T/6921.
2004. évi .... törvény
az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról
1. § Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 2. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
"(2) E törvény hatálya kiterjed a 4/B. § szerinti, adóalanynak nem minősülő, az általános forgalmi adó megfizetésére kötelezett személyekre."
2. § Az áfa-törvény 3. §-a a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a b) pont jelölése c) pontra változik:
/3. § A törvény rendelkezései alapján általános forgalmi adót (a továbbiakban: adó) kell fizetni/
"b) az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belülről történő termékbeszerzés, valamint"
/után./
3. § Az áfa-törvény 4. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A közös tulajdonban és közös használatban levő ingó és ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő kötelezettségeket és jogokat a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselőnek a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetén pedig az adóhatóság által kijelölt személy tekintendő.
(3) Adóalanyiságot eredményez továbbá az új közlekedési eszköz esetenkénti értékesítése, amennyiben az az értékesítés közvetlen következményeként másik tagállamba kerül. Az adóalany által értékesített új közlekedési eszköznek az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenysége körén kívül eső értékesítését is úgy kell tekinteni, mintha az az adóalanyisága keretében történt volna."
4. § Az áfa-törvény a következő 4/B. §-sal egészül ki:
"4/B. § E törvény alapján kizárólag az adó megfizetésére kötelezett:
a) termékimport tekintetében a nem adóalany;
b) a Közösségen belülről történő új közlekedési eszköz beszerzése tekintetében a belföldön állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező természetes személy;
c) a 7/A. §-ban foglaltak alapján Közösségen belülről történő beszerzésnek minősülő termékbeszerzések tekintetében az adóalanynak nem minősülő jogi személy;
d) a 40. § (6) bekezdése alapján az adó megfizetésére kötelezett nem adóalany."
5. § (1) Az áfa-törvény 6. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában termékértékesítésnek minősül különösen:/
"c) a termék átadása építési szerződés alapján, még akkor is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat részben vagy egészben a megrendelő bocsátotta rendelkezésre;"
(2) Az áfa-törvény 6. §-ának (2) bekezdése a következő d)-e) ponttal egészül ki:
/(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában termékértékesítésnek minősül különösen:/
"d) a termék nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként való átengedése (apportálás); valamint
e) a zálogjog alapítása az adóalany zálogtárgy-tulajdonos és a zálogjogosult között."
6. § Az áfa-törvény 7. §-ának (2) bekezdése az alábbi c) ponttal egészül ki:
/(2) A termékértékesítéssel egy tekintet alá esik:/
"c) ha az adóalany a tulajdonában lévő, adóalanyiságát eredményező tevékenysége érdekében beszerzett, előállított terméket belföldről másik tagállamba fuvarozza, vagy fuvaroztatja vagy más módon juttatja el, kivéve, ha a termék továbbítása az alábbi célok valamelyike érdekében valósul meg:
1. a 14. § (2) bekezdésében, valamint a 14/A. §-ban meghatározott termékértékesítés,
2. a 14. § (3) bekezdésében meghatározott termékértékesítés,
3. a 11-11/A. § szerinti termékértékesítés, valamint a 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítés,
4. a termék kivitele másik tagállamba annak feldolgozása, megmunkálása céljából, amennyiben ezen szolgáltatás teljesítése után a termék visszakerül belföldre a szolgáltatást igénybevevő adóalanyhoz,
5. a termék tulajdonosa által, annak adóalanyisága körébe tartozó termék ideiglenes használata szolgáltatás teljesítése érdekében a feladás vagy a fuvarozás befejezésének helye szerinti tagállamban,
6. a termék 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használata másik tagállamban, amelyre - amennyiben azt harmadik országból importálták volna - az ideiglenes behozatal címén teljes adómentesség vonatkozna.
Amennyiben az 1-6. pontokban foglalt feltételek közül bármelyik megszűnik, a saját tulajdonban lévő termék tagállamok közötti fuvarozását, továbbítását termékértékesítésnek kell tekinteni. A termékértékesítés teljesítési időpontja a feltétel megszűnésének napja."
7. § Az áfa-törvény a következő címmel, és 7/A-7/B. §-okkal egészül ki:
"Közösségen belülről történő termékbeszerzés
7/A. § (1) Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek minősül a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel: a birtokba vehető dolog ellenérték fejében való megszerzése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, amennyiben az alábbi feltételek együttesen fennállnak:
a) a terméket az eladó vagy a vevő, vagy megbízásukból harmadik személy a termék feladásának, elfuvarozásának helye szerinti tagállamból másik tagállam területére fuvarozza el,
b) a terméket beszerző adóalanynak minősül, aki (amely) a terméket adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenység végzéséhez szerzi be, vagy a 4/B. § c) pontja alapján adófizetésre kötelezett jogi személy,
c) a termékértékesítést teljesítő adóalany a nyilvántartásba vétel helye szerinti tagállam joga alapján nem választott alanyi adómentességet, és
d) az értékesítés nem tartozik a 14. § (2) bekezdés, vagy 14/A. § hatálya alá.
(2) Nem minősül Közösségen belüli termékbeszerzésnek:
a) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső
nemzetközi szervezetek és azok tagjai által másik tagállamból történő termékek - ide nem értve az új közlekedési eszközt - beszerzése,
b) az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya szolgálati járműveinek, légi járműveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenőanyag-ellátása céljából igazoltan végzett termékbeszerzés, amennyiben ezek a külön jogszabály rendelkezései alapján a közös védelmi erőfeszítéseket szolgálják;
c) a 11/A. § (b)-(d) bekezdéseiben meghatározott esetek szerinti termékek beszerzése, amennyiben a terméket beszerző
ca) kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, vagy
cb) mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany, aki (amely) a terméket ezen tevékenységéhez szerezte be vagy
cc) nem adóalany jogi személy.
(3) Nem minősül Közösségen belüli termékbeszerzésnek a (2) bekezdés c) pontjának hatálya alá nem tartozó terméknek - kivéve az új közlekedési eszközt és a Jöt. hatálya alá tartozó terméket - egy másik tagállamból történő beszerzése, ha a terméket a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott vevői kör szerzi be és a Közösség más tagállamaiból beszerzett termékek általános forgalmi adó nélküli összesített értéke a tárgyévet megelőző évben a 10 000 eurót (küszöbérték) nem haladta, illetve a tárgyévben várhatóan nem haladja meg. A küszöbérték számításánál nem kell figyelembe venni a Közösségen belüli beszerzésből származó új közlekedési eszköz és Jöt. hatálya alá tartozó termékek ellenértékét. Az adófizetési kötelezettség arra a termékbeszerzésre vonatkozik először, amelynek ellenértékével a beszerző túllépi a jelzett küszöbértéket.
(4) A (2) bekezdés c) pontja szerinti beszerző a küszöbérték alatt is választhatja az (1) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettséget. Ezen választását az adóhatósághoz bejelenti. Ezen választásától a beszerző két évig nem térhet el.
(5) Közösségen belülről történő beszerzésnek minősül továbbá az új közlekedési eszköz másik tagállamból ellenérték fejében történő beszerzése, ha a beszerző olyan a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) másik tagállamból történő beszerzései nem haladták meg a (3) bekezdésben meghatározott küszöbértéket, vagy bármely más nem adóalany személy a beszerző.
(6) Közösségen belüli beszerzésnek minősül a Jöt. hatálya alá tartozó termék beszerzése is, ha azt olyan, a (2) bekezdés c) pontja szerinti adóalany vagy nem adóalany jogi személy szerzi be, akinek (amelynek) másik tagállamból történő beszerzései nem haladták meg a (3) bekezdésben meghatározott küszöbértéket, és a jövedéki adót belföldön kell megfizetni.
(7) Amennyiben a 4/B. § c) pontja alapján adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy harmadik országból importál terméket, és a termékimport teljesítési helye a fuvarozás befejezésének helyétől eltérő tagállam (a továbbiakban: import tagállam), úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import tagállamában adták volna fel vagy fuvarozták volna el ezen fuvar befejezésének helyére. Az importáló jogosult az import tagállamban az import során kivetett adó visszatérítésére, amennyiben igazolja, hogy a beszerzése adóköteles a fuvarozás befejezése szerinti tagállamban.
7/B. § A Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel esik egy tekintet alá:
a) adóalany által adóalanyiságát eredményező tevékenység céljából olyan, a tulajdonában lévő termék használata/hasznosítása belföldön, amelyet a termék előállításának, kitermelésének, feldolgozásának, átalakításának, a 7/A. § (1) bekezdés szerinti beszerzésének vagy az import teljesítésének helye szerinti tagállamból ő vagy a megbízásából harmadik személy adott fel vagy fuvarozott el belföldre;
b) a 7. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékbeszerzés, amennyiben a termékértékesítést másik tagállamban teljesítik, és amelynek közvetlen következményeként a termék a termékértékesítés teljesítési helyétől eltérő tagállam területére kerül;
c) a NATO részét képező Magyar Honvédség vagy polgári állománya által másik tagállamban adómentesen beszerzett termék belföldre történő behozatala, belföldön történő használata, kivéve, ha ezen termék importból történő beszerzése esetén a termékimportra a 31. § szerinti adómentesség vonatkozna."
8. § Az áfa-törvény 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"8. § (1) Szolgáltatásnyújtás: minden olyan, ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek.
(2) Szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen:
a) a jogok és más immateriális javak átengedése, ideértve a jogok és immateriális javak nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként történő átengedését is;
b) a kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra, vagy valamely helyzet, állapot tűrésére.
(3) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az is, ha az adóalany a terméket - gazdasági tevékenysége köréből kivonva - ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(4) Ha az adóalany a szolgáltatásnyújtást a saját nevében, de más javára rendeli meg, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ugyanannak a szolgáltatásnak az igénybevevője és a nyújtója is.
(5) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatásnyújtás szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, hatósági határozat vagy árverés útján történik.
(6) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az adóalany adóalanyiságát eredményező tevékenységtől eltérő cél érdekében, más részére ellenérték nélkül végzett, e törvény szerint nem termékértékesítésnek minősülő tevékenysége, feltéve, hogy ennek végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható. Szolgáltatásnyújtásnak minősül a saját tevékenységéhez végzett olyan szolgáltatás is, amely az adóalanyt - ha azt ellenérték fejében szerezte volna be - adólevonásra nem jogosította volna."
9. § Az áfa-törvény 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"9. § (1) Nem minősül szolgáltatásnyújtásnak az ellenérték megfizetése, ha az pénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel, annak névértéken való elfogadásával történik.
(2) Nem tekinthető szolgáltatásnyújtásnak az sem, ha
a) a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történő nyújtására törvény vagy kormányrendelet alapján kerül sor;
b) a szolgáltatás közcélú adomány;
c) a szolgáltatást vállalkozási célból ingyenesen nyújtják, ide nem értve a gazdaságilag nem független felek közötti szolgáltatásnyújtást;
d) a szolgáltatás kis értékű ajándék."
10. § Az áfa-törvény 9/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"9/A. § (1) A 6-8. §-októl eltérően nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak a jogutódlással történő megszűnés, amennyiben a jogutód nem választott alanyi adómentességet. Jogutódlással történő megszűnésnek minősül, ha az adóalany átalakulása (ideértve az egyesülést és a szétválást is) esetén a jogelőd tulajdonában lévő vagyont, vagy annak egy részét a jogutódnak adják át. Az átalakulással egy tekintet alá esik:
a) jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok átalakulása, ideértve az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulását is,
b) szövetkezeti formában működő adóalanyoknak a szövetkezetekről szóló törvények szerinti átalakulása,
c) megszüntetett költségvetési szerv vagyonára vonatkozóan az alapító szerv általi jogutódlást célzó vagyonátruházása, valamint
d) egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő halála esetén, ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse, cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő nevében és javára törvényes képviselője folytatja.
(2) Ha a kedvezményezett jogutód az átvett vagyont nem kizárólag adóköteles tevékenységhez használja fel, hasznosítja, köteles a 38-39. § alapján az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályok szerinti adófizetési kötelezettségét teljesíteni.
(3) A kedvezményezett jogutód a vagyonátadás időpontját követő ötödik adóév végéig alanyi adómentességet nem választhat."
11. § Az áfa-törvény 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"10. § (1) Termékimportnak minősül a terméknek harmadik ország területéről a Közösség területére történő behozatala, vagy egyéb módon történő bejuttatása.
(2) Termékimportnak minősül az is, ha a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területről belső közösségi árutovábbítási eljárás keretében behozott termék tekintetében ezen vámeljárás megszűnik.
(3) Amennyiben a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területről behozott termékre teljesülnek
a) az átmeneti megőrzésre
b) a vámszabadterületen, vámszabad-raktárban történő raktározásra
c) az aktív feldolgozás felfüggesztő eljárásra, vámraktározásra
d) a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatalra
vonatkozó feltételek, úgy kell tekinteni, mintha a termék ezen vámeljárás valamelyike alatt állna.
(4) A (2)-(3) bekezdésben meghatározott esetekben ugyanazokat a vámjogi alakiságokat kell alkalmazni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívülről hozták volna be a Közösség területére.
(5) Abban az esetben, ha a terméket a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területre fuvarozták el, vitték ki, majd onnan az e törvény értelmében vett Közösség területére hozták vissza, úgy kell tekinteni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívüli részre vitték volna ki, és onnan hozták volna be.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott esetben ugyanazokat a vámjogi alakiságokat kell alkalmazni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívülre vitték volna ki, és onnan hozták volna vissza."
12. § Az áfa-törvény 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"11. § (1) Termékexport: az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a terméket legkésőbb a teljesítés hónapját követő harmadik hónap utolsó napjáig a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - harmadik ország területére kilépteti. A termék használatára, hasznosítására - ide nem értve a kipróbálást és próbagyártást - az értékesítés és a kiléptetés közötti időszak alatt nem kerülhet sor.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem minősül termékexportnak a termék harmadik ország területére történő kiléptetése, amennyiben az a terméket saját nevében megrendelő adóköteles tevékenységi körén kívüli célt szolgáló közlekedési eszköz, így különösen sportrepülőgép, sporthajó alkatrésze, vagy annak felszerelésére, üzemanyag ellátására szolgáló termék."
13. § Az áfa-törvény a következő 11/A. §-sal egészül ki:
"11/A. § Termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:
a) a megrendelő által rendelkezésre bocsátott anyagon, terméken végzett megmunkálás, feldolgozás - ideértve az összeszerelést, összeállítást is -, ha annak közvetlen következményeként az így előállított terméket a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - harmadik ország területére kilépteti;
b) a túlnyomórészt nemzetközi közlekedésben részt vevő légijármű, valamint ezen légijármű üzemeltetéséhez szükséges alkatrész és felszerelés értékesítése, bérbeadása, javítása, karbantartása, felújítása, átalakítása, a légijármű ellátására szolgáló termékek értékesítése - ideértve az üzemanyagot -, a légijármű üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó, valamint közvetlen szükségleteit kielégítő szolgáltatások nyújtása, amennyiben a légijárművet kizárólag bevételszerző tevékenység végzéséhez használják;
c) tengeri hajó, tengeri mentőhajó, tengerpart menti halászatra szolgáló hajó, valamint ezek üzemeltetéséhez szükséges alkatrész és felszerelés értékesítése, bérbeadása, javítása, karbantartása, felújítása, átalakítása, az ellátására szolgáló termékek értékesítése - kivéve a mentőhajón és a halászhajó fedélzetén fogyasztásra szánt élelmiszert és italt (fedélzeti ellátmányt) -, az ilyen hajóhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása, amennyiben a hajókat kizárólag bevételszerző tevékenység végzéséhez használják;
d) a hadihajó (vtsz 8901) ellátását közvetlenül szolgáló termékértékesítés;
e) az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya szolgálati járműveinek, légi járműveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenőanyag-ellátása céljából igazoltan végzett termékértékesítés, amennyiben ezek a külön jogszabály rendelkezései alapján a közös védelmi erőfeszítéseket szolgálják;
f) a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében teljesített, a Honvédelmi Minisztérium által igazolt termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás;
g) arany értékesítése a Központi Bankok részére;
h) tranzit teherközlekedés, amennyiben a teherközlekedés egy másik tagállamban teljesített termékexportot valósít meg, vagy a teherközlekedés költsége a 27. § értelmében része az importált termék adóalapjának;
i) a termékexporthoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások, így különösen a teherközlekedés és az ahhoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, kivéve a 30. § szerinti adómentes szolgáltatásokat;
j) az a szolgáltatás, amelynek ellenértéke igazoltan beépül annak az importált terméknek az adóalapjába, amelyhez kapcsolódik, kivéve a 30. § szerinti adómentes szolgáltatást.
k) a 11. §-ban, valamint az a)-j) pontokban meghatározott tevékenységek közvetítése, ha az más nevében és javára történik, még akkor is, ha az a közvetítő jognyilatkozat-tételi jogosultságával nem jár együtt. Nem tartozik ide az utazási ügynököknek az utas nevében és javára történő közvetítői tevékenysége, ha a közvetített szolgáltatást másik tagállamban teljesítik."
14. § Az áfa-törvény 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"12. § A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:
a) a személyszállítás (ideértve a tranzit személyszállítást is), ha az indulás vagy a célállomás helye másik tagállam vagy harmadik ország területe;
b) azon termék importja, amelyet az import közvetlen következményeként adóraktárba tárolnak be,
c) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként
ca) a terméket a vámhatóság közvámraktárba kilépteti, vagy
cb) a terméket vámszabadterületre vagy vámszabadraktárba betárolják, vagy
cc) a terméket vámraktározási vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás alá vonják,
d) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a termék továbbra is a c) pontban meghatározott eljárások valamelyike alatt áll, vagy a vámhatóság a terméket harmadik ország területére végleges rendeltetéssel kilépteti;
e) azon termék értékesítése, amely külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt, vagy a teljes vámmenteséggel járó ideiglenes behozatali eljárás alatt áll;
f) azon termék értékesítése, amely a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területről történő behozatal miatt külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll;
g) a termékértékesítés, ha egyébként a c)-f) pontokban meghatározott eljárások megszűnése miatt az adófizetési kötelezettség termékimport jogcímén keletkezik;
h) a teherközlekedés, ha a megbízás teljesítésével a c)-g) pontokban meghatározott termékértékesítés történik;
i) a vámszabadterületen, vámszabadraktárban vagy vámraktárban történő raktározás;
j) a nemzetközi repülő-, illetve hajójáratokon az utasok által a fedélzeten elfogyasztani rendelt termékek értékesítése;
k) az a termékértékesítés, amely a nemzetközi közforgalmú repülőtéren a repülésre nyilvántartásba vett induló utasok tartózkodására szolgáló helyen kialakított, kizárólag nem helyben fogyasztásra történő értékesítést végző üzlet által a Közösség területét elhagyó utasok részére történik."
15. § (1) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 1-2. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/(1) E törvény alkalmazásában/
"1. ellenérték: a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket, de ide nem értve a kártérítést. Apport esetén annak könyvvizsgáló által elfogadott értéke, ennek hiányában a tagot terhelő nem pénzbeni hozzájárulás értéke;
2. birtokba vehető dolog: magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, de nem foglalja magában a névértéken elfogadott pénzt és az értékpapírokat;"
(2) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) E törvény alkalmazásában/
"5. a) gazdaságilag nem független fél: az adóalany jelenlegi és volt tulajdonosa, tagja, az adóalannyal szoros gazdasági kapcsolatban álló fél, az adóalannyal az 5. § (2) bekezdése szerinti jogviszonyban álló fél, az adóalany gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja, könyvvizsgálója, az adóalany közeli hozzátartozója, valamint a felsoroltak közeli hozzátartozója;
b) az adóalannyal szoros gazdasági kapcsolatban álló fél: az, aki (amely) a számviteli törvény rendelkezései alapján az adóalany anyavállalatának (ideértve az anyavállalat leányvállalatát is), leányvállalatának, illetve társult vállalkozásának minősül, vagy minősülne akkor, ha a számviteli törvény hatálya alá tartozna;"
(3) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) E törvény alkalmazásában/
"7. készpénz-helyettesítő eszköz: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, valamint az utalványok, így különösen: a könyvutalvány, a vásárlási utalvány, az ajándékutalvány, az étkezési utalvány, valamint a multifunkciós telefonkártya, amennyiben azt a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany teljesítésének ellenértékeként elfogadja. Nem minősül készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek a csere során átadott termék vagy nyújtott szolgáltatás."
(4) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 9. pontja a következő b) alponttal egészül ki:
/9. állandó telephely: külön termelő- vagy üzleti berendezés, mellyel az adóalany helyhez kötötten és tartósan bevétel elérésére irányuló tevékenységet fejt ki, így különösen:/
"b) a fióktelep;"
(5) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 14-17. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
/(1) E törvény alkalmazásában/
"14. első belföldi rendeltetési hely: a szállítólevélen (fuvarokmányon), ennek hiányában a harmadik ország területéről a Közösség területére belépő terméket kísérő egyéb okmányon ekként megjelölt hely, ilyen jelzés hiányában pedig az a hely, ahol a Közösség területén a terméket először ki- vagy átrakják;
15. továbbértékesítési cél: a beszerzett termék saját célú használat, hasznosítás nélküli, 6. § szerinti értékesítése, melynek eredményeként a termék használati értéke legfeljebb a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételével térhet el a beszerzéskori állapottól. A szolgáltatás igénybevétele akkor minősül továbbértékesítési célúnak, ha annak továbbnyújtása döntő és nélkülözhetetlen a vállalt tevékenység ellátásához;
16. számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papír alapú, vagy a vevővel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint - elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a számla sorszáma;
b a számla kibocsátásának kelte;
c) a termékértékesítést teljesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany neve, címe és adószáma;
d) a vevő neve, címe; adóalany esetében adószáma;
e) Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén, amennyiben a Közösségen belülről történő beszerzés során a vevő az adó fizetésére kötelezett személy, ennek közösségi adószáma;
f) a teljesítés időpontja;
g) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
h) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhető - mennyiségi egysége és mennyisége;
i) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi egységre vetíthető - adó nélkül számított egységára;
j) a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított ellenértéke összesen;
k) a felszámított adó százalékos mértéke;
l) az áthárított adó összege összesen;
m) a számla végösszege;
n) a fizetés módja és határideje;
o) új közlekedési eszköz másik tagállamba történő értékesítése esetén erre a tényre történő utalás, a közlekedési eszköz első forgalomba helyezésének időpontja, vagy szárazföldi közlekedési eszköz esetén a futott kilométerek száma, vízi közlekedési eszköz esetén a hajózott órák száma, légi közlekedési eszköz esetén a repült órák száma;
p) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselő kötelezett, annak neve, címe és adószáma;
q) a XV. fejezet alapján a különbözet szerinti adózás alkalmazása esetén ezen adózási módra történő hivatkozás.
17. egyszerűsített számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papír alapú, vagy a vevővel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint - elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a számla sorszáma;
b) a számla kibocsátásának kelte;
c) a termékértékesítést teljesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany neve, címe és adószáma;
d) a vevő neve, címe, adóalany esetében adószáma;
e) Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén, amennyiben a Közösségen belülről történő beszerzés során a vevő az adó fizetésére kötelezett személy, ennek közösségi adószáma;
f) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
g) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhető - mennyiségi egysége és mennyisége;
h) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi egységre vetíthető - adóval együtt számított egységára;
i) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke összesen;
j) a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékérték;
k) új közlekedési eszköz másik tagállamba történő értékesítése esetén erre a tényre történő utalás, a közlekedési eszköz első forgalomba helyezésének időpontja, vagy szárazföldi közlekedési eszköz esetén a futott kilométerek száma, vízi közlekedési eszköz esetén a hajózott órák száma, légi közlekedési eszköz esetén a repült órák száma;
l) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselő kötelezett, annak neve, címe és adószáma;
m) a XV. fejezet alapján a különbözet szerinti adózás alkalmazása esetén ezen adózási módra történő hivatkozás."
(6) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) E törvény alkalmazásában/
"19. mezőgazdasági tevékenység: a 4. számú melléklet I. részében felsorolt saját előállítású termékek értékesítése, valamint a 4. számú melléklet II. részében felsorolt saját erő kifejtésével végzett szolgáltatások nyújtása;"
(7) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdése 20. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/20. nyugta: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:/
"b) a nyugta kibocsátójának neve, címe, adószáma;"
(8) Az áfa-törvény 24. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) E törvény alkalmazásában/
"24. telekommunikációs szolgáltatás: külön törvényben meghatározott elektronikus hírközlési tevékenység keretében nyújtott szolgáltatás, beleértve a sugárzási, adási és vételi kapacitások használatához való jogok átengedését, valamint ideértve a globális hálózatokhoz való kapcsolódás biztosítását is;"
(9) Az áfa-törvény 13. §-ának (1) bekezdése az alábbi 26-36. pontokkal egészül ki:
/(1) E törvény alkalmazásában/
"26. Közösség területe: a tagállamok (a Belga Királyság, a Ciprusi Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, az Észt Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Holland Királyság, Írország, a Lengyel Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Máltai Köztársaság, a Magyar Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Olasz Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Svéd Királyság, a Szlovák Köztársaság, a Szlovén Köztársaság) felségterülete a 9. számú melléklet A. részében megfogalmazott eltérésekkel;
27. harmadik ország területe: olyan terület, amely kívül esik az Európai Közösség területén a 9. számú melléklet B. részében megfogalmazott eltérésekkel;
28. közlekedési eszköz: személy- és/vagy teherszállításra szolgál, és a következő kategóriák valamelyikébe tartozik:
a) beépített erőgéppel hajtott szárazföldi gépjármű, amelynek hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm3-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kW-ot;
b) 7,5 métert meghaladó hosszúságú vízi jármű; nem tartoznak ide a nyílt tengeri kereskedelmi személyszállításban, továbbá a kereskedelmi, ipari és halászati hajózásban (ide értve a partmenti halászatot is), tengeri segítségnyújtásban vagy mentésben használt vízi járművek;
c) 1 550 kilogrammnál nagyobb felszálló tömegű légi jármű; nem tartoznak ide a nemzetközi kereskedelmi légiforgalomban működő vállalkozások által használt légi járművek;
29. új közlekedési eszköz:
a) az a szárazföldi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 6 000 kilométert futott, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 6 hónap telt el;
b) az a vízi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 100 hajózott órát volt használatban, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el;
c) az a légi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 40 repült órát volt használatban, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el.
30. mezőgazdasági termelő: olyan természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) rendszeres bevételszerző tevékenységét mezőgazdasági, erdőgazdasági vagy halászati vállalkozásként fejti ki. Ilyen vállalkozásnak minősül az, aki (amely) rendszeres bevételének jellemző részét mezőgazdasági tevékenységéből szerzi;
31. rádiós és televíziós műsorszolgáltatás: a nyilvánosság számára vételre szánt, megszerkesztett rádió-, illetve televízió-műsornak a műsorszolgáltatásra jogosult általi előállítása, elektronikus jelek formájában történő megjelenítése és a felhasználó vevőkészülékéhez történő továbbítása, vagy továbbjuttatása;
32. befektetési célú arany: a legalább 995/1000 finomságú, és egy gramm feletti súlyú tömb, rúd, vagy lemez formájú arany, amely akkreditált labor által kiállított minőségi tanúsítvánnyal rendelkezik, és amelyen fel van tüntetve a tárgy súlya, finomsága és gyártója. Befektetési célú arany továbbá az ilyen arany feletti tulajdonjogot megtestesítő értékpapír is, illetve a legalább 900/1000 finomságú, 1800 után vert aranyérme, amelyet a kibocsátás országában törvényes fizetőeszközként használtak vagy használnak, és amelynek piaci értéke legfeljebb 80%-kal haladja meg aranytartalmának értékét;
33. adóraktár: a Jöt.-ben ilyenként meghatározott üzem, raktár.
34. közcélú adomány: az egyház, a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben azt a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény adóalapot csökkentő tételnek minősíti, vagy annak minősítené akkor, ha az adományozó a társasági adó alanya lenne, függetlenül attól, hogy az adóalap-csökkentés lehetőségét ténylegesen igénybe lehet-e venni.
35. vállalkozási célból ingyenesen nyújtott értékesítés: olyan ellenérték nélküli termékátadás, illetve szolgáltatásnyújtás, amelynek célja az értékesítésre szánt termék, illetve szolgáltatás ismertetése, kipróbálása, amennyiben ez az adóalany gazdasági tevékenységének érdekében, bevételének növelése céljából történik. A vállalkozási célból ingyenesen átadott termék esetén annak áruminta jellegét csomagolásán fel kell tüntetni.
36. multifunkciós telefonkártya: olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, amely nem kizárólag telekommunikációs szolgáltatások igénybevételére jogosít;"
(10) Az áfa-törvény 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) E törvény alkalmazásában teherközlekedés:
a) a fuvarozás, ideértve a külön törvényben szabályozott postai szolgáltatást függetlenül a küldemény jellegétől, de ide nem értve a 2. számú melléklet 5. pontjában meghatározott postai szolgáltatásokat;
b) a szállítmányozás."
16. § Az áfa-törvény 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"14. § (1) Ha a terméket az átadó, az átvevő, vagy bármelyikük megbízásából harmadik személy adja fel vagy fuvarozza el, továbbá a 7. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti termékértékesítés esetében a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - az átvevő nevére szóló rendeltetéssel - a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található.
(2) Amennyiben a termék fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgál, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a fel- vagy összeszerelés ténylegesen történik.
(3) Ha a termék értékesítése olyan vasúti, vízi vagy légi személyszállítás során történik, amelynek indulási és érkezési állomása egyaránt a Közösség területén található, és amely nem tartalmaz megállást harmadik ország területén, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a személyszállítás megkezdődik. Oda-vissza út esetén a visszautat külön útként kell kezelni.
(4) A (3) bekezdés alkalmazásában indulási állomás az az első hely a Közösség területén, ahol az utas a közlekedési eszközbe beszállhat. Érkezési állomás az az utolsó hely a Közösség területén, ahol az utas a közlekedési eszközt elhagyhatja.
(5) Az (1)-(3) bekezdésben nem szabályozott esetekben a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában található."
17. § Az áfa-törvény a következő címmel és 14/A. §-sal egészül ki:
"Közösségen belüli termékértékesítés teljesítési helye
14/A. § (1) E § rendelkezéseit kell alkalmazni olyan termékértékesítés teljesítési helyének megállapításánál, ahol a terméket - kivéve az új közlekedési eszközt és a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló terméket - az átadó, vagy az átadó megbízásából harmadik személy a Közösség más tagállamába adja fel vagy fuvarozza el és az átvevő olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) másik tagállamból történő beszerzései nem haladták meg a 7/A. § (3) bekezdésében meghatározott küszöbértéket, vagy bármely más nem adóalany személy a beszerző.
(2) Az (1) bekezdés szerinti termékértékesítés teljesítési helyének - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a termék feladásának vagy fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni.
(3) Ha a terméket - a Jöt. hatálya alá tartozó termékek kivételével - az átadó az (1) bekezdés szerint értékesíti, és ezen termékértékesítéseinek adó nélkül számított összesített ellenértéke a tárgyévben és az azt megelőző évben nem haladta meg az átvevő tagállama által erre az esetre meghatározott értékhatárt, a termékértékesítés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található.
(4) Az (1) bekezdés szerinti értékesítést végző adóalany a (3) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén választhatja, hogy a (2) bekezdés szerinti teljesítési hely alapján adózik. Választását az adóhatósághoz be kell jelenteni, ezen választásától két évig nem térhet el.
(5) A (3) bekezdésben megjelölt értékhatár a magyarországi illetőségű vevők számára teljesített termékértékesítések esetében 35 000 euró.
(6) Ha a feladás vagy fuvarozás megkezdésének az időpontjában a termék harmadik ország területén található, és a terméket az értékesítő adóalany a (2) bekezdésben meghatározott teljesítési helyétől eltérő tagállamba importálja (import tagállam), úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import tagállamban adták volna fel vagy fuvarozták volna el."
18. § Az áfa-törvény a következő címmel és 14/B. §-sal egészül ki:
"A teljesítés helye Közösségen belülről történő beszerzésnél
14/B. § (1) Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teljesítés helyének a termék feladásának vagy a fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni.
(2) Ha az átvevő a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helyének tagállamától különböző tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, ahol a beszerzőt nyilvántartásba vették, amennyiben nem igazolja, hogy ezen beszerzése tekintetében az (1) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban az adókötelezettség már teljesítettnek tekintendő. E bekezdés alkalmazásában az adókötelezettség akkor tekinthető teljesítettnek, ha a Közösségen belülről történő beszerzés
a) olyan termékértékesítés érdekében történik, amelynél a 40. § (8) bekezdése szerint a vevő az adó fizetésére kötelezett személy, és
b) a beszerzést végző adóalany teljesíti az adózás rendjéről szóló törvény szerinti összesítő jelentéshez kapcsolódó kötelezettségeket."
19. § Az áfa-törvény a következő címmel és 14/C. §-sal egészül ki:
"A teljesítés helye termékimportnál
14/C. § (1) Termékimport esetén - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelybe az importált terméket a Közösség területére behozzák.
(2) Amennyiben a termék harmadik ország területéről a Közösség területére történő közvetlen belépést követően folyamatosan
a) vámszabadterületen vagy vámszabad-raktárban történő raktározás,
b) vámraktározás vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás,
c) teljes vámmenteséggel járó ideiglenes behozatal,
d) külső közösségi árutovábbítási eljárás
eljárások valamelyike alatt áll, a termékimport teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a terméket vámjogi szabadforgalomba helyezik, vagy vámjogi szabadforgalomba helyezettnek kell tekinteni.
(3) Amennyiben a 10. § (2) bekezdése szerinti terméket a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamnak a területére hozzák be az e törvény értelmében vett Közösség területére, a termékimport ezen tagállamban teljesül."
20. Az áfa-törvény 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"15. § (1) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének - a (2)-(8) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye van, ezek hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található.
(2) A meglevő ingatlanhoz, továbbá az annak létesítéséhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásoknál (ideértve az ingatlanügynöki, -szakértői, valamint az építkezést előkészítő és koordináló, a kivitelezést ellenőrző tevékenységet is, így különösen az építész és az építőmérnök tevékenységét) a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét az ingatlan fekvése határozza meg.
(3) A személyszállításnál és teherközlekedésnél a teljesítés helyének azt az útvonalat kell tekinteni, amelyet a szolgáltatásnyújtás teljesítése során ténylegesen megtesznek.
(4) A teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatásnyújtás ténylegesen történik:
a) kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatásoknál, valamint más ezekhez hasonló szolgáltatásoknál - ideértve ezek szervezését is - továbbá az ezek teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoknál;
b) a teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoknál, így különösen: a rakodásnál, raktározásnál, a közlekedési eszközök őrzésénél és más, ezekhez hasonló szolgáltatásoknál;
c) a termék - kivéve az ingatlant - szerelésénél, javításánál, karbantartásánál, felújításánál, átalakításánál, megmunkálásánál;
d) a termékhez - kivéve az ingatlant - közvetlenül kapcsolódó szakértői tevékenységeknél.
(5) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg, ha a szolgáltatást megrendelő harmadik országbeli illetőségű, vagy a szolgáltatást nyújtó illetősége szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany:
a) a termék - kivéve az ingatlant, bármely közlekedési eszközt és járművet - bérbeadásánál;
b) szerzői alkotáshoz, találmányhoz, szabadalomhoz, védjegyhez, ipari mintához és kereskedői névhez fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok átengedésénél;
c) reklám- és propagandaszolgáltatásoknál;
d) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál - kivéve a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat -továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatásoknál;
e) adatok és információk feldolgozásánál és közlésénél;
f) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatásoknál, kivéve a széfügyletet;
g) személyzet átadásánál, munkaerő kölcsönzésénél;
h) telekommunikációs szolgáltatásnál;
i) rádiós és televíziós műsorszolgáltatásnál;
j) elektronikusan teljesített szolgáltatásnál;
k) az a)-j) pontokban felsorolt szolgáltatásnyújtások teljesítésében való közreműködésnél (közvetítésnél), ha az más nevében és javára történik, még akkor is, ha az a közvetítő jognyilatkozat-tételi jogosultságával nem jár együtt;
l) valamely üzleti tevékenységtől, vagy az a)-k) pontokban felsorolt szolgáltatások, jogok gyakorlásától való tartózkodásnál.
(6) Az (5) bekezdés j) pontja szerinti elektronikusan teljesített szolgáltatások esetén, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, vagy a szolgáltatásnyújtással legközvetlenebbül érintett állandó telephelye, illetve ezek hiányában állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye harmadik ország területén van, és a szolgáltatást megrendelő olyan nem adóalany személy, szervezet, akinek (amelynek) állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye, vagy állandó telephelye belföldön található, a teljesítés helye belföld.
(7) Az (5) bekezdés h) és i) pontjaitól eltérően telekommunikációs, valamint rádiós és televíziós szolgáltatások esetén, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, vagy a szolgáltatásnyújtással legközvetlenebbül érintett állandó telephelye, illetve ezek hiányában állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye harmadik ország területén van, és a szolgáltatást megrendelő olyan nem adóalany személy, szervezet, akinek (amelynek) állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye, vagy állandó telephelye belföldön található, valamint a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik, a teljesítés helye belföld.
(8) Az (5) bekezdésben meghatározott szolgáltatásnyújtások - az (5) bekezdés j) pontja szerinti szolgáltatásnyújtás kivételével -, valamint a közlekedési eszköz bérbeadása esetén a teljesítés helyének
(9) Ha a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást nyújtó vagy a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany székhelye, illetve állandó telephelye határozza meg, de az adóalanynak több ilyen helye van, a teljesítés helyének azt a székhelyet, állandó telephelyet kell tekinteni, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett.
(10) Elektronikusan teljesített szolgáltatásnak minősül többek között:
a) webhely értékesítés, honlap tárolás, üzemeltetés, programok és felszerelés távfelügyelete és karbantartása,
szoftver értékesítése és annak frissítése,
b) képek, szövegek és információ értékesítése, adatbázisok elérhetővé tétele,
c) zene, filmek és játékok (beleértve a szerencsejátékokat is), politikai, kulturális, művészeti, sport, tudományos és szórakoztató jellegű adatok és események közvetítése, illetve elérésük biztosítása,
d) távtanítás biztosítása,
amennyiben a fenti szolgáltatások globális információs hálózaton keresztül történnek.
Önmagában nem minősül elektronikusan teljesített szolgáltatásnak, ha elektronikus formában kizárólag a termék, szolgáltatás megrendelése történik."
21. § Az áfa-törvény a következő címmel és 15/A. §-sal egészül ki:
"Egyes, Közösségen belüli szolgáltatásnyújtások teljesítési helye
15/A. § (1) Közösségen belüli teherközlekedésnek minősül az a teherközlekedés, amely indulási és érkezési helye két különböző tagállamban van.
(2) A Közösségen belüli teherközlekedéssel egy tekintet alá esik az a teherközlekedés, amelynek indulási és érkezési helye egyaránt belföldre esik, ha ez a teherközlekedés közvetlenül kapcsolódik egy az (1) bekezdésben meghatározott teherközlekedéshez.
(3) Közösségen belüli teherközlekedés esetén a teljesítés helyének - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teherközlekedés indulási helyét kell tekinteni.
(4) Amennyiben a Közösségen belüli teherközlekedést saját nevében megrendelő a (3) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teherközlekedés teljesítési helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a megrendelőt adóalanyként nyilvántartásba vették.
(5) Amennyiben a Közösségen belüli teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatást saját nevében megrendelő a 15. § (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a megrendelőt adóalanyként nyilvántartásba vették.
(6) A Közösségen belüli teherközlekedés közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének a teherközlekedés indulási helye minősül.
(7) Amennyiben a (6) bekezdésben meghatározott szolgáltatást igénybevevő adóalany a teherközlekedés indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének ezen szolgáltatást igénybevevőt adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam minősül.
(8) A Közösségen belüli teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatás közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének az a hely minősül, ahol a közvetített szolgáltatást ténylegesen nyújtják.
(9) Amennyiben a (8) bekezdésben meghatározott szolgáltatást igénybevevő adóalany a (8) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének ezen szolgáltatást igénybevevőt adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam minősül.
(10) A 15. § (1) bekezdésétől eltérően a 15. § (5) bekezdésében meghatározott, valamint a Közösségen belüli teherközlekedés és az ehhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatásnyújtások és termékértékesítések közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének - a (11) bekezdésben meghatározott eltéréssel - azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatásnyújtás ténylegesen történik.
(11) Amennyiben a (10) bekezdés szerinti közvetítői szolgáltatást igénybevevő adóalany a (10) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, ahol az adóalanyt nyilvántartásba vették.
(12) Amennyiben a 15. § (4) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott szolgáltatásokat megrendelő a szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a szolgáltatást megrendelőt adóalanyként nyilvántartásba vették.
(13) A (12) bekezdés nem alkalmazható abban az esetben, ha a terméket nem fuvarozták el abból a tagállamból, amelyben a szolgáltatást ténylegesen nyújtották.
(14) Amennyiben a teljesítés helyét az e §-ban meghatározott szolgáltatásokat saját nevében igénybevevő személyt, szervezetet adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam területe határozza meg, és a szolgáltatást megrendelő személy, szervezet egyszerre több tagállamban is adóalany, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, amelyik tagállam adóhatósága által kiadott adószám alatt az e § szerinti szolgáltatásokat igénybe vette."
22. § (1) Az áfa-törvény 16. §-ának (9)-(11) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"(9) A közös jogkezelés körében a közös jogkezeléssel érintett jogosult által nyújtott közvetített szolgáltatás esetén, ha a szolgáltatás ellenértékét törvényi felhatalmazás alapján hozott felosztási szabályzat állapítja meg, a közös jogkezeléssel érintett jogosult teljesítésének időpontja az ellenértékről szóló értesítés kézhezvételének napja.
(10) Vagyoni értékű jogok átengedése esetén - amennyiben a jog átengedésének ellenértékét a felek időszakonként számolják el - az adófizetési kötelezettség az elszámolás esedékességének napján keletkezik. Egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség a jog átengedésének időpontjában keletkezik.
(11) Ha a felek által kötött szerződés alapján a teljesített termékértékesítésekről, nyújtott szolgáltatásokról időszakonként számolnak el, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét rendszeresen ismétlődő jelleggel, meghatározott időszakra állapítják meg, a teljesítés időpontja a felek közötti elszámolás napja, ha a felek ilyet nem jelölnek meg, akkor a teljesített szolgáltatások, értékesítések tekintetében a teljesítésre kötelezett adóalany áfa elszámolási időszakának utolsó napja, illetve ha a felek az általuk megjelölt időpontban nem számolnak el, akkor a teljesítésre kötelezett adóalanynak a felek közötti elszámolás napját tartalmazó adó-megállapítási időszakának utolsó napja."
(2) Az áfa-törvény 16. §-a a következő (12)-(16) bekezdésekkel egészül ki:
"(12) A 6. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti termékértékesítés esetén a teljesítés időpontja a termék nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként való átengedésének napja.
(13) A 6. § (2) bekezdésének e) pontja szerinti termékértékesítés esetén a teljesítés időpontja az a nap, amelyen a zálogjogosult kielégítési joga megnyílik.
(14) Bérbeadás, illetve előfizetéses újság és folyóirat értékesítés esetén - a (10) bekezdésben meghatározott időpont helyett - az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja.
(15) Ha a szolgáltatás ellenértékét a hatóság (bíróság) határozattal állapítja meg, a teljesítés időpontja a határozat jogerőre emelkedésének napja.
(16) Építési szerződés esetén az (1) bekezdés szerinti részteljesítésnek minősül az is, ha a felek az egyes építési szakaszok elvégzéséhez külön teljesítési időpontot határoznak meg."
23. § Az áfa-törvény 18. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A 7. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott termékértékesítésnél teljesítési időpontnak a termék feladásának vagy elfuvarozásának napját kell tekinteni, feltéve, hogy az adófizetési kötelezettséget nem a 29/A. § d) pontja alapozza meg."
24. § Az áfa-törvény a következő címmel és 20/A. §-sal egészül ki:
"Az adófizetési kötelezettség keletkezése Közösségen belüli ügyleteknél
20/A. § (1) A Közösségen belülről történő termékbeszerzés teljesítésének megállapításához az azonos belföldön történt ügyletek teljesítése az irányadó.
(2) Az adófizetési kötelezettség Közösségen belüli termékbeszerzésnél a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napján keletkezik.
(3) Amennyiben a Közösségen belülről történő beszerzésről a beszerzést igazoló számlát, egyszerűsített számlát, vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylatot hamarabb bocsátották ki, mint a (2) bekezdésben meghatározott időpont, akkor az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a számla, egyszerűsített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napja.
(4) A 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítés esetén az adófizetési kötelezettség - az (5) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teljesítés napját, a 7. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott termékértékesítésnél a 18. § (4) bekezdése szerinti időpontot magában foglaló hónapot követő hónap 15. napján keletkezik.
(5) Amennyiben a 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítésről a számlát, egyszerűsített számlát, vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylatot hamarabb bocsátották ki, mint a (4) bekezdésben meghatározott időpont, akkor az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a számla, egyszerűsített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napja."
25. § Az áfa-törvény 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"21. § Az adófizetési kötelezettség termékimportnál
a) a 14/C. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott esetben a vámjogi szabadforgalomba bocsátásról szóló árunyilatkozat elfogadásának napján;
b) az olyan vámhatósági intézkedésnél, amelynek következtében a terméket vámjogilag szabadforgalomba helyezettnek kell tekinteni, az intézkedésre okot adó körülmény keletkezésének időpontjában
keletkezik."
26. § (1) Az áfa-törvény 22. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Az adó alapját csökkentheti:
a) az árcsökkentés, -engedmény címén visszatérített összeg, kivéve, ha azt a (6) bekezdés b) pontjában meghatározott kör kapja oly módon, hogy az árcsökkentés, -engedmény következményeként az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony értékre csökken;
b) a visszavett göngyöleg betétdíja;
c) az az összeg, amely az ellenértéknek részbeni visszatérítéséből származik."
(2) Az áfa-törvény 22. §-a a következő (9)-(10) bekezdésekkel egészük ki:
"(9) Csökkentheti az adó alapját az ellenérték fejében történő termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó térítésmentes termékátadás és szolgáltatásnyújtás értéke, még abban az esetben is, ha az ellenérték fejében nyújtott és a térítésmentes ügyletek időben elválnak egymástól, feltéve, hogy
a) a térítésmentesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amely(ek)hez közvetlenül kapcsolódik, és
b) a térítés nélküli termékátadás, szolgáltatásnyújtás feltételei az ellenérték fejében történő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek.
(10) A 6. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott termékértékesítéseknél az adó alapja a zálogjogosultnak a zálogkötelezettel szemben fennálló - zálogjoggal biztosított - követelésének összege. A követelés összegét úgy kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza."
27. § Az áfa-törvény 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"24. § (1) Cserénél és más olyan termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál, amelynél az ellenérték nem pénzben kifejezett, az adó alapja az ellenértékül szolgáló termék és szolgáltatás - a csere alapjául szolgáló értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adót is tartalmazó forgalmi értékével megegyező - adót is tartalmazó forgalmi értékéből a 44. § (2) bekezdésében szereplő, az értékesített termékre, nyújtott szolgáltatásra egyébként irányadó százalékérték figyelembevételével meghatározott adóalap. Amennyiben az ellenértékül szolgáló termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tárgyi adómentes tevékenységnek minősül, az adó alapja az ellenértékül szolgáló tárgyi adómentes termékértékesítések, szolgáltatások - a csere alapjául szolgáló értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adót is tartalmazó forgalmi értékével megegyező - forgalmi értékéből a 44. § (2) bekezdésében szereplő, az értékesített termékre és nyújtott szolgáltatásra egyébként irányadó százalékérték figyelembevételével meghatározott adóalap.
(2) Ha az ellenérték részben pénzben kifejezett, az adó alapját - az (1) bekezdésben meghatározottaknak megfelelően - annak az összegnek a figyelembevételével kell meghatározni, amely a nem pénzbeli rész adót is tartalmazó forgalmi értékének, illetve - ha a csere ellenértékéül tárgyi adómentes tevékenység szolgál - forgalmi értékének és a pénzbeli résznek az összeadásából származik."
28. § Az áfa-törvény 25. §-a az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Az (1) bekezdéstől eltérően a munkáltató által a vele munkaviszonyban álló távmunkavállaló magánszemély részére ellenérték nélkül átadott termék esetén az adó alapja a terméknek az adófizetési kötelezettség keletkezése időpontjában fennálló adó nélküli forgalmi értékének a munkáltató által a távmunkavállaló magánszemély munkavégzéssel kapcsolatosan átvállalt költségeivel arányos része."
29. § Az áfa-törvény a következő címmel és 26/A. §-sal egészül ki.
"Az adó alapja Közösségen belüli termékértékesítésnél és beszerzésnél
26/A. § (1) Közösségen belülről történő beszerzés esetén az adó alapját a 22-26. § rendelkezéseinek alapján kell megállapítani.
(2) A 7/B. §-ban meghatározott beszerzés esetén az adó alapját a 25. § alapján a 22. § (3)-(5) bekezdéseinek figyelembevételével kell megállapítani.
(3) Az (1) bekezdés szerinti adó alapját növeli a Jöt. szerint szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék más tagállamból gazdasági tevékenység keretében történő beszerzéséhez kapcsolódóan keletkező jövedéki adófizetési kötelezettsége szerinti jövedéki adó összege. Amennyiben a beszerző részére a másik tagállamban megfizetett jövedéki adót visszatérítik, az adó alapját csökkenti a visszatérített adó összege.
(4) A 7. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adó alapját a 25. § és 22. § (3)-(5) bekezdései szerint kell megállapítani.
(5) Amennyiben a Közösségen belülről történő beszerzés után az adóalany a 14/B. § (2) bekezdésében meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban az adófizetési kötelezettségét teljesítette, és ezen beszerzése a 14/B. § (1) bekezdésében meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban is adókötelesnek minősül, az adóalanynál az adó alapját csökkenti ezen beszerzés adóalapjának megfelelő összeg."
30. § (1) Az áfa-törvény 27. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(1) Az adó alapja termékimportnál a termék jogszabály szerint megállapított vámértéke, melyet a következő tételek növelnek:/
"b) a vagyoni értéket képviselő jogért járó ellenérték, ha a vámáru adathordozó, és a vagyoni értéket képviselő jogért járó ellenérték a vámszabályok szerint nem része a vámértéknek;
c) az első Közösségen belüli rendeltetési helyig felmerülő járulékos költségek, így különösen: a biztosítási, a közlekedési költségek. Amennyiben az importált termék a Közösség területén belül egy másik tagállam területén lévő másik rendeltetési helyre kerül, az ehhez kapcsolódó járulékos költségek is növelik az adó alapját, ha a rendeltetési hely ismert."
(2) Az áfa-törvény 27. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Az adó alapjába nem tartozik bele az árengedmény és a visszatérítés."
31. § Az áfa-törvény 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"Adómentesség levonási joggal
29. § Mentes az adó alól:
a) a termékexport,
b) a termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás,
c) a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás."
32. § Az áfa-törvény a következő címmel és 29/A-29/B. §-okkal egészül ki:
"Adómentes Közösségen belüli termékértékesítés levonási joggal
29/A. § Mentes az adó alól:
a) az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy a Közösségen belülről történő beszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, és amely termékértékesítés közvetlen következményeként az értékesített terméket belföldről más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvarozzák, vagy egyéb módon juttatják el. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az alanyi adómentes adóalany által teljesített termékértékesítésekre, valamint arra a termékértékesítésre, amelyet olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak;
b) az új közlekedési eszköz értékesítése, amelyet az értékesítés közvetlen következményeként másik tagállam területére, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvaroznak, szállítanak el olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak, illetve minden egyéb nem adóalany személy részére;
c) a Jöt. hatálya alá tartozó terméknek a jövedéki szabályokkal összhangban történő értékesítése, amelynek közvetlen következményeként a termék másik tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére kerül, feltéve, hogy a termékértékesítést olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy számára teljesítik, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdés rendelkezései vonatkoznak. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az alanyi adómentes adóalany által teljesített jövedéki termékek értékesítésére.
d) a 7. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek minősülő értékesítés, amennyiben az adóalanynak ezen értékesítése után egy másik tagállamban Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén adófizetési kötelezettsége keletkezik.
29/B. § Mentes az adó alól az a Közösségen belüli teherfuvarozás, amely az Azori-szigetekre, vagy Madeira területére irányul, illetve onnan indul."
33. § Az áfa-törvény a következő címmel és 29/C-29/D. §-okkal egészül ki:
"Adómentes Közösségen belüli termékbeszerzés
29/C. § Mentes az adó alól az a Közösségen belülről történő termékbeszerzés, amely
a) szolgáltatást - így különösen postai szolgáltatást, értékpapírügyletet, távközlési szolgáltatást - testesít meg, illetve amelynek tárgya névértéken elfogadott pénz,
b) a 31. § alapján adómentes lenne, amennyiben azt importból szereznék be.
29/D. § (1) Mentes az adó alól a Közösségen belülről történő beszerzés abban az esetben is, ha
a) a beszerzett terméket az adóalany közvetlenül olyan adómentes tevékenységéhez, vagy külföldön teljesített szolgáltatásához használja fel, amelynek belföldi beszerzése esetén a 32. § szerint az áthárított adó teljes összegének levonására jogosult,
b) a másik tagállamban vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany ezen beszerzése tekintetében az adó teljes visszatérítésére lenne jogosult, amennyiben az adóköteles lenne.
(2) Mentes az adó alól a Közösségen belülről történő beszerzés, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak:
a) a terméket egy másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany szerzi be annak érdekében, hogy azt belföldön értékesítse;
b) a terméket közvetlenül a beszerzést követő értékesítés vevője részére adják fel vagy fuvarozzák el egy olyan tagállamból, amelyben az a) pont szerinti értékesítő fél nem adóalany;
c) a belföldi termékértékesítés vevője adóalany, vagy olyan, a 4/B. § c) pontja szerinti adófizetésre kötelezett személy, aki (amely) a 40. § (8) bekezdése értelmében ezen termékértékesítés után adófizetésre kötelezett;
d) a számlát az a) pont szerinti értékesítő a számlázásra vonatkozó szabályoknak megfelelően állította ki."
34. § Az áfa-törvény 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"31. § (1) Mentes az adó alól azon termékek importja, amelyek szolgáltatást testesítenek meg, illetve a névértéken elfogadott pénz importja.
(2) Mentes az adó alól a termékexportot teljesítő adóalany részére változatlan állapotban visszaküldött áru (tértiáru), amennyiben arra vámmentesség vonatkozik.
(3) Mentes az adó alól a törvénnyel, kormányrendelettel kihirdetett vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződésben biztosított vámmentesség alapján importált termék, kivéve az oktatási, a tudományos és a kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló, Lake Successben, 1950. november 22-én kelt megállapodás kihirdetéséről szóló 1979. évi 12. törvényerejű rendelet alapján vámmentesen behozott termékeket.
(4) Mentes az adó alól a Nemzeti Bank által importált arany.
(5) Mentes az adó alól a tengeri halászati vállalkozások által kifogott és az ország kikötőjébe behozott tengeri zsákmány, feltéve, hogy az feldolgozatlan állapotban van, vagy legfeljebb az értékesítése előtt tartósították.
(6) Mentes az adó alól a Tanács vámkönnyítések közösségi rendszerének felállításáról szóló 1983. március 28-i 918/83/EGK rendeletén alapuló vámmentes termékimport, kivéve azt a termékimportot, amely
a) a hagyatéki tárgyak részére biztosított vámmentességen alapul, ha a termék üzemanyag;
b) a rendelet I. fejezet IV. Címében, második lakás, háztartás berendezéséhez behozott termékek számára biztosított vámmentességen alapul;
c) a rendelet I. fejezet V. Címében meghatározott vámmentességen alapul, ha a termék számítógép, illetve annak rendeltetésszerű használatához szükséges tartozék;
d) az oktatási, tudományos és kulturális anyagok, tudományos műszerek és készülékek részére biztosított vámmentességen alapul. Adómentesek azonban a rendelet 50. és 51. cikke szerinti termékek, feltéve, hogy a termékimport ellenérték nélküli, vagy a termékértékesítést teljesítő fél nem adóalany.
(7) Mentes az adó alól azon termék importja, amelyet az import közvetlen következményeként a 29/A. § rendelkezései szerint értékesítenek."
35. § (1) Az áfa-törvény 32. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja:
a) azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is -, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított;
b) a termékimport után az általa megfizetett adóösszeget;
c) azt az adóösszeget, amelyet a közvetett vámjogi képviselő a 66/A. § szabályai szerint rá áthárított;
d) azt az adóösszeget, amelyet a szolgáltatást saját nevében megrendelőként fizetett meg;
e) azt az adóösszeget, amelyet a Közösségen belüli termékbeszerzés után, a 14. § (2) bekezdése szerinti termékértékesítés után a 40. § (7) bekezdése alapján, illetve a 29/D. § (2) bekezdése szerinti ügylet esetén a 40. § (8) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg;
f) a saját vállalkozásában megvalósított beruházása után megfizetett adóösszeget.
[a)-f) pontok a továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó].
(2) Az adóalanyt a másik tagállam, illetve harmadik ország területén teljesített termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása után is megilleti az adólevonási jog, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben megilletné akkor, ha ugyanazt a termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást belföldön teljesítené."
(2) Az áfa-törvény 32. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Amennyiben az adóalany a 2. számú melléklet 6. pontjában felsorolt szolgáltatásokat harmadik ország területén székhellyel, lakóhellyel rendelkező megrendelő részére nyújtja vagy a szolgáltatás közvetlenül exportált termékhez kapcsolódik, ezen szolgáltatás a levonási jog gyakorlása szempontjából az adóköteles szolgáltatásokkal esik egy tekintet alá.
(5) A 4. § (3) bekezdése szerinti adóalanyt az általa értékesített új közlekedési eszköz beszerzése tekintetében adólevonási jog illeti meg. A levonásba helyezhető adó azonban nem haladhatja meg azt az adóösszeget, amelyet akkor kellene fizetnie, ha az új közlekedési eszköz értékesítése adóköteles lenne.
(6) Amennyiben az adóalany részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége céljára szerezte be a terméket, illetve vette igénybe a szolgáltatást (ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is), akkor a 38. § szabályai szerint élhet adólevonási jogával."
36. § (1) Az áfa-törvény 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást
a) közvetlenül a 30. § szerinti adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja;
b) teljes egészében az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységi körön kívüli célra használja fel, hasznosítja, ideértve azt az esetet is, ha a terméket és a szolgáltatást egészben a 7. § (3) bekezdésében vagy a 9. § (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja;
c) üzemanyagként közvetlenül személygépkocsi üzemeltetéséhez használja fel, hasznosítja."
(2) Az áfa-törvény 33. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) A (2) bekezdés b) pontja nem vonatkozik a lakóautó-kölcsönzéssel (SZJ 71.10.10.0-ból) foglalkozó adóalanyra, a kölcsönbe adott lakóautó tekintetében."
(3) Az áfa-törvény 33. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) A munkáltató a vele munkaviszonyban álló távmunkavállaló magánszemély részére a távmunka végzéséhez átadott termékeket terhelő előzetesen felszámított adót olyan arányban vonhatja le, amilyen arányban a távmunkavállaló magánszemély munkavégzéssel kapcsolatos költségeit átvállalja."
37. § Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló
a) számla, egyszerűsített számla [a 32. § (1) bekezdésének a) és c) pontja esetében];
b) a szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat, továbbá az az okirat, bizonylat, mely hitelt érdemlő módon tartalmazza az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [a 32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében];
c) egyéb okiratok, bizonylatok, melyek hitelt érdemlő módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [a 32. § (1) bekezdésének d)-f) pontjai esetében]."
38. § (1) Az áfa-törvény 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az adólevonási jog keletkezésének időpontja:
a) a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett nap [a 32. § (1) bekezdésének a) pontja esetében];
b) megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával [a 32. § (1) bekezdésének b)-c), e)-f) pontjai] ;
c) megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával, illetve ha az adóalany jogosult a 19. § szerint az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására, akkor a halasztás lejáratának időpontjával [a 32. § (1) bekezdésének d) pontja].
d) a 32. § (5) bekezdésében meghatározott esetben az új közlekedési eszköz értékesítésének napja."
(2) Az áfa-törvény 36. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Az adólevonási jog az elévülési időn belül a jog megnyílta utáni bármely későbbi adó-megállapítási időszakban is érvényesíthető a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján. Minden ügylet után áfa-levonási joggal csak egyszer lehet élni."
39. § Az áfa-törvény 38. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésekre változik:
"(2) Ha az adóalany adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és adóalanyiságot nem eredményező tevékenységhez egyaránt használt, hasznosított terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe, és az (1) bekezdés szerinti szabály alkalmazásával az előzetesen felszámított adó összege maradéktalanul nem különíthető el, az el nem különített adó összege tekintetében a levonási hányad megállapításának céljából a következőképpen jár el:
a) az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és magáncélú használathoz egyaránt kapcsolódó beszerzések között a tényleges használatot, hasznosítást leginkább tükröző, természetes mértékegységen (különösen m2, fűtött légm3, fő, kg, db, üzemóra) alapuló arányos megosztás alkalmazandó;
b) amennyiben az a) pontban említett arányos megosztás nem lehetséges, az adóalany a területileg illetékes adóhatósággal megállapodik az adóalanyiságot eredményező tevékenységére és magáncélú használatára egyaránt fordított termékek és szolgáltatások megosztásának arányáról."
40. § (1) Az áfa-törvény 40. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A 15. § (2)-(5) bekezdéseiben, valamint a 15/A. §-ban felsorolt szolgáltatásoknál az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany fizeti, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén."
(2) Az áfa-törvény 40. §-a a következő (7)-(10) bekezdésekkel egészül ki:
"(7) A 14. § (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítés esetén az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany fizeti, ha a terméket értékesítő adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén.
(8) A 29/D. § (2) bekezdésében meghatározott ügylet esetén a termékértékesítés után az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany vagy a 4/B. § c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti.
(9) Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén az adót a terméket beszerző adóalany, vagy a 4/B. § b)-c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti.
(10) A (2) és (7) bekezdés hatálya alá nem tartozó ügyletek esetén, amennyiben a belföldön székhellyel, állandó telephellyel, fiókteleppel nem rendelkező, teljesítésre kötelezett adóalany az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott pénzügyi képviselőt bízott meg, az adóalany belföldön végzett gazdasági tevékenysége után az adót a pénzügyi képviselő fizeti meg."
41. § Az áfa-törvény 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"42. § Az adózással kapcsolatos eljárás során - az e törvényben nem szabályozott kérdésekben - az adózás rendjéről szóló törvény, a Tanács 1992. január 27-i 218/92/EGK rendelete a közvetett adózás (hozzáadottérték-adó) területén történő közigazgatási együttműködésről, a Tanács 2002. május 7-i 792/2002/EK rendelete a közvetett adózás (hozzáadottérték-adó) területén történő közigazgatási együttműködésről szóló 218/92/EGK rendelet ideiglenes, az elektronikus kereskedelemre vonatkozó kiegészítő intézkedésre tekintettel történő módosításáról, illetve termékimport esetén a Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról, a Bizottság 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92/EGK számú tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni."
42. § Az áfa-törvény 43. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"43. § (1) Az adóalany - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról
a) számlát;
b) a teljesítéssel egyidejűleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig - kérésre - a kibocsátó döntésétől függően - egyszerűsített számlát vagy számlát kibocsátani.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározottaktól eltérően a vevő szándékától függetlenül köteles a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítő adóalany számlát, egyszerűsített számlát kibocsátani, ha a vevő adóalany vagy a 4/B. § b)-c) pontja szerinti adó megfizetésére kötelezett személy, szervezet, illetve, ha a 14/A. § vagy a 29/A. § szerinti termékértékesítés történik.
(3) Az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a 30. § szerinti adómentes termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végző adóalany számlaadási kötelezettségének egyéb bizonylattal is eleget tehet. A bizonylatra a számvitelről szóló törvény számviteli bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(4) A 7. § (1)-(2) bekezdései, valamint a 9. § (1)-(2) bekezdései szerinti ellenérték nélküli vagy a 24. § szerinti csereügyleteknél, továbbá a 17. § szerinti előlegfizetés esetén az (1) bekezdésben meghatározott bizonylatot kell kibocsátani azzal az eltéréssel, hogy a számlában a gazdasági eseményre szövegesen is utalni kell, valamint az ellenérték nélküli ügyletek esetén a termék vagy szolgáltatás 25. § (1), illetve (3) bekezdése szerinti adóalapját kell feltüntetni.
(5) A számlára, az egyszerűsített számlára a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(6) A számla, egyszerűsített számla kibocsátására az (1) bekezdés szerint kötelezett adóalany bizonylatkibocsátási kötelezettségét - előzetes írásbeli megállapodás alapján - az adóalany nevében és javára az adóalany vevő, megrendelő átvállalhatja, vagy azt a számla kibocsátására kötelezett adóalany nevében és az ő képviseletében eljáró harmadik fél adóalany (ideértve a pénzügyi képviselőt) is teljesítheti. Ebben az esetben a számla, egyszerűsített számla kibocsátója és a számla kibocsátására az (1)-(2) bekezdés szerint kötelezett adóalany egyetemlegesen felel minden olyan kötelezettségért, amely a vonatkozó jogszabályok szerint terheli.
(7) Elektronikus úton kibocsátott számla, egyszerűsített számla esetében az eredet hitelességét, a tartalom sértetlenségét, valamint a dokumentum olvashatóságát fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel, vagy elektronikus adatcsere rendszerben (EDI) történő továbbítással kell biztosítani. EDI rendszerben történő számlázásokról az adóalanyoknak havonta papíralapú kiegészítő összesítő dokumentummal kell rendelkezniük. A kiegészítő összesítő dokumentumra a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni."
43. § (1) Az áfa-törvény 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Ha az adóalany adó fizetésére nem kötelezett, a számlában, egyszerűsített számlában nem tüntethet fel áthárított adóösszeget, felszámított adómértéket és a (2) bekezdés szerinti százalékértéket. Ilyen esetben a számlában, egyszerűsített számlában "Mentes az adó alól" kifejezést kell feltüntetni, illetve, ha a 40. § (2) és (7)-(9) bekezdései alapján az adó fizetésére a terméket beszerző, szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany kötelezett, erre a tényre utalni kell."
(2) Az áfa-törvény 44. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Minden adóalany köteles biztosítani, hogy az általa, a vevője vagy az ő képviseletében és nevében eljáró harmadik fél által kiállított számlát, egyszerűsített számlát, és az összes általa kézhez kapott számlát, egyszerűsített számlát - külön jogszabály szerint szabályozott módon és ideig - őrizzék. A számlák eredetének hitelességét, tartalmuk sértetlenségét, valamint az olvashatóságukat a megőrzési időszak teljes tartalma alatt biztosítani kell."
44. § (1) Az áfa-törvény 45. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(2) A helyesbítő számlának, egyszerűsített számlának tartalmaznia kell:/
"c) az eredeti, a módosított tételeket, és a különbözetet."
(2) Az áfa-törvény 45. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) A helyesbítő számlát, egyszerűsített számlát befogadó adóalany bármely irányú helyesbítés esetén a (3) bekezdésben foglaltakat köteles alkalmazni."
45. § Az áfa-törvény a következő 45/A. §-sal egészül ki:
"45/A. § (1) Ha a számla, egyszerűsített számla kibocsátását követően:
a) a teljesítés meghiúsul, vagy
b) a számítógéppel, illetve elektronikus úton előállított számla lezárását követően észlelt hibát kell javítani, vagy
a számítógéppel előállított számlát, elektronikus számlát műszaki hiba miatt újra elő kell állítani,
a számlát, egyszerűsített számlát a kibocsátónak - a (2) bekezdésben meghatározottaknak megfelelő bizonylat kiállításával - storníroznia kell.
(2) A stornó számlának tartalmaznia kell:
a) a számla sorszámát,
b) a stornírozandó (eredeti) számla sorszámát,
c) a számla kibocsátójának nevét, címét, adószámát,
d) a vevő nevét, címét, adóalany vevő esetében adószámát,
e) a számla kibocsátásának keltét,
f) a stornírozandó (eredeti) számla összesített adóalapját, adóösszegét, adóval növelt ellenértékét negatív előjellel."
46. § Az áfa-törvény 46. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Az adót
a) termékimport esetén nem adóalany személy, szervezet, valamint kizárólag adólevonási joggal nem rendelkező adóalany esetén a vámhatóság határozattal állapítja meg, egyéb adóalany (ideértve a 66/A. § szerinti közvetett vámjogi képviselőt is) önbevallással rendezi;
b) az új közlekedési eszközt beszerző, belföldön állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező természetes személy önbevallással rendezi;
c) a Közösségen belülről történő beszerzésnek minősülő termékbeszerzés tekintetében az adóalanynak nem minősülő jogi személy önbevallással rendezi;
d) az adó megfizetéséért kezesként felelő nem adóalany személy esetén az adóhatóság határozattal állapítja meg."
47. § (1) Az áfa-törvény 48. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(1) A fizetendő adó az adó-megállapítási időszakban keletkezett adófizetési kötelezettség összesített összege. A 19. és 20. § szerint halasztott adófizetési kötelezettség a fizetendő adó összegét abban az adó-megállapítási időszakban növeli, amelyben a halasztás lejár. Az adóalany a fizetendő adót csökkentheti az adó-megállapítási időszakban levonható előzetesen felszámított adó összesített összegével. Az így meghatározott különbözet jelenti az elszámolandó adót."
(2) Az áfa-törvény 48. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:
a) a 28-29. §-ban meghatározott adómérték, valamint a 29/A-29/B. §-ok szerinti adómentesség alá tartozó, az adóalany által teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja - nemzetközi és Közösségen belüli teherközlekedés és személyszállítás esetén ideértve a más tagállamban vagy harmadik ország területén teljesített szolgáltatásnyújtás adó nélküli ellenértékét is - az adóév elejétől, illetve - ha az adóalany év közben jelentkezik be - az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően időarányosan az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt [49. § (2) bekezdés b) pont]; vagy
ba) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre, vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz, vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések adóval növelt ellenértékét megfizette, és a tárgyi eszközt az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában, a tárgyi eszközként elszámolható beszerzéseket pedig az egyedi beruházási és felújítási nyilvántartásában szerepelteti, vagy
bb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre, vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz, vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések adóval növelt ellenértékét megfizette, és az említett beszerzéseket a beruházás bekerülési értékeként a beruházási számlán elszámolta; vagy
ca) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában előállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz előállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint e beszerzéseket az egyedi beruházási és felújítási nyilvántartásában, vagy a tárgyi eszközt az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepelteti; vagy
cb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában előállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz előállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint e beszerzéseket a saját vállalkozásban végzett beruházás szabályai szerint a beruházás bekerülési értékeként elszámolta; vagy
d) jogutód nélküli megszűnés esetén az adóalany a megszűnéshez kapcsolódó utolsó, záró adóbevallását benyújtotta."
(3) Az áfa-törvény 48. §-a a következő (5)-(6) bekezdésekkel egészül ki, egyidejűleg az (5)-(8) bekezdések jelölése (6)-(10) bekezdésekre változik:
"(5) A tárgyi eszközre jutó áfa göngyölítését az utolsó, a (2) bekezdés szerinti megfizetéssel, illetve az utolsó, a (4) bekezdés szerinti visszaigényléssel záruló adó-megállapítási időszakot követő első olyan adó-megállapítási időszaktól kell kezdeni, amelyben tárgyi eszköz beszerzés történik.
(6) A (4) bekezdés ba), bb), ca), cb) pontjaira alapított adó-visszaigénylési kérelmet az adóhatóság kizárólag akkor teljesíti, ha az adóalanynak abban az adó-megállapítási időszakban is volt tárgyi eszköz-, illetve tárgyi eszközként elszámolható beszerzése, amelyre vonatkozóan az adó-visszaigénylési kérelmét benyújtotta."
(4) Az áfa-törvény 48. § (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(5) A negatív elszámolandó adót - legfeljebb annak összegéig - csökkenteni kell azon beszerzésekre jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszerzés, a termékimport, a 40. § (2) és (7)-(9) bekezdése szerint adófizetésre kötelezett személy esetében az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki. E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minősül a kedvezményezett részére történő, a külön jogszabály szerint igazolt termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon része, amelyet a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD forrásból finanszíroznak, valamint ha az ellenértékből kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik visszatartás. Megfizetettnek minősül továbbá az a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, melynek vonatkozásában a visszaigénylési kérelmet benyújtó adóalany - a termékértékesítést végző, illetve a szolgáltatást nyújtó adóalannyal szembeni - tartozása megszűnik. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthető részét az adóalany a (3) bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe."
48. § (1) Az áfa-törvény 49. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Ha az adóalany a 30. § szerinti adómentesség alá tartozó termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, vagy mezőgazdasági tevékenységet is folytat, akkor az ebből származó, illetve várható bevételt az (5) bekezdésben foglalt eltérésekkel nem kell a (2) bekezdés szerinti összeghatárnál figyelembe venni."
(2) Az áfa-törvény 49. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Az összeghatárba beleszámít a 30. § szerinti adómentes ingatlan értékesítésből, illetve a 2. számú melléklet 6. pontja szerinti pénzügyi és biztosítási tevékenységből származó ellenérték is, kivéve, ha az járulékos tevékenységként kapcsolódik az adóalany által végzett főtevékenységhez.
(6) A (2) bekezdés szerinti összeghatárba nem számít bele az adóalany befektetett eszközeinek (immateriális javak és tárgyi eszközök egyaránt), valamint az új közlekedési eszköz Közösségen belülre történő értékesítéséből származó bevétel."
49. § (1) Az áfa-törvény 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az alanyi adómentességet választó adóalany - a 7. § (1) bekezdésében és 7. § (2) bekezdése a)-b) pontjaiban meghatározott termékértékesítés és a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport és a 40. § (2), (7)-(9) bekezdéseiben meghatározott adókötelezettség kivételével - adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja."
(2) Az áfa-törvény 50. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/(3) Az alanyi adómentességet választó adóalanyt/
"a) a 7. § (1) bekezdésében és 7. § (2) bekezdése a)-b) pontjaiban meghatározott termékértékesítése, a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtása, és a 40. § (2), (7)-(9) bekezdéseiben meghatározott adókötelezettség tekintetében adó-nyilvántartási, -megállapítási, -bevallási, és -elszámolási kötelezettség,"
/terheli./
(3) Az áfa-törvény 50. §-a a következő (4)-(5) bekezdésekkel egészül ki:
"(4) Az alanyi adómentességet választó adóalanyt megilleti az adózás választásának joga akkor is, ha a Közösségen belülről történő termékbeszerzése a tárgyévben nem éri el a 10 000 eurót, adólevonási joggal azonban ekkor sem élhet.
(5) Új közlekedési eszköz Közösségen belülre történő értékesítésére e fejezet szerinti adózási mód nem alkalmazható."
50. § (1) Az áfa-törvény 55. §-a előtti cím helyébe a következő cím lép:
"XIII. FEJEZET
A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS
A mezőgazdasági termelő különleges jogállása"
(2) Az áfa-törvény 55. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (1)-(2) bekezdések számozása (2)-(3) bekezdésekre változik:
"(1) A mezőgazdasági termelő jogosult arra, hogy adókötelezettségének - választása szerint - az e fejezetben meghatározott módon tegyen eleget. Nem választhatja a különleges jogállást az a mezőgazdasági termelő, akinek (amelynek)
a) mezőgazdasági tevékenységnek nem minősülő, egyébként a 28. § szerinti adómérték alá tartozó tevékenységből származó, az adóévet megelőző évi tényleges, és az adóévben ésszerűen várható, adó nélkül számított bevétele meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító, a 49. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott összeghatárt, vagy
b) mezőgazdasági tevékenységnek minősülő, nem az 56. § (1) bekezdése szerint történő termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának az adóévet megelőző évi tényleges, és az adóévben ésszerűen várható, adó nélkül számított bevétele meghaladja az 500 000 forintot, vagy
c) a Közösségen belülről saját nevében történt termékbeszerzése után adófizetésre kötelezett."
51. § Az áfa-törvény a következő 56/A. §-sal egészül ki:
"56/A. § (1) A különleges jogállású mezőgazdasági termelő adóalanyt nem az 56. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után a 43. § és 70. § szerinti bizonylatadási kötelezettség terheli azzal az eltéréssel, hogy a számlában, egyszerűsített számlában áthárított adóösszeget, felszámított adómértéket, és a 44. § (2) bekezdése szerinti százalékértéket nem tüntethet fel, és a bizonylaton "különleges jogállású adóalany által teljesített értékesítés" kifejezés szerepel. Amennyiben a különleges jogállású mezőgazdasági termelő a 43. § szerinti bizonylatot nem bocsát ki, a 70. § (1) bekezdése szerint nyugtát ad.
(2) Az (1) bekezdésben szereplő esetekben az 4. számú melléklet I. részében felsorolt termékek értékesítése, és II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása esetén kompenzációs felárra nem jogosult."
52. § Az áfa-törvény 59. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) Az átvevő adóalany adólevonási joga a kompenzációs felár egészben vagy részbeni kifizetésének időpontjában, vagy - ha az később történik - a felvásárlás napján keletkezik. Kifizetésnek minősül bármely olyan elszámolás, amely a felvásárló tartozását csökkenti."
53. § Az áfa-törvény a következő címmel és 59/A-59/C. §-sokkal egészül ki:
"Közösségen belüli termékértékesítés
59/A. § (1) Az 58. § (1) bekezdése szerinti kompenzációs felár alkalmazandó a különleges jogállású mezőgazdasági termelő
a) 29/A. § a) pontja szerinti termékértékesítésére, amely másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany - kivéve a különleges jogállású mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanyt - részére, valamint az olyan nem adóalany jogi személy részére történik, amely a Közösségen belülről történő beszerzése után saját nevében adófizetésre kötelezett, vagy
b) 11. § és 12. § c) pontja szerinti termékértékesítésére, amennyiben az átvevő harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany.
(2) Az (1) bekezdés előírásait az 4. számú mellékletben szereplő mezőgazdasági szolgáltatásokra is alkalmazni kell.
59/B. § Az 59/A. § szerint az átvevő adóalany által kifizetett kompenzációs felár előzetesen felszámított adónak minősül.
59/C. § (1) Ha az átvevő másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy másik tagállamban a Közösségen belülről történő beszerzései után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy, a kompenzációs felár mint előzetesen felszámított adó a másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítés formájában térül meg.
(2) Ha az átvevő másik tagállamban, vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany, a kompenzációs felár mint előzetesen felszámított adó a másik tagállamban, illetve harmadik országban nyilvántartásba vett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítés formájában térül meg, feltéve, hogy a terméket, szolgáltatást olyan tevékenységhez szerezték be, vették igénybe, mely belföldön adólevonásra jogosítana."
54. § Az áfa-törvény a következő címmel és 59/D. §-sal egészül ki:
"Közösségen belülről történő termékbeszerzés
59/D. § A belföldön nyilvántartásba vett, adó fizetésére kötelezett adóalany más tagállamban különleges jogállásúnak minősülő mezőgazdasági termelőnek kifizetett kompenzációs felárát az adott tagállam adóhatósága téríti vissza."
55. § Az áfa-törvény a következő címmel és 64/C. §-sal egészül ki:
"A Közösségen belüli értékesítésre és beszerzésre vonatkozó különleges szabályok
64/C. § (1) Az új közlekedési eszközök Közösségen belüli mentes értékesítése esetén ezen fejezet szerinti adózást nem lehet alkalmazni.
(2) A használt termékek, gyűjteményes tárgyak, régiségek Közösségen belülről történő beszerzése esetén nem kell adót fizetni, ha a vevő adóköteles kereskedő és a beszerzett termékek után a feladás, elfuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamban ezen fejezet szerinti szabályok alkalmazásával az adót megfizették, vagy ha a vevő nyilvános árverés szervezője és a termékek után a feladás, elfuvarozás megkezdésének tagállamában a nyilvános árverésre vonatkozó szabályok szerint az adót megfizették.
(3) A 14/A. §-t és a Közösségen belüli mentes értékesítésre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni azon termékek esetében, amelyre e fejezet szerinti adózást alkalmazzák."
56. § Az áfa-törvény 65. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"65. § (1) Az üzletek működéséről szóló jogszabály alapján utazási irodának minősülő adóalany által az e tevékenysége keretében az utas részére teljesített összes termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása egyetlen, belföldön teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősül, ha az adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett, belföldön van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található belföldön.
(2) E fejezet rendelkezéseit arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kell alkalmazni, amelyet az adóalany az utas részére saját nevében - az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló kormányrendeletben meghatározott utazási csomagként - teljesít, és amelyhez más adóalany által értékesített terméket és nyújtott szolgáltatást használ fel, hasznosít.
(3) E fejezet alkalmazásában a teljesítési időpont
a) kiutazásnál az utas visszaérkezésének napja,
b) beutazásnál az utolsó belföldön töltött nap,
c) rendezvényszervezésnél, illetve belföldi utazásnál a rendezvény, illetve a belföldi út utolsó napja.
(4) Mentes az adó alól az a szolgáltatás, amelyet az adóalany saját nevében, de az utas javára rendel meg, s amelyet az utas részére közvetlenül harmadik országnak minősülő területen teljesítenek. Abban az esetben, ha az adóalany által a saját nevében, de az utas javára megrendelt szolgáltatást csak részben teljesítik harmadik országnak minősülő területen, csak a szolgáltatás harmadik ország területén teljesített arányos része mentes az adó alól."
57. § Az áfa-törvény 66. §-a a következő (7)-(10) bekezdésekkel egészül ki:
"(7) Az árrés az utazási iroda választásától függően adó-megállapítási időszakra is számítható. Az adó-megállapítási időszak árrése az utas felé kiszámlázott összes termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint az utazási iroda által saját nevében az utas javára beszerzett - és a bevallás benyújtásáig beérkezett számlákban szereplő - termékek és szolgáltatások adóval növelt ellenértékének különbözete.
(8) Az (1) bekezdés szerinti árrésből az adó összegét a 44. § (2) bekezdése szerint kell meghatározni.
(9) Az (1) bekezdés szerinti adózás választása adóévre szól, amelyet az adózó köteles az adóhatóságnak bejelenteni. Választására vonatkozó nyilatkozatát, illetve annak megváltoztatását az adózás rendjéről szóló törvénynek a változás bejelentési kötelezettségről szóló előírásai szerint kell teljesítenie.
(10) Az önálló pozíciószámonként számított adózásról az adó-megállapítási időszak szerinti árrés adózásra történő áttérés esetén az adóalany az áttérést megelőző napon köteles azon szolgáltatások utáni adókötelezettségét megállapítani, amelyekre az áttérést megelőzően a pozíció szám szerinti számítást alkalmazta."
58. § Az áfa-törvény 66/A. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"66/A. § (1) A Tanács a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete szerinti közvetett képviselő (a továbbiakban: közvetett vámjogi képviselő) jogosult arra, hogy - amennyiben adóalany, és megfelel az adólevonás személyi feltételeinek - a 35. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott dokumentumok alapján levonja a 41. § (2) bekezdése alapján általa megfizetett adót, feltéve, hogy az e § szerinti számla kibocsátásával az adót a képviselt személyre áthárítja.
(2) Az (1) bekezdés szerinti számla kibocsátásának időpontja nem előzheti meg a közvetett vámjogi képviselő 21. § szerinti adófizetési kötelezettsége keletkezésének időpontját.
(3) A közvetett vámjogi képviselőnek az (1) bekezdés szerinti számla kibocsátásának napján adófizetési kötelezettsége keletkezik.
(4) A közvetett vámjogi képviselő (1) bekezdés szerinti adólevonási joga a számla kibocsátásának napján keletkezik.
(5) Az (1) bekezdés szerinti számla lehet bármilyen, adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat (irat), amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a közvetett vámjogi képviselő neve, címe és adószáma;
b) a képviselt személy neve, címe és adószáma;
c) a számla kibocsátásának kelte;
d) a vámjogi képviselet tényére való utalás;
e) a vámhatósági határozat beazonosításához szükséges adatok (így különösen a határozat száma, kelte);
f) az importált termék megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
g) a vámteher megnevezése és összege jogcímenként;
h) a fizetés módja, határideje;
i) a fizetendő összeg.
(6) A közvetett vámjogi képviselő az (5) bekezdés f) pontjában előírt feltételnek eleget tehet úgy is, ha az általa kibocsátott számlához mellékeli az importról szóló vámhatósági határozat másolatának hiteles példányát.
(7) Az (1)-(6) bekezdésben foglaltakon túl a közvetett vámjogi képviselő e törvény szabályai szerint jár el azzal, hogy a XI. fejezet szerinti alanyi adómentességet nem választhatja."
59. § Az áfa-törvény a következő XVI/B. fejezettel és 66/B. §-sal egészül ki:
"XVI/B. fejezet
A pénzügyi képviselőre vonatkozó különös szabályok
"66/B. § (1) Az a belföldön nyilvántartásba nem vett adóalany, aki (amely) a 40. § értelmében a belföldön keletkező adófizetési kötelezettsége tekintetében adófizetésre kötelezett, adózással kapcsolatos kötelezettségének teljesítésére és adólevonási jogának gyakorlására külön jogszabály szerinti pénzügyi képviselőt bízhat meg.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adóalany egyszerre csak egy pénzügyi képviselőt bízhat meg.
(3) Nem bízhat meg pénzügyi képviselőt az a harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany, amely kizárólag a 15. § (10) bekezdése szerinti elektronikusan teljesített szolgáltatásokat nyújt belföldön.
(4) A pénzügyi képviselő e törvény alkalmazásában az általa képviselt személy teljes körű megbízottjaként jár el. A pénzügyi képviselő saját nevében, megbízónként elkülönítetten, az egyes megbízókra egyébként irányadó általános szabályok szerint teljesíti a megbízóját terhelő kötelezettségeket, illetve gyakorolja a megbízóját megillető jogokat."
60. § Az áfa-törvény a következő XVI/C. fejezettel és 66/C-66/H. §-okkal egészül ki:
"XVI/C. fejezet
A befektetési célú arany forgalmazásának különös adózási szabályai
66/C. § Mentes az adó alól:
a) a befektetési célú arany értékesítése, ideértve az olyan arany alapú pénzügyi műveleteket is - így különösen az aranyban eszközölt kölcsönöket, swap-, határidős ügyleteket -, amelyek a befektetési célú arany megrendelőjét tulajdonosként való rendelkezésre jogosítják,
b) a befektetési célú arany Közösségen belüli beszerzése és importja,
c) a befektetési célú arany értékesítésében megbízója nevében és javára eljáró közvetítő szolgáltatása.
66/D. § (1) Az adólevonási jog gyakorlásának VIII. fejezetben meghatározott személyi és tárgyi feltételei teljesítése mellett az adóalany jogosult:
a) a befektetési célú arany beszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására,
b) az arany beszerzéséhez - beleértve a Közösségen belüli beszerzést, illetve importot is - közvetlenül kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására, feltéve, hogy azt később maga, vagy a nevében eljárva más befektetési arannyá alakítja át,
c) a részére teljesített, az arany formájának, súlyának vagy finomságának megváltoztatását célzó szolgáltatáshoz közvetlenül kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására, feltéve, hogy az arany későbbi értékesítése e fejezet alapján mentességet élvez.
(2) Az az adóalany, aki (amely) befektetési célú aranyat állít elő, vagy aranyat alakít át befektetési arannyá, jogosult levonni az illető arany előállításához vagy átalakításához közvetlenül kapcsolódó termékek vagy szolgáltatások beszerzése, Közösségen belülről történő beszerzése, vagy importja során rá hárított előzetesen felszámított adót.
66/E. § (1) Az az adóalany, aki (amely) tevékenysége során befektetési célú aranyat állít elő, vagy más aranyat befektetési célú arannyá alakít át, választhatja, hogy az e fejezet hatálya alá tartozó, adóalany részére teljesített termékértékesítései és szolgáltatásnyújtásai esetében is az általános szabályok szerint számítsa fel és vonja le az adót.
(2) Az (1) bekezdés szerinti választás lehetősége megilleti - e fejezet hatálya alá tartozó, adóalany részére teljesített termékértékesítései és szolgáltatásnyújtásai tekintetében - azt az adóalanyt is, aki általában ipari célokra értékesít aranyat.
(3) Amennyiben a befektetési célú arany értékesítője élt az (1)-(2) bekezdésben meghatározott jogával, úgy az ügyletben a megbízója nevében és javára eljáró közvetítő is jogosult arra, hogy az ügylethez közvetlenül kapcsolódó, a 66/C. § c) pontja szerint adómentes szolgáltatására is az általános szabályok szerint számítsa fel és vonja le az adót.
(4) Az adóalany az általános szabályok szerinti adózást adóév végéig választja, ettől adóév közben nem térhet el, azt valamennyi ezen fejezet szerinti értékesítésére alkalmaznia kell. Az adóalany az általános szabályok szerinti adózás választására vonatkozó nyilatkozatát, illetve annak megváltoztatását az adózás rendjéről szóló törvény szerint teljesíti.
66/F. § (1) Az adóalany köteles nyilvántartásaiban elkülönítetten kimutatni az e fejezet hatálya alá tartozó termékértékesítéseit.
(2) Az e fejezet hatálya alá tartozó termékértékesítésről kiállított bizonylatnak - az általános követelményeken felül - minden esetben tartalmaznia kell a megrendelő nevét és címét.
66/G. § A megmunkálandó arany, a 325 ezred vagy annál nagyobb tisztaságú félkész termék arany, vagy befektetési célú arany értékesítése esetén, amennyiben az adóalany ezen értékesítései tekintetében az általános szabályok szerinti adózást választotta, az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany fizeti, ha a terméket értékesítő adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén.
66/H. § (1) Nem tartoznak a 66/C. §-ban meghatározott adómentes termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások alá a következő ügyletek:
a) befektetési célú arany belföldi értékesítése azon adóalanyok között, akik a külön törvényben szabályozott nemesfémpiac tagjai,
b) befektetési célú arany belföldi értékesítése a külön törvényben szabályozott nemesfémpiac tagja és egy olyan adóalany között, aki nem tagja a nemesfémpiacnak.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén az adóalany adófizetési kötelezettségének felfüggesztésére van lehetőség, nyilvántartási kötelezettsége nincs.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén a 66/G. § szerinti fordított adózásnak van helye. Ezen termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén a nemesfémpiac tagja köteles megfizetni az adót, amennyiben a nemesfémpiac tagjának nem minősülő személyt egyébként bejelentkezési kötelezettség belföldön nem terheli."
61. § Az áfa-törvény 70/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"70/A. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás tárgykörében összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Közösség tagállamai forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK (hatodik) irányelvvel és 2004. január 1. napjáig hatályba lépett valamennyi módosításával."
62. § (1) Az áfa-törvény 71. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben meghatározza
a) azokat a területeket, tevékenységi ágakat, amelyekben a nyugtaadási kötelezettség kizárólag az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép vagy taxaméter (a továbbiakban együtt: pénztárgép) alkalmazásával teljesíthető, valamint
b) azokat a feltételeket, amelyek mellett a számla, egyszerűsített számla kibocsátását a felek megállapodása alapján a vevő, vagy harmadik személy végzi."
(2) Az áfa-törvény 71. §-ának (9)-(10) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(9) Az adóhatóság felhatalmazást kap arra, hogy az e törvény rendelkezései alapján le nem vonható, az alább meghatározott tevékenysége keretében harmadik ország területére kifuvarozott, kiküldött és ott szétosztott termékek beszerzésére (ide nem értve a személygépkocsit, és az annak üzemeltetéséhez használt üzemanyagot) jutó előzetesen felszámított adó visszatérítését indokolt kérelemre saját hatáskörben, méltányosságból engedélyezze olyan társadalmi szervezet, egyház, az egyház önálló képviselettel rendelkező szervezeti egysége (ide nem értve az egyházi fenntartású közcélú intézményt) és alapítvány részére, amely az alábbi feltételeknek együttesen megfelel:
a) magánszemélyek széles körét érintő szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi, terület- és településfejlesztési feladatok ellátását szolgálja, és az adóvisszatérítés iránti kérelem benyújtásának évét megelőzően legalább egy évvel korábban ilyen tevékenységet folytató szervezetként nyilvántartásba vették,
b) sem alapszabálya, illetőleg a szervezetet létrehozó más szabályzat, okirat alapján, sem pedig ténylegesen nem törekszik nyereség elérésére, az ennek ellenére esetleg keletkező nyereséget nem osztja fel, hanem azt az a) pont szerinti tevékenység fenntartására, javítására, bővítésére fordítja, valamint
c) vezetője, igazgatást ellátó, valamint az igazgatásában közreműködő személyek részére pénzbeni vagy természetbeni ellenszolgáltatást (ideértve a költségtérítést is) nem nyújt, és ezek a személyek, valamint hozzátartozóik sem közvetlenül, sem közvetetten nem élveznek előnyt a szervezet működéséből. E pont alkalmazásában nem minősül ellenszolgáltatásnak a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú melléklete szerinti adómentes bevétel;
(10) A (9) bekezdés c) pontjában foglalt feltétel nem vonatkozik arra az esetre, ha a visszatérítés iránti kérelmet szociális vagy egészségügyi feladatot ellátó, kiemelkedően közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett alapítvány, társadalmi szervezet nyújtja be."
(3) Az áfa-törvény 71. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
"(11) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy az informatikai és hírközlési miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg az elektronikus számla kibocsátásával, megőrzésével és adóügyi kezelésével kapcsolatos szabályokat."
63. § Az áfa-törvény az e törvény 1. számú melléklete szerinti 9. számú melléklettel egészül ki.
64. § Az áfa-törvény 3. számú melléklete e törvény 2. számú melléklete szerint módosul.
65. § Az áfa-törvény 4. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerinti II. résszel egészül ki, egyidejűleg a II. rész jelölése III. részre változik.
Záró rendelkezések
66. § (1) E törvény a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján lép hatályba, rendelkezéseit azokban az esetekben kell alkalmazni először, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog a hatálybalépést követően keletkezik.
(2) Az áfa-törvényben euróban meghatározott értéket a forintra történő átváltás során a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamának alapulvételével, a matematikai szabályok szerint százezer forintra kerekítve kell megállapítani.
67. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa-törvény 4. §-ának (4) bekezdése, 9/B. §-a, 13. § (1) bekezdésének 18. pontja, 16. §-ának (3) bekezdése, az 5. §-a (2) bekezdésében a "szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött" szövegrész, a 44. § (1) bekezdésében a " ,számlát helyettesítő okmányban" szövegrész, a (4) bekezdésében a " ,számlát helyettesítő okmányon" szövegrész, az (5) bekezdésében az " és a számlát helyettesítő okmányban" szövegrész, a 45. §-ának (1) bekezdésében az "és számlát helyettesítő okmány" valamint az " és számlát helyettesítő okmányt" szövegrész, a (2) bekezdésében az " és számlát helyettesítő okmánynak", az " és számlát helyettesítő okmány" szövegrész, a (3) bekezdésében az " és számlát helyettesítő okmány" szövegrész hatályát veszti.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa-törvény 52-54. §-ai hatályukat vesztik azzal, hogy azon adóalanyok tekintetében, akik (amelyek) 2004. évre ezen §-ok szerinti különleges adózási módot választották, azt 2004. december 31-ig továbbra is alkalmazni kell.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa-törvény 40. §-ának (1) bekezdésében a "(2)-(4) bekezdésekben" szövegrész helyébe a "(2)-(10) bekezdésekben" szövegrész, az 58. §-ának (1) bekezdésében a "4. számú melléklet I. része" szövegrész helyébe a "4. számú melléklet I. és II. része" szövegrész, az 58. §-ának (2) bekezdésében a "4. számú melléklet II. részének" szövegrész helyébe a "4. számú melléklet III. részének" szövegrész lép.
68. § (1) Általános forgalmi adó fizetési kötelezettség keletkezik Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően azon közösségi státusszal rendelkező, illetve közösségi származó termékek szabadforgalomba bocsátása esetén, melyeket Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően helyeztek aktív feldolgozási eljárás, passzív feldolgozási eljárás, vámraktározási eljárás, ideiglenes behozatal, vámfelügyelet melletti feldolgozás, árutovábbítási eljárás, vámszabadterületi eljárás, vagy átmeneti megőrzés eljárások valamelyike alá.
(2) Az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a termék vámjogi sorsának rendezéséről szóló határozat közlésének napja.
(3) Az adó alapját az áfa-törvény 27. §-a alapján kell megállapítani.
(4) Az adó fizetésére kötelezett személy: a termék tulajdonosa, ennek hiányában, illetve külföldi illetőségű, belföldön áfa alanyisággal nem rendelkező tulajdonos esetén a Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának időpontjáig hatályos vámjogszabályok szerinti vámfizetésre kötelezett személy.
(5) Nem adóalany személy, szervezet és kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végző adóalany esetén az (1) bekezdés szerinti fizetendő adót a vámhatóság állapítja meg és veti ki, egyéb, belföldön nyilvántartásba vett adóalany az (1) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettségét önadózással rendezi.
(6) E §-ban nem szabályozott kérdésekben az áfa-törvénynek a termékimportra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
69. § A 7/A. § (3) bekezdésének alkalmazásában 2003. évre, valamint 2004. január 1-től április 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan a Közösség más tagállamából történő beszerzés alatt azt a termékimportot kell érteni, amely olyan államból érkezik, amely Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásának napján annak tagállamát képezi.
70. § Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. XCI. törvény 211. § (2) bekezdésének alkalmazásában a kiléptetéssel esik egy tekintet alá az engedélyezett címzett, vagy a külföldi vámhatóság visszaigazolása arról, hogy a kiléptetés szándékával végleges rendeltetéssel külföldre történő szállítás alatt álló termék, amelynek kiviteli ellenőrzése megtörtént, de belföldről a vámhatóság által igazolt módon nem lépett ki, a rendeltetési helyére megérkezett.
1. számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
"9. számú melléklet az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényhez
A. Az egyes tagállamok alábbi területei nem részei az ország területének:
Helgoland szigete,
Büsingen területe;
Ceuta,
Melilla,
Kanári szigetek;
Livigno,
Campione d'Italia,
a Lugano-tó olaszországi vizei;
a tengerentúli megyék;
Αγιο Ορος (Athosz-hegy).
B. A 13. § (1) bekezdés 27. pontjában foglaltaktól eltérően a Francia Köztársasággal, a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával kötött egyezmények és szerződések tekintetében a Monacói Nagyhercegség és a Man-sziget ezen törvény alkalmazásában nem minősülnek harmadik ország területének. A Monacói Nagyhercegség területéről kiinduló, vagy oda irányuló ügyletek úgy kezelendőek, mintha azok a Francia Köztársaság területéről indulnának ki, vagy oda irányulnának, a Man-sziget területéről kiinduló, vagy oda irányuló ügyletek pedig úgy kezelendőek, mintha azok Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság területéről indulnának ki, vagy oda irányulnának."
2. számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
1. Az áfa-törvény 3. számú melléklete I. részének 2. pontja a következő d)-e) alpontokkal egészül ki:
/2. A levonási hányad 1. pont szerinti kiszámításakor:/
"d) amennyiben a c) pont alapján a 2. számú melléklet 8. pontjaiban meghatározott szolgáltatásnyújtás nem eseti jellegű, hanem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységgel szoros összefüggésben van, és az ebből származó bevétel meghaladja az összes bevétel 10%-át, a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében a nevező értékét növeli az említett szolgáltatásból származó bevételből a számviteli törvény által meghatározott pénzügyi műveletek bevételei között elszámolt értéknek megfelelő összeg. A számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében az említett szolgáltatásból származó bevételből a nevező értékét növelő összeget a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalanyra vonatkozó előírás szerint kell megállapítani.
e) a számláló értékét növeli az adóalany 2. számú melléklet 6. pontjában felsorolt szolgáltatásának ellenértéke akkor, ha azt az e törvény 32. § (4) bekezdésének megfelelően nyújtja."
2. Az áfa-törvény 3. számú mellékletének I. része a következő 5-6. pontokkal egészül ki:
"5. Amennyiben az adóalany termékértékesítésének és szolgáltatásnyújtásának tárgyévi ellenértéke valamely ügylet tekintetében - különösen meghiúsult ügyletek vagy utólagos árengedmények következtében - utólag és jelentős mértékben változik, az adóalany köteles a tárgyévi levonási hányadot újraszámítani, és a tárgyévben levonásba helyezett adó összegét módosítani. Jelentős mértékű változásnak minősül
6. Ha az adóalany az előző pontban előírt kötelezettségét az adóév utolsó adóbevallási időszakáról szóló bevallásában nem teljesítette, ezt önellenőrzési pótlékmentesen az adóévet követő év február 15-ig elvégzett önellenőrzéssel korrigálhatja."
3. számú melléklet a 2004. évi ... törvényhez
"II. rész
A mezőgazdasági tevékenységek körében nyújtott szolgáltatások köre és a kompenzációs felár mértéke
|
Sor- |
Megnevezés |
SZJ-szám |
A kompenzációs felár mértéke a szolgáltatási díj %-ában |
|
1. |
talajművelés, aratás, cséplés, préselés, szüretelés, betakarítás, vetés és ültetés |
SZJ 01.41.11.0-ból |
7 |
|
2. |
mezőgazdasági termékek csomagolása és piacra történő előkészítése, mint például mezőgazdasági termékek szárítása, tisztítása, aprítása, fertőtlenítése és silózása |
SZJ 01.41.11.0-ból, 74.70.11.0-ból |
7 |
|
3. |
mezőgazdasági termékek tárolása |
SZJ 63.12-ből |
7 |
|
4. |
szarvasmarha gondozása, tenyésztése és hízlalása |
SZJ 01.42.10.0-ból |
7 |
|
5. |
mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy halgazdasági vállalkozásokban alkalmazott eszközök mezőgazdasági célokra történő bérbeadása |
SZJ 71.31.10.0-ból, 71.34.10.1-ből, 01.41.11.0-ból |
7 |
|
6. |
műszaki segítségnyújtás |
7 |
|
|
7. |
gyomirtás és mezőgazdasági kártevők irtása, növények és földek permetezése |
SZJ 01.41.11.0-ból, 01.41.12.0-ból |
7 |
|
8. |
mezőgazdasági, erdőgazdálkodási öntöző berendezések üzemeltetése |
SZJ 01.41.11.0-ból, 01.41.12.0-ból, 02.02.10.0-ból |
7 |
|
9. |
vízlecsapoló berendezések üzemeltetése |
7 |
|
|
10. |
fák nyesése és kivágása, valamint egyéb mező- és erdőgazdálkodási szolgáltatások |
SZJ 01.41.11.0-ból, 01.41.12.0-ból, 02.02.10.0-ból |
7" |
INDOKOLÁS
az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
Az Európai Unió a hozzáadott érték típusú forgalmiadó-rendszerek harmonizálásának szabályait - több módosítással együtt - a 77/388. (EGK), ún. 6. áfa-irányelvben foglalta össze. Bár sok esetben széles körben biztosít a tagállamoknak szabad kezet egyes adózási részletszabályok kialakításában, vannak (különösen a besorolások tekintetében) kötelező rendelkezései is.
Mivel a hazai áfa-törvény jelenlegi harmonizáltsági szintje példa értékű, abban átfogó változtatás csak a belpiaci szabályok átvétele miatt indokolt. Természetesen az átfogó módosítással lehetőség nyílik kisebb jelentőségű pontosítások átvezetésére, a működés tapasztalatai alapján legális kiskapuk bezárására, valamint a hazai vállalkozások versenyképességének javítása érdekében az eddigi adólevonási jog liberálisabb érvényesíthetőségére.
A 6. áfa-irányelv rendelkezései jórészt a belpiaci szabályok miatt - változásokat eredményeznek az áfa-törvény egyes részterületein. Ezek közül az áfa alapú befizetést érintő változásokat a 2003. évben elfogadott, az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvény tartalmazza, és 2004. január 1-jétől léptette hatályba. Az alábbi módosításoknak közvetlen EU-s vagy hazai költségvetési összefüggései nincsenek, de az adónem harmonizáltsága érdekében nélkülözhetetlenek.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás napjával kötelező átvennünk azokat az ún. belpiaci szabályokat, amelyek a tagállamok közti áruforgalom és szolgáltatásnyújtás általános forgalmi adóztatásának harmonizációját jelentik. A módosítás leglényegesebb eleme a tagállamok áruforgalmában az eddig megszokott termékimport-termékexport felváltása az önbevallással rendezendő, célország szerinti adózás elvével. (A csatlakozás után a vámhatóság tehát nem lépteti ki a más tagállamba szállítandó árut, hanem fő szabályként a hazai adóalany eladó áfa nélkül értékesít, és a más tagállambeli adóalany vevő önbevallással fizeti meg az ott előírt áfa-terhet. A természetes személy nem adóalanyok - ugyancsak fő szabályként - a vásárlás helye szerinti áfát fizetik.) Ezzel az áruk tagországi adóalanyok közötti forgalma nem kerül hátrányosabb helyzetbe, mintha a vevő helyben vásárolt volna. (Az Unión kívüli területről érkező importra, oda irányuló exportra a jelenlegi szabályok lényegében változatlan formában maradnak fenn.)
A szolgáltatások esetében is kettősség lesz: az Unión kívüli ügyletekre a már megszokott szabályok érvényesek, a tagállamok egymás közti tranzakcióinál azonban különös szabályok lesznek irányadók.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás során alapvető követelmény, hogy az áruk és szolgáltatások szabad áramlását adózási oldalról is biztosítsuk. Ehhez át kell vennünk az Uniónak a hozzáadott érték típusú forgalmiadó-rendszerek harmonizálásáról szóló direktíváit a csatlakozási tárgyalásokon elfogadott eltérésekkel.
Önmagában az áfa-rendszer harmonizációja nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gazdálkodók zökkenőmentesen, versenyhátrány nélkül tudjanak részt venni az Unión belüli külkereskedelemben. A levonási jog érvényesíthetőségénél számíthatnak könnyebbségre, hogy versenyképességük javulhasson (lehetővé válik a magáncélú és az adóalanyiságot eredményező tevékenységhez kapcsolódó beszerzések közti arányosítás, az egyébként tárgyi adómentes pénzügyi szolgáltatásoknál is lehet áfa-levonási jogot érvényesíteni, ha a megrendelő Unión kívüli illetőségű, a távmunkahelyek kiépítésének költségeinél az áfa arányos része levonható, stb.).
Részletes indokolás
1.§-hoz
A törvény személyi hatályát a Javaslat kiterjeszti az adóalanyokon túl az adó megfizetésre kötelezett személyekre, mivel a csatlakozást követően a Közösségen belüli beszerzések tekintetében, illetve import esetében a nem adóalanyok is adófizetésre kötelezettek, más, az adóalanyokra egyébként vonatkozó kötelezettség azonban nem terheli őket, azonban az adólevonási joggal sem élhetnek.
2.§-hoz
Tekintettel arra, hogy az Európai Unió vámhatárok nélküli, egységes belső piacot alkot, az Unió másik tagállamából megvásárolt termékekre a továbbiakban nem a termékimport, hanem a Közösségen belülről történő termékbeszerzés szabályai vonatkoznak, így a Javaslat a tárgyi hatályt ennek megfelelően bővíti.
3.§-hoz
A Javaslat változatlanul megőrzi a közös tulajdon-közös használat alapján fennálló adóalanyiság intézményét. Pontosítja azonban az adóalanyisághoz fűződő jogok és kötelezettségek gyakorlására jogosult személyét abban az esetben, ha a tulajdonostársak annak személyéről nem rendelkeztek. Ennek megfelelően kijelölés hiányában a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetén pedig az adóhatóság által kijelölt személy tekintendő a tulajdonközösség képviselőjének.
Az új közlekedési eszköz másik tagállamba történő értékesítése esetén mindig a célország szerinti adóztatás elve érvényesül, függetlenül az értékesítő, illetve a beszerző adójogi státusától, vagyis a közlekedési eszközt beszerző személynek, szervezetnek saját tagállamában ezen beszerzés után mindenképpen adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az egyébként nem áfa alany személyek, szervezetek adóalanyiságának megteremtése ezen értékesítésük tekintetében egyrészt az adóhalmozódás elkerülését szolgálja (levonási jog illeti meg őket a továbbértékesítéskor).
4.§-hoz
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás következtében megszűnnek a tagállamok közötti vámhatárok, ezáltal annak a lehetősége is, hogy a vámhatóság kivetéssel állapítsa meg az adót ezen beszerzések után. Áfa alanyok tekintetében a kivetést az önbevallás váltja fel a csatlakozást követően. Önbevallással kell továbbá rendezni a Közösségen belülről történő beszerzés után fizetendő áfát az egyébként nem áfa alany jogi személyeknek is meghatározott beszerzési értékhatár felett. Azonban a nem áfa alany jogi személyek nem válnak adóalannyá, csupán adófizetésre kötelezettekké. Adófizetésre kötelezett továbbá új közlekedési eszköz Közösségen belülről történő beszerzése tekintetében a természetes személy is. A Javaslat továbbá egyértelművé teszi, hogy termékimport után a nem adóalany személy, szervezet is adófizetésre kötelezett, valamint az a nem adóalany személy, szervezet is, aki (amely) olyan bizonylatot bocsát ki, mely áthárított adót tartalmaz.
5.§-hoz
Az irányadó 6. áfa irányelv értelmében a megrendelő által rendelkezésre bocsátott anyagokból történő más termék létrehozása termékértékesítésnek minősül, amennyiben annak alapja építési szerződés. Ezért a Javaslat a korábbi szabályozástól eltérően a termékértékesítés tényét a vállalkozási szerződésekről leszűkíti az építési szerződésekre.
A Javaslat megváltoztatja az apport áfa-rendszerbeli kezelését is. A hatályos szabályozás alapján az apport ellenérték nélküli átadásnak minősül, ebből következően egyrészt feltételes adóztatási pontot jelent (azaz csak akkor keletkezik az apportálónál áfa fizetési kötelezettség, ha az apportált termékhez levonható adó kapcsolódott), másrészt adóalapnak a forgalmi érték tekintendő, amely lehetőséget ad a felek, vagy akár a könyvvizsgáló által megállapított, a cégbíróság által elfogadott érték felülvizsgálatára az áfa kötelezettség megállapításakor. A gyakorlatban e téren tapasztalható bizonytalanságok megszüntetése érdekében a Javaslat ellenérték fejében létrejött ügyletként kezeli az apportot, így az áfa alapja főszabály szerint a felek által meghatározott értékhez igazodik.
A Javaslat egyértelműsíti a zálogszerződés alapján átadott termékek utáni adókötelezettséget. Az új értékesítési pont (zálogjog alapítása az adóalany zálogtárgy-tulajdonos és a zálogjogosult között) nevesítésével a hatályos szabályozásban kizárólag a termékértékesítés főszabályából következő tényállás jelenik meg a törvényben.
6.§-hoz
Import esetében az adófizetési kötelezettség keletkezése független volt attól, hogy a termékimport értékesítés következménye volt-e. A vámhatárok lebomlásával ez az elv a Közösségi szabályozásban fennmarad, vagyis a saját tulajdonban lévő termék tagállamok közötti "mozgatása" adóztatandó tényállást keletkeztet, azokkal a kivételekkel, melyek a termékimport esetén is adómentességet jelentettek volna (pl. ideiglenes behozatal), vagy amelyek a teljesítési helyre vonatkozó szabályokból következően értelemszerűen adódnak. Így nem keletkezik adófizetési kötelezettség a saját tulajdonban lévő terméknek egy másik tagállamba történő elszállítása után, amennyiben a termék egy fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék, vagy arra a távértékesítés szabályai vonatkoznak, vagy olyan termék, amelyet nemzetközi repülő-, vonat-, vagy hajójáratok fedélzetén szándékoznak értékesíteni. Nem keletkezik adófizetési kötelezettség továbbá, ha a fuvarozott termék termékexportot, vagy azzal egy tekintet alá eső termékértékesítést, vagy Közösségen belüli adómentes értékesítést valósít meg, illetve, ha a terméket megmunkálás céljából viszik át másik tagállamba, és azt követően visszahozzák, vagy azzal végeznek el munkát és visszahozzák, vagy ha egyébként ideiglenes behozatali jogcím vonatkozna a termékre, amennyiben a behozatal import jogcímén történne (pl. kiállításra kiviszik a terméket és visszahozzák). Ez a rendelkezés biztosítja részben azt is, hogy amennyiben az importált terméket nem abban a tagállamban bocsátják vámjogi szabad forgalomba, amelyben ténylegesen használják, fogyasztják, akkor is a fogyasztás helye szerinti tagállamban, az ott érvényes adómértékkel kell az adót megfizetni.
7.§-hoz
Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával megszűnnek a tagállamok közötti vámhatárok, ezáltal a tagállamok közötti áruforgalom vámhatóság által történő ellenőrzésének, és az import áfa vámhatóság által történő beszedésének lehetősége. A tagállamok közötti áruforgalom tekintetében ezért a kivetéses adózás helyett az önadózás lép, vagyis az adóalanyoknak, és meghatározott esetben a nem adóalany személyeknek, szerveknek a másik tagállamból vásárolt termék után be kell vallaniuk és meg kell fizetniük az áfát. Éppen ezért a Javaslat egy új fogalmat vezet be, az ún. Közösségen belülről történő beszerzés fogalmát, ez esetben kell ugyanis a vevőnek a belföldi adót bevallani és megfizetni.
Beszerzés címén adófizetési kötelezettséget keletkeztet tehát az az ügylet, ha egy belföldön nyilvántartásba vett adóalany egy másik tagállambeli adóalanytól vásárol terméket, és a termék igazoltan elhagyja az eladó tagállamát. Ez alól azonban vannak kivételek a termékértékesítés típusától, illetve az értékesítő, vagy a beszerző fél adózói státusától függően.
A termékértékesítés típusától függő kivétel a távértékesítésre vonatkozó szabályozás alá tartozó, és a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékeket érinti, ilyen termékek tagállamon átnyúló értékesítésére nem a Közösségen belüli beszerzés szabályait kell ugyanis alkalmazni. Nem minősül továbbá Közösségen belüli beszerzésnek, tehát nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget az az eset, ha az értékesítő fél a saját tagállamának joga szerint alanyi adómentességet élvez. És végezetül, nem minden esetben minősül Közösségen belüli beszerzésnek, ha a beszerző fél kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végző adóalany (alanyi adómentességet választott, vagy kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végez), illetve mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany. Ez az adóalanyi kör más tagállamból történő beszerzései vonatkozásában a nem adóalany jogi személyekkel esik egy tekintet alá.
Az előbb említett adóalanyi kör, illetve a nem adóalany jogi személy más tagállamból történő termékbeszerzése akkor minősül Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek, és keletkeztet belföldön adófizetési kötelezettséget, ha a szóban forgó személy, szervezet más tagállamból beszerzett termékeinek adó nélkül számított összesített értéke éves szinten a tárgyévben és a tárgyévet megelőző adóévben a 10 000 eurónak megfelelő forintot meghaladta. Amennyiben az előbb meghatározott beszerzések összértéke időarányosan számítva ezt az értékhatárt bármelyik évben meghaladta, a beszerző adóalanynak, illetve nem adóalany jogi személynek a beszerzése után adófizetési kötelezettsége keletkezik. Tekintettel arra, hogy az új közlekedési eszközök és a jövedéki adó hatálya alá tarozó termékek más tagállamból történő beszerzésének esetére eltérő szabályok vonatkoznak, ezen termékek beszerzésének értékét figyelmen kívül kell hagyni a 10 000 eurós értékhatár számításánál.
Ez a különleges jogállású adóalanyi kör, illetve a nem adóalany jogi személyek dönthetnek úgy is, hogy ezen 10 000 eurónak megfelelő forint értékhatár alatt megfizetik az adót a másik tagállamból történő beszerzéseik után. Ezen választásukat az adóhatósághoz be kell jelenteni, és ettől két évig nem térhetnek el.
Az új közlekedési eszköz beszerzése - függetlenül attól, hogy a beszerző fél adóalany, különleges jogállású adóalany, vagy nem adóalany személy, szervezet (tehát magánszemély is - minden esetben Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősül, tehát - amennyiben a közlekedési eszköz belföldre kerül - az adót a beszerző félnek Magyarországon kell megfizetnie, a magyar adómértékkel.
Jövedéki termékek másik tagállamból történő beszerzése esetén szintén nem kell figyelembe venni a 10 000 eurónak megfelelő forint küszöbértéket a különleges jogállású adóalanyok, illetve nem adóalany jogi személyek esetében, ugyanis ez esetben az adót belföldön kell megfizetni, amennyiben a jövedéki adófizetési kötelezettség is belföldön keletkezik.
Nem minősülnek Közösségen belülről történő beszerzésnek azon esetek, melyekben a termékértékesítés, ha az belföldi felek között jönne létre, adómentességet élvezne (ideértve az utólagos adóvisszatérítéssel történő adómentesítést is). Így nem minősül Közösségen belülről történő beszerzésnek, ha nemzetközi közlekedésben résztvevő légijármű, tengeri hajó, ezek alkatrészeinek, valamint ezek ellátására szolgáló termékek beszerzése történik, illetve ha a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai szereznek be terméket (kivéve az új közlekedési eszközt) másik tagállamból. Nem keletkezik adófizetési kötelezettség Közösségen belüli beszerzés jogcímén meghatározott termékek másik tagállamból való beszerzése után, amennyiben az a NATO szükségleteit szolgálja.
A 6. áfa irányelv további kisegítő rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha a terméket harmadik országból hozzák be a Közösség területére nem adóalany jogi személyek, annak érdekében, hogy a beszerzés a Közösségen belül abban a tagállamban adózzon, ahol azt ténylegesen használják, fogyasztják, melyet természetesen a Javaslat is átvesz.
A Javaslat bizonyos kivételekkel termékértékesítésnek minősít azt is, ha az adóalany az adóalanyisága körében használt terméket az egyik tagállamból a másik tagállamba átszállítja. Ezért a termékértékesítés inverzeként meg kellett határozni, hogy minden olyan esetben, amikor egy ügylet az egyik tagállam vonatkozásában termékértékesítésnek minősül, az termékbeszerzésnek minősüljön a másik tagállam szemszögéből. Továbbá a Javaslat szabályozza azt az esetet, hogy ha a Magyar Honvédség a NATO csapat részeként másik tagállamban adómentesen szerez be terméket, majd azt belföldre behozza, akkor ez után adófizetési kötelezettség keletkezik, amennyiben erre az esetre nemzetközi szerződés alapján nem vonatkozna az import esetén vám- és adómentesség.
8.§-hoz
A Javaslat újra rendszerezi a szolgáltatásnyújtás fogalmát, és egy §-ban határozza meg azokat, függetlenül attól, hogy ellenérték fejében, vagy ellenérték nélkül nyújtják azokat. Ezen túlmenően a szolgáltatásnyújtás köre a vonatkozó irányelvvel összhangban bővül, azaz adófizetési kötelezettséget keletkeztet az a tény, ha az adóalany adót vont le olyan szolgáltatással kapcsolatban, melyet saját maga számára nyújt.
9.§-hoz
A Javaslat a szolgáltatásnyújtásként nem adóztatandó tényállások kapcsán egyrészt pontosítja, hogy a készpénzzel vagy készpénzhelyettesítő eszközzel történő fizetés csak akkor nem adóztatandó, ha azt névértéken fogadják el (ebből következően a nem névértéken vásárolt érmék értékesítése adókötelezettség alá esik), másrészt - mivel az értelmező rendelkezések között új elemként megjelenik a közcélú adomány fogalma - az annak megfelelő ügylet sem tekintendő szolgáltatásnyújtásnak.
10.§-hoz
A Javaslat lényegében egységesíti az áfa-törvénynek a jogutódlással történő megszűnésre vonatkozó eseteit azzal, hogy egyértelműsíti, mind az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulás keretében, mind pedig a mezőgazdasági őstermelő tevékenységét folytató özvegy, örökös, törvényes képviselő részére történő vagyonátadás - a törvényben meghatározott feltételek mellett - mentesül az áfa fizetési kötelezettség alól. A Javaslat továbbra is megőrzi azon, a hatályos szabályozásban érvényesülő elvet, hogy az átadott vagyon részét nemcsak termékek, hanem az áfa-törvény szerint szolgáltatásnak minősülő jogok is képezhetik.
11.§-hoz
Termékimport a csatlakozás után a Közösség területén kívülről a Közösség területére behozott termékek esetében történik. Tekintettel arra, hogy a Közösség forgalmi adó szempontjából vett területe és vámterülete nem teljes mértékben egyezik meg egymással, tehát van olyan terület, mely a Közösség vámterületét képezi, de harmadik ország területének minősül a forgalmi adózás szempontjából, termékimportnak minősülnek az ezen területekről behozott termékek is.
12.§-hoz
Termékexportról a csatlakozás után már csak a Közösségen kívülre eladott és kifuvarozott termékek esetében beszélhetünk, mivel a másik tagállamba értékesített termékekre a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó szabályozást kell alkalmazni. A termékexport tényállásához továbbra is szükséges, hogy a termék a vámhatóság által igazolt módon, az értékesítés következményeként elhagyja a Közösség területét. Változatlan feltételként fennáll, hogy a terméknek harmadik országba a teljesítés időpontját magába foglaló hónap végét követő három hónapon belül ki kell lépnie. Az uniós előírások következtében új elemként jelenik meg ugyanakkor, hogy nem tekinthető termékexportnak azon közlekedési eszköz (különösen a sportrepülőgép, sporthajó) alkatrésze, felszerelése, üzemeltetéséhez használt terméknek harmadik ország területére történő értékesítése, mely a vevő adóalanyiságán kívüli célt szolgál.
13.§-hoz
A Javaslat értelmében a termékexporttal egy tekintet alá esnek, ezáltal adólevonási jog mellett mentesek a bizonyos külföldi elemet magába foglaló termékértékesítések és szolgáltatások, melyek az alábbiak.
Ez eddigi szabályozástól eltérően a Javaslat nevesíti, hogy mentes a külföldi megrendelő részére, a megrendelő tulajdonában maradó terméken, anyagon végzett megmunkálás, feldolgozás, amennyiben a termék a bérmunkát követően a vámhatóság által igazolt módon harmadik ország területére kerül. Az eltérés a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a külföldi részére történő bérmunka abban az esetben lehetett mentes, ha az értékesítés termékértékesítésnek minősült, és termékexportként adózott.
Némileg változik a nemzetközi közlekedésben résztvevő közlekedési eszközökhöz kapcsolt mentesség. A Javaslat értelmében ugyanis nem a tranzitterületre kiléptetett termék, illetve a tranzitterületen értékesített termék az adómentes, hanem a túlnyomórészt a nemzetközi közlekedésben résztvevő repülőgép, a tengeri hajó, a hadihajó értékesítése, valamint ezek alkatrészeinek, felszereléseinek értékesítése, ezek bérbeadása, javítása, karbantartása, valamint ezek üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás.
Változatlanul adómentes marad az Észak-atlanti szerződés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői részére értékesített üzemanyag, illetve a NATO Biztonsági Beruházási program keretében történő termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások. Ugyancsak adómentes a termékexportot és termékimportot megvalósító teherközlekedés, még akkor is, ha ezeket másik tagállamban teljesítik. Termékexport és termékimport esetében azonban nem csak az ezeket megvalósító teherközlekedés adómentes, hanem adómentessé válnak azok a szolgáltatások, melyek közvetlenül kapcsolódnak a termékexporthoz, illetve amelyek igazoltan beépülnek a termékimport adóalapjába. Nem vonatkozik ez a mentesség ugyanakkor azokra a szolgáltatásokra, melyek tárgyi adómentességet élveznek (pl. biztosítás).
Új elemként jelenik meg az adómentes körben a Központi Bankok részére történő arany értékesítése, illetve a fentebb felsorolt termékértékesítések szolgáltatásnyújtások közvetítésében való közreműködés. A mentesség alól azonban kivételt képez az utazási ügynök közvetítői tevékenysége, ha az az utas nevében és javára történik, és a közvetített szolgáltatást másik tagállamban teljesítik.
14.§-hoz
Magyarország derogációt kapott a nemzetközi személyszállítás adómentességére, így a csatlakozást követően is fenntarthatja a külföldre (Közösségen belülre és kívülre egyaránt) irányuló, illetve onnan induló személyszállítás esetén az adómentességet.
Ezen túlmenően a 77/388/EGK irányelv értelmében a tagállam döntésétől függően bizonyos vámeljárásokhoz mentességeket kapcsolhat. A Javaslat amennyiben lehetséges követi a jelenlegi nemzetközi ügyletekhez társított mentességek rendszerét. Így mentes a közvámraktárba, vámszabadterületre, vámszabadraktárba történő termékértékesítés, illetve ha a terméket az értékesítés közvetlen következményeként vámraktározási vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás alá vonják, illetve azok a termékértékesítések, mely során a termék a felsorolt eljárások valamelyike alatt marad. Új elemként jelenik meg, hogy a jövedéki termék importja esetén, annak jövedéki adóraktárba történő betárolása esetén az import mentes az áfa alól, valamint mentes annak a terméknek az értékesítése is, mely külső közösségi árutovábbítási eljárás, illetve a teljes vámmenteséggel járó ideiglenes behozatali eljárás alatt áll. Ehhez kapcsolódóan mentes az adó alól az a teherközlekedés is, mely az előbb részletezett értékesítéseket valósítja meg, illetve a vámszabadterületen, vámszabadraktárban vagy a vámraktárban történő raktározás.
Némileg átalakul a repülőtereken (tranzitterületeken) található üzletek adójogi helyzete. A repülőtéren található üzletek ugyanis belföldről nem szerezhetnek be a 6-os direktívával összhangban adómentesen terméket, és csak azoknak az utasoknak értékesíthetnek adómentesen, akik elhagyják a Közösség területét. Az adómentesség kiterjed továbbá azokra a nemzetközi (Közösségen belüli is) repülőgép- vagy hajó fedélzetén történő termékértékesítésekre is, mely a fedélzeten elfogyasztható termékekre irányul.
15.§-hoz
Az értelmező rendelkezéseket a Javaslat több ponton módosítja. Ennek keretében az apport áfa-rendszerbeli kezelésével összefüggésben módosul az ellenérték fogalma, amely alatt apport esetén a könyvvizsgáló által elfogadott értéket, annak hiányában pedig a tagot terhelő nem pénzbeni hozzájárulás értékét kell érteni; a termékértékesítés tárgyát képező birtokba vehető dolog fogalmánál egyértelművé válik, hogy az csak a névértéken elfogadott pénzt nem foglalja magában (azaz a névértéktől értérő értéken átadott érme termékértékesítésként adóztatandó).
16.§-hoz
A termékértékesítés teljesítésének helyére vonatkozó rendelkezések a korábbi szabályozástól lényegében nem térnek el csak kibővülnek a nemzetközi járatokon értékesített termékek teljesítési helyének szabályaival. A teljesítési hely szabályozza, hogy az adófizetési kötelezettség melyik országban keletkezik. Elfuvarozott vagy feladott termék esetében a teljesítési helynek változatlanul az a hely minősül, ahol a terméket fuvarozásra feladják, abban az esetben azonban, ha a terméket fel- vagy össze kell szerelni a teljesítés helyének az a hely minősül, ahol a terméket ténylegesen fel vagy összeszerelik. Új elemként jelenik meg azon termékek értékesítésének teljesítési helye, melyet Közösségen belüli vasúti, vízi vagy légijárat során értékesítenek, ez esetben a teljesítés helyének az a hely minősül, ahol a személyszállítás megkezdődik. Ezen járatok során az oda és a vissza utat külön útként kell kezelni. Egyéb esetekben a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában található.
17.§-hoz
A Javaslat a 6. áfa irányelvben foglaltaknak megfelelően azt az esetet szabályozza, hogy hol keletkezik az adófizetési kötelezettség, amennyiben egyik tagállambeli adóalany értékesít lényegében postai csomagküldő szolgálat igénybevételével terméket másik tagállambeli nem adóalany vevőnek, vagy különleges jogállású adóalany vevőnek (távértékesítés). Alapesetben a termékértékesítés teljesítés helye, így az adófizetési kötelezettség is abban a tagállamban keletkezik, ahol a terméket feladják. Tekintettel a vevői körre ez azt jelenti, hogy a termékértékesítés utáni adót az eladó országában, az eladó fizetné meg. Így a teljesítési hely változatlansága mellett a magasabb adómértékkel rendelkező tagállamok nem adóalany vevőinek és különleges jogállású adóalanyainak lényegében megéri más tagállamból megrendelni az árukat. A 6. áfa irányelv értelmében ezért, amennyiben az eladó adóalany azonos illetőségű más tagállambeli vevői részére értékesített termékeinek adó nélküli összértéke az adott évben meghaladja, vagy a megelőző évben meghaladta a 100 000 eurót, az eladónak adóalanyként regisztráltatnia kell magát a vevő tagállamában, mivel a teljesítés helye ebben az esetben megfordul, vagyis nem a termék feladás, elfuvarozás kezdetének helye lesz az, hanem a termék feladásának, elfuvarozásának rendeltetési helye. A hivatkozott irányelv lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy az említett 100 000 eurós értékhatárt 35 000 euróban határozzák meg, mellyel a Javaslat szerint Magyarország is él. Így, ha egy másik tagállambeli adóalany magyar illetőségű - fentebb említett - vevők részére történő értékesítéseinek adó nélkül számított összértéke az adott évben a 35 000 eurónak megfelelő forintértéket meghaladta, Magyarországon be kell jelentkeznie adóalanynak, és a továbbiakban belföldön, magyar adómértékkel teljesíteni az adófizetési kötelezettséget.
Azonban az adóalanyok számára biztosított annak a lehetősége is, hogy a tagállamonként megadott értékhatár alatt is bejelentkezhessenek adóalanynak. Ezen döntésüket a magyar adóalanyoknak a magyar adóhatósághoz be kell jelenteniük és ettől két évig nem térhetnek el. A Javaslat továbbá tartalmaz egy olyan teljesítési hely megállapítására vonatkozó rendelkezést, melynek célja, hogy, ha a megrendelt terméket a Közösségen kívülről adják fel vagy fuvarozzák el, akkor az adóztatás mindenképpen a Közösségen belül történjen.
A távértékesítés szabályait nem lehet alkalmazni az új közlekedési eszközökre, és a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékekre, ezért ezeket értelemszerűen nem kell beleszámítani az értékhatárba. A jövedéki termékek esetében a teljesítés helye értékhatártól függetlenül a vevő illetősége (ahová a termék kerül) szerinti tagállam, ezért a jövedéki termékek ellenértékét is figyelmen kívül kell hagyni az értékhatár számításánál.
18.§-hoz
A Közösségen belüli termékbeszerzés új fogalma miatt szabályozni kell azt is, hogy ilyen beszerzés esetében hol van a teljesítés helye, vagyis melyik tagállamban keletkezik a beszerzés után az adófizetési kötelezettség. Főszabály szerint a teljesítés helye Közösségen belülről történő beszerzés esetén abban a tagállamban van, ahová a terméket elfuvarozzák.
A tulajdonjog átszállása és a termék fizikai mozgása nem követi egymást minden esetben, így például az ún. háromszögügylet esetén, amikor is a termék értékesítése három különböző tagállambeli adóalany között történik, a termék azonban az első értékesítőtől rögtön a lánc végén álló vevőhöz kerül. A 6. áfa irányelv erre az esetre egyszerűsítési szabályt alkalmaz, melynek hiányában a lánc közepén álló adóalanynak adóalanyként regisztráltatnia kellene magát a vevője tagállamában és ott megfizetni az adót egyszer a Közösségen belüli beszerzés után, egyszer pedig egy belföldinek minősülő termékértékesítés után. Ezt elkerülendő teljesítési helyként az első értékesítésnek megfelelő Közösségen belüli termékbeszerzés esetén az értékesítési lánc közepén álló vevő illetősége szerinti tagállamot kell tekinteni, ennek azonban feltétele, hogy a lánc végén álló vevő a saját tagállamában az ún. fordított adózásra irányadó szabályok szerint a második értékesítés után az áfát saját nevében megfizesse, illetve, hogy a lánc közepén álló értékesítő fél ezt az ügyletet háromszögügyletként bevallja az összesítő jelentésében.
19.§-hoz
A Javaslat termékimportnak minősít minden olyan esetet, amikor a terméket harmadik országból a Közösség területére behozzák. Azt, hogy melyik tagállamban kell ezután az adót megfizetni, a teljesítés helye szabályozza. Fő szabály szerint a termékimport utáni adófizetési kötelezettség abban a tagállamban keletkezik, amelyikbe a termék először kerül a Közösség területére. Abban az esetben azonban, ha a termék a Közösség területére történő belépéskor vámszabadterületre, vámszabad-raktárba, vámraktárba kerül, vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás, teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatal, illetve külső árutovábbítási eljárások valamelyike alatt, azaz vámjogi ellenőrzés alatt áll, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, ahol a terméket vámjogi szabadforgalomba bocsátják.
A Javaslat arra az esetre is rendelkezik a teljesítés helyéről, ha a terméket a Közösség vámterületének, de az áfa alkalmazásának szempontjából harmadik országnak minősülő területről hozzák be. Ebben az esetben a teljesítés helye az a tagállam, ahová a terméket az áfa szempontjából Közösség területének minősülő területre behozzák.
20.§-hoz
A szolgáltatásnyújtások teljesítési helyét teljes mértékben harmonizálni kellett a 6. áfa irányelvvel. Főszabály szerint a szolgáltatás teljesítési helyét a szolgáltatásnyújtó székhelye, telephelye, ennek hiányában lakóhelye határozza meg. A főszabálytól eltérő esetekben a teljesítési hely megítélése alapvetően harmonizált volt, azonban a Javaslat egyes szolgáltatástípusoknál a meghatározást pontosította, illetve ahol szükségessé vált, a Közösségen belüli és Közösségen kívüli illetőségű vevők közötti különbségtételt alkalmazza. A direktívával összhangban változik a közlekedési eszközök bérbeadásának teljesítési helye, valamint kibővül a megrendelő helye szerinti teljesítési hely alapján adózó szolgáltatások köre a rádiós és televíziós műsorszolgáltatással, valamint az elektronikusan teljesített szolgáltatásokkal. A hatályos szabályozáshoz képest eltérést jelent az is, hogy a megrendelő szerinti teljesítési hely alkalmazása a felsorolt szolgáltatások esetében csak akkor alkalmazható, ha a megrendelő harmadik országbeli illetőségű adóalany vagy nem adóalany személy, szervezet, vagy egy olyan adóalany, akit (amelyet) a szolgáltatást nyújtó adóalany illetősége szerinti tagállamtól eltérő tagállam vett nyilvántartásba.
Az elektronikusan teljesített szolgáltatások esetében azonban, ha a szolgáltatás nyújtója harmadik országbeli illetőségű és az igénybevevő belföldi illetőségű nem adóalany személy, szervezet, a teljesítés helyének a fenti szabálytól eltérően belföld minősül. Az uniós szabályozás célja annak elkerülése, hogy a harmadik országbeli Internetes szolgáltatók az áfa szempontjából jobb helyzetbe kerüljenek, mint a Közösségen belüli szolgáltatók, hiszen nem minden országban van az Unióban alkalmazott hozzáadottérték-adóhoz hasonló adó.
Ezen túlmenően a 6-os direktívával összhangban a Javaslatban megjelenik, hogy amennyiben a telekommunikációs vagy rádiós és televíziós műsorszolgáltatást harmadik országbeli illetőségű szolgáltatja, a szolgáltatás igénybevevője pedig belföldi illetőségű nem adóalany személy, szervezet, és a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik, a szolgáltatás teljesítési helye eltérően a fentebb leírt alapszabálytól belföld. A Javaslat rendelkezik továbbá arról is, hogy amennyiben a többi, a megrendelő székhelye, telephelye szerinti teljesítési hellyel adózó szolgáltatás esetében a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik, de a teljesítés helye a vonatkozó szabályok szerint harmadik ország területére esne, akkor ez esetben a teljesítés helyének belföldet kell tekinteni. Továbbá, ha a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik ország területén történik, de a teljesítési hely a vonatkozó szabályok szerint belföldre esne, akkor a teljesítési helynek harmadik országot kell tekinteni, de csak abban az esetben, ha ez nem vezet kettős adóztatáshoz, vagy az adózás elkerüléséhez.
21.§-hoz
Egyes, Közösségen belül teljesített szolgáltatások esetében a Javaslat a 77/388/EGK irányelv alapján az általános szabályoktól eltérő teljesítési helyet határoz meg az adófizetési kötelezettség könnyebb teljesítése érdekében. Ilyen szolgáltatás a Közösségen belüli teherközlekedés, az ehhez kapcsolódó járulékos szolgáltatások, valamint mindezen szolgáltatások közvetítése, illetve a termék javítása, karbantartása, megmunkálása.
Közösségen belüli teherközlekedés történik, ha a fuvarozás megkezdésének és befejezésének pontja két különböző tagállam területére esik. Az eddigiekben a nemzetközi teherfuvarozásra irányadóaktól eltérően a Közösségen belüli teherfuvarozás teljesítési helyét a fuvarozás megkezdésének helye határozza meg, illetve abban az esetben, ha a megrendelő a fuvarozás megkezdésének helyétől eltérő tagállamban adóalany, akkor a teljesítés helye a megrendelő adóalanyisága szerinti tagállam. A többi, felsorolt szolgáltatás esetében is tejesül, hogy ha a megrendelő nem adóalany a szolgáltatás általános szabályok szerinti teljesítési helye szerinti tagállamban, egy másik tagállamban viszont igen, akkor a teljesítési hely áttevődik a megrendelő adóalanyisága szerinti tagállamba. Ezen rendelkezésekkel elkerülhető, hogy a szolgáltatást teljesítő által a megrendelőre egyébként áthárított áfát az a külföldi adóalanyok számára adható áfa-visszatérítés szabályai szerint visszaigényelje. Ehelyett a teljesítésre kötelezett, amennyiben nem adóalany a megrendelő tagállamában nem számít fel adót, míg a megrendelő a saját tagállamában ezt önadózással rendezi.
22.§-hoz
A Javaslat pontosítja az időszakonkénti elszámoláshoz kötött, vagy a rendszeresen ismétlődő jelleggel, meghatározott időszakra megállapított ellenérték fejében végzett termékértékesítés, nyújtott szolgáltatás esetén, valamint a közös jogkezelés körében kezelt szerzői jogdíjak után az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját, továbbá lehetővé teszi, hogy nem csak a koncessziós, hanem minden vagyoni értékű jog átengedése esetén az adófizetési kötelezettség a fizetési részletekhez igazodjon.
A Javaslat rendezi továbbá, hogy mikor keletkezik az adófizetési kötelezettség apport, zálogjog alapítás esetén. Bérbeadás, illetve folyóirat előfizetés esetén a Javaslat visszaállítja az egyes részkifizetések esedékességéhez kötődő teljesítési időpontot. Rendezi továbbá, hogy minden olyan esetben, amikor a felek közötti ellenértéket hatóság, bíróság határozattal állapítja meg (pl. az igazságügyi szakértők díja), a teljesítés időpontja a határozat jogerőre emelkedésének napja. A gyakorlatban tapasztalható bizonytalanság miatt a Javaslat egyértelműsíti, hogy az építési szerződés esetén az egyes munkaszakaszok elvégzéséhez a felek megállapodásában kikötött teljesítési időpont is részteljesítésnek minősül.
23.§-hoz
A saját tulajdonban lévő áru tagállamok közötti mozgatása esetén nem történik polgári jogi értelemben teljesítés. Tekintettel erre, meg kellett jelölni egy időpontot, mely teljesítési időpontnak tekinthető, és amelyhez az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja köthető.
24.§-hoz
A Közösségen belüli kereskedelemben lezajlott ügyletekre más adófizetési időpontok vonatkoznak, mint a belföldi ügyletekre. A tagállamok közötti ügyletek áfa fizetésének ellenőrizhetősége szempontjából egyrészt mind a Közösségen belülről történő beszerzés, mind a Közösségen belülre történő értékesítés esetére meg kellett határozni az adófizetési kötelezettség időpontját, mely időpontoknak meg kell egyezniük. Ez az időpont pedig a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napja, illetve amennyiben a számlát, vagy egyéb a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylatot ennél az időpontnál hamarabb bocsátották ki, akkor a számla, dokumentum kibocsátásának időpontja.
25.§-hoz
Az import esetén az adófizetési kötelezettség időpontja lényegében változatlan marad, elnevezésében a közösségi jogszabálynak megfelelően változik, vagyis a vámjogi szabad forgalomba bocsátásról szóló árunyilatkozat elfogadásának napján keletkezik. Abban az esetben, ha a terméket a Közösség vámterületéről, de a törvény értelmében vett harmadik ország területéről hozzák be, akkor az adófizetési kötelezettség a terméknek a vámjogi szabad forgalomba történő bocsátásakor keletkezik, illetve akkor, amikor a terméket szabad forgalomba bocsátottnak kell tekinteni.
26.§-hoz
A Javaslat rendezi, hogy az ellenérték teljes visszatérítése esetén nem az adóalap csökkentés szabályait kell alkalmazni, valamint a vásárlásösztönző eszközök (pl. pontakciók) áfa-rendszerbeli megítélését a vonatkozó irányelvvel hozza összhangba. A Javaslat továbbá adóalapot határoz meg a zálogjog alapítása (zálogjogosult kielégítése) esetén keletkező adófizetési kötelezettséghez.
27.§-hoz
A Javaslat pontosítja csere esetén az adóalap megállapítás szabályait, tekintettel arra, hogy a hatályos szabályozásban a tárgyi mentesség alá tartozó értékesítésért cserébe végzett tevékenység adóalapjának meghatározása félreérthető.
28.§-hoz
A távmunka esetében a munkáltató a munkavállaló részére egy meghatározott idő elteltével ellenérték nélkül tulajdonba adja a munkavállaló által használt terméket. Az ellenérték nélkül tulajdonba adott termékhez korábban már kapcsolódott levonható adó, melyet a munkáltató olyan arányban vonhatott le, amilyen arányban átvállalta a munkáltató költségeit. Ezért az adóalap az ellenérték nélkül átadott termék esetében a termék adó nélküli forgalmi értékének az a része, amilyen részben a munkáltató a munkavállaló távmunka-végzéssel kapcsolatos költségeit átvállalta, illetve amilyen mértékben az átadott termék vonatkozásában a levonási jogot érvényesítette.
29.§-hoz
A Javaslat külön rendelkezik a Közösségen belüli ügyletek esetén az adó alapjának megállapításáról. Ebben az esetben is a belföldi ügyletek esetében szokásos módon történő adóalap megállapítási módszereket kell alkalmazni. Rendelkezik a Javaslat azon Közösségen belüli termékértékesítések minősülő ügylet adóalapjának megállapításáról is, ahol nincs ellenérték, valamint a jövedéki termék értékesítése esetén a jövedéki adó miatti korrekciókról, illetve a háromszögügyletek esetén a lehetséges adóalap korrekciókról.
30.§-hoz
A termékimport adóalapjának megállapításánál a Javaslat a 77/388/EGK irányelv értelmében kiegészíti az adóalap korrekciós tételeket az első Közösségi rendeltetési helyet követően felmerülő ismert járulékos költségekkel, illetve kimondja, hogy az adó alapjába nem tartozik bele az árengedmény és a visszatérítés. Továbbá a Javaslat a vámtörvény helyett a csatlakozást követően hatályba lépő Közösségi vámjogszabályokra utal.
31.§-hoz
A termékexport, azzal egy tekintet alá eső termékértékesítés, valamint a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén az eddig alkalmazott 0%-os kulcsot a Közösségi jogszabályoknak megfelelően felváltja a tartalmában ezzel teljesen azonos levonási jog melletti adómentesség.
32.§
A Közösség másik tagállamába irányuló termékértékesítés négy esetben élvezhet levonási jog melletti adómentességet a 6. áfa irányelvvel összhangban. A Javaslat értelmében így adómentes a termékértékesítés, ha az értékesített termék másik tagállamba kerül, és a vevő közösségi adószámmal rendelkező adóalany, vagyis a saját tagállamában, ezen beszerzés után adófizetésre kötelezett. Nem vonatkozik azonban ez a szabály az alanyi adómentességet élvező adóalanyokra, mivel az ő értékesítéseikre az alanyi adómentesség szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy másik tagállamba irányuló termékértékesítésük után ugyan nem keletkezik adófizetési kötelezettség, de adólevonási jog sem gyakorolható.
Új közlekedési eszköz Közösségen belülre történő értékesítése esetén kivétel nélkül a célország szerinti adóztatás elve érvényesül, ezért ez esetben mindig a vevő az adófizetésre kötelezett személy, függetlenül adójogi státusától, így ebben az esetben az eladó adómentes értékesítést végez. A jövedéki termékek értékesítése kivételes elbírálást élvez, így ez esetben a jövedéki termék értékesítése akkor lesz adómentes, ha a jövedéki adót is a beszerző tagállamában kell megfizetni, mivel az áfa fizetési kötelezettség ott keletkezik, ahol a jövedéki adó fizetési kötelezettség. A negyedik eset azt szabályozza, amikor az adóalany a tulajdonában lévő terméket mozgatja a tagállamok között. Ez az eset ugyanis bizonyos kivételek mellett termékértékesítésnek minősül. Ebben az esetben akkor adómentes a termékértékesítés, ha egy másik tagállamban beszerzés jogcímén ez a termékmozgatás adóköteles.
33.§-hoz
A Javaslat az adómentes Közösségen belüli beszerzéseket szabályozza. Egyrészt mentes az adó alól azon termék beszerzése, melyek termék formájában jelenik meg, de szolgáltatást testesít meg, mint például a telefonkártya, a postabélyeg, az autópálya matrica, vagy a részvény, hiszen ebben az esetben a szolgáltatások adóztatására vonatkozó szabályokat kell követni, így a mentesség kimondása nélkül kettős adóztatás alakulhatna ki, továbbá mentes az adó alól a pénz behozatala is, amennyiben az névértéken történik. Adómentes az a Közösség másik tagállamából történő termékbeszerzés is, amely adómentes lenne, ha azt importból szereznék be. Ezen rendelkezés hiányában ugyanis a Közösség területén kívülről és a Közösség másik tagállamából történő termékbeszerzés nem minden esetben részesülne adózási szempontból egyenlő elbírálásban. Szintén adómentesség vonatkozik a Javaslat értelmében azon másik tagállamból történő beszerzésekre, amikor a beszerzést terhelő áfa levonható lenne és a terméket adómentes tevékenységhez, vagy külföldön teljesített szolgáltatáshoz veszik igénybe, illetve, ha a külföldön nyilvántartásba vett adóalany adó-visszatérítésre lenne jogosult ezen beszerzése után. A Javaslat továbbá szabályozza, hogy az úgynevezett háromszögügyletek esetén az értékesítési lánc második helyén álló adóalany beszerzését. Ez a beszerzés ugyanis adómentes lehet abban az esetben, ha az azt követő termékértékesítés esetében az adót a vevő a saját tagállamában a fordított adózás szabályai szerinti rendezi.
34.§-hoz
Továbbra is adómentes az a termékimport, mely vámmentes. A vámmentesség eseteit azonban a csatlakozást követően nem a vámtörvény, hanem a Közösségi Vámkódex rögzíti, mely esetek némileg eltérnek a vámtörvényben felsoroltaktól. A 6-os irányelv lehetőséget ad arra, hogy, ha a versenytorzulás veszélye fennáll, bizonyos vámmentes jogcímeket adókötelessé tegyen. Ezért például adófizetési kötelezettség vonatkozik a második lakás, háztartás berendezéséhez behozott termékekre Másrészt a Javaslat a termékimport esetén a Közösségen belülről történő beszerzésben szabályozottakkal egyenértékűen kimondja, hogy a szolgáltatást megtestesítő termékek, illetve a névértéken elfogadott pénz importja adómentes. Továbbá mentes az adó alól azon termék importja, melyet a termék adómentes Közösségen belüli termékértékesítése követ. Ez a rendelkezés megkönnyíti, illetve más rendelkezésekkel összhangba előírja, hogy a Magyarország területén vámjogi szabadforgalomba helyezett termékek után az adót nem belföldön, hanem a rendeltetés szerinti tagállamban kell megfizetni.
35.§-hoz
A Javaslat a csatlakozás miatt megváltozó ügyletekhez társít levonási jogot. Így a belföldi beszerzés során áthárított adó, a saját rezsis beruházás, valamint a termékimport és a szolgáltatásimport után megfizettet adó mellett, levonási jog illeti meg az adóalanyt a Közösségen belülről történő beszerzés, a közvetett vámjogi képviselő által áthárított adó, valamint minden olyan esetben, amikor az adót a termékértékesítés, beszerzés után az adóalanynak a saját nevében kell megfizetnie. Illetve a Javaslat átvezeti a tagállam és a harmadik ország területe közötti megkülönböztetést.
A 6. áfa irányelv alapján levonási jog illeti meg a pénzügyi és biztosítási szolgáltatás nyújtóját, amennyiben ezen szolgáltatást harmadik országbeli illetőségű megrendelőnek nyújtja. A Javaslat további, az irányelvben biztosított levonási jogról is rendelkezik. Így azon adóalanyt is megilleti a levonási jog, mely csak új közlekedési eszköz másik tagállamba történő értékesítése miatt válik adóalannyá, azonban az adóalany levonásba helyezhető adója sohasem haladhatja meg azt az adóösszeget, mely akkor keletkezne, ha a járművet belföldön értékesítené. A Javaslat továbbá lehetővé teszi az arányos levonást azon beszerzések tekintetében, melyeket részben adóalanyiságot eredményező, részben azon kívüli tevékenységhez használnak, hasznosítanak.
36.§-hoz
A Javaslat rendezi, hogy részben levonható legyen azon beszerzéseket terhelő adó, melyeket részben gazdasági részben magáncélra használnak. Továbbá a lakóautó kölcsönző tevékenységet folytató adóalanyok esetén feloldja a lakóautó beszerzését terhelő áfa levonási tilalmát, ezáltal biztosítja a külföldi kölcsönzőkkel való versenyfeltételek egyenlőségét. Továbbá lehetővé válik, hogy a távmunka esetén a munkáltató által a munkavállaló rendelkezésére bocsátott termékek áfáját a munkáltató levonásba helyezze, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben a munkavállaló távmunkával kapcsolatos költségeit átvállalja.
37.§-hoz
A Javaslat a levonási jog tárgyi feltételeit a megváltozott konstrukciókhoz igazítja.
38.§-hoz
Az új tényállások miatt szükség volt a kapcsolódó adólevonási jog keletkezési időpontjának meghatározására. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a levonási jog megnyílását követően az adóalany az elévülési időn belül bármikor élhet levonási jogával, azonban ezt csak a levonási jog keletkezésének időpontjában hatályos szabályok szerint teheti.
39.§-hoz
A hatályos szabályozás alapján kizárólag az áfa-törvény hatálya alá tartozó tevékenységek (tárgyi mentes, illetve adóköteles) között lehet az arányosítás szabályait alkalmazni. Az adózói körökben régóta várt módosítás, hogy a gazdasági és magáncélra (tehát áfa-körön kívüli tevékenységhez) egyaránt használt beszerzéseket terhelő áfa megosztására is lehetőség nyílik.
40.§-hoz
A Javaslat a direktívával összhangban bővíti azon esetek körét, amikor a teljesítésre kötelezett helyett a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany lesz az adófizetésre kötelezett személy, továbbá rögzíti, hogy pénzügyi képviselő megbízása esetén a pénzügyi képviselőt terheli az adófizetési kötelezettség.
41.§-hoz
A Javaslat rendezi, hogy az áfa-törvény a csatlakozást követően hatályossá váló eljárási szabályokra hivatkozzon.
42.§-hoz
A közösségi jogszabály értelmében változnak a számlázással kapcsolatos rendelkezések. A változás legfőbb pontjai, hogy az adóalany mindig köteles számlát kibocsátani, amennyiben egy másik adóalanynak értékesít, vagy Közösségen belüli adómentes termékértékesítést végez, illetve ha távolsági értékesítés történik. Lehetővé válik továbbá, hogy a kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalany a számla helyett egyéb számviteli bizonylattal tegyen eleget bizonylatadási kötelezettségének. A Javaslat rendezi, hogy amennyiben ellenérték nélküli ügylet történik, erre a számlában szövegesen is utalni kell, és az adóalapot fel kell tüntetni. A Javaslat a 6. áfa irányelvvel összhangban lehetővé teszi, hogy a számlakibocsátását a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó fél helyett a vevő, vagy harmadik személy átvállalja, de ebben az esetben a számlát kibocsátó és a teljesítésre kötelezett egyetemlegesen felelnek a bizonylatokkal kapcsolatos kötelezettségekért (megőrzés, tárolás, rendelkezésre bocsátás). A Javaslat lehetővé teszi a papíralapú bizonylat mellett az elektronikus számlázást is. Elektronikus számla esetén a fokozott biztonságú elektronikus aláírás vagy az elektronikus adatcsere rendszerben (EDI) továbbított számla fogadható el adóigazgatási szempontból.
43.§-hoz
A Javaslat a 6. áfa irányelvben a számlázásra vonatkozó előírásoknak megfelelően a mentességre, illetve a fordított adózásra történő utalás tényét rögzíti, valamint a bizonylat megőrzésére vonatkozó rendelkezéseket vezet be.
44.§-hoz
A Javaslat a helyesbítő számlára vonatkozó pontosító rendelkezéseket tartalmazza, melynek keretében egyrészt pontosítja a helyesbítő számla adattartalmát, másrészt egyértelműen rendezi, hogy a számlahelyesbítés adójogi következményeit a számla kiállítója és befogadója mely bevallási időszakban rendezze.
45.§-hoz
A Javaslat a stornó számla kibocsátásának eseteit, valamint adattartalmát rögzíti.
46.§-hoz
A Javaslat az adó megállapításának módjait rögzíti, azaz termékimport esetén a nem adóalanyi körben a kivetés, míg adóalanyi körben, valamint az új közlekedési eszközt beszerző természetes személy esetén, továbbá Közösségen belülről történő beszerzésnek minősülő termékbeszerzés tekintetében az adóalanynak nem minősülő jogi személy esetén az önbevallás érvényesül.
47.§-hoz
A Javaslat a levonási jogra vonatkozó szabályozással összefüggésben pontosítja az adott időszaki elszámolandó adó megállapításának szabályait.
A csatlakozás miatti fogalomváltozások miatt a visszaigénylési értékhatár számításánál szükséges a Közösségen belüli adómentes értékesítések feltüntetésére is. Továbbá a visszaigénylési értékhatárba a Javaslat értelmében beleszámítható a nemzetközi és Közösségen belüli teherközlekedés és személyszállítás esetén a teljesítés adó nélküli ellenértéke, tekintettel a jelentősen megváltozott teljesítési helyi szabályokra, valamint a visszaigénylési értékhatárnak az alanyi adómentesség alsó értékhatárával történő generális összekötésére.
A Javaslattal egyértelművé válik, hogy az az adóalany, aki külföldi adóalanytól igénybevett szolgáltatások után adófizetésre kötelezett, e szolgáltatások adóalapját a visszaigénylési összeghatár tekintetében nem veheti figyelembe. A visszaigénylési határt nem összegszerűen, hanem az alanyi adómentesség választására jogosító mindenkori összeghatárhoz viszonyítva határozza meg a törvény, ami a jelen gyakorlathoz képest változást nem okoz, tekintettel arra, hogy az alanyi adómentességi határ 2004. január 1-jétől 4 millió forintra nő. 2004. május 1-jétől megteremtődik a személyi jövedelemadó törvény, illetve a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalanyok tárgyi eszköz beszerzésre alapított visszaigénylése feltételeinek összhangja is. A tárgyi eszközre alapított visszaigénylés további egyértelműsítése érdekében az áfa-törvény kiegészül eddig csak APEH-iránymutatásban rögzített szabályokkal. Pontosítja az áfa-törvény azt is, hogy a jogutód nélküli megszűnés esetén a visszaigénylési jog a záró adóbevallás benyújtásakor keletkezik. Fontos változás végül, hogy a megfizetettség vitás kérdései is rendeződnek azzal, hogy a jövőben - törvényi előírás által - a visszaigénylés tekintetében megfizetettnek minősül majd minden olyan ügylet, melynek vonatkozásában a terméket beszerző/szolgáltatást igénybevevő adóalany tartozása a terméket értékesítő/szolgáltatást nyújtó felé megszűnik. A megfizetettségi szabály alól kivételt képez a zárt végű lízing, a termékimport, és az import szolgáltatás esete, mivel ez esetben elegendő az adó megfizetése is a feltétel teljesítéséhez. A csatlakozást követően a termékimport egy része Közösségen belülről történő beszerzéssé válik, illetve bővül azon esetek köre, amikor az adót a külföldi értékesítő helyett a beszerzőnek kell bevallania és megfizetnie. Ezért a Javaslat ezekkel az új esetekkel bővíti a kivételek körét, vagyis amikor a negatív adó visszaigényléséhez elegendő, hogy csupán az adót, és ne a teljes adóval növelt ellenértéket fizessék meg.
48.§-hoz
A Javaslat a 6. áfa irányelvvel összhangban az alanyi adómentességhez figyelembe vett bevételi értékhatár számításának módját tartalmazza.
49.§-hoz
A Javaslat az új tényállásoknak megfelelően átvezeti, hogy alanyi adómentesség esetén mikor keletkezik adófizetési, illetve bizonylatadásai, bevallási kötelezettség. Továbbá a vonatkozó irányelvvel összhangban rendelkezést tartalmaz arról, hogy alanyi adómentességet választott adóalany a 10 000 eurós küszöbhatár alatt is választhatja a Közösségen belülről történő beszerzés után az adófizetési kötelezettséget, valamint arról, hogy az új közlekedési eszközök Közösségen belüli értékesítésére az alanyi adómentesség rendelkezései nem alkalmazhatóak.
50.§-hoz
A Javaslat rögzíti milyen feltételek mellett választhat a mezőgazdasági termelő különleges jogállást.
51.§-hoz
A Javaslat a mezőgazdasági termelő bizonylatadási kötelezettségét rendezi.
52.§-hoz
A Javaslat a felvásárló által kifizetett kompenzációs felár utáni levonási jog keletkezését rendezi, egyúttal rendezi azt is, hogy a kompenzációs felár részbeni kifizetése esetén is lehetőség nyílik az adó részleges levonására.
53.§-hoz
A Javaslat a különleges jogállású mezőgazdasági termelő Közösségen belülre történő értékesítése esetén a kompenzációs felár fizetésére vonatkozó szabályokat tartalmazza.
54.§-hoz
A közösségi szabályok értelmében, ha magyar adóalany vásárol másik tagállambeli mezőgazdasági termelőtől kompenzációs felárra jogosító terméket, köteles az eladó tagállama szerinti kompenzációs felárat a termelőnek kifizetni, és az általa kifizetett kompenzációs felárat az eladó tagállama szerinti adóhatóságtól igényelheti vissza.
55.§-hoz
A 6-os direktíva értelmében a különbözet szerinti adózás szabályait nem lehet alkalmazni az új közlekedési eszköz Közösségen belülre történő értékesítésére, továbbá arra a termékre, melyre a különbözet szerinti adózás rendelkezéseit alkalmazták nem értékesíthetőek a távértékesítésre, valamint a Közösségen belüli adómentes értékesítésre vonatkozó szabályok szerint. Ez biztosítja, hogy egy termékre nézve ne keveredjenek az adólevonási jog melletti, és az adólevonási joggal nem járó adómentes értékesítés szabályai. A Javaslat továbbá rendezi a különbözet szerinti adózás alá vont termékek tagállamok közötti kereskedelmét.
56.§-hoz
A Javaslat a korábbi idegenforgalmi tevékenység helyett utazási irodákat nevesíti, mint ezen különleges adózási mód alá eső adóalanyokat. A Javaslat továbbá külön rendelkezik, hogy mit kell teljesítési időpontnak tekinteni kiutazásnál, beutazásnál és rendezvényszervezésnél. A 6-os direktívával összhangban mentesek az adó alól az utas javára megrendelt, Közösségen kívül teljesített szolgáltatások, illetve ha a szolgáltatásokat részben teljesítik harmadik ország területén, akkor a mentesség csak részben vonatkozik az adott szolgáltatásra.
57.§-hoz
Az utazási irodák üzletviteli sajátosságait veszi figyelembe a Javaslat, és lehetővé teszi, hogy az utazási irodák választásuktól függően adó-megállapítási időszakonként állapítsák meg az árrésüket, vagyis az adóalapjukat. Választásuk adóévre szól, melyet az adóhatósághoz bejelentenek. Ha az utazási iroda a pozíciószám szerinti árrés számításról az adó-megállapítási időszak szerint számított árrésre akar áttérni, köteles a pozíciószámos árrés számítását lezárni.
58.§-hoz
A csatlakozást követően vámjogi kérdésekben a hatályos szabályozást a vámtörvény helyett a Közösségi Vámkódex tartalmazza, ezért a Javaslat ennek megfelelően hivatkozik a vámszabályokra. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a közvetett vámjogi képviselő áthárított adóról számlát nem bocsáthat ki hamarabb, mintahogy a termékimport utáni adófizetési kötelezettsége keletkezik. A Javaslat rendezi továbbá, hogy a közvetett vámjogi képviselőnek adófizetési kötelezettsége keletkezik az áthárított adót tartalmazó számla kibocsátásának napján. Az áthárított adót közlő bizonylat adattartalma a korábbi szabályozáshoz képest változatlan marad, azonban amennyiben a vámhatározat tartalmazza az importált termékek felsorolását és besorolási számát, úgy a határozat másolatával is eleget lehet tenni a felsorolásnak, nem szükséges az adatokat még egyszer külön feltüntetni a bizonylaton.
59.§-hoz
A 6. áfa irányelv értelmében a külföldön nyilvántartásba vett adóalanyok számára lehetővé kell tenni, hogy belföldön keletkező adófizetési kötelezettségüket - választásuktól függően - pénzügyi képviselő útján gyakorolják. A pénzügyi képviselő tehát a megbízója nevében, több megbízó esetén elkülönítetten teljesíti azok belföldi adófizetési kötelezettségét, illetve gyakorolja adólevonási jogukat. Nem bízhat meg pénzügyi képviselőt belföldi adófizetési kötelezettségével kapcsolatban a harmadik országbeli illetőségű elektronikus szolgáltatás végző adóalany, tekintettel arra, hogy erre az esetre az egyetlen bejelentkezési hely szabályai vonatkoznak.
60.§-hoz
A Javaslat általános adómentességet ír elő a befektetési célú arany mindennemű értékesítésére (ideértve olyan aranyalapú pénzügyi műveleteket is, amelyek a befektetési célú arany megrendelőjét tulajdonosként való rendelkezésre jogosítják), Közösségen belüli beszerzésére, valamint importjára. Adómentes ezen ügyletek esetén a megbízója nevében és javára eljáró közvetítő szolgáltatása is.
Az adómentes értékesítés mellett a Javaslat lehetőséget biztosít az általános szabályok szerinti adózás választására a befektetési célú arany előállítójának (és közvetítőjének) más adóalany részére történő értékesítése esetén, illetve azon adóalanynak, aki általában ipari célokra értékesít aranyat. A Javaslat ezen kívül meghatározott esetkörben adólevonási jogot biztosít a beszerző adóalany számára is. Adólevonási jog elsődlegesen azt az adóalanyt illeti meg, aki adózást választótól szerez be befektetési célú aranyat, illetve aki befektetési arany előállításához szerez be aranyat vagy vesz igénybe szolgáltatást.
Az adóalannyal szemben támasztott követelmény még, hogy a fejezet hatálya alá tartozó értékesítéseit köteles elkülönítetten kimutatni nyilvántartásaiban, illetve hogy ezen termékértékesítéseiről kiállított bizonylatnak - az általános követelményeken felül - minden esetben tartalmaznia kell a megrendelő nevét és címét.
Eltérő rendelkezések vonatkoznak a nemesfémpiacon zajló értékesítésekre, melyek adókötelesek. Jelenleg külön törvény által szabályozott nemesfémpiac ténylegesen nem működik, ezért a javaslat e rendelkezései még nem alkalmazhatóak, csupán biztosítják egy esetleges jövőbeli működés esetére a megfelelő szabályozási hátteret.
61.§-hoz
A Javaslat a jogharmonizációs záradékot pontosítja azzal, hogy az áfa-törvénynek mely irányelvekkel kell összhangba kerülnie.
62.§-hoz
A Javaslat szerinti felhatalmazó rendelkezés a más helyett történő számlakibocsátás részletes szabályainak meghozatalát, valamint az elektronikus számlázásra vonatkozó részletszabályok megalkotását teszi lehetővé.
A 6. áfa irányelv rendelkezéseivel összefüggésben a méltányossági alapon történő áfa visszatérítés csak a karitatív tevékenységet végző szervezetnek a harmadik ország területére kifuvarozott, kiküldött és ott szétosztott belföldi termékbeszerzéseire vonatkozik.
63.§-hoz
A Javaslat az új melléklet beiktatásával a Közösség áfa szempontjából vett területi hatályát rögzíti.
64.§-hoz
A Javaslat az arányosítás szabályainál meghatározza, hogy eseti jellegűnek minősül az értékpapír, üzletrész eladásból származó bevétel, ha az nem éri el az összbevétel 10%-át.
65.§-hoz
A közösségi szabályoknak megfelelően a mezőgazdasági termelő nem csak termékértékesítése, de szolgáltatásnyújtása után is kompenzációs felárban részesül. A Javaslat ennek megfelelően kiegészíti az áfa-törvényt a kompenzációs felárra jogosító a szolgáltatások körével, és az ezekhez tartozó kompenzációs felár mértékével.
66.§-hoz
A csatlakozási szerződés technikai adaptációjának értelmében a 6. áfa irányelvben euróban kifejezett értékeket a csatlakozó országoknak a csatlakozás napján érvényes árfolyamon kell megállapítaniuk. Így a Közösségen belüli beszerzés, illetve a távértékesítés értékhatárára a csatlakozás napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyam matematikai szabályoknak megfelelően 100 ezer forintra kerekített értékét kell venni.
67.§-hoz
A Javaslat megszünteti a számlát helyettesítő okmányt, mint bizonylati forma elnevezést azzal, hogy az eddigi, számlát helyettesítő okmánnyal kísért ügyletek esetén a számla, vagy az egyszerűsített számla szolgál bizonylatul.
Az alanyi adómentesség értékhatárának 4 millió forintra történő emelése miatt a kereskedelmi szálláshelyadásra vonatkozó különleges adózási mód lényegében létjogosultságát veszti, így a Javaslat annak megszűntését irányozza elő a megfelelő átmeneti rendelkezés biztosításával.
68.§-hoz
A csatlakozás után Magyarország az Európai Unió vámterültének részévé válik, ezáltal vámszempontból közömbös lesz, hogy a termék melyik tagállamból származik. A csatlakozást követően lesznek olyan közösségi termékek, melyeket olyan vámeljárások alá helyeztek a csatlakozást megelőzően, mely vám- és áfa alóli mentességet vontak maguk után. A csatlakozást követően ezek a termékek közösségi státuszuk igazolása után vámfizetés nélkül kerülhetnek szabad forgalomba, azonban az adófizetési kötelezettség alól nem mentesülnek. Ebben az esetben az adófizetési kötelezettség a termék vámjogi sorsának rendezéséről szóló határozat közlésének napján keletkezik. Az adót az adóalanyi kör önbevallással, nem adóalanyi kör kivetéssel rendezi. Az adófizetésre kötelezett a termék tulajdonosa, ennek hiányában pedig a csatlakozásig hatályos vámjogszabályok szerinti vámfizetésre kötelezett személy.
69.§-hoz
Annak érdekében, hogy a Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén a beszerzési értékhatár számítása már a csatlakozástól kezdődően alkalmazható legyen, a csatlakozást megelőző időszakra is rendelkezni kellett arról, hogy mit kell a Közösség másik tagállamából történő beszerzésnek tekinteni.
70.§-hoz
A csatlakozást követően a tagállamok közötti vámellenőrzések megszűnnek, így megszűnik annak a lehetősége, hogy a terméket a vámhatóság másik tagállamba kiléptesse. A teljesítés és a kiléptetés egymástól elválló időpontjai miatt előfordulhat, hogy nem minden a csatlakozás megelőzően értékesített termék esetében történik kiléptetés. Ezért a kiléptetés helyett ebben az esetben kivételesen elfogadható a külföldi vámhatóság, illetve az engedélyezett címzett visszaigazolása arról, hogy a termék a rendeltetési helyére megérkezett.