Ott, ahol a tájkép védelme érdekében a törvény szerint beépítésre szánt terület nem jelölhető ki, komposztüzem nem telepíthető és a távvezetékeket is a terepszint alatt kell elvezetni hogyan engedélyezhették bánya nyitását?

Ha a 20/2001 Korm. rendelet 3. sz. melléklete szerint - a tájképvédelemre kiterjedően - bevonandó szakhatóság az illetékes nemzeti park igazgatósága, hogyan kaphatott környezetvédelmi engedélyt tájképvédelmi övezetben egy külszíni bánya.

A 166/1999. Korm. rendelet 2. §-a szerint ha "az adott ügyben az igazgatóság természetvédelmi hatósági (szakhatósági) jogkörben is eljár, a tájvédelmi előírásokat ezen jogkörben kiadott határozatában, illetve állásfoglalásában érvényesíteni köteles", és a rendelet melléklete 8. b) és c) pontja alapján a bányatelek megállapításánál és a műszaki üzemi terv engedélyezésénél azt előírja, a nemzeti park igazgatósága azt miért nem tette meg?

A Balatontörvény 26 § (1) b) pontja a mezőgazdasági művelési ág váltást is csak szigorú feltételekkel engedélyezi, (csak az adottságoknak megfelelő termelési szerkezet, tájhasználat kialakítása, illetve tájkarakter erősítése) a más célú hasznosítást pedig csak közmű és közút építése érdekében, hogyan engedélyezhette a Földhivatal a terület mezőgazdasági művelésből való kivonását?

Ha ezt a bányát engedélyezték, ki fogja meggátolni, hogy a Balatontörvény tájképvédelmi, illetve tájkarakter megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségű területek alövezetén (T-1) belül található más homokkő előfordulások esetében ne nyithassanak további bányákat?