztosíthat.
(3) A Kormány meghatározott feladatok ellátására kormánybiztost
nevezhet ki. A kormánybiztos a miniszterelnök irányítása alatt mûködik,
munkáját titkárság segíti.
V. fejezet
Záró rendelkezések
55.§
(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Magyar Népköztársaság
Minisztertanácsa tagjainak és az államtitkároknak jogállásáról és
felelõsségérõl szóló 1973. évi III. törvény, az ezt módosító 1989. évi IX.
törvény, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 8.§-ának (2) bekezdése,
9.§-a és az azt megelõzõ "Államtitkári rendelkezés" alcím, valamint a 49.§ (3)
bekezdése, az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990.
évi XXXIII. törvény és az azt módosító, az állam tulajdonában lévõ vállalkozói
vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény 75.§-a, a gazdasági
stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII.
törvény 157.§-a, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az
ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló 1995. évi
CV. törvény 114.§-a, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 41.§-a,
továbbá a miniszterhelyettesekrõl szóló 1951. évi 6. törvényerejû rendelet
hatályát veszti.
(3) Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 13.§-a
helyébe a következõ rendelkezés lép:
"13.§ Az Alkotmánybíróság elnöke a miniszterelnökkel, az Alkotmánybíróság
többi tagja - köztük a helyettes elnök - a miniszterrel azonos illetményben,
illetõleg juttatásokban részesül."
(4) Az Állami Számvevõszékrõl szóló 1989. évi XXXVIII. törvény (a
továbbiakban: ÁSZ tv.) 14.§ (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"Egyebekben az Állami Számvevõszék elnöke a minisztert, elnökhelyettesei a
közigazgatási államtitkárt megilletõ juttatásokra jogosultak."
(5) Az ÁSZ tv. 14.§-ának (5) bekezdése a következõ mondattal egészül
ki:
"A számvevõ igazgató a helyettes államtitkárt megilletõ juttatásokra
jogosult."
(6) Az országgyûlési képviselõk tiszteletdíjáról, költségtérítésérõl
és kedvezményeirõl szóló 1990. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1.§ (5)
bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"Az Országgyûlés elnöke az e törvényben meghatározottakon kívül egyebekben a
miniszterelnököt megilletõ juttatásokra jogosult."
(7) A Tv. 1.§-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi
(6) bekezdés számozása pedig (7) bekezdésre változik:
"(6) Az Országgyûlés alelnökei az e törvényben meghatározottakon kívül a
minisztereket megilletõ juttatásokra jogosultak."
(8) A Ktv. 1.§-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg
a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (4) bekezdésre változik:
"(3) A köztársasági elnök hivatalának, az Országgyûlés Hivatalának, az
Alkotmánybíróság Hivatalának vezetõje az államtitkárokkal, az országgyûlési
biztos hivatalának vezetõje, továbbá a hivatalvezetõk helyettesei, illetve a
hivatalvezetõ helyettesi besorolású vezetõk a helyettes államtitkárral azonos
illetményben, illetõleg juttatásban részesülnek."
(9) A Ktv. 2.§-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(E törvény hatálya nem terjed ki)
"a) az illetményrendszer kivételével, illetõleg a jogállásukról szóló
törvényben meghatározott kivételekkel a miniszterelnökre, a miniszterre és a
politikai államtitkárra,"
(10) A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 4.§-ának (2)
bekezdése a következõ mondattal egészül ki:
"A KSH elnöke a közigazgatási államtitkárt, a KSH elnökhelyettesei pedig a
helyettes államtitkárt megilletõ illetményre és juttatásokra jogosultak."
(11) A Vtv. 42.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"42.§ A Gazdasági Versenyhivatal elnökét a miniszternek, elnökhelyetteseit a
közigazgatási államtitkárnak a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi
XXIII. törvényben foglaltak szerint megállapított havi illetményével azonos
díjazás, illetve azonos juttatások, a Versenytanács tagjait pedig a helyettes
államtitkárnak a hivatkozott törvény szerint megállapított havi illetményével
azonos díjazás illeti meg."
56.§
(1) E törvény hatálybalépésekor közigazgatási államtitkári, vagy
helyettes államtitkári tisztséget betöltõ személy az e kinevezésekhez a 2.§
szerint szükséges közigazgatási szakvizsgát, vagy az azzal egyenértékû
képesítést e törvény hatálybalépésétõl számított három éven belül köteles
letenni, illetõleg megszerezni.
(2) E törvény hatályba lépését követõen közigazgatási államtitkárrá
és helyettes államtitkárrá kinevezhetõ az is, aki a 2.§ szerinti képesítési
követelményekkel nem rendelkezik. Az így kinevezett közigazgatási, illetõleg
helyettes államtitkár köteles a kinevezését követõ egy éven belül a szükséges
képesítést megszerezni.
(3) Az állami vezetõk kötelesek részt venni a miniszterelnök által
meghatározott továbbképzésben.
(4) A 3.§ (1) bekezdésének a) pontjában foglalt összeférhetetlenségi
okokat - a közigazgatási államtitkárok és a helyettes államtitkárok
vonatkozásában - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság
igazgatósági tagjaira, a Magyar Nemzeti Bank jegybanktanácsának, illetve
felügyelõ bizottságának tagjaira nem kell alkalmazni.
(5) Ahol jogszabály államtitkárt, minisztériumi államtitkárt említ,
ezen értelemszerûen a politikai, illetõleg a közigazgatási államtitkárt kell
érteni.
(6) E törvény hatályba lépésekor címzetes államtitkári tisztséget
betöltõ személy megbízatását és címhasználatát e törvény nem érinti.
(7) A politikai tisztség betöltése idõtartamának számításánál az e
törvény szerinti politikai tisztségeket egybe kell számítani.
Melléklet a Kormány tagjai és az államtitkárok
jogállásáról és felelõsségérõl szóló
törvényjavaslathoz
Az eskü szövege a következõ:
"Én ..................... esküszöm, hogy hazámhoz: a Magyar Köztársasághoz,
annak népéhez hû leszek; az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat
megtartom; az állami és szolgálati titkot megõrzöm; megbízatásomhoz híven,
lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar
Köztársaság fejlõdését elõmozdítsam.
(Az eskütevõ meggyõzõdése szerint:)
Isten engem úgy segéljen!"
I N D O K O L Á S
a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról
és felelõsségérõl szóló törvényjavaslathoz
Á L T A L Á N O S I N D O K O L Á S
A többpártrendszeren alapuló parlamenti demokrácia fokozatos
megteremtése átalakítást igényelt a központi közigazgatás felépítésében és
ezzel szoros összefüggésben egyes vezetõ állami tisztségek jellegében is. E
korszerûsítési munka egyik elsõ eleme volt az államtitkárok jogállásának
átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi XXXIII. törvény. A törvény azonban
kettõs értelemben is csak részmegoldással szolgált. Egyrészt az államtitkárok
tekintetében is csupán a koalíciós kormányalakításhoz elengedhetetlenül
szükséges alapvetõ rendelkezéseket fogalmazta meg. Másrészt a szabályozás nem
terjedt ki a végrehajtó hatalom legmagasabb szintû vezetõ tisztségviselõire,
nevezetesen a kormánytagokra.
Az Alkotmányban foglaltaknak megfelelõ demokratikus állami
szervezetrendszer teljeskörû kiépítése nem képzelhetõ el az elõzõekben
említett állami vezetõi kör jogi helyzetére irányadó magas szintû, részletes
szabályok megalkotása nélkül. Erre tekintettel írja elõ az Alkotmány 39.§-ának
(2) bekezdése, hogy a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállását,
díjazását, továbbá felelõsségre vonásuk módját törvény szabályozza.
A díjazás tekintetében a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992.
évi XXIII. törvény megoldást jelent, egyéb tekintetben azonban a kormánytagok
és az államtitkári tisztséget betöltõ személyek jogállásának egységes
rendezésére még nem került sor. Ez annál is inkább indokolt, mert jelenleg e
tárgykörben különbözõ szintû, töredékes, az egységes elvet nélkülözõ
jogszabályok vannak hatályban.
A hatályos szabályozás az elõzõekben említett államtitkárokra
vonatkozó törvényen kívül alapvetõen két pilléren nyugszik. Az egyik
jogszabály, a jobbára már csak formálisan hatályosnak tekinthetõ, a Magyar
Népköztársaság Minisztertanácsa tagjainak és az államtitkároknak a jogállá-
sáról és felelõsségérõl szóló 1973. évi III. törvény. A tárgykört szabályozza
még az állami vezetõk munkaviszonyával összefüggõ egyes kérdésekrõl szóló
1077/1987.(XII.31.) MT határozat. Azon túlmenõen, hogy mindkét szabályozás
rendkívül elavult, az Alkotmánybíróság 49/1996.(X.25.) számú határozatával
alkotmányellenesnek is minõsítette és 1997. június 15. napjával
megsemmisítette azokat. Egyúttal megállapította, hogy az Országgyûlés
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet követett el azzal, hogy nem
szabályozta törvényben az Alkotmányban foglaltaknak megfelelõen a kormánytagok
és az államtitkárok jogállását és felelõsségét.
Az Alkotmánybíróság döntésébõl eredõen a hivatkozott idõpontig
hatályba kell, hogy lépjen a tárgykörre vonatkozó új törvényi szabályozás,
ellenkezõ esetben az érintett személyi körre vonatkozó jogi rendezés -
különösen a kormánytagok vonatkozásában - rendkívül töredékes lesz.
Tekintve, hogy a tárgykör rendezése szoros összefüggést mutat az
Alkotmányban foglaltakkal a törvényjavaslatban foglalt korszerû rendezés az
Alkotmány bizonyos fokú korrekcióját is igényli.
A törvényjavaslat az Alkotmány hivatkozott rendelkezésének
végrehajtása érdekében elsõ ízben szabályozza átfogóan törvényi szinten a
kormánytagok és az államtitkárok jogállását.
R É S Z L E T E S I N D O K O L Á S
I. Fejezet
Általános rendelkezések
Az 1-2.§-hoz
A Javaslat az Alkotmány 39.§ (2) bekezdésének megfelelõen rögzíti a
törvény személyi hatályát. A Javaslat meghatározza, hogy a hatálya a
miniszterelnökre, a miniszterekre, a politikai és közigazgatási
államtitkárokra, valamint a helyettes államtitkárokra terjed ki. Kinyilvánítja
továbbá, hogy minden büntetlen elõéletû, választójoggal rendelkezõ magyar
állampolgár megválasztható miniszterelnökké, illetõleg kinevezhetõ más állami
vezetõvé. A szakmai jellegû vezetõi állások esetében pedig a megfelelõ szakmai
színvonal biztosítása érdekében ezen túlmenõen meghatározott képesítési
feltételeket ír elõ.
A 3-4.§-hoz
A szabályozás tárgyát képezõ tisztségek kiemelkedõ jelentõségére
tekintettel a Javaslat szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg.
Ennek megfelelõen fõ szabályként kizárt, hogy az állami vezetõ egyéb
munkavégzésre irányuló jogviszonyban álljon. Ily módon megelõzhetõ, hogy a
törvény hatálya alá tartozó vezetõket eljárásuk során egyéb irányú
tevékenységük befolyásolja. A Javaslat kimondja még, hogy az állami vezetõ nem
folytathat olyan tevékenységet, amely hivatalához méltatlan. Ezen túlmenõen a
közigazgatási államtitkári és a helyettes államtitkári tisztségeknél kizárt,
hogy betöltõjük pártban, szakszervezetben, helyi, kisebbségi, illetõleg
társadalombiztosítási önkormányzatban tisztséget viseljen, illetõleg ezek
nevében és érdekében nyilvános közszereplést vállaljon, továbbá nem folytathat
olyan tevékenységet sem, amely pártatlan, befolyástól mentes mûködését
veszélyeztetné. Amennyiben a közigazgatási vagy helyettes államtitkár,
országgyûlési, helyi vagy kisebbségi önkormányzati képviselõi, polgármesteri,
illetõleg a társadalombiztosítási önkormányzati választáson jelöltetni kívánja
magát, köteles e szándékát bejelenteni, s a bejelentéstõl a választás
hivatalos eredményének közzétételéig, illetõleg megválasztása esetén mandátuma
igazolásáig közszolgálati jogviszonya szünetel. E rendelkezés azért szükséges,
mert a megválasztást s a jelölést már aktív politizálás elõzi meg. A választás
eredményétõl függõen a közszolgálati jogviszony a megválasztás napjával
megszûnik vagy folytatódik.
Ha az állami vezetõ a megválasztásától, illetõleg kinevezésétõl
számított harminc napon belül nem szünteti meg a vele szemben fennálló
összeférhetetlenségi okot, vagy az tisztsége gyakorlása során merült fel vele
szemben, - indítványra - az összeférhetetlenség megállapítása következik,
amely a megbízatás megszûnését eredményezi. Ha idõközben az
összeférhetetlenségi okot megszünteti, akkor vele szemben az
összeférhetetlenség megállapítását mellõzni lehet.
Az 5.§-hoz
A Javaslat meghatározza az állami vezetõ jogviszonya keletkezésének
idõpontját. Ennek azért van jelentõsége, mert a jogviszonyt keletkeztetõ
okmányban rögzített idõponttól terjed ki rá a törvény hatálya. A jogviszony
keletkezését követõen az állami vezetõ esküt tesz a Javaslatban foglaltak
szerint. Az állami vezetõ csak az eskütételt követõen kezdheti meg mûködését.
II. Fejezet
A politikai vezetõk
A 6.§-hoz
Annak elkerülése érdekében, hogy a kormánytagok tevékenységét a
politikai motivációk esetleg indokolatlanul zavarják, a Javaslat - hasonlóan
más kiemelkedõ közjogi tisztséget viselõkhöz - korlátozott mentelmi jogot
biztosít a nem országgyûlési képviselõ kormánytagok részére. Ennek értelmében
õket csak tettenérés esetén lehet õrizetbe venni és velük szemben csak az
Országgyûlés, illetõleg a köztársasági elnök elõzetes hozzájárulása esetén
lehet büntetõeljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntetõ eljárásjogi
kényszerintézkedést alkalmazni. A mentelmi jog annyiban is korlátozott, hogy a
szabálysértésre nem terjed ki.
A miniszterelnök
A 7-10.§-hoz
A Javaslat utal a miniszterelnök megbízatása megszûnésének
esetköreire, amelyek egybeesnek a Kormány megbízatása megszûnésének eseteivel.
Az Alkotmány 39/A.§-ának (3)-(5) bekezdései rendezik a Kormány
kötelezõ lemondásának eseteit. Természetesen a Kormány, illetve a
miniszterelnök ezen túlmenõen saját elhatározása alapján is lemondhat. Ennek
eljárási szabályait rögzíti garanciális szempontokra tekintettel a Javaslat.
Annak érdekében, hogy a miniszterelnöki megbízatás megszûnését
követõen belátható idõn belül megválasztásra kerülhessen az új miniszterelnök,
a Javaslat határidõt állapít meg a köztársasági elnök részére az új
miniszterelnök személyére vonatkozó javaslattételt illetõen.
A miniszter
A 11-13.§-hoz
Garanciális jelentõséggel bír a Javaslat azon rendelkezése, mely
szerint a miniszter jogszabályban elõírt feladat- és hatáskörében önállóan jár
el. Ezáltal teremthetõ meg ugyanis a miniszter felelõsségének alapja, illetve
rajzolódik ki a felelõsség terjedelme. A Javaslat megállapítja, hogy a
miniszter tekintetében törvény eltérõ rendelkezése hiányában a munkáltatói
jogokat a miniszterelnök gyakorolja.
A Javaslat részletesen rendezi a miniszter helyettesítésének
szabályait azokra az esetekre, amikor a miniszter ideiglenesen akadályoztatva
van feladatai ellátásában. Szükséges a differenciált helyettesítési rend
megállapítása a feladatok különbözõ jellegére tekintettel. A szabályozás során
a célszerûségi szempontokat, illetõleg a Kormány, valamint a minisztériumok
megfelelõ képviseletének biztosítását össze kellett hangolni a megfelelõ
szintû helyettesítés követelményével.
A 14-15.§-hoz
A Javaslat megbízatást megszüntetõ önálló jogcímként megállapítja a
miniszter lemondásának eljárási szabályait. A lemondás - ellentétben a
hatályos szabályozással - egyoldalú jognyilatkozat alapján történik, vagyis
érvényességéhez nincs szükség elfogadó nyilatkozatra. Ez a megoldás felel meg
az életszerûség és a korszerû szabályozás igényének, hiszen még formálisan sem
kényszeríthetõ senki arra, hogy akarata ellenére valamilyen megbízatást
továbbra is betöltsön.
A Javaslat a miniszterek felelõsségét elsõsorban politikai
vetületben szabályozza. Ezt fejezi ki az a szabály, amely szerint a
miniszerelnök bármikor indokolás nélkül javaslatot tehet a köztársasági
elnöknek a miniszter felmentésére.
A 16.§-hoz
A Javaslat a miniszternek az Országgyûlés irányában fennálló
felelõsségét erõsítõ szabályt állapít meg, amikor kimondja, hogy az
országgyûlési képviselõk egyötöde javasolhatja a miniszterelnöknek a miniszter
felmentését, ha jogerõsen megállapítást nyer, hogy a miniszter hivatali mû-
ködésével összefüggésben szándékosan jogszabályt sértett. A miniszterelnök
köteles az indítványra érdemben válaszolni, de természetesen az abban
foglaltak jogilag nem kötik, hiszen a Kormány testületi mûködéséért õ viseli a
felelõsséget, ezért mindenképpen a miniszterelnöknek indokolt biztosítani a
döntés lehetõségét az érintett kormánytag megbízatásának fenntartása, illetve
megszüntetése tekintetében.
A 17.§-hoz
Hiányzó szabályozást pótol a Javaslat, amikor rendelkezik a
miniszter kártérítési felelõsségérõl oly módon, hogy mögöttes szabályként a
köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt jelöli meg és
csak az eltérésekre tartalmaz kifejezett elõírásokat. Az eltérések egyébként a
tisztség kiemelkedõ jelentõségére tekintettel az általánosnál szigorúbb
elõírásokat jelentenek.
A 18-19.§-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy a miniszteri megbízatás megszûnési
jogcímétõl függõen az új miniszter kinevezéséig a miniszter hatáskörét ki
gyakorolja. Annak érdekében továbbá, hogy az új miniszter kinevezésére minél
elõbb sor kerüljön, határidõt állapít meg a miniszterelnök részére, hogy
javaslatot tegyen az új miniszter személyére, vagy feladatainak ellátásával
más minisztert bízzon meg. Természetesen ez a szabály nem vonatkozik arra az
esetre, ha a miniszter megbízatásának megszûnése a Kormány megbízatásának
megszûnése miatt következett be.
A politikai államtitkár
A 20.§-hoz
Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990.
évi XXXIII. törvény vezette be a politikai államtitkári és a közigazgatási
államtitkári funkciót. A megkülönböztetés elvi alapja a minisztériumon belüli
politikai és igazgatási funkciók szétválasztása. Az eltelt idõszak igazolta a
két államtitkári tisztség szükségességét, ezért a Javaslat ezeket továbbra is
fenntartja.
A Javaslat abból indul ki, hogy a politikai államtitkár, mint a
miniszter politikai helyettese, elsõsorban az Országgyûlésben és a
minisztérium külsõ kapcsolataiban segíti a minisztert. Ezért a hatályos
szabályozáshoz képest bõvül a politikai államtitkár feladatköre, amely a
Javaslat szerint alapvetõen a miniszter országgyûlési képviseletének
elõsegítése, az Országgyûlésben képviselettel rendelkezõ pártok
képviselõcsoportjaival, illetve a pártokhoz nem tartozó képviselõkkel való
kapcsolattartás, valamint a miniszter helyettesítése, továbbá a miniszter,
illetõleg a miniszterelnök által hatáskörébe utalt ügyek ellátása.
Politikai államtitkárt meghatározott feladat ellátására is ki lehet
nevezni. Ebbõl következik, hogy ilyen kinevezésre a minisztériumokban is sor
kerülhet. Ugyanakkor a Javaslat megszünteti a jövõre vonatkozóan a címzetes
államtitkári kinevezés lehetõségét, amely tisztségre egyébként is a hatályos
szabályozás lényegében a politikai államtitkárokra vonatkozó rendelkezéseket
rendeli alkalmazni.
A politikai államtitkár hatáskörének gyakorlásáért a
miniszterelnöknek, illetõleg a miniszternek tartozik felelõsséggel.
A 21-22.§-hoz
A politikai államtitkárt a hatályos szabályozással egyezõen továbbra
is a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnök javaslatára. A politikai
államtitkári tisztség bizalmi jellegére tekintettel a miniszterelnök
javaslatának megtétele elõtt kikéri a miniszter véleményét.
A Javaslat lényegében a miniszter kártérítési felelõsségére
vonatkozó szabályoknak megfelelõen rendezi a a politikai államtitkár
kártérítési felelõsségének szabályait.
A 23-26.§-hoz
A Javaslat részletesen szabályozza a politikai államtitkár
megbízatása megszûnésének eseteit. E beosztás politikai jellegét hangsúlyozza
az a szabály, amely szerint a politikai államtitkár megbízatása határozott
idejû, a Kormány megbízatásának megszûnéséig tart. A Javaslat részletesen
szabályozza ezen túlmenõen a megbízatás megszûnésének egyéb eseteit, és
rendezi ezzel összefüggésben a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a
miniszter hatáskörét.
III. Fejezet
A szakmai vezetõk
A közigazgatási államtitkár
A 27-28.§-hoz
A hatályos szabályozással egyezõen továbbra is a legmagasabb rangú
szakmai vezetõ a minisztériumon belül a közigazgatási államtitkár. A Javaslat
a közigazgatási államtitkár feladatköre tekintetében megállapítja, hogy a
közigazgatási államtitkár a miniszter irányítása alatt a minisztérium hivatali
szervezetét vezeti. Mint a minisztérium elsõ igazgatási szakembere,
felelõssége alapvetõen a szakapparátus irányítására terjed ki.
A politikai és a közigazgatási államtitkár egyenrangúságát fejezi ki
az a szabály, amely szerint a politikai államtitkár a közigazgatási
államtitkár részére utasítást általában nem adhat, kivéve, ha ezt a minisztert
helyettesítõ jogkörében teszi.
A Javaslat szerint a közigazgatási államtitkárt a miniszterelnök
javaslatára a köztársasági elnök határozatlan idõre nevezi ki. Tekintve, hogy
a közigazgatási államtitkár megbízatása nem kötõdik a Kormány megbízatásához,
az adott Kormány mûködésétõl való ilyen értelmû függetlenség miatt indokolt,
hogy a miniszterelnök a kinevezés kapcsán kevésbé erõs jogosítvánnyal
rendelkezzen, mint a politikai államtitkár esetében. Erre figyelemmel a
Javaslat az adott tárca vezetõjének, a miniszternek a kezdeményezõ szerepét
hangsúlyozza, vagyis a közigazgatási államtitkár személyére vonatkozó
elõterjesztését a miniszterelnök a miniszter javaslata alapján teszi meg.
A 29-31.§-hoz
A Javaslat részletesen szabályozza a közigazgatási államtitkár
közszolgálati jogviszonya megszûnésének eseteit, valamint a közigazgatási
államtitkár feletti munkáltatói jogkör gyakorlásának kérdését.
A hatályos szabályozásnak megfelelõen a közigazgatási államtitkár
megbízatása - a politikai államtitkár megbízatásától eltérõen - nem szûnik meg
a Kormány megbízatásának megszûnésével. Ennek elsõdleges indoka, hogy a
politikai erõviszonyok esetleges megváltozása önmagában a minisztériumok
szakmai apparátusát ne érintse.
A köztisztviselõkrõl szóló rendelkezésekkel összhangban a Javaslat
szerint a közigazgatási államtitkár számára felmentését megelõzõen - kivéve,
ha arra nyugállományba helyezése miatt kerül sor - képzettségének és
végzettségének megfelelõ vezetõi állást kell felajánlani valamely központi
közigazgatási szervnél. A felajánlott állás elfogadása esetén a közigazgatási
államtitkárt az új kinevezésétõl számított hat hónapon keresztül megilleti a
korábbi és az új illetménye közötti különbség, ha az elõbbi magasabb volt. Ha
a közigazgatási államtitkár a felajánlott állást nem fogadja el, hat hónapi
felmentési idõ és végkielégítés illeti meg.
A 32-33.§-hoz
A Javaslat a közigazgatási államtitkár fegyelmi ügyére vonatkozó
speciális szabályokat tartalmazza. Felsorolja a kiszabható fegyelmi
büntetéseket és a fegyelmi eljárásnak a köztisztviselõk jogállásáról szóló
1992. évi XXIII. törvénytõl eltérõ szabályait.
A Javaslat értelmében a törvényben nem szabályozott kérdésekben a
közigazgatási államtitkárra - lévén köztisztviselõ - a köztisztviselõk
jogállásáról szóló törvényt kell alkalmazni.
A helyettes államtitkár
A 34-40.§-hoz
A minisztériumi szakmai hierarchiában a közigazgatási államtitkár
után a következõ szintet a helyettes államtitkári tisztség jelenti. Ezt fejezi
ki az a szabály is, amely szerint a helyettes államtitkár a miniszter által
meghatározott feladatkörében a közigazgatási államtitkár utasításai szerint
irányítja a minisztérium adott szervezeti egységeit, és dönt a hatáskörébe
utalt ügyekben.
A Javaslat meghatározza a helyettes államtitkár kinevezésének
módját. A kinevezés - lévén szakmai állásról
szó - határozatlan idõre történik. A Javaslat szerint minisztériumonként - a
minisztérium feladataihoz igazodva - a Kormány állapítja meg a helyettes
államtitkárok számát. Ez a megoldás egyrészt lehetõséget ad a feladatok
igényelte differenciálásra, másrészt azonban - megelõzve az esetleges túlzott
igényeket - korlátot is jelent a kinevezhetõ helyettes államtitkárok számát
illetõen.
A Javaslat részletesen szabályozza a helyettes államtitkár
megbízatása megszûnésének jogcímeit és ezek eljárási rendjét. Alapvetõ
jellegzetessége ezeknek a rendelkezéseknek, hogy lényegében a közigazgatási
államtitkárokra irányadó elõírások alkalmazását rendelik el, hiszen e tisztség
szakmai jellege azonos jogi garanciarendszer kiépítését igényli.
A Javaslat értelmében - hasonlóan a közigazgatási államtitkárhoz - a
törvényben nem szabályozott kérdésekben a helyettes államtitkárra - lévén
köztisztviselõ - a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvényt kell
alkalmazni.
A Miniszterelnöki Hivatal vezetõi
A 41.§-hoz
A Miniszterelnöki Hivatal speciális helyzetére tekintettel a
vonatkozó elõírásokat külön cím alatt szabályozza a tervezet. A
Miniszterelnöki Hivatal vezetésére vonatkozóan meghatározza a Hivatalban
mûködõ állami vezetõket és a törvény rájuk irányadó rendelkezéseit.
IV. Fejezet
Az állami vezetõket megilletõ juttatások
A 42-50.§-hoz
Az e fejezetben található rendelkezések egy része valamennyi állami
vezetõre vonatkozik, más részük csak a politikai tisztséget betöltõ állami
vezetõkre állapítanak meg elõírásokat. A kedvezmények egy része a megbízatás
megszûnéséhez kapcsolódik (pl. nyugdíjkedvezmény), ezekben az esetekben a
szabályozás differenciált és kizárja a kedvezménybõl azt az állami vezetõt,
akinek megbízatása egyértelmûen önhibájából szûnt meg (pl. összeférhetetlenség
miatt).
Alapvetõ jelentõségû, hogy a törvény alapján az állami vezetõket
megilletõ juttatások köre zárt, a Javaslat valamennyi adható juttatást
felsorolja. A juttatások közül a fontosabb esetekben a Javaslat határozza meg
a részletes szabályokat, míg a kisebb jelentõségû juttatások feltétel-
rendszerére vonatkozóan a Javaslat a Kormánynak ad a szabályozásra
felhatalmazást.
A Javaslat hiányt pótolva rendelkezik a politikai tisztséget betöltõ
vezetõ (kormánytag, politikai államtitkár) társadalombiztosítási jogállásáról,
külön juttatásairól, továbbá szabadságának mértékérõl, illetõleg öregségi
nyugdíjkedvezményérõl.
A Javaslat biztosítja a miniszterelnök részére megbízatása idejére a
miniszterelnöki rezidencia használatát, valamint rendelkezik a
miniszterelnököt megbízatása megszûnését követõen megilletõ kedvezményekrõl.
Az 51-53.§-hoz
A Javaslat az állami vezetõk számára igazolvány kiállításról
rendelkezik. A Javaslat az állami vezetõ számára adatszolgáltatási
kötelezettséget ír elõ. Az állami vezetõre vonatkozó személyi adatok
nyilvántartását a Miniszterelnöki Hivatal vezeti. A Javaslat megállapítja
továbbá, hogy az állami vezetõ a jogalap nélkül felvett juttatást köteles
visszafizetni.
A Javaslat szabályozza az állami vezetõt megbízatásának megszûnése
után megilletõ megnevezések használatát.
Az 54.§-hoz
A Javaslat felsorolja azoknak a kedvezményeknek a körét, amelyek az
állami vezetõket a Kormány által meghatározottak szerint illetik meg. A
Javaslat alapján a Kormány egyéni elbírálás alapján az államigazgatási
szervnél fontos feladatot ellátó személynek államtitkári, a miniszterelnök
pedig helyettes államtitkári illetményt, illetõleg juttatásokat biztosíthat.
V. Fejezet
Záró rendelkezések
Az 55-56.§-hoz
A Javaslat egyrészt a hatályba lépésének idejét határozza meg,
illetõleg a tárgykört szabályozó elavult jogi rendelkezéseket helyezi hatályon
kívül. Egyúttal alapvetõ szabályozási hiányosságot pótolva a vonatkozó
törvényi elõírások módosításával megállapítja, hogy a nem kormányzati állami
vezetõket milyen kedvezmények illetik meg.
A Javaslat végül átmeneti és értelmezõ rendelkezéseket állapít meg a
közigazgatási szakvizsga letételével, az államtitkári besorolással, illetõleg
a politikai tisztség idõtartamának számításával kapcsolatban.