Magyar Országgyűlés
Emberi jogi, kisebbségi és
vallásügyi bizottsága
Bizottsági önálló indítvány!
H/6288.
Országgyűlési határozati javaslat
az 1932-33. évi nagy ukrajnai éhínség 70. évfordulójára
Az Országgyűlés
Indokolás:
Az Ukrán Országos Önkormányzat kéréssel fordult a Magyar Köztársaság Országgyűléséhez, mely szerint az Országgyűlés az 1932-33. évi nagy ukrajnai éhínség november 29-én esedékes 70. évfordulója alkalmából fogadjon el ünnepélyes határozatot, melyben az Országgyűlés megemlékezik az ukrajnai népirtás áldozatairól, illetve elítéli a mesterségesen és szándékosan előidézett népirtást.
Kérésük indokolásaként kifejtették, hogy az ukránok egyike a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXVII. törvény hatálya alá tartozó kisebbségnek, melynek közösségében az éhínséget szenvedettek túlélői, illetve azok leszármazottai is élnek. A történelem ezen időszaka sokáig fehér folt, "agyonhallgatott" téma volt. A kutatások alapján ma már körvonalazódik, hogy 1932. áprilisától 1933. novemberéig terjedő kb. 17 hónap (500 nap) alatt, mintegy 7 millió ember, köztük 3 millió gyermek halt éhen Ukrajnában.
Kutató tudósok szerint a legtöbben, (az áldozatok közel 53 %-a) Harkov, Poltava, Szumszka, Kijev és Zsitomir megyék körzetében haltak meg. Főleg az ukrán falvak lakossága, a parasztság szenvedett a legtöbbet, egy olyan időszakban, amikor nagyon bő termés volt ugyan, de a szovjet hatalom a legtöbb búzát külföldre exportálta. Az éhező ukrán falvak lakosságának tilos volt átköltöznie a volt Szovjetunió más régióiba, ahol élelmiszerekhez juthattak volna. Az ukrán városokat gyakran rendőri kordonnal vették körül, nehogy az éhezők a városba költözhessenek. Az erőszakos élelmiszerbegyűjtés még akkor is folyt, amikor egyes falvak lakosságának már 70 %-a meghalt. Legmegrázóbbak az éhínség idején 7-14 éves gyermekek visszaemlékezései.
Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága úgy ítélte meg, hogy fontos, hogy az ukrán kisebbséget érintő múltbéli súlyos sérelemről megemlékezzék a Magyar Országgyűlés is, és kötelességünk kifejezni együttérzésünket és szolidaritásunkat.
Szeretnénk megemlíteni, hogy-e kezdeményezés nem egyedülálló, már több ország (USA, Kanada, Baszkföld, Ausztrália, Argentína, Belgium, Anglia) parlamentje, illetve szenátusa határozatban ítélte el az 1932-33. évi éhínséget, és annak következtében előidézett népirtást. Az erőszakos halált elszenvedőknek emléket állító Ukrajnában a Legfelsőbb Tanács határozata és az ukrán elnök rendelete értelmében zajlanak a 70. évfordulóval kapcsolatos megemlékezések előkészületei, jegyzéket készítenek az éhínség áldozatainak állított emlékművekről-, és jelekről, megemlékező gyászmiséket, rendhagyó történelemórákat és tudományos konferenciákat tartanak.
Fontos, hogy Magyarország is megemlékezzék a történelem egyik legsötétebb tragédiájáról. Közös kötelességünk és felelősségünk az emlékezetben őrizés is, annak érdekében, hogy a világon sehol sem történhessen ehhez hasonló, súlyos bűncselekmény.
Budapest, 2003. november 04.
Szászfalvi László
a bizottság elnöke