ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ

T/6473.

Képviselői önálló indítvány

Dr. Szili Katalinnak,

az Országgyűlés elnökének

Helyben

Tisztelt Elnök Asszony!

A Házszabály 85. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján az alábbi törvényjavaslatot

t e r j e s z t e m e l ő :

2003. évi ... törvény

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosításáról

1. §

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 266/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"266/A. § (1) Aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez, vagy fogadást köt, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot tart, tenyészt, kiképez, idomít vagy forgalmaz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

2. §

A Btk. a következő alcímmel és 266/B. §-sal egészül ki:

"Állatkínzás

266/B. § (1) Aki

a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a vadászatról szóló törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetőleg a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik."

3. §

A Btk. 286. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"286. § Robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (263. §), lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés (263/A. §), fegyvercsempészet (263/B. §), radioaktív anyaggal (264. §), nukleáris létesítmény üzemeltetésével (264/A. §), nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel (264/C. §), méreggel való visszaélés (265. §), veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése (266. §), tiltott állatviadal szervezése (266/A. §), állatkínzás (266/B. §), ártalmas közfogyasztási cikkel (279. §) vagy kábítószerrel visszaélés (282-283. §) és visszaélés kábítószer előállításához használt anyaggal (283/A. §) esetén a 77/A. § (1) bekezdése nem alkalmazható."

4. §

(1) Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény (Áeütv.) a következő alcímmel és 22/A. §-sal egészül ki:

"A lefoglalt, elkobzott állatokkal kapcsolatos

állategészségügyi hatósági feladatok

22/A. § (1) Az állomás a szabálysértési vagy büntetőeljárás során lefoglalt, elkobzott állat elhelyezése céljából - erre vonatkozó szerződés alapján, térítés ellenében - jogosult állattartó helyet igénybe venni.

(2) Az elkobzott állatot - a veszélyes állat kivételével - az állomás térítés nélkül átadhatja állatvédelmi célú civil szervezetnek."

(2) Az Áeütv. 33. §-a a jelenlegi z) pontot megelőzően a következő x) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi z) pont jelölése y) pontra módosul:

[33. § Az állomás első fokú állategészségügyi hatósági jogkörében]

"x) gondoskodik a szabálysértési vagy büntetőeljárás során lefoglalt, elkobzott - veszélyes állatnak nem minősülő, valamint természetvédelmi oltalom alatt nem álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó - állat megfelelő elhelyezéséről."

(3) Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 48. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) E törvény alkalmazása során az (1) bekezdésben megjelölt szervezeten a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 14. §-ának b) pontjában meghatározott szervezetet kell érteni."

5. §

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 89. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Élő állat elkobzásának végrehajtása során

a) veszélyes eb [Btk. 266. § (3) bek.], valamint egyéb veszélyes állat esetén a külön jogszabályokban meghatározott módon kell eljárni,

b) természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatot a természetvédelmi hatóságnak, más állatot az állategészségügyi hatóságnak kell átadni."

6. §

Ez a törvény a kihirdetését követő harmincadik napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 149. §-ának (3) bekezdésében a "vagy tiltott módon" szövegrész a hatályát veszti.

INDOKOLÁS

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslathoz

Általános Indokolás

1. Az embernek kiszolgáltatott állat védelme és kímélete az emberi kultúrához szorosan hozzátartozik.

A civilizált, kulturált társadalmakban ma már általános erkölcsi követelmény az élőlénytársakkal szembeni megértő, természetes szükségleteiket kielégítő érzéseikkel számolni, szenvedéseiket enyhíteni akaró, humánus magatartás. Minden embernek erkölcsi kötelessége az állatok védelme és kímélete, az állatok tiszteletben tartása és a jó közérzetük biztosítása.

Ez az egyik tényezője az európai társadalmi erkölcsnek, s ebből következően hazánk megítélésének, értékelésének is. E törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) benyújtásának indoka tehát az, miszerint a jogalkotónak kötelessége az emberi felelősségtudat növelése, illetve a társadalmi erkölcs magasabb szintre emelése érdekében a szükséges jogszabályok megalkotása.

Az Országgyűlés 1998-ban megalkotta az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényt (Ávt.). A törvény preambuluma szerint az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége. Az állatvilág egésze és annak egyedei megkülönböztetetten nagy értéket jelentenek az emberiség számára, ezért a Magyar Köztársaság tevékeny módon részt kíván vállalni az állatok védelme és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből.

Az Ávt. részletesen meghatározza az állatkínzás fogalmát. A törvény szerint, az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy ilyen hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása tekinthető állatkínzásnak.

Az Ávt. 6. §-ának (1) bekezdése tartalmazza az indokolatlan vagy elkerülhető fájdalom, szenvedés vagy sérülés okozásának tilalmát. Ezen rendelkezés nevesítve az alábbi tilalmakat tartalmazza:

a) kínzás,

b) emberre vagy állatra uszítás, illetőleg állatviadalra idomítás,

c) kényszertakarmányozásra fogás,

d) kíméletet nem biztosító módon mozgatás és szállítás, elhelyezés,

e) teljesítőképességet felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszerítés,

f) természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatás.

Az Ávt. 7. §-a az állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés, az ebből a célból történő állattartás, tenyésztés tilalmát fogalmazza meg. Az Ávt. 8. §-a szerint az ember környezetében tartott állat, valamint a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad, az állat elűzése, elhagyása vagy kitétele tilos.

Az Ávt. 9. §-a az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozás szabályait tartalmazza. Ugyanakkor az állatkísérletekről a törvény IV. fejezete rendelkezik.

Az Ávt. 11. §-a úgy rendelkezik az állat életének kioltásáról, miszerint az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Külön felsorolja, hogy mit tekint elfogadható oknak, körülménynek (így pl. az élelmezési cél, az állományszabályozás).

2. Az állatkínzásról az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII.28.) Korm. rendelet is rendelkezik.

A Korm. rendelet 2. §-a szerint szabálysértést követ el, aki gerinces állatot közterületen vagy nyilvános helyen, mások felháborodására alkalmas módon bántalmaz, annak akaratlagosan fizikai fájdalmat okoz, illetőleg természetével ellentétes cselekedetre kényszerít, gerinces állaton szükségtelenül olyan beavatkozást végez, amely alkalmas arra, hogy másokban felháborodást vagy riadalmat keltsen, illetve gerinces állat tartásának minimális feltételeit nem biztosítja, a tartás módszereivel az állatnak fizikai fájdalmat, egészségkárosodást, megbetegedést okoz.

A rendelet 4. §-a szerint, aki eb kivételével más állattal tiltott állatviadalt szervez, tart, ehhez anyagi segítséget nyújt, tiltott állatviadal céljára állatot tart, tenyészt, stb., tiltott állatviadalra fogadást szervez, fogadást köt, szabálysértést követ el.

3. Jelenleg a Büntető Törvénykönyv (a továbbiakban: Btk.) nem tartalmaz állatkínzásról szóló tényállást, ugyanakkor az állatok sérelmére elkövetett bizonyos erőszakos cselekmények értékelhetőek egyes tényállásokon belül. Ilyen tényállások a természetkárosításról szóló 281. §, a garázdaságról szóló 271. §, a rongálásról szóló 324. §-a és a tiltott állatviadal szervezéséről szóló 266/A. §.

A büntetőjognak az a feladata, hogy alapértékeket védjen és oltalmazzon, figyelemmel azonban arra, hogy a büntetőjog az állami kontrolleszközök közül utolsó eszközként alkalmazható. Az állatok bántalmazása, kínzása olyan méreteket öltött Magyarországon, hogy az államnak kötelessége ezen cselekmények ellen határozottabban fellépni.

A társadalom jelentős része által negatív megítélésben részesített ilyen jellegű legdurvább cselekmények alkalmasak arra, hogy a büntetőjogi szabályozás részét képezzék. Ezért a Javaslat az Ávt.-ben meghatározott, az állatkínzás fogalma alá sorolt elkövetési magatartások közül kiemeli azokat a legsúlyosabb magatartási formákat, amelyek indokolttá teszik a büntetőjogi szankcióval történő fenyegetést.

A Javaslat által megfogalmazott új tényállás védett jogi tárgya az állat mint érző lény életének, egészségének védelme, ugyanakkor ezen bűncselekmény az azonos védendő jogtárgyak alapján rendszerező Btk.-ban leginkább a közrend elleni bűncselekmények között helyezhető el. Ennek oka a közrend elleni bűncselekmények azon sajátossága, miszerint ezek a bűncselekmények általában nem konkrét személy jogait sértik vagy veszélyeztetik, hanem káros hatásuk ennél szélesebb kört, a társadalom egészét érintik.

4. Az 1878. évi V. törvény volt az első magyar Büntető Törvénykönyv, amelyet megalkotója, Csemegi Károly igazságügyi államtitkár után Csemegi kódexnek szokás nevezni. A Csemegi kódex - korának megfelelően - a bűncselekményeket bűntettekre, vétségekre és kihágásokra osztotta, ez utóbbiakról a kihágási Büntető Törvénykönyv - az 1879. évi XL. tc. - rendelkezett. A kihágási Btk. a közrend elleni cselekményeket tartalmazó fejezetében, a 86. §-ban határozta meg az állatkínzás tényállását, amely szerint, aki nyilvánosan, botrányt okozó módon állatot kínoz, vagy durván bántalmaz, úgyszintén, ki az állatkínzás ellen kiadott rendeletet vagy szabályrendeletet megszegi, nyolc napig terjedhető elzárással és száz forintig (később: nyolcvan pengőig) terjedhető pénzbírsággal volt büntethető.

A tényállás az állatkínzás esetében tehát a védendő jogtárgyként nem az állatok testi épségének a védelmét jelölte meg, hanem a társadalom nyugalmát.

Lényegében ezt a szabályozást vették át a szabálysértési jogszabályok (17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 25. §-a, illetve a jelenleg hatályos, az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 2. §-a). A szabálysértési jogszabályok szerint az állatkínzás a közrend, ezen belül is a közterület és a nyilvános hely rendje elleni szabálysértések részét képezi. A hatályos tényállás szerint az állat bántalmazása vagy természetével ellentétes cselekedetre kényszerítése, az állatnak fizikai fájdalom okozása, elkövetési magatartások esetében a "mások felháborodására alkalmas módon" történő elkövetés tényállási elem, ugyanakkor a tartás módszereivel való fizikai fájdalom okozás büntethetősége már nem kötődik ahhoz, hogy az másokban felháborodás keltésére alkalmas legyen.

5. A külföldi szabályozásokat áttekintve számos megoldási lehetőség található az állatok sérelmére elkövetett erőszakos cselekmények büntetésére.

A német állatvédelmi törvény büntetőjogi rendelkezései szerint aki gerinces állatot alapos ok nélkül megöl, gerinces állatnak garázda módon jelentős fájdalmat vagy szenvedést, illetve hosszan tartó vagy rendszeres fájdalmat, vagy szenvedést okoz, bűncselekményt követ el.

Az osztrák Btk.-ban a tizenegyedik fejezetben található az állatkínzás tényállása. Eszerint, aki állatot durván bántalmaz, vagy szükségtelenül kínoz, kitesz, noha a szabad életre képtelen, vagy azzal a szándékkal, hogy a másik állat kínt szenvedjen, másik állatra uszít, bűncselekményt követ el. Ugyancsak bűncselekményt követ el, aki akár szándékosan, akár gondatlanul, nagyobb számú állatot szállításuk során, az etetés vagy itatás elmulasztásával vagy más módon, hosszabb időn át kínszenvedésnek tesz ki. Bűncselekményt követ el továbbá az is, aki gerinces állatot gonoszságból megöl. Az osztrák szabályozás szerint a védelem nemcsak az emlős vagy gerinces állatokra terjed ki. Ugyanakkor míg a bántalmazás a legalacsonyabb fajtájú állatok sérelmére is elkövethető, addig kínszenvedést, gyötrelmet csak azok az állatok érezhetnek, akik érzőképességgel rendelkeznek, ami a gerinctelen állatokról nem mondható el. Külön szakasz szól az állat- vagy növényállomány veszélyeztetéséről. Ezen szakasz szerint a járvány előidézése, veszélyes kórokozó, vagy kártevő elterjedésének előidézése büntetendő.

Az olasz Btk. kihágásként szabályozza az állatkínzást. Ezen szabályozás szerint, aki állattal kegyetlenkedik, jellegzetességeihez képest elviselhetetlen megerőltetésnek, gyötrelemnek, erőfeszítésnek vagy magatartásnak szükségtelenül veti alá, vagy pedig olyan játékokra, mutatványokra vagy munkára használja fel, amelyre természeténél fogva alkalmatlan - ideértve az etológiai jellegzetességei alapján megállapítható alkalmatlanságot is -, illetőleg az állatot természetével összeférhetetlen körülmények között tartja, a háziállatot vagy a fogság körülményeihez szoktatott állatot elhagyja, kihágást követ el. Minősített esetként szabályozza a jogszabály azon esetet, amikor a cselekményt különösen nagy fájdalmat okozó módon, az állatcsempészés, -kereskedés, -szállítás, -tenyésztés, -levágás vagy mutatvány módozataként követik el. Külön büntetni rendeli azt, aki az állattal megerőltetésnek kitevő mutatványt vagy rendezvényt szervez, illetve minősített esetként szabályozza azon esetkört, amikor a felsorolt elkövetési magatartást titkos fogadáskötési tevékenységgel kapcsolatosan követik el.

A svéd Btk. szerint aki szándékosan vagy gondatlanul állatot rossz bánásmód, agyondolgoztatás, elhanyagolás útján vagy más módon indokolatlanul szenvedésnek tesz ki, állatok elleni kegyetlenség miatt büntetendő.

Az ukrán Btk. szerint bűncselekményt követ el az, aki kegyetlenül bánik állatokkal oly módon, hogy azok pusztulásához vagy megnyomorításához vezet, valamint aki állatokat kínoz olyan személyként, aki ugyanilyen cselekményekért egy éven belül államigazgatási eljárásban elmarasztalásban részesült.

A szlovén törvény szerint az a személy büntetendő, aki kegyetlenül bánik állattal, vagy annak szükségtelen szenvedést okoz. Ugyanakkor külön bűncselekményként szabályozza a vadorzó tevékenységet, az állatok kezelésére szolgáló ártalmas gyógyszerek készítését, illetve a megfelelő gondosság és figyelem nélkül nyújtott állatorvosi segítségnyújtást.

A francia Btk. azon cselekményeket rendeli büntetni, amely során - nyilvánosan vagy a nyilvánosság kizárásával - háziállattal, megszelídített fogságban tartott állattal súlyosan kegyetlenkednek, vagy ezen állatokat bántalmazzák. Sürgős esetben, veszélyhelyzetben, az állat tulajdonosának elítélése esetén vagy ha a tulajdonos ismeretlen, az állatot elismert állatvédő mozgalom számára adja át a bíróság. A francia Btk. büntetni rendeli továbbá a megszelídített, házi vagy fogságban tartott állat elhagyását, az újra benépesítés céljára szánt vadállatok kivételével. A francia szabályozás szerint bűncselekmény továbbá a kísérlet, tudományos, illetőleg kísérleti kutatások végzését, ha ezt a tevékenységet a külön rendeletben előírtak megtartása nélkül végzik.

Részletes Indokolás

Az 1. §-hoz

A Javaslat ezen §-a a Btk.-nak a tiltott állatviadal szervezéséről szóló tényállását módosítja.

A jelenlegi szabályozás szerint a tiltott állatviadal szervezésének tényállása csupán az ebekkel folytatott állatviadalt rendeli büntetni, míg az egyéb állattal folytatott ilyen cselekmény az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 4. §-a alapján szabálysértésként értékelendő.

A Javaslat szerint a tiltott állatviadal szervezéséről szóló tényállás hatálya nem csupán az ebekre, hanem bármely gerinces állatra kiterjed, azaz a jelenleg szabálysértésként minősülő, az eb kivételével egyéb állattal folytatott állatviadal szervezése a Javaslat szerint bűncselekmény.

A Javaslat a jelenlegi tényállásra vonatkozó több kisebb, stilisztikai módosítást is tartalmaz, illetve új elkövetési magatartásként fogalmazza meg az állat állatviadal céljára történő forgalmazását.

A 2. §-hoz

1. A Javaslatban megfogalmazott állatkínzás tényállása gerinces állatokra vonatkozik, amelynek alapja az a tény, hogy az Ávt. különbséget tesz a gerinces és nem gerinces állat megölése között, a büntetőjog pedig az Ávt. által tilalmazott magatartások közül a legsúlyosabbakat kívánja szankcionálni.

2. A Javaslat szerinti Btk. 266/A. §-a (1) bekezdésének elkövetési magatartásai az olyan indokolatlan bántalmazás, vagy olyan bánásmód alkalmazása, amely alkalmas arra, hogy a gerinces állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.

A tényállás a bántalmazás, és nem a fizikai fájdalom okozása fordulatot alkalmazza azért, mert a Javaslat a büntetőjogi szankcionálást nem az állatban elért érzethez, eredményhez, hanem az elkövető magatartásához kívánja kötni. Bántalmazás esetén meghatározóak az állat etológiai jellemzői, a fajta fizikai és pszichikai jellegzetességei, amely jellegzetességek az állattal szemben jogszerűen alkalmazható fizikai eszközök módját és mértékét behatárolják.

Nyilvánvalóan nem minden jellegű testi vagy lelki bántalmazás tekinthető állatkínzásnak: a nevelés, az idomítás, a hasznosítás céljából történő fizikai ráhatás szükségszerű lehet. Azonban ebben az esetben is rangsorolni kell, meg kell határozni, hogy melyek azok az alkalmazott eszközök, amely büntetendőek, és melyek azok, amelyek nem.

A bánásmód alkalmazásába beleértendő minden olyan fizikai ráhatás vagy mulasztás, ami a bántalmazás körébe nem sorolható, ugyanakkor ez az elkövetési magatartás az állat bántalmazásának, szenvedésének a folyamat jellegét is értékeli.

A Javaslat szerinti Btk. 266/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja a háziasított emlősállat vagy az ember környezetében tartott veszélyes állat elűzését, elhagyását, kitételét bünteti. A magatartások tilalmának oka nem csupán az állat kiszolgáltatott helyzete, hanem a magára hagyott állat által okozható veszélyhelyzet megelőzése is, így a veszélyes állatok körét a Javaslat nem szűkíti le a veszélyes gerinces állatokra.

Ezen magatartásoktól való tartózkodás azonban nem mindenkitől, csak az állattartótól várható el, így a bűncselekmény elkövetője a Javaslat szerint az állattartó lehet. Az állattartó fogalmát az Ávt. 3. §-ának 1. pontja tartalmazza, miszerint állattartó az állat tulajdonosa, illetve aki az állatállományt gondozza, felügyeli.

3. A Javaslat, a Btk. 266/A. §-a (1) bekezdésének meghatározott elkövetési magatartások közül abban az esetben tartja szükségesnek az erőteljesebb állami fellépést, amennyiben az elkövetési magatartás alkalmas arra, hogy az állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.

A büntethetőséghez nem szükséges, hogy az elkövető az állat életét ténylegesen kioltsa, vagy az állat valóban maradandó egészségkárosodást szenvedjen, elég csupán az, hogy az elkövető cselekménye erre alkalmas legyen. Ezért nem önálló elkövetési magatartás az állat életének kioltása, mivel ezen eredmény bekövetkezte a büntetéskiszabás során súlyosító körülményként értékelhető.

Ugyanakkor az Ávt. 11. §-a szerint az állat élete elfogadható ok vagy körülmény esetén kioltható. Ilyen elfogadható oknak vagy körülménynek minősül különösen az élelmezési cél vágóállat esetében, a prém termelése a hagyományosan e célból tartott állat esetében, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek kontrollja, valamint az azok ellen való védekezés, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása és a tudományos kutatás. (Kutya és macska tekintetében az élelmezési cél, illetve a prém termelése nem minősül elfogadható oknak, körülménynek.)

Miután a Btk.-n kívüli más jogszabály engedélye kizárja a diszpozíciószerű cselekmény társadalomra veszélyességét, az Ávt. 11. §-ában meghatározott esetekben az állatkínzás bűncselekménye nem állapítható meg.

4. Az állatkínzás speciális esetének tekinthető, ha valaki úgy folytat orvvadászatot vagy orvhalászatot, hogy tiltott eszköz vagy mód alkalmazása során az állatnak fizikai fájdalmat okoz.

Az állatok bántalmazásának, kínzásának általános tilalmát az Ávt. tartalmazza, amely tilalom alól a jogalkotó rendkívüli esetekben - akár az állat érdekében, akár más fontos érdekből - kivételt enged, amelyet akár az Ávt.-ben, akár más jogszabályban szabályoz. Így nem minősül az állat bántalmazásának, kínzásának a vadászat és a halászat, ha az megengedett eszközzel vagy módon történik.

A Javaslat ezért büntetni rendeli az orvvadászatot és az orvhalászatot abban az esetben, ha valaki a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetőleg a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik.

A 3. §-hoz

A Javaslat az állatkínzás új tényállására vonatkozóan az állat elkobzását rendeli el, amelynek oka a bántalmazott állat életének, egészségének jövőbeli védelme, és hasonlóan a többi közrend elleni bűncselekményhez, kizárja a Btk. 77/A. § (1) bekezdésében foglalt méltányossági kivételt engedő szabályt.

A 4. §-hoz

1. A Javaslat 4. §-a az elkobzott állatok elhelyezéséről rendelkezik. Az elkobzott állatok elhelyezéséről az Ávt.-ben meghatározott feladatok végrehajtását ellenőrző szerveknek kell gondoskodnia E feladat ellátására az állategészségügyi hatóságot indokolt kijelölni. Tekintettel arra, hogy az állategészségügyi hatóság feladatainak részletes - törvényi szintű - felsorolását az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény tartalmazza, ezen új feladat megjelenítése érdekében a Javaslat az állategészségügyről szóló törvényt a szükséges rendelkezésekkel egészíti ki.

A szabálysértési vagy büntetőeljárás során lefoglalt, elkobzott állatok elhelyezéséről - veszélyes állat, valamint természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatok kivételével - az állategészségügyi hatóság, míg a természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó elkobzott állatok elhelyezéséről a természetvédelem illetékes állami szerve köteles gondoskodni.

Az állategészségügyi hatóság a szabálysértési vagy büntetőeljárás során lefoglalt, elkobzott állat elhelyezése céljából - erre vonatkozó szerződés alapján, térítés ellenében - jogosult állattartó helyet igénybe venni.

2. A módosítás lehetővé teszi azt is, hogy az elkobzott állatot a hatóság térítés nélkül átadhassa állatvédelmi célú civil szervezetnek.

3. A Javaslat további rendelkezése az Ávt. 48. §-ának új (3) bekezdéssel történő kiegészítése, amely szerint az Ávt. alkalmazása során az állatvédelmi célú társadalmi szervezetek fogalom alatt a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 14. §-ának b) pontjában meghatározott szervezetet kell érteni. E kiegészítés azt szolgálja, hogy ne csak a szorosan vett társadalmi szervezet, hanem az ilyen célra létrehozott alapítvány is gyakorolhassa az Ávt.-ben az állatvédelmi célú társadalmi szervezetek számára biztosított jogokat.

Az 5. §-hoz

A Javaslat 5. §-a az elkobzás, mint büntetőjogi intézkedés végrehajtásának speciális módjáról rendelkezik.

A Btk. szerint el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették. Az, hogy a magyar polgári jog az állatot nem emeli ki a dolgok kategóriájából, a büntetőjogi szabályozásnak nem képezi akadályát. A büntetőjog rendszerében az az állat, amely az állatkínzás elkövetési tárgya volt, elkobzandó dolog. Az elkobzás végrehajtásáról a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) rendelkezik. Eszerint az elkobzott dolgot rendszerint értékesíteni kell, ha erre alkalmatlan, vagy az értékesítés iránt hozott lépések nem vezettek eredményre, a dolgot meg kell semmisíteni.

A Javaslat elveivel ellentétes volna, ha a Bv. tvr. ezen általános szabálya érvényesülne az állatkínzás alanyává vált állat esetében is. Ezért szükséges a Bv. tvr. olyan tartalmú kiegészítése, amely az állat elkobzása esetén a követendő eljárást szabályozza.

Veszélyes eb vagy egyéb veszélyes állat elkobzásának végrehajtása során a külön jogszabályokban, azaz az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. tvr. 7. §-ának (7) bekezdésében, illetve az Ávt. 23. §-ában meghatározott módon kell eljárni. A természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartózó állatot a természetvédelmi hatóságnak rendeli átadni a Javaslat, míg más állat elkobzásának végrehajtása során az állatot az állategészségügyi hatóságnak kell átadni, amely a Javaslat 4. §-ával módosítani javasolt Áeütv. értelmében köteles az állat elhelyezéséről gondoskodni.

Az 6. §-hoz

A Javaslat a törvény hatályba lépésének időpontjául a kihirdetést követő 30. napot határozza meg.

Miután a Javaslat a tiltott módon történő vadászatot büntetőjogilag rendeli büntetni, a hatálybalépésével egyidejűleg a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 149. §-ának (3) bekezdésében a "vagy tiltott módon" szövegrész a hatályát veszti.

Budapest, 2003. november 14.

Dr. Szili Katalin

MSZP

Hegyi Gyula

MSZP

Gusztos Péter

SZDSZ

Gulyás József

SZDSZ