T/4860/54.. számú

Egységes javaslat

a külföldre utazásról

Kuncze Gábor

belügyminiszter

Budapest, 1998. február

1998. évi ...... törvény

a külföldre utazásról

Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglalt

rendelkezésekre figyelemmel - az Emberi Jogok Egyetemes

Nyilatkozatával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi

Egyezségokmányával, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményével

összhangban - a külföldre utazásról és az úti okmányokról a következõ

törvényt alkotja:

I. Fejezet

Alapvetõ rendelkezések

1. § (1) A Magyar Köztársaság területének elhagyása -

beleértve a külföldi letelepedés szándékával történõ kiutazást is -

alkotmányos alapjog, amely minden magyar állampolgárt és az országban

jogszerûen tartózkodó külföldit megillet. A külföldre utazás joga

törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, illetõleg

korlátozható.

(2) A magyar állampolgár külföldrõl bármikor hazatérhet. A

hazatérés joga e törvényben foglalt feltételek hiányában sem tagadható

meg, nem korlátozható, illetõleg feltételhez nem köthetõ.

(3) A külföldre utazás joga érvényes úti okmánnyal, valamint

nemzetközi szerzõdés alapján személyazonosító igazolvánnyal

gyakorolható.

A törvény hatálya

2. § E törvény szabályozza az úti okmánnyal történõ ellátás

rendjét, az eljárás alapvetõ szabályait, a külföldre utazás jogának

korlátozását, valamint az ezekkel összefüggõ személyes adatok

kezelését.

3. § (1) A törvény hatálya - a (2)-(3) bekezdésben

meghatározott kivételekkel - a magyar állampolgárokra (a továbbiakban:

állampolgár) terjed ki.

(2) E törvény rendelkezéseit a Magyarországon élõ hontalanokra

és a bevándorolási engedéllyel rendelkezõ külföldiekre a külföldiek

beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló

törvényben foglaltakkal együtt kell alkalmazni.

(3) A magyar menekültügyi hatóság által menekültként,

menedékesként, befogadottként elismert személyekre e törvény III., IV.

és V. Fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

Értelmezõ rendelkezések

4. § E törvény alkalmazásában

a) úti okmány: az útlevél, valamint nemzetközi szerzõdésben,

továbbá a Kormány rendeletében meghatározott, a külföldre utazásra,

illetõleg az onnan való visszatérésre jogosító hatósági igazolvány,

bizonyítvány vagy irat;

b) útlevél: a Magyar Köztársaság tulajdonát képezõ hatósági

igazolvány, amely birtokosának személyazonosságát és állampolgárságát,

valamint a világ összes országába utazásra, illetõleg hazatérésre való

jogosultságát hitelesen igazolja;

c) útlevél hatóság: az úti okmány kiadására,

visszavonására, az utazás e törvény szerint történõ engedélyezésére,

illetõleg korlátozására feljogosított közigazgatási szerv.

II. Fejezet

Az úti okmányra vonatkozó általános szabályok

5. § (1) Úti okmányra - ha törvény vagy nemzetközi szerzõdés

eltérõen nem rendelkezik - a magyar állampolgárok jogosultak.

(2) A nemzetközi szerzõdésen alapuló úti okmány adattartalmára

az egyezmény rendelkezései az irányadók.

(3) A menekültként elismert személyek részére kiadott úti

okmányra a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28.

napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére

vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzõkönyv

kihirdetésérõl szóló 1989. évi 15. törvényerejû rendelet

rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Az úti okmány a jogosultság fennállásáig,

kormányrendeletben meghatározott szabályok szerint tartható birtokban.

A jogosultság megszûnését követõ 15 napon belül az úti okmányt le kell

adni az útlevél hatóságnál. A szülõi felügyeleti jog megszûnése esetén

a kiskorú úti okmányát a szülõi felügyelet gyakorlására jogosulttá

váló személynek is át lehet adni.

Az útlevél

6. § Az útlevél típusai:

a) a magánútlevél;

b) a hivatalos útlevél.

7. § (1) Az útlevél adatoldala - az ideiglenes magánútlevél

kivételével - tartalmazza

a) az állampolgár családi és utónevét, leánykori családi és

utónevét, születési helyét, idejét, nemét, állampolgárságát,

arcképmását és sajátkezû aláírását;

b) az útlevél típusát, számát, kiállításának keltét,

érvényességi idejét, a kiadó magyar állam kódját, a kiállító hatóság

nevét;

c) az a)-b) pontokban meghatározott adatokból képzett, az

állampolgár és az útlevél azonosítását lehetõvé tevõ, gépi olvasásra

alkalmas adatsort.

(2) Az ideiglenes magánútlevél adatoldala az (1) bekezdés a)-

b) pontjában meghatározott adatokat tartalmazza.

(3) A hivatalos útlevél adattartalma kiegészül a használatára

jogosult személy diplomáciai rangjának, illetve az útlevél

kiállítására alapot szolgáltató tisztségének vagy egyéb jogcímének

megjelölésével.

(4) Az útlevélbe az útlevél hatóság, a határõrség, a külföldi

hatóság, valamint jogszabályban erre felhatalmazott szerv tehet

bejegyzést.

(5) Az útlevél érvényességének idõtartama nem hosszabbítható

meg.

A magánútlevél

8. § (1) A magánútlevél érvényességének idõtartama az

állampolgárnak az útlevél iránti kérelem benyújtásakor betöltött

életkorától függõen

a) 4 éves életkor betöltéséig 2 év;

b) 4-18 éves életkor közöttiek esetén 5 év;

c) 18 éven felüliek esetén - a (2) bekezdésben foglalt

kivétellel - 10 év.

(2) A 18 éven felüli állampolgár részére a magánútlevél -

kérelmére - 5 éves érvényességgel is kiállítható.

9. § (1) Az állampolgár - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel

- egyidejûleg csak egy érvényes magánútlevéllel rendelkezhet.

(2) Annak az állampolgárnak, aki hivatalos útlevélre nem

jogosult és foglalkozása rendszeres külföldre utazással jár - az ezt

bizonyító igazolás alapján - második magánútlevél is kiadható.

(3) A második magánútlevelet az arra jogosító foglalkozás

gyakorlásának idõtartamára, de legfeljebb öt évi érvényességgel kell

kiállítani.

10. § (1) Külföldön élõ vagy tartózkodó állampolgár részére

ideiglenes magánútlevelet lehet kiállítani, ha az állampolgár útlevele

lejárt, elveszett, ellopták vagy utazásra egyéb módon alkalmatlanná

vált, és külföldi tartózkodásához vagy továbbutazásához

Magyarországról a magánútlevél kellõ idõn belül nem szerezhetõ be.

(2) Az ideiglenes magánútlevél továbbutazásra, illetõleg

hazautazásra jogosít, érvényességének idõtartama legfeljebb egy év.

A hivatalos útlevél

11. § (1) Hivatalos útlevél: a diplomata útlevél, a külügyi

szolgálati útlevél, a szolgálati útlevél és a hajós szolgálati

útlevél. A hivatalos útlevelet a megbízatás idõtartamára, de

legfeljebb öt évi érvényességgel kell kiállítani.

(2) Hivatalos útlevél - a diplomata útlevél kivételével -

kizárólag hivatalos utazás céljára használható fel.

(3) A hivatalos útlevél rendeltetésszerû felhasználásáról és

kezelésérõl az utazást elrendelõ, illetõleg az útlevél kiadására

javaslatot tevõ szerv, az országgyûlési képviselõ, továbbá házastársa,

gyermeke (12. § (1) bekezdés f) pontja) diplomata útlevele esetében az

Országgyûlés Hivatala gondoskodik.

12. § (1) Diplomata útlevélre jogosult

a) a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke,

valamint a Legfelsõbb Bíróság elnöke;

b) az országgyûlési képviselõ;

c) az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános

helyettese, valamint a külön biztosok, a Legfelsõbb Bíróság

elnökhelyettese, a legfõbb ügyész és helyettesei, az Alkotmánybíróság

tagja, az Állami Számvevõszék elnöke és alelnökei, a Magyar Nemzeti

Bank elnöke és alelnökei;

d) a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár és a

helyettes államtitkár;

e) a Külügyminisztérium diplomáciai vagy konzuli ranggal

rendelkezõ munkatársa, a Magyar Köztársaság diplomáciai képviselete

diplomáciai személyzetének tagja, a Magyar Köztársaság konzuli

képviselete konzuli tisztviselõje, nemzetközi jogon alapuló

diplomáciai kiváltságot és mentességet élvezõ egyéb személy,

diplomáciai és konzuli futár;

f) az a)-e) pontban megjelölt személlyel hivatalos célból

együtt utazó, közös háztartásban élõ házastársa, eltartott gyermeke.

13. § (1) Külügyi szolgálati útlevélre jogosult

a) a Külügyminisztérium diplomáciai ranggal nem rendelkezõ

munkatársa;

b) a Magyar Köztársaság diplomáciai képviseletének igazgatási

és mûszaki személyzete, illetõleg kisegítõ személyzetének tagja;

c) a Magyar Köztársaság konzuli képviselete konzuli

alkalmazottja és kisegítõ személyzetének tagja;

d) a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvezõ más

személy;

e) az a)-d) pontok szerint jogosult személlyel hivatalos

célból együtt utazó, közös háztartásban élõ házastársa és eltartott

gyermeke.

(2) Kizárólag utazásának idõtartamára érvényes külügyi

szolgálati útlevelet kaphat az a személy is, akinek az útlevéllel

történõ ellátását rendkívül indokolt esetben az irányítást

(felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára a külügyminiszter

engedélyezte.

14. § (1) Az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter,

ennek hiányában az országos hatáskörû szerv vagy hivatal vezetõjének

javaslatára szolgálati útlevelet kaphatnak hivatalos célú utazásuk,

illetõleg kiküldetésük idejére

a) a Miniszterelnöki Hivatalnál, a Köztársasági Elnök

Hivatalánál, az Országgyûlés Hivatalánál, az Alkotmánybíróság

Hivatalánál, az Országgyûlési Biztos Hivatalánál, az Állami

Számvevõszéknél, a minisztériumoknál, valamint országos hatáskörû

szerveknél foglalkoztatottak;

b) a bírák és az ügyészek;

c) a Magyar Nemzeti Bank vezetõ munkatársai.

(2) Szolgálati útlevelet kaphat a (2) bekezdés hatálya alá

tartozó állampolgárral hivatalos célból együtt utazó, közös

háztartásban élõ házastársa és eltartott gyermeke.

(3) Az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter

javaslatára szolgálati útlevelet kaphat a külföldi magyar kulturális

intézetbe, kereskedelemfejlesztési irodába, illetõleg nemzeti

idegenforgalmi képviselet irodájába tartós külszolgálatra kihelyezett

személy, valamint a vele együtt utazó, közös háztartásban élõ

házastársa és eltartott gyermeke, amennyiben diplomáciai vagy

nemzetközi jogon alapuló egyéb kiváltságot és mentességet nemzetközi

szerzõdés vagy viszonosság alapján nem élvez.

15. § (1) Hajós szolgálati útlevél hivatalos utazás céljából

adható

a) a tengeri vagy belvízi hajón szolgálatot teljesítõ

személynek;

b) annak a vízügyi dolgozónak, aki a szomszédos államokkal

fennálló vízügyi együttmûködés keretében vízi munka elvégzése, vízkár

vagy jégveszély elhárítása érdekében határvízen közlekedik.

(2) Hajós szolgálati útlevelet kaphat az (1) bekezdés a)

pontjában meghatározott személlyel állandóan együtt utazó házastársa

és eltartott gyermeke.

III. Fejezet

Külföldre utazást korlátozó rendelkezések

16. § (1) A 18. §-ban foglalt kivétellel nem utazhat külföldre

a) akivel szemben olyan bûncselekmény miatt folyik

büntetõeljárás, amelyre a törvény öt évig terjedõ vagy ennél súlyosabb

szabadságvesztést rendel, a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig;

b) aki a büntetõeljárás keretében elõzetes letartóztatásban,

õrizetben, kiadatási õrizetben, kiadatási letartóztatásban van,

illetõleg ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll;

c) aki lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt áll;

d) akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek,

büntetésének kitöltéséig vagy végrehajthatósága megszûnéséig,

illetõleg akinek a bíróság a kényszergyógykezelését rendelte el, a

kényszergyógykezelés tartama alatt;

e) akinek jogerõs határozattal megállapított - legalább 10

millió forint összegû - adóhiányból vagy vámhiányból, avagy bevallani

elmulasztott járulékból, illetve hozzájárulásból származó tartozása

áll fenn, a tartozás megfizetéséig vagy arra a (3) bekezdés szerint

kezdeményezésre jogosult szerv által elfogadott biztosíték nyújtásáig.

(2) Az (1) bekezdés e) pontjában foglalt rendelkezés

alkalmazásában nem tekinthetõ jogerõsnek a hiányt, a járulék vagy

hozzájárulás bevallásának elmulasztását megállapító határozat, ha a

bírósági felülvizsgálat megindítására nyitva álló határidõ még nem

telt el, illetõleg a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági

eljárás jogerõsen nem zárult le.

(3) Az (1) bekezdés e) pontja esetén a külföldre utazás

korlátozását az adóhatóság, a vámhatóság, az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár, továbbá az Országos Nyugdíjbiztosítási

Fõigazgatóság igazgatási szerve kezdeményezheti.

17. § A fegyveres szervek hivatásos állományú tagja, továbbá

a katonai szolgálati kötelezettség alapján szolgálatot teljesítõ

személy és a besorozott hadköteles külföldre utazása esetén a rájuk

vonatkozó törvények rendelkezéseit is alkalmazni kell.

18. § (1) A 16. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozás

hatálya alatt álló állampolgár kérelmére az útlevél hatóság - különös

méltánylást érdemlõ okból - meghatározott idõtartamú külföldre

utazást engedélyezhet. Az utazás engedélyezéséhez a 16. § (1)

bekezdésének a)-c) pontjában foglalt esetben a bíróság, d) pontja

esetében a büntetés-végrehajtási bíró, az e) pont esetében

pedig a

16. § (3) bekezdésében meghatározott szerv hozzájárulása

szükséges.

(2) Az útlevél hatóság külön törvényben meghatározott

kötelezettség teljesítése érdekében a korlátozás hatálya alatt álló

állampolgár részére az útlevelet hivatalból is kiadhatja.

19. § (1) Az útlevél hatóság az úti okmány kiadását megtagadja

vagy az úti okmányt visszavonja, ha

a) a 16. § (1) bekezdése alapján külföldre utazást korlátozó

rendelkezés áll fenn;

b) azt jogosulatlanul használták fel vagy

meghamisították;

c) az állampolgár az arra való jogosultság megszûnését

követõen az úti okmányt nem adta le.

(2) Az útlevél hatóság a külföldön élõ állampolgár részére a

visszavont útlevelet kiadja, ha a büntetõeljárás során az ügyész vagy

a bíróság által megállapított biztosítékot letétbe helyezték.

20. § Érvénytelen az úti okmány, ha

a) a személyazonosság megállapítására alkalmatlan, betelt,

megrongálódott vagy meghamisították;

b) az útlevél hatóság visszavonta;

c) azt nem az arra jogosult használja fel;

d) érvényességi ideje lejárt;

e) a használatára jogosult meghalt.

IV. Fejezet

Az eljárás alapvetõ szabályai

21. § A hatósági eljárásban az államigazgatási eljárás

általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV.

törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

22. § (1) Az úti okmánnyal kapcsolatos államigazgatási ügyben

hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye.

(2) Az úti okmány visszavonását elrendelõ határozat a

jogorvoslatra tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

(3) A másodfokú államigazgatási határozat közlésétõl számított

harminc napon belül a kérelmezõ keresettel kérheti a határozat

bírósági felülvizsgálatát. A határozat felülvizsgálatáról a bíróság

soron kívül dönt.

23. § (1) Az úti okmányt az útlevél hatóság, továbbá a

bíróság, az ügyészség, a rendõrség, a határõrség, a vám- és

pénzügyõrség és a büntetés-végrehajtási intézet intézkedésre

feljogosított tagja hivatalos eljárása során elveszi, ha az

érvénytelen vagy e törvény szerint visszavonásának van helye.

(2) Az úti okmányt a Magyar Köztársaság Diplomáciai és Konzuli

Képviseletének hatósági intézkedésre feljogosított tagja hivatalos

eljárása során a 19. § (1) bekezdés b) pontjában, illetve a 20. § a),

c) és e) pontjaiban meghatározott esetekben veszi el.

(3) Az átvett úti okmányt haladéktalanul meg kell küldeni az

útlevél hatóságnak, amely a visszavonásról öt napon belül dönt.

(4) Az úti okmány elvétele ellen külön jogorvoslatnak nincs

helye, az az úti okmány visszavonását elrendelõ határozat elleni

fellebbezésben támadható meg.

V. Fejezet

Adatkezelés és adatszolgáltatás

24. § Az útlevél hatóság eljárása során - hatáskörére és

illetékességére kiterjedõen -, valamint a Belügyminisztériumnak a

belügyminiszter által kijelölt szerve (a továbbiakban: központi

adatkezelõ szerv) az e törvényben meghatározott feladatok ellátásához

a következõ adatokat kezelheti:

a) az állampolgár családi és utónevét, leánykori családi és

utónevét, születési helyét, idejét, nemét, anyja nevét,

állampolgárságát, menekült státuszát, (a továbbiakban együtt: személyi

adat), valamint arcképmását, sajátkezû aláírását és értesítési,

illetõleg lakcímét;

b) az állampolgár számára kiadott úti okmány típusát, számát,

érvényességi idejét;

c) az úti okmány iránti kérelem elutasításának, illetõleg a

kiadott úti okmány visszavonásának tényét és annak indokát;

d) annak az úti okmánynak az adatait, amelynek elvesztését,

ellopását vagy megsemmisülését bejelentették;

e) a külföldre utazást korlátozó rendelkezés hatálya alatt

álló állampolgár személyi adatait, lakcímét és az utazást korlátozó

okot.

25. § A korlátozás elrendelése céljából a következõ szervek

értesítik a központi adatkezelõ szervet:

a) a vádirat benyújtásáig az ügyész, ezt követõen a büntetõ

ügyben eljáró bíróság, az eljárás befejezése után a büntetés-

végrehajtási bíró a 16. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti

büntetõeljárás alá vont, illetõleg fogvatartott állampolgár személyi

adatairól és lakcímérõl, az eljárás megindításának idõpontjáról, az

indokául szolgáló cselekmény törvényi minõsítésérõl, az eljárás

jogerõs befejezésérõl, valamint a lakhelyelhagyási tilalom

elrendelésérõl és megszüntetésérõl;

b) a 16. § (1) bekezdés e) pontja szerinti korlátozás

kezdeményezésére jogosult hatóság azoknak az állampolgároknak a

személyi adatairól és lakcímérõl, továbbá a köztartozásuk mértékérõl,

illetõleg a köztartozás megszûnésérõl, akiknek külföldre utazása

korlátozását köztartozás meg nem fizetése miatt kezdeményezik.

26. § Az útlevél hatóság a kérelmezõ személyi és lakcím

adatai azonosításához, illetõleg utazási jogosultsága megállapításához

adatokat vehet át

a) a polgárok személyi adatainak és lakcímének

nyilvántartásából,

b) a központi adatkezelõ szervtõl a 24. § és a 25. § alapján

kezelt adatokból, valamint

c) közvetlenül vagy a központi adatkezelõ szerv útján a

bûnügyi nyilvántartásból, a rendõrség központi személy-, tárgy- és

gépjármû-körözési nyilvántartó rendszerébõl és a büntetés-végrehajtás

központi nyilvántartásából, valamint a menekültügyi hatóságtól.

27. § (1) Az útlevél hatóság, illetõleg a központi adatkezelõ

szerv - törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából - a

büntetõügyekben eljáró hatóságoknak, a rendõrségnek, a

nemzetbiztonsági szolgálatoknak, a határõrségnek, a vám- és

pénzügyõrségnek, a nyugdíjbiztosítási szervnek, a Belügyminisztérium

állampolgársági ügyekkel foglalkozó szervének, valamint - a

menekülteket érintõen - a menekültügyi hatóságnak adhat át adatot.

(2) A központi adatkezelõ szerv a jogosulatlan külföldre

utazás megakadályozása érdekében értesíti a határõrséget annak az

állampolgárnak a személyi, illetõleg úti okmányának adatairól, aki a

külföldre utazást korlátozó rendelkezés hatálya alatt áll vagy úti

okmányát az útlevél hatóság jogerõsen visszavonta.

(3) A központi adatkezelõ szerv annak az úti okmánynak az

adatairól - beleértve a jogosult személyi adatait is - , amelynek

elvesztését, ellopását vagy megsemmisülését bejelentették, az útlevél

jogosulatlan felhasználásának megakadályozása céljából értesíti a

rendõrség központi személy-, tárgy- és gépjármû körözési

nyilvántartását vezetõ szervet, valamint a Külügyminisztériumot.

28. § (1) Az útlevél hatóság, illetõleg a központi adatkezelõ

szerv természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem

rendelkezõ szervezet részére - az adatfelhasználás céljának és

jogalapjának igazolása esetén - adatot szolgáltathat arra vonatkozóan,

hogy az érintett személy rendelkezik-e érvényes úti okmánnyal, az úti

okmány száma alapján birtokosának családi és utónevérõl, valamint az

úti okmány elvesztésének, ellopásának, megsemmisülésének, illetõleg

megkerülésének tényérõl.

(2) Az útlevél hatóság, valamint a központi adatkezelõ szerv

az általa nyilvántartott adatot statisztikai célra felhasználhatja,

abból ilyen célra, személyazonosító adat nélkül adatot szolgáltathat.

(3) Az e törvény alapján kezelt személyes adatok külföldi

adatkezelõ részére - ide értve a nemzetközi szervezeteket is -

nemzetközi szerzõdés alapján továbbíthatók, feltéve, ha az adatkezelés

feltételei a külföldi adatkezelõnél minden egyes adatra nézve azonosan

teljesülnek.

29. § (1) Az útlevél hatóság és a központi adatkezelõ szerv

köteles biztosítani, hogy az állampolgár megismerhesse, hogy mely

adatszolgáltatás alanya volt.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatás a bíróság,

az ügyészség, a nyomozóhatóságok és a nemzetbiztonsági szolgálatok

részére teljesített adatszolgáltatás körében - külön törvényben

meghatározottak szerint - korlátozható vagy kizárható.

(3) Az útlevél hatóság, valamint a központi adatkezelõ szerv

az e törvény alapján teljesített adatszolgáltatásról nyilvántartást

vezet, amelyet az adatszolgáltatástól számított öt évig köteles

megõrizni.

30. § Az útlevél hatóság az eljárásában keletkezett iratokat

az úti okmány érvényességi idejének lejártától számított egy évig õrzi

meg, ezt követõen azokat az iratkezelésre irányadó jogszabályok

szerint selejtezi.

31. § (1) A 24. §-ban meghatározott adatokat az útlevél

hatóság az eljárás befejezéséig, a központi adatkezelõ szerv pedig az

úti okmány érvényességi idejének lejártától számított öt évig

kezelheti.

(2) A központi adatkezelõ szerv a 25. §-ban meghatározott

adatokat a külföldre utazást korlátozó ok megszûnését követõ egy évig

kezelheti.

32. § A hivatalos útlevéllel rendelkezõ állampolgár személyi

adatait és a kiadott útlevél adatait az utazást elrendelõ, illetõleg

az útlevél kiadására javaslatot tevõ szerv - diplomata és külügyi

szolgálati útlevél esetén a Külügyminisztérium, az országgyûlési

képviselõ, továbbá házastársa, gyermeke (12. § (1) bekezdés f) pontja)

diplomata útlevele tekintetében az Országgyûlés Hivatala - az

útlevélnek az arra való jogosultság megszûnését követõ bevonásáig

kezeli.

VI. Fejezet

Záró rendelkezések

33. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követõ hatodik hónap

elsõ napján lép hatályba. A törvény hatálybalépésekor folyamatban levõ

kivándorlás iránti kérelem esetén a már megkezdett eljárást meg kell

szüntetni.

(2) A törvény hatálybalépése elõtt kiállított útlevelek

érvényességi idejük lejártáig használhatók fel utazásra.

(3) Ahol jogszabály kivándorlást említ, azon külföldi

letelepedést kell érteni.

34. § A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) a külföldre utazásról és az útlevélrõl szóló 1989. évi

XXVIII. törvény;

b) a kivándorlásról szóló 1989. évi XXIX. törvény;

c) a honvédelemrõl szóló 1993. évi CX. törvény 75. §-a c)

pontjának harmadik francia bekezdése;

d) a polgárok személyi adatainak és lakcímének

nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 11. § (4) bekezdésének

e) pontja.

35. § A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény

hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû

rendelet (Btké.) 31. §-a a következõ f) ponttal egészül ki:

(A nyilvántartás anyaga szolgálati titok, abból értesítést

csak az alábbi hatóságoknak lehet adni:)

"f) a külföldre utazásról szóló törvényben meghatározott

feladatai ellátásához az útlevél hatóságnak, illetõleg a központi

útlevél-nyilvántartást kezelõ szervnek (központi adatkezelõ szerv), az

utazási korlátozás alatt álló személy adatairól."

36. § Az adózás rendjérõl szóló - többször módosított - 1990.

évi XCI. törvény 80. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"(3) Az adóhatóság abban az esetben is határozattal állapítja

meg évközben az adót, ha ezt az ország területét a külföldi

letelepedés szándékával elhagyni kívánó adózó kéri, amennyiben az

adóhatóságnál a külföldi bevándorlási célú vízumot bemutatja és az adó-

megállapításhoz szükséges igazolást mellékeli."

37. § A polgárok személyi adatainak és lakcímének

nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban:

Nytv.) a következõk szerint módosul:

a) a Nytv. 4. § (2) bekezdésének helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"(2) A külföldön élõ, illetõleg a Magyar Köztársaság területét

a külföldi letelepedés szándékával elhagyó magyar állampolgárok akkor

tartoznak a törvény hatálya alá, ha - a magyar állampolgárságuk

igazolása után - kérik adataiknak a nyilvántartásba való felvételét,

illetõleg meglévõ adataik további kezelését. Adataikat kérelmükre - az

archív adatok kivételével - a nyilvántartásból törölni kell.";

b) a Nytv. 11. § (4) bekezdésének c) pontja helyébe a

következõ rendelkezés lép:

"c) külföldi letelepedés szándékával hagyták el az

országot,"

c) a Nytv. 12. § (1) bekezdésének helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"(1) A központi nyilvántartás a polgár elhalálozásától, magyar

állampolgárságának megszûnésétõl, illetve a külföldi letelepedés

szándékával külföldre távozásától számított öt évig tartalmazza az

érintett polgár minden korábbi adatát (passzív állomány).";

d) a Nytv. 14. §-ának d) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

(A nyilvántartás szervei az általuk kezelt adatokat az alábbi

forrásból gyûjtik:)

"d) az idegenrendészeti szerv értesítése;" ;

e) a Nytv. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"(2) A polgár arcképmásának és saját kezû aláírásának

megismerésére, illetõleg igénylésére csak az (1) bekezdésben felsorolt

szervek, valamint - személyazonosítás céljából - az útlevél hatóság

jogosult.";

f) a Nytv. 25. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a

következõ rendelkezés lép:

"g) az idegenrendészeti szervnek a bevándorlással kapcsolatos

ügyintézés során." ;

g) a Nytv. 26. § (2) bekezdése helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott polgárnak azt a tényt,

hogy a Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával

elhagyja, illetõleg, hogy három hónapon túl külföldön tartózkodik, a

lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõjénél vagy

az illetékes külföldi külképviseleti hatóságnál kell bejelentenie.";

h) a Nytv. 28. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"28. § (1) A Magyar Köztársaság területét a külföldi

letelepedés szándékával elhagyó magyar állampolgár, bevándorolt,

hontalan vagy menekültként elismert személy lakcím ügyében a 7. § (1)

bekezdés szerint illetékes jegyzõ jár el.

(2) Az (1) bekezdés esetén a magyar állampolgár - lakcíme

megszüntetésének bejelentésével egyidejûleg - a jegyzõnek nyilatkozik

arról, kívánja-e, hogy a nyilvántartás továbbra is tartalmazza

adatait."

38. § (1) A külföldiek beutazásáról, magyarországi

tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 21.

§-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A bevándorolt külföldi érvényes, a (3) bekezdésben

meghatározott bejegyzéssel ellátott külföldi útlevelével jogosult

Magyarország területét elhagyni és oda visszatérni. Külföldre

utazásának és Magyarországra való visszatérésének egyéb feltételeire a

magyar állampolgárokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha

jogszabály másként nem rendelkezik."

(2) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról

és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény új 61/A. §-sal

egészül ki:

"61/A. § (1) A bevándorolt külföldire e törvény 21. § (4)

bekezdésében foglaltakat a (2) bekezdésben meghatározott eltérésekkel

kell alkalmazni.

(2) A rendõr-fõkapitányság a bevándorolt külföldit kérelmére

külföldre utazás céljából Magyarországra visszatérésre jogosító úti

okmánnyal látja el, ha származási országa érvényes úti okmányával nem

rendelkezik, és az rajta kívül álló okból nem pótolható.

(3) Az úti okmány a kiállítástól számított két évig érvényes

és meghosszabbítható."

39. § A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 19. §-

ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A külföldön élõ vagy tartózkodó személy részére történõ

járadék folyósítása során a nyugellátás folyósítására irányadó

szabályok szerint kell eljárni.".

40. § A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény a következõk

szerint módosul:

a) a 70. § elõtti cím a következõk szerint módosul:

"A külföldön letelepedõkre vonatkozó különleges kiviteli szabályok";

b) a 70. § helyébe a következõ rendelkezés lép:

"70. § (1) A Magyar Köztársaság területét a külföldi

letelepedés szándékával elhagyó és külföldi bevándorlási célú vízummal

rendelkezõ természetes személy elsõ kiutazásakor - devizahatósági

engedély nélkül kiviheti:

a) vagyoni értékét;

b) a vagyoni értéke értékesítéseként kapott belföldi

fizetõeszköz átváltásából származó valutát, devizát;

c) a belföldi pénzintézetnél névre szóló betétben elhelyezett

belföldi fizetõeszközének átváltásából származó valutát, devizát.

(2) A Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés

szándékával elhagyó és külföldi bevándorlási célú vízummal rendelkezõ,

az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó természetes személy a

devizajogszabályban meghatározott feltételek szerint vihet ki

devizahatósági engedély nélkül vagyoni értéket, valutát, devizát."

41. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben

szabályozza

a) az útlevél hatóságokat, feladat- és hatáskörüket, továbbá

az úti okmánnyal összefüggõ feladatok ellátásában közremûködõ

szerveket és feladataikat;

b) az útlevél kivételével az egyéb úti okmányok fajtáit;

c) az eljárás részletes szabályait, valamint az úti okmányok

kezelésére vonatkozó rendelkezéseket.

(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter - a b) és a d) pont

tekintetében a külügyminiszterrel egyetértésben -, hogy rendeletben

határozza meg

a) a diplomata és a külügyi szolgálati útlevél kiadására

jogosult útlevél hatóság kivételével az útlevél

hatóságok székhelyét és illetékességi területét;

b) a Magyar Köztársaság útlevelének és egyéb úti okmányainak

mintáját, az úti okmány iránti kérelem benyújtására szolgáló

formanyomtatvány tartalmát;

c) az úti okmányokkal összefüggõ adatkezelés részletes

szabályait és kijelölje a központi adatkezelõ szervet, valamint

meghatározza azokat a szerveket, amelyek a központi adatkezelõ szerv

részére adatfeldolgozást végezhetnek, illetõleg az úti okmányok

elõállításában közremûködhetnek;

d) a külképviseleteknek az útlevél kiadásával,

nyilvántartásával kapcsolatos feladatait.

(3) Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy rendeletben

llapítsa meg az általa kiadott útlevelek kezelésének részletes

szabályait.

Eleje Honlap