MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről

Budapest, 2003. március

Az Országgyűlés az egészségügyi ellátórendszer korszerűsítésének, az új típusú működési formák elterjedésének és a befektetések ösztönzésének céljából, a betegellátás szakmai követelményeit szem előtt tartva a következő törvényt alkotja:

(1) E törvény hatálya az egészségügyi szolgáltatókra, az egészségügyi közszolgáltatásokra és az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervekre terjed ki.

(2) Az orvosok, a gyógyszerészek, valamint más egészségügyi dolgozók jogállásáról külön törvény rendelkezik.

(1) E törvény alkalmazásában

a) egészségügyi szolgáltatás: az egészségügyről szóló 1997. CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. § e) pontjában meghatározott tevékenység,

b) egészségügyi közszolgáltatás: a részben vagy egészben az államháztartás terhére finanszírozott egészségügyi szolgáltatás;

c) egészségügyi szakterület: amelyre nézve külön jogszabály szerint egészségügyi szakképesítés szerezhető;

d) egészségügyi szakma: egészségügyi szakképesítéssel, továbbá jogszabályban meghatározott szakmai (személyi és tárgyi) minimumfeltételekkel ellátható olyan egészségügyi szolgáltatások összessége, mely szerepel az egészségügyi szakmai kódjegyzékben;

e) gyógyintézet: az Eütv. 3.§ g) pontjában meghatározott, rendelőintézeti járóbeteg szakellátást vagy fekvőbeteg szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény;

f) fenntartó:

fa) költségvetési szerv egészségügyi szolgáltató esetén az alapító okiratban felügyeleti szervként megjelölt állami szerv, helyi önkormányzat vagy önkormányzati társulás,

fb) egyházi jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyházi egészségügyi szolgáltató esetén az alapító okiratban fenntartóként megjelölt egyházi jogi személy,

fc) alapítványi, közalapítványi egészségügyi szolgáltató esetén az alapítvány, közalapítvány,

fd) más szervezet egészségügyi szolgáltató egységeként működő gyógyintézet esetén a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl e törvény alkalmazásában az Eütv. 3. §-ában foglalt fogalommeghatározásokat kell figyelembe venni.

(1) Egészségügyi szolgáltatás kizárólag az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedély birtokában, az abban meghatározottak szerint kezdhető meg, illetve folytatható.

(2) Egészségügyi szolgáltatásra bármely természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság kaphat működési engedélyt, ha megfelel a külön jogszabályban előírt szakmai (tárgyi és személyi) minimumfeltételeknek, szakképesítési előírásoknak és rendelkezik az egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggésben okozott kár megtérítésére felelősségbiztosítási szerződéssel (a továbbiakban: egészségügyi szolgáltató).

(3) A működési engedélyben fel kell tüntetni a szolgáltató által folytatható egészségügyi szakmát, szakmákat.

(4) Több telephelyen működő egészségügyi szolgáltató esetén a telephelyekre külön működési engedélyt kell kérni.

(1) Egészségügyi szolgáltatás - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - bármilyen tulajdoni és szervezeti formában megszervezhető.

(2) Gyógyintézet csak jogi személyiséggel rendelkező egészségügyi szolgáltató vagy annak szervezeti egysége lehet.

(3) Jogszabály előírhatja, hogy valamely egészségügyi szolgáltatás csak gyógyintézetben vagy fekvőbeteg gyógyintézetben nyújtható.

(4) A gyógyszertárak létesítését és működtetését külön törvény szabályozza.

(1) Az egyetemi klinika az orvostudományi (egészségtudományi) képzést folytató egyetem (a továbbiakban: egyetem) olyan szervezeti egysége, mely a progresszív ellátás (Eütv. 75.§) felső szintjén és a területi ellátási kötelezettség keretében nyújtott gyógyító-megelőző feladatain keresztül biztosítja az adott egészségügyi szakterület - elméleti és gyakorlati képzését is magába foglaló - graduális, illetve posztgraduális oktatását.

(2) Az egyetemi klinika a szakterületét illetően kapcsolatot tart más egészségügyi szolgáltatókkal, részt vesz az orvostudomány adott ágának elméleti és gyakorlati fejlesztésében, illetve e területen kutatómunkát végez.

(3) Egészségügyi szolgáltató a "klinika" elnevezés használatára csak az (1)-(2) bekezdésekben foglaltak teljesítése esetén jogosult.

(1) Az egyetemi egészségügyi képzés, szakképzés és továbbképzés gyakorlati szakmai ismereteit - az egyetemmel kötött szerződés alapján - olyan gyógyintézet is nyújthatja, amely nem minősül egyetemi klinikának. A háziorvosi, házi gyermekorvosi gyakorlat megszerzésére az egyetem háziorvosi, házi gyermekorvosi szolgálat működtetőjével is megállapodhat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti gyógyintézet vagy háziorvos a szerződésben foglaltak szerint használhatja az "oktató kórház" vagy "oktató rendelőintézet", illetőleg az "oktató háziorvos (házi gyermekorvos)" elnevezést.

(3) Amennyiben a képzési feladatokat csak a kórház egyes szervezeti egységei látják el, az (1)-(2) bekezdésben foglalt szabályok értelemszerű alkalmazásával ezen szervezeti egységek jogosultak az "oktató kórházi osztály" vagy az "oktató kórházi egység" elnevezés használatára.

(4) Egyéb egészségügyi képzést, szakképzést és továbbképzést nyújtó felsőoktatási vagy oktatási intézmény is megállapodhat - a külön jogszabályban meghatározott szakmai feltételeknek megfelelő - szakellátást végző egészségügyi szolgáltatóval a képzéséhez előírt gyakorlati ismeretek nyújtására. A megállapodás alapján az egészségügyi szolgáltató használhatja a "gyakorló kórház", "gyakorló rendelőintézet" elnevezéseket.

(1) Egyéni egészségügyi vállalkozási tevékenység folytatására az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában szereplő és a külön jogszabályokban meghatározott egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy jogosult.

(2) Az egyéni egészségügyi vállalkozó egyéni vállalkozói igazolvány, érvényes működési engedély és felelősségbiztosítási szerződés birtokában, a saját nevében és kockázatára nyújtja a működési engedélyében meghatározott egészségügyi szakmákhoz tartozó szolgáltatásokat.

(3) Az egyéni egészségügyi vállalkozó köteles személyesen közreműködni az egészségügyi szolgáltató tevékenység folytatásában.

(4) Az egyéni egészségügyi vállalkozó a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint alkalmazottat foglalkoztathat. Az általa foglalkoztatott, egészségügyi szolgáltató tevékenységet végző személynek rendelkeznie kell a külön jogszabályban meghatározott alkalmassági vizsgálattal. Az egyéni egészségügyi vállalkozó által alkalmazott szakirányú szakképesítéssel nem rendelkező személy egészségügyi szolgáltató tevékenységet csak akkor végezhet, ha szakmai tevékenységének közvetlen irányítását az egyéni egészségügyi vállalkozó, vagy az általa alkalmazott megfelelő szakképesítéssel rendelkező személy látja el.

(5) Az egyéni egészségügyi vállalkozás folytatásához szükséges szakképesítés meglétét a működési engedélyezés során az egészségügyi hatóság vizsgálja.

(1) Egészségügyi közszolgáltatás nyújtására bármely egészségügyi szolgáltató jogosult, ha a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően

a) egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel rendelkezik, és

b) az Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazgatási szerveivel (a továbbiakban együtt: megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár /MEP/) finanszírozási szerződést köt, vagy

c) az egészségügyi szolgáltatásra költségvetési támogatásban részesül.

(2) Az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltató szociális szolgáltatásokon kívül csak a működési engedélyében meghatározott egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggő tevékenységet végezhet.

(3) Egészségügyi közszolgáltatás nyújtásában közreműködik az az egészségügyi szolgáltató is, aki tevékenységét az e törvény szerinti közreműködői szerződés alapján valamely egészségügyi közszolgáltatás nyújtására jogosult egészségügyi szolgáltató számára és költségére végzi.

(1) Az egészségügyi közszolgáltatások szervezése magában foglalja különösen

a) a progresszív ellátás adott szintjének megfelelő egészségügyi ellátás szervezését,

b) az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó központi vagy önkormányzati költségvetési szervek fenntartását, illetőleg az állami, önkormányzati tulajdoni részesedéssel működő gazdasági társaságokban a tulajdonosi jogok gyakorlását; valamint

c) a közszolgáltatás finanszírozását.

(2) Az egészségügyi közszolgáltatás szervezéséről az állam

a) a helyi önkormányzatok,

b) az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium,

c) az egészségügyi szolgáltatót fenntartó minisztériumok (a továbbiakban együtt: ágazati minisztérium), illetve

d) az orvostudományi (egészségtudományi) képzést folytató felsőoktatási intézmények

(a továbbiakban az a)-d) pont alattiak együtt: egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv), valamint

e) az egészségbiztosítási rendszer működtetése

útján gondoskodik.

(3) Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervek az a)-d) pontokban foglalt feladataik tekintetében külön törvényben meghatározott mértékben és szakmai összetételben kötelesek gondoskodni az egészségügyi közszolgáltatásokról (a továbbiakban: ellátási kötelezettség):

a) a helyi önkormányzatok szervezik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) alapján a területükön élő lakosság egészségügyi alap- és szakellátását;

b) az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium feladatköre azokra az egészségügyi közszolgáltatásokra terjed ki, amelyek a progresszív ellátás felső szintjein elhelyezkedő országos és/vagy regionális feladatot látnak el, illetőleg az országos népegészségügyi programok kiemelt céljait szolgálják vagy speciális ellátási igényt elégítenek ki;

c) az ágazati minisztériumok feladatköre elsősorban az adott ágazat munkavállalóinak, szolgálati jogviszonyban lévő dolgozóinak, illetve igényjogosultjainak az ágazat jellegéből adódó egészségügyi ellátására terjed ki;

d) az orvostudományi (egészségtudományi) képzést folytató felsőoktatási intézmények feladatkörére a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényben (a továbbiakban: Ftv.), valamint az 5. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

(4) Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervek ellátási kötelezettségének mértéke és szakmai összetétele csak külön törvényben meghatározott feltételekkel és módon változtatható meg.

(5) Az egyházak a 13.§ (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint vesznek részt az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásában.

(1) Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv az ellátási kötelezettségébe tartozó egészségügyi ellátások összehangolt és tervszerű fejlesztése érdekében öt évre szóló egészségügyi szakmai programot (a továbbiakban: szakmai program) készít. Nem kötelező a szakmai program elkészítése, ha az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv csak egészségügyi alapellátásról gondoskodik.

(2) A szakmai program tartalmazza:

a) az ellátandó lakosság számának, korösszetételének várható változását, az egészségi állapotot befolyásoló fontosabb területi, települési környezeti tényezőket, a lakosság egészségi állapotának legfontosabb jellemzőit,

b) az egészségügyi szolgáltatások iránti igények várható alakulását, figyelembe véve a gyógyító-megelőző feladatok összetételének tervezhető változásait - beleértve a népegészségügyi feladatokból adódó területi igényeket is -, illetve ennek alapján a szolgáltatási struktúra átalakítására vonatkozó terveket,

c) az ellátási kötelezettség teljesítésében részt vevő egészségügyi szolgáltatók legfontosabb szakmai jellemzőit, szervezeti formáit és tulajdonosi struktúráját,

d) a c) pontban megjelölt egészségügyi szolgáltatókra vonatkozó jelentősebb felújítások és fejlesztések terveit,

e) a tervezett feladatok pénzügyi forrásigényét.

(3) A szakmai program elkészítése során figyelembe kell venni az ellátási kötelezettség teljesítésében részt vevő egészségügyi szolgáltatók szakmai terveit, továbbá ki kell kérni

a) a községi, városi, fővárosi kerületi önkormányzat szakmai programjához a területileg illetékes egészségügyi hatóságnak, szakmai kamaráknak, megyei egészségbiztosítási pénztárnak és regionális fejlesztési tanácsnak a véleményét,

b) a fővárosi, a megyei, a megyei jogú városi önkormányzatok és a 9.§ (2) bekezdésének c)-d) pontjaiban meghatározott egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervek szakmai programjához a területileg illetékes regionális fejlesztési tanács és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium véleményét.

(1) Helyi önkormányzatok esetén a szakmai programot össze kell hangolni az önkormányzat szociális szolgáltatástervezési koncepciójával.

(2) A községi, városi, fővárosi kerületi önkormányzat szakmai programját a megyei, fővárosi önkormányzat előzetes véleményének figyelembe vételével alakítja ki úgy, hogy az összhangban álljon a megyei, fővárosi önkormányzat által készített szakmai programmal. A megyei, fővárosi önkormányzat és a megyei jogú városi önkormányzat a szakmai programot a saját területére készíti el, melyet a megyei jogú városi és a megyei közgyűlés által az Ötv. alapján létrehozott egyeztető bizottság is megtárgyal.

(3) Amennyiben a községi, városi, fővárosi kerületi, illetőleg a megyei jogú városi önkormányzat által készített szakmai program nincs összhangban a megyei, fővárosi szakmai programmal, egyeztetést kell tartani a tervek közös irányának meghatározásáról.

(4) Az orvostudományi (egészségtudományi) képzést folytató egyetemek a 10.§ (1)-(2) bekezdésben meghatározott szakmai programot az egyetem fejlesztési tervéhez kapcsolódva készítik el.

(5) A fővárosi, a megyei, a megyei jogú városi önkormányzatok, továbbá a 9.§ (2) bekezdés c)-d) pontjaiban meghatározott egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervek az elfogadott szakmai programjukat megküldik az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnak.

(6) A 9. § (2) bekezdés b)-d) pontjaiban meghatározott egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervek, továbbá a fővárosi, a megyei és - a regionális egészségügyi ellátásban közreműködő - megyei jogú városi önkormányzatok az országos és a regionális egészségügyi szolgáltatások tervezésének összehangolására kétévente egyeztetik szakmai programjaikat.

(7) A közszolgáltatásért felelős szerv évente értékeli a szakmai program teljesítését, és az értékelés alapján - ha szükséges - a soron következő öt évre módosítja, illetőleg kiegészíti a szakmai programot. A szakmai program értékelésére és módosítására az (1)-(6) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(1) Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv - az egyetemet kivéve - ellátási kötelezettségének teljesítésére az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) - helyi önkormányzatok esetében továbbá az Ötv. - szerint költségvetési szervet hozhat létre és tarthat fenn, valamint állami, önkormányzati meghatározó befolyással működő gazdasági társaságot vagy közhasznú társaságot alapíthat (a továbbiakban: állami vagy önkormányzati egészségügyi szolgáltatók).

(2) Állami, önkormányzati egészségügyi szolgáltatónak minősül továbbá az Országgyűlés vagy a Kormány, illetőleg a helyi önkormányzat által, egészségügyi közszolgáltatások nyújtására létrehozott közalapítvány is.

(1) Amennyiben az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv ellátási kötelezettségét nem a 12. § szerinti állami vagy önkormányzati egészségügyi szolgáltató útján látja el, az ellátási kötelezettségébe tartozó közszolgáltatások nyújtására, az ellátás megfelelő színvonalú teljesítése, illetve az ellátás biztonsága érdekében

a) más egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervvel vagy egyházi fenntartóval megállapodik az ellátási kötelezettség teljesítéséről, vagy

b) nem állami és nem önkormányzati egészségügyi szolgáltatóval egészségügyi ellátási szerződést köt.

(2) Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium az országos, regionális és speciális egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról

a) az egyetemek esetében az Oktatási Minisztériummal és az egyetemmel közösen,

b) a 9. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott ágazati minisztériumokkal, a helyi önkormányzatokkal vagy az egyházi fenntartókkal az egészségügyi szakellátási kötelezettséget szabályozó törvény keretei között

írásban megállapodást köt.

(3) A helyi önkormányzatok egymás közötti megállapodásaira az önkormányzati társulásokra vonatkozó külön törvényben meghatározott szabályokat kell alkalmazni. Az önkormányzati intézményi társulásban fenntartott egészségügyi szolgáltató e törvény alkalmazásában ugyancsak önkormányzati egészségügyi szolgáltatónak minősül.

(4) A (2)-(3) bekezdésben foglalt megállapodásokban meghatározott egészségügyi szolgáltatásokat az egyetem a szervezeti egységeiben (egyetemi klinika, egyetemi intézet, egészségtudományi centrum stb.), az ágazati minisztérium és a helyi önkormányzat, önkormányzati társulás az állami vagy önkormányzati egészségügyi szolgáltatójánál, az egyházi fenntartó pedig az egyházi egészségügyi szolgáltatójánál biztosítja.

(1) Az egészségügyi szolgáltató az egészségügyi ellátási szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a közszolgáltatásért felelős szerv ellátási kötelezettségébe tartozó közszolgáltatások közül a szerződésben meghatározott szolgáltatásokat folyamatosan, a jogszabályokban és az egészségügyi szakmai szabályokban előírt szakmai színvonalon, területi ellátási kötelezettséggel nyújtja.

(2) Az egészségügyi ellátási szerződés kötelezően tartalmazza

a) közszolgáltatásért felelős szerv ellátási kötelezettségébe tartozó feladatok közül az egészségügyi szolgáltató által ellátandó szolgáltatások tételes meghatározását,

b) az a) pontban meghatározott szolgáltatásoknak megfelelően az egészségügyi szolgáltató területi ellátási kötelezettségét,

c) a szolgáltatások ellátásának színvonalát mérő mutatókat,

d) a munkavállalók foglalkoztatásával, továbbfoglalkoztatásával kapcsolatos kérdéseket,

e) az egészségügyi szolgáltatások teljesítéshez szükséges egészségügyi adatok átadására vonatkozó rendelkezéseket,

f) a szerződés felmondásának szabályait, beleértve a felmondási időt és annak garanciáját, hogy a folyamatos ellátás biztosítása nem szenved sérelmet.

(3) Rendelőintézeti járóbeteg szakrendelés és fekvőbeteg ellátás körében egészségügyi ellátási szerződés csak a gyógyintézet - működési engedélyben meghatározott - szolgáltatásainak összességére köthető.

(4) A 13.§ (2)-(3) bekezdésében meghatározott megállapodás alapján átvállalt egészségügyi közszolgáltatás nyújtására egészségügyi ellátási szerződés csak az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, illetőleg az önkormányzati társulásban résztvevő helyi önkormányzatok előzetes hozzájárulásával köthető.

(1) Az egészségügyi ellátási szerződés megkötésére vonatkozó szándékot nyilvános pályázat útján kell meghirdetni. Az újabb szerződés megkötésére vonatkozó pályázatot legkésőbb a szerződés lejárta előtt hat hónappal kell meghirdetni.

(2) A pályázat elbírálása során ki kell kérni

a) a kötelezően ellátandó terület szerint illetékes megyei (fővárosi) egészségügyi hatóságnak,

b) a területileg illetékes megyei (fővárosi) szakmai kamaráknak,

c) a területileg illetékes MEP-nek,

d) a fekvőbeteg gyógyintézet esetében a kórházi felügyelő tanácsnak,

e) a gyógyintézet szakmai vezetőtestületének, valamint

f) az egészségügyi dolgozók országos szakmai szervezetei helyi képviseleteinek, valamint - a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően - érdekképviseleti szerveinek

a véleményét.

(3) A pályázat elbírálása során figyelembe kell venni

a) a pályázó szakmai felkészültségét, illetve - már működő pályázó esetén - tapasztalatait,

b) az ellátás biztonságát szavatoló tényezőket, így pl. a megbízható működést alátámasztó gazdasági mutatókat, a működtetett orvostechnikai eszközök számára biztosított technikai hátteret, ide értve a szervízszolgáltatásokat is, illetve más egészségügyi szolgáltatókkal kialakított szerződéses kapcsolatok keretében biztosított egészségügyi szolgáltatásokat,

c) az ellátás színvonalának emelését szolgáló fejlesztéseket és a pályázatban ezekre megjelölt forrásokat,

d) a munkavállalók foglalkoztatására, továbbfoglalkoztatására vállalt kötelezettségeket, illetőleg

e) már működő pályázó esetén a pályázó korábbi tevékenységére vonatkozó, a pályázati kiírásban meghatározott szakmai, gazdasági mutatókat.

(4) Az egészségügyi alapellátás körében egészségügyi ellátási szerződés megkötésére az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvényben foglaltakra figyelemmel, az új vagy a tartósan betöltetlen háziorvosi körzetre kell nyilvános pályázatot hirdetni.

(5) Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv a pályázati kiírásnak leginkább megfelelő pályázóval köti meg az egészségügyi ellátási szerződést.

(6) A pályáztatás tisztaságát, illetőleg pályázók egymás közötti versenykorlátozó magatartását kifogásoló érdekeltek a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben foglaltak szerint pert indíthatnak, illetőleg versenyfelügyeleti eljárást kezdeményezhetnek a jogsértés megállapítására. Ha a bíróság, illetőleg a versenytanács a jogsértést jogerősen megállapította, a létrejött egészségügyi ellátási szerződés semmis, és új nyilvános pályázatot kell kiírni.

(1) Az egészségügyi ellátási szerződés - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - legalább három, de legfeljebb tizenöt évre köthető meg.

(2) Az alapellátás körébe tartozó egészségügyi ellátási szerződés határozatlan időre is megköthető.

(3) Az egészségügyi ellátási szerződésben vállalt jogokat és kötelezettségeket az egészségügyi szolgáltató nem ruházhatja tovább.

(1) Az egészségügyi ellátási szerződés nem köthető meg azzal az egészségügyi szolgáltatóval,

a) amely csőd-, felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt áll,

b) amelynek az adó- vagy vámhatóságnál nyilvántartott, végrehajtható adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása van,

c) akit, vagy amelynek vezetőjét, képviseletre feljogosított tagját vagy tisztségviselőjét jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, vagy az egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó foglalkozásától eltiltották, mindaddig, amíg az elítélt nem mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól,

d) amelynek a tevékenységét a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény szerint a bíróság jogerős ítéletében korlátozta, a korlátozás időtartama alatt, vagy a pályázat kiírását megelőző három éven belül ugyanezen törvény alapján pénzbírság megfizetésére kötelezte,

e) amelynek a pályázat kiírását megelőző három éven belül egészségügyi közszolgáltatásra vonatkozó egészségügyi ellátási szerződését szerződésszegés miatt azonnali hatállyal felmondták.

(2) Az (1) bekezdés a) és c)-e) pontjában felsorolt körülményekről a pályázatban nyilatkozni kell, a b) pontban foglaltakról pedig az adó- és a vámhatóság igazolását kell a pályázathoz csatolni.

(1) Az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó szolgáltatók e tevékenységüket az egészségügyi törvény és az általuk nyújtott egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok, szakmai szabályok, valamint a közszolgáltatás finanszírozására vonatkozó jogszabályok alapján végzik.

(2) Gyógyintézet vezetője, helyettes vezetője az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletében meghatározott képesítéssel rendelkező személy lehet. Az állami és önkormányzati egészségügyi szolgáltatóknál a vezetői (vezetőhelyettesi) munkakör betöltésére pályázatot kell kiírni.

(3) A gyógyintézet vezetőjét szakmai vezető testület segíti munkájában. A szakmai vezető testület a belső szabályzatokban meghatározott véleményező, javaslattevő feladatokat lát el. A szakmai vezető testület véleményét ki kell kérni a gyógyintézet szervezetére és működésére vonatkozó szabályzatok megalkotásához, az egészségügyi közszolgáltatást érintő pénzügyi tervek és beszámolók, valamint a szakmai terv elfogadásához.

(1) A gyógyintézet az általa nyújtott szolgáltatások tervszerű és minőségi fejlesztésére szakmai tervet készít. A szakmai tervet az adott közszolgáltatásért felelős szerv által, a 10. § szerint készített szakmai program alapján, azzal összhangban, öt éves időtartamra kell kidolgozni.

(2) A szakmai terv tartalmazza:

a) a gyógyító-megelőző feladatok összetételének változtatásával,

b) a feladatok változásával összefüggő belső szervezeti változásokkal,

c) a jelentősebb felújításokkal és fejlesztésekkel,

d) a humán erőforrások fejlesztésével, valamint

e) a minőségbiztosítással és minőségfejlesztéssel

összefüggő koncepciókat és mindezek pénzügyi tervét.

(3) A szakmai tervet jóváhagyás céljából be kell nyújtani az (1) bekezdés szerinti egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervhez.

(1) Az egészségügyi szolgáltató az egészségbiztosítási finanszírozásból (költségvetési támogatásból) származó bevételét csak az egészségbiztosítási finanszírozásra (a költségvetési támogatásra) vonatkozó jogszabályokban, valamint a finanszírozási (támogatási) szerződésben meghatározott feladatokra használhatja fel.

(2) A nem költségvetési szervként működő egészségügyi szolgáltató a bevételeit és a ráfordításait - kormányrendeletben meghatározott tartalommal és módon -részletezni köteles a számviteli szabályok szerinti beszámolója kiegészítő mellékletében.

A közszolgáltatás körében egészségügyi szakellátást nyújtó költségvetési szerv vagy egyházi jogi személy számviteli szabályok szerinti éves beszámolóját könyvvizsgálóval kell ellenőriztetni, ha a költségvetési szervnek vagy egyházi jogi személynek a közszolgáltatás finanszírozásából származó éves bevétele meghaladja az 1 milliárd forintot. A könyvvizsgálót a fenntartó bízza meg és fizeti. Az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó egyéb szerveknél a könyvvizsgálatra a számviteli jogszabályok előírásai az irányadók.

(1) Az egészségügyi ellátási szerződés alapján fekvőbeteg gyógyintézeti ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató köteles vagyoni biztosítékot adni. A vagyoni biztosíték módjáról és mértékéről az egészségügyi ellátási szerződésben kell megállapodni.

(2) Az egészségügyi szolgáltató a vagyoni biztosíték meglétét igazoló külön szerződést az egészségügyi ellátási szerződés aláírását követő 30 napon belül adja át a közszolgáltatásért felelős szervnek. Ha az egészségügyi szolgáltató e kötelezettségét nem teljesíti, az egészségügyi ellátási szerződés megszűnik.

(3) Vagyoni biztosíték lehet:

a) bankgarancia,

b) az egészségügyi szolgáltató által hitelintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénzbeni letét).

Az egyes biztosítékformák külön-külön, vagy együttesen is alkalmazhatók.

(4) A vagyoni biztosíték mértéke nem lehet kevesebb, mint az egészségügyi szolgáltatónak a tárgyévet megelőző évben az egészségbiztosítási finanszírozásból (költségvetési támogatásból) származó bevétele tizenketted része.

(5) A korábban egészségügyi közszolgáltatást nem nyújtó, új egészségügyi szolgáltató esetén a vagyoni biztosíték legkisebb mértéke az azonos szakellátást nyújtó, hasonló területi ellátási kötelezettséggel rendelkező egészségügyi szolgáltatók egészségbiztosítási finanszírozásából (költségvetési támogatásából) számított havi átlagos bevétele. A havi átlagos bevételre vonatkozó adatot a közszolgáltatásért felelős szerv megkeresésére az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közli. A vagyoni biztosíték mértékét - ha nem éri el a (4) bekezdésben meghatározott mértéket - az egészségügyi közszolgáltatás megkezdését követő hatodik hónap végén a felek az egészségügyi ellátási szerződés módosításával az egészségbiztosítási finanszírozásból (költségvetési támogatásból) származó tényleges bevételnek megfelelően módosítják.

(6) A vagyoni biztosíték meglétét az egészségügyi szolgáltató az egészségügyi közszolgáltatásról készített éves beszámolója alkalmával igazolja.

(1) A vagyoni biztosíték a 25.§-ban meghatározott adósságállomány rendezésére vagy az egészségügyi ellátási szerződés felmondása esetén használható fel, ha az egészségügyi közszolgáltatás folyamatos fenntartása más módon nem biztosítható.

(2) Az egészségügyi szolgáltató a vagyoni biztosítékot legkorábban az egészségügyi ellátási szerződés megszűnését követő hat hónap elteltével szüntetheti meg, ha a szerződésből eredő kötelezettségeit teljesítette.

(3) A vagyoni biztosítékként szolgáló szerződés részletes szabályait az egészségügyi ellátási szerződés pályáztatására és megkötésére vonatkozó külön jogszabály tartalmazza.

(1) Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv a tulajdonában vagy fenntartásában lévő egészségügyi szolgáltatónál tulajdonosi vagy fenntartói jogkörében rendszeresen ellenőrzi az egészségügyi szolgáltató szakmai működését és gazdálkodását.

(2) Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv az egészségügyi ellátási szerződés alapján működő egészségügyi szolgáltatónál is ellenőrzi a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését. Az ellenőrzés keretében az egészségügyi szolgáltató a közszolgáltatásért felelős szerv számára

a) rendelkezésre bocsátja az ellenőrzéshez szükséges adatokat, információkat, biztosítja az iratokba való betekintést;

b) évente írásban beszámol a közszolgáltatásért felelős szervnek az egészségügyi közszolgáltatás teljesítéséről, és megküldi az egészségügyi szolgáltató gazdálkodásáról a számviteli szabályok szerint készített beszámolót;

c) haladéktalanul írásban jelenti, ha az egészségügyi szolgáltatónak a 25. §-ban meghatározott adóssága keletkezik.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt ellenőrzés során az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv - külön törvényi felhatalmazás hiányában - nem tekintheti meg az egyes betegekre vonatkozó egészségügyi dokumentációt, továbbá az egyéb, személyes adatot vagy orvosi titkot tartalmazó iratokat (adathordozókat).

(4) Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv a szolgáltató ellenőrzése során a szolgáltatás szakmai színvonalát érintő hiányosságokról tájékoztatja az egészségügyi hatóságot, továbbá a területileg illetékes orvosi kamarát.

(5) Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv

a) az egészségügyi hatóságnál szakfelügyeleti ellenőrzést kezdeményezhet,

b) a Magyar Orvosi Kamarától szakmai, etikai állásfoglalást kérhet, továbbá etikai eljárást kezdeményezhet.

(6) Amennyiben az egészségügyi hatóság az egészségügyi szolgáltatók szakfelügyelete során, vagy a MEP-ek az egészségügyi szolgáltatóval kötött finanszírozási szerződés teljesítésének ellenőrzésekor

a) az egészségügyi szolgáltatás tárgyi vagy személyi feltételeinek romlását

b) a szolgáltatás szakmai színvonalának a csökkenését vagy ennek veszélyét, illetőleg

c) a területi ellátási kötelezettség megsértését

észlelik, az ellenőrzésről készített jegyzőkönyv megküldésével haladéktalanul jelzik ezt az adott egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervnek.

(7) A beteg az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó panaszával közvetlenül fordulhat az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervhez, akkor is, ha a közszolgáltatást egészségügyi ellátási szerződés alapján nyújtják.

(1) Amennyiben az egészségügyi ellátási szerződés alapján közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatónak 60 napon túli lejárt köztartozása vagy kifizetetlen szállítói számlája vagy egyéb adóssága van (a továbbiakban együtt: adósságállomány) és ennek összege az éves bevételének

a) 3 %-át eléri, a közszolgáltatásért felelős szerv az egészségügyi szolgáltató működését ellenőrzi, a vezetést beszámoltatja, továbbá intézkedési tervet készíttet a biztonságos gazdálkodás helyreállítására, egyidejűleg felülvizsgálja a szerződés indokoltságát,

b) 6 %-át eléri, vagy a biztonságos gazdálkodás helyreállítását célzó intézkedések ellenére az adósságállomány három hónapon belül nem csökken 3 % alá, a közszolgáltatásért felelős szerv az egészségügyi ellátási szerződést - a közszolgáltatás más módon történő megszervezése mellett - a 26.§ (2) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint felmondhatja.

(2) Fekvőbeteg ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató esetén a 22.§-ban meghatározott vagyoni biztosítékot - amennyiben nem kerül sor az egészségügyi ellátási szerződés felmondására - az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv rendelkezése szerint az egészségügyi szolgáltató az adósságállomány rendezésére felhasználhatja.

(3) Az egészségügyi szolgáltató köteles a felhasznált vagyoni biztosítékot hat hónapon belül pótolni, és a pótlás megtörténtét az erre vonatkozó okiratok bemutatásával a közszolgáltatásért felelős szervnek igazolni.

(1) A felek az egészségügyi ellátási szerződést a 16.§ (1) bekezdésében vagy a szerződésben meghatározott határidő lejárta előtt a másik félhez írásban intézett felmondással megszüntethetik. A felmondási határidő - a (2)-(3) bekezdésben foglaltakat kivéve - 6 hónapnál nem lehet rövidebb.

(2) A közszolgáltatásért felelős szerv az egészségügyi ellátási szerződést az (1) bekezdésben meghatározott felmondási időnél rövidebb határidővel is felmondhatja, ha

a) saját ellenőrzése, az egészségügyi hatóság, az egészségügyi szolgáltatónál működő szakmai vezető testület, a kórházi felügyelő tanács, a betegjogi képviselő vagy a betegek érdekképviseleti szerveinek jelzése alapján megállapítható, hogy az egészségügyi szolgáltatás szakmai színvonala jelentősen csökkent, és e szakmai színvonal csökkenést az egészségügyi hatóságnak a közszolgáltatásért felelős szerv külön felkérésére lefolytatott célellenőrzése is igazolja,

b) az egészségügyi szolgáltató a területi ellátási kötelezettségét folyamatosan, súlyosan megszegi,

c) az egészségügyi szolgáltató lejárt adósságának mértéke eléri a 25. § b) pontjában foglalt értéket vagy a biztonságos szolgáltatás helyreállítására tett intézkedések nem vezettek eredményre,

d) a MEP-nek (a költségvetési támogatást nyújtó szervnek) a jelzése alapján az egészségügyi szolgáltató súlyosan megszegte a közszolgáltatás finanszírozására vonatkozó szerződést, és emiatt fennáll a finanszírozási szerződés azonnali hatályú felmondásának veszélye.

(3) Az (2) bekezdésben foglaltak alapján az egészségügyi ellátási szerződés olyan határidővel mondható fel, amely alatt biztosítható az egészségügyi közszolgáltatás folyamatossága.

(4) A felmondási idő alatt az egészségügyi szolgáltató köteles a szerződésben vállalt közszolgáltatást folyamatosan teljesíteni. A közszolgáltatásért felelős szerv a közszolgáltatás teljesítését az egészségügyi szolgáltatóhoz rendelt ellenőre útján ellenőrizheti.

(5) A közszolgáltatásért felelős szerv az egészségügyi ellátási szerződést azonnali hatállyal felmondja, ha

a) az egészségügyi szolgáltató működési engedélyét, illetőleg az egyéni egészségügyi vállalkozó vállalkozói igazolványát visszavonták,

b) az egészségügyi szolgáltató végelszámolási vagy felszámolási eljárás alatt áll,

c) az egészségügyi szolgáltató súlyosan megszegte a közszolgáltatás finanszírozására vonatkozó szerződést, és emiatt a finanszírozási szerződést felmondták,

d) jogi személy egészségügyi szolgáltatóval szemben a 17.§ d) pontjában meghatározott intézkedést szabták ki,

e) az egészségügyi szolgáltató 25.§ (3) bekezdésében előírtak szerint nem pótolta a vagyoni biztosítékot.

(6) A felmondási idő alatt, illetőleg az egészségügyi ellátási szerződés azonnali hatályú felmondása esetén a közszolgáltatásért felelős szerv az ellátás folyamatosságát a 22.§-ban meghatározott vagyoni biztosíték igénybe vételével is biztosíthatja.

(7) A (2) és az (5) bekezdésben meghatározott felmondás esetén a 15.§ (1) bekezdésében előírt pályáztatási határidő hat hónapnál rövidebb is lehet.

(1) Közreműködői szerződésnek minősül minden olyan szerződés, amelyet az egészségügyi szolgáltató a működési engedélyében meghatározott és az egészségbiztosítás szervei által a finanszírozási szerződésben lekötött vagy költségvetési támogatásból fedezett egészségügyi közszolgáltatásán belül, meghatározott egészségügyi szakma vagy egészségügyi szakmán belüli egyes szolgáltatások ellátására más egészségügyi szolgáltatóval köt.

(2) A közreműködő a saját tulajdonában vagy használatában lévő eszközökkel, személyesen vagy az általa foglalkoztatott egészségügyi dolgozókkal, de a közreműködést igénybe vevő egészségügyi szolgáltató betegeinek nyújtja a közreműködői szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásokat.

(3) Az egészségügyi alapellátás keretében a külön törvény szerinti működtetési jog jogosultja az önálló orvosi tevékenység körébe tartozó feladatokra közreműködői szerződést nem köthet.

(4) Az egészségügyi szakellátásban az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltató külön jogszabályban meghatározott egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítéssel folytatható egészségügyi szakmákra, továbbá intézeti gyógyszerellátásra közreműködői szerződést csak az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv előzetes hozzájárulásával köthet.

(5) Törvény vagy kormányrendelet korlátozhatja egyes egészségügyi szakmákon belül bizonyos szolgáltatásokra közreműködő igénybevételét, továbbá meghatározhatja, hogy egyes szolgáltatások csak együttesen bízhatók közreműködőre.

(6) A közreműködői szerződés megkötése előtt az egészségügyi szolgáltató a szerződéskötési ajánlatot az adott szolgáltatást nyújtó saját egészségügyi dolgozóinak köteles megtenni. Az érintett egészségügyi dolgozók 30 napon belül nyilatkoznak szerződéskötési és egészségügyi szolgáltatóvá válási szándékukról.

(7) Az egészségügyi szolgáltató az ajánlattal megegyező feltételekkel más egészségügyi szolgáltatóval akkor kötheti meg a közreműködői szerződést, ha

1. az érintett egészségügyi dolgozók nyilatkozata nemleges, vagy
2. a dolgozók szándéknyilatkozata ellenére 90 napon belül nem jön létre az érintett egészségügyi dolgozók tulajdonosi részvételével működő egészségügyi szolgáltató vagy
3. a szerződés megkötésére irányuló szándéknyilatkozat ellenére - a dolgozóknak felróható okból - nem jött létre a közreműködői szerződés.

(8) A közreműködői szerződés nem veszélyeztetheti az egészségügyi szolgáltatás egységes színvonalát, folyamatosságát és biztonságát. A közreműködő a közreműködői szerződésében meghatározott egészségügyi szolgáltatás ellátására további közreműködői szerződést nem köthet.

(9) Intézeti gyógyszerellátásra nem köthető közreműködői szerződés közforgalmú gyógyszertár működtetéséhez személyi joggal rendelkező személlyel vagy annak hozzátartozójával (Ptk. 685. § b/), illetőleg közforgalmú gyógyszertárat működtető betéti társasággal.

A MEP a közreműködői szerződés keretében nyújtott egészségügyi szolgáltatások finanszírozására nem köthet finanszírozási szerződést a közreműködő egészségügyi szolgáltatóval. E feladatok díjazását a közszolgáltatást nyújtó és a közreműködő egészségügyi szolgáltató közvetlenül számolja el egymással.

A beteg, illetve hozzátartozója az egészségügyi szolgáltatás során vagy azzal összefüggésben keletkezett kára megtérítésére vonatkozó igényét közvetlenül a közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval szemben érvényesítheti akkor is, ha a kárt az egészségügyi szolgáltató által igénybe vett közreműködő, illetve ennek alkalmazottja, vagy egészségügyi tevékenység végzésére vonatkozó szerződéssel általuk foglalkoztatott egészségügyi dolgozó tevékenysége okozta a betegnek, illetve hozzátartozójának. A közreműködő felelősségére egyebekben a Polgári Törvénykönyvnek (a továbbiakban: Ptk.) a szabályai irányadók.

(1) A közszolgáltatásért felelős szerv az egészségügyi ellátási szerződés keretében vállalt területi ellátási kötelezettség teljesítéséhez az egészségügyi szolgáltató használatába adhatja az egészségügyi ellátási szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatások teljesítését célzó, vagyonkezelésében lévő állami vagy önkormányzati tulajdonában álló ingatlant és egyéb vagyontárgyakat.

(2) A használatba adásról az Áht., az önkormányzati vagyonnal való rendelkezésre vonatkozó törvények, illetőleg a Ptk. alapján külön szerződést kell kötni, azzal, hogy a szerződésnek - az irányadó jogszabályokban meghatározottakon túl - tartalmaznia kell:

a) az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv által használatba adott - mennyiségben, minőségben és értékben részletezett - ingatlanok és egyéb tárgyi eszközök, immateriális javak (vagyoni értékű jogok, szellemi javak) /a továbbiakban együtt: vagyontárgyak/ jegyzékét,

b) az a) pont szerinti vagyontárgyak fenntartási, pótlási és felújítási kötelezettségének tartalmát és kötelezettjét,

c) az egészségügyi ellátási szerződés vagy a használatba adásra vonatkozó szerződés megszűnésének esetére az a) pont szerinti vagyontárgyak visszaszolgáltatásának és a fennmaradt követelések és tartozások egymás közötti rendezésének módját,

d) a használatba adás időtartamát, ami nem lehet hosszabb, mint az egészségügyi ellátási szerződés időtartama.

(3) Az egészségügyi szolgáltató az (1) bekezdésben foglaltak alapján bármilyen jogcímen használatába adott vagyontárgyakat csak a közszolgáltatásért felelős szerv hozzájárulásával adhatja további használatba. A vagyontárgyak összessége nem adható további használatba.

(4) A használatba adásra vonatkozó szerződés hatályát veszti, ha az egészségügyi ellátási szerződés megszűnik.

(1) Ha az egészségügyi közszolgáltatás szervezéséért felelős szerv - ide nem értve az egyetemet - az ellátási kötelezettségébe tartozó feladataival összefüggésben állami tulajdonba vagy önkormányzati törzsvagyonba tartozó vagyont értékesít, illetőleg gazdasági társaságban vagyoni hozzájárulásként rendelkezésre bocsátja, az Áht-nak és az Ötv-nek az államháztartás alrendszereihez tartozó vagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni a (2)-(5) bekezdésekben és a 32. §-ban foglalt kiegészítésekkel.

(2) Ha a helyi önkormányzat az egészségügyi szolgáltatást nyújtó költségvetési szervét az Áht. 90. § (1) bekezdés c) pontja alapján azért szünteti meg, mert az egészségügyi közszolgáltatást az általa létrehozandó közhasznú társaság vagy gazdasági társaság formájában szervezi meg, a költségvetési szerv megszüntetésével egyidejűleg köteles megalapítani az új szervezetet.

(3) Egészségügyi szakellátást nyújtó gazdasági társaságban vagy közhasznú társaságban magánszemély, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság - ide nem értve más közszolgáltatásért felelős szervet - állami, önkormányzati társasági részesedést - mindaddig, amíg az állami, önkormányzati részesedés a társaságban 50 % alá nem csökken - kizárólag tőkeemelés útján szerezhet. A tőkeemelés pénzbeli hozzájárulással vagy egészségügyi szolgáltatást célzó ingatlannak, más nagy értékű tárgyi eszköznek (orvostechnikai berendezés, műszer, gépjármű stb.) a társaság tulajdonába adásával történhet. A nem pénzbeli hozzájárulás értékét könyvvizsgáló állapítja meg.

(4) Aki a (3) bekezdésben meghatározott tőkeemelés útján szerzett üzletrészt vagy részvényt az egészségügyi szakellátást nyújtó gazdasági társaságban, az így szerzett társasági részesedését - a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényben (a továbbiakban: Gt.) szabályozott módon - szabadon átruházhatja, akkor is, ha a társaságban többségi állami, önkormányzati részesedés van.

(5) A mentés, a vérellátás és a járványügy állami feladatait szolgáló állami tulajdonban lévő vagyon csak olyan gazdasági társaságba vagy közhasznú társaságba vihető be, melyben az államnak vagy a tulajdonos önkormányzatnak közvetlen irányítást biztosító befolyása van.

(1) A közszolgáltatásért felelős szerv által egészségügyi közszolgáltatás nyújtására értékesített ingatlan egészségügyi célvagyonnak minősül, kivéve ha az ingatlan megszerzője egy másik egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv.

(2) Az egészségügyi célvagyon az egészségügyi közszolgáltatás nyújtásán túlmenően a szabad kapacitások kihasználása érdekében kizárólag csak egészségügyi, szociális vagy humanitárius szolgáltatás nyújtására és azzal összefüggő feladatok ellátására használható, illetve hasznosítható.

(3) Az egészségügyi célvagyon tulajdonosa az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervnél kezdeményezheti, hogy az eredeti ingatlan egészségügyi közszolgáltatást célzó rendeltetését más ingatlanra telepíthesse át. Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv akkor adja ehhez hozzájárulását, ha az új ingatlan működtetése legalább változatlan színvonalon biztosítja az adott közszolgáltatást, továbbá területi elhelyezkedése a közszolgáltatás igénybe vevői számára nem jelent aránytalan sérelmet. A hozzájárulás megadása esetén - feltéve, hogy az egészségügyi hatóság véleménye szerint az új ingatlan megfelel a jogszabályi feltételeknek -, az eredeti ingatlan célvagyon jellegének törlése mellett az új ingatlan minősül egészségügyi célvagyonnak.

(4) Amennyiben azért nem indokolt az egészségügyi célvagyoni jelleg fenntartása, mert az adott egészségügyi közszolgáltatási feladat megszűnt vagy más formában kerül ellátásra, és ennek tényét az egészségügyi hatóság igazolja, az egészségügyi szolgáltató kezdeményezi az ingatlan célvagyoni jellegének törlését az ingatlan-nyilvántartásból.

(5) Az egészségügyi célvagyon felszámolási eljárás során történő értékesítése esetén az (1) bekezdés szerinti közszolgáltatásért felelős szervet, illetőleg az általa kijelölt egészségügyi közszolgáltatót elővásárlási jog illeti meg. Ha az elővásárlási jog jogosultjai e jogukkal nem élnek, akkor az ingatlan az egészségügyi célvagyon minősítés törlése mellett értékesíthető.

(6) Az ingatlan egészségügyi célvagyoni jellegét, továbbá az (5) bekezdés szerinti elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyeztetni.

(7) Az ingatlan egészségügyi célvagyoni jellegét figyelmen kívül hagyó szerződés semmis.

(1) E törvény 2003. július 1. napján lép hatályba.

(2) A törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról és az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvény,

b) a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 16. § (1) bekezdésében "a szabadfoglalkozású orvos" szövegrész,

c) az Ftv. 3. § (3) bekezdése,

d) a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: MOKtv.) 2.§ (1) bekezdés fh), p) és q) pontjai,

e) a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 31.§ (2) bekezdés c) pontja.

(3) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg

a) az Eütv. 3.§ g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"g) egészségügyi intézmény: az e) pontban meghatározott egészségügyi szolgáltatók közül

ga) a rendelőintézeti járóbeteg szakellátást vagy fekvőbeteg szakellátást nyújtó szolgáltatók (a továbbiakban együtt: gyógyintézet), továbbá

gb) az Országos Mentőszolgálat szervezetei,

gc) a vérellátó szolgálat állami szervezetei, valamint

gd) az egészségügyi hatóság intézetei, amennyiben egészségügyi szolgáltatást is nyújtanak,"

b) az Eütv.

ba) 12. §-ának (1) és (3) bekezdésében az "az egészségügyi intézményt" szövegrészek helyébe a "a gyógyintézetet" szövegrészek lépnek,

bb) 12. §-ának (3) bekezdésében és 28. §-ában,

az "az intézmény" szövegrész helyébe a "a gyógyintézet" szövegrész lép,

bc) 12. §-ának (4) bekezdésében és 97. §-ának (2) bekezdése felvezető mondatában az "egészségügyi intézményből" szövegrész helyébe a "a gyógyintézetből" szövegrész lép,

bd) 24. §-ának (3) bekezdés d) pontjában az "az egészségügyi intézményből" szövegrész helyébe "a fekvőbeteg gyógyintézetből" szövegrész lép,

be) 26. §-ának (1) bekezdésében az "intézményi rendet" szövegrész helyébe a "az egészségügyi szolgáltató működési rendjét" szövegrész lép,

bf) 26. §-ának (2) bekezdés f) pontjában és 212. §-ának (2) bekezdésében az "az egészségügyi intézmény" szövegrész helyébe a "a gyógyintézet" szövegrész lép,

bg) 27. §-ának (3) bekezdésében az "az intézmény házirendje" szövegrész helyébe a "a szolgáltató működési rendje (gyógyintézet házirendje)" szövegrész lép,

bh) 30. §-ának (2) bekezdés c) pontjában, 121. §-ában, 173. §-ának (3) bekezdésében és 215. §-ának (1) bekezdésében az "intézmény" szövegrész helyébe a "szolgáltató" szövegrész lép,

bi) 30. §-ának (2) bekezdés d) pontjában és 171. §-ának (3) bekezdésében az "intézményben" szövegrész helyébe a "szolgáltatónál" szövegrész lép,

bj) 63. §-ának (2) bekezdésében az "egészségügyi intézményben" szövegrészek helyébe a "gyógyintézetben" szövegrészek lépnek,

bk) 69. §-ának (3) bekezdés e) pontja a szociális intézményben szövegrészt követően kiegészül az "egészségügyi szolgáltatónál" szövegrésszel, az "egészségügyi" szövegrész pedig a hatályát veszti,

bl) 74. §-ának (2) bekezdés d) pontjában az "egészségügyi intézmény" szövegrész helyébe a "a fekvőbeteg gyógyintézetben" szövegrész lép,

bm) 97. §-ának (2) bekezdés a) pontjában az "az intézményt" szövegrész helyébe a "a gyógyintézetet" szövegrész lép,

bn) 143. §-ában az "intézmény fenntartóját" szövegrész helyébe a "szolgáltatót fenntartó egyéb állami szerveket" szövegrész lép,

bo) 149. §-ának (1) bekezdés g) pontjában az "intézményt" szövegrész helyébe a "szolgáltatót" szövegrész lép,

bp) 154. §-ában és 232. §-ának (2) bekezdésében az "intézmények" szövegrész helyébe a "szolgáltatók" szövegrész lép,

bq) 159. §-ának (6) bekezdése első mondatában az "az egészségügyi intézmény" szövegrész helyébe a "a fekvőbeteg gyógyintézet" szövegrész, második mondatában az "az egészségügyi intézmény" szövegrész helyébe a "a gyógyintézet, illetőleg az egészségügyi szolgáltató" szövegrész lép,

br) 161. §-ának (4) bekezdésében "az egészségügyi intézmény" szövegrész helyébe a "fekvőbeteg gyógyintézet" szövegrész lép,

bs) 164. §-ának (2) bekezdésében az "intézménynek" szövegrész helyébe az "egészségügyi szolgáltatónak" szövegrész lép,

bt) 229. §-ának (3) bekezdésében az "intézményeiben" szövegrész helyébe a "szolgáltatóinál" szövegrész lép.

c) Az Ftv. 11.§ (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(7) A nem felsőoktatási intézménnyel történő együttműködés - az oktató kórház (oktató kórházi osztály), oktató háziorvos (házi gyermekorvos), gyakorló kórház, gyakorló rendelőintézet, valamint a (4) bekezdésben foglalt eset kivételével - a felsőoktatási intézmény feladatai közé tartozó képzés ellátására nem irányulhat."

d) Az Ftv. 116.§-ának (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(2) Az egészségügyi felsőoktatási intézmények a területileg illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárral kötött finanszírozási szerződésben foglaltak szerint

a) egészségügyi szolgáltatást nyújtanak az ellátási területükhöz tartozó biztosítottak számára;

b) ellátják a jogszabályokból és a progresszív betegellátásból rájuk háruló feladatokat.

(3) Az egészségügyi szociális és családügyi miniszter ágazata tekintetében koordinálja az egészségügyi felsőoktatási intézményekben folytatott

a) betegellátó tevékenységet;

b) a tancélú gyógyító-megelőző tevékenységet;

c) ágazati kutató-fejlesztő tevékenységet, kivéve a 9/E. § (1) bekezdésében foglalt előirányzatot;

d) egészségmegőrző tevékenységet;

e) regionális ellátási tevékenységet.

(4) Az egészségügyi felsőoktatási intézmények részt vesznek a szakorvos-, a szakfogorvos-, a szakgyógyszerész-, klinikai szakpszichológus, népegészségügyi szakember képzésében, beleértve a más felsőfokú végzettséggel rendelkezők egészségügyi szak- és továbbképzését is. E képzéseket az egészségügyi szociális és családügyi miniszter koordinációval segíti."

e) Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2.§ (2)-(3)bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"(2) A magánállatorvosi tevékenység gyakorlásának feltételeit külön törvény, a szociális szolgáltató tevékenység egyéni vállalkozás keretében történő folytatását a Kormány szabályozza.

(3) Az egyéni egészségügyi vállalkozásra e törvény rendelkezéseit külön törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni."

f) A MOKtv. 2.§ (1) bekezdésének i) pontja helyébe következő rendelkezés lép:

"i) ajánlásokat ad az egyes orvosi szolgáltatások egészségügyi szolgáltatók által megállapított díjtételei alsó határaira;"

g) Az Ebtv. 31.§ (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"b) amennyiben az egészségügyi szolgáltató a külön törvény szerinti egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervvel egészségügyi ellátási szerződést kötött az egészségügyi közszolgáltatás nyújtására, e szerződés másolata,"

h) Az Ebtv. 36. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) A MEP az ellenőrzés megállapításairól és javaslatairól tájékoztatja a szolgáltatót és a közszolgáltatásért felelős szervet, továbbá az egészségügyi szolgáltató fenntartóját, ha az nem a közszolgáltatásért felelős szerv."

i) Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül és a 2.§ jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:

"(2) Ha a helyi önkormányzat az (1) bekezdésben meghatározott egészségügyi szakellátási kötelezettsége teljesítésére más egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervvel, egyházi fenntartóval vagy egészségügyi szolgáltatóval külön törvény alapján megállapodást vagy egészségügyi ellátási szerződést köt, ez normatíván belüli kapacitáslekötés-módosításnak minősül."

j) A Tv. 3.§ a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha a 2. § (2) bekezdésében foglalt megállapodás vagy egészségügyi ellátási szerződés olyan egészségügyi szolgáltatásokra is kiterjed, melyek meghaladják a 2.§ (1) bekezdésben meghatározott egészségügyi szakellátási kötelezettséget, e szolgáltatásokra csak a (2) bekezdésben szabályozott feltételekkel és a többletkapacitások befogadására vonatkozó eljárási szabályok szerint köthető finanszírozási szerződés."

k) Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 17. §-ának (1) bekezdése az alábbi v) ponttal egészül ki:

"v) az ingatlan egészségügyi célvagyoni jellege."

l) Az Inytv. 17. §-ának (2) bekezdés második mondata helyébe az alábbi szövegrész lép:

"(2) Az l)-v) pontokban meghatározott tények feljegyzésének elmaradása esetén a jogosult azokat nem érvényesítheti a jóhiszemű harmadik jogszerzővel szemben."

m) Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény 2. § (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"2. § (1) A háziorvos önálló orvosi tevékenységet - akadályoztatásának jogszabályban meghatározott eseteit kivéve - csak személyesen folytathat az önkormányzat által meghatározott háziorvosi körzetben, a működtetési jogot engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől.

(2) A működtetési jog alapján végezhető önálló orvosi tevékenység - törvényben meghatározott kivétellel - csak a települési önkormányzat rendeletében meghatározott háziorvosi körzetben folytatható."

(1) A törvény hatályba lépése napján érvényes, az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervvel az ellátási kötelezettsége teljesítésére egészségügyi szolgáltatóval megkötött szerződések a felek megállapodása szerinti tartalommal továbbra is érvényesek, ha a szerződések tartalma megfelel az egészségügyi ellátási szerződésre vonatkozó, e törvényben előírt rendelkezéseknek.

(2) Az e törvény hatálybalépése előtt megkötött és a törvény szerint az egészségügyi közszolgáltatás alvállalkozásba adására, közreműködő bevonására irányuló szerződéseket 2004. június 30-ig felül kell vizsgálni. 2004. július 1-jétől az e törvény, illetve a végrehajtási rendeleteiben foglalt előírásoknak meg nem felelő alvállalkozói, közreműködői szerződések megszűnnek.

(3) Ha az egészségügyi ellátási szerződések érvényességét a finanszírozási szerződések ellenőrzése során a MEP-ek vitatják, 30 napos határidő tűzésével indítványozzák a közszolgáltatásért felelős szervnek a szerződés módosítását. Ha a felek e határidőn belül nem módosítják a szerződést, a MEP - a határidő lejártát követő öt hónapos határidővel felmondja az egészségügyi szolgáltató finanszírozási szerződését, kivéve ha a szerződés megszűnéséig ennél rövidebb idő van hátra.

(4) A területileg illetékes szakmai kamara az e törvényben számára biztosított véleményezési jogot az erre irányuló megkereséstől számított tizenöt napon belül gyakorolja. E határidő leteltét követően vélelmezni kell a kamara beleegyező véleményét.

(5) A törvény hatályba lépése előtt klinika elnevezést használó egészségügyi szolgáltató, ha nem felel meg az 5. §-ban foglaltaknak, ezt az elnevezést 2005. december 31-ig használhatja.

(6) A 10.§-ban meghatározott szakmai programot első ízben 2004. június 30-ig, a 19.§-ban szabályozott szakmai tervet 2004. október 31-ig kell elkészíteni.

(7) Az (1) bekezdésében meghatározott szerződések alapján működő egészségügyi szolgáltató a 22.§ szerinti vagyoni biztosítékot e törvény hatályba lépésétől számított hat hónapon belül köteles biztosítani.

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg

a) az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélyezés részletes szabályait,

b) az egészségügyi ellátási szerződések pályáztatásával és a pályázatok elbírálásával, valamint a vagyoni biztosítékkal kapcsolatos részletes szabályokat,

c) az egészségügyi közszolgáltatásban nem költségvetési szervként működő egészségügyi szolgáltató számviteli szabályok szerinti beszámolója kiegészítő mellékletének kötelező tartalmi elemeit,

d) a közreműködői szerződés, továbbá az e szerződés alapján történő működés részletes szabályait.

(2) Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy rendeletben határozza meg

a) az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélyek alapjául szolgáló személyi és tárgyi feltételeket,

b) a kizárólag gyógyintézetben vagy fekvőbeteg gyógyintézetben nyújtható egészségügyi szolgáltatásokat,

c) az egészségügyi szakmai kódjegyzéket és az egészségügyi szolgáltatók, valamint a működési engedélyek nyilvántartásának szabályait,

d) az országos, a regionális, illetőleg a speciális feladatkört jelentő egészségügyi közszolgáltatások körét, illetve regionális feladatkör esetében ezek földrajzi határait,

e) gyógyintézet vezetőjének és vezetőhelyetteseinek képesítési követelményrendszerét, illetőleg állami vagy önkormányzati egészségügyi szolgáltató esetén a vezetői (vezetőhelyettesi) megbízatás betöltésére kiírandó pályázat részletes eljárási szabályait.

Az ezredforduló társadalmi kihívásai közül az egyik legfontosabb, mellyel valamennyi fejlett országnak szembe kell nézni, az egészségügy, az egészségügyi ellátás megújítása. Az átalakítás igénye mindenhol arra az ellentmondásra vezethető vissza, hogy egyrészt egy-egy ország egészségügyi ellátó rendszerének az emberi élethez és az egészséghez való legalapvetőbb emberi jogok védelme és érvényesítése érdekében a társadalom mind több tagja számára magas színvonalú és technikailag robbanásszerűen fejlődő egészségügyi szolgáltatásokat kell nyújtani, ugyanakkor meg kell őrizni, és tartósan fenn kell tartani az egészségügy finanszírozhatóságát, korlátok közé kell szorítani az egészségügyre fordítható közkiadásokat. Az egészségügyi ellátás folyamatos hozzáférhetősége, magas szinten garantált minősége mindenki számára fontos társadalmi érték, és egyben a társadalmi szolidaritás egyik fokmérője is. A fejlesztés és finanszírozhatóság dilemmáját tükrözik azok a reformok is, melyek az elmúlt évtizedben Európa országaiban, egészségügyi rendszereiben végbementek vagy ma is folynak. A reformok célja általában kettős: a hiányzó közforrások pótlása, és a forrásfelhasználás hatékonyságának a javítása. Ebben a legtöbb ország igényt tart valamilyen formában a magánszféra együttműködésére.

A magyar egészségügy több mint egy évtizedes átalakulási folyamatában számos változás következett be. Lényeges változást hozott a biztosítási elvű egészségügyi ellátásra való áttérés, a háziorvosi rendszer és a vállalkozási formák elterjedése átalakította az egészségügyi alapellátást, a teljesítményelvű finanszírozás ésszerűbb, költségérzékenyebb gazdálkodásra ösztönözte az egészségügyi szolgáltatókat. A meg-megújuló reformtörekvések ellenére sem szűntek meg azonban a finanszírozás feszültségei, és az egészségügyi ellátó rendszer szakmai és területi struktúrájában évtizedek óta meglévő aránytalanságok. Ebben szerepet játszott az egészségügyre fordítható kiadások stagnálása, különösen a fejlesztések elmaradása, vagy esetenként az aránytalanságot tovább növelő beruházások.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az egészségügy megújítása - pótlólagos fejlesztési források esetén is - csak e struktúra átalakításával és a hatékonyság javításával valósulhat meg. Az ellátórendszer átalakítása a betegellátás színvonalának javítását, az ellátásokhoz való hozzájutásban az esélyegyenlőséget szolgálja, a közpénzekkel való takarékosabb és hatékonyabb gazdálkodás megteremtésével együtt.

A Javaslat az egészségügyi intézmények ésszerű gazdálkodási formáinak kialakításával ennek a strukturális átalakításnak a szervezeti-intézményi kereteit teremti meg. A Javaslat az egészségügyi ellátórendszer átalakítási folyamatában az első lépés, amelynek célja az átalakulási folyamat szabályozása, az akadályok lebontása, mindezt azonban ellenőrizhető keretek közé illesztve. Célja az, hogy olyan intézményi formákat és jogi kereteket teremtsen, melyek kellően rugalmasak a progresszivitás elvére épülő egészségügyi szolgáltatások valamennyi szintjének és fajtájának befogadására, de egyúttal megfelelő biztosítékokat is tartalmazzanak a közpénzek eredményes és célszerű felhasználására, a közvagyon védelmére.

Az egészségügyi szolgáltatók és az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó szervezetek intézményi formáit jelenleg az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Ekszt.) szabályozza. E törvény alapvető célja szintén az egészségügyi rendszer korszerűsítése, az egészségügyi szerkezet-átalakításához és az ellátó rendszer továbbfejlesztéséhez szükséges struktúrák létrehozása volt, úgy, hogy a rugalmasabb működési formákat az egészségügyi intézményeken belül kívánta bevezetni. Az Ekszt. szabályai alapján az egészségügyi szakellátásban működő egészségügyi intézmények formailag megőrizték volna közintézmény jellegüket, de e forma mögött bármilyen gazdálkodó szervezet, akár profitorientált vállalkozás is, ún. "alvállalkozásban" megjelenhetett volna az egészségügyi közszolgáltatások piacán. Az alvállalkozások halmazára épülő egészségügyi szolgáltatóknál a belső működés kétségtelenül változatos formái jöhettek volna létre, de egy ilyen rendszerben mind a szakmai együttműködés, mind a betegellátás egységes és színvonalas minőségének biztosítása, továbbá a szakmai, a tulajdonosi és a pénzügyi ellenőrzés számos nehézségbe ütközik, ami kontrollálhatatlan szolgáltatói, tulajdonosi és működési viszonyokhoz vezethet.

A Javaslat - elsődleges és meghatározó célként szem előtt tartva a betegellátás minőségi fejlesztését - olyan szervezeti formákat és működési rendet intézményesít az egészségügyi közszolgáltatásokban, melyek alkalmasak az egészségügy minőségi megújításához nélkülözhetetlen új fejlesztési források befogadására, ezért nem korlátozza az egészségügyi szolgáltatásban, illetőleg közszolgáltatásban megjelenő szervezetek tulajdoni, gazdálkodási, vállalkozási formáit. Ugyanakkor számos korlát jelenik meg a Javaslatban az egészségügyi intézmények "szétszedésével" szemben, az intézmények "egybentartása" érdekében.

A Javaslat tehát nem az "alvállalkozások", hanem az egységesen és szervezetten működő egészségügyi szolgáltatók sokszínűségére épít. Ezt alapul véve fogalmaz meg további szervezeti és működési garanciákat, melyek a tervszerű és ésszerű fejlesztéseket, az egészségügyi ellátás minőségének megőrzését és javítását célozzák (pl. szakmai fejlesztési programok és tervek készítése, szakmai vezető testület létrehozása a kórházakban, vagyoni biztosíték előírása a közszolgáltatásban közreműködő magánvállalkozások számára, részletes tulajdonosi és szakmai ellenőrzési szabályok stb.).

Emellett a Javaslat erősíti a közvagyon védelmét is. Egyrészt megtartja az Ekszt-ből az egészségügyi célvagyon jogintézményét, másrészt pedig előír néhány eddig nem alkalmazott garanciális elemet az állami, önkormányzati vagyon magánosítása esetére (pl. tőkeemelési kötelezettség az állami, önkormányzati társasági tulajdonrészek megszerzése esetén).

A Javaslat szerkezetében is hangsúlyozza az egészségügy szektorsemleges szolgáltatói struktúráját. A fogalom-meghatározásokat követően az egészségügyi szolgáltatókra vonatkozó legáltalánosabb szabályokat foglalja össze, majd ezt követi az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló fejezet. A Javaslat ebben a fejezetben rögzíti a közszolgáltatás megszervezéséért való felelősség tartalmát, e felelősség alanyait és a közszolgáltatások szervezésének módozatait. A Javaslat külön fejezetben rendezi össze azokat a szervezeti, gazdálkodási, működési garanciákat, melyek valamennyi, egészségügyi közszolgáltatást nyújtó személyre és szervezetre kötelezőek, és itt szabályozza a közszolgáltatás nyújtásának ellenőrzését is.

A Javaslat nem szünteti meg azokat az egészségügyi szolgáltatók közötti kapcsolatokat, melyekben az egyik szolgáltató a másik számára valamely résztevékenység elvégzését, a betegnek nyújtott szolgáltatásban való közreműködést vállalja. Ezt azonban az Ekszt-hez képest nem "alvállalkozói" szerződések rendszerére építi, hanem ún. közreműködői jogviszonyt szabályoz a két szolgáltató között, és ehhez a "közreműködéshez" igazodnak a beteggel szembeni felelősség szabályai, valamint a közszolgáltatás finanszírozásának rendje is. Ugyancsak külön fejezet szól az egészségügyi közszolgáltatásra rendelt vagyon használatba adásáról, esetleges értékesítéséről, és itt kaptak helyet a közvagyon védelmét célzó törvényi biztosítékok is.

Az 1.§-hoz

A személyi és a tárgyi hatályról szóló rendelkezések azt jelzik, hogy a Javaslat az Ekszt-hez képest szabályozási tárgykörét tekintve szűkebb. Nem ez a törvény szabályozza az orvosi tevékenység végzésének jogi formáit, mert az egészségügyi dolgozók, köztük az orvosok munkavégzése - az alkalmazás jogi formáján túl - számos olyan kérdést is felvet, melyeket együtt, önálló törvényben célszerű rendezi (pl. gyógyítást végzők közötti alá-fölérendeltségi és együttműködési kapcsolatok, túlmunka és ügyelet kérdése, tekintettel a többes foglalkoztatásokra is, a tevékenységre való egészségügyi alkalmasság stb.)

A 2.§-hoz

A fogalom-meghatározások az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) fogalmaira épülnek. Új elemek azonban a Javaslatban az egészségügyi szakma, a gyógyintézet és a fenntartó fogalmai.

Az egészségügyi szakma definíciója az egészségügyi szolgáltatások szakmai (személyi és tárgyi) minimumfeltételeinek meghatározásához szükséges és egyben ez adja a működési engedélyezés alapját. Az egészségügyi szakma az egyes egészségügyi szakterületeken belül azt az elkülöníthető szolgáltatásösszességet jelenti, melyhez szakképesítési, létszám- és tárgyi eszközfeltétel rendelhető.

A gyógyintézet fogalmát az Eütv. több helyen használja, de ennek eddig nem volt törvényi meghatározása. A gyógyintézet az egységes szervezetként működő járóbeteg rendelőintézeteket, valamint a fekvőbeteg ellátást nyújtó szolgáltatókat öleli fel. Elkülönítésük azért szükséges az "egészségügyi intézmény" tágabb kategóriáján belül, mert a Javaslat a szakmai, működési és gazdálkodási előírások között több speciális rendelkezést tartalmaz ezekre a szervezetekre, elsősorban a gyógyítás egységének és szakmai színvonalának védelme érdekében. A gyógyintézet fogalmának bevezetése szükségessé teszi az Eütv.-ben az "egészségügyi intézmény" fogalmának pontosítását, továbbá "az egészségügyi intézmény" illetőleg "gyógyintézet" szóhasználat következetes megkülönböztetését. Ezt a pontosítást a Javaslat az átmeneti és zárórendelkezések között végzi el.

A fenntartó fogalma ugyancsak hiányt pótol. Az Eütv. szabályozza a fenntartók jogait és kötelezettségeit az általuk irányított vagy/és a tulajdonukban lévő egészségügyi szolgáltatókkal szemben, de nem határozza meg a fenntartó fogalmát. A Javaslat fenntartóról abban a körben rendelkezik, ahol intézményesen elválik az egészségügyi szolgáltatást nyújtó szervezet és annak tulajdonosa vagy irányítója. Ilyen intézményes szétválás az állami és önkormányzati költségvetési szerveknél, az egyházi egészségügyi szolgáltatóknál, az alapítványok, közalapítványok által működtetett szolgáltatóknál jelenik meg. Más szervezetben akkor fordulhat elő, ha az egy jogalanynak (egy jogi személynek) minősülő szervezeten belül több egészségügyi - vagy más - tevékenységet is ellátó szervezeti egység van (pl. olyan gazdasági társaság vagy közhasznú társaság, melynek több kórház van a tulajdonában).

A 3-4.§-hoz

A Javaslat a vállalkozás szabadságának alkotmányos elvéből kiindulva főszabályként bármilyen szervezeti és tulajdoni formában lehetővé teszi az egészségügyi szolgáltató tevékenységet. Az egészségügyi szolgáltatókra vonatkozó általános rendelkezések között csupán néhány alapvető szabályt határoz meg: az egészségügyi szolgáltatás működési engedélyhez kötöttségét, az engedélyezés alapvető feltételeit. Törvényi szinten új szabály, hogy több telephelyen működő egészségügyi szolgáltató esetén a telephelyekre külön működési engedélyt kell kérni.

A valamennyi egészségügyi szolgáltatóra vonatkozó szabályok sorában a szervezeti formákat tekintve a Javaslat egyetlen korlátot állít: gyógyintézet - éppen az itt folyó egészségügyi szolgáltatások komplexitása, biztonságos működtetése érdekében - csak jogi személyiségű szervezeti formában lehetséges.

Az 5-6. §-hoz

Az egyes egészségügyi szolgáltatókról szóló speciális rendelkezések az egészségügyi ellátó rendszerben kiemelkedő szerepet betöltő egyetemi klinikákra térnek ki, illetőleg az egészségügyi képzés, szakképzés különböző szintjeihez illeszkedő gyakorlati képző helyeket nevesítik.

A 7.§-hoz

A Javaslat az egészségügyi vállalkozások körében az egyéni egészségügyi vállalkozókról rendelkezik. A társas vállalkozások szervezetére, működésére vonatkozó szabályokat a gazdasági társaságokról szóló törvény meghatározza, ezek megismétlése nem szükséges.

Az egyéni egészségügyi vállalkozások törvényi szabályozása mindeddig azonban meglehetősen kusza volt. Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény ezt a szabályozást kormányrendeletbe utalta. Az Ekszt. - a korábbi kormányrendeleti szabályozást felváltandó - már tartalmaz szabályokat az egyéni egészségügyi vállalkozásokra, sőt előírja e vállalkozók számára a működési engedély mellett az egyéni vállalkozói igazolvány beszerzését is, de nem teremti meg az összhangot a két törvény között. A Javaslat rendezni kívánja ezt az áttekinthetetlen szabályozást, és javasolja az egyéni vállalkozásról szóló törvény módosítását. A módosítás szerint az egyéni egészségügyi vállalkozásokra az egyéni vállalkozásról szóló törvényt külön törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Az eltérés lehetőségét a vállalkozás folytatásához szükséges külön működési engedélyen túl az egészségügyi szakmák speciális uniós szabályozása indokolja.

A 8-9. §-hoz

A Javaslat harmadik része a közszolgáltatások megszervezéséről szól. Ennek keretében szabályozza a közszolgáltatások megszervezésének kötelezettségét, e kötelezettség alanyait, tartalmát, továbbá a kötelezettség teljesítésének szervezeti és szerződéses formáit.

Az egészségügyi közszolgáltatások körében a Javaslat ugyancsak a szektorsemlegesség elvéből indul. Nem preferál szervezeti és tulajdoni formák között, az egészségügyi közszolgáltatásban bármely egészségügyi szolgáltató részt vehet, ha az egészségbiztosítás szerveivel vagy - a költségvetési forrásokból finanszírozott ellátások (pl. katasztrófa-ellátás) esetén - a költségvetési támogatás fölött rendelkező szervvel finanszírozási szerződést köt.

A közszolgáltatásra vállalkozó egészségügyi szolgáltatók számára mindössze az a korlátozás jelenik meg, hogy az egészségügyi és szociális szolgáltatásokon túl más tevékenységekre (szolgáltatásra) csak abban a körben vállalkozhat, ami összefügg az egészségügyi feladatával.

Az egészségügyi közszolgáltatások szervezése - az egészséghez való jog alkotmányos biztosítékaként - állami feladat. Az állam ezt a feladatot egyrészt az egészségügyi ellátó rendszer megszervezésével, másrészt ennek közfinanszírozásával látja el. Az ellátó rendszer megszervezésének kötelezettségét az állam központi államigazgatási szervekre, illetőleg - a helyi-területi szükségletek kielégítése körében - a helyi önkormányzatokra telepítette.

A Javaslatban ennek az ellátás-szervezési kötelezettségnek a tartalmát adja meg, meghatározva a közszolgáltatás szervezésének módját, a közszolgáltatásért felelős szerveket (helyi önkormányzatok, Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, egyes ágazati minisztériumok és az orvostudományi egyetemek), továbbá e szervek ellátási kötelezettségét. A Javaslat az ellátási kötelezettség mértékét és szakmai összetételét a helyi önkormányzatokról szóló törvény és az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXIV. törvényre utalással határozza meg. Ezáltal egyben ki is jelöli a közszolgáltatások, azaz a közfinanszírozásba bevonható egészségügyi szolgáltatások törvényi kereteit. Az ellátási kötelezettséget meghaladó szolgáltatások pedig csak külön pályázati eljárás alapján, a többletkapacitás befogadására vonatkozó szabályok szerint finanszírozhatók.

A 10-11.§-hoz

A Javaslat az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervek új kötelezettségeként vezeti be az öt évre szóló egészségügyi szakmai program elkészítését. E program a közszolgáltatásért felelős szerv ellátási kötelezettségébe tartozó szolgáltatások tervszerű és összehangolt fejlesztését szolgálja. A területi és a szakmai összehangolás érdekében a Javaslat véleményezési és egyeztetési jogokat és kötelezettséget ír elő a tervezés folyamatában az adott területen működő különböző szintű állami és önkormányzati közszolgáltatásért felelős szervek között.

A 12-13. §-hoz

E rendelkezések a közszolgáltatások megszervezésének lehetséges módjait szabályozzák.

A közszolgáltatásért felelős szervek az ellátási kötelezettségüket teljesíthetik saját egészségügyi szolgáltató szervezet működtetésével (költségvetési szerv fenntartásával, meghatározó befolyásukkal működő egészségügyi szolgáltatást nyújtó gazdasági társaság/közhasznú társaság alapításával vagy közalapítvány létrehozásával).

Saját szervezet fenntartása helyett az ellátás megszervezhető szerződéses kapcsolatokkal is:

a) az ellátás megszervezésére kötelezett megállapodhat más közszolgáltatásért felelős szervvel vagy egyházi fenntartóval az ellátás átvállalásáról (pl. önkormányzati intézményi társulások) vagy

b) a területi ellátási kötelezettséggel járó egészségügyi közszolgáltatásokra egészségügyi ellátási szerződést köthetnek nem állami, nem önkormányzati egészségügyi szolgáltatókkal.

A 14. §-hoz

A Javaslat - garanciális jelentősége, sajátos tárgya és tartalma miatt - az egészségügyi ellátási szerződés kötelező tartalmi elemeit, a szerződéskötést megelőző pályázati eljárást, a szerződés időtartamát, valamint a szerződéskötésből kizárt egészségügyi szolgáltatókat szabályozza.

Az egészségügyi ellátási szerződéssel analóg, humán közszolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződéstípusok a közoktatásban ("közoktatási megállapodás") és a szociális ágazatban ("ellátási szerződés") is vannak. Az egészségügyi ellátási szerződés ezekhez hasonlóan csak a közszolgáltatás nyújtásának átvállalásáról szól, amihez esetlegesen kapcsolódik állami vagy önkormányzati vagyon használatba adása, illetőleg értékesítése. Ezért a Javaslat szakít az Ekszt. "feladat-ellátási" és "feladat-átvállalási" szerződésfajtáival. Helyette azt javasolja, hogy az egészségügyi ellátási szerződés - mint sajátos közjogias szerződésfajta - tárgya csak az egészségügyi közszolgáltatások végzése legyen. A felek közötti, a vagyonhasználatra, vagyonértékesítésre vonatkozó kérdéseket pedig külön - a polgári jog általános szabályai szerint megkötött - szerződések rendezzék, természetesen az állami és az önkormányzati vagyonra az Áht. és Ötv. által megszabott korlátok között.

Ehhez igazodnak az egészségügyi ellátási szerződésben kötelezően rendezendő tartalmi elemek is: az ellátandó szolgáltatások tételes meghatározása, az ellátandó terület rögzítése, az egészségügyi közszolgáltatásban az adott területen korábban foglalkoztatottak alkalmazása stb.

Az Ekszt. szabályaihoz képest fontos korlát a Javaslatban, hogy az egészségügyi ellátási szerződés esetében nem engedi "szétszedni" a szakorvosi rendelőintézeti és a kórházi szolgáltatásokat, és e körben csak az egész komplex szolgáltatásra lehet ellátási szerződést kötni.

A 15-17. §-hoz

A Javaslat az egészségügyi ellátási szerződés megkötését - a szerződés különleges tárgyára tekintettel - kivonja a közbeszerzési törvény hatály alól, de a közszolgáltatások megszervezésének nyilvánossága és ellenőrizhetősége érdekében a szerződő partner kiválasztására sajátos nyilvános pályázati eljárást ír elő. Ezt a pályázati rendet elsősorban az egészségügyi szakellátásban kell érvényesíteni. Az egészségügyi alapellátásban a pályázati eljárást az önálló orvosi tevékenységről szóló törvénnyel összhangban kell alkalmazni. Így az alapellátásban is pályázatot kell kiírni, ha a háziorvosi (házigyermekorvosi) körzet több mint hat hónapja betöltetlen, vagy a települési önkormányzat új körzetet alakít.

A kiválasztás nyilvánossága és a pályázatok véleményezésében megnyilvánuló szakmai kontroll mellett szintén az egészségügyi ellátás biztonságát szolgálja, hogy a Javaslat a megszűnőben lévő vagy "nem megbízható" vállalkozókat kizárja az egészségügyi ellátási szerződésre jogosultak köréből.

A 18-19.§-hoz

A Javaslat ugyancsak garanciális okokból előír néhány olyan rendelkezést is, melyet valamennyi, közszolgáltatásban közreműködő egészségügyi szolgáltatónak be kell tartani, függetlenül szervezeti vagy tulajdoni formájától. E szabályok egy része minden egészségügyi szolgáltatóra kiterjed, más szabályok csak a gyógyintézetek esetében alkalmazandók.

A Javaslat megerősíti a jogszerű és a szakmai szabályoknak megfelelő működés követelményét, ami az Eütv-ben megfogalmazott egészségügyi ellátáshoz való jog egyik tartalmi eleme is. Ezen az általános követelményen túl a Javaslat a gyógyintézetek esetében köti jogszabályban meghatározott képesítéshez a vezetői, helyettes vezetői feladatok ellátását, továbbá ugyancsak a gyógyintézetekben kötelező a vezető munkáját segítő szakmai vezető testület megalakítása.

Szintén a gyógyintézeteket érinti a szakmai terv készítésének kötelezettsége. A szakmai terv együtt tartalmazza a gyógyintézet fejlesztési céljait és a megvalósításukhoz szükséges pénzügyi tervet is. Ezek a gyógyintézeti fejlesztési tervek ötéves időtávjuk és tartalmuk alapján a közszolgáltatásért felelős szervek által elfogadandó szakmai fejlesztési programok szolgáltatói adatbázisát és hátterét is jelentik. Ezért kell e terveket jóváhagyásra beterjeszteni az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervhez, akkor is, ha a gyógyintézet nem a közszolgáltatásért felelős szerv saját intézménye, hanem egészségügyi ellátási szerződés alapján nyújtja az egészségügyi közszolgáltatásokat.

A 20-21. §-hoz

Az egészségügyi közszolgáltatók gazdálkodási rendjére is elsősorban a számviteli törvény, illetőleg költségvetési szervek esetében az államháztartási törvény és a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó egyéb jogszabályok az irányadók. Az egészségügyi szolgáltatóknak a közfinanszírozásból származó bevételei rendeltetésszerű felhasználása és ennek ellenőrizhetősége érdekében tartalmaz a Javaslat néhány speciális előírást, pl. a számviteli beszámolóhoz jogszabályban előírt adatokat tartalmazó mellékletet kell majd csatolni, továbbá a közszolgáltatásban minden - meghatározott nagyságrend feletti éves bevétellel rendelkező - egészségügyi szakellátást nyújtó szervezetnél kötelező lesz könyvvizsgálóval ellenőriztetni az éves beszámolót. Ezt a kötelezettséget a társas vállalkozásokra a gazdasági társaságokról szóló törvény, illetőleg a számviteli törvény mondja ki, míg a Javaslat - teljessé téve a kört - a költségvetési szervekre és az egyházi jogi személyekre teszi kötelezővé.

A 22-23.§-hoz

A Javaslat az egészségügyi közszolgáltatás szerződéses megszervezéséhez külön vagyoni biztosítékot is előír, ha a közszolgáltatás fekvőbeteg gyógyintézeti ellátás, mert itt az ellátás folyamatossága és biztonsága speciális garanciákat is igényel. A vagyoni biztosíték bankgarancia vagy hitelintézetnél elhelyezett pénzbeni letét lehet. A Javaslat pontosan meghatározza e vagyoni biztosíték felhasználásának eseteit is, kivételes esetkörre szűkítve ezeket. Így a működőképesség fenntartása érdekében a szolgáltató adósságának rendezésére vagy ugyancsak a folyamatos egészségügyi szolgáltatás megőrzésére használható fel, ha a közszolgáltatás nyújtását megalapozó szerződéses kapcsolat megszűnik. A vagyoni biztosíték - a közszolgáltatás folyamatosságát garantáló jellegéből következik -, hogy felhasználására mindkét esetkörben a közszolgáltatásért felelős szerv rendelkezése alapján van mód.

A 24-25. §-hoz

A Javaslat egyik lényegi szabályozási elve, hogy az egészségügyi közszolgáltatások piacán a szervezeti és tulajdoni sokszínűség mellett széleskörű és egymást kiegészítő garanciákat is alkalmazni kell az egészségügyi szolgáltatókkal és az egészségügyi közszolgáltatásokkal szemben támasztott követelmények érvényesítése érdekében. Ebben a garanciarendszerben meghatározó jelentősége van a közszolgáltatásért felelős szerv valóban felelős ellátás-szervező és ellenőrző tevékenységének. A Javaslat ehhez az ellenőrzéshez adja meg a szükséges jogosítványokat a szolgáltató információs kötelezettségének, a különböző ellenőrzést végző szervek - egészségügyi hatóság, egészségbiztosítás szervei, szakmai kamarák - együttműködésének előírásával.

A közszolgáltatásért felelős szerv által végzett ellenőrzés természetesen nem helyettesíti az egyéb jogszabályokban előírt szakmai és finanszírozói ellenőrzést, hanem voltaképpen kiegészíti azt. Elsődleges rendeltetése annak folyamatos figyelemmel kísérése, hogy a szolgáltató az egészségügyi ellátási szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tesz-e, nem veszélyezteti-e valamilyen akár a szolgáltatónál, akár rajta kívül fennálló valamilyen körülmény a közszolgáltatás megfelelő színvonalát és/vagy folyamatosságát, biztonságát. E "veszélyek" közül a Javaslat egyet kiemelten is szabályoz, mégpedig az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó felhalmozott adósságának rendezését. E rendezésben a Javaslat a közszolgáltatásért felelős szervre is ró feladatot, és lehetővé teszi a vagyoni biztosíték felhasználását is.

A 26.§-hoz

A Javaslat részletesen rendezi az egészségügyi ellátási szerződés megszűnésének eseteit. Bár ezek a szerződések főszabályként határozott időtartamúak, a Javaslat a szerződés igen hosszú tartama miatt lehetőséget biztosít bármelyik félnek a szerződés rendes felmondására. Ilyenkor azonban - az ellátás biztonsága és a felek érdekeinek védelme miatt - a felmondási idő hat hónapnál nem lehet rövidebb.

A rendes felmondás lehetőségén túl a Javaslat meghatározza azokat a szerződésszegő magatartásokat is, amikor a közszolgáltatásért felelős szerv hat hónapnál rövidebb határidővel vagy azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést. A hat hónapnál rövidebb határidejű felmondás súlyos szerződésszegés esetén lehetséges, pl. az ellátás szakmai színvonalának súlyos romlása, a területi ellátási kötelezettség folyamatos megsértése, rendezhetetlen adósság stb. Azonnali felmondásra pedig olyan okból kerülhet sor, melyek fennállása már a szerződéskötést is kizárta volna (a szolgáltató vállalkozási vagy működési engedélyét visszavonják, az egészségbiztosítási finanszírozási szerződést felmondják, nem teszik le vagy pótolják a vagyoni biztosítékot stb.).

A 27-29.§-hoz

A Javaslat a közszolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződéses kapcsolatoktól elhatárolva, külön fejezetben szabályozza az ún. közreműködői jogviszonyt, és ennek nevesített szerződési formáját, a közreműködői szerződést. Ilyen jogviszony akkor jön létre, ha valamely egészségügyi szolgáltató a saját működési engedélyében szereplő egyes szolgáltatásokra - teljesítési segédként - más egészségügyi szolgáltatót vesz igénybe. Nem közreműködői jogviszony azonban az a kapcsolat, amikor az egyik egészségügyi szolgáltató a működési engedélyében nem szereplő, általa nem nyújtható szolgáltatásokra más szolgáltatóhoz küldi a beteget (pl. háziorvosi laboratóriumi vizsgálatokra utal be).

Az egészségügyi szolgáltatásban való közreműködést az Ekszt. is szabályozza, alvállalkozásként nevesítve ezt az együttműködést. A Javaslat új alapokra helyezi az Ekszt-ben szabályozott alvállalkozást, ezért e szerződésfajta elnevezése is megváltozik. Az orvos (egészségügyi szolgáltató)-beteg jogviszony megbízási jogviszony jellegéhez igazodva a Javaslat közreműködői szerződésről rendelkezik. A megbízásban való közreműködés - más ágazatokban nyújtott szolgáltatások esetében - minden esetben feltételez egy megbízottat. A megbízóval e megbízott áll szerződéses kapcsolatban, a megbízási díjat is ő kapja. A közreműködő a megbízott által vállalt szolgáltatások valamely részfeladatát végzi el, és díjazásáról a megbízottal számol el. Ettől a szerződéses kapcsolatrendszertől nem célszerű eltérni az egészségügyi szolgáltatások esetén sem. Éppen ezért a Javaslat azt rögzíti, hogy az egészségügyi szolgáltatások egészére vonatkozó finanszírozási szerződéseket minden esetben a beteg ellátását közvetlenül végző egészségügyi szolgáltatóval kell megkötni, és ez a szolgáltató számol el az általa igénybe vett közreműködővel.

A közreműködés új konstrukciójához igazodva meg kell erősíteni a beteggel szembeni felelősség szabályait. A beteggel szemben közreműködő igénybe vétele esetén is a beteggel közvetlenül jogviszonyban álló egészségügyi szolgáltató felel. Ezt a szabályt generális jelleggel jelenleg csak az Ekszt. végrehajtási rendelete tartalmazza. A betegek fokozott védelme érdekében mindenképpen szükséges a rendelkezés törvényi szintre emelése.

A 30-32. §-hoz

A Javaslatban a közszolgáltatásért való felelősség, a közszolgáltatásban részt vevő szolgáltatók szakmai, működési, gazdálkodási szabályai mellett az egészségügyi közszolgáltatások biztonságát megalapozó harmadik garanciális szabályrendszer a közvagyon védelmét és a közvagyonnal való rendelkezés korlátait megállapító normák összessége.

Az egészségügyi közszolgáltatás szerződéses megszervezésénél a Javaslat abból indul ki, hogy külön szerződésben célszerű rendezni a közfeladat átvállalását (ez az egészségügyi ellátási szerződés), míg a közszolgáltatás nyújtásához az (esetlegesen) kapcsolódó, az állami vagy önkormányzati vagyon használatba adására vagy értékesítésére vonatkozó kérdéseket a felek foglalják másik szerződésbe. Ez utóbbi szerződés a Polgári Törvénykönyvben, illetőleg az Áht-ben szabályozott, vagyonhasználati, vagyonátruházási szerződéstípusok valamelyikébe tartozhat.

A Javaslat az e vagyonra vonatkozó szerződések tartalmi elemeinek rögzítésekor nem ismétli meg a Ptk-nak, illetőleg az Áht-nak a szabályait, csupán az egészségügyi ágazat sajátosságai miatt szükséges garanciákkal egészíti ki az állami, önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás általános szabályait.

A Javaslat az egészségügyi közszolgáltatásban résztvevők szervezeti formáinak és a lehetséges befektetői körnek a kibővítését a közvagyon védelmét szolgáló garanciák gazdagításával együtt javasolja.

Az állami, önkormányzati vagyon értékesítéséhez a Javaslat az alábbi garanciákat fűzi:

- speciális privatizációs szabályként rögzíti, hogy többségi állami /önkormányzati tulajdonban lévő, egészségügyi szakellátást nyújtó társaságban állami, önkormányzati társasági részesedést csak pénzbeli hozzájárulással vagy ingatlannal, nagyértékű tárgyi eszközzel teljesített tőkeemeléssel lehet megszerezni, és

- elrendeli, hogy az ingatlan értékesítésekor célvagyoni jelleget kell bejegyezni az ingatlannyilvántartásba.

Az egészségügyi célvagyon intézményét az Ekszt. is tartalmazza. E szabályozást a Javaslat lényegében átvette, és annyiban tovább is fejlesztette, hogy egyértelműen kimondta minden olyan jogügylet semmisségét, amit e célvagyoni jelleg figyelmen kívül hagyásával kötnek meg.

A 33-35. §-hoz

A Javaslat több törvényt érintő hatályon kívül helyező és módosító rendelkezést tartalmaz.

A hatályba lépéssel kapcsolatos átmeneti rendelkezések körében a legfontosabb, hogy a Javaslat visszamenőlegesen nem érinti a korábban megkötött, az egészségügyi ellátási kötelezettség teljesítését célzó szerződéseket, csupán azt írja elő, hogy - ha szükséges - a feleknek a szerződés tartalmát a jövőre nézve kell hozzáigazítani az új törvény rendelkezéseihez.

Az új szabályozásnak való megfelelést az egészségbiztosítási szervek a finanszírozási szerződések ellenőrzése során vizsgálhatják, hiszen a finanszírozási szerződések csak érvényes és jogszerű egészségügyi ellátási szerződéseken alapulhatnak. Ha a felek az új szabályok szerinti módosítást elmulasztják, erre a megyei egészségbiztosítási pénztárak felhívják a figyelmüket, de ha a módosítás ennek ellenére sem történik meg, akkor a finanszírozási szerződéseket az egészségbiztosítás szervei öt hónapos határidővel felmondhatják. A felszólítástól számított 30 napos határidő és az azt követő öt hónapos felmondási idő összhangban van a Javaslatnak az egészségügyi ellátási szerződés rendes felmondásra vonatkozó szabályaival.

Az alvállalkozásokra vonatkozó szerződésekre azonban - tekintettel a jogviszony tartalmának lényeges változására - a Javaslat határidő tűzésével felülvizsgálatot rendel. A Javaslatban szereplő egyéves határidő e szerződések tárgya és tartalma alapján kellő felkészülést biztosít az esetleges változtatásokra vagy új szerződéses kapcsolatok kialakítására.

Ugyancsak az átmeneti szabályok között kapott helyet az a határidő, mely után a klinika elnevezés nem használható, ha az egészségügyi szolgáltató nem felel meg a Javaslatban a klinikára meghatározott kritériumoknak. Tekintettel arra, hogy ez a tilalom üzleti érdekeket érint, a Javaslat másfél éves határidőt szab meg. Ugyanakkor a betegek érdekeinek védelmében - voltaképpen tehát fogyasztóvédelmi szempontból - indokolt a progresszív egészségügyi ellátás legmagasabb szintjét jelző elnevezés mielőbbi védelme.