J/2175.
BESZÁMOLÓ

2003. július

Bevezető *

I. A véleményszabadság, A tájékoztatás kiegyensúlyozottságának helyzete *

II. A MŰSORSZOLGÁLTATÓK TULAJDONOSI HELYZETE *

III. A MŰSORSZOLGÁLTATÁSI SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍTÉSÉRE SZOLGÁLÓ FREKVENCIAGAZDÁLKODÁS HELYZETE *

IV. A MŰSORSZOLGÁLTATÁSI ALAP *

V. A MŰSORSZOLGÁLTATÁS GAZDASÁGI HELYZETE, PÉNZÜGYI FELTÉTELEINEK ALAKULÁSA *

VI. AZ ORTT MŰKÖDÉSE *

MELLÉKLETEK *

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. számú törvény hozta létre az Országos Rádió és Televízió Testületet. A törvény szerint az ORTT megteremti a műsorszolgáltatási lehetőségeket, segíti a műsorszolgáltatók piacra lépését, vizsgálja - és ezen belül felügyeli, és elemzi - a törvényben foglaltak betartását, nyilvántartásokat vezet, támogatást nyújt a Műsorszolgáltatási Alap pályázatain keresztül a műsorszolgáltatók működéséhez, műsorszámok elkészítéséhez, technikai fejlesztésekhez és a kultúra megőrzéséhez.

A plurális médiarendszer országos szinten 1997-98-ban a kereskedelmi műsorszolgáltatók megjelenésével alakult ki. 1999-2000-ben a helyi és körzeti frekvenciák pályáztatásával, a rádiók és televíziók a vidéki településeken is segítették a helyi tájékoztatási monopóliumok lebontását, a demokrácia kialakulását. A 2001-2002-es években az ORTT - azáltal, hogy a meglévő műsorszolgáltatók mellé szinte valamennyi településen második, vagy harmadik frekvenciát is pályáztatott - a plurális médiarendszer kialakulására helyi szinten is lehetőséget teremtett.

Az ORTT 2002-ben egyrészt az előző évben megindult frekvenciapályáztatást folytatta, másrészt a kialakult médiarendszer működését, ellenőrzését finomította.

A kisközösségi rádiófrekvenciák hasznosítására kiírt pályázatra beérkezett pályázati ajánlatok minőségében új műsorszolgáltatások kezdetét jelentik. A lassan elfogyó helyi frekvenciák után most kisebb falvak, lakóközösségek számára is lehetőség nyílik rádiók működtetésére. A pályázati ajánlatok alaki és tartalmi vizsgálata jelen beszámoló benyújtásakor még folyamatban van.

A Testület a budapesti rádiós frekvenciákra speciális karakterű pályázatokat írt ki, aminek nyertesei az eddigiektől eltérő műfajú zenei csatornák és egy idegen nyelvű közszolgálati műsorszámokból álló műsorstruktúrájú adó kezdheti meg 2003 első hónapjaiban adását.

A hálózatba kapcsolódás előnyeit vizsgálva, és a közszolgálati és magyar nyelvű műsorokat preferálva a Testület pontosította a műsorszolgáltatási díj számításának képletét.

A törvény lehetőségeit kihasználva sorra hálózatba kapcsolódtak a vidéki települések műsorszolgáltatói.

Az egész évet végigkísérte az ORTT és a Sláger Rádió Műsorszolgáltató Rt. közötti per, de végül az ORTT megállapodásra jutott a műsorszolgáltatóval, amelynek eredményeképpen az üzemeltető vállalta, hogy az ORTT felé fennálló tartozását rendezi. Ugyanezen megállapodás keretében műsorszolgáltatási szerződését öt évvel meghosszabbították. Hasonlóan újabb öt évre szól a Danubius Rádió szerződése is.

Folytatódott 2002-ben a közszolgálati Magyar Rádió Kossuth adója középhullámú frekvenciáját kiváltó - a korszerű távközlésnek megfelelő - 100 MHz-es URH hálózaton történő sugárzás előkészítése.

A Duna Televízió 2002. december 18-tól digitálisan is terjeszti műsorát, de műsora - és így magyar nyelvű adások - december 24-től már az észak-amerikai kontinensen is láthatók.

A Testület elfogadta a Magyar Televízió Rt. közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatát, így a 2002. évtől minden közszolgálati műsorszolgáltató rendelkezik érvényes, a Testület által elfogadott szabályzattal.

Az országgyűlési és az önkormányzati választások, mint a 2002. év legfontosabb belpolitikai eseményei komoly feladatot jelentettek az ORTT számára is. Az ORTT a választásokkal kapcsolatban ajánlásokat fogalmazott meg és konzultációkat tartott a műsorszolgáltatók részére, továbbá a választások előtt hangsúlyosabb szerepet kapott a műsorszolgáltatók műsorainak, így különösen a hírműsorok pártatlanságának, tárgyilagosságának, kiegyensúlyozottságának ellenőrzése.

A panaszok száma a választási kampány alatt és a kereskedelmi televíziók új típusú műsorainak indulásakor megnövekedett, kezelésük jelentős többletterhet rótt a Panaszbizottságra.

Az országgyűlési választások eredményeképpen a testületi tagok száma öt főre csökkent tekintettel arra, hogy a Független Kisgazda és Polgári Párt és a Magyar Igazság és Élet Pártja nem jutott be az országgyűlésbe, így az általuk a Testületbe jelölt két személy testületi tagsága megszűnt.

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításának előkészítésében, és az Európai Unió képviselőivel folytatott tárgyalásokon a Kormány képviselői mellett részt vettek az ORTT munkatársai is. A törvénymódosítást az Országgyűlés 2002. július 9-én a 2002. évi XX. törvénnyel fogadta el.

A törvény legnagyobb visszhangot kiváltott módosítása a kiskorúak védelméről szóló rendelkezés, melynek gyakorlati megvalósítása, azaz a törvényben meghatározott kategóriákba sorolásában irányadó szempontok, valamint a kötelezően alkalmazandó jelzések kidolgozása a médiahatóság feladat volt. Az ORTT segédanyagot állított össze, és konzultációt szervezett a műsorszolgáltatók számára a rendelkezés gyakorlati értelmezésének megkönnyítéséhez.

Az ORTT, a szigorodó jogszabályok, a részletesebb (a helyi műsorszolgáltatókra is rendszeresen kiterjedő), és jóval nagyobb óraszámban elvégzett vizsgálatok miatt, ha arányában csökkenést is mutató, de jelentős számú törvénysértést regisztrált.

A Testület határozataiban 2002-ben - csupán a törvénysértések elenyésző részében - több mint 200 millió forint kötbért/bírságot szabott ki a műsorszolgáltatókkal szemben, illetve több esetben felfüggesztette jogosultságuk gyakorlását. A műsorszolgáltatók általában az elmarasztaló határozatokat a bíróságon megtámadták, ami a határozatba kiszabott szankciót tekintve halasztó hatállyal bír. Ezért - az elmúlt évekhez hasonlóan - jelentősen emelkedett a folyamatban lévő bírósági ügyek száma. Az 1998 óta folyamatban lévő csaknem 500 perből több mint 300-at még első fokon sem tárgyalt a bíróság.

Az ORTT továbbra is vizsgálja a törvénysértések tendenciáit, a pártatlan és kiegyensúlyozott tájékoztatás megvalósulását a műsorszolgáltatók műsoraiban, és ezekről rendszeresen tanulmányokat publikál.

2002-ben folytatta a munkáját az a szakértői munkacsoport, amely az Internettel kapcsolatos szabályok kidolgozására vonatkozó lehetőségeket vizsgálta. A munkacsoport kidolgozta az internetes tartalomszolgáltatás hazai szabályozásának koncepcióját, elvégezte ezzel a tételes jogalkotáshoz szükséges, az azt megalapozó szakértői munkát.

A Testület 2002. folyamán is több olyan pályázatot írt ki, amelyek a Műsorszolgáltatási Alapból elnyerhető támogatások megfelelő szétosztását célozták. A pályázatok ebben az évben is segítették a kisközösségi kábelhálózatok fejlesztését és korszerűsítését, a műsorszolgáltatók technikai fejlesztését, közszolgálati műsorszámok létrehozását és támogatták a magyar filmgyártást.

A korábban említett személyi változásokon túlmenően 2002. december 31-jei hatállyal lemondott dr. Körmendy-Ékes Judit, az ORTT elnöke.

A következő oldalakon részletesen beszámolunk az ORTT 2002-ben végzett tevékenységéről, a Műsorszolgáltatási Alap munkájáról és az audiovizuális szektor legfontosabb eseményeiről.

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Rttv.) alapvető szerepet játszott és játszik a szabad véleménynyilvánítás gyakorolhatósága terén. Az Rttv. kiteljesítette a szabad és független sajtó létrejöttét, megteremtette az elektronikus médiumok tekintetében a duális médiarendszert és működésének feltételeit. A törvény megalkotása előtt a vélemény- és sajtószabadság biztosítását alapvetően a sajtótörvény szolgálta. Ezzel összefüggésben számos alkotmánybírósági határozat született, amelyek kikristályosították a véleménynyilvánítás szabadságának mibenlétét, annak határait. A szabad véleménynyilvánítás joga a kommunikációs jogok "anyajoga", levezethető belőle többek között a sajtószabadság alapjoga, a norma átfogja valamennyi médium szabadságát, továbbá a véleményformáláshoz szükséges információszerzés szabadságát is (30/1992. (V. 26.) alkotmánybírósági határozat). Alkotmánybírósági állásfoglalások rámutattak arra, annak ellenére, hogy a szabad véleménynyilvánításnak kitüntetett szerepe van, ez mégsem feltétel nélküli, így annak határai alapvetően addig terjedhetnek, amíg nem sérülnek az egyéb alapjogok. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni, és mindenkor érvényre kell juttatni az arányos korlátozás elvét.

Az Rttv. mindezekre tekintettel, illetve a sajtótörvény fundamentális rendelkezéseire támaszkodva született meg, és szolgálja a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését. Mindezt a törvény preambuluma juttatja kifejezésre: "Az Országgyűlés a szabad és független rádiózás és televíziózás, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás függetlensége, kiegyensúlyozottsága és tárgyilagossága, a tájékozódás szabadsága, valamint az egyetemes és a nemzeti kultúra támogatása, a vélemények és a kultúra sokszínűségének érvényre juttatása érdekében, továbbá a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának megakadályozására, az Alkotmány 61. §-ával összhangban" alkotta meg a törvényt.

A fent megfogalmazott elvek és célok megvalósulása, illetve azok érvényre juttatásának érdekében rögzíti az Rttv. 31. § (1) bekezdése a következőket: "Az Országos Rádió és Televízió Testület védi és előmozdítja a szólásszabadságot a műsorszolgáltatók piacra lépésének elősegítésével, a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrejöttének megakadályozásával, a műsorszolgáltatók függetlenségének védelmével; figyelemmel kíséri a sajtószabadság alkotmányos elveinek érvényesülését." Az ORTT az Rttv. alapján meghatározó és alkotó módon járul hozzá a véleménynyilvánítás lehetőségének minél szélesebb körű megvalósulásához, tekintve, hogy az annak fórumául szolgáló médiumok létrejöttét tette és teszi lehetővé. Ezen alapvető szerepének járulékos vetületét képezi a hatósági szerepkör, azaz a médiumok működésének ellenőrzése. Konstituáló és kontrolláló szerepe kizárólag a véleménynyilvánítás szabad, illetve törvényes gyakorlásának megteremtése érdekében áll. Ennek egyik vetülete a piacszabályozó feladatkör, ami lehetővé teszi a műsorszolgáltatók színre lépését. A szoros értelemben vett hatósági ellenőrző funkció a műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlásának tartalmi megvalósulását érinti, és ezen a ponton kapcsolódik a szabad véleménynyilvánításhoz, annak törvényes keretek közötti gyakorlásához.

Az Rttv. a sajtótörvény alaptételeivel összhangban, de azokat kiegészítve rögzíti a sajtószabadság biztosítását, valamint annak korlátait. Az Stv. preambuluma a következőket mondja ki: "A Magyar Köztársaság Alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét." Az Rttv. alapelvei között első helyen deklarálja a műsorszolgáltatás útján történő szabad véleménynyilvánítás jogát, a médiumok szabadságát, illetve ezzel összefüggésben a programszolgáltatás tartalmáért viselt felelősséget: 3. § (1) "A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás - e törvény keretei között - szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató - a törvény keretei között - önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik."

Az Stv. 2. § (1) bekezdése rögzíti az információszerzéshez való jogot: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás." Az Rttv. ezen jog gyakorlását a következőképp szabályozza: 4. § (1) "A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie." A sajtótörvény generális korlátként vonja meg a sajtószabadság határát: "A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével." Ez az általános korlát az Rttv.-ben a következő: 3. § (2) "A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas személyek, nemek, népek, nemzetek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére."

Az Rttv. a fenti garanciális szabályokon túl, egyéb, a véleménynyilvánítás korlátjaként értékelhető rendelkezéseket is tartalmaz. Ezek a műsorszolgáltatás diszkrimináció-mentességéhez, valamint a független és pártatlan műsorszolgáltatáshoz kötődnek. Ezen utóbbi követelmények a műsorszolgáltatás politikai befolyásmentességét hivatottak garantálni a következők szerint: 4. § (2) "A műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetőleg ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában", 4. § (3) "A műsorszolgáltató politikai tájékoztató és hírszolgáltató műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársak - a munkavégzésükre irányuló jogviszonyuktól függetlenül - műsorszolgáltatónál politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot - kivéve a hírmagyarázatot - nem fűzhetnek", 4. § (4) "A műsorban közzétett hírekhez fűzött véleményt, értékelő magyarázatot e minőségének és szerzőjének megnevezésével, a hírektől megkülönböztetve kell közzétenni." Az alapvetően a műsorszerkesztés elvét érintő szabályok mellett ugyanezt a célt szolgálja a műsorszámok támogathatóságának korlátozása, ami kizárja a hírműsorszámok és az időszerű eseményekkel foglalkozó műsorszámok támogathatóságát, valamint azt, hogy párt, illetve politikai mozgalom műsorszámot támogasson.

Az Rttv. a szabad véleménynyilvánításnak egy kifejezett, azaz közvetlen korlátjáról is említést tesz, amelyet a törvény 3. § (2) bekezdése rögzít. Ez az alkotmányos rend és az emberi jogok tiszteletben tartását, illetve a gyűlöletkeltés tilalmát mondja ki. Ezen kategóriák javarészt büntetőjogi, részben polgári jogi terminusokat fognak át. Az alkotmányos rend műsorszolgáltatás útján történő megsértése demokratikus jogállamban nehezen képzelhető el, míg a gyűlöletkeltés, a gyűlöletbeszéd megvalósulása ugyan előfordulhat, de nem tekinthető tipikusnak. A véleménynyilvánítás korlátjainak szemszögéből az emberi jogok sorából az emberi méltósághoz való jogot, mint ún. "általános személyiségi jogot" szokás kiemelni. Az Alkotmány a személyiségi jogok közül a jó hírnévhez való jogot nevesíti, ezzel összefüggésben az alkotmánybírósági értelmezés alapján az emberi méltósághoz való jogból levezethetően, a becsület is alapjogi védelem alatt áll. A törvényi szabályozás alapján a médiumok tekintetében is érvényesül a véleménynyilvánítás szabadsága, amely azonban itt sem feltétlen. Ennek megfelelően a becsület védelme a véleménynyilvánítás szabadságát az emberi méltósághoz való jog és a jó hírnév alkotmányos értékeinek védelmében korlátozza. A védendő értékek köre tehát kiterjed "az általános személyiségi jogokra", melyeknek foglalatát egyfelől az Alkotmány - az ebből folyó AB-határozatok -, másfelől a konkrét személyiségvédelem eszközeit tartalmazó Ptk. és Btk. rendelkezései tartalmazzák.

A becsület és a jó hírnév megsértése - egyéb feltételek megléte mellett - akkor valósul meg, ha az adott "kommunikációs forma" túllépi a szabad véleménynyilvánítás határait. Ez megvalósulhat a vélemény - bírálat, kritika - tartalmában és kifejezésmódjában egyaránt. E cselekmény számos módon juthat kifejeződésre, így akár nyíltan vagy burkoltan, elhallgatással, egyes elemek túlzott kiemelésével, félrevezető megfogalmazással, a tények megtévesztő csoportosításával, illetve bármilyen más értékelést hordozó magatartással. Ennek értelmében a személyiségi jogokat sértő megnyilatkozásoknak és ábrázolásoknak a módja és körülményei tekintetében rendszerint felvetődik az Rttv. 4. § bekezdéseinek vizsgálata, így elsősorban a kiegyensúlyozottság, a sokoldalúság, a tényszerűség és tárgyilagosság megvalósulásának mikéntje. Mindez azt jelenti, hogy a törvény 4. § (1) bekezdése a véleménynyilvánítás közvetett, visszacsatolások útján történő korlátjaként értékelhető. Az emberi méltóság és a jó hírnév sérelmét megvalósító körülményeknek a sokoldalú, a tényszerű, valamint a kiegyensúlyozott tájékoztatással való összefüggéseit mutatja, hogy az előbbi megvalósulása tipikusan az utóbbi sérelmén keresztül valósul meg. Ez pedig azt eredményezheti, hogy a fent nevesített két személyiségi jog csorbulásának elkerülése érdekében korlátozódhat a véleményformáláshoz szükséges információ megszerzésének joga.

A véleménynyilvánítás szabadságának egy "speciális biztosítékát" jelenti a Panaszbizottság intézménye, ami a médiumok oldalán értelemszerűen annak korlátjaként jelentkezik. A Panaszbizottság nem a közigazgatási szerv kezdeményezésére, hanem a "civil szféra" panaszaira tekintettel jár el a kiegyensúlyozott tájékoztatás megsértése, illetve a 4. § alá nem tartozó egyéb ügyek tekintetében. Így lehetőség nyílik arra, hogy a kifejezésre nem juttatott álláspont képviselője, vagy a sérelmet szenvedett fél kifogásával a műsorszolgáltatóhoz, szükség esetén a Panaszbizottsághoz forduljon, aminek elintézése végső esetben közigazgatási eljárás útján rendeződhet. A médiumok esetében mindez azt jelenti, hogy a közigazgatási szerv és a civil szféra kettős kontrolljára tekintettel kell működniük, ami ha igen áttételesen is, de felfogható a véleménynyilvánítás szabadságának korlátjaként.

A szabad véleménynyilvánítás megvalósulásának mikéntje komplex megközelítésben értelmezhető. Ennek egyik sarokpontja annak a feltételrendszernek a megléte, ami lehetővé teszi az elektronikus médiumok létrejöttét és működését, amiből értelemszerűen adódik az a kérdés, hogy ezzel a lehetőséggel, illetve szabadsággal miként él a műsorszolgáltató, azaz mennyiben valósítja meg a vélemények, nézetek artikulálását, valamint a műsorszolgáltatás milyen módon fedi le, járul hozzá a különböző társadalmi csoportokat érintő kérdések megjelenítéséhez. A műsorszolgáltató szerkesztői szabadságán múlik, hogy a különböző vélemények, társadalmi folyamatok és jelenségek megjelenítésének milyen, mekkora teret szentel, azaz a szabad véleményformálásnak mennyiben válik "eszközévé", annak miként biztosít nyilvánosságot.

A kérdés megközelítésének egyik vetületét a műsorstruktúra vizsgálata jelenti. Adataink szerint az országos televíziók túlnyomó többsége nem biztosít teret, nem vesz célba speciális közönségrétegeket, ezzel ellentétben differenciálatlanul a nagyközönséget szolgálja. Az egyetlen megcélzott nézői csoportot a fiatalok jelentik, így valójában más nézői rétegeknek szánt műsorok nem, vagy csak alig-alig találhatók meg a műsorpalettán. 2002-ben az ORTT mérései szerint a politikai hír- és magazinműsorokban a nemzeti kisebbségeket érintő témák előfordulása mindössze 0,7 százalék volt. Ez a szomorú statisztika azonban nem kizárólag a fenti kör tekintetében jellemzi a médiát, de ugyanez mondható el az életkoruk, testi, szellemi állapotuk, vagy társadalmi körülményeik miatt hátrányos helyzetben lévő csoportokról is. (Itt kell utalnunk a parlamenti beszámolónkban is szereplő, a fogyatékosok médiahasználatát bemutató elemzésre. 1. számú melléklet)

A szabad véleményformálásnak, a politikai, társadalmi változások artikulálásának másik területét a kiegyensúlyozott, a sokoldalú tájékoztatás hivatott biztosítani. Mindez az információszerzéshez való jog teljesülésének alapvetéseként fogható fel, ennek folytán a kommunikált információk teljes spektrumának vonatkozásában érvényre kell juttatni a fenti elveket. A tájékoztatás egy kiemelt szegmensét képezik a politikai hír- és magazinműsorok, amelyek a társadalom széles rétegeit érintő, a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, kérdésekről informálnak. 2002 számos olyan eseménnyel szolgált, amelyek kitüntetett szerepet és fokozott aktualitást kölcsönöztek e kérdéskörnek. Ezek sorából elég, ha az országgyűlési vagy a helyi önkormányzati választásokra utalunk, amelyek médiaprezentációja kapcsán több esetben is bebizonyosodott az Rttv. 4. § (1) bekezdésének sérelme. A választási időszak természetes módon értékelte fel a kiegyensúlyozott, a sokoldalú, a tárgyilagos és az időszerű tájékoztatás követelményének betartását. Az OVB saját hatáskörében eljárva felügyelte a választások lebonyolítását, amibe értelemszerűen beletartozott a kampányidőszak, és így különösen a kampánycsend megsértését felvető esetek vizsgálata. Az OVB által kampánycsend-sértésnek minősített eseteket további vizsgálat céljából megküldte az ORTT-nek. A saját, illetve az OVB által áttett ügyek vizsgálata nem egy esetben zárult azzal, hogy megállapítást nyert az Rttv. 4. § (1) bekezdésének sérelme. Az említett "ügyek" elsősorban a közszolgálati médiumokat, azon belül is a MTV Rt.-t érintették.

Az ORTT a véleménynyilvánítás szabad gyakorolhatóságának, az annak fórumául szolgáló médiumok létrejöttének és működésének tág teret biztosít. A működés garanciájaként szolgáló műsorszolgáltatási jogosultság a törvényes keretek betartása mellett garantált és folyamatosan gyakorolható. Ennek kapcsán negatív példaként említhető a Pannon Rádió működése, egyfelől a tulajdonosi szerkezet törvénytelen volta, másrészt a műsorszolgáltatás pártossága miatt. A támogatási rendszeren keresztül a Testület jelentős mértékben járul hozzá egyfelől a médiumok működési körülményeinek javításához, másfelől pedig elősegíti a műsorszámkészítést, a sokszínű műsorkínálat kialakulását. Mindezeken túl a napjainkra kialakult műsorszolgáltatói struktúra, valamint az ebben tevékenykedő műsorszolgáltatók száma, sokszínűsége már önmagában is biztosítéka a sokszínű véleménynyilvánítás érvényesülésének. A műsorszolgáltatás működési keretei - tehát a szabad véleménynyilvánítás lehetőségei - adottak és folyamatosan biztosítottak, aminek egy másik pólusát jelenti, hogy ezzel a jogosultsággal miként élnek, illetve az ebből folyó kötelezettségeiket miként teljesítik a műsorszolgáltatók.

Az eredményekből jól látszik, hogy a magyar reklámipar még mindig az expanzív időszakát éli, ellentétben a világpiaci mozgásokkal (1. táblázat).

Forrás: Mediagnozis

* Egyéb: indoor, mozi

Az elmúlt esztendőben a nemzetközi tendenciáktól eltérően, idehaza növekvő reklámköltési adatokat regisztrálhattunk. A szakma önbevallásán alapuló eredmények is emelkedést mutattak, az említett összeg 117 milliárd forintra rúgott, ami reálértékben 2-3%-os gyarapodást jelent az inflációs rátát is figyelembe véve. A listaáras bevételek kalkulációja figyelmen kívül hagyja a barter-szerződéseket és a médiumok keresztszerződéseit, valamint bizonyos esetekben a támogatói megállapodásokból származó bevételeket is. A támogatói szerződések súlya egyébként jelentősen megnőtt, és e téren további növekedést prognosztizálhatunk, ugyanis a módosított Rttv. némileg liberalizálta a támogatás megjelenítésének szabályait.

Bár 2002 végéről még nincsenek pontos adatok, az AGB Hungary Kft. által az elmúlt hét évről (1995-2001) kiadott kimutatásai szerint a televíziózásra fordított idő folyamatosan nő. A múlt év első 11 hónapjának átlagát tekintve, ha kis mértékben is, de folytatódott a készülékek előtt eltöltött idő mennyisége (4 perc 13 másodperccel) Az 50 év felettiek a képernyő "fogságában" immár átlagosan öt órát töltenek el (2. táblázat).

Forrás: AGB Hungary Kft.

Továbbra is igaz, miszerint a televíziónézők "főműsoridőben" követik figyelemmel leginkább a programokat. Általában jellemző, hogy a nők délután 16 és 18.30 között gyakrabban kapcsolják be a készüléket, mint a férfiak. Utóbbiak (s különösen a felsőfokú végzettségűek) nagyobb arányban választják a késő esti műsorokat (22.30-01.59) (AGB Hungary, Jubileumi kiadás, 10 év 2002/1), 24. o.-33. o.). Az éjszakai és a kora reggeli televíziózásban is a budapestiek vezetnek. A városokban és kisebb településen élő televíziónézők napközben, délután és 18.30-22.29 között nagyjából azonos "fogyasztási" szokásokkal rendelkeznek.

Az adatok szerint a nők a férfiaknál szignifikánsan többet tévéznek. Iskolai végzettség szerint a 8 általánossal rendelkezők teszik ki a közönség közel 60 százalékát. Érdekes, hogy ugyanezzel a képesítéssel bíró csoport számít a közszolgálati csatornák első számú befogadói rétegének. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy a 8 általánost végzettek leginkább az 50 éven felüliek közül kerülnek ki, máris érthetőbb, miért választják a közfinanszírozású adókat az átlagosnál nagyobb arányban (3. táblázat). A 4-12 éves korcsoport, de még a 13-17 éves korcsoport is többet nézi a televíziót, mint a 18-29 éves korosztály. Az előbbiek elsősorban a két kereskedelmi csatorna műsorait kedvelik.

*ATV: A teljes célcsoport tagjai átlagosan hány percig nézték az eseményt.

Forrás: AGB Hungary Kft.

Míg korábban a közszolgálati televíziók műsoridejének közel 20 százaléka gyermekműsorokból tevődött ki, addig a jelenleg legnézettebb kereskedelmi csatornákon a kiskorúaknak szóló programok aránya csupán 1-2 százalék körül mozog. 2002-ben a közszolgálati csatornákon sugárzott gyerekműsorok aránya drasztikusan csökkent, mindössze a műsoridő 3,2 százalékában sugároztak ilyen jellegű programokat.

A reklámok (Médiakönyv, szerk. Enyedi Nagy Mihály, Polyák Gábor, Sarkady Ildikó, ENAMIKÉ kiadó, 2002, AGB adatok 879. o.), filmek és szórakoztató műsorszámok elsősorban a kereskedelmi médiumok kínálatát jellemzik. A hírek, sport- és zenei műsorok, az oktatás, művelődés, tudomány és kultúra közfinanszírozású adók karaktervonásai közé tartoznak. Az említett időszakban nőtt a szórakoztató műsorszámok, és csökkent a művészeti, tudományos, illetve kulturális programok aránya. Az AGB adataiból jól látható, hogy a közszolgálati adók műsorstruktúrája alig változott 2002-ben.

A műsorfolyamon belül az év második felében a reklámok mind több és több időt hasítottak ki a programidőből. Bár a hirdetők elsődlegesen a 18-49 éves korosztályt célozzák meg reklámjaikkal, mégis a legtöbb hirdetéssel az 50 év felettiek találkoznak. A 18-34 évesek 12-13 percnyi, míg a 35-49 évesek 16-17 percnyi reklámot néznek végig naponta az országos lefedettségű földi csatornákon. (AGB Hungary, Jubileumi kiadás, 10 év 2002/1), 34. o.)

Az országos csatornák között 2002-ben is éles verseny folyt a legnagyobb nézőtábor megszerzéséért. Míg a nyár folyamán az RTL Klub némiképp visszaesett a teljes lakosságra vetített nézettség tekintetében, októbertől - úgy tűnik - behozta lemaradását. A szeptemberben indult "valóság-láz", a reality-show műfajának hazai bevezetése miatt a show-t (Big Brother) hamarabb indító TV2 került kedvezőbb helyzetbe, míg októbertől fokozatosan felzárkózott (különösen a hirdetők által preferált korosztály tekintetében) az RTL. Az őszi hónapokban a nézettségi csatában a kereskedelmi adóknak számolniuk kellett az erőteljes piaci növekedést megcélzó Magyar Televízióval is. A csatorna az ősszel arculatváltással, illetve erőteljes népszerűsítő kampánnyal hívta fel magára a figyelmet. Az egyik legjelentősebb változás a Nap-kelte visszacsábítása volt, de említhetnénk a Híradó image-váltását is.

Adalékul szolgálhatnak a konkrét számok és a valóság mélyebb megismeréséhez a FigyelőNet adatai, amelyek szerint (www.fn.hu) 2002 őszén a Big Brother szünetében volt a legdrágább reklámozni, ekkor egy félperces spot listaáron 3795 millió forintba került. (A TV2 főműsoridejében egyébként 3,3 millió forint egy 30 másodperces hirdetés.) Az RTL Klubnál a Barátok közt két epizódja között 3,3 millió forint volt a költségigénye egy spotnak. A ValóVilág szünetében ugyanakkor csak 2,4 millió forintot kellett fizetni egy 30 másodperces promóció vetítéséért. (Az RTL Klub a kiajánlottnál alacsonyabb nézőszámok miatt jelentős kompenzációra kényszerült a hirdetők felé a valóságshow első hónapjában.)

A hazai televíziós műsorok között a vetélkedők és a szappanoperák (Barátok közt) büszkélkedhetnek a legnagyobb nézettséggel. Némiképp meglepő, hogy a legnézettebb programok között egy műsorajánlót is találunk (4. táblázat).

Forrás: AGB Hungary

Bár a helyi televíziók nézettségéről nem rendelkezünk műszeres adatokkal, mégis számos jel mutat arra, hogy egyes körzetekben a lokális televízió elismert és igen népszerű médium. A hirdetők is felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, s a legtöbb városi televízióban egyre gyakrabban találkozhatunk reklámkampányokkal (5. táblázat).

Forrás: AGB Hungary Kft.

2002-ben a teljes népesség körében az RTL Klub és a TV2 az átlagos napi nézettséget (a 2002-es év napjai alapján teljes adásidőre számolt napi átlag) tekintve fej-fej mellett haladt (5,5%-5,5%). A legnézettebb műsorsávban az RTL átvette a vezetést a TV2-től. Míg 2001-ben a TV2 a 20 és 21 óra közötti időszakban 20 százalék fölötti AMR mutatóval bírt, addig 2002-ben már csak 16,6 százalékkal rendelkezett (1. ábra).

Forrás: AGB Hungary

A rádióhallgatók között továbbra is éles különbség mutatkozik abban a tekintetben, hogy kereskedelmi vagy közszolgálati műsorszolgáltatókat hallgat. Szinte alig találunk átfedést, vagyis viszonylag kevesen hallgatnak közfinanszírozású médiumokat a profitorientált rádióhallgatók közül, és fordítva is ugyanez a helyzet.

Az idősebb befogadók szinte csak állami pénzből finanszírozott műsorszolgáltatókat követnek figyelemmel. Az aktívan rádiózó fiatalok több mint 90 százaléka gyakorlatilag nem "fogyasztja" a közszolgálati csatornák műsorait. E tény legfontosabb üzenete, hogy a felnövekvő generációk úgy szocializálódnak, hogy a tájékoztató funkció teljes háttérbe szorulásával a rádiót csupán szórakoztatásra használják (Az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja az ORTT megbízásából 2001 tavaszán vizsgálatot végzett a magyarországi médiumok megítéléséről, a médiafogyasztási szokásokról. A megállapítást a kutatók a felmérés eredményeire alapozták.).

A rádiók, akárcsak a "közterületi hirdetők", jelentősebb anyagi bevételhez jutottak a politikai reklámok révén a választások idején. A többi médiumhoz hasonlóan a rádiók többsége is képes volt növelni reklámbevételeit 2002-ben (6. táblázat). A Sláger Rádió nyomott reklámtarifáira az egész szféra panaszkodik, a hirdetők ugyanis országosan helyi áron népszerűsíthetik termékeiket. A lokális médiumoknál maradtak a "bennszülött", sokszor kevésbé tőkeerős hirdetők. A tapasztalatok szerint a nagy médiavásárló ügynökségek nem látnak tovább az országos reklámozók piacán. Az a rádió, amely ezt a számítást megpróbálja elvégezni a médiavásárló helyett, nagyobb eséllyel indulhat a partnerekért folytatott versenyben.

Forrás: Mediagnozis

A Mediagnozis kimutatása szerint (www.mediafigyelopro.hu) a 2002. januártól decemberig tartó időszakban a Danubius Rádió tudta leginkább növelni bevételeit az előző év hasonló időszakához képest (6. táblázat). Hozamnövekedést könyvelhetett el a Sláger, a Juventus, a Rádió 1 és a Bridge is. A listaáron számolt reklámbevételek csökkentek a Magyar Rádió és a Roxy esetében.

2002-ben jelentősen megerősödtek a kereskedelmi rádiók a közszolgálati csatornákhoz képest. A magánkézben lévő médiumok között élesedett a verseny (Kreatív INTERN, 2002. október 10. 1. o.). Hallgatottság tekintetében - a Gallup adatai szerint - a Danubius 2002-ben is az első helyen állt (2. ábra), őt a Sláger követte, az előkelő harmadik helyet pedig a Kossuth Rádió mondhatta magáénak. A Szonda Ipsos kimutatása szerint a Roxy Budapesten stabil tíz százalékos hallgatottsággal büszkélkedhetett 2002-ben.

Forrás: Gallup Intézet (Gallup Média Monitor)

Az 1996. évi CXXVII. tv. arra kötelezi az Országos Rádió és Televízió Testületet, hogy folyamatosan vizsgálja a Magyar Távirati Iroda hírszolgáltatási tevékenységének jellemzőit. Ezért az ORTT - immár harmadik éve - kvantitatív tartalomelemzéses módszerrel méri fel az MTI Belpolitikai, Parlamenti és Gazdasági Hírleveleit. A korábbi kutatásoktól eltérően, 2002-ben két időszakot, egy tavaszit (2002. március 23-29.) és egy őszit (2002. szeptember 20-28.) vettünk górcső alá. A vizsgált periódusokat úgy választottuk ki, hogy az egyfelől az országgyűlési választásokkal, másfelől a parlament plenáris ülésének egy hetével essen egybe. A tartalomelemzés a publikált beszámolók azon részére terjedt ki, amelyek magyar vonatkozású bel- és külpolitikai vagy közéleti eseményekről számoltak be, illetve amelyekben a kormány, valamint magyarországi politikusok szerepeltek.

A tudósítások elemzésekor külön kezeltük a két vizsgálati terminust. A tavaszi és az őszi időszak témái között jelentős eltéréseket találtunk, amelynek oka az eltérő belpolitikai helyzettel magyarázható. A kutatásban szereplő márciusi hét a parlamenti választások első fordulóját megelőző időszakot fedte le, ezekben a napokban különösen nagy hangsúlyt kaptak a belpolitikai vonatkozású hírek (39%) és a párteseményekkel, a pártok ügyeivel kapcsolatos beszámolók (27%). A szeptemberi hét viszont már az önkormányzati választások kampányának jegyében telt, így érthető, hogy ebben az időintervallumban magas volt (24%) a helyhatósági intézményeket érintő hírek aránya.

A két időszak összevetéséből kiderül, hogy a politikai szempontból kevésbé preferált ügyek mindkét időszakban hasonló arányban szerepeltek. Így közel azonos volt a gazdasági történések (március: 21%, szeptember: 24%), a kultúrával, az egyházakkal, a médiával kapcsolatos események (március: 18%, szeptember: 18%), a szociális témákkal kapcsolatos információk (március: 8%, szeptember: 7%) megjelenési megoszlása.

A mostani eredményeket összevetve a 2001-es vizsgálat megállapításaival kitűnik, hogy a jelen felmérés során azok a kérdéskörök, amelyek politikai dimenzióban is értelmezhetőek, nagyobb arányban voltak jelen az MTI hírleveleiben. Kifejezetten belpolitikai témák tették ki a mostani vizsgálatban a történések negyedét (25%), míg ez az arány 2001-ben csupán 15 százalék volt. Pártokkal foglalkozó beszámolókat a hírlevelek 19 százaléka tartalmazott, ugyanakkor a megelőző évben ez mindössze 4 százalék volt. A 2002-es vizsgálat eredményei szerint a közéleti botrányok is hangsúlyosabb szerepet kaptak, mint tavalyelőtt (8% vs. 2%), ami feltehetően a választási kampányok egyik kísérőjelenségének számít.

Az MTI beszámolóit abból a szempontból is vizsgáltuk, hogy milyen gyakran közöltek olyan információkat, amelyek az ország szempontjából sikerként értékelhető eseményekről, történésekről számoltak be, illetve mennyiben tartalmaztak ellenkező értelmű, azaz kudarcról szóló híranyagokat. A korábbi évek felméréseihez hasonlóan, jelen kutatás adatai alapján is levonható az a következtetés, miszerint az MTI hírlevelei tárgyilagosak, alapvetően értékmentesek. Mindössze a tudósítások töredékéről állítható, hogy valamilyen szempontból kiemelték a pozitív illetőleg a negatív tartalmat, de az ilyen beszámolók az egyik hírlevél esetében sem érték el az egy százalékot.

Az MTI hírleveleiben mindkét időszakban a parlamenti politikusok szerepeltek a legtöbbször. Ez elsősorban a márciusi időszakra igaz, amikor négyből három aktor (72%) elhelyezhető volt a parlamenti dimenzióban, de arányuk a szeptemberi héten is elérte a 63 százalékot. A parlamenti képviselők és a kormánytagok az előző évekhez képest lényegesen gyakrabban bukkantak fel a híradásokban: arányuk 2001 őszén 40 százalék, 2000 szeptemberében pedig 39 százalék volt. A növekedés hátterében a 2002-es választások állnak.

A parlamenti politikusok jelentős túlsúlya mellett nem meglepő, hogy az államigazgatás és a közigazgatás képviselői márciusban az esetek 8 százalékában, szeptemberben pedig 10 százalékában jelentek meg. Márciusban viszonylag alacsony volt a politikai szférán kívüli szereplők aránya, az aktorok alig több mint tizede (13 százalék) volt ebbe a kategóriába sorolható. A szeptemberi periódusban némileg más volt a helyzet, ekkor a nem politikusi megszólalások aránya már elérte a 20 százalékot.

A márciusi héten a hazai politikusok szereplési aránya 76 százalékot tett ki, míg szeptemberben 68 százalékot. A márciusi elemzési terminusban a Fidesz-MPP képviselőihez kötődött a legtöbb szereplés (38%). Az MSZP-t képviselő politikusok a hírek negyedében (24%) fordultak elő. A kormánytagok az előző időszakokhoz képest lényegesen ritkábban jelentek meg, arányuk 9 százalékot ért el. E jelenség magyarázatát szintén a parlamenti választási kampányt kísérő jelenségekben lelhetjük fel. Nyilvánvaló, hogy a választási győzelemre esélyes két párttal kapcsolatos tudósítások adták a történések legjelentősebb hányadát. A kisebb pártok és más megszólalók közül főként a szabaddemokrata politikusok (7%) és az FKgP (6%) reprezentánsai kaptak teret a hírlevelekben.

A szeptemberi időszakban szintén a két nagy párt politikusai jelentek meg a legtöbbször a nyilvánosság előtt. A szereplési erősorrend viszont megváltozott. Az őszi terminusban az MSZP táborához tartozott az előforduló politikus kétötöde (38%), a Fidesz-MPP-hez pedig ötöde (21%). A két nagy párt politikusainak gyakoribb illetve a kormánytagok ritkább szereplése ebben az esetben az önkormányzati választási kampánnyal magyarázható. Ekkor a kabinet képviseletében megjelenő politikusok aránya mindössze 6 százalék volt. A kisebb súlyú politikai szereplők közül az SZDSZ (12%) és az MDF (6%) reprezentánsai szerepeltek legtöbbet a híradásokban.

A 2002-es vizsgálat adatait összehasonlítva a korábbi évek eredményeivel azt a - korábban már említett - konklúziót vonhatjuk le, miszerint a parlamenti és az önkormányzati korteshadjáratok jelentős arányeltolódást eredményeztek a híradásokban. Míg a 2000-es és a 2001-es vizsgálatok során a kormány képviselői a hírek közel ötödében-negyedében (2000: 22%, 2001: 24%) tűntek fel, addig ez az arány 2002-ben 7 százalékra csökkent. Ezzel ellentétes trend érvényesült viszont a két legnagyobb párt esetében: itt a 15, 17 százalékos arány 31, illetve 29 százalékra emelkedett.

Az elemzés következő szakaszában kizárólag a parlamenti politikusokkal foglalkoztunk, azaz a helyi politikusok, a törvényhozásból kiszorult pártok és a köztársasági elnök szerepléseit nem vizsgáltuk. Ennek során arra kerestük a választ, hogy a parlamenti politikus szereplők között milyen arányt képviseltek az egyes pártok, illetve a kormányzat képviselői.

A 2002. évi vizsgálat egyik érdekessége, hogy a két elemzett időszak között kormányváltás történt, és ennek eredményeképpen átalakult a parlamenti erőviszony, valamint a kormányzati struktúra is. Ennek ellenére - a korábbi kutatásokhoz viszonyítva - az MTI hírleveleiben nem változott meg lényegesen a kormány és a kormánykoalíció, illetve az ellenzék 2:1 arányú szereplési gyakorisága (3. ábra). Igaz, a kormány, a kormánykoalíció és az ellenzék egyharmad-egyharmad aránya jelentősen módosult. Márciusban és szeptemberben a kormány szereplési gyakorisága egytized körülire esett vissza, a koalíciós politikusok előfordulása viszont márciusban elérte az 52 százalékot, szeptemberre pedig már 60 százalékra emelkedett.

Az MTI kiadványai rendszeresen eljutnak az írott és az elektronikus médiumok szerkesztőségeibe. A televíziós és rádiós hírműsorok szerkesztői az MTI híradásait - más hírforrások mellett - alapul veszik műsoraik összeállításakor. A jelentés zárásaként a parlamenti szereplők előfordulása szempontjából hasonlítjuk össze a hírműsorok és az MTI szerkesztési gyakorlatát.

2001 őszén a legjelentősebb különbséget a kormányzati politikusok szereplésében fedezhettük fel. A kormány tagjai a hírműsorokban jelentősen gyakrabban (44% vs. 29%) kaptak szereplési lehetőséget, mint az MTI híranyagaiban. Ezzel szemben a Fidesz-MPP (17% vs. 20%), az MSZP (14% vs. 20%), valamint az SZDSZ (5% vs. 11%) reprezentánsai valamivel ritkábban jelentek meg a hírműsorokban, mint az MTI hírleveleiben.

A 2002. márciusi adatfelvétel idején - a választási kampány alatt - a hírműsorok a kormány (13% vs. 10%) és az MSZP (29% vs. 26%) reprezentánsait gyakrabban, a Fidesz-MPP politikusait viszont ritkábban (35% vs. 42%) jelenítették meg, mint a nemzeti hírügynökség.

2002 szeptemberében a legnagyobb eltérés ismét a kormány médiareprezentációjában mutatkozott meg. A miniszterek, államtitkárok a hírműsorokban számottevően gyakrabban tűntek fel, mint az MTI híradásaiban (19% vs. 8%). A Fidesz-MPP (21% vs. 26%) és az MDF (4% vs. 7%) képviselői viszont valamivel ritkábban szerepeltek a híradókban, mint a hírügynökségi beszámolókban.

A két vizsgált periódus között számos hasonlóságot találtunk. Így mindkét időszak témaorientációja egybevágónak bizonyult, s az MTI hírleveleiben mindkét alkalommal a parlamenti politikusok kapták a legnagyobb nyilvánosságot. Mind márciusban, mind szeptemberben a két nagy támogatottsággal rendelkező párt fordult elő a legtöbbször a híradásokban. Két különbség ugyanakkor megmutatkozott az előző vizsgálatokhoz képest: az egyik a politikai botrányok kérdéskörének előtérbe kerülése, a másik pedig a politikai témák erőteljesebb felbukkanása volt. A korábbi évek elemzéseihez hasonlóan, a jelen kutatás adatai alapján is levonható az a következtetés, miszerint az MTI hírlevelei tárgyilagosak, alapvetően értékmentesek.

A hír- és politikai magazinműsorok a műsorfolyamon belül jól elkülöníthető csoportot alkotnak. Alapfunkciójuk, hogy az emberek számára folyamatosan biztosítsák mind a világ, mind a magyarországi társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élet történéseiben való eligazodáshoz szükséges információkat. Elvárás velük szemben, hogy mutassák be, tegyék megítélhetővé a legfontosabb eseményeket, a társadalom számára lényeges ügyeket, problémákat és az ezekkel kapcsolatos különféle álláspontokat. A hír- és tájékoztató műsorokkal (híradók, hírek, politikai, gazdasági, kulturális magazinműsorok, riportok stb.) szemben támasztott követelmények a műsorfolyam egészében elfoglalt helyhez, a műsor tényközlő jellegéhez, a műsor által megvalósított szelekcióhoz és végül a műsor formai jegyeihez köthetők (Terestyéni Tamás: A közszolgálatiság követelményeinek értelmezése, különös tekintettel a médiatörvény előírásaira, Jel-kép 1998.). Köztudott, hogy a hír- és magazinműsorok nemcsak egyszerűen megjelenítik a tényeket, hanem előzetesen különféle szempontok alapján szelektálnak is az információk között. Azaz nem minden eseményből lesz hír, a közszereplők, közügyek nem mindegyike kap lehetőséget a médián keresztüli megjelenésre. E téren követelményként fogalmazható meg, hogy a műsorok ne lényegtelen és érdektelen témákkal foglalkozzanak, hanem olyan történéseket, véleményeket és olyan szereplőket tárjanak a közönség elé, amelyek fontosak, közérdeklődésre tartanak számot. Szintén elvárás, hogy a műsorokban, amennyiben egy konkrét témában, egy bizonyos területen többféle nézet és vélemény létezik, azok súlyuknak megfelelő helyet kaphassanak. A kiegyensúlyozottsággal kapcsolatban az a legfontosabb kérdés, hogy az egymással szemben álló politikai-társadalmi szereplők médiamegjelenésében, melyek a médiabeli előfordulásoknak azok a gyakoriságban, hosszúságban és egyéb mutatókban mért arányai, amelyeket "fair"-nek lehet minősíteni.

Az alábbiakban elsősorban arra keressük a választ, hogy az aktuális műsorokban milyen arányok, milyen médiahasználat jellemezte a hazai politikai életet, mely ügyekre és témákra fókuszáltak a szerkesztők, és mindezek bemutatása milyen módon történt 2002-ben. A fejezet első részében a hírműsorok tájékoztatási gyakorlatát mutatjuk be, a második részben pedig a fontosabb politikai magazinműsorok működéséről adunk képet.

A kiegyensúlyozottság a médiatörvényben, de a nemzetközi szakirodalomban is exponált fogalom. A média ügyeiben döntéseket hozók, de a közönség is azt várja el, hogy az elemzők állapítsák meg a műsorfolyam egészéről, vagy annak egyes elemeiről, hogy azok megfeleltek-e a kiegyensúlyozottság kritériumának. Az e célból végzett elemzések oly módon történnek, hogy a Műsorfigyelő és -elemző igazgatóság munkatársai operacionalizálják a törvény előírásait, azaz technikai terminusokra és eljárásokra fordítják le azokat a fogalmakat, amelyeket a törvény meghatároz. Ezt követően e terminusokkal és eljárásokkal méréseket végeznek a műsorokon. Ennek szokásos mérési módja az, hogy az elemzők megszámolják a híradókban és az egyéb politikai tájékoztató műsorokban az egyes politikai pártokat képviselő szereplők különféle módon történő megjelenéseinek gyakoriságát (a szereplők verbális - műsorvezetői - említéseinek számát, vizuális megjelenéseinek gyakoriságát és hosszát, saját hangon történő megjelenéseinek gyakoriságát és hosszát, a vizuális megjelenítés mikéntjét stb.), és az esetszámokból nyert statisztikával jellemzik a vizsgált műsorokat. Az ilyen jellegű, tartalomelemzésnek nevezett eljárások objektivitását az biztosítja, hogy a műsorokban olyan elemek gyakoriságát számolják, amelyeknek azonosítása nem szubjektív megítélésen, hanem egyszerű, előzetes definíciók alapján, mintegy automatikusan történik. A műsoroknak a kiegyensúlyozottság szempontjából végzett vizsgálata tehát olyan statisztikát eredményez, amely a műsorok tartalmát mennyiségileg jellemzi. Látni kell azonban, hogy ezek a statisztikák önmagukban még nem sokat mondanak a kiegyensúlyozottság érvényesüléséről. A pártok médiaszerepléseit tekintve, aligha létezik olyan politikai erő, amely ne kevesellné saját, és ne sokallná a konkurens erő médiahasználatát. Fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a Médiatörvény önmagában nem tudja megoldani a kiegyensúlyozottság érvényesítésének ügyét. Ennek legfőbb oka, hogy a törvény meghatározásai többnyire elvont fogalmakat tartalmaznak, és nem nyújtanak eligazítást azokról a mértékekről, határértékekről, amelyekhez képest a műsorok nyers tényeit a kiegyensúlyozottság szempontjából minősíteni lehetne. Így jelentésünk sem foglal állást a kiegyensúlyozottság meglétéről vagy hiányáról, csupán az elsődleges adatokat foglalja keretbe.

A havonta, panelszerűen ismétlődő kvantitatív tartalomelemzések az elmúlt években az M1/MTV déli és esti, a Duna Televízió, az RTL Klub esti híradóira, a TV2 Tények és Jó estét, Magyarország! című műsorára, a Magyar ATV esti híradóira, valamint a Kossuth Rádió Reggeli Krónika c. hírműsorának 6⁰⁰-tól 7⁰⁰-ig terjedő részére, a Déli és Esti Krónikára, illetve a Danubius és Sláger Rádió reggeli hírösszefoglalóira terjedtek ki. (A vizsgálatok metodikájának alapelemei megegyeznek a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott eljárásokkal. Megjegyezzük, hogy kvantitatív tartalomelemzések segítségével a francia CSA folyamatosan, a BBC pedig esetenként vizsgálja az elektronikus hírszolgáltatás kiegyensúlyozottságának teljesülését.)

A Műsorfigyelő és -elemző igazgatóság 2002-ben 1332 órányi híranyagot dolgozott fel, amely több mint 67 ezer műsoregység és közel 79 ezer hazai szereplő regisztrálását és elemzését jelentette. Vizsgálatunk kizárólag azokat a megjelenéseket vette figyelembe, amikor a műsorok ismertették a szereplők álláspontját, cselekedeteit, illetve amikor élőszóban nyilatkoztak.

Az AGB Hungary Kft. adatai szerint az országos terjesztésű televíziós csatornák főműsoridőben sugárzott hírműsorait havi átlagban a négy évnél idősebb lakosság maximum hatoda nézi (3. számú melléklet). A Tények (17,5% vs. 14,7%) és a Jó estét, Magyarország! (8% vs. 5,8%) súlyozott nézettsége (AMR) csökkent, míg az RTL Klub (12% vs. 13,7%) és az M1 esti Híradójáé (6,5% vs. 8,3%) emelkedett az előző évhez képest. A többi hírműsor indexeiben jelentős változást nem tapasztaltunk (7. táblázat).

A híranyag vizsgálata során a következő fontosabb alapkategóriákat különböztettük meg:

• hírek: a tájékoztatási folyamatnak azok a formálisan is elkülönülő elemei, amelyek a téma, a szereplők, illetve a helyszín szempontjából zárt egységet alkotnak,
• események: azok a történések, amelyek a világban végbemennek, amelyeket a média hírként prezentál,
• szereplők: azok a személyek vagy intézmények, akik/amelyek az események előidézőiként és aktív résztvevőiként tűntek fel a híregységekben,
• témák: azok az ügyek, amelyek körül az események forogtak, és amelyekkel kapcsolatban a szereplők véleményüket ismertették.

A hírműsorok feldolgozása során vizsgáltuk, hogy a műsorokban hírként prezentált események milyen színterekhez és társadalmi intézményekhez kötődtek; a különböző típusú eseményekre a híregységek számát és hosszát tekintve milyen mértékű figyelem irányult; mely intézmények, illetve mely intézményeket reprezentáló személyek jelentek meg, mint az események generálói; milyen mértékű médiafigyelem irányult rájuk, és a megjelenítésükben mutatkoztak-e elfogultságok; milyen témák, milyen publikus ügyek szerepeltek a híradók napirendjén; milyen társadalmi sikerek, konfliktusok artikulálódtak a hírekben.

Hasonlóan az előző évek tendenciájához, 2002-ben is elsősorban hazai vonatkozású történéseket (71%) tártak a nézők és hallgatók elé a televíziós és rádiós hírműsorok, azaz vagy a szereplőjük volt magyar állampolgár, vagy az esemény helyszíne volt hazánk. Tisztán külföldi vonatkozású eseményekről (külföldi helyszín és külföldi szereplő) a hírek közel harmada szólt (28%), míg a határon túl élő magyarokkal a műsoregységek 1 százaléka foglalkozott.

Bár a részletes elemzés csakis azokra a tudósításokra terjedt ki, amelyeknek volt valamilyen magyar vonatkozásuk, a médiumok hírvilágának teljesebb feltérképezése céljából megvizsgáltuk, hogy a hírekben mely országokra, illetve geopolitikai régiókra irányult a figyelem (8. táblázat). Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a felhasznált geopolitikai kategóriák sok szempontból erőltetettek és számos különbséget összemosnak, mindazonáltal néhány általános, gyakran egymást erősítő tendencia kiolvasható, amely a külföldi hírekben a figyelem, az érdeklődés fő irányait jellemzi. Így szembetűnő, hogy a hírösszefoglalók kitüntetett figyelemben részesítették a válsággócokat, 2002-ben elsősorban - a terrortámadások miatt - Izraelt és az arab államokat (6%), továbbá Ázsia országait (2,4%). Utóbbi régió magasabb prezentációjának egyik oka az Afganisztán ellen indított amerikai támadásról szóló híradások gyakori előfordulása volt. Az Amerikai Egyesült Államok egyrészt nagyhatalmi szerepe miatt fordult elő a hírműsorokban (4,4%), másrészt pedig a szenzációkról, érdekességekről tudósító híreket is előszeretettel veszik át az amerikai műsorszolgáltatóktól. A szomszédos országok közül Jugoszláviát, Romániát és Szlovákiát övezte kiemelt érdeklődés, aminek egyik oka a határon túli magyarok helyzetének gyakori előfordulása volt a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban. Ezt mutatja az is, hogy a szomszédos országok leggyakrabban a Duna Televízió Híradójában szerepeltek a hírműsorokban, amely - a többi adóhoz képest - kiemelten foglalkozott a környező országok magyar kisebbségének helyzetével. A Magyarországon történt események prezentációja az előző évhez képest átlagosan több mint két százalékkal emelkedett (64,7% vs. 66,8%). A külföldi hírek tavaly még nyolctizede Európáról szólt, ez azt arány idén már csak 44 százalék volt, míg az összes többi kontinens együttesen - az előző évben regisztrált 15 százalékhoz képest - 56 százalékot ért el. Más kontinensek történései közül a legnagyobb arányban az izraeli események kaptak nagy médiafigyelmet. A tisztán külföldi hírek közel ötven százaléka szólt külpolitikai eseményekről, míg a másik fele külföldi tragédiákról, szenzációkról tudósított. A határon kívüli magyarok helyzetével főként a közszolgálati adók hírműsorai foglalkoztak, de ezek közül is kiemelkedett a Duna TV Híradója, ahol ezeknek a tudósításoknak az aránya a külföldi beszámolókon belül elérte a 22%-ot.

Az elmúlt esztendőben négy műsor szerkesztési gyakorlata különbözött leginkább a többi hírműsorétól. A Duna TV Híradójában, a Déli Krónikában, a Tényekben és az RTL Klub Híradójában az átlagnál kevesebb híradást szenteltek a magyarországi történéseknek (60,3 és 63,1 százalék között). A Kossuth Rádió déli hírműsora jóval az átlag felett számolt be az Izraelben és az arab államokban történt fejleményekről (9,3%), de a Danubius Rádió is alig maradt el ettől az aránytól (9%). Az amerikai események prezentációja az RTL Klub Híradójában kapott nagyobb hangsúlyt (8,6%). A Duna TV hírműsorában a romániai események bemutatása tért el jelentős mértékben az átlagostól (6,9%).

A továbbiakban csak a magyarországi vonatkozású hírekkel foglalkoztunk (69%). A hazai események földrajzi kötődésének megállapításánál alapelv volt, hogy csak azokat a helyszíneket (egy vagy több helyszínt) regisztráltuk, amelyeket a híradások konkrétan megneveztek, azokat viszont nem, amelyeknél ugyan a helyszín nyilvánvaló volt a kontextusból - például az országgyűlés esetében Budapest -, de külön nem nevezték meg. Hasonlóképpen nem regisztráltuk a helyszín vonatkozásában azokat a híregységeket, amelyek nem informáltak a színtérről, és az nem is volt kikövetkeztethető a szövegből (például több alkalommal is előfordultak olyan híradások nyilatkozatokról, amelyeket elvileg többféle helyszínen is elhangozhattak), illetve a helyszínnek nem volt relevanciája (például, mert az ország egésze érintve volt). A tudósítások harmadában (34%) nem hangzott el tényszerű helymeghatározás, és a hírek 6 százalékában a helyszín Magyarországon kívülre esett.

A vizsgált hírek a történések több mint harmadában explicit módon Budapestet jelölték meg az esemény helyszíneként (35%) (9. táblázat). A városok és a községek azonos arányban szerepeltek (6-6%). A megyeszékhelyek a helyszínek 5 százalékát adták. Az adatok a híranyag erős Budapest-centrikusságát tükrözik, amit azonban aligha lenne indokolt a kommunikátorok rovására írni, hiszen ténykérdés, hogy az ország életében meghatározó szerepet játszó intézmények túlnyomó többségének a főváros ad otthont, és rendszerint itt játszódik a kétségkívül fontosnak minősíthető országos események zöme.

A hírműsorok közül ebben az évben is az M1 híradóit jellemezte a legerőteljesebb Budapest-központúság. A Déli, az Esti Krónika és a Danubius Rádió esetében a fővárosi események előfordulása nem érte el a műsoregységek ötödét. A vidéki Magyarország - városok, községek - életével a Sláger Rádió, az RTL Klub és a TV2 foglalkozott legtöbbször.

A következőkben azokat a nagyobb témacsoportokat vesszük szemügyre, amelyek körül a híregységekben prezentált események forogtak, és amelyek a híranyagban való megjelenésükön keresztül, mint fontos közügyek definiálódtak a nyilvánosságban (10. táblázat). (Az összegek nem adnak ki 100 százalékot, mivel egy híradás több témát is tárgyalhatott, a híregységek számát a témák gyakoriságához viszonyítottuk, így fordulhatott az elő, hogy az Esti Krónika esetében a belpolitikai témakör előfordulása elérte a 100 százalékot). Az adatfelvétel során használt közel száz témát a könnyebb értelmezhetőség kedvéért kilenc nagyobb témacsoportba soroltuk.

Az elmúlt év történései a belpolitikai kérdéseket (országgyűlési választások, az országgyűlés munkája, pártok viszonya) állította a médiafigyelem középpontjába, így a szóban forgó tematikai csoportba tartozó műsoregységek ötven százalékában kerültek bemutatásra. A belpolitikai témakörök előtérbe kerülésével párhuzamosan a gazdasággal (43% vs. 36%) és az egyéb témakörökbe (44% vs. 34%) sorolható eseményekkel kevesebbet foglalkozott az elektronikus média, mint tavaly. A beszámolók több mint ötöde - a 2001-es eredményhez hasonlóan - katasztrófákról és bűncselekményekről (családi tragédiák, bírósági, ügyészségi szakaszban lévő ügyek), tizede pedig külpolitikáról (EU-csatlakozás és NATO-tagság, diplomáciai események stb.) tudósított. A szociális szféra eseményeivel (egészség- és nyugdíjbiztosítás, szociális támogatás stb.) ez évben majdnem minden hatodik műsoregységben találkozhatott a közönség, ami az előző évhez képest 2 százalékos emelkedést jelent. A témakörön belül igen nagy számban fordult elő a sztrájk, a tüntetés, a civil megmozdulás kérdésköre, ami a korteshadjárat során, illetve a parlamenti választásokat követően lezajlott belpolitikai eseményekkel hozható kapcsolatba (a Kossuth téri tüntetés, július 4-i be nem jelentett tüntetés). A kultúra, az oktatás és a vallás témaköre, illetve a belpolitikai botrányok a hírek mintegy tizedében fordultak elő.

Tavaly a Kossuth Rádió Krónikáiban szerepelt leggyakrabban az ökonómia kérdésköre, azonban a Reggeli (47% vs. 42%) és a Déli Krónikában (54% vs. 44%) jelentősen lecsökkent a tematikai csoport aránya, egyedül az Esti Krónikában őrizte meg magas megoszlását (79% vs. 77%). A 2002-es év legmeghatározóbb eseménye a parlamenti választás volt, amely még az év második felében is éreztette hatását. A leghangsúlyosabban az Esti Krónika foglalkozott a korteshadjárattal. Legkevésbé a Sláger Rádió tudósításaiban éreztették hatásukat a hazai politikai szféra történései (24%). A katasztrófák, bűncselekmények prezentálásának 2002-ben is elsősorban a kereskedelmi csatornák tulajdonítottak nagy fontosságot. "Véres események" az RTL Klub híreinek 44, a Tények beszámolóinak 37 százalékában fordultak elő. A bulvár híradásoknak a Déli Krónika (11%) és a Duna Televízió esti híradója (6%) lényegesen kisebb publicitást biztosított. Belpolitikai botrányok - tavalyhoz hasonlóan - legtöbbször az RTL Klub műsorait tarkították, híreinek 21 százaléka e témakörhöz kötődött, azonban a Tények is felzárkózott a konkurens kereskedelmi csatorna gyakorlatához. Ezzel szemben a közszolgálati médiumok híradásaiban - az Esti Krónika kivételével - az ilyen ügyek csak elvétve fordultak elő (2-4% között). Az önkormányzatok tevékenységének prezentációja emelkedett az előző évhez képest (6% vs. 8%), ami az őszi helyhatósági választások következményének tekinthető. Ebben a témakörben a legnagyobb emelkedést az Esti Krónika esetében regisztráltuk (8% vs. 12%). A külpolitika kérdéskör aránya is két százalékkal emelkedett (11% vs. 13%), a témakörön belül az EU-csatlakozással kapcsolatos tudósítások szerepeltek a leggyakrabban, ami a decemberi koppenhágai csúcs előkészítésével, és a folyamat körül kialakult vitákkal hozható kapcsolatba.

A továbbiakban a híreket a szereplők médiahasználatának szemszögéből mutatjuk be. Mint korábban jeleztük, az év során 78 889 szereplőt regisztráltunk. (Szereplőnek azokat a személyeket és intézményeket tekintettük, akiknek/amelyeknek a (verbális vagy nem verbális) aktivitása, tevékenysége az eseményeket generálta.) A szereplések 61 százaléka személy megjelenését jelentette.

A hírműsorok (nem intézményi) szereplőinek nemek szerinti összetétele idén is jelentős egyenlőtlenséget mutatott a "gyengébbik" nem kárára: a megjelenő személyek közel kilenctizede ugyanis a férfiak közül került ki, bár az előző évhez képest igen gyengén, de csökkent az "erősebbik nem" túlsúlya (87% vs. 85%) (11. táblázat). A 2001-es adatsorhoz hasonlóan, az átlagnál némileg kedvezőbb kép rajzolódott ki a Tényekben (81%). Ezzel ellentétben erőteljes férfi fölény jellemezte az Esti Krónikát és a Danubius Rádió hírműsorait (88-88%).

A következőkben a hírműsorok tájékoztatási gyakorlatát a politikai kiegyensúlyozottság szempontjából elemezzük. Ennek keretében - nemzetközi példákat követve - elsősorban a parlamenti dimenzióban értelmezhető politikusok, azaz a kormánytagok, a koalícióhoz, illetve a parlamenti ellenzékhez tartozók szerepléseit vizsgáljuk. A feldolgozás során kizárólag azokat a megjelenéseket vettük figyelembe, amikor a műsorok ismertették a szereplők álláspontját, cselekedeteit, illetve amikor élőszóban nyilatkoztak (azaz eltekintettünk azoktól a megjelenésektől, amikor a kommunikátorok csak neveket említettek).

2002 áprilisában parlamenti választás történt Magyarországon, amelynek során kormányváltásra került sor. Így vizsgálatunkban május 27-ig, az új kabinet megalakulásáig a kormány/koalíció megjelölés a Fideszt, az MDF-et, az FKgP-t és a kormánytagokat, míg az ezt követő időszakban az MSZP-SZDSZ koalíciót és az új kabinet tisztségviselőit foglalja magába. Az ellenzék a kormányváltásig az MSZP-t, az SZDSZ-t és a MIÉP-et jelenti, utána pedig a Fideszt és az MDF-et takarja.

A politikusok médiahasználatát elsőként az összes szereplési lehetőség megoszlása alapján közelítjük meg. A szemben álló politikai erők előfordulási gyakoriságában mutatkozó különbségek azt jelzik, hogy az elektronikus médiumok mekkora publicitást biztosítottak az eltérő vélemények kifejtésének. A parlamenti képviselők a híradók aktorainak átlagosan 35 százalékát tették ki, ez a 2001-es évhez képest öt százalékos emelkedést jelent (4. ábra). Január kivételével (29%) minden hónapban 30 százalék felett szerepeltek a hazai élet prominensei. Médiahasználatukat idén alapvetően az országgyűlési és a helyhatósági választások határozták meg. Ennek tudható be, hogy részarányuk áprilisban volt a legmagasabb (39%), majd az őszi hónapokban részesedésük a helyhatósági választások és a költségvetési vita hozadékaként 36%-on állandósult. A júniusi hónap magas politikusi szereplése (38%) Medgyessy Péter állambiztonsági múltja körül kialakult botránnyal hozható kapcsolatba, amely során a kormány és az ellenzék között heves pengeváltások alakultak ki.

A kormányzati oldal médiahasználata az előző évek tendenciáját folytatva jelentősen csökkent, 2001-ben 74 százalékos éves átlagot ért el, ez 2002-ben 62 százalékra redukálódott. A tavalyi év elején regisztrált magas kormányzati szereplést (80-85%) a kisgazdapárton belüli súlyos problémák generálták. 2001 elején az Orbán-kormány utolsó hónapjai alatt a kabinet és a koalíciós pártok szereplése nem érte el a kétharmadot, az említett arány a választásokig 59% volt. A közelgő választások miatt az ellenzékre is magasabb figyelem irányult, mint tavaly. Áprilisban a választási vereség miatt csökkent a média kabinet iránt tanúsított figyelme, a kormányoldal ekkor érte el szerepléseinek mélypontját (45%) (5. ábra). A május 27-én megalakult kormány iránt júniusban megnőtt az érdeklődés (66%), majd a kétharmados arány körül mozgott az év hátra lévő részében a Medgyessy Péter által vezetett koalíció prezentációja.

A parlamenti ellenzék médiajelenléte természetesen a kormányzati oldal szerepléseinek függvényében alakult. Az ellenzék részaránya január-márciusban a politikusok szerepléseinek több mint kétötödét adta (41%), választási győzelmüket követően a szereplési arányuk megelőzte az ügyvezető kormány részesedését (55%) (6. ábra). A jobboldali erők előfordulási aránya júniustól közel azonos volt a 2001-ben mért adatokkal, csak 3-4 százalékos eltérést regisztráltunk.

Az általunk vizsgált hírműsorok nagy részében az éppen hatalmon lévő kormány/koalíció átlagosan a szereplések közel kétharmadát mondhatta magáénak, azonban hónapokra bontva ingadozott részesedése az egyes műsorokban. A választási kampány során az M1 híradóinak tudósításaiban a kabinet prominenseinek a megjelenése dominált (65-81%), a többi közfinanszírozású hírműsorban ilyen nagy túlsúlyt nem regisztráltunk. A kereskedelmi csatornákon - a Danubius Rádió kivételével - a kormány-ellenzék megoszlása közelített az 50-50 százalékhoz, azonban a Sláger Rádió és a Jó estét, Magyarország! programjaiban az akkori ellenzék többet szerepelt, mint a kormánypártok. A parlamenti választás után egységes kép bontakozott ki, mind a közszolgálati, mind a magán kézben lévő műsorszolgáltatóknál a kormány/koalíció az összes szereplés közel háromnegyedét tudhatta magáénak (3. számú melléklet 1. táblázat).

Széles körben elfogadott az az álláspont, amely a szóbeli nyilatkozatot a narrátor általi megjelenítésnél értékesebb szereplési formának tekinti. Ezért folyamatosan regisztráljuk a politikusok által adott nyilatkozatokat, egyfelől a megszólalók csoportjának politikai összetétele, másfelől időtartamának megoszlása szempontjából.

A parlamenti szféra megszólaló tagjainak jellemzői különböztek az összes szereplés esetében leírtaktól. Az év elején a kormány összes szereplésének aránya nem érte el a 60 százalékot, ezzel szemben megszólalásaikat tekintve arányuk majdnem elérte a kétharmadot (64% vs. 65%). A kormányváltás után az MSZP-SZDSZ koalíció politikusai szintén a nyilatkozatok közel kétharmadát birtokolták (67-71%), ettől a megoszlástól csak augusztusban tértek el nagyobb mértékben a műsorszolgáltatók, amikor a megszólalások majdnem háromnegyedét mondhatták magukénak (73%).

A 2001-es statisztikához képest a kabinet szereplése az év elején jóval kisebb arányban jelentkezett 2002-ben (7. ábra). Egy évvel ezelőtt a kormányzat az élőszóbeli megjelenések több mint négyötödét birtokolta (77-83%), az említett megoszlás januártól márciusig kétharmad körül mozgott. Az év végén viszont megközelítette az elmúlt éveknek megfelelő arányt.

Az élőszóbeli szerepléseknél a közszolgálati adókon a kormányzati politikusok voltak túlsúlyban a választási kampány márciusig tartó időszakában, majd mindegyik műsorban hetven százalék körül alakult részesedésük (3. számú melléklet 2. táblázat). A privát csatornákon a kormányoldal előnye nem volt jelentős, az RTL Klub Híradójában januárban és februárban, a TV2 hírműsorainál a kampányidőszak végén, márciusban, a Sláger Rádióban pedig az egész időszak alatt az ellenzéki politikusok megszólalásai hangzottak el többször. Az új parlament megalakulása után minden műsorszolgáltató estében az MSZP-SZDSZ koalíció nyilatkozatainak aránya kétharmad körül vagy ezt meghaladó arányban alakult.

A parlamenti ellenzék élőszóbeli megnyilvánulásai az év során - két hónap kivételével - közel azonos tendenciát mutattak. Áprilisban és májusban - az új kormány megalakulásáig - a választásokon győztes ellenzéki pártok munkája iránt megnőtt a médiafigyelem, és az év negyedik hónapjában meg is előzték a leköszönő Orbán-kormány nyilatkozatainak arányát (48% vs. 52%) (8. ábra). A polgári szövetség ellenzékben nagyobb szeletet tudhatott magáénak, mint a Fidesz-MDF kormány oppozíciója. A Fidesz és az MDF szereplése augusztusban érte mélypontját, amikor a megszólalások közel negyedét birtokolta (27%).

Összevetve a vizsgált három év átlagát, megállapítható, hogy az idén a kormány-ellenzék élőszóbeli szereplése a kétharmad-egyharmad körül alakult (65% vs. 35%), míg ez az előző években ugyanez a megoszlás háromnegyed-egynegyed volt (76%-24%).

Felméréseinkben - a francia CSA példáját követve - állandóan alkalmazott mutató a politikai erők képviselői által adott nyilatkozatok összes idejének megoszlása. Ez a paraméter azt jelzi, hogy a két szemben álló oldal képviselői milyen arányban részesednek a nyilatkozó politikusok számára biztosított teljes beszédidőből (9. ábra). A CSA előírásai szerint a parlamenti politikusok (a köztársasági elnök szereplései nélkül) beszédidejének egyharmada a kormányt, egyharmada a koalíciós pártokat és ugyancsak egyharmada a parlamenti ellenzéket illeti meg.

2002-ben a parlamenti politikusok összes beszédidejének kétharmada (68%) a kormánytagokhoz és a koalíciós pártok prominenseihez kötődött. Részesedésük az év során erősen ingadozott. Az választási kampány időszakában a kormány a hírműsorokban a megszólalások közel hetven százalékát birtokolta. A választást követően értelemszerűen igen magas arányt tudhatott magáénak a később kormányt alakító ellenzék (47% vs. 53%). A nyári hónapokat az MSZP-SZDSZ politikusainak megszólalásai uralták, amely egyrészt magyarázható az új kormány megalakulásával, másrészt pedig a júniusban kirobbant botránnyal. Az önkormányzati választások miatt októberig többet nyilatkozhatott az ellenzék, majd az év utolsó két hónapjában állandósult a 70-30%-os megoszlás.

A CSA paramétere alapján lényeges eltérések mutatkoztak a kormányzat 2000-2002. évi élőszóbeli médiahasználatában. A kormány/koalíció részesedése az előző két évben átlagosan 80 százalék volt, 2002-ben viszont 68 százalékra csökkent (10. ábra). Ha kormány és az ellenzék megszólalásainak hosszát a közszolgálati, valamint a kereskedelmi csatornák vonatkozásában hasonlítjuk össze, megállapíthatjuk, hogy az év elejétől a kormányváltásig terjedő szakaszban (január és május között), a közfinanszírozású adókon a kormány-ellenzék aránya közel kétharmad-egyharmad volt (65% vs. 35%), míg a kereskedelmi adók közel ugyanannyi lehetőséget biztosítottak mindkét politikai oldal számára (51% vs. 49%). Az új kormány megalakulása után a két műsorszolgáltató közti különbség eltűnt, sőt, a kereskedelmi adókon több lehetőséget kaptak a kormányzat szereplői, mint a közszolgálatikon (71% vs. 68%).

A politikusok szerepléseit nemcsak az alapvető politikai választóvonalak mentén, hanem az egyes pártok szintjén is megvizsgáltuk. E megközelítés keretében a párton kívüli, de a parlamenti dimenzióban elhelyezhető politikusok - elsősorban kormánytagok - megjelenéseit nem vettük figyelembe (12. táblázat).

A 2002-es évben a legtöbbet szereplő párt az MSZP volt, az év elején a szereplések még csak harmadát-negyedét tudhatta magáénak, választási győzelme után az összes megjelenés közel felét birtokolták. A legtöbbször júliusban és decemberben jelentek meg a hírműsorokban (50%). A híradók műsorszerkesztésén is meglátszott, hogy a hazai politikai életben két párt, az MSZP és a Fidesz szerepe felértékelődött. A szereplések közel háromnegyedét e két politikai párt tudhatta magáénak (73%). A Fidesz előfordulása az egész évet tekintve alig változott a 2001-es évhez képest (33% vs. 31%), az egyetlen érdemleges változás az volt, hogy elvesztették elsőségüket. A kampányidőszak alatt, februárban és márciusban kimagaslóan többet szerepeltek a többi párthoz viszonyítva (42-43%). Az év első négy hónapjában főleg a közszolgálati csatornákon volt megfigyelhető hegemóniájuk, csaknem 10 százalékkal többet szerepeltek, mint az MSZP (40% vs. 30%), a kereskedelmi csatornákon ezzel ellentétben legnagyobb vetélytársuk szerepelt valamivel gyakrabban (35% vs. 36%). Az év második felében jelentős mértékben visszaesett szereplésük, az egyharmados arányt sem érte el a jobboldal legnagyobb pártja (23-30%). Az MDF és az SZDSZ közül az utóbbi a teljes évben 10 százalék felett szerepelt, míg előbbi csak augusztusban haladta meg ezt az arányt. Augusztusról megállapítható, hogy a kis pártok számára ekkor nyílt meg a legnagyobb lehetőség a megjelenésre. A miniszterelnök titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottságnak Balogh László (MDF), míg a korábbi kormánytagok múltját vizsgáló bizottságnak Mécs Imre (SZDSZ) volt az elnöke. A választási kampány alatt a Fidesszel kötött szövetség miatt a demokrata fórumra kisebb médiafigyelem irányult, míg az SZDSZ a szocialistáktól teljesen független korteshadjáratot folytatott. Az MDF tevékenysége iránt a választások után nőtt meg a média érdeklődése. A kisgazdák tavaly még belső problémáik miatt szerepeltek a műsoregységek negyedében, az idén azonban már nem övezte a pártot kiemelt médiafigyelem (3%).

A 2002-es évben az MSZP politikusai jelenhettek meg élőszóban a legtöbbet a hírműsorokban (43%), és ezzel megduplázták előző évi eredményeiket (13. táblázat). Nyilatkozataiknak ilyen mérvű emelkedése választási győzelmükkel hozható kapcsolatba. Júliusban idézték a legtöbbet a szocialista párt képviselőit (54%), a jelenség hátterében a kormányfőt érintő botrány állt. Ehhez hasonlóan magas arányt még az év utolsó két hónapjában könyvelhettek el, mivel ekkor került a sajtó figyelmének központjába a költségvetés és az EU-csatlakozás ügye. Az év elején még a Fidesz szereplése volt meghatározó, főleg a kampány időszak utolsó két hónapjában szerepeltek számottevő arányban (49-52%). Az ellenzékbe szorult párt ezt követően a megszólalások több mint negyedét tudhatta magáénak, szereplése ettől jelentősen csak augusztusban tért el, amikor a nyilatkozatok mindössze 18 százalékát birtokolta. A már említett bizottságok munkájával magyarázható, hogy az SZDSZ szereplése az év kilencedik hónapjában is magas maradt (20%). A kisgazdákról és a MIÉP tagjairól megállapítható, hogy miután a választásokon nem érték el a bejutáshoz szükséges támogatottságot a média is megfeledkezett róluk. A hírműsorok leggyakoribb szereplőinek listáját a 3. számú melléklet 3. táblázat tartalmazza.

A szereplési arányok általános leírása mellett állandó vizsgálati szempont az is, hogy a fontosabb témakörökben a szemben álló politikai erők milyen eséllyel nyilváníthattak véleményt (14. táblázat). A vizsgált tematikák közül - éves viszonylatban - az ország belpolitikai helyzete emelkedett ki, a tavaly legtöbbet előforduló gazdasági témakör ebben az évben majd három és félszer kevesebb alkalommal fordult elő a politikusok nyilatkozataiban (8947 eset vs. 2622 eset). A belpolitikai témák idei magas prezentációja a választásokkal, és az országgyűlési referendum után a két politikai pólus közt kialakult heves csatározásokkal állt összefüggésben.

A kérdéscsoportok kapcsán elsősorban az aktuális kormányzati oldal politikusainak véleményét idézték. Egyedül az általános belpolitikai kérdésekben volt kiegyensúlyozott az év nagy részében a jobb és a baloldal megjelenése. A külpolitikai témakörben a kormány nyilatkozott a legtöbbször, azonban az év végén az EU-csatlakozás kapcsán ellentét alakult ki a két oldal között, így az ellenzék is nagyobb teret kapott véleményének kifejtésére. A belpolitikai botrányokat taglaló megnyilvánulások esetében a két szemben álló fél részesedése esetlegesen alakult, e témában a kormányzat képviselőinek aránya az év második felében folyamatosan kétharmad körül mozgott, ami a kormányfő titkosszolgálati botrányának napfényre kerülésével hozható összefüggésbe.

A politikai szereplők médiahasználatának mennyiségi szempontjai mellett az elemzések a hírszolgáltatás tartalmi jellemzőire is kiterjednek. A magyar vonatkozású tudósításokkal kapcsolatban elsősorban a "siker-, illetve kudarc-propaganda" jelenlétét próbáljuk mérni az országos jelentőségű sikerekről, illetve kudarcokról beszámoló híradások regisztrálásával. A tartalom megítélésében egy további szempont a kritikai élű álláspontok előfordulásának vizsgálata, másképpen annak feltérképezése, hogy a médiumok milyen mértékben adtak lehetőséget a különböző intézmények és ezen belül a kormányzat tevékenységének bírálatára. Ez utóbbi paraméter alakulását 2000 áprilisától figyeljük.

Az Orbán-kormány utolsó hónapjaiban a koalíció a sikertelenségekről tudósító műsoregységek harmadában-negyedében jelent meg. A legmagasabb előfordulást a Fidesz-MDF választási veresége után regisztráltuk (35%) (11. ábra). Az új kormány megalakulását követően, júniusban könyvelhette el a legtöbb fiaskóról beszámoló hírt, ami egyértelműen Medgyessy Péter skandalumával kapcsolható össze (28%). Jelentős változás történt júliustól, mivel ettől kezdve a hírek kisebb számban tudósítottak a kormány/koalíció kudarcairól. Októbertől azonban újra növekedni kezdett a negatív hírek aránya, ami az uniós tárgyalásokkal hozható kapcsolatba.

Az év első felében a választási kampány során a kormány sikereinek kommunikálása jelentősen megemelkedett (44%). Az új kabinet által elért eredmények előfordulása szeptemberben érte el a legmagasabb arányát (48%), ekkor ért révbe a száznapos program. Októberben az önkormányzati választások, decemberben a koppenhágai csúcs szolgáltatott okokat az eredmények taglalására.

Az előző évekhez képest 2002-ben jóval kedvezőbben alakult a kormány és a koalíció tevékenységének prezentációja, mivel csökkent a kudarctartalmú és nőtt a sikerre összpontosító hírek aránya (2001. siker 27% vs. 2002. siker 36%; 2001. kudarc 35% vs. 2002. kudarc 23%).

Az év során a hírműsorok szereplőinek átlagosan 10-14 százaléka fogalmazott meg valamilyen közéleti vonatkozású kritikát, elismerő szavak mindössze a hírek 1-2 százalékában hangzottak el.

Az ORTT két éve vizsgálja kvantitatív tartalomelemzéssel a fontosabb közszolgálati funkciót betöltő rádiós és televíziós magazinműsorokat, illetve műsorblokkokat (riportokat, összeállításokat). Magazinműsoroknak tekinthetők azok a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekkel kapcsolatos háttérműsorok, melyek az aktuális politikai, társadalmi, gazdasági stb. kérdésekben vitára, beszélgetésre, kommentárra adnak lehetőséget. Míg a hírműsorok az események, történések, problémák rövid, tényszerű bemutatására törekednek, addig a magazinműsorokban több idő jut az eltérő nézetek, vélemények és azok mögöttes tartalmának bemutatására.

A negyedéves rendszerességgel készülő elemzések az alábbi műsorokat ölelték fel: A Hét, Aktuális (novemberben megszűnt) Este, Ma reggel (szeptemberben megszűnt) Nap-kelte (M1); 16 óra, Vasárnapi Újság, Háttér (Kossuth Rádió); Országház, Akták (RTL Klub), Jó reggelt, Magyarország!, Napló (TV2); Nap-kelte helyette Más-nap (Magyar ATV) és Indul a nap (Duna Televízió). 2002-ben 1391 órányi műsorszámot, közel 11 ezer műsoregységet vizsgálatunk meg. Az országos sugárzású televíziós csatornák magazinműsorai közül a legkevesebb politikai aktort felvonultató és inkább apolitikus témákkal foglalkozó TV2 Napló és az RTL Klub Akták programjai rendelkeztek a legnagyobb nézőszámmal és közönségaránnyal, ugyanúgy, mint tavaly. A többi műsor részesedése még a tíz százalékot sem közelítette meg (15. táblázat). A Nap-kelte, a Jó reggelt, Magyarország! és a Ma reggel éves nézettsége közel azonos, míg az Indul a nap és az ATV új háttérműsorának, a Más-napnak a részesedése igen alacsony volt.

Munkánk során kitértünk arra is, hogy a politikai magazinműsorokban az események milyen színterekhez és társadalmi intézményekhez kötődtek; a különböző eseményekre, szereplőkre, milyen mértékű médiafigyelem irányult; milyen témák jelentek meg a műsorokban, melyek voltak a leginkább sikeres, illetve kudarcteli kérdéskörök. A tanulmányban használt kategóriák, meghatározások megegyeznek a hírműsorokról készült elemzés definícióival, így a két kutatás eredményei összevethetőek egymással.

A televíziós és rádiós politikai háttérműsorok szinte csak hazai vonatkozású történéseket tártak a nézők/hallgatók elé (87%). A külföldi, határon túli események többségét a Jó reggelt, Magyarország! mutatta be. Ez a TV2 szeptemberi arculatváltásával hozható kapcsolatba, amelynek során a műsor idejét lerövidítették, és a tömörebb összefoglalók megjelenítésére helyezték a hangsúlyt, amelyben gyakran fordulnak elő a külföldi témák. A határon túli magyarok helyzetével szinte csak a Duna háttérműsorában foglalkoztak, ez az adó adta az összes ilyen jellegű tudósítás 85%-át.

Részletes elemzés csak a magyar vonatkozású műsoregységekről készült, ám rögzítésre kerültek a külföldi eseményekkel foglalkozó tudósítások helyszínei is, így képet kaphatunk arról, hogy elsősorban mely országok, illetve régiók kerültek a televíziók és rádiók figyelmének középpontjába (16. táblázat).

A háttérműsorok - a hírműsorokhoz hasonlóan - a legtöbbet a világ válsággócaival és szomszédos országban történt eseményekkel foglalkoztak a leggyakrabban a magyar vonatkozású műsoregységeken kívül. Így került elő legtöbbször az Amerikai Egyesült Államokkal, Izraellel és az arab államokkal, Romániával és Szlovákiával kapcsolatos események. A Közel-Kelet és Amerika főként az arab és izraeli ellentétek, a terrorcselekmények és a terrorizmus elleni harc miatt került elő gyakrabban a háttérműsorok adásaiban, interjúiban. A szomszédos országokkal a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban foglalkoztak többször a műsorok szerkesztői.

A magazinműsorok 66 százalékában nem jelölték meg a magyarországi vonatkozású események helyszínét. Azokban az esetekben, amikor ismertették a színteret, a legtöbbször szereplő régió Budapest volt (17. táblázat). A háttérműsorok közül a Kossuth Rádió műsorai fordítottak nagyobb figyelmet a rurális területeknek.

A műsoregységekben tárgyalt főbb témacsoportok közül kiemelkedett a belpolitika (75,2%), amely majd kétszer annyiszor bukkant fel, mint a gazdaság témaköre (18. táblázat). (Az összegek nem adják ki a 100 százalékot, mivel egy műsoregység több témát is tárgyalhatott, a híregységek számát a témák gyakoriságához viszonyítottuk.). Egyedül a Duna programjaiban fordult elő jóval kevesebbszer az említett kérdéskör. Arányait tekintve az RTL Klub szerkesztette adásba a legtöbb hazai politika eseménnyel foglalkozó műsoregységet, mivel a csatorna külön műsort szentelt Országház címen a parlament munkájának. A politikai szféra iránti felfokozott figyelem a parlamenti és a helyhatósági választásokkal magyarázható, amelyek közül előbbi még jóval a kormányváltás után is éreztette hatását. A magazinok másik kedvelt témaköre a gazdaság volt (38,3%), amelyre a Duna fordította a legtöbb műsoridőt, ami azzal is magyarázható, hogy magazinműsorában külön teret szentel a mezőgazdasági híreknek. Az egyéb témakörök kérdéskörei elsősorban a szenzációkból és a bírósági ügyekből álltak össze, de gyakran előfordultak az ünnepekkel, megemlékezésekkel és a határon túli magyarok helyzetével foglalkozó műsoregységek is. A szociális ügyek 2002-ben gyakrabban jelentek meg, mint egy évvel ezelőtt (12,9% vs. 14,3%), amelyhez hozzájárult, hogy a témakör közel ötödét a sztrájkok, tüntetések, civilmegmozdulások témája tette ki, amelyek közvetve a belpolitikai történésekkel álltak kapcsolatban (Kossuth téri megmozdulás, július 4-i Erzsébet-hídi blokád). Belpolitikai botrányok aránya tavalyhoz képest emelkedett (8,7% vs. 9,9%), amelyeknek leginkább az ATV szentelt figyelmet (14%), de - a Duna TV kivételével - mindegyik műsorszolgáltatónál 10 százalék körüli részesedést tudhatott magáénak a témakör.

A belpolitikai témacsoporton belül kiemelt figyelem övezte a pártügyeket, a kormány és az országgyűlés tevékenységét, illetve a parlamenti választásokat. A gazdasággal foglalkozó műsoregységekben a vállalkozások, vállalatok és a mezőgazdaság helyzetét bemutató tudósítások domináltak (19. táblázat).

Az év során mintegy 25 ezer szereplőt regisztráltunk a magazinműsorokban, a legtöbb szereplő az Indul a nap műsorában kapott lehetőséget a megjelenésre (17,9%). Az aktorok nemek szerinti összetétele jelentős egyenlőtlenséget mutatott az egyes műsorok között. A női vendégek egyes műsorokban az összes szereplő közel vagy több mint negyedét adták (Más-nap, Napló, Akták). A Vasárnapi újságot maszkulin műsornak tekinthetjük, mivel az ott szereplőknek több mint négyötöde a férfiak közül került ki. A Tizenhat órában, az Országházban, a Jó reggelt, Magyarország!-ban és az Indul a napban feltűnően magas volt azon műsoregységek hányada, amelyekben az események generálói intézmények, csoportok voltak (29,8% és 36,3%). A férfiak majd öt és félszer gyakrabban tűntek fel a műsorokban, mint a "gyengébbik nem" (67,4% vs. 12,2%) (20. táblázat).

A háttérműsorokban leggyakrabban megjelenített szereplőtípus olyan magyarországi szereplő volt, akinek/amelynek intézményi kötődésére nem derült fény (például az utca embere, az ország általában 11%), a második leggyakoribb kategóriának a kormány tagjai (10,7%) számítottak. A 2002-es év politikai eseményeinek köszönhetően a magazinműsorokban előtérbe kerültek a politikai pártok, a harmadik (országgyűlési képviselők: 8,9%) és a negyedik (MSZP: 6,2%) helyen is az említett csoport tagjai szerepeltek. A politikai szféra képviselőit a sorban a vállatok, a vállalkozások, a bankok, a biztosítók és alkalmazottaik álltak (5,4%), de tőlük alig maradtak el a Fidesz-MPP reprezentánsai (5,2%).

2002-ben a nevesített közszereplők közül az újonnan megválasztott miniszterelnök, Medgyessy Péter szerepelt a leggyakrabban a háttérműsorokban (2,2%), a kormányfőt Orbán Viktor követte (1,9%). A magazinműsorok gyakran szerepeltették a pártok vezetőit, ezt mutatja az is, hogy a korábbi és a jelenlegi kormányfő után a legtöbbet a négy parlamenti párt elnöke jelent meg a csatornákon. A negyedéves adatsorok szerint az év első három hónapját kivéve Medgyessy Péterrel találkozhatott legtöbbször a néző, második helyen a volt miniszterelnök állt. Orbán Viktorhoz hasonló gyakorisági mutatókkal a sorban a korábbi kormánytagok titkosszolgálat múltját vizsgáló parlamenti bizottság elnöke, Mécs Imre rendelkezett a júliustól szeptemberig tartó időszakban.

Az elmúlt évben a főbb politikai erővonalak mentén alakult a pártok szereplése a háttérműsorokban, a leggyakrabban az MSZP (1,4%), illetve a Fidesz (1,3%) szerepelt. A kisebb pártok közül a SZDSZ több mint kétszer annyit jelent meg (0,9%), mint az MDF (0,4%).

A szereplők médiahasználatának megítélésénél fontos szempont a verbális megjelenítés formája. A szereplők 56 százalékának csak a nevét említették vagy véleményüket narrátor foglalta össze. Közel 24 százalékuknak saját hangon előadott álláspontjából, beszédéből adtak le részleteket, és a megjelenítettek ötödével készült stúdióbeszélgetés, vita, interjú.

Vizsgáltuk, hogy mennyiben érvényesült a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának törvényi követelménye a politikai háttérműsorokban. A pártpolitikusok - a hírműsorokhoz hasonlóan - három különböző csoportját különböztettük meg: kormánytagok, koalíció, illetve ellenzéki politikusok. (2002 áprilisában parlamenti választás történt Magyarországon, amelynek során kormányváltásra került sor. Így vizsgálatunkban május 27-ig, az új kabinet megalakulásáig a kormány/koalíció megjelölés a Fideszt, az MDF-et, az FKgP-t és a kormánytagokat, míg az ezt követő időszakban az MSZP-SZDSZ koalíciót és az új kabinet tisztségviselőit foglalja magába. Az ellenzék a kormányváltásig az MSZP-t, az SZDSZ-t és a MIÉP-et jelenti, utána pedig a Fideszt és az MDF-et takarja.)

A kormányzati oldal (kormány és koalíció) médiahasználata 2001-ben 59-85, míg a parlamenti ellenzéké 15-41 százalék között mozgott. 2002-ben kevésbé ingadoztak a kormányzat médiahasználati mutatói. Egy hónapban sem regisztráltunk a kétharmad-egyharmados aránynál nagyobb különbséget a két politikai oldal között. Az Orbán-kormány és ellenzékének prezentációja közel megegyezett a választási kampány időszakában. Az új kabinet iránt júniusban nőtt meg jelentősebben az érdeklődés (61%), majd augusztusban a parlamenti bizottságok működése miatt szerepeltek gyakrabban a kormány/koalíció tagjai (63%). Az év hátralévő részében a kormányzat mindössze 12-16 százalékkal jelent meg többször a magazinműsorokban, mint az ellenzék (12. ábra).

A tavalyi évben a kormányzat és az ellenzék szereplése kiegyensúlyozottnak volt mondható mindegyik műsorszolgáltató tekintetében, a Kossuth Rádió és a Duna TV esetében mértünk nagyobb különbséget (59% vs. 41%) (21. táblázat). Míg 2001-ben a vizsgált magazinműsoroknál - éves átlagban - a kormány/koalíció és az ellenzék médiajelenléte pontosan 70-30%-ban oszlott meg, addig 2002-ben az említett arány a választási csatározásoknak köszönhetően 54 és 46 százalékot regisztráltunk. Az Orbán-kormány megbízatásának végéig - a Duna TV és a Kossuth Rádiót kivéve - az ellenzék szerepelt többet a háttérműsorokban, majd megalakulása után a Medgyessy-kormány kapott több lehetőséget a megjelenésre.

Az egyes műsorok műsorszerkesztési elvei nem tértek el a műsorszolgáltatókétól, mindegyik műsorban közel azonos arányban szerepeltek a kabinet és az ellenzék reprezentánsai, ettől egyedül a Tizenhat óra tért el, ahol ez a megoszlás közel kétharmad-egyharmad volt (62% vs. 38%) (22. táblázat).

A következőkben a szereplők saját hangon történő megszólalására koncentrálunk, amely sokkal hatásosabb, értékesebb szereplési módnak tekinthető, mint a kommunikátor, narrátor általi idézet. E tekintetben külön is elemeztük a politikusok által adott nyilatkozatokat, egyfelől a megszólalók politikai összetétele, másfelől a nyilatkozatok időtartama szempontjából (13. ábra).

A tavalyi évben a politikai csoportok megszólalásainak arányaiban mért különbség csökkent, míg 2001-ben közel kétharmad-egyharmad volt (64% vs. 36%), ez évben mért arányok már háromötöd-kétötöd (60% vs. 40%) körül alakultak. A választási kampány időszaka alatt februárban nyilatkozhattak jóval hosszabban az Orbán-adminisztráció tagjai, mint ellenfeleik (61% vs. 39%). Áprilisban az ellenzék választási győzelmének hatására megnőtt a rájuk irányuló médiafigyelem, megszólalási arányaik tovább növekedtek a kormányváltás után, bár a júniusban a magas arányszámok (65%) hátterében egyértelműen a Medgyessy-botrány állt. Augusztustól kezdve állandósulni látszott a közel kétharmad-egyharmados arány.

Az éves adatokból az olvasható ki, hogy műsorszolgáltatók többségénél a kormány és az ellenzék nyilatkozatainak megoszlása közel háromötöd-négyötöd volt (23. táblázat). Ettől csak az RTL Klub (44,9% vs. 55,1%) tért el nagyobb mértékben. Az országgyűlési kampány befejezéséig (április 21-ig) a közszolgálati csatornák háttérműsoraiban az Orbán-kormány szereplői többet szerepeltek, mint a baloldali pártok reprezentánsai, míg a kereskedelmi csatornákon az ellenzék képviselői nyilatkozhattak hosszabban. A választási eredmények kihirdetése és az új kormány megalakulása között eltelt időszakban értelemszerűen a választásokon győztes ellenzéki erők kerültek reflektorfénybe, az új kabinet bemutatását elsősorban az ATV vállalta magára (28% vs. 72%). A Medgyessy-kormány megalakulása után a kabinet szereplése - a TV2 és az RTL Klub kivételével - kétharmad körül alakult. A Nap-keltében (71%), a Tizenhat órában (82%) és a Naplóban (85%) jelentős kormányzati előnyt regisztráltunk az új kormány megalakulása után, míg a Vasárnapi újságban (86%) az ellenzék képviselőinek nyilatkozataival lehetett nagyrészt találkozni.

Éves viszonylatban az MSZP politikusai nyilatkozhattak a legtöbbet, a szocialisták adták a megszólalások több mint harmadát (36,8%), ettől alig maradt el a korábbi koalíció vezető pártja, a Fidesz-MPP (31,5%). A két kisebb parlamenti párt közül az SZDSZ (14,3%) majd másfélszer annyit szerepelt, mint az MDF (9,9%). A Fidesz képviselői az év jelentős részében az élőszóban tett nyilatkozatok közel harmadát mondhatták magukénak. Az MSZP saját hangon történő megjelenéseinek aránya a választások megnyerése után emelkedett meg, majd az év hátralévő részében kétötöd körül alakult (37,1 és 42,2% között). Az MDF nyilatkozatai júliusban és augusztusban szaporodtak meg (13,2% és 19,5%), ami Balogh László bizottsági elnökségével magyarázható (24. táblázat).

A pártok élőszóbeli megnyilatkozásainak arányát műsorszolgáltatók szerinti bontásban is vizsgáltuk. Az MSZP - megjelenéseinek százalékos arányát tekintve - a műsorszolgáltatók felénél szerepelt az első helyen, legnagyobb előnyüket az ATV műsoraiban regisztráltuk (41,9% vs. 21,1%). Az adók másik felénél a Fidesz képviselői nyilatkozhattak a leggyakrabban, bár alig előzték meg a szocialistákat (25. táblázat). A műsorok jelentős részénél a szocialisták és a fiataldemokraták voltak a meghatározó szereplők, az MDF (13,2%) csak a Duna, míg az SZDSZ képviselői az RTL Klub háttérműsoraiban (21%) kaptak nagyobb teret a megszólalásra.

A következőkben a saját hangon történt megszólalások idejének megoszlását vettük górcső alá. A pártok reprezentánsainak beszédidejének részesedése nem különbözött nagyban az élőszóbeli szereplés arányaitól (26. táblázat).

A magazinműsorok nagy részében az MSZP-t szólaltatták meg a leghosszabban, a Kossuth Rádió és az RTL Klub kivételével, ahol a Fidesz szerepelt a legtöbb ideig (27. táblázat). Az M1 magazinműsoraiban a Fidesz-MPP reprezentánsai szerepeltek többször élőszóban (36% vs. 35,7%), mégis az MSZP képviselői kaptak nagyobb teret a megszólalásra (38,5% vs. 28,2%).

A politikusok szereplése mellett azt is rögzítettük, hogy a különböző témákban milyen arányban nyilatkozhattak a szemben álló felek. A témák többségében főként a kormányoldal kapott lehetőséget a véleménynyilvánításra. Az egész évre jellemző volt, hogy a magazinműsorok az ellenzék képviselőit az átlagosnál gyakrabban szólaltatták meg bizonyos belpolitikai kérdések kapcsán, mint például a konkrét botrányok, ügyek, a kormány tevékenysége, megítélése, értékelése. A parlamenti ellenzék képviselői legkevesebbet a szociális szférával és a bűnözéssel, katasztrófákkal összefüggő témákban nyilatkozhattak.

A műsorok feldolgozásakor rendszeresen használt mutató a sikerekről (pozitívumokról, eredményekről), illetve a kudarcokról (negatívumokról, problémákról) szóló hírek megjelenésének aránya. 2002-ben a hírek 12,3 százaléka "beszélt" valamiféle eredménytelenségről, 5,1 százaléka pedig sikerről (14. ábra). Egész évben a kudarcokkal kapcsolatos műsoregységek domináltak, arányuk 9,6 és 16 százalék között mozgott, április és augusztus között arányuk igen magas szinten stagnált. Az eredmények prezentációja márciusban, áprilisban, októberben és decemberben ért el magas arányt.

Az év háromnegyedében a kormány/koalíció fiaskói voltak a meghatározók. Az Orbán-kormány ellenzékének eredménytelenségei márciustól májusig megelőzték a kabinet részesedését, bár sikereik is ebben az időszakban emelkedtek meg a választási győzelmük hatására (15. ábra). A Medgyessy-kormány megalakulása után az új kabinet sikerei és balsikerei is igen magas arányt értek el (93,3% vs. 86,7%), a legutóbbi változás, a június közepén kirobbant botrány következményének tekinthető. Júliustól a kormányoldal sikertelenségeinek prezentációja októberig fokozatosan csökkent (86,7% vs. 40%), majd az év utolsó hónapjában emelkedni kezdett. Az ellenzék kudarcairól szóló műsoregységek aránya júliustól rohamosan nőni kezdett (3,5% vs. 60%), ami a korábbi kormányzásukat ért bírálatokkal hozható kapcsolatba. Októberben az önkormányzati választáson elszenvedett vereség miatt megelőzték a kormányt (60% vs. 40%). Az ellenzék sikereinek előfordulása az év második felében igen alacsony volt.

2002-ben a kormányzati oldal részesedése (kormány/koalíció) a hír- és politikai magazinműsorokban elérte a 60 százalékot, míg megoszlásuk 2001-ben 74 százalék volt (16. ábra). A parlamenti ellenzék médiahasználata természetesen a kormányzati oldal szereplésével összefüggésben alakult, összesítve 40 százalékot tett ki. A választási kampány időszakában az Orbán-kormány reprezentációja az összes szereplés közel háromötödét tette ki, majd választási vereségük után a győztes ellenzéki pártok megjelenése lett a meghatározó. A Medgyessy-kormány képviselői hatalomra kerülésüket követően valamivel gyakrabban szerepeltek, mint az év elején a polgári kabinet, így az év második felében kormány és az ellenzék megoszlása közelített a kétharmad-egyharmados arányhoz.

Az idei évben jelentősen csökkent a két politikai pólus beszédideje közti különbség, a tavalyi év során a kormányzati szereplők uralták a megszólalásokat. Idén ez arány az év első három hónapjában közel háromötöd-kétötöd volt, áprilisban és májusban a parlamenti választás hatására a két csoport nyilatkozatainak hossza megegyezett egymással. A május végén megalakult kormány és az ellenzék aránya az elmúlt év második felében kétharmada-egyharmad körül alakult (17. ábra).

Az ORTT a médiatörvény és más jogforrások előírásainak betartását vizsgálja az országos, a helyi és körzeti műsorszolgáltatók programjaiban. E hatósági ellenőrző tevékenység 2002-ben 439 műsorszolgáltatót érintett, melynek során összesen 14 532 műsorórát analizáltunk (28. táblázat). Itt kell megjegyeznünk, hogy a Testület által közigazgatási határozatba foglalt törvénysértések száma, illetve a Műsorfigyelő és -elemző igazgatóság vizsgálatai során feltárt normasértések minimális eltérést mutatnak egymástól.

A vizsgált műsorórák száma nem emelkedett számottevően a megelőző évhez képest (29. táblázat).

A kilenc országos műsorszolgáltatónál (öt közszolgálati és négy kereskedelmi) 1147 vizsgálatot kezdeményeztünk, amelynek keretében 8163 műsoróra került elemzésre. Az országos médiumok rendszeres figyelése véletlen mintavétel alapján történik, minden nap két televízió- és egy rádiócsatorna kerül kisorsolásra, amelynek főműsorideje, valamint további randomizált módon kiválasztott három, illetve négy programórája kerül analizálásra. Egy héten egyszer - az említett metódus segítségével - kisorsolunk egy műsorszolgáltatót, amelynek az egész napi műsoridejét elemezzük (ún. 24 órás vizsgálat). Az alábbi táblázatban foglaltuk össze az egyes műsorszolgáltatókat érintő vizsgálatok gyakoriságát (30. táblázat).

A közszolgálati médiumoknál 1946, a kereskedelmieknél 1448 esetben vélelmeztünk jogsértést. A profitorientált műsorszolgáltatók a megelőző évhez hasonlóan, kevesebbszer hagyták figyelmen kívül a normákat. A kilenc műsorszolgáltató közül csupán három (Petőfi Rádió, Kossuth Rádió és Danubius Rádió) törekedett arra - az adatok alapján -, hogy jogkövetőbb magatartást tanúsítson, mint az előző esztendőben (31. táblázat).

Az országos lefedettséggel rendelkező rádiókról kijelenthető, hogy - egy kivételtől eltekintve - mind a kereskedelmieknél, mind a közszolgálatiaknál jól érzékelhető a jogszabályokkal szemben tanúsított konform magatartás előtérbe kerülése. A rendhagyó Sláger Rádió programkínálatában több kifogás tárgyává tett esettel találkoztunk 2002-ben, mint a megelőző évben.

Hasonlóan a rádiókhoz, a televíziók esetében is a kereskedelmi médiumokkal szemben vetődött fel nagyobb számban a törvénysértések gyanúja. A közszolgálati médiumok vélelmezett jogszabálysértései csökkentek, a Duna Televízió műsoraiban például az említett tendencia már hosszabb időre tekint vissza. A kereskedelmi csatornák közül a TV2 nem mutatott változást az előző év tapasztalataihoz képest, míg az RTL Klub - vetélytársával ellentétben - növelte a vélelmezett jogsértések számát. E műsorszolgáltató kifogásolt eseteinek száma az elmúlt években drasztikusan emelkedett, ugyanakkor a gyakoriság tekintetében még így sem érte utol legnagyobb riválisát.

A médiatörvény Reklámkorlátok és -tilalmak című fejezete a törvény módosítását követően bizonyos pontokon szigorodott, ezek a változások azonban nem eredményezték a vélelmezett törvénysértések esetszámának növekedését. A rendelkezések megsértése 782 esetben merült fel, ami jóval kedvezőbb statisztikának számít az előző évekhez képest (2000 954 eset, 2001 1338 eset). Azon ügyekben, amelyek elbírálása nem esik az Rttv. rendelkezései alá, ellenben fogyasztóvédelmi vagy versenyjogi szempontból kérdésesek lehettek, az ORTT kezdeményezte a megfelelő hatósági eljárásokat.

Az elmúlt évben az egyik legjobban kirajzolódó trendnek számított, hogy míg a közfinanszírozású műsorszolgáltatók reklámidő-túllépései csökkentek (a Duna TV az elmúlt három évben nem sértette meg az említett paragrafust), addig a profitorientált médiumoknál ez a szám drasztikusan emelkedett (33. táblázat). (Bármiként számított egy órán belül a közszolgálati médium 6, a kereskedelmi műsorszolgáltató 12 perc reklámot sugározhat.)

A műsorszolgáltatók számos alkalommal nem vették figyelembe azt a szabályt, amely szerint az egyes közlemények esetében a tartalomhoz igazodó főcímet kell alkalmazni. Közérdekű közlemények vagy jótékonysági felhívások sugárzásakor nem használtak megkülönböztető jelzést, vagy nem a megfelelő inzertek között tették közzé a spotot, ami a nézők/hallgatók tájékozódásának csorbításaként értékelhető. A szabály lényege abban áll, hogy a speciális tartalommal bíró közlések (közérdekű közlemények/társadalmi célú hirdetések, jótékonysági felhívások, politikai hirdetések) jól elkülönüljenek az egyéb tartalmú üzenetektől. E szabályt 642 esetben sértették meg a műsorszolgáltatók.

A műsorszámok reklámmal történő megszakíthatóságát, és az ahhoz kötődő időkorlátok betartását az ORTT folyamatosan vizsgálja. A kontrollok eredményeként megállapítható, hogy a vonatkozó előírásokat az országos médiumok általában betartották, szemben a helyi és körzeti műsorszolgáltatókkal.

A burkolt reklámozás miatt indított eljárások száma az elmúlt évekhez képest emelkedő tendenciát mutat (2000: 147, 2001: 166, 2002: 320 eset). Látható, a műsorszolgáltatók egyre növekvő mértékben próbálják kihasználni ezt az illegális hirdetési módszert. A támogatás intézményének térnyerésével a burkolt reklámként értékelt szabálytalan szponzorációs megjelenések száma is emelkedett.

Az elmúlt évben gyakran találkoztunk olyan gyakorlattal, amelynek kapcsán a támogatási szabályok megsértése volt felvethető. E törvénysértések (2110 eset) tetemes részét a műsorszám támogathatóságának tilalmát kimondó szabály megszegése tette ki, de jelentős számarányban fordult elő a támogató megnevezésének elhagyása, vagy a nem megfelelő jelölés is. Továbbá annak a szabálynak a megsértése, amely tiltja, hogy a támogató védjegye, megkülönböztető jelzése vagy jelszava megjelenjen a támogatott műsorszámban.

Az Angelusz-Tardos szerzőpáros meghatározásában a közszolgálati műsorszolgáltatás az, ami nem piacképes, nem vonz annyi nézőt, hogy megtérüljön az előállításra szánt összeg. Az MTV a reklámbevételek hajszolása közben megfeledkezni látszik eredeti funkciójáról, nevezetesen a nemzeti identitás és kultúra továbbörökítéséről, propagálásáról, továbbá az etnikai kisebbségek megjelenítéséről, hagyományaik ápolásáról, a hátrányos helyzetű állampolgárok integrációjáról stb. Az említett szerepkörök háttérbe szorulásával párhuzamosan a műsorszolgáltató mindent elkövet annak érdekében, hogy visszaszerezze elvesztett közönségét. A nézőszám-növelés céljából szórakoztató programok lepték el a korábban a kultúra és a tájékoztatás szolgálatában álló műsorórákat. Az egyes műsorszámok árnyalati különbséget mutatnak a profitorientált adókon már jól bejáratott produkcióktól. A kereskedelmi szemlélet meghonosodásával párhuzamosan a műsorszolgáltató nem hajlandó lemondani a kizárólag a profitorientált médiumok számára biztosított, a bevételi oldalt gyarapító megoldásoktól, mint pl. bizonyos népszerű produkciók szponzorálása, támogatása.

Az országos műsorszolgáltatók 2002. évi működéséről kialakult mérleg azt mutatja, hogy a Magyar Televízió szegte meg a legtöbbször az Rttv. hatályos rendelkezéseit. A közszolgálati csatorna 2000 óta őrzi vezető helyét a jogsértések tekintetében. A televízió műsoraiban felhalmozódott törvénysértéseket vizsgálva szembeötlő a támogatási szabályok megsértésének magas esetszáma (18. § (5) MTV1 250, M2 258, 25. § MTV1 656, M2 407).

Az adatok alapján megállapítható, hogy az MTV vezetése évek óta mereven ellenáll azoknak a rendelkezéseknek, amelyeket az Rttv. léptetett életbe annak érdekében, hogy megfelelő piaci részesedést biztosítson elsősorban az induló kereskedelmi adók számára. A magatartás hátterében az állandó pénz- és forráshiány, valamint a teljes gazdasági ellehetetlenüléstől való félelem áll.

1999-ben kezdte el az ORTT a helyi, regionális médiumok rendszeres figyelését. Az elmúlt három évben folyamatosan szélesedett azon médiumok köre, amelyek a vizsgálati mintába kerültek, ezzel párhuzamosan a műsorfolyamok analizálása is részletesebb lett (34/a. táblázat).