A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/6206.
számú
törvényjavaslat

az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről

Előadó: Dr. Bárándy Péter

Budapest, 2003. október

2003. évi ... törvény
az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. §

E törvényt a büntető ügyekben az Európai Unió tagállamaival folytatott együttműködés, valamint az európai elfogatóparancs alapján folytatott átadási eljárás során kell alkalmazni.

2. §

E törvény eltérő rendelkezésének hiányában a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt és a büntetőeljárásról szóló törvényt az Európai Unió tagállamaival (a továbbiakban: tagállam) az európai elfogatóparancs alapján folytatott átadási eljárásban és bűnügyi jogsegély-forgalomban is megfelelően alkalmazni kell.

II. FEJEZET

Az európai elfogatóparancs és az átadás

1. Cím

Átadás Magyarországról

3. §

(1) A Magyar Köztársaság területén tartózkodó személy az Európai Unió más tagállamának igazságügyi hatósága (a továbbiakban: tagállami igazságügyi hatóság) által kibocsátott európai elfogatóparancs alapján büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából elfogható és átadható olyan bűncselekmények esetén, amelyeknél a kibocsátó tagállam joga szerint a büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, vagy ha jogerősen legalább négy hónapi szabadságvesztésre, illetőleg szabadságelvonással járó intézkedésre ítélték.

(2) A keresett személyt a cselekmény kettős büntethetőségének mérlegelése nélkül az európai elfogatóparancs alapján át kell adni az e törvény 1. számú mellékletében meghatározott bűncselekmény-fajták esetében.

(3) Az e törvény 1. számú mellékletében meghatározott bűncselekmény-fajták esetében, ha az európai elfogatóparancsot kibocsátó igazságügyi hatóság államának joga szerint a büntetési tétel felső határa nem éri el a három évi szabadságvesztést, illetőleg szabadságelvonással járó intézkedést, valamint az 1. számú mellékletben fel nem sorolt bűncselekmény-fajták esetében az átadás akkor engedélyezhető, ha azok a cselekmények, amelyek miatt az európai elfogatóparancsot kibocsátották, a magyar törvény szerint bűncselekménynek minősülnek.

(4) Az európai elfogatóparancs végrehajtása nem tagadható meg az adókkal és az illetékekkel, a vámokkal és a devizával kapcsolatos bűncselekmények esetén amiatt, hogy a magyar jog nem ismer ugyanolyan adót vagy illetéket, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátó tagállam joga.

4. §

Az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni:

a) ha a keresett személy gyermekkor miatt nem büntethető (Btk. 23. §);

b) ha a 3. § (3) bekezdésében említett valamely esetben az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény;

c) ha a magyar törvény szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült;

d) ha egy tagállamban a keresett személy ellen az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény miatt már olyan határozatot hoztak, amely a büntetőeljárás megindításának akadályát képezi, vagy amely alapján a büntetést már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó tagállam joga szerint az nem hajtható végre;

e) ha a keresett személyt egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélték, feltéve, hogy a büntetést már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó állam joga szerint az nem hajtható végre;

f) ha az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény miatt a keresett személy ellen a Magyar Köztársaság területén büntetőeljárás van folyamatban;

g) ha a magyar igazságügyi hatóság (bíróság, ügyész) vagy nyomozó hatóság az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást, illetve az eljárást megszüntette;

h) ha az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekményre a magyar törvény szerint közkegyelem terjed ki, és a bűncselekményre a magyar büntető törvényt kell alkalmazni (Btk. 3. és 4. §).

5. §

(1) Ha az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik, az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni, és a szabadságvesztés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása iránt kell intézkedni (Btk. 6. §, Be. 579. §).

(2) Ha az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik, csak akkor adható át, ha a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság megfelelő jogi garanciát nyújt arra, hogy szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jogerős kiszabása esetén a keresett személyt kérelmére a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására visszaszállítják a Magyar Köztársaság területére.

6. §

Megtagadható az európai elfogatóparancs végrehajtása, ha az olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet egészben vagy részben a Magyar Köztársaság területén követtek el.

7. §

Ha az európai elfogatóparancsot olyan határozat végrehajtása céljából bocsátották ki, amelyet a keresett személy távollétében hoztak, és a keresett személlyel nem közölték előzetesen a távollétében hozott határozat alapjául szolgáló tárgyalás időpontját és helyét, az átadás feltételeként kell szabni, hogy a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság megfelelő jogi garanciát nyújt arra, miszerint a keresett személynek lehetősége lesz a kibocsátó tagállamban az ügy újratárgyalását kérni és a bírósági tárgyaláson jelen lenni.

8. §

(1) Ha ugyanazon személy ellen két vagy több tagállam bocsátott ki európai elfogatóparancsot, az összes körülmény mérlegelésével kell dönteni arról, hogy melyik európai elfogatóparancs kerüljön végrehajtásra, és annak alapján a keresett személy átadására. A döntés meghozatalakor figyelemmel kell lenni különösen a bűncselekmény súlyára és elkövetési helyére, az európai elfogatóparancsok kibocsátásának időpontjára, valamint arra, hogy az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották-e ki.

(2) Az (1) bekezdés szerinti döntéshez - szükség esetén - beszerezhető az Európai Unióról szóló szerződés 29. cikke szerinti Európai Igazságügyi Együttműködési Egység (Eurojust) véleménye.

(3) Ha egy európai elfogatóparancs és egy harmadik ország kiadatási kérelme ütközik, az eljárásra a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezései az irányadóak.

(4) E § nem érinti a Magyar Köztársaságnak a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumából eredő kötelezettségeit.

9. §

Az e Cím alapján mint végrehajtó igazságügyi hatóság kizárólag a Fővárosi Bíróság jár el egyesbíróként. Határozata ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla bírál el tanácsülésen. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

10. §

Más tagállam által kibocsátott nemzetközi körözés alapján a Magyar Köztársaság területén elfogott személyt őrizetbe kell venni és a Fővárosi Bíróság elé kell állítani, ha vele szemben a nemzetközi körözésben megjelölt bűncselekmény miatt európai elfogatóparancs kibocsátásának van helye, illetőleg ha vele szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki. Ez az őrizet hetvenkét óráig tarthat.

11. §

(1) A Fővárosi Bíróság tárgyalást tart, amelyen

a) a keresett személyt meghallgatja, különösen személyazonosságára, állampolgárságára; és - ha erre nyilatkozni kíván - az átadás feltételeit e törvény alapján befolyásoló körülményekre;

b) tájékoztatja a keresett személyt az egyszerűsített átadási eljárás lehetőségéről (12. §) és annak jogkövetkezményeiről;

c) ha a keresett személy nem kíván élni az egyszerűsített átadási eljárás lehetőségével, és a bíróság megállapítja, hogy nem áll fenn a 4. §-ban, az 5. § (1) bekezdésében, illetőleg a 6. §-ban említett megtagadási okok valamelyike, elrendeli a keresett személy ideiglenes átadási letartóztatását, és az erről szóló határozatot haladéktalanul megküldi az igazságügy-miniszternek.

(2) A tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező. A Fővárosi Bíróság a tárgyalásról az ügyészt értesíti, a tárgyalásra a védőt idézi.

(3) Ha a keresett személynek nincs meghatalmazott védője, védőt, ha a magyar nyelvet nem ismeri, tolmácsot rendel ki számára.

(4) Ha a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság kéri, a Fővárosi Bíróság az átadási eljárás keretében elrendeli a 24. § (1) bekezdésében megjelölt tárgyaknak a rendőrség általi felkutatását és lefoglalását.

12. §

(1) A Fővárosi Bíróság elrendeli a keresett személy átadási letartóztatását és átadását (egyszerűsített átadás), ha

a) az európai elfogatóparancs végrehajtásának és az átadásnak a feltételei fennállnak, és

b) a keresett személy - a megfelelő figyelmeztetést követően - az átadásába beleegyezik, ebben az esetben a figyelmeztetést és a beleegyezést, valamint adott esetben a 31. §-ban említett specialitás szabálya alkalmazásának jogáról való kifejezett lemondást jegyzőkönyvben rögzíti.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott beleegyezés nem vonható vissza.

(3) Az egyszerűsített átadás elrendelése ellen fellebbezésnek nincs helye.

13. §

(1) Ha a keresett személy az átadásába nem egyezik bele, a 11. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt intézkedésről az igazságügy-miniszter értesíti a tagállami igazságügyi hatóságot az európai elfogatóparancs haladéktalan megküldése érdekében.

(2) Az európai elfogatóparancsot az igazságügy-miniszter fogadja, és azt haladéktalanul megküldi a Fővárosi Bíróságnak.

(3) Az európai elfogatóparancs hozzáérkezését követően a Fővárosi Bíróság tárgyalást tart, amelyre a 11. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

(4) Ha az európai elfogató parancs végrehajtásának és az átadásnak a feltételei fennállnak, arról határozattal dönt. A tárgyaláson hozott határozattal szembeni fellebbezésről az ügyésznek, a keresett személynek és védőjének a határozat kihirdetését követően nyomban nyilatkoznia kell.

(5) A fellebbezést két napon belül az iratokkal együtt közvetlenül kell felterjeszteni a Fővárosi Ítélőtáblához.

14. §

Az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadása esetén, annak okáról a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot az igazságügy-miniszter a megtagadásról rendelkező jogerős határozat alapján tájékoztatja.

15. §

(1) A 11. § c) pontja szerint elrendelt ideiglenes átadási letartóztatást meg kell szüntetni, ha annak elrendelésétől számított negyven napon belül az európai elfogatóparancs nem érkezik meg.

(2) A 12. § (1) bekezdése és a 13. § (4) bekezdése szerint elrendelt átadási letartóztatás a keresett személy átadásáig tart.

(3) Az átadási és ideiglenes átadási letartóztatás helyett más személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés nem alkalmazható, illetve óvadék ellenében a keresett személy ideiglenes átadási letartóztatása, illetőleg átadási letartóztatása nem mellőzhető, illetve nem szüntethető meg.

16. §

(1) Az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló jogerős határozatot, ha a keresett személy

a) beleegyezik az átadásába, a beleegyezés kinyilvánítását követő tíz,

b) az átadásába nem egyezik bele, az elfogását követő hatvan

napon belül kell meghozni.

(2) Ha kivételes esetben az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló határozat az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hozható meg, a Fővárosi Bíróság a késedelem okainak közlése mellett - az igazságügy-miniszter útján - haladéktalanul tájékoztatja erről a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot. A határidő ebben az esetben további harminc nappal meghosszabbítható.

(3) Ha kivételes esetben nem lehet betartani az e §-ban előírt határidőket, a késedelem okainak közlése mellett az igazságügy-miniszter erről tájékoztatja az Eurojustot.

17. §

Ha az a személy, akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, az átadása esetén a menedékjogi eljárást fel kell függeszteni, és azt akkor kell folytatni, ha a személy a Magyar Köztársaság területére visszatér.

18. §

(1) Ha a keresett személyt nemzetközi jogon vagy a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség illeti meg a Magyar Köztársaság területén, a 16. §-ban előírt határidőket attól a naptól kell számítani, amelyen a Fővárosi Bíróságra érkezik a mentesség felfüggesztéséről, illetve a büntetőeljárás megindításához való előzetes hozzájárulásról szóló értesítés.

(2) A mentesség felfüggesztése érdekében a Fővárosi Bíróság haladéktalanul megkeresi a nemzetközi jogon vagy a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség ügyében döntési jogkörrel rendelkező szervet, illetve személyt. Ha a mentesség felfüggesztése egy másik állam vagy valamely nemzetközi szervezet hatáskörébe tartozik, e tényről a szükséges intézkedés megtétele érdekében - az igazságügy-miniszter útján - értesíti a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot.

19. §

Ha a Fővárosi Bíróság megítélése szerint a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság által közölt tények és adatok nem elégségesek az európai elfogatóparancs végrehajtása és az átadás tárgyában történő határozathozatalhoz, kérheti, hogy sürgősséggel bocsássák a rendelkezésére a szükséges kiegészítő információkat, és - különösen a 4. §-ban, az 5. § (2) bekezdésében, a 7. §-ban, valamint a 25. § (3) bekezdésében meghatározottakat, és a 16. §-ban előírt határidők figyelembe vételével - határidőt szabhat ezek megküldésére.

20. §

(1) A keresett személy átadásáról az Interpol a rendőrség közreműködésével gondoskodik, és annak - az érintett hatóságok megállapodása szerinti - lehető legkorábbi időpontban kell megtörténnie.

(2) A keresett személyt legkésőbb az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított tíz napon belül át kell adni az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállam illetékes hatóságának.

(3) Ha a keresett személy átadása a (2) bekezdésben előírt határidőn belül a tagállamok bármelyikén kívül eső elháríthatatlan akadály miatt nem lehetséges, új átadási időpontban kell megegyezni. A keresett személyt ebben az esetben az így megállapított új határnapot követő tíz napon belül kell átadni.

(4) Az átadás kivételesen ideiglenesen elhalasztható különös méltánylást érdemlő emberiességi okból, különösen, ha megalapozottan feltételezhető, hogy az átadás végrehajtása veszélyeztetné a keresett személy életét vagy egészségét. Az ideiglenes elhalasztási ok megszűnését követően az európai elfogatóparancsot végre kell hajtani. A Fővárosi Bíróság az ideiglenes elhalasztásról és annak okáról - az igazságügy-miniszter útján - haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot, és új átadási időpontban állapodik meg. A keresett személyt ebben az esetben a megállapodás szerinti új időpontot követő tíz napon belül kell átadni.

(5) Az érintett személyt a (2)-(4) bekezdésben említett határidők lejárta után haladéktalanul szabadon kell bocsátani.

(6) Az igazságügy-miniszter az európai elfogató parancs végrehajtásáról és az átadásról szóló döntésről, valamint a keresett személy európai elfogatóparancs alapján történt fogva tartásának időtartamáról értesíti a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot és az Interpolt.

21. §

(1) Ha a keresett személy nem mondott le a 31. §-ban meghatározott specialitás szabályának alkalmazásáról, az átadását követően kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtásához a hozzájárulást meg kell adni, ha a bűncselekmény, amelyre vonatkozóan azt kérik, e törvény rendelkezései szerint önmagában is átadási kötelezettséget von maga után. A hozzájárulás a 3. § alapján nem tagadható meg. Az 5. § (2) bekezdésében, illetve a 7. §-ban az átadás feltételeként megszabott jogi garanciákat ebben az esetben is meg kell követelni.

(2) Az erre vonatkozó határozatot legkésőbb a kérelem kézhezvételét követő harminc napon belül tanácsülésen kell meghozni; ellene fellebbezésnek nincs helye.

(3) Az (1) bekezdés szerinti eljárást kell lefolytatni további átadás esetén is, ha a keresett személy nem mondott le a specialitás szabályának alkalmazásáról, és az átadását követően egy másik tagállam bocsát ki ellene európai elfogatóparancsot. A hozzájárulást e törvény rendelkezéseivel, valamint a vonatkozó egyezményekkel összhangban kell elbírálni.

22. §

(1) A Fővárosi Bíróság az európai elfogatóparancs végrehajtásáról hozott határozatában elhalaszthatja a keresett személy átadását annak érdekében, hogy ellene a Magyar Köztársaság területén a büntetőeljárást lefolytathassák, illetve hogy - ha már elítélték - az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekménytől különböző bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetését vagy szabadságelvonással járó intézkedését végrehajthassák.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott átadást elhalasztó határozatot a Fővárosi Bíróság az európai elfogatóparancs végrehajtásáról hozott határozatát követően is meghozhatja.

(3) Az átadás elhalasztása helyett a Fővárosi Bíróság - a kibocsátó tagállami igazságügyi hatósággal írásban történt közös megállapodásban meghatározott feltételek szerint - ideiglenesen átadhatja a keresett személyt az európai elfogató parancsot kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságnak.

23. §

Ha a keresett személy az átadási letartóztatás elrendelésekor előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti, illetve vele szemben szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, az átadási letartóztatást attól az időponttól kezdődően kell foganatba venni, amikor az előzetes letartóztatás megszűnik, illetve a szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása befejeződik.

24. §

(1) A Fővárosi Bíróság az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság kérelmére vagy hivatalból elrendeli azoknak a tárgyaknak a lefoglalását és átadását

a) amelyek bizonyítási eszközként felhasználhatók, vagy

b) amelyeket a keresett személy a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.

(2) Az (1) bekezdésben említett tárgyak akkor is átadhatók, ha az európai elfogatóparancsot a keresett személy halála vagy szökése miatt nem lehet végrehajtani.

(3) Ha a Magyar Köztársaság területén folyamatban lévő büntetőeljárásban az (1) bekezdésben említett tárgyakra szükség van, azokat ideiglenesen vissza lehet tartani vagy a visszaszolgáltatás feltételével át lehet adni az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállamnak.

(4) E § rendelkezései nem érintik az e tárgyakon fennálló tulajdonjogot és egyéb jogokat.

2. Cím

Átadás iránti megkeresés

25. §

(1) Ha a terhelt az Európai Unió valamely tagállamában tartózkodik, és vele szemben büntetőeljárást kell lefolytatni, a bíróság haladéktalanul európai elfogató parancsot bocsát ki. Ha jogerősen kiszabott szabadságvesztést kell a terhelttel szemben végrehajtani, az európai elfogatóparancsot a büntetés-végrehajtási bíró bocsátja ki.

(2) Az európai elfogatóparancs olyan cselekmények esetén bocsátható ki, amelyeknél a magyar büntető törvény szerint a büntetési tétel felső határa legalább egy évi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés. Ha a szabadságvesztést kiszabó vagy a szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó határozatot már meghozták, az európai elfogatóparancs csak akkor bocsátható ki, ha a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés tartama legalább négy hónap.

(3) Az európai elfogatóparancsot e törvény 2. számú mellékletében szereplő formanyomtatványnak megfelelően kell kibocsátani.

(4) Az európai elfogatóparancsot le kell fordítani a végrehajtó tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére.

(5) A bíróság az európai elfogatóparancsban kérheti azon tárgyak lefoglalását és átadását,

a) amelyek bizonyítási eszközként felhasználhatók, vagy

b) amelyeket a keresett személy a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.

(6) A büntetőeljárás befejezését követően haladéktalanul és díjmentesen vissza kell szolgáltatni azokat az átadott tárgyakat, amelyekre az azokat átadó tagállamnak vagy harmadik személynek szerzett joga fennmaradt.

26. §

Ha a bíróság már kibocsátott a keresett személy ellen nemzetközi elfogatóparancsot, akkor az európai elfogatóparancs annak helyébe lép, megtartva az eredeti kibocsátási időpontot és a bírósági ügyszámot. Az európai elfogatóparancs kibocsátásáról a bíróság ebben az esetben a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központot értesíti.

27. §

Az európai elfogatóparancsot a terhelt elfogásáról történt értesítéstől számított három napon belül az igazságügy-miniszternek kell továbbításra megküldeni.

28. §

(1) Szabadságvesztés végrehajtására irányuló átadás esetén, ha halmazati büntetést szabtak ki, és a tagállami igazságügyi hatóság nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására engedélyezi az átadást, az első fokon eljárt bíróság határozatot hoz az arra a cselekményre eső büntetésrészről, amellyel kapcsolatban az átadást a tagállami igazságügyi hatóság engedélyezi. Az eljárásra a büntetőeljárásról szóló törvénynek a különleges eljárásokra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben írt büntetésrészt a halmazati büntetés alapját képező bűncselekmények büntetési tételei felső határának egymáshoz viszonyított arányából kiindulva kell megállapítani.

(3) Ha a szabadságvesztést, amelyre az átadást a tagállami igazságügyi hatóság engedélyezi, összbüntetésbe foglalták, azt az alapítéletben kiszabott szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyre az átadást kérik, illetve engedélyezik. Az (1) és (2) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell, ha az alapítéletben halmazati büntetést szabtak ki.

(4) Ha az átadást az összbüntetésbe foglalt valamennyi szabadságvesztés végrehajtására kérik, illetve engedélyezik, az összbüntetésben megállapított szabadságvesztést kell végrehajtani.

29. §

Az európai elfogatóparancs végrehajtásából eredő külföldi fogva tartás teljes időtartamát be kell számítani a bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetésbe vagy szabadságelvonással járó intézkedésbe.

30. §

Ha a tagállami igazságügyi hatóság az átadás elhalasztása helyett - az írásban kötött közös megállapodásban meghatározott feltételek szerint - ideiglenesen átadja a keresett személyt, a megállapodásban rögzített feltételek minden magyar hatóságra kötelezőek.

31. §

(1) Az átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától (a specialitás szabálya).

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható az alábbi esetekben:

a) ha a személy a végleges szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el - bár erre lehetősége lett volna - a Magyar Köztársaság területét, vagy elhagyása után ide visszatér;

b) ha a bűncselekmény szabadságvesztés büntetéssel nem büntethető, vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel nem fenyegetett;

c) ha a büntetőeljárás eredményeként nem kerül sor személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazására;

d) ha a személlyel szemben szabadságelvonással nem járó büntetés vagy intézkedés, különösen pénzbüntetés vagy pénzmellékbüntetés szabható ki, illetőleg alkalmazható, még akkor sem, ha a büntetés vagy intézkedés személyi szabadságának korlátozását eredményezheti;

e) ha a személy beleegyezett az átadásába, és ezzel egyidejűleg lemondott a specialitás szabályának alkalmazásáról;

f) ha a személy az átadása után, az átadását megelőzően elkövetett meghatározott cselekmények vonatkozásában kifejezetten lemondott a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról. A lemondó nyilatkozatot a magyar illetékes igazságügyi hatóság előtt kell megtenni, és azt jegyzőkönyvbe kell venni, amelyet mind az igazságügyi hatóság képviselőjének, mind a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A lemondó nyilatkozatot úgy kell megfogalmazni, hogy abból egyértelműen kitűnjön, hogy azt az érintett személy önként és az abból adódó következmények teljes tudatában tette. A személy védőt vehet igénybe.;

g) ha a személyt átadó tagállami igazságügyi hatóság a (3) bekezdéssel összhangban hozzájárulását adja.

(3) A hozzájárulás iránti kérelmet a 25. § (3) bekezdésében hivatkozott adatok és a 25. § (4) bekezdése szerinti fordítás kíséretében kell a 27. §-ban meghatározott úton előterjeszteni a tagállami igazságügyi hatóságnak.

32. §

(1) Az európai elfogatóparancs alapján keresett személy a végrehajtó tagállam hozzájárulása nélkül, az átadása előtt elkövetett bűncselekmény miatt kibocsátott európai elfogatóparancs alapján az alábbi esetekben átadható a végrehajtó tagállamtól különböző tagállamnak:

a) ha a keresett személy a végleges szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el - bár erre lehetősége lett volna - a Magyar Köztársaság területét, vagy elhagyása után ide visszatér;

b) ha a keresett személy beleegyezik abba, hogy az európai elfogatóparancs alapján a végrehajtó tagállamtól különböző tagállamnak átadják. A lemondó nyilatkozatot a magyar illetékes igazságügyi hatóság előtt kell megtenni, és azt jegyzőkönyvbe kell venni, amelyet mind az igazságügyi hatóság képviselőjének, mind a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A lemondó nyilatkozatot úgy kell megfogalmazni, hogy abból egyértelműen kitűnjön, hogy azt az érintett személy önként és az abból adódó következmények teljes tudatában tette. A személy védőt vehet igénybe;

c) ha a keresett személyre a 31. § (2) bekezdésének a), e), f) és g) pontja szerint nem vonatkozik a specialitás szabálya.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt eseteket kivéve az európai elfogatóparancs alapján átadott személy nem adható ki harmadik államnak azon tagállam illetékes hatóságának hozzájárulása nélkül, amely őt átadta.

33. §

A keresett személy átvételéről az Interpol a rendőrség közreműködésével gondoskodik.

3. Cím

Költségviselés

34. §

(1) Az európai elfogatóparancs végrehajtása során a Magyar Köztársaság területén felmerülő költségeket a Magyar Állam viseli.

(2) A külföldön tartózkodó személy Magyar Köztársaság területére szállításának költsége, az európai elfogatóparancsnak idegen nyelvre történő fordításának költsége bűnügyi költség.

4. Cím

Átszállítás

35. §

(1) Az igazságügy-miniszter engedélyezi, hogy a keresett személyt a Magyar Köztársaság területén átadás céljából átszállítsák, feltéve, hogy tájékoztatást kapott

a) annak a személynek a személyazonosságáról és állampolgárságáról, aki ellen az európai elfogatóparancsot kibocsátották;

b) az európai elfogatóparancs meglétéről;

c) a bűncselekmény jellegéről és jogi minősítéséről;

d) a bűncselekmény körülményeinek ismertetéséről, ideértve az elkövetés időpontját és helyét is.

(2) Ha az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik, a keresett személy csak akkor szállítható át, ha a kibocsátó tagállam megfelelő jogi garanciát nyújt arra, hogy a szabadságvesztés büntetés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés jogerős kiszabása esetén kérelmére a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására visszaszállítják a Magyar Köztársaság területére.

(3) A légi úton történő átszállítás esetén az (1) bekezdés akkor alkalmazható, ha nem tervezett leszállásra kerül sor.

(4) Ha az átszállítás olyan személyt érint, akit harmadik állam ad ki egy tagállamnak, az (1)-(3) bekezdést megfelelően kell alkalmazni. Ebben az esetben az "európai elfogatóparancs" alatt a "kiadatási kérelmet" kell érteni.

III. FEJEZET

Az Európai Unió tagállamaival büntető ügyekben folytatott eljárási jogsegély

1. Cím

Az eljárási jogsegély általános szabályai

36. §

(1) Ha e törvény vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, az Európai Unió tagállamaival büntető ügyekben folytatott együttműködés során a 37. §-ban meghatározott eljárási jogsegély-formák iránti megkeresés előterjesztésére a büntetőeljárás megindítását követően a magyar igazságügyi hatóságok közvetlenül jogosultak.

(2) A büntetőeljárás megindítása előtt a tagállami bűnüldöző szerv által megküldött, illetőleg a magyar bűnüldöző szerv által előterjesztett eljárási jogsegély iránti megkeresés fogadására és teljesítésére, illetve előterjesztésére a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a büntetőeljárás megindítása előtt előterjesztett megkeresés végrehajtása során az ügyben a büntetőeljárást megindítják, az együttműködést a továbbiakban csak e törvény szerint mint eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítését lehet folytatni.

(3) E Fejezet rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik.

37. §

Az eljárási jogsegély formái:

a) közvetlen tájékoztatás,

b) tárgyak visszaadása,

c) fogvatartott személyek ideiglenes átszállítása,

d) kihallgatás zártcélú távközlő hálózat útján,

e) kihallgatás távbeszélőkészülék útján,

f) közös nyomozócsoport létrehozása,

g) fedett nyomozó alkalmazása,

h) ellenőrzött szállítás és bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés,

i) bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés.

38. §

(1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a tagállami igazságügyi hatóság által előterjesztett, a 37. §-ban meghatározott eljárási jogsegély-formák iránti megkeresés fogadására és teljesítésére a magyar jog szerint a büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar igazságügyi hatóságok jogosultak.

(2) A magyar igazságügyi hatóságok nemzetközi szerződés alapján a tagállamok bűnüldöző szerveitől is elfogadhatnak, illetve közvetlenül e szervekhez is intézhetnek eljárási jogsegély iránti megkeresést, ha a tagállam belső joga lehetővé teszi azt, hogy a bűnüldöző szervek a büntető ügyekben folytatott jogsegélyforgalomban részt vegyenek.

(3) Az eljárási jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthető és nem terjeszthető elő, ha az csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.

(4) A (2) és (3) bekezdésben foglalt feltételek vizsgálata a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, a vádirat benyújtása után az igazságügy-miniszter hatáskörébe tartozik.

39. §

(1) A megkeresést írásban, indokolt esetben a megkereső azonosítását lehetővé tevő más alkalmas módon vagy eszközzel - különösen telefax vagy számítástechnikai rendszer útján - is elő lehet terjeszteni, illetőleg az így előterjesztett megkeresést szabályszerűnek kell tekinteni.

(2) Ha a magyar igazságügyi hatóságnak a megkeresés teljesítésére nincs hatásköre vagy nem rendelkezik illetékességgel, a megkeresést haladéktalanul átteszi a hatáskörrel, illetőleg illetékességgel rendelkező magyar igazságügyi hatósághoz. A megkeresés áttételéről - a magyar igazságügyi hatóság pontos megjelölésével - az áttételt elrendelő magyar igazságügyi hatóság értesíti a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot.

40. §

(1) Ha a megkeresésben foglaltak alapján a teljesítés nem, vagy csak részben lehetséges, a magyar igazságügyi hatóság e körülményről haladéktalanul tájékoztatja a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot, és ezzel egyidejűleg megjelöli azokat az adatokat, amelyek ismerete a megkeresés teljesítéséhez szükséges. Szükség esetén a magyar igazságügyi hatóság a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot közvetlenül, rövid úton megkeresi a szükséges adatok közlése érdekében.

(2) Ha a megkeresés teljesítése során olyan körülmények merülnek fel, amelyek alapján e törvény rendelkezései szerint nincs helye az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésének, az iratokat az akadály megjelölésével az ügyész a legfőbb ügyésznek, a bíróság pedig az igazságügy-miniszternek küldi meg. A legfőbb ügyész, illetve az igazságügy-miniszter - az ok megjelölésével - értesíti a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot a megkeresés teljesítésének akadályáról.

41. §

Ha a magyar igazságügyi hatóság által előterjesztett megkeresést a tagállami igazságügyi hatóság az abban megjelölt feltételek alapján nem, vagy csak részben tudja teljesíteni, azonban a megkeresés indokai továbbra is fennállnak, a magyar igazságügyi hatóság a tagállami igazságügyi hatóság által megjelölt feltételek teljesítése érdekében intézkedik.

42. §

Ha az eljárási jogsegély iránti megkeresésnek helyt adnak, a külföldi személyek ki- és beutazásának, valamint a tárgyak átadásának és átvételének a magyar útlevél-, az idegenrendészeti és a vámjogszabályok rendelkezései nem képezhetik akadályát.

Az alkalmazandó eljárási szabályok

43. §

A magyar igazságügyi hatóság az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítése során a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kifejezetten kért és megjelölt szabályok szerint, illetve technikai módszert alkalmazva jár el, ha ez nem összeegyeztethetetlen a magyar jogrendszer alapelveivel.

44. §

A magyar igazságügyi hatóság kérheti a tagállami igazságügyi hatóságot, hogy megkeresését a magyar jogszabályokban foglaltak szerint, illetve az általa meghatározott technikai módszert alkalmazva teljesítse.

45. §

Az eljárási jogsegély keretében az érintett személy tanúként vagy terheltként történő kihallgatásakor a magyar, és - erre vonatkozó kérelem esetén - a megkereső tagállam jogának a kihallgatásra, a vallomástétel megtagadására, illetve a vallomástételi mentességekre és akadályokra vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell.

46. §

E Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni a jogi személlyel szemben indult büntetőeljárással összefüggésben előterjesztett jogsegély iránti megkeresésekre is. A tagállami igazságügyi hatóság által jogi személy vonatkozásában előterjesztett eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésére - ha a megkeresésből más nem következik - a jogi személy székhelye szerint illetékes ügyész, illetve bíróság jogosult.

A határidők

47. §

(1) A megkeresést a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kért határidőt alapul véve kell teljesíteni.

(2) Ha a megkeresés fogadásakor nyilvánvaló, hogy annak teljesítése az abban foglalt határidőn belül nem lehetséges, a magyar igazságügyi hatóság haladéktalanul tájékoztatást ad a megkeresés teljesítéséhez szükséges időtartamról. A megkereső tagállami igazságügyi hatóságtól nyilatkozatot kell kérni arról, hogy a magyar igazságügyi hatóság által megjelölt teljesítési határidő ismeretében is fenntartja-e a megkeresését.

48. §

(1) A magyar igazságügyi hatóság a megkeresésben megadott határidő kitűzésének indokát megjelöli.

(2) Ha a megkeresett tagállami igazságügyi hatóság arról tájékoztatja a magyar igazságügyi hatóságot, hogy a megkeresése a kért határidőn belül nem teljesíthető, a magyar igazságügyi hatóságnak haladéktalanul nyilatkoznia kell, hogy a megkeresést továbbra is fenntartja-e.

A hivatalos iratok kézbesítése

49. §

(1) A magyar igazságügyi hatóság a hivatalos iratot az Európai Unió tagállamában tartózkodó címzett részére közvetlenül, posta útján, kézbesítési bizonyítvánnyal, zárt iratban kézbesíti.

(2) A hivatalos iratot - ha a címzett a magyar nyelvet nem ismeri - le kell fordítani a címzett anyanyelvére, illetőleg az általa ismertként megjelölt más nyelvre vagy - ha ezek a magyar igazságügyi hatóság által nem ismertek - a címzett tartózkodás helye szerinti tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. Az irathoz a címzett által ismert nyelven mellékelni kell a tájékoztatást az eljárási jogairól és kötelességeiről.

(3) Hivatalos iratot csak abban az esetben lehet a címzett tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságainak eljárási jogsegély keretében a kézbesítés érdekében megküldeni, ha

a) a címzett címe ismeretlen, illetőleg nem pontosan ismert, vagy

b) a postai úton történő kézbesítés nem volt lehetséges, vagy

c) megalapozottan feltételezhető, hogy a postai úton való kézbesítés nem vezet eredményre.

2. Cím

Az eljárási jogsegély egyes formái

A közvetlen tájékoztatás

50. §

(1) A magyar igazságügyi hatóság a folyamatban lévő vagy befejezett büntető ügyben a tagállami igazságügyi hatóságnak közvetlenül tájékoztatást adhat, illetve ilyen üggyel kapcsolatban közvetlenül tájékoztatást kérhet.

(2) A magyar nyomozó hatóság a büntetőeljárással kapcsolatban a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elrejtőzésének, a bűncselekmény befejezésének avagy újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozása végett, vagy késedelmet nem tűrő más okból a tagállami igazságügyi hatóságtól vagy a tagállami bűnüldöző szervtől közvetlenül tájékoztatást kérhet, illetve annak tájékoztatást adhat. A tájékoztatás tényéről, valamint a tájékoztatás tartalmáról a magyar nyomozó hatóság az ügyészt haladéktalanul értesíti.

A tárgyak visszaadása

51. §

(1) A magyar igazságügyi hatóság azt a tárgyat, amelyre a bűncselekményt elkövették, a tagállami igazságügyi hatóság megkeresésére átadhatja abból a célból, hogy azokat a tagállami igazságügyi hatóság a tulajdonosnak visszaadja. A megkeresés csak akkor teljesíthető, ha a megkereső tagállami igazságügyi hatóság a megkeresés alapjául szolgáló határozatában vagy a mellékletként csatolt okiratokkal kétséget kizáró módon igazolja az érintett személy tulajdonjogát.

(2) A magyar igazságügyi hatóság elrendeli az átadni kért tárgy lefoglalását, és - szükség esetén - az ismeretlen helyen lévő tárgy körözését rendelheti el.

(3) A tárgy átadása nem sértheti jóhiszemű harmadik személy jogait, és nem veszélyeztetheti a Magyar Köztársaság területén folyamatban lévő büntetőeljárás sikerét.

(4) Ha az átadni kért tárgyra a Magyar Köztársaság területén folyamatban lévő büntetőeljárásban szükség van, a tárgy átadását az eljárás jogerős befejezéséig vagy a lefoglalás jogerős megszüntetéséig a magyar igazságügyi hatóság elhalasztja, és erről a megkereső igazságügyi hatóságot haladéktalanul tájékoztatja.

(5) A magyar igazságügyi hatóság közvetlenül megkeresheti a tagállami igazságügyi hatóságot olyan tárgy átadása érdekében, amelyre a bűncselekményt elkövették, és amelynek visszaadása iránt a magyar igazságügyi hatóság előtt a tulajdonjogát kétséget kizáró módon igazoló személy kérelmet terjesztett elő. A kérelmet a tagállami igazságügyi hatósághoz intézett eljárási jogsegély iránti megkereséshez csatolni kell.

A fogvatartott személy ideiglenes átszállítása

52. §

(1) Ha a tagállami igazságügyi hatóság olyan, a Magyar Köztársaság területén teljesítendő eljárási cselekmény iránt terjesztett elő megkeresést, amelyen a megkereső tagállam területén fogvatartott személy jelenléte szükséges, akkor ezt a személyt - a megkereső tagállammal megkötött eseti megállapodás alapján - az eljárási cselekmény végrehajtása érdekében a Magyar Köztársaság területére ideiglenesen át lehet szállítani.

(2) Az ideiglenesen átszállított személy fogvatartását a magyar büntetés-végrehajtási jogszabályok szerint a Magyar Köztársaság területén is biztosítani kell.

(3) Ha a magyar igazságügyi hatóság olyan eljárási cselekmény iránt terjesztett elő megkeresést, amelyen a Magyar Köztársaság területén fogvatartott személy jelenléte szükséges, akkor ezt a személyt - a megkeresett tagállammal megkötött eseti megállapodás alapján - ideiglenesen annak a tagállamnak a területére lehet átszállítani, ahol az eljárást le kell folytatni.

(4) Az előzetes letartóztatásban lévő terhelt ideiglenes átszállítására vonatkozó megállapodást a vádirat benyújtása előtt a legfőbb ügyész, a vádirat benyújtása után, illetve a szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést töltő személy esetében az igazságügy-miniszter köti meg. A megállapodás tartalmazza az érintett személy ideiglenes átszállításának részleteit, valamint azt a határnapot, amikorra az érintett személyt vissza kell szállítani a megkereső tagállam, illetve a Magyar Köztársaság területére.

(5) Az ideiglenes átszállításához az érintett személy kifejezett hozzájárulása szükséges. A Magyar Köztársaság területén fogva tartott személy hozzájáruló nyilatkozatát tartalmazó iratot és annak fordítását csatolni kell a megkereséshez.

(6) A tagállam területén töltött fogva tartás esetén a magyar törvény szerint elrendelt kényszerintézkedés, illetve szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtását folyamatosnak kell tekinteni.

Kihallgatás zártcélú távközlő hálózat útján

53. §

(1) A tanú, a szakértő vagy - erre vonatkozó kifejezett írásbeli hozzájárulása alapján - a terhelt zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatására, illetőleg meghallgatására vonatkozó, a tagállami igazságügyi hatóság által előterjesztett megkeresés teljesítésére kizárólag a bíróság jogosult.

(2) A bíróság a tagállami igazságügyi hatóságot közvetlenül megkeresheti tanú zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatása érdekében, ha a Magyar Köztársaság területén az érintett személy megjelenése nem lehetséges.

Kihallgatás távbeszélő készülék útján

54. §

(1) Ha a tagállami igazságügyi hatóság - erre vonatkozó kifejezett írásbeli hozzájárulása alapján - tanú vagy szakértő távbeszélő készülék útján történő kihallgatása iránt keresi meg az igazságügyi hatóságot, a kihallgatás lefolytatására a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az ügyész is teljesítheti a jogsegély iránti megkeresést.

(2) A távbeszélő készülék útján történő kihallgatásra vonatkozó jogsegély teljesítése nem tagadható meg arra hivatkozással, hogy a magyar büntetőeljárási törvény nem teszi lehetővé ezen jogintézmény alkalmazását.

A közös nyomozócsoport létrehozása

55. §

(1) Az ügyész, illetve a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága közös nyomozócsoport létrehozását kezdeményezheti, ha

a) a már megindult büntetőeljárásban a több tagállamra kiterjedő bűncselekmény felderítése különösen bonyolult;

b) a bűncselekmény miatt több tagállam folytat büntetőeljárást, és ezért a nyomozások összehangolására van szükség.

(2) A bűncselekmény különösen akkor több tagállamra kiterjedő, ha

a) azt több tagállamban követik el;

b) azt egy tagállamban követik el, de előkészületének, irányításának, illetve a hozzá kapcsolódó részesi magatartások jelentős részét egy másik tagállamban végzik;

c) azt egy tagállamban követik el, de abban olyan bűnszervezet érintettsége állapítható meg, amely egynél több államban folytat büntetendő tevékenységet;

d) azt egy tagállamban követik el, de más tagállam társadalmi vagy gazdasági rendjét is sérti vagy veszélyezteti.

(3) Az ügyész az érintett tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatósággal - az érintettség mértékét is figyelembe véve - állapodik meg abban, hogy a közös nyomozócsoport mely tagállam területén működjön.

56. §

(1) A közös nyomozócsoport az ügyész és a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság közötti eseti megállapodással jön létre.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt megállapodás tartalmazza különösen:

a) a bűncselekmény leírását, amelynek nyomozására a közös nyomozócsoportot létrehozzák;

b) a működési területet;

c) a közös nyomozócsoport összetételét;

d) a közös nyomozócsoport vezetőjét;

e) a működés időtartamát és a meghosszabbítás feltételeit;

f) a közös nyomozócsoport más tagállamban eljáró tagjának kötelezettségeit és jogait;

g) a működés feltételeit;

h) a működés költségeinek viselését;

i) a közös nyomozócsoport más tagállamban eljáró tagja által működési körében okozott károkért való felelősségének szabályairól szóló tájékoztatást.

57. §

A Magyar Köztársaság területén működő közös nyomozócsoportot az ügyész vagy a nyomozó hatóság vezetője, illetve a nyomozó hatóságnak a nyomozó hatóság vezetője által kijelölt tagja vezeti. Ha a közös nyomozócsoportot a nyomozó hatóság vezetője, illetve tagja vezeti, az ügyésznek rendszeresen beszámol a közös nyomozócsoport működéséről, és előzetesen tájékoztatja a foganatosítandó nyomozási cselekményekről.

58. §

(1) A tagállami nyomozó hatóságnak a Magyar Köztársaság területén eljáró tagja

a) a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kényszerítő eszközt alkalmazhat, továbbá szolgálati lőfegyverét magánál tarthatja, azt azonban kizárólag jogos védelmi helyzetben, illetve végszükségben használhatja; a magyar bűnüldöző szervek tevékenységére vonatkozó jogszabályokban meghatározott más kényszerítő eszközt nem vehet igénybe;

b) a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt elfoghatja, az elfogás helyszínén visszatarthatja, azonban köteles őt haladéktalanul magyar igazságügyi vagy nyomozó hatóságnak átadni; más kényszerintézkedést nem alkalmazhat.

(2) A közös nyomozócsoport feladatának teljesítéséhez szükséges mértékben a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnak a Magyar Köztársaság területén eljáró tagja

a) államának joga szerint és a tagállam hivatalos nyelvén - a 45. § rendelkezéseire figyelemmel - tanút vagy terheltet hallgathat ki, és erről jegyzőkönyvet készíthet, amelynek másolati példányát és magyar fordítását az eljárás irataihoz kell csatolni,

b) a nyomozási cselekményeken jelen lehet, a nyomozási cselekményekről államának joga szerint és a tagállam hivatalos nyelvén jegyzőkönyvet készíthet, amelynek másolati példányát és magyar fordítását az eljárás irataihoz kell csatolni,

c) az ellenőrzött szállításban fedett nyomozóként eljárhat.

(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben, ha a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnak a Magyar Köztársaság területén eljáró tagja az eljárási cselekmény során a tagállam hivatalos nyelvét használja, a magyar igazságügyi vagy nyomozó hatóság - szükség esetén - tolmácsot rendel ki. A tagállam hivatalos nyelvének használatával kapcsolatban felmerült költséget a megkereső tagállam viseli.

(4) Az (1) és (2) bekezdés szerinti intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásának feltételeiről a közös nyomozócsoport magyar vezetője tájékoztatja a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának tagját.

(5) Az eljárási jogsegély teljesítése során a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának tagja a Magyar Köztársaság területén a közös nyomozócsoport magyar vezetőjének utasítása szerint jár el.

(6) Az ügyész vagy a közös nyomozócsoport magyar vezetője haladéktalanul értesíti a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságot, ha a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának tagja a magyar jog szerint büntetendő cselekményt követett el.

59. §

(1) Az Eurojust, illetve annak nemzeti képviselője, valamint az Európai Rendőrségi Hivatal (a továbbiakban: EUROPOL) által kezdeményezett közös nyomozócsoportra, a tagok jogaira és kötelezettségeire e törvényt kell értelemszerűen alkalmazni. Az EUROPOL tisztviselője e törvény szerint vehet részt a közös nyomozócsoportban.

(2) Az Európai Unió tagállamaival, illetve az EUROPOL-lal együttműködési megállapodást kötött külföldi hatósággal létrehozott, a Magyar Köztársaság területén működő közös nyomozócsoport kezdeményezheti a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központnál, hogy a számára engedélyezett körben adatot vagy más technikai tanácsadást kérjen az EUROPOL-tól.

(3) Minden olyan adatot, amely az (1) bekezdésben meghatározott közös nyomozócsoport tevékenységéből származik, a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központon keresztül az EUROPOL részére továbbítani kell.

A fedett nyomozó alkalmazása

60. §

(1) Ha a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága által folytatott büntetőeljárás eredményessége érdekében tagállami fedett nyomozónak a Magyar Köztársaság területén, illetve magyar fedett nyomozónak az Európai Unió tagállama területén történő alkalmazása szükséges, a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága kérésére tagállami fedett nyomozó a Magyar Köztársaság területén, illetve magyar fedett nyomozó az Európai Unió tagállama területén alkalmazható.

(2) Ha a Magyar Köztársaság területén folyamatban lévő büntetőeljárás eredményessége érdekében az Európai Unió tagállama területén magyar fedett nyomozó, illetve a Magyar Köztársaság területén tagállami fedett nyomozó alkalmazása szükséges, ezt a legfőbb ügyész a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál kezdeményezheti.

61. §

(1) A fedett nyomozó alkalmazására a legfőbb ügyész és a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága közötti eseti megállapodás alapján kerülhet sor.

(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás tartalmazza különösen:

a) a fedett nyomozó alkalmazásának időtartamát,

b) az alkalmazás feltételeit,

c) a fedett nyomozó jogait és kötelezettségeit,

d) a fedett nyomozó lelepleződése esetén alkalmazandó intézkedést,

e) a fedett nyomozó által működési körében okozott károkért való felelősségének szabályairól szóló tájékoztatást.

(3) Az 58. §-t kell megfelelően alkalmazni, ha a tagállami fedett nyomozó a Magyar Köztársaság területén jár el.

Az ellenőrzött szállítás és a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés

62. §

A büntetőeljárás megindítását követően az ellenőrzött szállítás, illetve bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés végrehajtására irányuló megkeresés fogadására, teljesítésére, illetőleg annak előterjesztésére a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés

63. §

(1) A büntetőeljárás megindítását követően az ügyész és a nyomozó hatóság - a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkezett megkeresés alapján - bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést (a továbbiakban: titkos adatszerzés) végezhet.

(2) A magyar nyomozó hatóság a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól közvetlenül érkezett, titkos adatszerzésre irányuló megkeresésről haladéktalanul értesíti az ügyészt.

(3) A tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkező megkeresés akkor teljesíthető, ha a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság a saját államának joga szerinti engedéllyel és a titkos adatszerzést végző ügyész vagy nyomozó hatóság a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott bírói engedéllyel rendelkezik.

(4) A tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkezett megkeresés teljesítése során a titkos adatszerzést a Fővárosi Bíróság elnöke által e feladatra kijelölt bíró engedélyezi.

(5) A magyar nyomozó hatóság a titkos adatszerzés lefolytatásáról folyamatosan tájékoztatja az ügyészt, és a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést az ügyésznek megküldi.

(6) Az ügyész a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott titkos adatszerzés végrehajtására irányuló megkeresést kizárólag a magyar jogszabályok szerinti bírói engedély beszerzését követően terjesztheti elő a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál.

64. §

Az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított adatok kifürkészésére irányuló megkeresés - a 63. § (3) bekezdésben foglaltakon felül - akkor teljesíthető, ha a titkos adatszerzéssel érintett személy a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, továbbá, ha a titkos adatszerzéssel érintett személy harmadik állam területén tartózkodik, azonban a közlemény vagy adat kifürkészése a Magyar Köztársaság területén működő elektronikus hírközlési szolgáltató közreműködését igényli, vagy az azt lehetővé tevő technikai eszköz a Magyar Köztársaság területén található.

65. §

(1) Az ügyész által a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál előterjesztett titkos adatszerzés végrehajtására irányuló megkeresésnek tartalmaznia kell különösen:

a) a nyomozást végző ügyész vagy nyomozó hatóság megnevezését, a nyomozás elrendelésének időpontját, az ügy számát,

b) a titkos adatszerzés tervezett alkalmazásának helyét,

c) a titkos adatszerzés tervezett alkalmazásával érintett nevét, illetőleg az azonosítására alkalmas adatot, valamint a titkos adatszerzés vele szemben alkalmazni kívánt eszközének, illetőleg módszerének megnevezését,

d) az alkalmazás tervezett tartamának kezdő és befejező időpontját, naptári napban és órában meghatározva,

e) az alkalmazásnak a büntetőeljárási törvényben meghatározott feltételeinek a meglétére vonatkozó részletes leírást, így különösen az alapul szolgáló bűncselekmény megnevezését,

f) annak igazolását, hogy a titkos adatszerzést a folyamatban levő büntetőeljáráshoz kapcsolódóan szabályszerűen engedélyezték,

g) a titkos adatszerzés végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges további technikai és adminisztrációs adatokat.

(2) Az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatok kifürkészésére irányuló, az ügyész által a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál előterjesztett megkeresésnek - az (1) bekezdésben foglaltakon kívül - tartalmaznia kell

a) a titkos adatszerzéssel érintett elektronikus hírközlő eszköz, számítástechnikai rendszer vagy módszer megnevezését,

b) a továbbítandó adatok körét,

c) a titkos adatszerzés időtartamát.

(3) A tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság által előterjesztett titkos adatszerzés végrehajtására irányuló megkeresés akkor teljesíthető, ha az tartalmazza az (1) és (2) bekezdésben meghatározott adatokat.

(4) Ha az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatok kifürkészésére irányuló megkeresés esetén a titkos adatszerzéssel érintett személy nem a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, de a közlemény vagy az adat kifürkészéséhez, vagy az érintett elektronikus hírközléshez kötődő járulékos és kísérő adatok rögzítéséhez, továbbításához a magyar hatóságok közreműködése szükséges, a megkeresésnek - az (1) és a (2) bekezdésben foglaltak mellett - tartalmaznia kell a tényállás rövid ismertetését is.

66. §

(1) Az 63. § (1) bekezdésében foglalt titkos adatszerzésre irányuló megkeresés alapján az ügyész, illetve a nyomozó hatóság a megfigyelt, illetve rögzített adatot a megkereső tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnak továbbítja.

(2) A titkos adatszerzésre irányuló megkeresés alapján az ügyész vagy a nyomozó hatóság - az (1) bekezdésben foglalt intézkedésen túl - az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közleménynek, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatoknak azonos titkossági fokon

a) a megkereső tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának eszközére történő átirányításáról (közvetlen továbbítás),

b) a kísérő és járulékos adatok rögzítéséről, illetve továbbításáról,

c) más tagállamban folytatott titkos adatszerzéshez technikai segítség nyújtásáról

rendelkezhet.

67. §

E Fejezet alkalmazásában a magyar nyomozó hatóság alatt a nyomozást végző ügyészt is érteni kell.

IV. Fejezet

Módosuló jogszabályok

68. §

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. §-a 3. pontjának a) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában

3. külföldi hivatalos személy:]

"a) a külföldi államban jogalkotási, igazságszolgáltatási, közigazgatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó személy,"

69. §

A Btk. 214/A. §-ának és alcímének helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:

"Jogellenes tartózkodás elősegítése

214/A. § (1) Aki olyan külföldinek, aki nem rendelkezik az Európai Unió valamely tagállamának állampolgárságával, az Európai Unió tagállamainak területén való jogellenes tartózkodásához vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, aki az (1) bekezdésben foglalt eseten kívül, külföldinek a Magyar Köztársaság területén való jogellenes tartózkodáshoz vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt."

70. §

A Btk. a következő 228/B. §-sal egészül ki:

"228/B. § E cím rendelkezéseit a külföldi állam igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóságának a külön törvény alapján a Magyar Köztársaság területén eljáró tagjára is megfelelően kell alkalmazni."

71. §

A Btk. 244. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) E § rendelkezéseit a külföldi állam igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóságának a külön törvény alapján a Magyar Köztársaság területén eljáró tagjára is megfelelően kell alkalmazni."

72. §

A Btk. 275. §-ának jelenlegi rendelkezése az (1) bekezdés jelölést kapja, és a 275. § a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

"(2) E § rendelkezéseit a külföldi állam igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóságának a külön törvény alapján a Magyar Köztársaság területén eljáró tagjára is megfelelően kell alkalmazni."

73. §

A Btk. 304. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a pénzhamisítást váltópénzre, illetve kisebb, vagy azt el nem érő értékű pénzre követik el."

74. §

A Btk. 305. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A 304. § alkalmazása szempontjából]

"a) pénz utánzásának kell tekinteni a forgalomból kivont pénz olyan megváltoztatását is, hogy az forgalomban levő pénz látszatát keltse,"

75. §

A Btk. 307. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"307. § (1) Aki forgalomba hozatal vagy felhasználás céljából

a) bélyeget utánoz vagy meghamisít,

b) hamis vagy meghamisított bélyeget megszerez,

bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki hamis, meghamisított vagy felhasznált bélyeget mint valódit, illetőleg fel nem használtat forgalomba hoz, vagy felhasznál.

(3) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bélyeghamisítást

a) különösen nagy, vagy azt meghaladó értékű bélyegre,

b) bűnszövetségben

követik el.

(4) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a bélyeghamisítást kisebb, vagy azt el nem érő értékű bélyegre követik el."

76. §

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló1979. évi 5. törvényerejű rendelet 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"25. § (1) A Btk. 307-308. §-ainak alkalmazása szempontjából bélyeg:

a) postai szolgáltatás bérmentesítésére alkalmas bélyeg, postai bérmentesítő géplenyomat, továbbá a díjazással kapcsolatos postai felülnyomás, felírás vagy jelzés,

b) a fizetési kötelezettség teljesítésére a hatóság által kibocsátott bélyeg,

c) az adó biztosítására szolgáló hatósági jegy, fém természetének vagy tartalmának bizonyítására szolgáló hatósági jel, valamint termék minőségének, mennyiségének, egyéb lényeges tulajdonságának bizonyítására szolgáló hatósági jegy,

d) a mérésügyi hatóság által mérőeszköz hitelesítésének és vizsgálatának bizonyítására, valamint hordó űrtartalmának jelzésére használt bélyegző és pecsét.

(2) A büntetőjogi védelem az (1) bekezdés a) és b) pontjában megjelölt bélyegre akkor is vonatkozik, ha forgalomba még nem került vagy onnan már kivonták."

77. §

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a következő 116/A. §-sal egészül ki:

"116/A. § A kiadatási letartóztatás, az ideiglenes kiadatási letartóztatás, az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban elrendelt átadási letartóztatás és ideiglenes átadási letartóztatás, valamint az Európai Unió tagállamaival büntető ügyekben folytatott eljárási jogsegély teljesítéséhez szükséges fogvatartás végrehajtásakor e fejezet rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell."

78. §

A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbjt.) 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A bűnügyi jogsegély formái: a kiadatás, a büntetőeljárás átadása, illetve átvétele, a szabadságelvonással járó büntetés vagy ilyen intézkedés végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, a vagyonelkobzás, az elkobzás, illetve ezzel azonos hatású büntetés vagy intézkedés (a továbbiakban: vagyonelkobzás vagy elkobzás) végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, az eljárási jogsegély, valamint a feljelentés külföldi államnál."

79. §

Az Nbjt. 6. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásának átvétele, illetve átengedése nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség alapján történhet."

80. §

Az Nbjt. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Magyar állampolgár kiadatásának csak akkor van helye, ha a kiadni kért személy egyidejűleg más állam állampolgára, és a Magyar Köztársaság területén nem rendelkezik lakóhellyel."

81. §

Az Nbjt. 14. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Abban az esetben, ha a kiadni kért személy menekültkénti, illetőleg menedékeskénti elismerését kéri, illetve menedékjogi eljárása van folyamatban, a 22.§ (1) bekezdésében meghatározott kiadatási letartóztatás, illetőleg a 23. § (3) bekezdés szerint elrendelt ideiglenes kiadatási letartóztatás határideje - a menedékjogi eljárás jogerős befejezését figyelembe véve - oly módon hosszabbodik meg, hogy a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerés megtagadását követően legalább negyven nap álljon rendelkezésre a kiadatás ügyében való döntésre és a kiadott személy átadására. A kiadatási, illetve ideiglenes kiadatási letartóztatás időtartama azonban ebben az esetben sem haladhatja meg a letartóztatás kezdetétől számított huszonnégy hónapot."

82. §

Az Nbjt. 18. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"Határozata ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Ítélőtábla bírál el tanácsülésen."

83. §

Az Nbjt. 19. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"Ha ez az intézkedés sikerre vezet, a rendőrség, illetve a határőrség a kiadni kért személyt őrizetbe veszi, és a Fővárosi Bíróság elé állítja."

84. §

Az Nbjt. 20. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[(1) A Fővárosi Bíróság]

"c) a kiadatás kérdésében tárgyalást tart, amely kötelező védelem esetén a védő részvétele nélkül nem tartható meg;

d) a tárgyalásról az ügyészt értesíti, kötelező védelem esetén a védőt idézi, egyébként értesíti."

85. §

(1) Az Nbjt. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A kiadatási letartóztatást a Fővárosi Bíróság haladéktalanul megszünteti, ha

a) a kiadatást az igazságügy-miniszter megtagadta,

b) a kiadatási kérelmet visszavonták,

c) a kiadott személyt a megjelölt időpontot követő tizenöt napon belül a megkereső állam nem vette át."

(2) Az Nbjt. 22. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre módosul:

"(3) Az ideiglenes kiadatási letartóztatásban lévő személy esetében a kiadatási letartóztatás kezdőnapja a kiadatási kérelemnek az igazságügy-miniszterhez történő érkezésének napja. Ebben az esetben az ideiglenes kiadatási letartóztatás a kiadatási letartóztatás elrendeléséig tart."

86. §

Az Nbjt. a következő 25/A. §-sal egészül ki:

"25/A. § Az ideiglenes kiadatási letartóztatás és a kiadatási letartóztatás helyett más személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés nem alkalmazható, illetve óvadék ellenében a keresett személy ideiglenes kiadatási letartóztatása, illetőleg kiadatási letartóztatása nem mellőzhető, illetve nem szüntethető meg."

87. §

Az Nbjt. 34. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"Az eljárásra a büntetőeljárásról szóló törvénynek a különleges eljárásokra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni."

88. §

Az Nbjt. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"35. § A 24. § (1) bekezdését, a 27. §-t, a 29. § (2) bekezdését és a 30. § (1) és (4) bekezdését külföldi állam kiadatás iránti megkeresése esetén is értelemszerűen alkalmazni lehet."

89. §

Az Nbjt. IV. Fejezetének címe helyébe a következő fejezetcím lép:

"IV. Fejezet

A szabadságvesztés büntetés és a szabadságelvonással járó intézkedés, valamint a vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásának átvétele és átadása"

90. §

Az Nbjt. 51. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla bírálja el tanácsülésen."

91. §

Az Nbjt. IV. fejezete a következő 4. Címmel és 60/A-60/B. §-sal egészül ki:

"4. Cím

A vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásának átvétele

60/A. § (1) Külföldi bíróság által kiszabott, végrehajtható vagyonelkobzás, illetőleg elkobzás végrehajtását nemzetközi szerződés alapján, erre vonatkozó megkeresés esetén át kell venni.

(2) Nem vehető át a végrehajtás, ha a külföldi elítélés alapjául szolgáló cselekményt magyar bíróság már jogerősen elbírálta.

(3) A vagyonelkobzás vagy elkobzás végrehajtásának átadása iránti külföldi megkereséseket az igazságügy-miniszter fogadja, és ha a 2. § nem zárja ki annak teljesítését, megküldi a Fővárosi Bíróságnak.

60/B. § (1) A Fővárosi Bíróság a büntető törvénykönyvről, illetve a büntetőeljárásról szóló törvénynek a külföldi ítélet érvényére, illetve annak elismerésére vonatkozó rendelkezései, valamint a nemzetközi szerződések alapján megvizsgálja, hogy a vagyonelkobzás vagy elkobzás végrehajtásának átadása iránti megkeresés teljesítésének feltételei fennállnak-e, és ennek alapján rendelkezik a vagyonelkobzásra vagy elkobzásra vonatkozó külföldi ítélet elismeréséről és végrehajtásának átvételéről.

(2) Ha a vagyonelkobzás, illetőleg elkobzás végrehajtásának átadása iránti megkeresésben a külföldi bíróság által kiszabott büntetés vagy intézkedés teljes mértékben nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, a Fővárosi Bíróság határozatában a magyar törvény szerint állapítja meg az alkalmazandó intézkedést, és ennek megfelelően rendelkezik ezen intézkedés végrehajtásáról, úgy, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen annak a büntetésnek vagy intézkedésnek, amelyet a külföldi bíróság kiszabott.

(3) A Fővárosi Bíróságot határozatának meghozatalánál köti a külföldi bíróság által megállapított tényállás.

(4) A Fővárosi Bíróság a jogerős határozatot a külföldi bíróság értesítése végett megküldi az igazságügy-miniszternek. A határozatról az igazságügy-miniszter értesíti a megkereső külföldi államot.

(5) A külföldi ítélet alapján elrendelt végrehajtást haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a külföldi ítélet végrehajthatósága megszűnt."

92. §

Az Nbjt. IV. fejezete a következő 5. Címmel és 60/C-60/D. §-sal egészül ki:

"5. Cím

A vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásának átadása

60/C. § (1) Magyar bíróság által jogerősen elrendelt vagyonelkobzás, illetőleg elkobzás végrehajtása - ha azt nemzetközi szerződés lehetővé teszi - azon külföldi állam részére átadható, amelynek területén a vagyonelkobzás alá tartozó vagyon vagy az elkobzás alá eső dolog található.

(2) A bíróság a jogerős, vagyonelkobzást, illetőleg elkobzást elrendelő határozatának külföldön történő végrehajtására irányuló, a vonatkozó nemzetközi szerződésben meghatározott feltételeknek megfelelő kérelmét a külföldi államhoz történő továbbítás végett megküldi az igazságügy-miniszternek. A végrehajtás átadása iránt az igazságügy-miniszter keresi meg a külföldi államot.

60/D. § Ha a végrehajtás átadását követően a terheltet rendkívüli jogorvoslat folytán felmentették, vele szemben az eljárást megszüntették, illetőleg az ennek folytán hozott határozat vagyonelkobzást, illetőleg elkobzást nem, vagy alacsonyabb mértékben tartalmaz, az átvevő államot erről értesíteni kell."

93. §

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 532. §-a (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"532. § (1) Ha a terhelt külföldön tartózkodik, és kiadatásának, vagy az európai elfogató parancs alapján történő átadásának nincs helye, illetőleg kiadatását vagy az európai elfogató parancs alapján történő átadását megtagadták, és a büntetőeljárás átadására sem került sor, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg.

(2) Ha a bírósági eljárásban állapítják meg, hogy a külföldön tartózkodó vádlott kiadatásának vagy az európai elfogató parancs alapján történő átadásának nincs helye, illetőleg kiadatását vagy az európai elfogató parancs alapján történő átadását megtagadták, és a bíróság a büntetőeljárás felajánlását nem tartja indokoltnak, felhívhatja az ügyészt, hogy kívánja-e indítványozni a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő folytatását.

(3) Ha az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott távollétében megkezdett tárgyalás során állapítják meg, hogy a külföldön tartózkodó vádlott kiadatásának vagy az európai elfogató parancs alapján történő átadásának nincs helye, illetőleg a kiadatását vagy az európai elfogató parancs alapján történő átadását megtagadták, és a bíróság a büntetőeljárás átadását nem tartja indokoltnak, a bíróság az ügyész felhívása nélkül folytatja a tárgyalást."

94. §

A Be. 580. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés esetén sincs helye kártalanításnak, ha a terhelt

a) a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg,

b) a tényállás megállapításának meghiúsítása érdekében bűncselekményt követett el, és ezt jogerős ítélet megállapította,

c) a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megtévesztésére törekedett, és ezzel neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény megalapozott gyanúja reá terelődjék és előzetes letartóztatását, illetőleg ideiglenes kényszergyógykezelését elrendeljék vagy meghosszabbítsák,

d) előzetes letartóztatását azért rendelték el, mert a lakhelyelhagyási tilalom, a házi őrizet, vagy az óvadék szabályait megszegte,

e) felmentése esetén a kényszergyógykezelését rendelték el."

95. §

A Be. 585. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A pénzbüntetés, a pénzmellékbüntetés és a bűnügyi költség címén befizetett összeget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán felmentették, vele szemben az eljárást megszüntették, illetőleg az ennek folytán hozott határozat ilyen kötelezést nem, vagy alacsonyabb mértékben tartalmaz."

96. §

(1) A Be. 598. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A kegyelmi döntésről szóló határozatot a terheltnek és a kegyelmi kérelem előterjesztőjének az a bíróság, illetőleg ügyész kézbesíti, amely előtt az eljárás folyik. Ha a kegyelmi kérelmet a határozat jogerőre emelkedését követően terjesztették elő, a kegyelmi döntésről szóló határozatot az ügyben első fokon eljárt bíróság kézbesíti az elítéltnek, és a kegyelmi kérelem előterjesztőjének. Ha az elítélt a szabadságvesztését tölti, részére a kegyelmi döntésről szóló határozatot az igazságügy-miniszter közvetlenül a büntetés-végrehajtási intézet útján kézbesíti, egyben értesíti az első fokon eljárt bíróságot."

(2) A Be. 598. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre módosul:

"(5) A (4) bekezdés szerinti értesítés tartalmazza a kegyelmi határozat számát, a határozathozatal idejét, az igazságügy-miniszter ellenjegyzésének keltét, a kegyelmi döntéssel érintett határozatokat hozó bíróság vagy ügyész megnevezését, az érintett határozatok számát és azok meghozatalának idejét, és a kegyelmi döntés tartalmát. Ha a köztársasági elnök kegyelmet gyakorolt, az értesítés tartalmazza a kegyelemhez fűződő jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást is."

97. §

(1) A személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztk.tv.) 1. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában]

"c) nemzetközi körözés: nemzetközi szerződés, valamint viszonossági gyakorlat alapján büntető-, polgári vagy közigazgatási ügyben magyar hatóság kezdeményezésére más állam hatósága által az adott állam területén, illetve külföldi állam hatósága kezdeményezésére magyar hatóság által a Magyar Köztársaság területén végzett körözés, kivéve az európai elfogatóparancs alapján végzett körözést;"

(2) Az Sztk.tv. 1. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában]

"f) európai elfogatóparancs: olyan igazságügyi hatósági határozat, amelyet egy EU tagállamban bocsátanak ki, és azt a célt szolgálja, hogy egy másik tagállam büntetőeljárás, szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából a keresett személyt elfogja és átadja, illetőleg a keresett tárgyat felkutassa, lefoglalja és átadja."

98. §

(1) A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény 23. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (1) és (2) bekezdés számozása (2) és (3) bekezdésre módosul:

"(1) Az Európai Rendőrségi Hivatal (a továbbiakban: EUROPOL) által kezdeményezett közös bűnfelderítő-csoportra, a tagok jogaira és kötelezettségeire e törvényt kell értelemszerűen alkalmazni. Az EUROPOL tisztviselője e törvény szerint vehet részt a közös bűnfelderítő-csoportban."

(2) A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény 52. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"52. § E törvény az Európai Unió következő jogforrásainak az e törvény szabályozási körébe tartozó rendelkezéseivel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 39-41. cikkei, továbbá 46-47. cikkei;

b) az Európai Unió Tanácsának 2000. május 29-én kelt a tagállamok közötti, büntetőügyekben való kölcsönös segítségnyújtásról szóló Egyezmény 6-7. cikkei, továbbá 12-14. cikkei;

c) az Európai Uniónak az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezménye 2001. október 16-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyve;

d) az Európai Unió Tanácsának 2002. június 13-án kelt kerethatározata a közös nyomozócsoportokról;

e) az Európai Unió 1997. december 18-án elfogadott Egyezménye a vámszervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről (Nápoly II Egyezmény);

f) az Európai Unió az Európai rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló Egyezményének 2002. november 28-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyve;

g) az Európai Unió tagállamai összekötő tisztekre vonatkozó kezdeményezéseihez közös keretek biztosításáról szóló 1996. október 14-i közös fellépés;

h) az Európai Unió Tanácsának az EUROPOL részéről a tagállamok által felállított közös nyomozócsoportoknak nyújtandó segítségről szóló 2000. november 30-i ajánlása."

(3) A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény mellékletének 16. és 17. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[A törvény 29. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott bűncselekmények az alábbiak]

"16. visszaélés kábítószerrel egyes esetei [Btk. 282-282/A. §, 282/B. § (1)-(4) és (6)-(7) bekezdés, 282/C. §];

17. visszaélés kábítószer előállításához használt anyaggal [Btk. 283/A. § (1) bekezdés];"

V. Fejezet

Záró rendelkezések

99. §

(1) E törvény I. és II. Fejezete, 69. §-a és 97. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba.

(2) E törvény III. Fejezete és 70-72. §-a az Európai Tanács 2000. május 29-i jogi aktusával, az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikke szerint létrehozott, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményt a Magyar Köztársaságban kihirdető törvény hatályba lépése napján lép hatályba.

(3) E törvény 68. §-a, 73-96. §-a, 98. §-a és 100-101. §-a 2004. március 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg az Nbjt. 21. §-a, a Be. 581. §-ának (3) bekezdése, valamint a 2002. évi I. törvény 281. §-ának (2) bekezdése a hatályát veszti.

100. §

Az igazságügy-miniszter a Magyar Közlönyben közzéteszi az Európai Unió tagállamainak az európai elfogatóparancs kibocsátására, illetőleg végrehajtására illetékes igazságügyi hatóságainak megnevezését.

101. §

Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen, a legfőbb ügyésszel egyetértésben rendeletben szabályozza az európai elfogatóparancs végrehajtása során a külföldön tartózkodó személynek a Magyar Köztársaság területére szállítása költségeinek előlegezésére és viselésére vonatkozó szabályokat.

102. §

Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Unió következő jogforrásaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) az Európai Unió 2000. május 29-én elfogadott Egyezménye az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről;

b) az Európai Uniónak az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezménye 2001. október 16-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyve;

c) a Tanács 2002. június 13-i kerethatározata az európai elfogató parancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról;

d) a Tanács 2002. június 13-i kerethatározata a közös nyomozócsoportokról;

e) a Tanács 2002/90/EC irányelve az illegális belépés, átutazás és tartózkodás elősegítésének meghatározásáról;

f) a Tanács 2002. november 28-i kerethatározata az illegális belépés, átutazás és tartózkodás elősegítésének érdekében a büntetőjogi szabályozás szigorításáról;

g) a Tanács 2002. február 28-i határozata az Eurojust létrehozásáról a súlyos bűncselekmények elleni közös fellépés megerősítése érdekében;

h) az Európai Unió az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló Egyezményének 2002. november 28-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyve.

1. számú melléklet a 2003. évi törvényhez

E törvény 3. §-a (2) bekezdésében meghatározott bűncselekményfajtákhoz a Btk. következő bűncselekményei tartoznak:

2. számú melléklet a 2003. évi törvényhez

EURÓPAI ELFOGATÓPARANCS

Ezt az elfogatóparancsot illetékes igazságügyi hatóság bocsátotta ki. Kérem, hogy az alább megnevezett személyt büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából fogják el és adják át.

a) A keresett személy személyazonosságával kapcsolatos információk: Családi név: Utónév (utónevek): Születési név, ha van: Álnevek vagy felvett nevek, ha ilyenek vannak: Nem: Állampolgárság: Születési idő: Születési hely: Lakhely és/vagy ismert cím: A keresett személy által beszélt nyelv(ek) (ha ismert): A keresett személy különös ismertetőjelei/leírása: A keresett személy fényképe és ujjlenyomatai, ha rendelkezésre állnak és továbbíthatók, vagy annak a szervezetnek (személynek) a kapcsolatfelvételi adatai, akivel az ilyen információk vagy egy DNS-profil megszerzése érdekében fel kell venni a kapcsolatot (amennyiben ezek az adatok rendelkezésre állnak és továbbíthatóak, de azokat nem mellékelték)

 

b) Az elfogatóparancs alapjául szolgáló határozat: 1. Elfogatóparancs vagy azonos joghatályú bírósági határozat: Típus: 2. Végrehajtható ítélet: Ügyiratszám:

 

c) A büntetés tartamára vonatkozó adatok: 1. A bűncselekmény(ek) esetén kiszabható szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés maximális tartama: 2. A kiszabott szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés tartama: A még letöltendő büntetés tartama:

 

d) A vádlott távollétében hozott határozat és: - az érintett személyt személyesen idézték vagy más módon tájékoztatták a tárgyalás időpontjáról és helyéről, amely a távollétében hozott határozatra vezetett, vagy - az érintett személyt nem idézték személyesen, és más módon sem tájékoztatták a tárgyalás időpontjáról és helyéről, amely a távollétében hozott határozatra vezetett, de az átadás után a következő jogi garanciák illetik meg (az ilyen jogi garanciák előzetesen is megadhatók): Részletezze a jogi garanciákat:

 

e) Bűncselekmények: Ez az elfogatóparancs összesen bűncselekményre vonatkozik. A bűncselekmény(ek) elkövetési körülményeinek leírása, ezen belül annak (azoknak) időpontja, az elkövetés helye és a keresett személy részvételének módja a bűncselekmény(ek)ben: A bűncselekmény(ek) jellege és jogi minősítése, valamint az alkalmazandó törvényi rendelkezés/törvénykönyv: 1. Adott esetben jelöljön meg az alábbi - a kibocsátó tagállam joga szerint meghatározott - bűncselekmények között egyet vagy többet, amely büntetési tételének felső határa a kibocsátó tagállamban legalább háromévi szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés: bűnszervezetben való részvétel; terrorizmus; emberkereskedelem; gyermekek szexuális kizsákmányolása és gyermekpornográfia; kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme; fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme; korrupció; csalással kapcsolatos bűncselekmények, ideértve az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény értelmében az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalásokat is; bűncselekményekből származó jövedelmek tisztára mosása; pénzhamisítás, ideértve az euró hamisítását is; számítógépes bűnözés; környezettel kapcsolatos bűncselekmények, ideértve a veszélyeztetett állatfajok és a veszélyeztetett növényfajok és fafajták tiltott kereskedelmét is; segítségnyújtás jogellenes beutazáshoz és tartózkodáshoz; szándékos emberölés, súlyos testi sértés; emberi szervek és szövetek tiltott kereskedelme; emberrablás, személyi szabadságtól való jogellenes megfosztás és túszejtés; rasszizmus és idegengyűlölet; szervezett lopás vagy fegyveres rablás; kulturális javak - ideértve régiségeket és műtárgyakat is - tiltott kereskedelme; csalás; zsarolás és védelmi pénz szedése; termékhamisítás és iparjogvédelmi jog megsértése; hivatalos okmányok hamisítása és azzal való kereskedés; fizetőeszközök hamisítása; hormontartalmú anyagok és más, növekedésserkentők tiltott kereskedelme; nukleáris és radioaktív anyagok tiltott kereskedelme; lopott gépjárművek kereskedelme; erőszakos közösülés; gyújtogatás; a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények; repülőgép/hajó hatalomba kerítése; szabotázs. II. A fenti I. szakaszban nem említett bűncselekmény(ek) teljes körű ismertetése:

 

f) Az ügyre vonatkozó egyéb lényeges körülmények (nem kötelező információk): (NB: Ide tartozhatnak a területenkívüliséggel, az elévülési határidők számításának megszakadásával és a bűncselekmény egyéb következményeivel kapcsolatos megjegyzések.)

 

g) Ez az elfogatóparancs az olyan tárgyak lefoglalására és átadására is kiterjed, amelyek bizonyítékként szolgálhatnak. Ez az elfogatóparancs az olyan tárgyak lefoglalására és átadására is kiterjed, amelyeket a keresett személy a bűncselekmény eredményeképpen szerzett meg: Tárgy leírása (és helye) (ha ismert):

 

h) A bűncselekmény(ek), amelyek ezen elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáltak, életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel vagy életfogytig tartó szabadságelvonással járó intézkedéssel büntethetők/életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés vagy életfogytig tartó szabadságelvonással járó intézkedés kiszabására vezetett/vezettek: - a kibocsátó tagállam jogrendszere lehetőséget ad a kiszabott büntetés vagy intézkedés felülvizsgálatára - kérelemre vagy legkésőbb 20 év elteltével - a büntetés vagy intézkedés végrehajtásának felfüggesztése céljából, és/vagy - a kibocsátó tagállam jogrendszere lehetőséget ad kegyelem alkalmazására, amelyre a személy a kibocsátó tagállam joga vagy gyakorlata szerint jogosult, és amely a büntetés vagy intézkedés végrehajtásának megszüntetését célozza.

 

i) Az elfogatóparancsot kibocsátó igazságügyi hatóság: Hivatalos elnevezése: Képviselőjének neve Betöltött tisztség (beosztás/rang): Ügyiratszám: Cím: Tel.: (országhívószám)(körzetszám) (...) Fax: (országhívószám)(körzetszám) (...) E-mail: Annak a személynek a kapcsolatfelvételi adatai, akivel az átadáshoz szükséges gyakorlati teendők ügyében kapcsolatba kell lépni:

Amennyiben az európai elfogatóparancs továbbítására és igazgatási fogadására központi hatóságot jelöltek ki: Központi hatóság megnevezése: Kapcsolattartó személy neve, adott esetben (beosztás/rang): Címe: Tel.: (országhívószám)(körzetszám) (...) Fax: (országhívószám)(körzetszám) (...) E-mail:

 

A kibocsátó igazságügyi hatóság, és/vagy képviselőjének aláírása: Név: Betöltött tisztség (beosztás/rang): Kelt: Hivatalos pecsét (amennyiben van ilyen)

I N D O K O L Á S

az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényjavaslathoz

Általános Indokolás

1. A nemzetközivé vált bűnözés, elsősorban a szervezett bűnözés országhatárokat tiszteletben nem tartó térhódítása egyre súlyosabb mértékben fenyegeti az államokat és azok társadalmát. A bűnözéssel szembeni harc, a bűncselekmények megelőzése és felderítése, a büntetőeljárások lefolytatása, a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetések végrehajtása hosszú idő óta elképzelhetetlen az államok, illetve azok igazságügyi hatóságainak szoros és hatékony együttműködése nélkül.

2. Az államok közötti bűnügyi jogsegély egyik formája a kiadatás, amelynek folytán az egyik állam a területén tartózkodó személyt büntető eljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés büntetés, illetve más szabadságelvonással járó biztonsági intézkedés végrehajtása céljából a másik államnak kiadja.

Az államok közötti politikai és diplomáciai kapcsolatok által is meghatározott klasszikus kiadatás sok esetben lassú és többszintű eljárás, amelynek során az államok közötti kapcsolattartás diplomáciai úton vagy központi hatóságok útján történik, és a kiadatási kérelem tárgyában végső soron a döntést egy közigazgatási fórum hozza meg. A kiadatás így egyre kevésbé alkalmas eszköz a rendkívüli méreteket öltő - szervezett - bűnözés elleni harcban, egy olyan határok nélküli térségben, mint amilyen az Európai Unió, ahol az államok közötti bizalom és együttműködés mértéke és értéke igen magas.

3. Az Amszterdami Szerződés az Európai Unió céljai közé emelte a "szabadság, biztonság és jog térségének" létrehozását, és ezzel radikális változások előtt nyitotta meg az utat a nemzetközi bűnügyi együttműködés területén is. E folyamat egyik legelső lépéseként az Európai Tanács Tampere-i ülésén döntöttek arról, hogy az Európai Unió tagállamai között a formális kiadatási eljárást el kell törölni, és azt fel kell váltani egy gyors átadási eljárással. Ekkor határozták el, hogy a nemzetközi bűnügyi együttműködésben érvényesülnie kell annak az elvnek, igénynek, miszerint "a bírói határozatok és ítéletek kölcsönös elismerésének kell a büntető ügyekben is az igazságügyi együttműködés alapkövévé válnia". Ami a kiadatást illeti, a kölcsönös elismerés elvének megvalósítása azt jelenti, hogy minden tagállam igazságügyi hatóságának - meghatározott feltételek mellett - el kell ismernie a másik tagállam kijelölt igazságügyi hatósága által hozzá eljuttatott, valamely keresett személy átadására vonatkozó kérelmét. Ez a jogi megoldás megnyitja az európai bűnüldözési terület határait azzal, hogy megkönnyíti a tagállamok közötti "határokon" átmenően is a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást.

4. Az Európai Unió Tanácsa 2002. június 13-án ezen elv megvalósítása érdekében kerethatározatot fogadott el az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról. Az európai elfogatóparancsot - teljesen új jogintézményként - az Unió tagállamainak 2004. január 1-jétől kell alkalmazniuk, a Magyar Köztársaságnak - a többi csatlakozó állammal együtt - pedig a csatlakozás időpontjától. Az európai elfogatóparancs rendszerének, működésének alapja a tökéletes bizalom a tagállamok között a politikai megbízhatóságukra, illetve a jogrendszereik minőségére nézve.

Az európai elfogatóparancs alapvető gondolata az, hogy ha valamely tagállam igazságügyi hatósága az általa kibocsátott jogi aktus alapján valamely büntetőeljárás alatt álló, vagy már elítélt személy átadását kéri, e határozatát az Európai Unió egész területén végrehajtják, és a személyt a lehető legrövidebb időn belül részére átadják. Az új eljárási rendszerben az államközi kapcsolatokat lényegében felváltják az igazságügyi hatóságok közötti kapcsolatok. Az európai elfogatóparancs végrehajtása ugyanis elsődlegesen az igazságügyi hatóságok közötti eljárásra épül, és megszűnik a klasszikus kiadatási eljárásban jelen lévő közigazgatási és politikai döntési szint.

5. A jogforrás (kerethatározat) megválasztása is a hatékonyság és az eredményesség szempontjainak maradéktalan szem előtt tartásával történt. Az Európa Tanács égisze alatt kötött nemzetközi egyezmények, valamint az Európai Unióban létrehozott számos egyezmény sikerét jelentős mértékben korlátozta az a tény, hogy az egyes tagállamokban azok megerősítése hosszú időt vett igénybe, illetőleg voltak olyan tagállamok, amelyek egyáltalán nem váltak ezen egyezmények részeseivé. Az Amszterdami Szerződésből következő jogrend, valamint a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés fejlettsége mindenképpen indokolttá tette az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat létrehozását. A kerethatározat az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikke értelmében "kötelező a tagállamokra az elérendő eredményt illetően, de a nemzeti hatóságokra bízza a forma és a módszerek megválasztását". Ez lényegében annyit jelent, hogy a kerethatározat nem közvetlenül hatályosul a tagállamok belső jogában. A hivatkozott kerethatározat az európai elfogatóparancs intézményi kereteit, eljárásának általános rendjét határozza meg; ugyanakkor előírja, hogy a rendelkezéseit a tagállamoknak a belső jogukkal összhangban kell alkalmazniuk, vagyis a tagállamok kötelesek a belső joguknak megfelelő végrehajtási szabályok megalkotására, a forma és a módszerek szabadon történő megválasztásával.

6. Az Európai Unió tagállamai a határon átnyúló bűnözés elleni hatékonyabb fellépés elősegítése, a büntetőügyekben történő együttműködés eredményesebbé, gyorsabbá és főként egyszerűbbé tétele érdekében 2000. május 29-én elfogadták az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény), majd 2001. október 16-án az Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyvét. Az Egyezmény új szabályozási elveket és együttműködési formákat vezet be, részletesen meghatározva az egyes jogsegélyformákat, az azokhoz kapcsolódó megkeresések alaki és tartalmi kellékeit.

Az egyezmény mint jogforrás az Európai Unió jogi eszköze, és annyiban hasonlít a klasszikus nemzetközi szerződésekre, hogy azt a tagállamoknak alá kell írniuk, és hatályba lépéséhez a tagállamok ratifikációjára van szükség. Magyarországnak az Európai Unióba történő belépését követően csatlakoznia kell az Egyezményhez, azonban jogharmonizációs kötelezettségként már a csatlakozás előtt meg kell teremtenie az Egyezmény alkalmazásához szükséges jogi hátteret. Az Egyezmény aláírása, megerősítése, és az Egyezmény nemzetközi hatályba lépése után az Egyezményt külön törvényben ki kell hirdetni, és ezzel rendelkezései a magyar jog részévé válnak. A Javaslat ezért csak az Egyezmény szabályaival összhangot megteremtő azon rendelkezéseket tartalmazza, amelyek feltétlenül szükségesek az Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazásához, illetőleg amely kérdések rendezését az Egyezmény kifejezetten a belső jog szabályozási körébe utalja.

7. Az Európai Unió Tanácsa 2002. június 13-i, a közös nyomozócsoportokról szóló kerethatározatában az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően szabályozta a közös nyomozócsoport tevékenységét, biztosítva így ezen rendelkezések alkalmazását mindaddig, míg az Egyezmény hatályba nem lép.

8. A jogharmonizációs programról és a végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2072/2003. (IV. 9.) Korm. határozat mellékletének 24. pontja a "Bel- és igazságügyi együttműködés" cím alatt 2003. évre írja elő az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló kerethatározat, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény és Kiegészítő Jegyzőkönyve, valamint a közös nyomozócsoportokról szóló kerethatározat rendelkezéseivel összhangban álló magyar szabályozás megteremtését.

9. Magyarország - az EU tagságtól függetlenül is - számos olyan nemzetközi egyezménynek részese, amely előírja elsősorban az elkobzás/vagyonelkobzás külföldi részes állam megkeresésére történő végrehajtását. Ilyen rendelkezést tartalmaz többek között az 1998. évi L. törvénnyel kihirdetett, a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni ENSZ egyezmény (bécsi kábítószer egyezmény), a 2000. évi CI. törvénnyel kihirdetett, a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló strasbourgi egyezmény (pénzmosás elleni egyezmény), a 2282/2000. (XI. 29.) Korm. határozat alapján aláírt, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ egyezmény (nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény). Hasonló rendelkezést tartalmaz továbbá az ENSZ keretében előkészítés alatt álló, 2003. decemberében aláírásra megnyíló korrupció elleni egyezmény tervezete is. E nemzetközi szerződések jogalkotási feladatként írják elő a részes államok számára, hogy biztosítsák az eszközök és a jövedelem, vagy a jövedelemmel azonos értékű dolgok elkobzásának lehetőségét.

A hatályos magyar szabályozás a nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségek teljesítéséhez elegendőnek látszik. Az eddigi tapasztalatok alapján, a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében ugyanakkor a Javaslat - a szabadságvesztés végrehajtása átvételének szabályozásához hasonlóan - az elkobzás és vagyonelkobzás külföldi megkeresésre történő elismerésének és végrehajtásának alapelveit a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbjt.) keretében rendezi. A Javaslat szerinti szabályozás ebben az esetben eltér az Nbjt. általános szabályaitól és az ilyen típusú jogsegélyt csak nemzetközi szerződés alapján teszi lehetővé, mivel ebben az esetben az együttműködés részletes feltételeit ezek a szerződések tartalmazzák, valamint olyan, lényegében az egész világ számára nyitott egyezményekről van szó az ENSZ egyezmények esetében, amelyek indokolatlanná teszik, hogy szerződéses kötelezettségvállalás hiányában is biztosítsuk az ilyen típusú együttműködést.

10. A Javaslat öt fejezetből épül fel. Az I. fejezet az általános szabályokat foglalja össze, a II. fejezet tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek irányadóak az európai elfogatóparancs végrehajtására és a keresett személy átadására, valamint az illetékes magyar bíróság által kibocsátott európai elfogatóparancs esetén követendő eljárásra, a III. fejezet az Európai Unió tagállamaival büntető ügyekben folytatott eljárási jogsegély szabályait taglalja, a IV. fejezet a büntetőjogi tárgyú törvények szükségessé vált módosításait végzi el, míg az V. fejezet a záró rendelkezéseket tartalmazza.

Részletes Indokolás

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

Az 1-2. §-hoz

1. A büntetőeljárás megindítását megelőzően, a bűnüldöző szervek között közötti együttműködés részletes szabályairól a 2002. évi LIV. törvény rendelkezik. Jelen Javaslat a büntetőeljárás megindítását követően, az Európai Unió tagállamaival folytatott igazságügyi hatóságok közötti bűnügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

A Javaslat szabályozási területe kettős: egyfelől az európai elfogatóparancsnak és átadási eljárásnak megfelelő belső eljárási rendet alakítja ki, másfelől pedig az Európai Unió tagállamai által a határon átnyúló bűnözés elleni hatékonyabb fellépés elősegítése, a büntetőügyekben történő együttműködés eredményesebbé, gyorsabbá és főként egyszerűbbé tétele érdekében elfogadott egyezményekkel (2000. május 29-i Egyezmény az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről, annak 2001. október 16-án kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve, az Európai Unió Tanácsának 2002. június 13-i kerethatározata a közös nyomozócsoportokról) bevezetett új szabályozási elvek és együttműködési formák alkalmazásához szükséges belső jogi hátteret teremti meg.

2. A Javaslat szabályozási és alkalmazási köre eltér az Nbjt. hatályától, jóval szűkebb annál. Az új együttműködési formák csak az Európai Unió tagállamaival folytatott igazságügyi hatóságok közötti bűnügyi együttműködés során lesznek alkalmazhatók, míg az Nbjt. szabályai az államok jóval szélesebb körére nézve kerülnek alkalmazásra, akár nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában is. Ugyanakkor az Nbjt. mind az európai elfogatóparancs intézményének, mind a bűnügyi jogsegély új formáira vonatkozó végrehajtási rendelkezéseinek közös háttérszabálya, és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénnyel (Be.) együtt rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a Javaslat másképpen nem rendelkezik. A Be. szabályainak fontos szerepe van mind a magyar igazságügyi hatóságok által előterjesztett, mind a tagállami igazságügyi hatóságok által megküldött eljárási jogsegély iránti megkeresések teljesítése területén. A Javaslat például általános szabályként írja elő, hogy az eljárási jogsegély keretében az érintett személy tanúként vagy terheltként történő kihallgatásakor a magyar, és - erre vonatkozó kérelem esetén - a megkereső tagállam jogának a kihallgatásra, a vallomástétel megtagadására, illetve a vallomástételi mentességekre és akadályokra vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell.

II. FEJEZET

Az európai elfogatóparancs és az átadás

1. Cím

Átadás Magyarországról

A 3. §-hoz

1. Az európai elfogatóparancs egy igazságügyi hatóság által hozott olyan, a kerethatározatban és a Javaslat 2. számú mellékletében meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelelő határozat, amelyet egy tagállamban bocsátanak ki annak érdekében, hogy egy másik tagállam a keresett személyt elfogja és a kibocsátó igazságügyi hatóságnak átadja. Célja a keresett személynek az egyik tagállamból a másik tagállamba büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása végett történő kényszerátadása. A kibocsátó igazságügyi hatóság határozatát végre kell hajtani az Európai Unió egész területén. A végrehajtást csak abban az esetben lehet, illetve kell megtagadni, ha fennáll a mérlegelhető, illetve a kötelező megtagadási okok valamelyike.

Az európai elfogatóparancs alkalmazási területe lényegében megegyezik a kiadatásról szóló, Párizsban 1957. december 13-án kelt európai egyezmény alkalmazási területével: az európai elfogatóparancs kibocsátásának olyan bűncselekmények esetén van helye, amelyek büntetési tételének felső határa a kibocsátó tagállam belső joga szerint legalább tizenkét havi szabadságvesztés büntetés; elítélés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása, illetve alkalmazása esetén pedig a jogerősen kiszabott szabadságvesztés, illetve a szabadságelvonással járó intézkedés időtartama legalább négy hónap.

2. A kerethatározat a 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolt 32 bűncselekmény-fajta vonatkozásában a kettős büntethetőség nem mérlegelhető, ha azon bűncselekmények büntetési tételének felső határa - a kibocsátó tagállam joga szerint - legalább három évi szabadságvesztés vagy egyéb szabadságelvonással járó intézkedés. Az európai elfogatóparancsot a 32 bűncselekmény-fajtába tartozó bűncselekmények esetén a végrehajtó tagállamban kiszabható büntetés mértékétől függetlenül végre kell hajtani. A Javaslat 1. számú mellékletében felsorolt olyan bűncselekmények esetén, amelyek büntetési tételének felső határa a kibocsátó tagállam joga szerint nem éri el a három évi szabadságvesztés büntetést, illetve a fel nem sorolt bűncselekmények esetén továbbra is vizsgálni kell a kettős büntethetőség meglétét.

A 4. §-hoz

Az európai elfogatóparancsot, sürgős ügyként kezelve, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló nemzetközi jogi dokumentumok rendelkezéseinek maradéktalan tiszteletben tartásával, a kerethatározatban biztosított garanciákra tekintettel, és a végrehajtó tagállam igazságszolgáltatási érdekeit is figyelembe véve kell végrehajtani, ha nem áll fenn a kötelező, illetve mérlegelhető megtagadási okok valamelyike.

A kerethatározat 3. cikkében felsorolt kötelező megtagadási okok ("ne bis in idem", a büntetőjogi felelősségre vonhatóság határát el nem érő életkor, közkegyelem) esetében a végrehajtást akkor is meg kell tagadni, ha az átadáshoz egyébként a keresett személy hozzájárult. Meg kell továbbá tagadni az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha a kettős büntethetőség vizsgálatát előíró, a Javaslat 3. §-ának (3) bekezdésében meghatározott esetekben az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény; ha a büntethetőség vagy a büntetés a magyar törvény szerint elévült; ha ugyanazon cselekményért harmadik államban történt az elítélés ("ne bis in idem"); továbbá akkor is, ha az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény miatt a Magyar Köztársaság területén büntetőeljárás van folyamatban. Ez utóbbi megtagadási ok magába foglalja azt a lehetőséget is, hogy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar hatóság - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 3-4. §-ai alapján - az európai elfogatóparancs alapján indítja meg a keresett személy ellen a büntetőeljárást, ha célszerű, hogy azt a magyar hatóság folytassa le. Ezzel összefüggésben az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni abban az esetben is, ha a magyar igazságügyi vagy nyomozó hatóság az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást, illetve az eljárást megszüntette.

Az 5. §-hoz

Az európai elfogatóparancs az uniós (állam)polgárság elvét veszi figyelembe; a kerethatározat rendelkezéseiből kitűnik, hogy nem alkalmazhatók az egyes tagállamok saját állampolgáraira vonatkozó - a hagyományos kiadatási eljárásban lehetőségként biztosított - kivételek, így főszabályként nem tagadható meg a saját állampolgár átadása. Ugyanakkor a kerethatározat az egyes tagállamokra bízza, hogy bizonyos esetekben hozzájárulnak-e, és ha igen, úgy milyen feltételekkel saját állampolgáraiknak a kibocsátó igazságügyi hatóság részére történő átadásához.

Ha az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, a Javaslat szerint az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni, és a Btk. 6. §-a, valamint a Be. 597. §-a alapján a szabadságvesztés büntetés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés Magyarországon történő végrehajtása iránt kell intézkedni. Ez a szabályozás figyelembe veszi az e téren Európában hatályos és a tagállamok által is ratifikált azon nemzetközi szerződéseket, amelyek célul tűzték ki annak elősegítését, hogy az elítélt a büntetése kitöltését követően a társadalomba - ahol korábban élt - vissza tudjon illeszkedni. Ezen nemzetközi szerződések közül külön kiemelendő az elítélt személyek átszállításáról szóló Strasbourgban, 1983. március 21-én kelt európai egyezmény 1997. december 18-án kelt kiegészítő jegyzőkönyve, amelynek számos tagállam is részese. Ennek alapján, ha az elítélt személy a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés letöltése előtt, a végrehajtás elől, a hazájába visszatér, akkor azt kell vélelmezni, hogy maga is hozzájárult ahhoz, hogy a büntetés végrehajtását hazájának átadják. A kerethatározat ezen elvet szem előtt tartva tette lehetővé az esetkör megtagadási okként való szabályozását, ha a végrehajtó tagállam törvényei szerint lehetőség van a végrehajtásra.

Ha az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából olyan magyar állampolgárral szemben bocsátották ki, aki a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik, akkor az átadás feltételéül kell szabni az arra vonatkozó jogi garanciaadást, hogy abban az esetben, ha a büntetőeljárás eredményeként a keresett személyt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, illetve vele szemben szabadságelvonással járó intézkedést szabnak ki, kérelmére őt a büntetés vagy intézkedés végrehajtására visszaszállítják Magyarországra. Ha a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság nem nyújt erre vonatkozóan megfelelő garanciát, úgy az elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a keresett személy mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól. A Javaslat háttérjogszabálya, az Nbjt. 28. §-a alapján ugyanis ebben az esetben a büntetőeljárás megindításának vagy egyéb intézkedésnek a megfontolása céljából az igazságügyi-miniszter megküldi az iratokat (az európai elfogatóparancsot) a legfőbb ügyésznek.

A 6. §-hoz

A végrehajtó igazságügyi hatóság, a Fővárosi Bíróság dönthet arról, hogy megtagadja-e az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha a bűncselekményt részben vagy egészben Magyarországon követték el. Az erre vonatkozó döntés meghozatalakor figyelemmel kell lenni a Btk. 3-4. §-ában meghatározott joghatósági szabályokra (a büntető törvény területi hatálya), valamint arra is, hogy célszerű-e a büntetőeljárásnak magyar hatóság által történő lefolytatása.

A 7. §-hoz

Ha a szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést kiszabó határozat meghozatalára olyan tárgyaláson került sor, amelynek időpontját és helyét a keresett személlyel előzetesen nem közölték ("in absentia" ítélet), a határozat végrehajtására irányuló európai elfogatóparancs esetén az átadásra csak akkor kerülhet sor, ha a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság megfelelő jogi garanciát nyújt arra, hogy a keresett személy kérheti az ügye újratárgyalását. Ilyen esetben elegendő az arra vonatkozó garancia, hogy a személynek a kibocsátó állam joga szerint lehetősége van az újratárgyalást kérni.

Ezt a garanciát kibocsátó tagállamként a Magyar Köztársaság is vállalni tudja, tekintettel arra, hogy a Be. 392. §-a (1) bekezdésének e) pontja és 395. §-ának (3) bekezdése alapján, valamint a Be. 531. §-ának (6) bekezdése szerint a terhelt távollétében lefolytatott büntetőeljárás jogerős határozattal történő befejezése után a terhelt javára perújítási indítványt lehet előterjeszteni - azaz az ügy újratárgyalását indítványozni - a terhelt tartózkodási helyének ismertté válása esetén. A fenti rendelkezéseknek megfelelő, a terhelt távollétében tartott tárgyaláson hozott jogerős ítélettel szemben előterjesztett perújítási indítvány alapján így a perújítási eljárást - a Be. 397. §-ának (4) bekezdése szerint soron kívül - le kell folytatni.

Az "in absentia" ítéletek természetesen nem foglalják magukba azokat a határozatokat, amelyeket olyan személyek ellen hoztak, akiket a határozatot hozó állam jogának megfelelően, szabályszerűen, kellő időben idéztek a tárgyalásra, és akik szándékosan nem tettek eleget megjelenési kötelezettségüknek, anélkül, hogy képviseletükről gondoskodtak volna, illetve távolmaradásuk nekik fel nem róható okból következett volna be.

A 8. §-hoz

1. Abban az esetben, ha ugyanazon személy ellen több európai elfogatóparancs kerül kibocsátására, akkor - az összes körülmény mérlegelésével - a végrehajtó igazságügyi hatóság, a Fővárosi Bíróság dönt arról, hogy melyik európai elfogatóparancs kerüljön végrehajtásra, és annak alapján a keresett személy átadásra.

2. Ha több európai elfogatóparancs ütközik egymással, úgy a Fővárosi Bíróság a döntéshozatal megkönnyítése érdekében beszerezheti az - Európai Unión belüli igazságügyi együttműködésben koordináló szerepet betöltő - Európai Igazságügyi Együttműködési Egység, az Eurojust véleményét. (Az Eurojust a tagállamok egy-egy delegált ügyészéből vagy bírájából álló testület, amely megfelelő információval szolgálhat a végrehajtó tagállami igazságügyi hatóság számára arról, hogy adott esetben az ugyanazon bűncselekmény miatt kibocsátott európai elfogatóparancsok ütközése esetén - az előírt szempontokat is figyelembe véve - melyik tagállamban célszerű lefolytatni a büntetőeljárást.)

3. Abban az esetben, ha a keresett személy kiadatása végett egy harmadik állam (vagyis nem az Európai Unió tagállama) kérelmet terjeszt elő, akkor a továbbiakban a Fővárosi Bíróság az Nbjt.-ben szabályozott eljárást lefolytatja le, és az ott meghatározott határidők, valamint a vonatkozó nemzetközi szerződés előírásai érvényesülnek. Ebben az esetben az Nbjt. 17. §-ában meghatározott szempontok figyelembevételével az igazságügy-miniszter dönt arról, hogy a keresett személy mely államnak kerül kiadatásra, illetve átadásra. Előfordulhat ugyanis, hogy sokkal súlyosabb bűncselekmény képezi az alapját a harmadik államtól érkezett kiadatási kérelemnek, mint az európai elfogatóparancs kibocsátásának.

4. Az Egyesült Nemzetek Rómában megtartott Diplomáciai Konferenciáján 1998. július 17. napján elfogadott Nemzetközi Büntetőbíróság Statútuma 90. cikkében meghatározza azokat a szabályokat, amelyeket a keresett személy átadására, illetőleg kiadására vonatkozó párhuzamos megkeresések esetén annak az államnak kell követnie, amely a Nemzetközi Büntetőbíróságtól egy személy átadása iránti megkeresést kap, és ezzel párhuzamosan másik állam is ugyanazon bűncselekmény miatt, ugyanazon személyre vonatkozó kiadatási kérelmet terjeszt elő. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság által egy személy átadása iránt előterjesztett megkeresés, és az európai elfogatóparancs összeütközése esetén, az összeütközés feloldására a Statútum rendelkezéseit kell alkalmazni.

A 9. §-hoz

Az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és annak alapján a keresett személy átadásáról szóló döntést a végrehajtó tagállam belső joga által meghatározott ún. végrehajtó igazságügyi hatóság hozza meg a törvényben meghatározott eljárási rend szerint.

A kerethatározat 6. cikkének (3) bekezdése alapján minden tagállamnak ki kell jelölnie az európai elfogatóparancs végrehajtására illetékes igazságügyi hatóságát.

Tekintettel az európai elfogatóparancs alapján történő átadási eljárásban meghatározott rendkívül rövid határidőkre, a Javaslat szerint indokolt, hogy a Magyar Köztársaság vonatkozásában - csakúgy, mint a jelenlegi kiadatási eljárásban - kizárólagos illetékességgel a Fővárosi Bíróság járjon el végrehajtó igazságügyi hatóságként. Ha határozata ellen fellebbezéssel éltek, úgy azt a Fővárosi Ítélőtábla bírálja el tanácsülésen.

A 10-15. §-hoz

1. A tagállami igazságügyi hatóságok a gyakorlatban a körözés elrendelésekor nem ismerik a keresett személy tartózkodási helyét. Az országon belül elrendelt körözés sikertelensége esetén, általában továbbra sem rendelkeznek ismeretekkel arról, hogy a keresett személy egy külföldi tagállam területén tartózkodik-e vagy sem, erre tekintettel ezt követő lépésként nemzetközi körözést rendelnek el. Ha a nemzetközi körözést kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság tudomást szerez arról, hogy a keresett személy egy tagállam területén tartózkodik, vagy a keresett személyt a nemzetközi körözés alapján ott elfogják, akkor európai elfogatóparancsot kell kibocsátani. A Javaslat ezért meghatározza azt az eljárást, amelyet abban az esetben kell követni, ha más tagállam által kibocsátott olyan nemzetközi körözés alapján fogják el a keresett személyt a Magyar Köztársaság területén, amely európai elfogatóparancs kibocsátásának alapját képezheti.

2. Ha egy olyan személy elfogására kerül sor Magyarországon, aki ellen európai elfogatóparancs kibocsátásának alapját képezhető nemzetközi körözés van érvényben, illetve akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, őrizetbe vételét követően a Fővárosi Bíróság elé kell állítani; ha nincs meghatalmazott védője, részére védőt kell kirendelni, és szükség esetén tolmácsot kell biztosítani, és késedelem nélkül ki kell hallgatni.

3. A Fővárosi Bíróság tárgyalást tart, amelyen az ügyész és a védő részvétele kötelező. A tárgyaláson a keresett személlyel ismertetni kell az európai elfogatóparancs tartalmát, és tájékoztatni kell annak lehetőségéről, hogy hozzájárulhat a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság részére történő átadásához. A hozzájárulásról - önkéntesen és a következmények teljes tudatában - a kihallgatása során kell nyilatkoznia. Az elfogott személynek külön kell nyilatkoznia arról is, hogy lemond-e a nemzetközi jog általánosan elismert elvének, a specialitás szabályának az alkalmazásáról. A specialitás szabálya szerint az átadott személy az átadása előtt elkövetett csak olyan cselekménye miatt üldözhető, amelyre nézve az átadását kérték, és amelyre nézve azt a végrehajtó igazságügyi hatóság engedélyezte. E szabály alkalmazásáról való lemondás esetén a keresett személy ellen az átadása után bármely az átadása előtt elkövetett cselekménye miatt büntetőeljárást lehet indítani.

4. Tekintettel arra, hogy az európai elfogatóparancs lényegében letartóztatási parancs, az eljárás folyamán a Fővárosi Bíróságnak döntenie kell a fogvatartásról, amely biztosítja, hogy a keresett személy a hatóságok rendelkezésére álljon mindaddig, amíg a végrehajtó igazságügyi hatóság dönt az európai elfogatóparancs végrehajthatóságáról, és annak alapján átadásáról, illetve ameddig a személy átadására sor nem kerül. Ha a keresett személy beleegyezik az átadásába, a Fővárosi Bíróság elrendeli az átadási letartóztatását és az átadását, amely a keresett személy átadásáig tart. A beleegyezés nem vonható vissza (az Nbjt. az un. egyszerűsített kiadatási eljárás során sem teszi lehetővé az ehhez való hozzájáruló nyilatkozat visszavonását). Az átadást elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

5. Ha a keresett személy nem egyezik bele az átadásába, és nem áll fenn a megtagadási okok valamelyike, a Fővárosi Bíróság elrendeli a személy ideiglenes átadási letartóztatását és erről, a határozat megküldésével egyidejűleg tájékoztatja az igazságügy-minisztert, aki értesíti a tagállami igazságügyi hatóságot az elfogatóparancs haladéktalan megküldése érdekében. Ha az európai elfogatóparancs az ideiglenes átadási letartóztatás elrendelésétől számított negyven napon belül nem érkezik meg, akkor a letartóztatást meg kell szüntetni. Az európai elfogatóparancsot az igazságügy-miniszter fogadja, és azt haladéktalanul megküldi a Fővárosi Bíróságnak. A Fővárosi Bíróság az európai elfogatóparancs megérkezését követően ismételten tárgyalást tart, amelyen megvizsgálja a végrehajtás és az átadás feltételeit, és ha azok fennállnak, elrendeli az átadási letartóztatást, amely a keresett személy átadásáig tart.

Az ideiglenes átadatási letartóztatás és az átadási letartóztatás kötelezővé tételének az az indoka, hogy az európai elfogatóparancs kibocsátására, és az ennek alapján lefolytatásra kerülő eljárásra általában súlyos bűncselekmények esetében kerül sor. Az eljárást nagyon rövid határidőn belül be kell fejezni, és ilyen feltételek mellett a letartóztatás elrendelése nélkül nem biztosítható, hogy az esetek túlnyomó többségében amúgy is szökésben lévő, és más állam által körözött személy ne vonja ki magát az eljárás alól, és így meghiúsítsa az európai elfogatóparancs időben történő végrehajtását és magát az átadást.

6. Az európai elfogatóparancs végrehajtására és a keresett személy átadására irányuló döntéshozatal kizárólag az egyes tagállamok végrehajtó igazságügyi hatóságainak hatáskörébe tartozik. A kerethatározat ugyanakkor lehetővé teszi központi hatóság részvételét is az európai elfogatóparancsok igazgatási továbbításában, fogadásában, valamint az ezekkel kapcsolatos minden egyéb hivatalos levelezésben.

Az igazságügy-miniszter központi hatóságként történő beiktatásának indoka, hogy a Magyar Köztársaság nem tagja a személy- és tárgykörözésre vonatkozó információk áramlását rendkívüli mértékben megkönnyítő Schengeni Információs Rendszernek (SIS), és ahhoz - a többi csatlakozó állammal együtt - tagállammá válását követően sem csatlakozhat automatikusan. [A SIS-hez kapcsolódó tagállamok (Nagy-Britannia és Írország nem részese a rendszernek) jelenleg a SIS 1+ rendszert használják. Folyamatban van - a roppant mértékű és a tagjelölt államok csatlakozásával tovább növekedő információ, illetve adatmennyiség tárolására, kezelésére, továbbítására hivatott - un. SIS II rendszer kialakítása, amely megvalósítására előreláthatóan 2007. december 31-ig kerül majd sor.]

Az európai elfogatóparancs végrehajtása tárgyában hozott jogerős határozatról az igazságügy-miniszter útján értesíteni kell a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot. Az igazságügy-miniszter értesíti az Interpol Magyar Nemzeti Irodát annak érdekében, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a keresett személy kellő időben történő átadásának megszervezése és lebonyolítása érdekében.

A 16. §-hoz

A kerethatározat 17. cikkének (1) bekezdése szerint az európai elfogatóparancsot sürgős ügyként kell kezelni és ennek megfelelően rövid időn belül kell végrehajtani. A kerethatározat így előírta azokat a határidőket, amelyeket minden tagállamnak a belső jogában meg kellett jelenítenie.

Erre figyelemmel kerül sor azoknak a határidőknek a meghatározására, amelyek a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére állnak az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó jogerős határozata meghozatalára, illetve a keresett személy átadására.

A kerethatározatban meghatározott szoros határidők csak kivételes esetekben módosíthatók, illetve hosszabbíthatók meg. A Javaslat ezért előírja, hogy ha az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló határozat a Javaslatban meghatározott határidőn belül nem hozható meg, akkor a Fővárosi Bíróság a késedelem okainak közlése mellett - az igazságügy-miniszter útján - haladéktalanul tájékoztatja erről a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot. A kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően a Javaslat ebben az esetben lehetővé teszi a határidő további harminc nappal való meghosszabbítását.

A 17. §-hoz

Ha az a személy, akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, a menekültügyi eljárás nem lehet akadálya a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság részére - határidőn belül - történő átadásának. Az Amszterdami Szerződés 29. számú jegyzőkönyve alapján az Európai Unió tagállamai egymás közötti viszonyaikban biztonságos származási országnak minősülnek.

Figyelemmel arra a tényre, hogy az európai elfogatóparancs jogintézménye kizárja a politikai elem jelenlétét az átadási eljárásban, a keresett személy menedékjog iránti kérelme nem akadályozhatja meg az európai elfogatóparancs határidőben történő végrehajtását és a személy átadását a tagállami kibocsátó igazságügyi hatóságnak. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha az a személy, akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, az átadása esetén a menedékjogi eljárást fel kell függeszteni, és azt akkor kell folytatni, ha a személy a Magyar Köztársaság területére visszatér.

A 18-19. §-hoz

1. A Fővárosi Bíróság az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó döntését a Javaslat 2. számú mellékletében meghatározott alaki és formai szabályok szerint kibocsátott olyan igazságügyi határozat alapján hozza meg, amely kellő részletességgel, ugyanakkor áttekinthetően és könnyen kezelhetően tartalmazza a végrehajtás szempontjából lényeges, szükséges információkat. Az európai elfogatóparancsban foglalt adatoknak - kivételes esetektől eltekintve - elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy a végrehajtó tagállami igazságügyi hatóság annak alapján a döntését meg tudja hozni.

Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor a Fővárosi Bíróság a rendelkezésre álló információk alapján nem tud dönteni. Ilyenkor kiegészítő információkat kérhet a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságtól. A jogerős döntés meghozatalára irányadó határidőket azonban ebben az esetben is figyelembe kell venni, így a Fővárosi Bíróság határidőt szabhat a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságnak a kiegészítő adatok megküldésére.

2. Ha a döntéshozatalt nem információhiány, hanem az a tény akadályozza, hogy a keresett személyt nemzetközi jogon vagy a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség illeti meg a Magyar Köztársaság területén, akkor a határidőket attól a naptól kell számítani, amelyen a Fővárosi Bíróságra megérkezik a mentesség felfüggesztéséről szóló értesítés.

A 20. §-hoz

A kerethatározat a tagállamok számára kötelező jelleggel szoros határidőket szab meg az európai elfogatóparancs végrehajtására, az átadási eljárásra. Erre figyelemmel kerül sor a Javaslatban azoknak a határidőknek a meghatározására, amelyek a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére állnak nemcsak az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó jogerős határozata meghozatalára, hanem a keresett személy tényleges átadására is. A Javaslat a kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően így előírja, hogy a keresett személyt legkésőbb az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított tíz napon belül át kell adni az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállam illetékes hatóságának.

A kerethatározatban meghatározott szoros határidők csak kivételes esetekben módosíthatók, illetve hosszabbíthatók meg. A keresett személy átadásának a tagállamok bármelyikén kívül eső elháríthatatlan akadály (vis maior) miatt történő ideiglenes elhalasztását a nemzetközi jognak megfelelően szigorúan kell értelmezni. Erre olyan előre nem látható és elkerülhetetlen helyzetekben kerülhet sor, mint pl. természeti katasztrófa, közlekedési baleset, a keresett személy súlyos, sürgős kórházi kezelést igénylő betegsége. Az akadály elhárultával azonban az átadásnak ilyen esetben is a lehető leggyorsabban, a kerethatározatban, illetve a Javaslatban meghatározott újabb határidő lejártát megelőzően meg kell történnie.

A 21. §-hoz

Ha a keresett személy kifejezett nyilatkozatával nem mondott le a specialitás szabályának alkalmazásáról, az átadását követően a kibocsátó vagy más tagállami igazságügyi hatóság által megküldött - kiegészítő - európai elfogatóparancs(ok) végrehajthatósága tárgyában a Fővárosi Bíróság dönt. A végrehajtáshoz meg kell adnia a hozzájárulását, kivéve, ha fennáll a Javaslatban szabályozott kötelező vagy mérlegelhető megtagadási okok valamelyike. Ha a végrehajtáshoz való hozzájárulás a kibocsátó vagy más tagállami igazságügyi hatóság által biztosítandó jogi garancia megadásától függ, úgy azt a Fővárosi Bíróságnak be kell szereznie.

A 22. §-hoz

1. Ha a keresett személlyel szemben Magyarországon is folyamatban van büntetőeljárás más bűncselekmény miatt, mint ami az európai elfogatóparancs kibocsátására alapul szolgált, a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság részére történő átadása a magyarországi eljárást meghiúsíthatja. Ebben az esetben, ha a Fővárosi Bíróság döntött az európai elfogatóparancs végrehajtása tárgyában, akkor határozatában, illetve a határozathozatalt követően is elhalaszthatja a keresett személy átadását a magyarországi eljárás, illetőleg az eljárás eredményeként kiszabott szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának befejezésig. Szemben az átadás ideiglenes elhalasztásának a Javaslat 20. §-ában meghatározott eseteivel, itt értelemszerűen a kerethatározat, és így a Javaslat sem ír elő határidőt a végrehajtó igazságügyi hatóság számára az átadás teljesítésére.

2. E döntésének meghozatalakor a Fővárosi Bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy milyen cselekmény miatt van folyamatban a keresett személy ellen Magyarországon büntetőeljárás; milyen nehézséget okozna, ha a keresett személy átadására az eljárás befejezése előtt kerülne sor. Meg kell vizsgálnia, hogy folytatható-e a keresett személy személyes jelenléte nélkül az eljárás. Mérlegelnie kell továbbá azt is, hogy az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény és a Magyarországon folyamatban lévő eljárás alapjául szolgáló cselekménynek milyen a tárgyi súlya, illetőleg azokban a keresett személy milyen minőségben vett részt.

3. Miután azonban a keresett személy átadásának elhalasztása nemcsak veszélyeztetheti, de meg is hiúsíthatja a keresett személynek a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság általi felelősségre vonását, a Javaslat lehetővé teszi a keresett személy ideiglenes átadását, a kibocsátó tagállami igazságügyi hatósággal írásban történt közös megállapodásban meghatározott feltételek szerint. A megállapodásban általában rögzítik azt, hogy az ideiglenesen átadott személyt fogva kell tartani, és - figyelemmel a folyamatban lévő büntetőeljárásra - mely időpontig kell visszaszállítani.

A 23. §-hoz

Az átadási letartóztatás a keresett személynek kizárólag az európai elfogatóparancs végrehajtása és annak alapján az átadási eljárás lefolytatása érdekében szükséges fogvatartását szolgálja. Abban az esetben, ha a Fővárosi Bíróság a Javaslat rendelkezései alapján a személy átadását elhalasztja, a magyarországi büntetőeljárás során figyelemmel kell lennie az eljáró hatóságoknak arra a tényre, hogy a személlyel szemben olyan európai elfogatóparancs került kibocsátásra, amelynek a végrehajtását és a személy halasztott átadását a Fővárosi Bíróság már elrendelte.

A 24. §-hoz

A bizonyítási eszközként felhasználható, illetve a bűncselekmény elkövetése során, vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonnak a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság részére - kérelemre történő - átadásról való rendelkezéssel a kerethatározat, és így a Javaslat az európai kiadatási egyezményben a jelenleg hatályos kiadatási rendszerben is alkalmazható lehetőséget biztosítja.

2. Cím

Átadás iránti megkeresés

A 25. §-hoz

1. A hagyományos kiadatási eljárásban a keresett személy felkutatása, őrizetbe vétele és fogvatartása érdekében az eljáró igazságügyi hatóság (ügyészség, bíróság) elfogatóparancsot bocsát ki. A keresett személy elfogását követően kerül sor a kiadatási kérelem előterjesztésére, amelynek alapját a Nbjt. 32. §-a alapján a bíróság által kibocsátott elfogatóparancs képezi. Ez a bíróság által kibocsátott elfogatóparancs tulajdonképpen egy letartóztatási parancs.

2. Az európai elfogatóparancs tartalmában a felkutatásra, őrizetbe vételre, fogvatartásra és a kibocsátó igazságügyi hatóság részére történő átadásra irányuló kérelmet egyaránt magába foglaló igazságügyi hatósági határozat, alakiságát tekintve pedig egy, a kerethatározathoz mellékletként csatolt "formanyomtatvány". Tekintettel arra, hogy az európai elfogatóparancs elsősorban a keresett személy letartóztatására irányuló határozat, amelyet a kölcsönös elismerés elve alapján - a kevés számú megtagadási okot kivéve - automatikusan végre kell hajtani az Európai Unió egész területén, kibocsátására - a belső joggal összhangban - kizárólag a letartóztatás feltételeinek vizsgálatára és elrendelésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jogosult, illetve köteles. Erre figyelemmel az európai elfogatóparancsot - csakúgy, mint a kiadatási eljárásban a nemzetközi elfogatóparancsot - büntetőeljárás lefolytatása céljából a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából pedig a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező büntetés-végrehajtási bíró bocsátja ki, a Javaslat 2. számú mellékletében szereplő formanyomtatványnak megfelelően.

3. Az európai elfogatóparancsban szereplő információk, adatok pontos, hiánytalan megjelölése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a végrehajtó tagállami igazságügyi hatóság - az előírt határidőket is figyelembe véve - dönteni tudjon a parancs végrehajtásáról és annak alapján a keresett személy átadásáról. Az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló bűncselekmény(ek) meghatározásánál kiemelkedő jelentőségű a kerethatározat 2. Cikkének 2. bekezdésében meghatározott 32 bűncselekményi-fajtákba tartozó bűncselekmény(ek) megjelölése. E bűncselekmény-fajtákba tartozó bűncselekmények esetén ugyanis a végrehajtó igazságügyi hatóság - amely kötve van a kibocsátó igazságügyi hatóságnak a cselekményre vonatkozó minősítéséhez - a kettős büntethetőség feltételének vizsgálata nélkül határoz az európai elfogatóparancs végrehajtásáról. A Javaslat 1. számú melléklete határozza meg, hogy a Btk. Különös Részébe foglalt bűncselekmények közül melyek tartoznak a kerethatározatban megjelölt bűncselekmény-fajtákhoz.

4. A magyar nyelven kibocsátott európai elfogatóparancs idegen nyelvre történő fordítása iránt az igazságügy-miniszter intézkedik; a fordítás költsége bűnügyi költség, amelyet az európai elfogatóparancsot kibocsátó bíróságnak, illetve büntetés végrehajtási bírónak kell megelőlegeznie.

A 26-27. §-hoz

Abban az esetben, ha a bíróság, illetve büntetés-végrehajtási bíró külföldön, ismeretlen helyen tartózkodó terhelt ellen már kibocsátott elfogatóparancsot, a nemzetközi körözés elrendeléséről az Interpol Magyar Nemzeti Iroda gondoskodik. Ha a keresett személy elfogására az Európai Unió valamely tagállamában kerül sor, szükséges, hogy a bíróság utólag az európai elfogatóparancsot bocsássa ki és küldje meg továbbításra az igazságügy-miniszternek, a terhelt elfogásáról történő értesítéstől számított három napon belül. Ebben az esetben a Javaslat rendelkezése szerint az európai elfogatóparancs a bíróság által már korábban kibocsátott elfogatóparancs helyébe lép, megtartva az eredeti kibocsátási dátumot, és a bírósági ügyszámot. Ez az ügyviteli rendelkezés a magyar bíróság által kibocsátott európai elfogatóparancsot végrehajtó tagállami igazságügyi hatóság számára is egyértelművé teszi, hogy az európai elfogatóparancs kibocsátására ugyanabban a büntető ügyben került sor, mint a korábban elrendelt nemzetközi körözésre. Ez a rendelkezés megakadályozza annak a helyzetnek a kialakulását is, hogy a nemzetközi nyilvántartásokban párhuzamosan, különböző ügyszámokon és kibocsátási időpontokkal létezzen ugyanazon személy ellen, ugyanazon bűncselekmény miatt, ugyanazon bíróság által kibocsátott nemzetközi körözés és európai elfogatóparancs, megnehezítve így a végrehajtó igazságügyi hatóságok munkáját.

A 28. §-hoz

A Javaslat az Nbjt. 34. §-ának rendelkezéseit átvéve, a halmazati büntetés és az összbüntetés bírói feloldására teremt módot abban az esetben, ha a tagállami igazságügyi hatóság nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására engedélyezi az átadást. A gyakorlatban ugyanis nehézséget okozhat, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtására irányuló európai elfogatóparancsot azért nem lehet végrehajtani, mert az elítélés több cselekmény miatt történt, de ezek közül nem mindegyik miatt lehetséges a végrehajtás, illetve az átadás.

A 29. §-hoz

Ha a keresett személlyel szemben, átadását követően, szabadságvesztés-büntetés kiszabására vagy szabadságelvonással járó intézkedés elrendelésére kerül sor, ezek időtartamába az európai elfogatóparancs végrehajtásából eredő külföldi fogvatartás teljes időtartamát be kell számítani.

A 30. §-hoz

Ha a halasztott átadás esetén a keresett személyt a tagállami igazságügyi hatóság ideiglenesen átadja (pl. sürgős nyomozati cselekmény, bizonyítási eljárás, szembesítés lefolytatása céljából), úgy az európai elfogatóparancsot kibocsátó magyar igazságügyi hatóság és a tagállami igazságügyi hatóság írásban kötött közös megállapodásában meghatározott feltételek (pl. fogvatartása biztosítása, a keresett személy visszaszállításának időpontja stb.) minden magyar hatóságra kötelezőek.

A 31-32. §-hoz

1. Miután az átadással a keresett személy fizikai értelemben kikerül a végrehajtó tagállami igazságügyi hatóság hatóköréből, a nemzetközi jog általánosan elismert elvéből, a specialitás szabályából fakadóan főszabályként biztosítani kell, hogy a felelősségre vonására csak olyan cselekmények miatt kerüljön sor, amelyekkel kapcsolatban az átadást a végrehajtó igazságügyi hatóság engedélyezte. E §-ok a specialitás szabályának alkalmazása alóli kivételekről rendelkeznek. A kivételek lehetővé teszik, hogy az a tagállam, amelynek igazságügyi hatósága az európai elfogatóparancsot kibocsátotta, az átadást követően a keresett személlyel szemben az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző olyan bűncselekmény miatt is büntetőeljárást indítson, illetve őt elítélje, amelyet a keresett személy az átadása előtt követett el.

A Javaslat a specialitás szabálya alól kivételként határozza meg azt az esetet, ha a keresett személy a végleges szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el - bár erre lehetősége lett volna - a Magyar Köztársaság területét, vagy elhagyása után ide visszatér. Ebben az esetben a keresett személy magatartása akként értékelhető, hogy az átadását megelőzően elkövetett, de az elfogatóparancsban nem szereplő bűncselekmény miatt indítandó büntetőeljárás esetén nem kíván a specialitás szabályában biztosított védelemmel élni.

Nem vonatkozik a specialitás szabálya arra az esetre sem, ha az a bűncselekmény, amelyet a keresett személy az átadása előtt követett el, szabadságvesztés büntetéssel nem büntethető, vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel nem fenyegetett, illetőleg ha e bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás eredményeként nem kerül sor személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazására. Nem alkalmazható a specialitás szabálya akkor sem, ha a keresett személy beleegyezett az átadásába, és ezzel egyidejűleg lemondott a specialitás szabályának alkalmazásáról, illetve ha a személy az átadása után, az átadását megelőzően elkövetett meghatározott cselekmények vonatkozásában kifejezetten lemondott a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról. A Javaslat az utóbbi esetben garanciális szabályként írja elő, hogy a lemondó nyilatkozatot a magyar illetékes igazságügyi hatóság előtt kell megtenni, és azt jegyzőkönyvbe kell venni, amelyet mind az igazságügyi hatóság képviselőjének, mind a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a lemondó nyilatkozat megtételével összefüggésben a keresett személy védőt vegyen igénybe.

2. A Javaslat szerint az európai elfogatóparancs alapján átadott személy nem adható ki harmadik államnak azon tagállam illetékes hatóságának hozzájárulása nélkül, amely őt átadta. A Javaslat a kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően szabályozza azokat az eseteket is, amikor az európai elfogatóparancs alapján keresett személy az átadása előtt elkövetett bűncselekmény miatt kibocsátott európai elfogatóparancs alapján a végrehajtó tagállam hozzájárulása nélkül is átadható a végrehajtó tagállamtól különböző tagállamnak.

A 33. §-hoz

A magyar bíróság által kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása és az átadás elrendelése esetén a személy átvétele érdekében az Interpol Magyar Nemzeti Iroda teszi meg szükséges intézkedéseket, gondoskodik az átvétel megszervezéséről és annak lebonyolításáról.

3. Cím

Költségviselés

A 34. §-hoz

A nemzetközi bűnügyi együttműködésben régóta alkalmazott gyakorlat szerint minden tagállam viseli az eljárási jogsegély végrehajtásából eredő, a saját területén felmerülő költségeket. Ennek megfelelően a magyar bíróság által kibocsátott európai elfogatóparancs fordításának költsége, illetve az európai elfogatóparancs alapján átadott személy Magyarországra szállításának költsége bűnügyi költség, amelyet az európai elfogatóparancsot kibocsátó bíróságnak kell megelőlegeznie.

III. FEJEZET

Az Európai Unió tagállamaival büntető ügyekben folytatott eljárási jogsegély

1. Cím

Az eljárási jogsegély általános szabályai

A 36. §-hoz

1. A jogsegélykérelmek elintézésének gyorsabbá, hatékonyabbá tétele a Javaslat egyik legfontosabb célkitűzése. Az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartás intézménye ezt a célt szolgálja, amikor kiiktatja a központi hatóságokon keresztül történő hosszadalmas eljárást. A Javaslat szerint az Európai Unió tagállamai igazságügyi hatóságainak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar igazságügyi hatóságok közvetlenül küldik meg, és az említett szervektől közvetlenül fogadják a jogsegélykérelmeket. A Javaslat szabályozási hátterét jelentő Egyezmény ugyanis általános és kötelező szabályként írja elő a területileg illetékes igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartást az eljárási jogsegély iránti megkeresések tekintetében.

A Javaslat az Európai Unió tagállamainak igazságügyi hatóságaival a büntető ügyekben folytatott jogsegélyforgalomban a közvetlen kapcsolattartás főszabályként előírásával eltér a hatályos magyar szabályozást jelentő Nbjt. alapelveitől. Az Nbjt. - összhangban az Európa Tanács keretében Strasbourgban, 1959. április 20-án elfogadott, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: Európai bűnügyi jogsegély egyezmény) rendelkezéseivel - ugyanis a központi hatóságok (Legfőbb Ügyészség, Igazságügyi Minisztérium) útján megküldött megkereséseket tekinti főszabálynak. A Javaslat hatályba lépését követően így a magyar igazságügyi hatóságok a Javaslatban meghatározott egyes eljárási jogsegélyformák teljesítése érdekében közvetlen kapcsolatba léphetnek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező tagállami igazságügyi hatóságokkal, míg az eljárási jogsegély egyéb formái esetében az Nbjt. által meghatározott kapcsolattartási mód az irányadó.

2. A közvetlen kapcsolattartás során felmerülő esetleges nehézségek, problémák megoldása érdekében természetesen a magyar igazságügyi hatóságok továbbra is jogi segítséget, tájékoztatást kérhetnek mind a Legfőbb Ügyészségtől, mind az Igazságügyi Minisztériumtól, és mindezeken túlmenően az Eurojust mellett az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjaihoz is fordulhatnak segítségért.

A területi szervek közötti együttműködés egyik nehézségeként merülhet fel a megkeresés elintézésére illetékes és hatáskörrel rendelkező szerv felkutatása, beazonosítása. Az Európai Unió Tanácsa által 1998. június 29-én elfogadott közös fellépés (98/428/JHA) a bűnügyi együttműködés megkönnyítése, eredményesebbé tétele és feltételeinek javítása érdekében létrehozta az Európai Igazságügyi Hálózatot. A Hálózatot a tagállamoknak a nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős központi hatóságai és e területen hatáskörrel rendelkező egyéb hatóságai alkotják. A kontaktpontok feladatai az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartás elősegítése információval, megfelelő tájékoztatással. A kontaktpontoknak naprakész adatbázissal kell rendelkezniük az igazságügyi hatóságok egyszerűsített listájával és a helyi hatóságok teljes címjegyzékével minden tagállamra nézve, illetőleg megfelelő információt kell nyújtaniuk az egyes tagállamok igazságügyi és eljárási rendszeréről.

Hasonló információátadást tesz lehetővé a bűnözés súlyosabb formái elleni fellépés megerősítése érdekében az Eurojust-ot létrehozó, az Európai Unió Tanácsa által 2002. február 28-án elfogadott határozat is, melynek alapján a nemzeti tagok segítségével gyorsan pontos információk szerezhetők a külföldi államok igazságügyi rendszeréről, illetékes területi szerveiről.

3. A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény az Egyezményben meghatározott együttműködési formáknak a büntetőeljárást megelőző felderítési szakban, a bűnüldöző hatóságok közötti alkalmazását szabályozza. A Javaslat ezért a büntetőeljárás megindítását követően az igazságügyi hatóságok közötti együttműködés új formáit határozza meg.

A Javaslat pontosan meghatározza, hogy az eltérő eljárási szakaszokhoz (felderítési szak, majd a büntetőeljárási szak) kapcsolódó nemzetközi együttműködés során mely belső jogszabályt kell alkalmazni. A büntetőeljárás megindítása előtt (felderítési szakasz) a tagállami bűnüldöző szerv által megküldött, illetőleg a magyar bűnüldöző szerv által előterjesztett "jogsegély" iránti megkeresés fogadására és teljesítésére, illetve előterjesztésére a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a büntetőeljárás megindítása előtt előterjesztett megkeresés végrehajtása során az ügyben a büntetőeljárást megindítják, az együttműködést a továbbiakban csak a Javaslat rendelkezései szerint, mint eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítését lehet folytatni.

4. A Javaslatnak az eljárási jogsegélyre vonatkozó rendelkezéseit - az Egyezmény 1. Cikkében megfogalmazott kiegészítő jellegével összhangban - csak akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik. Ez az alapelv lehetővé teszi, hogy az Európai Unió, valamint az Európa Tanács többi, a bűnügyi együttműködést is érintő nemzetközi szerződésének az eljárási jogsegélyre vonatkozó rendelkezései, illetőleg a tagállamok közötti kétoldalú megállapodások kedvezőbb rendelkezései továbbra is alkalmazhatóak legyenek a magyar és a tagállami igazságügyi hatóságok közötti jogsegélyforgalomban.

Az Európai Unió jogforrásai közül a legfontosabb, majdan alkalmazásra kerülő jogi norma az Egyezmény, valamint annak a 2001. október 16-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyve. Egyes eljárási jogsegély-formák esetében alkalmazni lehet az Európai Unió tagállamai által 1985. június 14-én elfogadott, a közös határokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről rendelkező schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló 1990. június 19-i egyezmény rendelkezéseit is. Alkalmazni lehet továbbá az Európai bűnügyi jogsegély egyezményt - lényegében ezt az egyezményt egészíti ki az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény -, valamint annak Strasbourgban, 1978. március 17-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyvét, és a Strasbourgban, 2001. november 8-án kelt Második Kiegészítő Jegyzőkönyvét is.

A 37. §-hoz

A Javaslat a büntető ügyekhez kapcsolódó nemzetközi jogsegélyforgalomban mindeddig nem, vagy csak igen szűk körben alkalmazott új eljárási jogsegélyformákat szabályoz. Az új jogsegélyformákra vonatkozó részletes szabályokat az Egyezmény tartalmazza, a Javaslat így csak az egyes jogintézményekre vonatkozó, a magyar jogalkalmazás szempontjából lényeges, az Egyezmény által részletekbe menően nem rendezett kérdéseket szabályozza.

A 38. §-hoz

1. A Javaslat főszabályként az igazságügyi hatóságok (bíróság, ügyész) közötti jogsegélyforgalmat szabályozza. A Javaslat szerint az Európai Unió tagállamai igazságügyi hatóságainak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar igazságügyi hatóságok közvetlenül küldik meg, és az említett szervektől közvetlenül fogadják a jogsegélykérelmeket. Tekintettel arra, hogy az eljárási jogsegély iránti megkeresésben megjelölt cselekmény elvégzése a Be. szerint bizonyos esetekben a nyomozó hatóság hatáskörébe is tartozhat, ezért a Javaslat egyes eljárási jogsegély-formák esetén a nyomozó hatóságok számára is jogkört biztosít az eljárási jogsegély iránti kérelem előterjesztésére, illetőleg annak teljesítésére.

Az Európai Unió több tagállamának belső joga szerint a büntető ügyekben a bírósági eljárást megelőző szakban (vizsgálat, nyomozás) bűnüldöző szervek is terjeszthetnek elő, illetőleg teljesíthetnek eljárási jogsegély iránti megkeresést. A Javaslat éppen ezért az (1) bekezdésben meghatározott, az igazságügyi hatóságok közötti kapcsolattartás főszabályától eltérve lehetővé teszi, hogy a magyar igazságügyi hatóságok - nemzetközi szerződés alapján és ha a tagállam belső joga is biztosítja azt - a tagállamok bűnüldöző szerveitől is elfogadjanak, illetve közvetlenül e szervekhez is intézhessenek eljárási jogsegély iránti megkeresést.

2. Az állam joghatóságot gyakorol a területén tartózkodó személyek és javak felett, illetve a saját állampolgáraira vonatkozó jogokat és kötelességeket maga határozza meg. A Javaslat pontosan meghatározza azokat az eseteket, amikor a Magyar Köztársaság a szuverenitásából eredő bizonyos jogkörét más tagállam igazságügyi hatóságának adhatja át annak érdekében, hogy a bűncselekmények elkövetését hatékonyabban felderíthesse, illetve az olyan elkövetők elleni fellépést is biztosíthassa, akik a Magyar Köztársaság területén keresnének menedéket a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Az állam bűnüldöző jogkörébe és büntető hatalmába való beavatkozás azonban adott esetben sértheti a Magyar Köztársaság felségjogait, ezért az ilyen eljárási cselekmény teljesítésére irányuló megkeresést el kell utasítani, illetve ilyen nem terjeszthető elő. A Javaslat ezért külön közrendi záradékban meghatározza a büntető ügyekben folytatott eljárási jogsegély korlátait. Az eljárási jogsegély teljesítésére csak olyan mértékben kerülhet sor, ameddig az nem csorbítja a magyar szuverenitást (felségjogot), nem veszélyezteti a Magyar Köztársaság biztonságát vagy nem sérti közrendjét.

A Javaslat szerint abban az esetben, ha kétség merül fel a megkeresés teljesíthetősége kapcsán (ellentétes a magyar jog alapelveivel), vagy a megkeresést az Európai Unió tagállamának nem igazságügyi hatósága terjesztette elő, illetőleg másik tagállamban a bűnüldöző szervek eljárási jogsegély iránt megkeresésének szükségessége merül fel, és kérdéses, hogy a megkeresett tagállam joga ezt lehetővé teszi-e, akkor a magyar igazságügyi hatóság köteles a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyészt, a vádirat benyújtása után az igazságügy-minisztert ennek tisztázása végett megkeresni.

A 39. §-hoz

1. A közvetlen kapcsolattartás jogszabályi hátterének megteremtésén túlmenően az Egyezménnyel összhangban biztosítani kell a jogsegélykérelmeknek nemcsak írásban, hanem faxon, illetőleg elektronikus levél formájában történő megküldését és fogadását is. Az Nbjt. 76. §-a szerinti hatályos szabályozás ugyanis az eljárási jogsegély iránti megkeresésnél csak az írásbeli formát fogadja el. Ezt az alakszerűségi szabályt megerősíti az Nbjt. 80. §-ának (2) bekezdése, amely az eljárási jogsegély iránti megkeresés formai követelményeként előírja, hogy azt el kell látni a megkereső igazságügyi hatóság képviselőjének aláírásával és pecsétjével. A Javaslat biztosítja az elektronikus hírközlési eszközök útján (telefax, számítástechnikai berendezés útján elektronikus levél formájában) továbbított megkeresések fogadását, illetőleg azok ily módon történő megküldését, természetesen azzal a feltétellel, hogy a megkeresés előterjesztője megfelelően azonosítható, a megkeresés írásbeli formában is reprodukálható legyen.

2. A Javaslat rendelkezik az eljárási jogsegély iránti megkeresés áttételéről is, ha a magyar igazságügyi hatóságnak a megkeresés teljesítésére nincs hatásköre vagy nem rendelkezik illetékességgel. Az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartás szempontjából alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy a megkereső tagállami igazságügyi hatóság minden esetben pontos ismerettel rendelkezzen arról, hogy melyik magyar igazságügyi hatóság teljesíti az eljárási jogsegély iránti megkeresést. A Javaslat ezért előírja, hogy az áttételéről - a magyar igazságügyi hatóság pontos megjelölésével - az áttételt elrendelő magyar igazságügyi hatóságnak értesítenie kell a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot.

A 40. §-hoz

A Javaslat a jobb áttekinthetőség érdekében két önálló bekezdésben, világosan elkülönítve szabályozza az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésével kapcsolatban felmerülő akadályok megoldása érdekében követendő eljárást.

Az első bekezdés azt az esetkört fogja át, ha már a megkeresés kézhezvételekor megállapítható, hogy a megkeresés nem vagy csak részben teljesíthető. Ennek alapvetően két oka lehet: egyrészt a megkeresés hiányos, nem tartalmazza az eljárási cselekmény teljesítéséhez elengedhetetlen adatokat, vagy másrészt már a megkeresésből kitűnik, hogy teljesítésének jogszabályi akadályai vannak, az törvénybe ütközik, illetőleg a magyar jog nem teszi lehetővé a kért eljárási cselekmény foganatosítását. A közvetlen kapcsolattartás elvére, valamint az eljárási jogsegély gyors elintézésének követelményére tekintettel a Javaslat biztosítja a magyar igazságügyi hatóságok számára azt a lehetőséget - főképpen, ha a megkeresés hiányosságainak orvoslásáról van szó, és az egyszerű adatkéréssel megoldható -, hogy a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot közvetlenül, rövid úton megkereshessék a szükséges adatok közlése érdekében. Ha a magyar igazságügyi hatóság úgy ítéli meg, hogy az eljárási jogsegély iránti megkeresésben kért intézkedés csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét, akkor a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyészhez, a vádirat benyújtása után az igazságügy-miniszterhez kell felterjeszteni a megkeresést a teljesíthetőségről történő döntés meghozatala érdekében.

A második bekezdésben az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítése során felmerülő akadályok esetén követendő szabályokat határozza meg a Javaslat. A megkeresés alapján ebben az esetben a magyar igazságügyi hatóság előkészíti vagy megkezdi a kért eljárási cselekmény foganatosítását, azonban olyan akadály merül fel, amely kizárja az eljárási cselekmény megkezdését, illetőleg tovább folytatását. Ebben az esetben az ügyész a legfőbb ügyésznek, a bíróság pedig az igazságügy-miniszternek küldi meg a megkeresést. A legfőbb ügyész, illetve az igazságügy-miniszter - az ok megjelölésével - értesíti a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot a megkeresés teljesítésének akadályáról.

A 41. §-hoz

A Javaslat rendelkezik arról az esetről is, ha a magyar igazságügyi hatóság által előterjesztett megkeresést a tagállami igazságügyi hatóság az abban megjelölt feltételek alapján nem, vagy csak részben tudja teljesíteni. Ha a megkeresés indokai ebben az esetben továbbra is fennállnak, azaz a magyar igazságügyi hatóság továbbra is szükségesnek tartja az eljárási cselekmény tagállami igazságügyi hatóság általi foganatosítását, akkor a Javaslat kötelezettségként írja elő, hogy a magyar igazságügyi hatóság a tagállami igazságügyi hatóság által megjelölt feltételek teljesítése érdekében intézkedjék. A közvetlen kapcsolattartás elvének érvényesülése érdekében a Javaslat a hiányok pótlását, a felmerült akadályok megoldását a megkereső magyar igazságügyi hatóság feladatává teszi, az együttműködésben jelentkező akadályok elhárítását nem utalja a legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügy-miniszter hatáskörébe, lehetővé téve így a közvetlen kapcsolatfelvételt a megkeresett tagállami igazságügyi hatósággal.

A 42. §-hoz

E § elsőbbséget biztosít a Javaslat rendelkezéseinek azzal, hogy a magyar útlevél-, az idegenrendészeti és a vámjogszabályok rendelkezései nem képezhetik akadályát az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésének, mint például a letartóztatásban lévő személyek határon történő átszállítása, muzeális értékű tárgyak visszaadása esetében.

Az alkalmazandó eljárási szabályok

A 43-46. §-hoz

1. Az Nbjt. 64. §-ának (1) bekezdése szerint az eljárási jogsegély teljesítése során főszabályként a magyar büntetőeljárási szabályok szerint kell eljárni. E rendelkezés azonban biztosítja azt a lehetőséget, hogy a megkereső tagállami igazságügyi hatóság kérelmére más eljárásmódot is alkalmazzon a magyar igazságügyi hatóság, ha ez nem összeegyeztethetetlen a magyar jogrendszer alapelveivel. Az Nbjt. így nem kötelezettségként, hanem csak lehetőségként szabályozza a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kért szabályok alkalmazását, annak eldöntését teljes mértékben a megkeresést teljesítő magyar igazságügyi hatóság mérlegelési jogkörébe utalva.

A Javaslat szerint - az Egyezmény 4. Cikkének rendelkezéseivel összhangban - a magyar igazságügyi hatóságnak a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kifejezetten megjelölt formai előírások és eljárási szabályok szerint kell teljesítenie a jogsegély iránti megkeresésben foglalt intézkedést. A Javaslat - az Egyezmény szabályozási alapelveit követve - szakít a büntető ügyekben nyújtott eljárási jogsegély területén eddig uralkodó "locus regit actum" hagyományos elvével.

A Javaslat ezért kifejezetten rendelkezik arról, hogy főszabályként a magyar büntetőeljárási szabályok szerint kell teljesíteni a jogsegély iránti megkeresést, azonban a megkereső tagállami igazságügyi hatóság kérelmére kötelező jelleggel - és nem csak lehetőségként - a megkeresésben megadott eljárási módokat és szabályokat kell alkalmazni, kivéve ha azok ellentétesek a magyar jogrendszer alapelveivel.

2. A megkereső és a megkeresett állam eljárási szabályainak párhuzamos érvényesülése és alkalmazása abban az esetben kifejezetten megengedett, ha az a tanúk, illetőleg terheltek eljárási jogainak minél szélesebb körű érvényesülését szolgálja. Ennek érdekében a Javaslat előírja, hogy az eljárási jogsegély keretében az érintett személy tanúként vagy terheltként történő kihallgatásakor a magyar, és - erre vonatkozó kérelem esetén - a megkereső tagállam jogának a kihallgatásra, a vallomástétel megtagadására, illetve a vallomástételi mentességekre és akadályokra vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell. Főszabályként így a tanú, illetve a terhelt kihallgatása során a magyar jog szerint kell eljárni, azonban a megkereső tagállami igazságügyi hatóság kifejezett kérésére a megkereső állam jogát is alkalmazni kell. A párhuzamos alkalmazás azonban azt is jelenti, hogy a megkereső tagállam joga szerint kihallgatott tanú a magyar büntetőeljárási törvény rendelkezései alapján akkor is megtagadhatja a tanúvallomást, ha a megkereső tagállam joga ilyen megtagadási okot nem ismer.

3. Az Egyezmény a jogi személlyel szemben indult, vagy azt érintő büntetőeljárásokban is lehetővé teszi az igazságügyi hatóságok közötti együttműködést, így a Javaslat erről kifejezetten rendelkezik. A Javaslat pontosan megjelöli azt az illetékességi okot (jogi személy székhelye), amely alapján meghatározható a jogsegély iránti megkeresést teljesítő magyar igazságügyi hatóság. A jogi személy székhelye, mint illetékességi ok azért lett főszabályként meghatározva, mert a jogi személlyel kapcsolatos megkeresések nagy többsége előreláthatólag a jogi személy nyilvántartásával, bejegyzésével, vele szemben alkalmazott joghátrányokkal lesz kapcsolatos. A jogi személyre vonatkozó cégadatokat, illetőleg társadalmi szervezet esetén az egyéb adatokat pedig annak székhelye szerinti megyei bíróság, mint cégbíróság tartja nyilván. Indokolt így a gyors és hatékony teljesítés elősegítése érdekében a jogi személy székhelyét illetékességi okként meghatározni a jogsegély iránti megkeresés teljesítésével összefüggésben. Természetesen, ha az eljárási jogsegély iránti megkeresés tartalmából más következik, illetve az abban foglalt eljárási cselekmény teljesítése nem a jogi személy székhelye szerinti igazságügyi hatóság eljárását követeli meg, akkor más ügyész, illetve bíróság is jogosult a megkeresés teljesítésére.

A határidők

A 47-48. §-hoz

1. A Javaslat szerint - az Egyezmény 4. cikke (2) bekezdésével összhangban -az eljárási jogsegély iránti megkeresést a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kért eljárási határidőt alapul véve kell teljesíteni. A hatályos szabályozást jelentő Nbjt. 64. §-ának (1) bekezdése, amikor lehetővé teszi a megkereső állam által kért eljárási módok alkalmazását, egyben biztosítja a megkereső állam által alkalmazni kért eljárási határidők megtartását is. Indokolt azonban, hogy a Javaslat önálló rendelkezésként kifejezetten előírja a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kért határidők figyelembe vételének szabályát. A kért eljárási határidők figyelembe vétele egyik legfontosabb feltétele az eredményes együttműködésnek, hiszen mindenképpen tekintettel kell lenni arra, hogy a megkereső igazságügyi hatóság saját belső jogának szabályai milyen határidőket biztosítanak a bizonyítási cselekmények elvégzésére, a bizonyítási eszközök beszerzésére, illetve felhasználására.

A kért határidők figyelembe vételének kötelezettségéhez kapcsolódóan fontos rendezni a határidő túllépésével, előzetes vagy utólagos módosításával, valamint az erre vonatkozó tájékoztatással, illetőleg egyeztetési kötelezettséggel kapcsolatos szabályokat. A Javaslat ezért a megkeresett magyar igazságügyi hatóság kötelezettségeként írja elő, hogy ha a megkeresés fogadásakor nyilvánvaló, hogy annak teljesítése az abban foglalt határidőn belül nem lehetséges, a magyar igazságügyi hatóságnak haladéktalanul tájékoztatást kell adnia a megkeresés teljesítéséhez szükséges időtartamról.

2. A Javaslat éppen a kért eljárási határidők betartásának elősegítése érdekében kötelezettségként írja elő az eljárási jogsegély iránti megkeresést előterjesztő magyar igazságügyi hatóság számára, hogy a megkeresésben megadott határidő kitűzésének indokát jelölje meg. Ez például az adott eljárási határidőt előíró jogszabályhely megjelölése és rövid ismertetése (a rendelkezés fénymásolatának csatolása) mellett természetesen lehet az is, hogy a megkereső magyar bíróság utal arra, hogy melyik határnapra tűzött ki tárgyalást az adott ügyben, és így addig az időpontig szükséges a megkeresésben kért eljárási cselekmény elvégzése.

A hivatalos iratok kézbesítése

A 49. §-hoz

1. Az Egyezmény 5. cikkében az eljárás gyorsítása érdekében az eljárási iratok közvetlenül, postai úton történő kézbesítéséről rendelkezik. Az "eljárási iratok" kifejezés nemcsak az idézések, értesítések kategóriáját fogja át, hanem kiterjed az eljárás során hozott határozatokra is.

Az Nbjt. az európai bűnügyi jogsegélyegyezmény alapelvéhez hasonlóan nem teszi lehetővé az eljárási iratok közvetlen kézbesítését. A törvény 61. §-ának (2) bekezdéséből, 63. §-ából, 70. §-ából és 80. §-ának (3) bekezdéséből az következik, hogy Magyarországon az eljárási iratok kézbesítése minden esetben csak külön megkeresés alapján, a központi hatóságokon - a Legfőbb Ügyészségen és az Igazságügyi Minisztériumon - keresztül lehetséges. A Be. 70. §-a (1) bekezdésének e) pontja is külön esetként szabályozza a nemzetközi jogsegély keretében történő kézbesítést, utalva így a külföldre továbbítandó iratoknak az általánostól eltérő kézbesítési rendszerére.

2. Az Egyezmény rendelkezéseinek a magyar jogba történő átültetése ezért a külföldi kézbesítés területén alapvető változásokat tesz szükségessé. A Javaslat az Európai Unió tagállamainak vonatkozásában a közvetlen, postai úton történő kézbesítést fogalmazza meg főszabályként. Magyar viszonylatban (belföldön) a kézbesítés megtörténtének igazolására a kézbesítési bizonyítvány (tértivevény) alkalmazása elegendő, így a tagállamok viszonylatában sem támasztható ezt meghaladó további követelményt. Az Egyezmény 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja is csak akkor teszi lehetővé a közvetlen kézbesítés kizárását, ha az adott államon belül sem elfogadott a postai úton történő kézbesítés. Ez természetesen nem érinti a többi állam vonatkozásában a már meglévő kézbesítési eljárási szabályokat, így a Be. 70. §-a (1) bekezdésének e) pontja - amely az Nbjt. külföldi kézbesítésre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását biztosítja - továbbra is alkalmazható a nem tagállamokba irányuló iratkézbesítések esetében. A Javaslat taxatíve meghatározott kivételes esetekben lehetőséget nyújt arra, hogy a magyar igazságügyi hatóságok a hivatalos iratot a címzett tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságainak útján, eljárási jogsegély keretében kézbesítésék.

3. A Javaslat szerint - összhangban az Egyezmény 5. Cikke (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel - a hivatalos iratot, ha a címzett a magyar nyelvet nem ismeri, le kell fordítani a címzett anyanyelvére, illetőleg az általa ismertként megjelölt más nyelvre vagy - ha ezek a magyar igazságügyi hatóság által nem ismertek - a címzett tartózkodásának helye szerinti tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. Az Egyezmény ugyanis a hatályos magyar rendelkezéseknél jóval szélesebb körben, és külön erre irányuló kérelem vagy az államok közötti kétoldalú megállapodás hiányában is főszabályként követeli meg a külföldre kézbesítendő iratok idegen nyelvre történő lefordítását. Az Nbjt. 82. §-a ugyanakkor csak abban az esetben írja elő a megkeresés és mellékleteinek lefordítását, ha azt a külföldi állam megköveteli. A Javaslat ezért az Nbjt. rendelkezéseiben megfogalmazott alapelvtől eltérő szabályt határoz meg a tagállamba történő iratkézbesítésekhez kapcsolódó nyelvhasználat tekintetében.

4. A Javaslat az Nbjt.-ben nem szabályozott új intézményt vezet be: a kézbesítendő irathoz csatolt tájékoztatás intézményét. Az Egyezmény rendelkezései szerint ugyanis az igazságügyi hatóságnak tájékoztatnia kell a címzettet arról, hogy a kibocsátó állam mely hatóságától kaphat felvilágosítást az eljárással összefüggő jogairól és kötelességeiről. A Javaslat az Egyezmény hivatkozott rendelkezésével összhangban előírja, hogy az irathoz a címzett által ismert nyelven tájékoztatást kell mellékelni az eljárási jogairól és kötelességeiről.

2. Cím

Az eljárási jogsegély egyes formái

A közvetlen tájékoztatás

Az 50. §-hoz

A Javaslat - az Egyezmény 7. cikkének megfelelően - lehetővé teszi, hogy a magyar és a tagállami igazságügyi hatóságok erre irányuló megkeresés nélkül is közvetlen információcserét folytassanak. A magyar igazságügyi hatóság az előtte folyamatban lévő büntetőeljárás során felmerült egyes adatokról, tényekről tájékoztathatja a tagállam igazságügyi hatóságát, ha úgy véli, hogy az hasznos lehet a külföldi állam számára, például büntetőeljárás megindítását, lefolytatását segítve elő, esetleg későbbi eljárási jogsegély iránti megkeresés előterjesztésének alapjául szolgálhat.

Az Nbjt. nem teszi lehetővé a közvetlen információcserét az igazságügyi hatóságok között. A Be. sem biztosítja a külföldi igazságügyi hatóságok részére történő adatszolgáltatás, tájékoztatás lehetőségét. Tekintettel arra, hogy új jogintézményről van szó, ezért a Javaslat kifejezetten rendelkezik arról, hogy az igazságügyi hatóságok a magyar büntetőeljárás szabályaival összhangban tájékoztatást adhatnak a tagállamok igazságügyi hatóságainak az előttük folyamatban lévő üggyel kapcsolatban, figyelembe véve a magyar eljárás (nyomozás) érdekeit, valamint az államtitok és a szolgálati titok védelmével kapcsolatos szabályokat. Hasonlóan közvetlenül megkereshetik a tagállami igazságügyi hatóságokat valamely büntető üggyel kapcsolatos tájékoztatás kérése, adatok szolgáltatása érdekében. A Javaslat - a nyomozás érdekeire figyelemmel, illetőleg az eljárási jogsegély egyszerűsítése érdekében - meghatározott körben lehetővé teszi a magyar nyomozó hatóság számára közvetlen tájékoztatás kérését, illetőleg adását. Tekintettel arra, hogy a Be. szerint a nyomozásról az ügyész rendelkezik, ezért a nyomozó hatóságnak ebben az esetben a tájékoztatás tényéről, valamint a tájékoztatás tartalmáról az ügyészt haladéktalanul értesítenie kell.

A tárgyak visszaadása

Az 51. §-hoz

1. Az Egyezmény 8. cikke lehetővé teszi, hogy a megkeresett tagállam - a megkereső tagállam kérelmére és jóhiszemű harmadik személyek jogainak a sérelme nélkül - a bűncselekmény útján megszerzett tárgyakat a megkereső tagállam rendelkezésére bocsássa abból a célból, hogy azokat a jogos tulajdonosnak visszaszolgáltassák. Az Egyezmény hivatkozott rendelkezése már nem a korábbi jogsegélyegyezményekben meghatározott, bizonyítási eszközként szolgáló tárgyak ideiglenes, eljárási cselekmények elvégzése, és a bizonyítási eljárás elősegítése érdekében történő átadásáról szól, hanem ebben az esetben a megkereső államban élő jogos tulajdonosnak történő végleges visszaszolgáltatásról van szó.

Az Nbjt. 67. §-a szabályozza a tárgyak átadását külföldi állam megkeresésére, azonban kifejezetten nem rendelkezik a visszaadásra vonatkozó igényről történő lemondás lehetőségéről. A hatályos magyar szabályozás elvileg lehetővé teszi a tárgyak visszaadását, mivel az Nbjt. 3. §-a alapján alkalmazható európai bűnügyi jogsegélyegyezmény 6. cikkének (2) bekezdése biztosítja a visszaküldés jogáról történő lemondást, azaz tárgyak végleges átadását. Az Nbjt. 30. §-ában a kiadatási eljárással összefüggésben is szabályozza a tárgyak átadásának kérdését.

2. A Javaslat részletesen rendezi a visszaadás jogintézményét éppen az Egyezmény rendelkezéseitől eddig eltérő jellegű magyar szabályozás és gyakorlat, valamint a jogsegély-forma új jellegére tekintettel. A részletes szabályozás indoka az is, hogy az Egyezmény rendelkezései mellett további feltételeket szükséges szabni a tárgyak visszaadására vonatkozó jogsegély iránti megkeresés teljesítéséhez. A Javaslat így többletfeltételként írja elő, hogy a tárgyak visszaadására csak akkor kerülhet sor, ha a megkeresésben kétséget kizáró módon igazolták a tulajdonjogot, és a visszaadás nem sérti harmadik személy jóhiszeműen szerzett jogait.

A visszaadás további feltételeként határozza meg a Javaslat, hogy a megkeresésben szereplő tárgyra folyamatban lévő más magyar büntetőeljárás során (például mint bizonyítási eszköz) nincs szükség. Ha valamely személy a bűncselekmény tárgyán a magyar jog szerint később tulajdonjogot szerzett (a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés polgári jogi esetei), ez a tulajdonszerzés akadálya lehet a dolog visszaadásának. Természetesen a dolgon harmadik személy részéről fennálló egyéb használati, haszonélvezeti, bérleti jogokat is figyelembe kell venni a tárgyak visszaadására irányuló eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésekor.

3. Tekintettel arra, hogy a tárgy véglegesen visszakerül a tagállamba, ezért a magyar büntetőeljárás sikeréhez és az állami büntetőjogi igény érvényesítésének elsődlegességéhez kapcsolódó érdek érvényesülésének biztosítása végett a Javaslat lehetővé teszi az átadás elhalasztását addig, míg az adott tárgyra a magyar büntetőeljárásban szükség van. A tárgyak visszaadására vonatkozó eljárási jogsegély iránti megkeresés a legtöbb esetben egy lefoglalás iránti megkeresést is feltételez, illetve ilyen jellegű kényszerintézkedést tesz szükségessé, ezért a Javaslat szerint a magyar igazságügyi hatóság elrendeli az átadni kért tárgy lefoglalását, és - szükség esetén - az ismeretlen helyen lévő tárgy körözését rendelheti el.

A fogvatartott személy ideiglenes átszállítása

Az 52. §-hoz

1. Az Egyezmény lehetőséget biztosít arra, hogy ha egy tagállami igazságügyi hatóság olyan eljárási cselekmény foganatosítása iránt terjesztett elő megkeresést, amelynél a területén fogvatartott személy jelenléte szükséges, akkor ezt a személyt ideiglenesen annak a tagállamnak a területére szállíthatják át, ahol az eljárási cselekményt le kell folytatni.

Az Nbjt. 66. §-a a fogva tartott személy ideiglenes átadását szabályozza, amely azonban eltér az Egyezményben foglalt jogintézménytől. Az Egyezmény esetében ugyanis az az állam tartja fogva a személyt, aki a megkeresést terjeszti elő, és ennek az államnak a büntetőeljárása során szükséges foganatosítani eljárási cselekményt egy másik tagállam területén.

2. A jogintézmény újszerű jellegére figyelemmel - tisztázva így az eltérést az Nbjt.-ben szabályozott intézménytől - a Javaslat részletesen rendelkezik az ideiglenes átszállításról (az átadás elnevezés az európai elfogatóparancs végrehajtásához kapcsolódó fogalom). Az Egyezmény 6. Cikkének (8) bekezdése szerint - eltérve így a közvetlen kapcsolattartás elvétől - a fogvatartott személyek ideiglenes átadására vonatkozó eljárási jogsegély iránti megkeresést minden esetben a központi hatóságokon keresztül kell továbbítani. A Javaslat szerint ezért az előzetes letartóztatásban lévő terhelt ideiglenes átszállítására vonatkozó eseti megállapodást a vádirat benyújtása előtt a legfőbb ügyész, a vádirat benyújtása után, illetve a szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést töltő személy esetében az igazságügy-miniszter köti meg. A Javaslat nem részletezi a megállapodás tartalmi és alaki kellékeit, azonban a megállapodás egyik fontos elemeként külön kiemeli a visszaszállítás határnapjának meghatározását.

3. A Javaslat kötelező jelleggel írja elő, hogy mind a Magyar Köztársaság területére mind a magyarországi büntetőeljárás során más tagállam területére történő ideiglenes átszállításhoz az érintett személy kifejezett hozzájárulása szükséges. A Javaslat rendelkezik arról is, hogy az ideiglenesen átszállított személy fogvatartását a magyar büntetés-végrehajtási jogszabályok szerint a Magyar Köztársaság területén is biztosítani kell.

4. Az ideiglenes átszállítás keretében a más tagállam területén töltött fogvatartásnak nincs jogi hatása a magyar fogvatartásra, azt jogilag nem szakítja meg. A Javaslat ezért kimondja, hogy a tagállam területén töltött fogvatartás esetén a magyar törvény szerint elrendelt kényszerintézkedés, illetve szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtását folyamatosnak kell tekinteni.

Kihallgatás zártcélú távközlő hálózat útján

Az 53. §-hoz

Az Egyezmény lehetővé teszi a bűnügyi jogsegély keretében a tanúk, szakértők és vádlottak kihallgatását videokonferencia (a magyar jogi terminológia szerint: zártcélú távközlő hálózat) útján. A Be. 244/A.-244/D. §-a új jogintézményként vezette be a zártcélú távközlő hálózat útján történő tárgyalás jogintézményét. A magyar büntető eljárási szabályozás teljes mértékben összhangban van az Egyezmény rendelkezéseivel. A Javaslat így csak arról rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság területén - a Be. szabályaira és a kiépülő infrastruktúrára is figyelemmel - kizárólag a bíróságok teljesíthetnek zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatásra irányuló megkeresést. A megkeresés teljesítésében magyar részről így csak a bíróságok vesznek részt, mivel a Be. szabályai szerint csak a bíróság rendelheti el a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatást. Az ügyészhez érkező megkeresések teljesítése is a bíróság feladata lesz.

A Be. ugyan nem teszi lehetővé szakértő kihallgatását zártcélú távközlő hálózat útján, azonban ez nem ellentétes a magyar jog alapelveivel. Tekintettel arra, hogy a videokonferencia során elsődlegesen a megkereső állam jogát kell alkalmazni, ezért az erre irányuló megkeresés esetén nincs jogi akadálya annak, hogy a magyar bíróság, mint megkeresett fél, a szakértő kihallgatásához nyújtson segítséget. A szakértő kihallgatásának lehetőségét azonban a belső jogban megteremteni szükségtelen, mivel az teljes mértékben idegen a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás tanúvédelmi, áldozatvédelmi célkitűzéseitől.

Kihallgatás távbeszélő készülék útján

Az 54. §-hoz

Az Egyezmény 11. Cikke a távbeszélő készülék felhasználásával történő kihallgatást (telefonkonferencia) is lehetővé teszi, a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatáshoz hasonló szabályozást teremtve meg. Fontos eltérés a videokonferenciától, hogy ilyen formában nem teszi lehetővé vádlott telefonkonferencia útján történő kihallgatását, és a szakértő vagy tanú kihallgatása esetén is kötelező jelleggel előírja hozzájárulásuk beszerzését.

A Javaslat ezért rendelkezik a távbeszélő készülék útján történő kihallgatásról. Tekintettel arra, hogy a távbeszélő készülék felhasználásával történő kihallgatásnak hasonló alaki és tartalmi kellékei vannak, mint a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatásnak - a kihallgatott személy azonosításához, személyazonossága igazolásához, valamint befolyásmentes vallomástételéhez, illetőleg a tanúvédelmi program hatálya alatt álló személy biztonságához szükséges eljárási garanciák - ezért a Javaslat csak utal a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás szabályaira. A zártcélú hálózat útján történő kihallgatástól eltérően azonban itt az ügyész is részt vehet a megkeresés teljesítésében, hiszen az ahhoz szükséges infrastruktúra a rendelkezésére áll, és a magyar jog sem korlátozza ebben a tekintetben az ügyész jogkörét.

A közös nyomozócsoport létrehozása

Az 55-59. §-hoz

1. A nemzetközi bűnözés kiszélesedése, a mind gyakoribbá váló határon átívelő bűncselekmények, a nemzetközi szintű szervezett bűnözés térhódítása az eljárási jogsegély hagyományos formái mellett újabb, hatékonyabb jogi eszközök biztosítását teszik szükségessé a nyomozó hatóságok számára. Míg a bűnelkövetők az Európai Unión belül a négy alapszabadság alapján gyakorlatilag teljesen szabadon mozoghatnak a tagállamok között, addig a büntető igazságszolgáltatás nemzeti határok közé szorul. Ezen a tényen kíván változtatni az Egyezmény, valamint annak hatályba lépéséig az Európai Unió e tárgyban született kerethatározata (a Tanács 2002. június 13-i kerethatározata a közös nyomozócsoportokról), amelyek a több államot érintő büntető ügyekben közös nyomozócsoportok felállításának lehetőségét teremtik meg, illetve erre ösztönzik a tagállamokat.

Az Egyezmény 13. cikkének (1) bekezdése értelmében két vagy több tagállam illetékes hatóságai meghatározott céllal, és korlátozott időtartamra közös nyomozócsoportot állíthatnak fel, a csoportot létrehozó egy vagy több tagállamban végrehajtandó bűnügyi nyomozás elvégzése céljából.

2. A hatályos magyar jog nem ismeri ezt az együttműködési formát, és a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény is csak a büntetőeljáráson kívül létrehozható közös bűnfelderítő csoportokról rendelkezik. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 2. §-ának (4) bekezdése szabályozza a külföldi nyomozó hatóság tagjának cselekvési jogkörét, biztosítva számára, hogy nemzetközi megállapodás alapján, a Magyar Köztársaság területén rendőri jogosítványokat gyakorolhasson. Ez a felhatalmazás azonban csak a büntetőeljáráson kívül érvényesül, mivel a büntetőeljárásról szóló törvény nem biztosítja a külföldi nyomozó hatóság tagja számára az eljárási cselekmény foganatosításának jogát. A Be. 184. §-ának (8) bekezdése szerint a külföldi állam nyomozó hatóságának tagja nyomozási cselekményeken jelen lehet, azonban eljárási cselekményt nem végezhet.

3. A Javaslat a közös nyomozócsoport létrehozásának feltételeiről rendelkezve már biztosítja a közös nyomozócsoportban részt vevő tagállami nyomozó számára - garanciális okokból - pontosan meghatározott eljárási cselekmények foganatosításának jogát. Az Egyezmény ugyanis a külföldön működő ún. kihelyezett tagok számára nemcsak az eljárási cselekményeken való jelenlét jogát biztosítja, hanem ezek a nyomozók a csoport vezetőjének utasítására, és a küldő állam jóváhagyása alapján eljárási cselekmények végrehajtásában is közreműködhetnek. A Javaslat ugyanakkor - az Egyezménnyel összhangban - korlátozásként előírja, hogy az e §-ban meghatározott eljárási cselekményeket a közös nyomozócsoportban részt vevő tagállami nyomozó csak a csoport magyar vezetőjének utasítása szerint végezheti.

4. A Javaslat biztosítja a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnak a Magyar Köztársaság területén eljáró tagja számára azt a jogot, hogy - a közös nyomozócsoport feladatának teljesítéséhez szükséges mértékben - a tagállam hivatalos nyelvén tanút vagy terheltet hallgasson ki. E jog hatékony érvényesülése érdekében ugyanakkor a Javaslat a magyar igazságügyi vagy nyomozó hatóság számára előírja azt is, hogy - szükség esetén - tolmácsot rendeljen ki a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság tagja részére, ha az az eljárási cselekmény során a tagállam hivatalos nyelvét használja.

A Javaslat rendezi - a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény rendelkezéseire utalással - a kényszerítő eszközök alkalmazásának és a kényszerintézkedések foganatosításának kérdését is; és biztosítja a közös nyomozócsoport tevékenysége felett az ügyészi felügyeletet.

5. A közös nyomozócsoport létrehozásáról szóló eseti megállapodás megkötésére az ügyész jogosult, mivel a Be. 165. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyész rendelkezik a nyomozásról. Az ügyész e jogköre fontos garanciát jelent a megállapodás tartalmi minőségének biztosítására, a magyar jogalkalmazói és bűnüldözési érdekek kellő figyelembe vételére a közös nyomozó csoport feladatának, tevékenységi körének meghatározása során. A Javaslat meghatározza a megállapodás lényeges tartalmi elemeit is. Az erre vonatkozó felsorolás - figyelemmel a gyakorlati alkalmazás során esetlegesen felmerülő további igényekre - nem taxatív, hanem példálódzó jellegű. Ennek megfelelően az adott esettől függően a megállapodás tartalmi elemei bővíthetők, azonban a Javaslatban meghatározott körülményeket a megállapodásban mindenképpen rendezni kell.

6. A Javaslat tisztázza a Magyar Köztársaság területén működő közös nyomozócsoport vezetésére vonatkozó jogköröket. Az ügyésznek a nyomozás során elfoglalt központi szerepére figyelemmel a Javaslat előírja, hogy ha a közös nyomozócsoportot a nyomozó hatóság vezetője, illetve tagja vezeti, akkor rendszeresen be kell számolnia az ügyésznek a közös nyomozócsoport működéséről, és előzetesen tájékoztatnia kell a foganatosítandó nyomozási cselekményekről.

7. Az Európai Unió Tanácsának az Eurojust létrehozásáról a súlyos bűncselekmények elleni közös fellépés megerősítése érdekében című, 2002. február 28-án elfogadott határozata, valamint az Európai Uniónak az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló Egyezményének 2002. november 28-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyve a két említett szervezet számára biztosítja azt a jogot, hogy a tagállamoknál közös nyomozócsoport létrehozását kezdeményezzék, illetve az EUROPOL tisztviselője maga is részt vehessen a közös nyomozócsoportban. A Javaslat az így felállított közös nyomozócsoportok működése jogi hátterének megteremtése érdekében előírja, hogy az Eurojust, illetve annak nemzeti képviselője, valamint az EUROPOL által kezdeményezett közös nyomozócsoportra, a tagok jogaira és kötelezettségeire a Javaslat rendelkezéseit kell alkalmazni. A Javaslat szabályait kell alkalmazni az EUROPOL tisztviselőjének a közös nyomozócsoportban való részvételére is.

A fedett nyomozó alkalmazása

A 60-61. §-hoz

1. Az Egyezmény 14. cikke lehetővé teszi, hogy a megkereső és a megkeresett tagállam megállapodjon abban, hogy a nyomozás során egymást fedett személyazonossággal tevékenykedő tisztviselők útján segítik (fedett nyomozás).

A Be. 178. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a nyomozó hatóság adatszerző tevékenysége során az ügyész engedélyével fedett nyomozót alkalmazhat. A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény 25-26. §-a már nemzetközi együttműködés keretében is lehetővé teszi a fedett nyomozó alkalmazását, azonban csak a büntetőeljárást megelőző szakban.

2. A Javaslat a büntető ügyekben nyújtott eljárási jogsegéllyel kapcsolatban a büntetőeljárási szakban is megteremti a fedett nyomozó alkalmazásának feltételeit. A fedett nyomozó alkalmazásáról szóló megállapodás megkötésére a legfőbb ügyész jogosult. A legfőbb ügyész e jogköre fontos garanciát jelent a megállapodás tartalmi minőségének biztosítására, a magyar jogalkalmazói és bűnüldözési érdekek kellő figyelembe vételére a fedett nyomozó jogkörének, tevékenységi körének meghatározása során. A Javaslat meghatározza a megállapodás főbb tartalmi elemeit. A tagállami fedett nyomozó magyarországi eljárása esetén jogaira, kötelezettségeire és felelősségére a közös nyomozócsoportnak a Magyar Köztársaság területén eljáró tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság tagjára vonatkozó rendelkezések az irányadóak. A Javaslat így biztosítja a tagállami fedett nyomozó magyarországi eljárása felett a magyar ügyész felügyeletét is.

Az ellenőrzött szállítás és a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés

A 62. §-hoz

Az Egyezmény kötelező jelleggel előírja a tagállamok részére az ellenőrzött szállítások alkalmazásának biztosítását. A Javaslat ugyanakkor túllép az Egyezmény szabályozási körén és az ellenőrzött szállítás mellett a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtésre vonatkozóan is tartalmaz rendelkezést. A Be. csak röviden, egyetlen bekezdésben - 178. §-ának (2) bekezdésében - utal a nyomozó hatóság adatszerző tevékenységével összefüggésben a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés eljárásainak, módszereinek és eszközeinek a büntetőeljárásban való alkalmazására. Tekintettel arra, hogy ezeket az intézményeket a büntetőeljárási törvény részletesen nem szabályozza, és azoknak a büntetőeljárás során való foganatosítása lényegében azonos a büntetőeljárást megelőzően, a felderítési szakban történő alkalmazásukkal, ezért a Javaslat a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény rendelkezéseire utaló rendelkezést tartalmaz.

A bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés

A 63-66. §-hoz

1. Az Egyezmény 17-20. cikkei szabályozzák mind a földi alapú, mind a műholdas rendszerű távközlő hálózat lehallgatásának jogintézményét. A távközlő hálózat fogalmát kiterjesztően kell értelmezni, így az az Internetet is átfogja.

A bűnügyi jogsegély keretében történő lehallgatásra kizárólag a büntetőeljárási törvénynek a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzésre vonatkozó rendelkezéseit lehet alkalmazni. A Be. 200. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja biztosítja az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság számára bírói engedély alapján a távközlő hálózat útján továbbított közlések és a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatok megismerését és rögzítését. A Be. így az Egyezménynek megfelelően a legszélesebb körben teszi lehetővé a közlések kifürkészését, biztosítva a világháló lehallgatását is.

2. Az elektronikus hírközlő hálózat lehallgatásával kapcsolatos állami és szolgálati titkok, valamint a magántitok védelmére figyelemmel a Javaslat - a Be. és az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban - részletesen szabályozza az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított adatok kifürkészésére irányuló megkeresés alaki és tartalmi kellékeit, teljesítésének feltételeit.

A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény szabályozási megoldásához hasonlóan nemcsak az elektronikus hírközlő hálózatok, illetve a számítástechnikai rendszer kifürkészésére vonatkozóan, hanem a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés teljes körében szabályozza a tárgykört. Ez a szabályozási megoldás adott esetben lehetővé teszi, hogy a tagállami fedett nyomozó alkalmazása helyett - amely jelentősen érinti a magyar állam szuverenitását - a magyar igazságügyi hatóságok foganatosíthassák tagállami megkeresésre a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést.

3. A Javaslat szerint a büntetőeljárás megindítását követően az ügyész és a nyomozó hatóság - a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkezett megkeresés alapján - bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést végezhet. Tekintettel arra, hogy a Be. szabályozása értelmében az ügyész rendelkezik a nyomozásról, ezért ha a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól a magyar nyomozó hatósághoz közvetlenül érkezik titkos adatszerzésre irányuló megkeresés, erről köteles haladéktalanul értesíteni az ügyészt. A Javaslat az ügyész büntetőeljárási szerepével összhangban további kötelezettségként írja elő a magyar nyomozó hatóság számára, hogy a titkos adatszerzés lefolytatásáról folyamatosan tájékoztassa az ügyészt, és a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést küldje meg az ügyésznek.

4. Tekintettel arra, hogy a titkos adatszerzés intézménye az egyénnek a magánélet védelméhez, a magántitok tiszteletben tartásához fűződő alapvető emberi jogait jelentős mértékben érinti, fontos eljárási garanciaként írja elő a Javaslat a kettős engedélyezés feltételét. E szerint a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkező megkeresés csak akkor teljesíthető, ha a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság a saját államának joga szerinti engedéllyel, és a titkos adatszerzést végző ügyész vagy nyomozó hatóság a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott bírói engedéllyel is rendelkezik.

5. A Javaslat szerint a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkezett megkeresés teljesítése során a titkos adatszerzést a Fővárosi Bíróság elnöke által e feladatra kijelölt bíró engedélyezi. Indokolt egyetlen bíróság kizárólagos illetékességébe utalni az engedélyezési eljárást - hasonlóan a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényben meghatározott titkos információgyűjtés engedélyezéséhez -, mivel nem biztos, hogy Magyarországon folyamatban van büntetőeljárás az adott személlyel szemben, illetőleg mobiltelefon lehallgatására irányuló megkeresés esetén nehezen határozható meg az engedélyezésre illetékes bíróság.

6. Az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatok kifürkészésére irányuló, az ügyész által a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál előterjesztett megkeresések esetében - azok speciális jellegére tekintettel - a Javaslat tartalmi többletkövetelményeket ír elő (pl.: a titkos adatszerzéssel érintett elektronikus hírközlő eszköz, számítástechnikai rendszer vagy módszer megnevezését, a továbbítandó adatok körét).

7. Az Egyezmény külön rendelkezik az elektronikus hírközlő hálózaton továbbított adatok, közlések kifürkészése kapcsán a rögzítés nélküli adattovábbítás biztosításának követelményéről. A Javaslat ennek érdekében szabályozza a közvetlen továbbítás intézményét, amely azt jelenti, hogy az ügyész vagy a nyomozó hatóság rendelkezhet az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közleménynek, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatoknak a megkereső tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának eszközére azonos titkossági fokon történő átirányításáról. A Javaslat biztosítja azt a lehetőséget is a megkeresett ügyész, illetőleg nyomozó hatóság számára, hogy más tagállamban folytatott titkos adatszerzéshez technikai segítség nyújtásáról rendelkezzen.

A 67. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes szervei nyomozó hatósági feladatokat is ellátnak, és részvételük indokolt a tagállami igazságügyi, illetve nyomozó hatóságokkal folytatott jogsegélyforgalomban, ezért a Javaslat előírja, hogy az eljárási jogsegélyre vonatkozó rendelkezések tekintetében a magyar nyomozó hatóság alatt a nyomozást végző ügyészt is érteni kell.

IV. FEJEZET

Módosuló törvények

A 68. §-hoz

1. Az Egyezmény előírja, hogy a külföldi nyomozó hatóság tagjai vonatkozásában a sérelmükre vagy az általuk elkövetett bűncselekmények tekintetében a tevékenység helye szerinti tagállam tisztviselőivel azonos büntetőjogi és polgári jogi felelősséget kell megteremteni. A Btk. 137. §-a 3. pontjában a külföldi hivatalos személy meghatározása a jogalkotási, igazságszolgáltatási vagy közigazgatási feladatot ellátó személyre terjed ki. A Javaslat - a bűnüldözési feladatot ellátó személy fogalmával kiegészítve a külföldi hivatalos személy meghatározását - egyértelművé teszi, hogy a fogalom-meghatározás kiterjed a külföldi nyomozó hatóságnak a büntetőeljárás során bűnüldözési feladatokat ellátó tagjára is.

A Btk.-t módosító 2001. évi CXXI. törvény egyes bűncselekmények törvényi tényállásait kiegészítve a külföldi hivatalos személy fogalmával, kiterjesztette a magyar hivatalos személyeket megillető fokozott büntetőjogi védelmet a külföldi hivatalos személyekre is. A Javaslat a külföldi hivatalos személy fogalmának módosításával megteremti annak jogi alapjait - a 2001. CXXI. törvény által módosított rendelkezésekre is figyelemmel -, hogy a külföldi nyomozó hatóságok tagjai a sérelmükre elkövetett cselekményeknél a magyar hivatalos személyekkel azonos büntetőjogi védelemben részesüljenek.

2. A Javaslat továbbá módosítja a "külföldi állam joga szerint" fordulatot a 2001. évi CXXI. törvény előtt szerepelt "külföldi államban" fordulatra. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) égisze alatt 1997. november 21-én elfogadott, a nemzetközi üzleti tranzakciókban a külföldi hivatalos személyek megvesztegetéséről szóló egyezmény rendelkezéseinek jogszabályi átültetését és végrehajtását az OECD Vesztegetés elleni munkacsoportja (a továbbiakban: Munkacsoport) rendszeresen vizsgálja. Az OECD Egyezményt a 2000. évi XXXVII. törvény hirdette ki, és az OECD Egyezmény követelményeinek megfelelő módosításokat a Btk. rendelkezései közé az 1998. évi LXXXVII. törvény iktatta be. A Munkacsoport 1999-ben vizsgálta meg Magyarországot az 1. értékelési szakaszban, és több elvárást fogalmazott meg, illetőleg javaslatot tett az OECD Egyezménnyel még inkább összhangban lévő szabályozás kialakítása érdekében. A Btk.-t átfogó jelleggel módosító 2001. évi CXXI. törvény tartalmazta azokat a módosításokat, amelyek célja az 1. értékelési szakaszban megfogalmazott hiányosságok kiküszöbölése volt. Az "1 Plusz szakasz" értékelésére 2003. februárjában került sor, amelynek során a Munkacsoport az 1. szakaszban tett javaslatainak végrehajtását vizsgálta. Az 1 Plusz szakasz értékelése során egyetlen kritikai észrevétel fogalmazódott meg, mégpedig az, hogy a Btk. módosítással a 137. § 3. pontjának a) alpontján végrehajtott stilisztikai változtatás ("külföldi államban" fordulat helyett "külföldi állam joga szerint") megfosztja a külföldi hivatalos személy meghatározását az OECD Egyezményben alapvető fogalmi követelményként meghatározott autonómiától. Így ugyanis a külföldi hivatalos személy meghatározása kizárólag a külföldi állam jogszabályaitól függ, amely megoldás - a Munkacsoport álláspontja szerint - kibúvó lehetőséget teremt bizonyos elkövetők számára az OECD Egyezmény hatálya alól. Ezt a fogalmi pontosítást vezeti át az OECD követelményeinek megfelelően a Javaslat.

A 69. §-hoz

Jogharmonizációs kötelezettséget teljesít a Javaslat a Btk. 214/A. §-ának módosításával, amikor a jogellenes belföldi tartózkodás elősegítése tényállásának alkalmazhatóságát kiterjeszti az Európai Unió tagállamainak területére. Az Európai Unió Tanácsának az illegális belépés, átutazás és tartózkodás elősegítésének meghatározásáról szóló 2002/90/EC irányelve, valamint a Tanács 2002. november 28-i az illegális belépés, átutazás és tartózkodás elősegítésének érdekében a büntetőjogi szabályozás szigorításáról szóló kerethatározata ugyanis a tagállamok belső jogi szabályozásával szemben követelményként határozza meg, hogy a nem uniós állampolgár külföldinek, bármely tagállam területén való jogellenes tartózkodáshoz nyújtott segítséget valamennyi tagállamban büntetendővé kell nyilvánítani.

A 70-72. §-hoz

A Javaslat az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően úgy módosítja a Btk. vonatkozó rendelkezéseit, hogy a hivatali bűncselekményeknek, mint különös bűncselekményeknek a tagállami igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóság tagjai is speciális alanyai, tettesei lehessenek, és a korábban már megteremtett speciális védelem mellett, speciális felelősségük is legyen az általuk elkövetett bűncselekmények miatt. Az Egyezmény ugyanis előírja, hogy a tagállamok belső szabályozásában meg kell teremteni a külföldi nyomozó hatóság tagjai esetén az általuk elkövetett bűncselekmények tekintetében a tevékenység helye szerinti tagállam tisztviselőivel azonos büntetőjogi és polgári jogi felelősségét.

A külföldi tisztviselők felelősségének kérdése mindenekelőtt a korábban az Európai Unión belül kizárólag a rendőri együttműködés keretébe tartozó új jogsegély-formáknál merül fel, mivel azok esetében járnak el egy tagállam tisztviselői egy másik tagállam területén. A külföldi tisztviselők felelősségének kérdése így főképpen az ellenőrzött szállításra, a közös nyomozócsoportra és a fedett nyomozásra vonatkozó rendelkezések alkalmazása kapcsán merül fel. A hatályos Btk. csak egyetlen körben biztosítja a külföldi hivatalos személynek a magyarral azonos büntetőjogi felelősségét: ez pedig a vesztegetés és a befolyással üzérkedés.

A Javaslat a külföldi hivatalos személyek által elkövetett bűncselekményeknek a magyar hivatalos személyek által elkövetett bűncselekményekkel azonos büntetőjogi fenyegetettségének megteremtése érdekében nemcsak a hivatali bűncselekmények alanyi körét terjeszti ki ezen külföldi hivatalos személyekre, hanem még további kettő, hivatalos személy által is elkövethető bűncselekmény esetében teremti meg a tagállami tisztviselők büntetőjogi felelősségének jogszabályi alapjait. Ez a két bűncselekmény a bűnpártolás és a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás, amelyeket a külföldi állam igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóságának a Magyar Köztársaság területén eljáró tagjai is elkövethetnek az eljárási jogsegély teljesítésével kapcsolatos hivatalos eljárásuk során.

A 73. §-hoz

A pénzhamisítás privilegizált esetének módosítása egy korábbi kodifikációs hibát korrigál, mivel a Btk. 304. §-ának a 2001. évi CXXI. törvénnyel történt módosítása során a jogalkotó - ahogy arra az 1/2003. BJE számú jogegységi döntésében a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott - nem volt tekintettel a Btk. 304. §-a (3) bekezdésében szereplő kisebb érték alsó határára, ami azt eredményezte, hogy a tízezer forintot meg nem haladó értékre elkövetett pénzhamisítás nem minősül bűncselekménynek, míg a váltópénz hamisítás értékhatár nélkül büntetendő. Ezt a hibát javítja ki a Javaslat azzal, hogy kiegészíti a (3) bekezdés szövegét a kisebb értéket el nem érő értékre történő utalással.

A 74. §-hoz

Az Európai Tanács 2000. május 29-én kerethatározatot bocsátott ki a pénzhamisítással szembeni büntetőjogi és más szankciókkal biztosított védelem erősítéséről, tekintettel az euro bevezetésére. A kerethatározat az 5. Cikkben külön rendelkezik az euro védelméről, amely szerint a 3. Cikkben meghatározott cselekményeket akkor is büntetni kell, ha azokat 2002. január 1. előtt az euro bankjegyeire vagy érméire, illetve általában még ki nem bocsátott, de forgalomba hozatalra kijelölt bankjegyre vagy érmére követik el. A Btk.-t módosító 2001. évi CXXI. törvény a kerethatározat elvárásainak megfelelően a Btk. 304. §-a (1) bekezdésének a) pontját - a "forgalomban levő" szövegrész elhagyásával - úgy módosította, hogy az - figyelemmel a Btké. pénz fogalmát meghatározó 24. §-ának módosítására is - alkalmazható legyen a jövőben egy meghatározott időpontban forgalomba hozatalra kerülő, azonban már korábban ismert formájú pénz, így az euro hamisítására is. A 2001. évi CXXI. törvény azonban a "forgalomban lévő" fordulatot nem hagyta el a Btk. 305. §-ának a) pontjából, amely hiányosságot a Javaslat most pótolja. A Javaslat ezzel megteremti a teljes összhangot a Btk. 304. §-a és 305. §-a, valamint a kerethatározat rendelkezései között.

A 75. §-hoz

A Btk.-t módosító 2001. évi CXXI. törvény a pénzhamisítás törvényi tényállását módosítva rendezte a minősített [304. § (2) bek.], illetve a privilegizált [304. § (3) bek.] eseteknél az értékek meghatározását. A Btk. módosítás megteremtette az összhangot a pénzhamisítás minősített esetei tekintetében a Btk. Általános Részében megfogalmazott értékrendszerrel. Tekintettel arra, hogy a bélyeghamisítás törvényi tényállása a pénzhamisítás korábbi szabályozásához hasonló, a Btk. Általános Részében meghatározott értékrendszertől eltérő kategóriákat használ, így indokolt átvezetni ezt a módosítást a bélyeghamisítás törvényi tényállásán is.

A hatályos szabályozás súlyosabban minősülő esetként szabályozza a nagy mennyiségű vagy értékű bélyegre történő elkövetést, ugyanakkor privilegizált esetnek tekinti, ha a bélyeghamisítást nem jelentős értékű vagy mennyiségű bélyegre követik el. A Btk. 138/A. §-ában meghatározott kisebb, nagyobb, jelentős, különösen nagy, különösen jelentős érték, kár törvényi rendszerében azonban a "jelentős" magasabb értéket jelent, mint a "nagyobb". Indokolt, hogy a bélyeghamisításnál használt minősítési rendszer is igazodjon a 138/A. § rendszeréhez. Erre tekintettel a Javaslat a különösen nagy vagy azt meghaladó értékre elkövetett bélyeghamisítást rendeli súlyosabban büntetni, illetve a kisebb, vagy azt el nem érő értékű bélyegre történő elkövetés esetén teszi lehetővé a privilegizált eset alkalmazását.

A 76. §-hoz

A Btké. 25. §-ában foglalt, a bélyeg meghatározására vonatkozó értelmező rendelkezésnek a Javaslat szerint történő módosítása szakmai szempontokra tekintettel szükséges. A több évtizede változatlan bélyeg-fogalmat az időközben bekövetkezett technikai változások, továbbá a jogszabályi háttér megváltozása, valamint új fogalmi kategóriák bevezetése nagyrészt meghaladottá, és ebből következően jórészt alkalmazhatatlanná tette.

A hatályos megfogalmazásban szereplő "alkalmi és más felülnyomás" önálló fogalomként szerepeltetése napjainkra pontatlanná és megtévesztővé vált. A bélyeghamisítás szempontjából a posta díjbevétele, illetőleg annak kiesése kerül előtérbe, ezért a bérmentesítést igazoló eszközöket kell a fogalom-meghatározásban megjeleníteni. A korábban alkalmazott "alkalmi és más felülnyomás" fordulat nem pontosan ezt fejezi ki, mivel nem derül ki belőle, hogy a felülnyomás új díjtételt tartalmaz. A Javaslat megoldja ezt a problémát, mivel pontosan meghatározza, hogy milyen felülnyomásnak van szerepe a bérmentesítés szempontjából: a díjazással kapcsolatos felülnyomásnak, vagyis olyan felülnyomásnak, amely a bélyeg névértékét megváltoztatja. Az alkalmi felülnyomásnak - például valamely szöveg megjelenítése -, ha az névérték változást nem tartalmaz, csak filatéliai szempontból van jelentősége.

A Javaslat megváltoztatja és ezáltal egyértelműbbé teszi a bélyeg fogalmának meghatározását, különválasztva a korábban együtt használt és ezáltal értelemzavaró "adó biztosítására szolgáló hatósági jegy" fordulatot, a "fém természetének vagy tartalmának bizonyítására szolgáló hatósági jel" fordulattól.

A 77. §-hoz

Az Egyezmény, valamint az Európai Unió Tanácsa által 2002. június 13-án elfogadott, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló kerethatározat végrehajtása és rendelkezéseiknek a magyar jogba való átültetése kapcsán a Javaslat ezen eljárásokhoz kapcsolódó új fogvatartási formákról rendelkezik.

Az európai elfogatóparancs végrehajtásához kapcsolódó átadási eljárás során a Javaslat lehetővé teszi, hogy a Fővárosi Bíróság elrendelje a keresett személy ideiglenes átadási letartóztatását vagy átadási letartóztatását, attól függően, hogy átadási vagy egyszerűsített átadási eljárásról van szó. Az Egyezmény átültetésével kapcsolatban a Javaslat a Magyar Köztársaság területére eljárási cselekmény foganatosítása érdekében ideiglenesen átszállított személy vonatkozásában rendelkezik arról, hogy az ideiglenesen átszállított személy fogvatartását a magyar büntetés-végrehajtási jogszabályok szerint a Magyar Köztársaság területén is biztosítani kell.

A Javaslat e rendelkezéseinek végrehajtása szükségessé teszi, hogy ezeket a fogvatartási formákat a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendeletben (Bv.tvr.) is szabályozza a jogalkotó. A Javaslat ezért, a kiadatási letartóztatás és az ideiglenes kiadatási letartóztatáshoz hasonlóan, utaló rendelkezést iktat be arra vonatkozóan, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban elrendelt ideiglenes átadási letartóztatás és átadási letartóztatás, valamint az Európai Unió tagállamaival büntető ügyekben folytatott eljárási jogsegély teljesítéséhez szükséges fogvatartás végrehajtásakor a Bv.tvr.-nek az előzetes letartóztatás végrehajtásáról szóló X. fejezetének rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

A 78. §-hoz

Magyarország számos olyan nemzetközi egyezménynek részese (a bécsi kábítószer egyezmény, a pénzmosás elleni egyezmény, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény, a 2003. decemberében aláírásra megnyíló korrupció elleni ENSZ egyezmény tervezete), amely előírja az elkobzás/vagyonelkobzásra vonatkozó jogerős külföldi bírósági határozatok külföldi részes állam megkeresésére történő végrehajtását.

A pénzmosás elleni egyezmény 13. cikke az alábbiakat mondja ki:

"13. Cikk

Elkobzási kötelezettség

1. Az a Fél, amely más Szerződő Féltől a területén lévő eszközök vagy jövedelmek elkobzására irányuló megkeresést kapott:

a) végrehajtja az ezen eszközök vagy jövedelmek elkobzását kimondó, a megkereső Fél bírósága által hozott határozatot; vagy

b) a megkeresést továbbítja az illetékes hatóságaihoz elkobzást kimondó határozat kibocsátása végett, és ha a határozatot meghozták, azt végrehajtja.

2. A jelen cikk 1. bekezdés b) pontjának alkalmazása végett a Feleknek, amikor szükséges, saját joguk alapján az elkobzási eljárás megindítására van jogosultságuk.

3. Jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni arra az elkobzásra is, amely a jövedelemmel azonos értékű pénzösszeg megfizetésének követeléséből áll, ha a dolog, amelyre az elkobzás végrehajtható, a megkeresett Fél területén található. Ilyen esetekben, az 1. bekezdés szerinti elkobzás végrehajtása során, ha a fizetésre nem kerül sor, a megkeresett Fél a követelést bármely, a célnak megfelelő dologgal elégíti ki.

4. Ha az elkobzási kérelem meghatározott vagyontárgyra irányul, a Felek megállapodhatnak abban, hogy a megkeresett Fél úgy is végrehajthatja az elkobzást, hogy a dologgal azonos értékű pénzösszeg megfizetésére kötelez."

A magyar szabályozás az előbb említett nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségek teljesítéséhez megfelelő; a Btk., a Be, illetve a büntetések és intézkedések végrehajtására vonatkozó szabályok lehetővé teszik a külföldi ítélet érvényének elismerésén keresztül az elkobzásra, illetve vagyonelkobzásra vonatkozó külföldi jogerős bírósági határozatok elismerését és végrehajtását. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok alapján, a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében célszerű - a szabadságvesztés végrehajtása átvételének szabályozásához hasonlóan - az elkobzás és vagyonelkobzás külföldi megkeresésre történő elismerésének és végrehajtásának alapelveit az Nbjt. keretében rendezni.

Ennek megfelelően a Javaslat két új címmel és négy új §-sal egészíti ki az Nbjt. IV. fejezetét, amelyek a vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásának átvételéről és átadásáról rendelkeznek. Az Nbjt. 4. §-ának (1) bekezdése kimerítően sorolja fel a bűnügyi jogsegély formáit, amelyet - tekintettel az új jogintézményre - ki kell egészíteni a vagyonelkobzás és az elkobzás végrehajtásának átvételével, illetve átengedésével. A Javaslat figyelemmel van arra, hogy a külföldi büntetőjogszabályok hol intézkedésként, hol büntetésként vagy mellékbüntetésként szabályozzák ezeket a joghátrányokat, illetve a különböző jogrendszerekben elnevezésük is változhat; ezért ezen újonnan szabályozott jogintézmény alkalmazását lehetővé teszi az "ezzel azonos hatású büntetés vagy intézkedés" esetében is.

A 79. §-hoz

A Javaslat a vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásának átvétele, illetve átengedése esetében eltér az Nbjt. általános szabályaitól, és az ilyen típusú jogsegélyt csak nemzetközi szerződés alapján teszi lehetővé. Ugyanis ebben az esetben az együttműködést a szerződések írják elő, valamint olyan, lényegében az egész világ számára nyitott egyezményekről van szó az ENSZ egyezmények esetében, amelyek indokolatlanná teszik, hogy szerződéses kötelezettségvállalás hiányában is biztosítsuk az ilyen típusú együttműködést. Továbbá ezek az egyezmények tartalmazzák az ilyen típusú megkeresések részletes feltételeit, az együttműködés megtagadásának lehetséges okait.

A 80. §-hoz

Az Nbjt. e rendelkezésének módosítását az indokolja, hogy a jogszabályi változások miatt az "állandó lakóhely" fogalma megszűnt, jogi tartalma nincs, így az Nbjt.-ben is szükségessé vált annak megváltoztatása, a "lakóhely" kifejezéssel történő felváltása.

A 81. §-hoz

1. Az Nbjt. 14. § (2) bekezdése szerint a menedékes, a befogadott, valamint a menekültkénti, illetőleg menedékeskénti elismerését kérő külföldi annak az államnak, ahonnan elmenekült, nem adható ki. A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény szerint a menekültkénti, illetve menedékeskénti elismerését kérő személy bármikor előterjesztheti kérelmét, így olyan időpontban is, amely az ellene folyamatban lévő kiadatási eljárás lefolytatását, a kiadatási kérelem teljesítését meghiúsítaná.

A nemzetközi elfogatóparancs alapján elfogott személlyel szemben elrendelt ideiglenes kiadatási letartóztatás a negyven napot, a kiadatási kérelem megérkezését követően a Fővárosi Bíróság által elrendelt kiadatási letartóztatás pedig a kétszer hat hónapot nem haladhatja meg. Ha ezen időtartamokon belül nem fejeződik be a kétfokú közigazgatási hatóságot és kétfokú bírói fórumot is bekapcsoló menedékjogi eljárás, a kiadni kért személyt a határidők lejártát követően szabadlábra kellene helyezni (olyan esetekben is, amikor a kiadatási kérelem súlyos élet elleni bűncselekmény miatt, vagy más súlyos bűncselekmény miatt került előterjesztésre). A kiadni kért személy menedékjog iránti kérelmének jogerős elutasítása esetén nem lenne jogcím a fogvatartásra, és a kiadatást engedélyező döntés esetén a kiadatási kérelem teljesítésére, vagyis a személy átadására a kiadatási kérelmet előterjesztő állam illetékes hatóságainak. Ez azt eredményezné, hogy a Magyar Köztársaság a nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeinek nem tudna eleget tenni. Több olyan eset fordult elő az utóbbi időben, amely egyértelműen rámutatott arra, hogy a menedékjogi eljárás megindítása a kiadatási eljárás alatt lévő személy részéről kizárólag arra irányult, hogy a nyilvánvalóan alaptalan kérelmének elutasítása esetén, meghiúsítsa a kiadatását.

2. Erre figyelemmel szükséges az ideiglenes kiadatási letartóztatás és a kiadatási letartóztatás határidejének meghosszabbítása oly módon, hogy a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerés megtagadását követően legalább negyven nap álljon rendelkezésre a kiadatás ügyében való döntésre, és a kiadott személy átadására. Nyilvánvalóan a fogvatartás meghosszabbítására nem kerül sor, ha a menedékjogi eljárás időtartama ezt nem teszi szükségessé. A Javaslat a Be. előzetes letartóztatásra vonatkozó szabályaihoz hasonlóan azonban egy végső időtartamot is meghatároz az ideiglenes kiadatási letartóztatás, illetve a kiadatási letartóztatás időtartamának tekintetében, amely - tekintettel az eljárásnak a büntetőeljáráshoz képest egyszerűbb jellegére - ebben az esetben huszonnégy hónap.

A 82. §-hoz

A háromszintű bírósági szervezetben a Fővárosi Bíróság másodfokú tanácsának fellebbviteli bíróságként történő kijelölését a kiadatási eljárásban az indokolta, hogy ezekben az ügyekben ne a Magyar Köztársaság legfőbb bírói fórumának kelljen eljárnia, amelynek elsősorban célszerűségi indokai voltak, annak ellenére, hogy elméleti szempontból a fórumrendszer ilyen megállapítása vitatható, mivel a jogorvoslati jog egyik lényegi elemét, a felszármaztató hatályt nem érvényesíti. Az ítélőtáblák felállításával ez a probléma kiküszöbölhető, ezért a Javaslat úgy módosítja az Nbjt. vonatkozó rendelkezéseit, hogy az igazságszolgáltatási fórumrendszerhez igazodva fellebbviteli fórumként a kiadatási eljárásban is a Fővárosi Ítélőtáblát jelöli meg.

A 83. §-hoz

A hatályos szabályok szerint, ha az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt felkutatása érdekében a Fővárosi Bíróság által elrendelt intézkedés eredményre vezet, a nyomozó hatóság veszi a személyt őrizetbe. A módosítást az indokolja, hogy a rendőrség mellett a reá vonatkozó törvény szerint a Határőrség is jogosult a körözésre. A határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. XXXII. törvény 44. §-ának (1) bekezdése szerint a Határőrség a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy elfogása, illetőleg jogellenes határátlépésének megakadályozása, bűncselekménnyel kapcsolatba hozható jármű, tárgy vagy okmány határon való átvitelének megakadályozása érdekében a nyomozó hatóság megkeresésére - a törvényben meghatározott esetben, illetőleg a Be. 16. §-ának (4) bekezdése szerinti bűncselekmények esetén saját hatáskörben is - határkörözést foganatosíthat. A megtalált személyt a rendőrség, illetve a Határőrség, mint a körözés folytatására jogszabályban kijelölt hatóság veszi őrizetbe.

A 84. §-hoz

Az elfogott személynek alapvető emberi joga, hogy védelemben részesüljön, így a Fővárosi Bíróság által a kiadatás kérdésében való döntés érdekében tartott tárgyalás, kötelező védelem esetén, a védő részvétele nélkül nem tartható meg. Ilyenkor a védőt idézni kell a tárgyalásra, egyéb esetben pedig értesíteni. A Be. a büntetőeljárásban a védő kötelező részvételét írja elő, ha a terheltet fogva tartják. A Be.-ben - mint az Nbjt. háttérjogszabályában - meghatározott kötelező védelem esetkörére és a védő jelenléti jogára tekintettel rendelkezik a Javaslat arról, hogy kötelező védelem esetén a védő részvétele nélkül nem tartható meg a kiadatás kérdésében tartott tárgyalás.

A 85. §-hoz

1. Az Nbjt. 22. §-a (2) bekezdésének módosítását az indokolja, hogy a kiadatási letartóztatást nem az igazságügy-miniszter, hanem a letartóztatást elrendelő Fővárosi Bíróság szünteti meg, ha annak fennállnak a feltételei.

2. Az új (3) bekezdés bevezetését a gyakorlatban felmerülő probléma tette szükségessé. A vonatkozó nemzetközi szerződések, illetve a Nbjt. is annak érdekében határozza meg az ideiglenes kiadatási letartóztatás időtartamát, hogy a megkereső államnak megfelelő idő álljon rendelkezésére a kiadatási kérelem előterjesztésére. A kiadatási kérelem előterjesztésére jogszerűen sor kerülhet akár az ideiglenes kiadatási letartóztatás határidejének utolsó napján is, így azt megérkezettnek kell tekinteni abban az esetben is, ha a negyvenedik napon kerül előterjesztésre.

A vonatkozó többoldalú nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek megfelelően a külföldi állam jogosult idegen nyelven (pl. angol, francia, német) előterjeszteni a kiadatási kérelmet, illetve megküldeni annak mellékleteit. Miután a magyar bírósági eljárás, így a Fővárosi Bíróság előtti eljárás hivatalos nyelve a magyar, a megküldött iratokat le kell fordíttatni. A lefordítás - az iratok (elfogatóparancs, első- másodfokú ítélet, a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekményre vonatkozó büntető jogszabályok szövege stb.) terjedelme függvényében - időt vesz igénybe. Erre figyelemmel az igazságügy-miniszter a kiadatási kérelem kellő időben történő megérkezéséről - a fordítás iránti intézkedéssel egyidejűleg - tájékoztatja a Fővárosi Bíróságot, amely a kiadatási letartóztatás elrendelése esetén, a kiadatási letartóztatás kezdőnapjaként azt a napot veszi figyelembe, amikor a kérelem az igazságügy-miniszterhez megérkezik.

A 86. §-hoz

Az ideiglenes kiadatási letartóztatás elrendelésére szökés veszélyének fennállta esetén van lehetőség. A kiadatási letartóztatás elrendelésére pedig akkor kerül sor, ha a kiadatás jogi feltételei fennállnak. A körözött személy fogvatartása azt a célt szolgálja, hogy a kiadatási kérelem teljesítése esetén a Magyar Köztársaság a kiadott személy átadásával eleget tudjon tenni a vonatkozó nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeinek. Ez a Be.-ben meghatározott más személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés (lakhelyelhagyási tilalom) elrendelésével, illetve óvadék kiszabásával nem biztosított. Ezért a Javaslat előírja, hogy az ideiglenes kiadatási letartóztatás és a kiadatási letartóztatás helyett más személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés nem alkalmazható, illetve óvadék ellenében a keresett személy ideiglenes kiadatási letartóztatása, illetőleg kiadatási letartóztatása nem mellőzhető, illetve nem szüntethető meg.

A 87. §-hoz

Az Nbjt. 34. §-ának kiegészítésére a halmazati büntetés és az összbüntetés bírói feloldására vonatkozó eljárás meghatározása végett kerül sor. A Javaslat meghatározza, hogy az első fokú bíróság eljárására a Be.-nek a különleges eljárásokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy az eljárás alapvető hasonlóságokat mutat a különleges eljárás szabályaival. A Be. 555. §-ának (2) bekezdésében a különleges eljárások általános szabályai között meghatározott eljárási rendelkezések (az eljárás hivatalból is megindulhat; az a bíróság jár el, amely a különleges eljárást megelőzően az ügyben első fokon ügydöntő határozatot hozott; a bíróság ülnökök közreműködése nélkül, egyesbíróként jár el) így megfelelően alkalmazhatók a halmazati büntetés és az összbüntetés bírói feloldására vonatkozó eljárásban is.

A 88. §-hoz

Az Nbjt. 35. §-ában meghatározott felsorolás módosítását az teszi szükségessé, hogy az egyértelművé tegye az Interpol Magyar Nemzeti Iroda feladatát abban az esetben is, ha a magyar igazságügy-miniszter által előterjesztett kiadatási kérelem teljesítése esetén a kiadott személyt Magyarországra kell hozni.

A 89. §-hoz

A Javaslat 78. §-ához írt indokolásban említett nemzetközi szerződések tartalmilag lényegében azonos módon szabályozzák a vagyonelkobzás végrehajtása tekintetében a nemzetközi bűnügyi együttműködést. Jogalkotási feladatként írják elő a részes államok számára, hogy biztosítsák a bűncselekmény elkövetéséhez használt vagy arra szánt eszközök, és a bűncselekmény elkövetéséből eredő jövedelem, vagy a jövedelemmel azonos értékű dolgok elkobzásának lehetőségét. Az elkobzás a nemzetközi egyezmények értelmében bármely, bűncselekménnyel kapcsolatos eljárásban a bíróság által elrendelt büntetés vagy intézkedés, amely a dologtól való végleges megfosztást eredményezi. A Btk. 77-77/C. §-ai ezeknek a követelményeknek megfelelnek. A Javaslat új 60/A. §-sal egészíti ki az Nbjt. IV. fejezetét, amelynek címét is kiegészíti az új jogintézményre utalással.

A 90. §-hoz

A háromszintű bírósági szervezetben a Fővárosi Bíróság másodfokú tanácsának fellebbviteli bíróságként történő kijelölését a kiadatási eljárásban az indokolta, hogy ezekben az ügyekben ne a Magyar Köztársaság legfőbb bírói fórumának kelljen eljárnia, amelynek elsősorban célszerűségi indokai voltak, annak ellenére, hogy elméleti szempontból a fórumrendszer ilyen megállapítása vitatható, mivel a jogorvoslati jog egyik lényegi elemét, a felszármaztató hatályt nem érvényesíti. Az ítélőtáblák felállításával ez a probléma kiküszöbölhető, ezért a Javaslat úgy módosítja az Nbjt. vonatkozó rendelkezéseit, hogy az igazságszolgáltatási fórumrendszerhez igazodva fellebbviteli fórumként a kiadatási eljárásban is a Fővárosi Ítélőtáblát jelöli meg.

A 91. §-hoz

1. A Javaslat 78. §-ához írt indokolásban említett nemzetközi szerződések tartalmilag lényegében azonos módon szabályozzák a vagyonelkobzás végrehajtása tekintetében a nemzetközi bűnügyi együttműködést. Jogalkotási feladatként írják elő a részes államok számára, hogy biztosítsák a bűncselekmény elkövetéséhez használt vagy arra szánt eszközök, és a bűncselekmény elkövetéséből eredő jövedelem, vagy a jövedelemmel azonos értékű dolgok elkobzásának lehetőségét. Az elkobzás a nemzetközi egyezmények értelmében bármely, bűncselekménnyel kapcsolatos eljárásban a bíróság által elrendelt büntetés vagy intézkedés, amely a dologtól való végleges megfosztást eredményezi. A Btk. 77-77/C. §-ai ezeknek a követelményeknek megfelelnek.

2. A Javaslat új 60/A. §-sal egészíti ki az Nbjt. IV. fejezetét, amelynek címét is kiegészíti az új jogintézményre utalással.

A Javaslat a külföldi bíróság által kiszabott vagyonelkobzás, illetve az elkobzás végrehajtása átvételi lehetőségének vizsgálatát kötelezővé teszi, ha az erre vonatkozó kérelem nemzetközi szerződés (egyezmény) alapján érkezett. Értelemszerűen nem vehető át a végrehajtás a "ne bis in idem" elvére figyelemmel, abban az esetben, ha a külföldi elítélés alapjául szolgáló cselekményt magyar bíróság már jogerősen elbírálta.

A vagyonelkobzás vagy az elkobzás végrehajtásának átadására vonatkozó külföldi megkereséseket az igazságügy-miniszter fogadja, és ha megállapítja, hogy a megkeresés nem csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait, nem veszélyezteti biztonságát, illetve nem sérti közrendjét (Nbjt. 2. §), azt továbbítja az elismerés, illetve a végrehajtás átvételének kérdésében kizárólagos illetékességgel dönteni jogosult Fővárosi Bíróságnak. Az Nbjt. 2. §-ában szereplő ún. közrendi klauzulát tartalmazza mind a bécsi kábítószer egyezmény 7. cikke 15. bekezdésének b) pontja, mind a pénzmosás elleni egyezmény 18. cikke 1. bekezdésének b) pontja is.

3. A Fővárosi Bíróság a Btk. és a Be. külföldi ítélet érvényére, illetve annak elismerésére vonatkozó rendelkezései, valamint a vonatkozó nemzetközi szerződés alapján vizsgálja meg, hogy a végrehajtás átvételének feltételei fennállnak-e.

A Btk. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a külföldi bíróság ítélete a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, ha az elkövetővel szemben a külföldi bíróság olyan cselekmény miatt járt el, amely mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő, és a külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés összhangban van a magyar joggal.

A külföldi ítélet érvényének elismerésére irányuló eljárást a Be. 579. §-a szabályozza. E különleges eljárás során a kizárólagos illetékességgel rendelkező Fővárosi Bíróság elsősorban azt tisztázza, hogy a külföldi elítélés ténylegesen azt érintette-e, aki e különleges eljárásban terheltként szerepel, valamint a Btk. 6. § (1) bekezdésének b) pontjában, illetve (2)-(4) bekezdésében rögzített feltételei, illetve az elismerést kizáró körülmények a külföldi ítélet elismerését lehetővé teszik-e.

E különleges eljárás során állapítja meg a bíróság, hogy a külföldi bíróság ítéletéhez a magyar törvény alapján milyen hátrányok fűződnek. Ennek során meg kell állapítania, hogy a külföldi bíróság által elbírált bűncselekmény a magyar Btk. szerint hogyan minősül, és az alkalmazott joghátrány a Btk. szankciórendszerében milyen büntetésnek, illetve intézkedésnek felel meg. A Be. 579. §-a mindezeken túlmenően egyértelműen kimondja, hogy a Fővárosi Bíróság eljárása során - szükség esetén - azt is megállapítja, hogy a külföldi bíróság ítéletét hogyan kell végrehajtani.

A Fővárosi Bíróság külföldi ítélet elismeréséről szóló végzése ellen a Be. 555. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján az ügyész, a terhelt és a védő fellebbezhet.

4. A Be. 590. §-ának (1) bekezdése szerint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról az a bíróság intézkedik, amelynek az eljárásában az végrehajthatóvá válik. Ez jelen esetben a Fővárosi Bíróság, illetve, ha a határozat fellebbezés folytán ott emelkedik jogerőre, a Fővárosi Ítélőtábla. Ennek megfelelően a Fővárosi Bíróság vagy a Fővárosi Ítélőtábla állítja ki a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról szóló 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet 73. §-a alapján a végrehajtás alapjául szolgáló egységes értesítőlapot, és küldi meg a bíróság gazdasági hivatalának, amely a rendelet 83. §-ának megfelelően gondoskodik az elkobzás, illetve a vagyonelkobzás végrehajtásáról.

A Fővárosi Bíróságnak ezen eljárásban nem feladata a külföldi bíróság által megállapított tényállás felülvizsgálata, így ahhoz határozatának meghozatala során - összhangban a pénzmosás elleni egyezmény 14. cikkének 2. bekezdésével - kötve van.

5. A nemzetközi egyezmények előírják, hogy a vagyonelkobzás vagy az elkobzás külföldi megkeresés alapján történő végrehajtásának elrendeléséről a megkeresett fél értesítse a megkereső államot. Ennek megfelelően a Javaslat előírja az erre vonatkozó határozat megküldését az igazságügy-miniszternek, aki a határozatról értesíti a megkereső külföldi államot.

Ha a külföldi ítélet alapján elrendelt vagyonelkobzás vagy elkobzás végrehajthatósága akár rendkívüli jogorvoslat, akár kegyelem alapján, vagy bármely más okból megszűnt, és erről a magyar hatóságok tudomást szereztek a végrehajtást haladéktalanul meg kell szüntetni (a pénzmosás elleni egyezmény 31. cikkének 2. bekezdése erre vonatkozó értesítési kötelezettséget ír elő).

A 92. §-hoz

1. A Javaslat 92. §-a a 91. §-ban szabályozott jogintézmény párját szabályozza, azaz azt az esetet, amikor magyar bíróság hoz olyan vagyonelkobzásra vagy elkobzásra vonatkozó határozatot, ami részben vagy egészben csak külföldön hajtható végre. Ennek megfelelően a Javaslat - összhangban a 79. és a 90. §-ban található szabályozással - a végrehajtás átadását csak nemzetközi szerződés alapján, és azon állam tekintetében teszi lehetővé, amelynek területén a vagyonelkobzás alá tartozó vagyon, illetve az elkobzás alá eső dolog található. A vagyonelkobzás, vagy az elkobzás átadása így értelemszerűen csak akkor lehetséges, ha a határozat alapjául szolgáló büntetőeljárásban megállapítható volt, hogy az elkövető mely államban rendelkezik vagyonelkobzás vagy elkobzás alá vonható vagyonnal, illetve dologgal.

A Javaslat értelmében az adott határozatot meghozó bíróság készíti el - a vonatkozó nemzetközi szerződések alapján - a vagyonelkobzásra vagy elkobzásra vonatkozó határozatának külföldön történő végrehajtására vonatkozó kérelmet, amelyet továbbítás végett megküld az igazságügy-miniszternek. A végrehajtás átadása iránt az igazságügy-miniszter keresi meg a külföldi államot.

2. A Javaslat a pénzmosás elleni egyezmény 31. cikke 2. bekezdésének megfelelő értesítési kötelezettséget ír elő arra az esetre, ha a vagyonelkobzásra vagy az elkobzásra vonatkozó határozat végrehajthatósága megszűnt.

A 93. §-hoz

Az Európai Unió Tanácsa által 2002. június 13-án elfogadott, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló kerethatározat végrehajtása és rendelkezéseinek a magyar jogba való átültetése kapcsán a Javaslat új eljárási formát vezet be: az átadási eljárást. Az átadási eljárás a büntető ügyekben folytatott nemzetközi igazságügyi együttműködés keretein belül a célját és a jellegét tekintve a kiadatási eljáráshoz hasonló, azonban részletszabályai - éppen a gyors és az egyszerűbb eljárás érdekében - eltérnek a kiadatási eljárástól. A Javaslat részletesen rendelkezik az európai elfogatóparancs végrehajtásához kapcsolódó átadási eljárás szabályairól.

A Javaslat rendelkezéseinek végrehajtása szükségessé teszi, hogy a büntető ügyekben folytatott nemzetközi együttműködés ezen új eljárási formája megjelenítésre kerüljön a Be.-nek azokban a rendelkezéseiben, amelyeket a kiadatási eljárás érint. A Javaslat ezért kiegészíti a külföldön tartózkodó terhelt távollétében tartott eljárásra vonatkozó rendelkezéseket. Az új rendelkezéseknek megfelelően az ügyész nemcsak akkor indítványozhatja a vádiratban, és a bíróság nemcsak akkor rendelheti el a vádlott távollétében történő tárgyalást, ha a terhelt külföldön tartózkodik, és kiadatásának nincs helye, illetőleg kiadatását megtagadták, és a büntetőeljárás átadására sem került sor, hanem akkor is, ha az európai elfogatóparancs alapján történő átadásának nincs helye, vagy az európai elfogatóparancs alapján történő átadását megtagadták.

A 94. §-hoz

1. Az Alkotmánybíróság 41/2003. (VII. 2.) AB határozata megállapította, hogy a Be. 580. § (2) bekezdésének b) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette.

A Be. 580. § (2) bekezdése b) pontjának első fordulatát ("eredményes felderítés meghiúsítása érdekében a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megtévesztésére törekedett") az Alkotmánybíróság azért semmisítette meg, mivel az a védelemhez való jog aránytalan - közvetett - korlátozásához vezet a büntetőeljárásban. A határozat indokolása szerint az alkotmányellenes rendelkezés a védekezési szabadság alkotmányos tartományának részét képező magatartásokat (pl. a hallgatás jogának gyakorlását) is a kártalanítás megtagadásával sújtotta. A határozat alapján ebben az esetben önmagában a védekezés során megengedett, az anyagi büntetőjog által nem pönalizált megtévesztés célzata (annak sikerétől függetlenül) elegendő volt a kártalanítás kizártságához, a terhelti magatartás és az alaptalan kényszerintézkedés elrendelése között így okozati összefüggésnek nem kellett fennállnia.

A Be. megsemmisített rendelkezésének második fordulata ("neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék") szövegrész, mint kizáró feltétel, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint pedig azért üresíti ki a kártalanítás jogalapját, mert nemcsak a hatóság megtévesztésére irányuló (felróható) cselekményekre terjed ki, nem a terhelti magatartás és a kényszerintézkedések elrendelésének feltételei között teremt kapcsolatot, továbbá - az utóbbival összefüggésben - esetükben elég a bűncselekmény elkövetésének egyszerű gyanúja (míg a kényszerintézkedések elrendeléséhez megalapozott gyanú szükséges).

2. A jogállamiság megköveteli, hogy kiszámítható szabályozást nyerjen egy olyan jogviszony, amely mind a jogosultságok, mind a kötelezettségek körében közvetlenül érint alkotmányos alapjogokat.

A kártalanítás jogintézményében alapvető változást jelentő, a bírósághoz fordulás lehetőségét megteremtő 66/1991. (XII. 21.) AB határozat után a szabályozás több alkalommal, jórészt további alkotmánybírósági határozatok alapján módosult, hiányzik azonban a jogintézmény átfogó, a mai igényeknek és jogfejlődésnek megfelelő szabályozási koncepciója. Erre mutatott rá az Alkotmánybíróság jelen határozata is: "az Alkotmánybíróság nem tartja alkotmányellenesnek, ha a törvényalkotó a kártalanítás jogcímeihez igazodó megfelelően differenciált szabályozással kizárja az előzetes letartóztatásért, illetve ideiglenes kényszergyógykezelésért járó kártalanítását annak, aki tudatosan rosszhiszemű magatartásával került abba a helyzetbe, hogy a bíróság az eljárási kényszercselekményt elrendelte, illetve meghosszabbította."

A Javaslat ezért - a későbbi átfogó szabályozás igényére figyelemmel - jelenleg nem tesz kísérletet a kártalanítás jogintézményének teljes újraszabályozására, mindössze kiküszöböli az Alkotmánybíróság határozata folytán bekövetkezett, gyakorlatilag teljes szabályozatlanságot.

3. Az Alkotmánybíróság határozata nem érintette a Be. 580. §-a (2) bekezdésének a) pontjába foglalt azon kártalanításból kizáró okot, miszerint nincs helye kártalanításnak, ha a terhelt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a védelemhez való jog nem terjed ki az elrejtőzésre, illetve a szökésre; a védekezéshez való jognak korlátot szabnak a terhelt megjelenését, jelenlétét biztosító eljárási kényszercselekmények. Így a törvényalkotó nem sért alkotmányos alapjogot, amikor kizárja az előzetes letartóztatásért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért járó kártalanításból azt, aki az elrejtőzéssel, a szökéssel, illetve a szökés megkísérlésével az eljárási kényszercselekményekre okot adott (indokolás, III. B. 2. pont). A Javaslat ezért ezt a kizáró okot továbbra is változatlan formában fenntartja.

4. A terhelt magatartására visszavezethető kényszerintézkedés elrendelése esetén a kártalanításból kizártság feltételeit egyrészt differenciáltabban, másrészt jóval szűkebben kell megvonni, mint a megsemmisített rendelkezés azt szabályozta.

Az "eredményes felderítés meghiúsítása érdekében a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megtévesztésére törekedett" kitétel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a védelemhez való jog aránytalan - közvetett - korlátozásához vezet, mivel a rendelkezés a védekezési szabadság alkotmányos tartományának részét képező magatartásokat (pl. a hallgatás jogának gyakorlását) is a kártalanítás megtagadásával sújtotta. A határozat alapján ebben az esetben önmagában a védekezés során megengedett, és a büntetőjog által nem pönalizált megtévesztés célzata (annak sikerétől függetlenül) elegendő volt a kártalanítás kizártságához, a terhelti magatartás és a kényszerintézkedés elrendelése között így okozati összefüggésnek nem kellett fennállnia.

Az Alkotmánybíróság határozatából következik, hogy a terhelt védekezési szabadságának külső korlátait jelentő büntető anyagi jogi rendelkezések megsértése alkotmányosan alapot adhat a kártalanításból történő kizárásra.

A Javaslat ezért az alkotmányellenesnek ítélt 580. § (2) bekezdése b) pontjának első fordulata helyett a terhelt azon magatartását zárja ki a kártalanításból, hogy a tényállás megállapításának meghiúsítása érdekében bűncselekményt követett el. Az "eredményes felderítés" helyett a "tényállás megállapításának" meghiúsítása szövegrész használata arra utal, hogy a terhelt szempontjából az eredményes felderítés értelmezhetetlen fogalom, mivel az a bűnüldöző hatóságok feladata. Ehelyett a tényállás megállapítása meghiúsításának célzata az, amely alapot adhat a kártalanításból történő kizárásra. A tényállás megállapítása ebben az értelemben semleges kifejezés, magába foglalja azt az esetet is, amikor ténylegesen nem is történt bűncselekmény, vagy azt nem a terhelt követte el, vagyis a terhelt materiálisan ártatlan. Ebben az esetben sem engedhető meg, hogy az eljárás alá vont - bár materiálisan ártatlan - terhelt bűncselekményt kövessen el; a bűncselekmény elkövetése a ténylegesen ártatlan személy védekezési jogának is külső korlátját képezi.

5. A Be. 580. §-a (2) bekezdés b) pontjának második fordulata, mint kizáró feltétel, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint kiüresíti a kártalanítás jogalapját, mert nemcsak a hatóság megtévesztésére irányuló (felróható) cselekményekre terjed ki, nem a terhelti magatartás és a kényszerintézkedések elrendelésének feltételei között teremt kapcsolatot, továbbá - az utóbbival összefüggésben - esetükben elég a bűncselekmény elkövetésének egyszerű gyanúja (míg a kényszerintézkedések elrendeléséhez megalapozott gyanú szükséges).

Az Alkotmánybíróság határozata szerint a második fordulat alapján a kártalanításból kizárásra vezethet a terhelt minden olyan szándékos magatartása, amelynek ugyan nem célja a hatóság megtévesztése, mégis alkalmas arra, hogy utóbb alapja legyen a kártalanítás kérdésében döntő bíróság részéről a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó egyszerű valószínűségi következtetésnek.

A Javaslat a Be. 580. § (2) bekezdése b) pontjának második fordulata helyett új c) pontot iktat be, amely azt a terheltet zárja ki a kártalanításból, aki a hatóság megtévesztésére törekedett, és ezzel neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény megalapozott gyanúja reá terelődjék, és így vele szemben a személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedést elrendeljék vagy meghosszabbítsák.

A Javaslat ezzel kiküszöböli azokat a fogyatékosságokat, amelyeket az Alkotmánybíróság határozata a megsemmisített rendelkezésben kifogásolt: egyrészt a kártalanításból történő kizárás feltétele, hogy a terhelt magatartása a hatóság megtévesztésének célzatával történjék; és e magatartásnak kell okozati összefüggésben állnia a bűncselekmény megalapozott gyanújára vont következtetésnek, illetve a kényszerintézkedés elrendelésének vagy meghosszabbításának.

Megjegyzendő, hogy a kényszerintézkedés elrendelésének ténye implicite magában foglalja a terhelttel szemben fennálló megalapozott gyanút is; minthogy ez az előzetes letartóztatás, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének ún. általános feltétele. Ezért a Javaslat nem az Alkotmánybíróság határozatának szó szerinti megfelelési igényéből nevesíti a bűncselekmény megalapozott gyanújának kialakításában a terhelt felróható magatartását, hanem azért, mert a hatóság megtévesztésére törekvő magatartás és ezzel okozati összefüggésben a kényszerintézkedés elrendelésére történő ok-szolgáltatás még nem elegendő a kártalanításból történő kizárásra. A terheltnek a hatóság megtévesztésére törekvő magatartása alapfeltétel, és emellett, ezzel összefüggésben a terheltnek felróható kell, hogy legyen a megalapozott gyanú reá terelődése és a kényszerintézkedés elrendelése is.

6. A Javaslat új d) pontot iktat be a Be. 580. §-ának (2) bekezdésébe, amely szerint kizárt a kártalanítás akkor, ha a terhelttel szemben a már megindult büntetőeljárásban lakhelyelhagyási tilalmat vagy házi őrizetet rendeltek el, illetőleg óvadék letételét engedélyezték, és e kényszerintézkedések szabályait a terhelt megszegte. A Be. 139. §-a ebben az esetben - az eset súlyának mérlegelése alapján - lehetővé teszi rendbírság kiszabását, az őrizetbe vétel elrendelését, lakhelyelhagyási tilalom esetén házi őrizet vagy előzetes letartóztatás elrendelését, házi őrizet esetén pedig előzetes letartóztatás elrendelését. Az óvadék esetén a Be. 148. §-a (1) bekezdésnek a) pontja tartalmaz hasonló szabályokat.

A Javaslat szerint, ha a terhelttel szemben elrendelt enyhébb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést rendeltek el, ám ennek szabályait neki felróhatóan megszegte (erre utal a 139. §-ban, illetve a 148. § (1) bekezdésének a) pontjában az előzetes kimentési, illetve az utólagos igazolási kötelezettség), indokolt a terhelt kártalanításból történő kizárása. Ebben az esetben az előzetes letartóztatás elrendelésének feltételeit - többek között azt, hogy az enyhébb kényszerintézkedés szabályainak megszegése a terheltnek felróható volt-e - a bíróság abban az eljárásban vizsgálja meg, és dönti el, amelyben az enyhébb kényszerintézkedés helyett a súlyosabbról dönt. Ha a terhelt lehetőséget kapott arra, hogy az előzetes letartóztatás helyett enyhébb kényszerintézkedés hatálya alatt álljon a hatóságok rendelkezésére, ám ezen enyhébb kényszerintézkedések szabályait megszegvén, a bíróság elrendelte az előzetes letartóztatását, ez olyan felróható ok, amely megalapozza a kártalanításból történő kizárást.

7. A Javaslat - minthogy az Alkotmánybíróság határozata ezen a kártalanításból kizáró okkal érdemben nem foglalkozott - a hatályos szabályozással egyezően veszi át a Be. 580. § (2) bekezdésének jelenlegi c) pontját, ami abban az esetben zárja ki a kártalanítást, ha a terhelt felmentése esetén kényszergyógykezelését rendelték el.

A 95. §-hoz

Az Alkotmánybíróság a 4/2003 (II. 26.) AB határozatában megállapította, miszerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a Be. nem rendelkezik a pénzbüntetés, a pénzmellékbüntetés és a bűnügyi költség címén befizetett összeg visszatérítése esetén járó törvényes kamat megfizetésének kötelezettségéről. A módosítás eleget tesz az AB határozatban megállapított jogalkotási kötelezettségnek, biztosítja a tulajdonban okozott sérelem arányos, elfogadható mérvű kiküszöbölését azzal, hogy a befizetés és a visszatérítés közötti időszakra vonatkozó törvényes kamat visszatérítését is elrendeli.

A 96. §-hoz

1. Az Alkotmánybíróság 31/1997. (V. 16.) AB határozata megállapította, hogy "alkotmányellenes helyzet állott elő azáltal, hogy a jogalkotó nem megfelelő szinten és módon szabályozza az egyéni kegyelem elítélttel való közlésének módját". Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában kimondja, hogy "jogszabályban kell előírni, hogy melyik szervezet milyen eljárásban, milyen alakiság mellett közölje a kegyelmi elhatározást".

A Be. 598. §-ának (4) bekezdése már részletes rendelkezéseket tartalmaz a kegyelmi döntésről szóló értesítés kézbesítéséről. A Be.-t módosító 2002. évi I. törvény éppen a kézbesítés szabályainak további pontosítása érdekében az 598. § (4) bekezdésébe harmadik mondatként beiktatta, hogy "Ha az elítélt a szabadságvesztését tölti, a kegyelmi döntésről az értesítést részére a büntetés-végrehajtási intézet útján kell kézbesíteni." A Be.-nek az értesítés kézbesítésére vonatkozó részletes szabályai így megfelelnek az AB határozatban megfogalmazott követelményeknek.

2. A Javaslat csak azt a hiányosságot pótolja, hogy a Be. ugyan részletesen meghatározza a kegyelmi döntésről szóló értesítés eljárási szabályait, azonban nem rendelkezik az értesítés tartalmi és formai kellékeiről. A kegyelmi döntéssel, annak kézbesítésével kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok alapján, a Javaslat több fontos változás bevezetését is szükségesnek tartja.

A Javaslat szerint a jövőben nem a bíróság állít ki értesítést - az igazságügy-miniszter tájékoztatása alapján - a köztársasági elnöknek a kegyelmi ügyben hozott döntéséről, hanem a bíróság közvetlenül a kegyelmi döntésről szóló köztársasági elnöki határozatot kézbesíti a terheltnek. Tekintettel arra, hogy a kegyelmi döntés alapvető emberi jogokat érint, ezért fenntarthatatlan az a helyzet, hogy a terhelt csak áttételesen, egy értesítésen keresztül szerezzen tudomást a kegyelmi döntés tartalmáról. Garanciális szempontokra tekintettel a Javaslat szerint így mindenképpen a köztársasági elnök kegyelmi döntéséről szóló határozatát kell közvetlenül és eredeti példányában kézbesíteni a terheltnek.

3. Fontos új rendelkezése az a Javaslatnak, hogy ha az elítélt a szabadságvesztését tölti, részére a kegyelmi döntésről szóló határozatot az igazságügy-miniszter közvetlenül a büntetés-végrehajtási intézet útján kézbesíti, egyben értesíti az első fokon eljárt bíróságot. A Javaslat így a fogva tartott elítélt esetében - és csak ekkor - az igazságügy-miniszter számára közvetlen értesítési kötelezettséget ír elő a kegyelmi döntéssel kapcsolatban, mellőzve a kézbesítési eljárás kapcsán az első fokon eljárt bíróságot. Természetesen az igazságügy-miniszter a kegyelmi döntésről szóló értesítést ebben az esetben is megküldi az első fokon eljárt bíróságnak, azonban már nem a bíróság feladata a kézbesítés "továbbvitele".

Ez a megoldás - éppen a kézbesítési eljárás jelentős felgyorsítása, a kézbesítésben részt vevő intézmények számának csökkentésével - biztosítja annak a lehetőségét, hogy a kegyelemben részesült elítéltet a kegyelmi döntés meghozatalát követő lehető legrövidebb időn belül szabadítani lehessen, kivéve ha más ügyben kiszabott szabadságvesztés büntetését vagy más büntetőeljárásban elrendelt előzetes letartóztatását kell továbbra is foganatosítani. A Javaslat pontosan meghatározza annak az értesítésnek a tartalmi kellékeit, amelyet az igazságügy-miniszter küld meg a bíróságnak abban az esetben, ha a kegyelmi döntésről szóló határozatot közvetlenül kézbesíti a fogvatartott terheltnek.

A 97. §-hoz

Az európai elfogatóparancs, valamint a személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztk.tv.) egymáshoz való viszonya mindenképpen tisztázást igényel, és ennek érdekében a Javaslat módosítja az Sztk.tv.-t.

A Javaslat rendelkezéseiből az következik, hogy a más tagállam által kibocsátott európai elfogatóparancs nyomán a Fővárosi Bíróság megteszi a szükséges intézkedéseket, amelyek egyike lehet a személy, illetve tárgy Magyarországon történő (a továbbiakban: belföldi) körözésének elrendelése. A belföldi körözés elrendelése esetén a Fővárosi Bíróság a Be. - mint háttérjogszabály - vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával jár el, és küldi meg az elrendelésről, illetőleg a visszavonásról szóló határozatát az Sztk.tv. szerinti rendőrkapitánysághoz.

Figyelemmel arra, hogy az európai elfogatóparancsot a nemzetközi körözés egy speciális típusának lehet tekinteni, szükséges az Sztk.tv. módosítása. Az európai elfogatóparancsnak az egyéb nemzetközi körözésekhez viszonyított specialitása abban áll, hogy kibocsátására csak az államok (az Európai Unió tagállamai), valamint a bűncselekmények meghatározott körére vonatkozóan kerülhet sor. A Javaslat rendelkezései értelmében így az európai elfogatóparancs tekintetében - bár az egyben nemzetközi körözés is - a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központnak nincs hatásköre azoknak a feladatoknak a végrehajtására, amelyeket az Sztk.tv. és végrehajtási rendeletei számára a nemzetközi körözésekkel kapcsolatban meghatároznak. Mindezekre figyelemmel az európai elfogatóparancs alapján végzett körözést - mivel arra a Javaslat rendelkezései vonatkoznak - a Javaslat kiveszi az Sztk.tv. hatálya alól.

A 98. §-hoz

A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény részletekbe menően rendezi a közös bűnfelderítő-csoport felállításának, működésének szabályait. A törvény elfogadását követően azonban az Európai Unió keretén belül a közös nyomozócsoportra vonatkozóan további, új rendelkezéseket tartalmazó jogi normák kerültek megalkotásra. Az új uniós normák rendelkezései szükségessé teszik a közös bűnfelderítő-csoportra vonatkozó törvényi rendelkezések kiegészítését.

Az Európai Unió Tanácsának az Eurojust létrehozásáról a súlyos bűncselekmények elleni közös fellépés megerősítése érdekében című 2002. február 28-án elfogadott határozata, valamint az Európai Uniónak az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló Egyezményének 2002. november 28-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyve a két említett szervezet számára biztosítja azt a jogot, hogy a tagállamoknál közös nyomozócsoport létrehozását kezdeményezzék, illetve az EUROPOL tisztviselője maga is részt vehessen a közös nyomozócsoportban. A Javaslat az így felállított közös bűnfelderítő-csoportok működése jogi hátterének megteremtése érdekében előírja, hogy az Eurojust, illetve annak nemzeti képviselője, valamint az EUROPOL által kezdeményezett közös bűnfelderítő-csoportra, a tagok jogaira és kötelezettségeire törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvény szabályait kell alkalmazni az EUROPOL tisztviselőjének a közös bűnfelderítő-csoportban való részvételére is.

A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény jogharmonizációs záradékát a Javaslat az Európai Unió említett két új jogi normájára tekintettel egészíti ki.

A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény mellékletében szereplő bűncselekményi felsorolások módosítása a Btk.-ban a visszaélés kábítószerrel és a visszaélés kábítószer előállításához használt anyaggal bűncselekmények törvényi tényállásainak módosítása miatt szükséges.

V. FEJEZET

Záró rendelkezések

A 99. §-hoz

A Javaslat három különböző hatálybalépési időpontot határoz meg, igazodva a magyar szabályozás hátterét jelentő uniós jogi normák hazai alkalmazási és átültetési kötelezettségének eltérő jogi természetéhez és időpontjához.

1. Az Európai Unió Tanácsa által 2002. június 13-án elfogadott, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló kerethatározat alapján az európai elfogatóparancsot - teljesen új jogintézményként - szabályozó, a kerethatározattal összhangban megalkotott belső jogi normákat az Unió tagállamainak 2004. január 1-jétől kell alkalmazni. A Magyar Köztársaságban a csatlakozás időpontjától kell alkalmazni a kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően kialakított, az európai elfogatóparancsra vonatkozó belső szabályokat.

2. Az Egyezmény, valamint a 2001. október 16-án elfogadott Kiegészítő Jegyzőkönyv a kerethatározattól eltérő jellegű jogi norma, átültetésével és alkalmazásával kapcsolatban eltérő kötelezettségeket határoz meg a tagállamok számára. Az eltérő jogi jelleg, és a belső jogba történő átültetéssel és alkalmazással összefüggő eltérő jellegű kötelezettségek indokolttá teszik a kerethatározat rendelkezéseitől különböző, önálló hatályba lépési időpont meghatározását. Az egyezmény, mint jogforrás az Európai Unió jogi eszköze, és annyiban hasonlít a klasszikus nemzetközi szerződésekre, hogy azt a tagállamoknak alá kell írniuk, és hatályba lépéséhez a tagállamok ratifikációjára van szükség. Magyarországnak az Európai Unióba történt belépése után csatlakoznia kell az Egyezményhez, azonban jogharmonizációs kötelezettségként már a csatlakozás előtt meg kell teremtenie az Egyezmény alkalmazásához szükséges jogi hátteret. Az Egyezmény aláírása, megerősítése és az Egyezmény nemzetközi hatályba lépése után az Egyezményt külön törvényben ki kell hirdetni, és ezzel rendelkezései a magyar jog részévé válnak. A Javaslatnak az Egyezmény szabályaival összhangot megteremtő rendelkezései így csak az Egyezményt a Magyar Köztársaságban kihirdető törvény hatályba lépése napján lépnek hatályba.

3. Az elkobzás és vagyonelkobzás végrehajtásának átvételére és átadására vonatkozó, az Nbjt. rendelkezéseit módosító, valamint a Btk.-t, a Btké.-t, a Be.-t módosító rendelkezések - tekintettel arra, hogy azok nem elsődlegesen az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal összefüggő jogharmonizációs kötelezettségünkből fakadnak - hatályba lépésére egy közelebbi, határozott időpontot állapít meg a Javaslat.

4. Az Alkotmánybíróság a 41/2003. (VII. 2.) AB határozatával a Be. 581. § (2) bekezdésének b) pontját megsemmisítette. Minthogy a Be. 581. §-ának (3) bekezdése a megsemmisített rendelkezésre utal, ennek hatályon kívül helyezése is szükséges, az azt megállapító törvényhellyel (2002. évi I. törvény 281. § (2) bek.) együtt.

A 100. §-hoz

Az Európai Unió Tanácsa által 2002. június 13-án elfogadott, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló kerethatározat 6. cikkének (3) bekezdése értelmében minden tagállamnak értesítenie kell az Európai Tanács Főtitkárságát a belső joga szerint meghatározott, az európai elfogatóparancs kibocsátására, illetve annak végrehajtásra illetékes igazságügyi hatóságairól. Annak érdekében, hogy a magyar igazságügyi hatóságok - éppen a közvetlen kapcsolattartás megkönnyítése érdekében - megismerhessék az Európai Unió tagállamaiban az európai elfogatóparancs kibocsátására, illetve annak végrehajtásra jogosult igazságügyi hatóságokat, a Javaslat az igazságügy-miniszter feladatává teszi, hogy a tagállamok által megjelölt hatóságok listáját közzétegye a Magyar Közlönyben.

A 101. §-hoz

A kiadatással kapcsolatban az Nbjt. 83. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a külföldön tartózkodó személyek Magyarországra szállításának költségei bűnügyi költségnek minősülnek. Sem az Nbjt., sem más jogszabályok nem rendelkeznek azonban a Magyar Köztársaság területére szállítás költségeinek előlegezésével kapcsolatos részletes szabályokról.

Az európai elfogatóparancs alapján az Európai Unió tagállamában elfogott keresett személynek az átadási eljárás során a Magyar Köztársaság területére történő szállításával összefüggésben felmerült költségek előlegezésének szabályait, illetőleg az ezzel kapcsolatban még felmerülő egyéb, költségkihatással járó kérdéseket egyetlen jogszabály sem rendezi. A Javaslat a megfelelő szabályozás megteremtése érdekében ezért felhatalmazza az igazságügy-minisztert, hogy a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen, a legfőbb ügyésszel egyetértésben rendeletben szabályozza az európai elfogatóparancs végrehajtása során a külföldön tartózkodó személynek a Magyar Köztársaság területére szállítása költségeinek előlegezésére vonatkozó szabályokat.

A 102. §-hoz

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 40. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörét érinti, az indokolásban tájékoztatást kell adni arról is, hogy a javasolt szabályozás milyen mértékben tesz eleget az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés követelményének, illetőleg az összeegyeztethető-e az Európai Közösségek jogszabályaival.

A Javaslat e §-a az Európai Unió azon jogforrásait sorolja fel, amelyek rendelkezéseivel a Javaslat összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.