T/2380/165.
Dr. Szili Katalin asszonynak
az Országgyűlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Asszony!
A Házszabály 94.§ (1) bekezdése és a 102. § (1) bekezdése alapján a földgázellátásról szóló T/2380. számú törvényjavaslathoz - a T/2380/120. számon benyújtott módosító javaslathoz (T/2380/155. számú bizottsági ajánlás 82. pont) kapcsolódva - a következő
kapcsolódó módosító javaslatot
terjesztjük elő:
(a javaslat elfogadása esetén a további bekezdések számozása értelemszerűen változik)
"(7) Ha az (1)-(6) bekezdésekben előírt eljárásokat követően a közüzemi nagykereskedő, illetve a közüzemi szolgáltató bizonyítja, hogy a feljogosított fogyasztó szabad piacra történő kilépése számára elháríthatatlan veszteséget okoz, akkor az e § alapján létrehozott pénzügyi alapból a keletkező gazdasági és pénzügyi veszteségek fedezetére jogosult.
(8) A pénzügyi alap működési elveit és a befizetések rendjét úgy kell megállapítani, hogy a befizetési kötelezettség a földgázkereskedőket, a közüzemi nagykereskedőt és a közüzemi szolgáltatókat a földgázipari tevékenységükből származó éves árbevétel arányában terhelje. Az alapba történő befizetéseket és az alapból történő kifizetéseket a Hivatal javaslata alapján a miniszter rendeli el. A pénzügyi alap képzésének és felhasználásának részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.
(9) Az e §-ban szabályozott alapba történő befizetés az árszabályozás szempontjából indokolt költségként nem vehető figyelembe."
2. A törvényjavaslat 55.§-ának az alábbi új n) ponttal való kiegészítését javaslom:
(A javaslat elfogadása esetén a további pontok betűjele értelemszerűen változik)
/A Kormány rendeletben állapítja meg:/
"n) a 33. § szerinti pénzügyi alap kezelésének és felhasználásának részletes szabályait."
Indokolás:
A jelenleg hatályos gáztörvény 1994-től kezdődően arra kötelezte az engedélyeseket, vagyis a gázszolgáltatókat és a gázértékesítőt, hogy a hazai földgázfogyasztást fedező mennyiség rendelkezésre állását, és a fogyasztók földgázzal való ellátását a gázszolgáltatás keretében biztosítsák. E kötelezettség célja az ellátás biztonságának megteremtése, amihez a gázértékesítőnek és a gázszolgáltatóknak hosszú távú földgázvásárlási szerződéseket kellett kötniük, a hazai fogyasztáshoz szükséges földgáz beszerzésére. Ezek a hosszú távú szerződések 15-20 évre köttettek, külföldi termelőkkel illetve értékesítőkkel. A szerződött mennyiségnél az ellátási kötelezettség miatt a hazai engedélyesek abból indultak ki, hogy a teljes hazai fogyasztást kell fedezniük. A piacnyitás ezt a helyzetet változtatja meg.
A piacnyitás után ugyanis a feljogosított fogyasztók szabad piacra történő kilépésével csökken a hosszú távú szerződésekben lekötött földgázmennyiség tényleges igénybevétele. Ugyanakkor a készülő új törvény a meglévő hosszú távú szerződéseket nem képes felülírni, ezért a feljogosított fogyasztók szabad piacra való kilépésével az ő fogyasztásuk fedezésére rendelt gáz megmarad a jelenlegi engedélyesek utódainál, azaz a közüzemi nagykereskedőnél és a közüzemi szolgáltatóknál.
A törvényjavaslat ezt a problémát oly módon kezeli, hogy ha feljogosított fogyasztó lép ki a közüzemi szolgáltatásból, akkor a közüzemi nagykereskedő és a közüzemi szolgáltató közötti szerződést újra kell tárgyalni. Az újratárgyalás sikertelensége esetére a törvényjavaslat azon logika mentén rendelkezik a felesleges földgázmennyiség telepítéséről, hogy a kilépett fogyasztót a szabad piacon ki látja el. Ha az új ellátó vállalkozás ugyanahhoz a vállalat-csoporthoz tartozik, mint a közüzemi nagykereskedő, akkor a felesleges földgázmennyiséget a közüzemi nagykereskedőhöz telepíti. Ha az új ellátó vállalkozás a közüzemi szolgáltató vállalat-csoportjának a tagja, akkor a felesleges földgázmennyiséget a közüzemi szolgáltató köteles átvenni. Amennyiben mind a közüzemi nagykereskedőtől, mind pedig a közüzemi szolgáltatótól független vállalkozás látja el a kilépett fogyasztót, akkor a felesleges földgázt a törvényjavaslat megfelezi a nagykereskedő és a szolgáltató között.
A törvényjavaslat az így megmaradt felesleges földgázról úgy rendelkezik, hogy azt mind a közüzemi nagykereskedő, mind a közüzemi szolgáltató jogosult szabadon értékesíteni. Ez egy nagyon fontos eszköz a befagyott költségek elhárítására, de önmagában nem elegendő. A törvényjavaslat továbbmegy: amennyiben a szabad értékesítés lehetősége nem tudja a befagyott költségeket elhárítani - mert csak annyira áron alul lehetne a felesleges mennyiséget értékesíteni - úgy a felesleges földgázt árverésre kell felajánlani.
Ezek a törvényjavaslat eszközei a befagyott költségek problémáinak kezelésére, amikből látszik, hogy az előterjesztő különös figyelmet fordított arra, hogy a versenypiac kialakítása minél zökkenőmentesebben és a lehető legkevesebb költséggel valósuljon meg. Ugyanakkor még így is elképzelhető, hogy a rendszerben befagyott költség keletkezik, amennyiben a hosszú távú szerződés kötelezettje a felesleges földgázt csak súlyos veszteségek árán tudja értékesíteni. Erre az esetre megfontolandónak tartok egy olyan megoldást, amelyik mintegy vészkijáratként az ilyen befagyott költségeket egy kompenzációs alap útján megosztja az engedélyesek között, némileg a villamosenergia törvényben alkalmazott modellhez hasonlóan. Ez a megoldás csak vészkijárat lenne, megfelelő garanciákkal körbeépítve, melyek garantálnák, hogy a közüzemi nagykereskedő és a szolgáltatók elsősorban a megmaradt földgáz hatékony értékesítésében legyenek érdekeltek.
Ilyen garanciák lehetnek például a kár érintett általi bizonyításának szigorú kötelezettsége, annak előírása, hogy a nagykereskedő vagy a szolgáltató köteles mindent megtenni a kár elkerülése érdekében, és az is, hogy az alapba történő be- illetve kifizetésről a MEH javaslata alapján a miniszter dönt.
Budapest, 2003. április 15.
|
Podolák György |
Dr.Dávid Gyula |
||
|
Kovács Tibor |
Szabó József |
Józsa István |
|