J/2175.
BESZÁMOLÓ

az Országos Rádió és Televízió Testület
2002. évi tevékenységéről

2003. július


Tartalomjegyzék

Bevezető *

I. A véleményszabadság, A tájékoztatás kiegyensúlyozottságának helyzete *

1. A véleményszabadság és a kiegyensúlyozottság *

1.1. A véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülése az elektronikus médiumokban *

1.2. A médiapiac és a médiafogyasztási szokások alakulása 2002-ben *

1.3. Az MTI hírszolgáltatási tevékenysége 2002-ben *

1.4. A politikai hír- és magazinműsorok tájékoztatási gyakorlata *

1.5. Az országos, helyi és körzeti műsorszolgáltatók hatósági ellenőrzése *

1.6. A Testület Pannon Rádióval kapcsolatos eljárásai *

2. Erőszak az elektronikus médiában *

Bevezető *

2.1. Az erőszak prezentációja az országos kereskedelmi és közszolgálati műsorszolgáltatók nem-zenés fikciós műsorszámaiban *

2.2. Erőszak és brutalitás a hírműsorokban *

2.3. A műsorelőzetesekben tapasztalt brutalitás *

2.4. Az "erőszak-ellenesség" tematikája a földfelszíni terjesztésű televíziós csatornák nem-zenés fikciós napközbeni műsorkínálatában *

2.5. Audiovizuális gyermek- és ifjúságvédelem az európai unió tagországaiban, módszerek a kiskorúak számára ártalmas televíziós műsorszámok hozzáférésének korlátozására *

2.6. A nemzetközi példák a televíziós műsorszámok klasszifikációjára, továbbá javaslatok a magyarországi minősítő rendszer kidolgozásához *

2.7. A piktogramok megítélése a budapestiek körében *

3. A 2002. évi választások *

3.1.1. A hír és magazinműsorok tájékoztatási gyakorlata a választási kampány időszakában (2002. január-április) *

3.1.2. A helyi és regionális médiumok tájékoztatási gyakorlata a választási kampányidőszakban *

3.2. Kapuőrvizsgálat, hírműsor-szerkesztés a választási kampányban *

3.3. Az 1998-as és a 2002-es országgyűlési választással kapcsolatos hírek terjedése és a pártok választási kampányainak hatásvizsgálata *

3.4. Az országgyűlési választások idején műsorba szerkesztett politikai hirdetések összehasonlító elemzése (1998, 2002) *

4. A Panaszbizottság tevékenységének mérlege *

4.1. A Panaszbizottság eljáró tanácsai által tárgyalt panaszok és a panaszok ügyében hozott döntések *

4.2. A közszolgálati műsorszolgáltatók műsorait érintő panaszok *

4.3. Az országos kereskedelmi műsorszolgáltatókat érintő panaszok *

4.4. A többi műsorszolgáltató műsorait érintő panaszok *

4.5. A 2002. évi választásokkal összefüggően a műsorszolgáltatókat érintő panaszok *

4.6. A 2002. évi panaszosok összetétele *

5. Kuratóriumi sorsolás 2002-ben *

II. A MŰSORSZOLGÁLTATÓK TULAJDONOSI HELYZETE *

1. Országos műsorszolgáltatók tulajdonosi helyzete *

1.1. Az M-RTL Rt. tulajdonosi szerkezetének változása *

1.2. Az MTM-SBS tulajdonosi szerkezete *

2. Földfelszíni helyi és körzeti műsorszolgáltatók tulajdonosi helyzete *

3. A műholdas műsorszolgáltatók tulajdonosi helyzete *

III. A MŰSORSZOLGÁLTATÁSI SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍTÉSÉRE SZOLGÁLÓ FREKVENCIAGAZDÁLKODÁS HELYZETE *

1. A műsorterjesztés helyzete *

1.1. Földfelszíni műsorszórás *

1.2. Műholdas műsorterjesztés *

1.3. Műsorelosztás *

2. A műsorszolgáltatási rendszer 2002. évi változásai *

2.1. Az egyes jogszabályi feltételek változása *

2.2. A műsorszolgáltatási szerződések módosítása *

2.3. Pályáztatási tevékenységek 2002-ben *

2.4. Megszűnt földfelszíni sugárzású műsorszolgáltatások *

2.5. A nyilvántartások helyzete *

3. Aktuális feladatok *

3.1. A Magyar Rádió Kossuth műsorának sugárzása a 100 MHz-es sávban *

3.2. Külföldre irányuló műsorszolgáltatás *

3.3. PI kódok egységesítése *

IV. A MŰSORSZOLGÁLTATÁSI ALAP *

1. A Műsorszolgáltatási Alap korábbi pályázatai *

2. A 2002. évben kibocsátott pályázati felhívások *

3. Egyedi támogatások *

V. A MŰSORSZOLGÁLTATÁS GAZDASÁGI HELYZETE, PÉNZÜGYI FELTÉTELEINEK ALAKULÁSA *

1. Számlázási feladatok *

2. Műsorszolgáltatási és egyéb díjtartozások *

3. Peres ügyek 2002-ben *

3.1. A folyamatban lévő ügyek számszerűen és százalékosan *

3.2. A perek megoszlása a jogsértések szempontjából *

3.3. A 2002-ben született ítéletek elemzése *

3.4. A műsorszolgáltatási díj behajtásával kapcsolatos peres eljárások *

VI. AZ ORTT MŰKÖDÉSE *

1. A Stratégiai igazgatóság tevékenysége *

1.1. A Stratégiai igazgatóság *

1.2. Az igazgatóság tevékenysége *

1.3. A Stratégiai igazgatóság mellett létrehozott, az Interneten lehetséges tartalomszabályozás kérdéseit vizsgáló szakértői munkacsoport 2002. évi tevékenysége *

2. Az ORTT külkapcsolatainak alakulása *

3. Az ORTT működésének feltételei *

3.1. Az ORTT működésének személyi feltételei *

3.2. Az ORTT működésének tárgyi feltételei *

3.3. Az ORTT pénzügyi-gazdasági helyzete *

4. Az ORTT működésének statisztikai adatai *

4.1. Az Országos Rádió és Televízió Testület határozatai 2002-ben *

4.2. Az Országos Rádió és Televízió Testület iratforgalma 2002-ben *

MELLÉKLETEK *


Bevezető

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. számú törvény hozta létre az Országos Rádió és Televízió Testületet. A törvény szerint az ORTT megteremti a műsorszolgáltatási lehetőségeket, segíti a műsorszolgáltatók piacra lépését, vizsgálja - és ezen belül felügyeli, és elemzi - a törvényben foglaltak betartását, nyilvántartásokat vezet, támogatást nyújt a Műsorszolgáltatási Alap pályázatain keresztül a műsorszolgáltatók működéséhez, műsorszámok elkészítéséhez, technikai fejlesztésekhez és a kultúra megőrzéséhez.

A plurális médiarendszer országos szinten 1997-98-ban a kereskedelmi műsorszolgáltatók megjelenésével alakult ki. 1999-2000-ben a helyi és körzeti frekvenciák pályáztatásával, a rádiók és televíziók a vidéki településeken is segítették a helyi tájékoztatási monopóliumok lebontását, a demokrácia kialakulását. A 2001-2002-es években az ORTT - azáltal, hogy a meglévő műsorszolgáltatók mellé szinte valamennyi településen második, vagy harmadik frekvenciát is pályáztatott - a plurális médiarendszer kialakulására helyi szinten is lehetőséget teremtett.

Az ORTT 2002-ben egyrészt az előző évben megindult frekvenciapályáztatást folytatta, másrészt a kialakult médiarendszer működését, ellenőrzését finomította.

A kisközösségi rádiófrekvenciák hasznosítására kiírt pályázatra beérkezett pályázati ajánlatok minőségében új műsorszolgáltatások kezdetét jelentik. A lassan elfogyó helyi frekvenciák után most kisebb falvak, lakóközösségek számára is lehetőség nyílik rádiók működtetésére. A pályázati ajánlatok alaki és tartalmi vizsgálata jelen beszámoló benyújtásakor még folyamatban van.

A Testület a budapesti rádiós frekvenciákra speciális karakterű pályázatokat írt ki, aminek nyertesei az eddigiektől eltérő műfajú zenei csatornák és egy idegen nyelvű közszolgálati műsorszámokból álló műsorstruktúrájú adó kezdheti meg 2003 első hónapjaiban adását.

A hálózatba kapcsolódás előnyeit vizsgálva, és a közszolgálati és magyar nyelvű műsorokat preferálva a Testület pontosította a műsorszolgáltatási díj számításának képletét.

A törvény lehetőségeit kihasználva sorra hálózatba kapcsolódtak a vidéki települések műsorszolgáltatói.

Az egész évet végigkísérte az ORTT és a Sláger Rádió Műsorszolgáltató Rt. közötti per, de végül az ORTT megállapodásra jutott a műsorszolgáltatóval, amelynek eredményeképpen az üzemeltető vállalta, hogy az ORTT felé fennálló tartozását rendezi. Ugyanezen megállapodás keretében műsorszolgáltatási szerződését öt évvel meghosszabbították. Hasonlóan újabb öt évre szól a Danubius Rádió szerződése is.

Folytatódott 2002-ben a közszolgálati Magyar Rádió Kossuth adója középhullámú frekvenciáját kiváltó - a korszerű távközlésnek megfelelő - 100 MHz-es URH hálózaton történő sugárzás előkészítése.

A Duna Televízió 2002. december 18-tól digitálisan is terjeszti műsorát, de műsora - és így magyar nyelvű adások - december 24-től már az észak-amerikai kontinensen is láthatók.

A Testület elfogadta a Magyar Televízió Rt. közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatát, így a 2002. évtől minden közszolgálati műsorszolgáltató rendelkezik érvényes, a Testület által elfogadott szabályzattal.

Az országgyűlési és az önkormányzati választások, mint a 2002. év legfontosabb belpolitikai eseményei komoly feladatot jelentettek az ORTT számára is. Az ORTT a választásokkal kapcsolatban ajánlásokat fogalmazott meg és konzultációkat tartott a műsorszolgáltatók részére, továbbá a választások előtt hangsúlyosabb szerepet kapott a műsorszolgáltatók műsorainak, így különösen a hírműsorok pártatlanságának, tárgyilagosságának, kiegyensúlyozottságának ellenőrzése.

A panaszok száma a választási kampány alatt és a kereskedelmi televíziók új típusú műsorainak indulásakor megnövekedett, kezelésük jelentős többletterhet rótt a Panaszbizottságra.

Az országgyűlési választások eredményeképpen a testületi tagok száma öt főre csökkent tekintettel arra, hogy a Független Kisgazda és Polgári Párt és a Magyar Igazság és Élet Pártja nem jutott be az országgyűlésbe, így az általuk a Testületbe jelölt két személy testületi tagsága megszűnt.

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításának előkészítésében, és az Európai Unió képviselőivel folytatott tárgyalásokon a Kormány képviselői mellett részt vettek az ORTT munkatársai is. A törvénymódosítást az Országgyűlés 2002. július 9-én a 2002. évi XX. törvénnyel fogadta el.

A törvény legnagyobb visszhangot kiváltott módosítása a kiskorúak védelméről szóló rendelkezés, melynek gyakorlati megvalósítása, azaz a törvényben meghatározott kategóriákba sorolásában irányadó szempontok, valamint a kötelezően alkalmazandó jelzések kidolgozása a médiahatóság feladat volt. Az ORTT segédanyagot állított össze, és konzultációt szervezett a műsorszolgáltatók számára a rendelkezés gyakorlati értelmezésének megkönnyítéséhez.

Az ORTT, a szigorodó jogszabályok, a részletesebb (a helyi műsorszolgáltatókra is rendszeresen kiterjedő), és jóval nagyobb óraszámban elvégzett vizsgálatok miatt, ha arányában csökkenést is mutató, de jelentős számú törvénysértést regisztrált.

A Testület határozataiban 2002-ben - csupán a törvénysértések elenyésző részében - több mint 200 millió forint kötbért/bírságot szabott ki a műsorszolgáltatókkal szemben, illetve több esetben felfüggesztette jogosultságuk gyakorlását. A műsorszolgáltatók általában az elmarasztaló határozatokat a bíróságon megtámadták, ami a határozatba kiszabott szankciót tekintve halasztó hatállyal bír. Ezért - az elmúlt évekhez hasonlóan - jelentősen emelkedett a folyamatban lévő bírósági ügyek száma. Az 1998 óta folyamatban lévő csaknem 500 perből több mint 300-at még első fokon sem tárgyalt a bíróság.

Az ORTT továbbra is vizsgálja a törvénysértések tendenciáit, a pártatlan és kiegyensúlyozott tájékoztatás megvalósulását a műsorszolgáltatók műsoraiban, és ezekről rendszeresen tanulmányokat publikál.

2002-ben folytatta a munkáját az a szakértői munkacsoport, amely az Internettel kapcsolatos szabályok kidolgozására vonatkozó lehetőségeket vizsgálta. A munkacsoport kidolgozta az internetes tartalomszolgáltatás hazai szabályozásának koncepcióját, elvégezte ezzel a tételes jogalkotáshoz szükséges, az azt megalapozó szakértői munkát.

A Testület 2002. folyamán is több olyan pályázatot írt ki, amelyek a Műsorszolgáltatási Alapból elnyerhető támogatások megfelelő szétosztását célozták. A pályázatok ebben az évben is segítették a kisközösségi kábelhálózatok fejlesztését és korszerűsítését, a műsorszolgáltatók technikai fejlesztését, közszolgálati műsorszámok létrehozását és támogatták a magyar filmgyártást.

A korábban említett személyi változásokon túlmenően 2002. december 31-jei hatállyal lemondott dr. Körmendy-Ékes Judit, az ORTT elnöke.

A következő oldalakon részletesen beszámolunk az ORTT 2002-ben végzett tevékenységéről, a Műsorszolgáltatási Alap munkájáról és az audiovizuális szektor legfontosabb eseményeiről.

I.
A véleményszabadság, A tájékoztatás kiegyensúlyozottságának helyzete

1. A véleményszabadság és a kiegyensúlyozottság

1.1. A véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülése az elektronikus médiumokban

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Rttv.) alapvető szerepet játszott és játszik a szabad véleménynyilvánítás gyakorolhatósága terén. Az Rttv. kiteljesítette a szabad és független sajtó létrejöttét, megteremtette az elektronikus médiumok tekintetében a duális médiarendszert és működésének feltételeit. A törvény megalkotása előtt a vélemény- és sajtószabadság biztosítását alapvetően a sajtótörvény szolgálta. Ezzel összefüggésben számos alkotmánybírósági határozat született, amelyek kikristályosították a véleménynyilvánítás szabadságának mibenlétét, annak határait. A szabad véleménynyilvánítás joga a kommunikációs jogok "anyajoga", levezethető belőle többek között a sajtószabadság alapjoga, a norma átfogja valamennyi médium szabadságát, továbbá a véleményformáláshoz szükséges információszerzés szabadságát is (30/1992. (V. 26.) alkotmánybírósági határozat). Alkotmánybírósági állásfoglalások rámutattak arra, annak ellenére, hogy a szabad véleménynyilvánításnak kitüntetett szerepe van, ez mégsem feltétel nélküli, így annak határai alapvetően addig terjedhetnek, amíg nem sérülnek az egyéb alapjogok. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni, és mindenkor érvényre kell juttatni az arányos korlátozás elvét.

Az Rttv. mindezekre tekintettel, illetve a sajtótörvény fundamentális rendelkezéseire támaszkodva született meg, és szolgálja a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését. Mindezt a törvény preambuluma juttatja kifejezésre: "Az Országgyűlés a szabad és független rádiózás és televíziózás, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás függetlensége, kiegyensúlyozottsága és tárgyilagossága, a tájékozódás szabadsága, valamint az egyetemes és a nemzeti kultúra támogatása, a vélemények és a kultúra sokszínűségének érvényre juttatása érdekében, továbbá a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának megakadályozására, az Alkotmány 61. §-ával összhangban" alkotta meg a törvényt.

A fent megfogalmazott elvek és célok megvalósulása, illetve azok érvényre juttatásának érdekében rögzíti az Rttv. 31. § (1) bekezdése a következőket: "Az Országos Rádió és Televízió Testület védi és előmozdítja a szólásszabadságot a műsorszolgáltatók piacra lépésének elősegítésével, a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrejöttének megakadályozásával, a műsorszolgáltatók függetlenségének védelmével; figyelemmel kíséri a sajtószabadság alkotmányos elveinek érvényesülését." Az ORTT az Rttv. alapján meghatározó és alkotó módon járul hozzá a véleménynyilvánítás lehetőségének minél szélesebb körű megvalósulásához, tekintve, hogy az annak fórumául szolgáló médiumok létrejöttét tette és teszi lehetővé. Ezen alapvető szerepének járulékos vetületét képezi a hatósági szerepkör, azaz a médiumok működésének ellenőrzése. Konstituáló és kontrolláló szerepe kizárólag a véleménynyilvánítás szabad, illetve törvényes gyakorlásának megteremtése érdekében áll. Ennek egyik vetülete a piacszabályozó feladatkör, ami lehetővé teszi a műsorszolgáltatók színre lépését. A szoros értelemben vett hatósági ellenőrző funkció a műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlásának tartalmi megvalósulását érinti, és ezen a ponton kapcsolódik a szabad véleménynyilvánításhoz, annak törvényes keretek közötti gyakorlásához.

Az Rttv. a sajtótörvény alaptételeivel összhangban, de azokat kiegészítve rögzíti a sajtószabadság biztosítását, valamint annak korlátait. Az Stv. preambuluma a következőket mondja ki: "A Magyar Köztársaság Alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét." Az Rttv. alapelvei között első helyen deklarálja a műsorszolgáltatás útján történő szabad véleménynyilvánítás jogát, a médiumok szabadságát, illetve ezzel összefüggésben a programszolgáltatás tartalmáért viselt felelősséget: 3. § (1) "A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás - e törvény keretei között - szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató - a törvény keretei között - önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik."

Az Stv. 2. § (1) bekezdése rögzíti az információszerzéshez való jogot: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás." Az Rttv. ezen jog gyakorlását a következőképp szabályozza: 4. § (1) "A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie." A sajtótörvény generális korlátként vonja meg a sajtószabadság határát: "A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével." Ez az általános korlát az Rttv.-ben a következő: 3. § (2) "A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas személyek, nemek, népek, nemzetek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére."

Az Rttv. a fenti garanciális szabályokon túl, egyéb, a véleménynyilvánítás korlátjaként értékelhető rendelkezéseket is tartalmaz. Ezek a műsorszolgáltatás diszkrimináció-mentességéhez, valamint a független és pártatlan műsorszolgáltatáshoz kötődnek. Ezen utóbbi követelmények a műsorszolgáltatás politikai befolyásmentességét hivatottak garantálni a következők szerint: 4. § (2) "A műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetőleg ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában", 4. § (3) "A műsorszolgáltató politikai tájékoztató és hírszolgáltató műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársak - a munkavégzésükre irányuló jogviszonyuktól függetlenül - műsorszolgáltatónál politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot - kivéve a hírmagyarázatot - nem fűzhetnek", 4. § (4) "A műsorban közzétett hírekhez fűzött véleményt, értékelő magyarázatot e minőségének és szerzőjének megnevezésével, a hírektől megkülönböztetve kell közzétenni." Az alapvetően a műsorszerkesztés elvét érintő szabályok mellett ugyanezt a célt szolgálja a műsorszámok támogathatóságának korlátozása, ami kizárja a hírműsorszámok és az időszerű eseményekkel foglalkozó műsorszámok támogathatóságát, valamint azt, hogy párt, illetve politikai mozgalom műsorszámot támogasson.

Az Rttv. a szabad véleménynyilvánításnak egy kifejezett, azaz közvetlen korlátjáról is említést tesz, amelyet a törvény 3. § (2) bekezdése rögzít. Ez az alkotmányos rend és az emberi jogok tiszteletben tartását, illetve a gyűlöletkeltés tilalmát mondja ki. Ezen kategóriák javarészt büntetőjogi, részben polgári jogi terminusokat fognak át. Az alkotmányos rend műsorszolgáltatás útján történő megsértése demokratikus jogállamban nehezen képzelhető el, míg a gyűlöletkeltés, a gyűlöletbeszéd megvalósulása ugyan előfordulhat, de nem tekinthető tipikusnak. A véleménynyilvánítás korlátjainak szemszögéből az emberi jogok sorából az emberi méltósághoz való jogot, mint ún. "általános személyiségi jogot" szokás kiemelni. Az Alkotmány a személyiségi jogok közül a jó hírnévhez való jogot nevesíti, ezzel összefüggésben az alkotmánybírósági értelmezés alapján az emberi méltósághoz való jogból levezethetően, a becsület is alapjogi védelem alatt áll. A törvényi szabályozás alapján a médiumok tekintetében is érvényesül a véleménynyilvánítás szabadsága, amely azonban itt sem feltétlen. Ennek megfelelően a becsület védelme a véleménynyilvánítás szabadságát az emberi méltósághoz való jog és a jó hírnév alkotmányos értékeinek védelmében korlátozza. A védendő értékek köre tehát kiterjed "az általános személyiségi jogokra", melyeknek foglalatát egyfelől az Alkotmány - az ebből folyó AB-határozatok -, másfelől a konkrét személyiségvédelem eszközeit tartalmazó Ptk. és Btk. rendelkezései tartalmazzák.

A becsület és a jó hírnév megsértése - egyéb feltételek megléte mellett - akkor valósul meg, ha az adott "kommunikációs forma" túllépi a szabad véleménynyilvánítás határait. Ez megvalósulhat a vélemény - bírálat, kritika - tartalmában és kifejezésmódjában egyaránt. E cselekmény számos módon juthat kifejeződésre, így akár nyíltan vagy burkoltan, elhallgatással, egyes elemek túlzott kiemelésével, félrevezető megfogalmazással, a tények megtévesztő csoportosításával, illetve bármilyen más értékelést hordozó magatartással. Ennek értelmében a személyiségi jogokat sértő megnyilatkozásoknak és ábrázolásoknak a módja és körülményei tekintetében rendszerint felvetődik az Rttv. 4. § bekezdéseinek vizsgálata, így elsősorban a kiegyensúlyozottság, a sokoldalúság, a tényszerűség és tárgyilagosság megvalósulásának mikéntje. Mindez azt jelenti, hogy a törvény 4. § (1) bekezdése a véleménynyilvánítás közvetett, visszacsatolások útján történő korlátjaként értékelhető. Az emberi méltóság és a jó hírnév sérelmét megvalósító körülményeknek a sokoldalú, a tényszerű, valamint a kiegyensúlyozott tájékoztatással való összefüggéseit mutatja, hogy az előbbi megvalósulása tipikusan az utóbbi sérelmén keresztül valósul meg. Ez pedig azt eredményezheti, hogy a fent nevesített két személyiségi jog csorbulásának elkerülése érdekében korlátozódhat a véleményformáláshoz szükséges információ megszerzésének joga.

A véleménynyilvánítás szabadságának egy "speciális biztosítékát" jelenti a Panaszbizottság intézménye, ami a médiumok oldalán értelemszerűen annak korlátjaként jelentkezik. A Panaszbizottság nem a közigazgatási szerv kezdeményezésére, hanem a "civil szféra" panaszaira tekintettel jár el a kiegyensúlyozott tájékoztatás megsértése, illetve a 4. § alá nem tartozó egyéb ügyek tekintetében. Így lehetőség nyílik arra, hogy a kifejezésre nem juttatott álláspont képviselője, vagy a sérelmet szenvedett fél kifogásával a műsorszolgáltatóhoz, szükség esetén a Panaszbizottsághoz forduljon, aminek elintézése végső esetben közigazgatási eljárás útján rendeződhet. A médiumok esetében mindez azt jelenti, hogy a közigazgatási szerv és a civil szféra kettős kontrolljára tekintettel kell működniük, ami ha igen áttételesen is, de felfogható a véleménynyilvánítás szabadságának korlátjaként.

A szabad véleménynyilvánítás megvalósulásának mikéntje komplex megközelítésben értelmezhető. Ennek egyik sarokpontja annak a feltételrendszernek a megléte, ami lehetővé teszi az elektronikus médiumok létrejöttét és működését, amiből értelemszerűen adódik az a kérdés, hogy ezzel a lehetőséggel, illetve szabadsággal miként él a műsorszolgáltató, azaz mennyiben valósítja meg a vélemények, nézetek artikulálását, valamint a műsorszolgáltatás milyen módon fedi le, járul hozzá a különböző társadalmi csoportokat érintő kérdések megjelenítéséhez. A műsorszolgáltató szerkesztői szabadságán múlik, hogy a különböző vélemények, társadalmi folyamatok és jelenségek megjelenítésének milyen, mekkora teret szentel, azaz a szabad véleményformálásnak mennyiben válik "eszközévé", annak miként biztosít nyilvánosságot.

A kérdés megközelítésének egyik vetületét a műsorstruktúra vizsgálata jelenti. Adataink szerint az országos televíziók túlnyomó többsége nem biztosít teret, nem vesz célba speciális közönségrétegeket, ezzel ellentétben differenciálatlanul a nagyközönséget szolgálja. Az egyetlen megcélzott nézői csoportot a fiatalok jelentik, így valójában más nézői rétegeknek szánt műsorok nem, vagy csak alig-alig találhatók meg a műsorpalettán. 2002-ben az ORTT mérései szerint a politikai hír- és magazinműsorokban a nemzeti kisebbségeket érintő témák előfordulása mindössze 0,7 százalék volt. Ez a szomorú statisztika azonban nem kizárólag a fenti kör tekintetében jellemzi a médiát, de ugyanez mondható el az életkoruk, testi, szellemi állapotuk, vagy társadalmi körülményeik miatt hátrányos helyzetben lévő csoportokról is. (Itt kell utalnunk a parlamenti beszámolónkban is szereplő, a fogyatékosok médiahasználatát bemutató elemzésre. 1. számú melléklet)

A szabad véleményformálásnak, a politikai, társadalmi változások artikulálásának másik területét a kiegyensúlyozott, a sokoldalú tájékoztatás hivatott biztosítani. Mindez az információszerzéshez való jog teljesülésének alapvetéseként fogható fel, ennek folytán a kommunikált információk teljes spektrumának vonatkozásában érvényre kell juttatni a fenti elveket. A tájékoztatás egy kiemelt szegmensét képezik a politikai hír- és magazinműsorok, amelyek a társadalom széles rétegeit érintő, a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, kérdésekről informálnak. 2002 számos olyan eseménnyel szolgált, amelyek kitüntetett szerepet és fokozott aktualitást kölcsönöztek e kérdéskörnek. Ezek sorából elég, ha az országgyűlési vagy a helyi önkormányzati választásokra utalunk, amelyek médiaprezentációja kapcsán több esetben is bebizonyosodott az Rttv. 4. § (1) bekezdésének sérelme. A választási időszak természetes módon értékelte fel a kiegyensúlyozott, a sokoldalú, a tárgyilagos és az időszerű tájékoztatás követelményének betartását. Az OVB saját hatáskörében eljárva felügyelte a választások lebonyolítását, amibe értelemszerűen beletartozott a kampányidőszak, és így különösen a kampánycsend megsértését felvető esetek vizsgálata. Az OVB által kampánycsend-sértésnek minősített eseteket további vizsgálat céljából megküldte az ORTT-nek. A saját, illetve az OVB által áttett ügyek vizsgálata nem egy esetben zárult azzal, hogy megállapítást nyert az Rttv. 4. § (1) bekezdésének sérelme. Az említett "ügyek" elsősorban a közszolgálati médiumokat, azon belül is a MTV Rt.-t érintették.

Az ORTT a véleménynyilvánítás szabad gyakorolhatóságának, az annak fórumául szolgáló médiumok létrejöttének és működésének tág teret biztosít. A működés garanciájaként szolgáló műsorszolgáltatási jogosultság a törvényes keretek betartása mellett garantált és folyamatosan gyakorolható. Ennek kapcsán negatív példaként említhető a Pannon Rádió működése, egyfelől a tulajdonosi szerkezet törvénytelen volta, másrészt a műsorszolgáltatás pártossága miatt. A támogatási rendszeren keresztül a Testület jelentős mértékben járul hozzá egyfelől a médiumok működési körülményeinek javításához, másfelől pedig elősegíti a műsorszámkészítést, a sokszínű műsorkínálat kialakulását. Mindezeken túl a napjainkra kialakult műsorszolgáltatói struktúra, valamint az ebben tevékenykedő műsorszolgáltatók száma, sokszínűsége már önmagában is biztosítéka a sokszínű véleménynyilvánítás érvényesülésének. A műsorszolgáltatás működési keretei - tehát a szabad véleménynyilvánítás lehetőségei - adottak és folyamatosan biztosítottak, aminek egy másik pólusát jelenti, hogy ezzel a jogosultsággal miként élnek, illetve az ebből folyó kötelezettségeiket miként teljesítik a műsorszolgáltatók.

1.2. A médiapiac és a médiafogyasztási szokások alakulása 2002-ben

Az eredményekből jól látszik, hogy a magyar reklámipar még mindig az expanzív időszakát éli, ellentétben a világpiaci mozgásokkal (1. táblázat).

1. táblázat

Reklámköltés médiatípusok szerint (2002. január-június)

 

2002.
(ezer forintban)

2001.
(ezer forintban)

VÁLTOZÁS
%

TELEVÍZIÓ

189 975 266

153 329 746

23,9

NAPILAP

39 504 931

37 395 409

5,6

FOLYÓIRAT

38 680 609

35 913 444

7,7

KÖZTERÜLET

20 351 787

19 216 405

5,9

RÁDIÓ

14 429 158

13 104 393

10,1

KÁBEL TV

14 082 986

6 144 591

129,2

EGYÉB*

1 954 189

1 672 034

16,6

ÖSSZESEN

318 978 926

266 776 022

19,6

Forrás: Mediagnozis

* Egyéb: indoor, mozi

Az elmúlt esztendőben a nemzetközi tendenciáktól eltérően, idehaza növekvő reklámköltési adatokat regisztrálhattunk. A szakma önbevallásán alapuló eredmények is emelkedést mutattak, az említett összeg 117 milliárd forintra rúgott, ami reálértékben 2-3%-os gyarapodást jelent az inflációs rátát is figyelembe véve. A listaáras bevételek kalkulációja figyelmen kívül hagyja a barter-szerződéseket és a médiumok keresztszerződéseit, valamint bizonyos esetekben a támogatói megállapodásokból származó bevételeket is. A támogatói szerződések súlya egyébként jelentősen megnőtt, és e téren további növekedést prognosztizálhatunk, ugyanis a módosított Rttv. némileg liberalizálta a támogatás megjelenítésének szabályait.

Bár 2002 végéről még nincsenek pontos adatok, az AGB Hungary Kft. által az elmúlt hét évről (1995-2001) kiadott kimutatásai szerint a televíziózásra fordított idő folyamatosan nő. A múlt év első 11 hónapjának átlagát tekintve, ha kis mértékben is, de folytatódott a készülékek előtt eltöltött idő mennyisége (4 perc 13 másodperccel) Az 50 év felettiek a képernyő "fogságában" immár átlagosan öt órát töltenek el (2. táblázat).

2. táblázat

A televíziózásra fordított idő napi átlaga, negyedévenkénti bontásban (órában)

 

I.

II.

III.

IV.

éves átlag

 

4 évesnél idősebb népesség

1995

3:56

3:15

3:04

3:43

3:30

1996

3:59

3:10

3:11

3:47

3:32

1997

4:04

3:25

3:08

4:10

3:42

1998

4:22

3:38

3:26

4:17

3:56

1999

4:25

3:41

3:35

4:22

4:00

2000

4:30

3:45

3:51

4:29

4:09

2001

4:42

3:51

3:47

4:21

4:11

2002

4:33

4:00

3:53

4:30

4:13

Forrás: AGB Hungary Kft.

Továbbra is igaz, miszerint a televíziónézők "főműsoridőben" követik figyelemmel leginkább a programokat. Általában jellemző, hogy a nők délután 16 és 18.30 között gyakrabban kapcsolják be a készüléket, mint a férfiak. Utóbbiak (s különösen a felsőfokú végzettségűek) nagyobb arányban választják a késő esti műsorokat (22.30-01.59) (AGB Hungary, Jubileumi kiadás, 10 év 2002/1), 24. o.-33. o.). Az éjszakai és a kora reggeli televíziózásban is a budapestiek vezetnek. A városokban és kisebb településen élő televíziónézők napközben, délután és 18.30-22.29 között nagyjából azonos "fogyasztási" szokásokkal rendelkeznek.

Az adatok szerint a nők a férfiaknál szignifikánsan többet tévéznek. Iskolai végzettség szerint a 8 általánossal rendelkezők teszik ki a közönség közel 60 százalékát. Érdekes, hogy ugyanezzel a képesítéssel bíró csoport számít a közszolgálati csatornák első számú befogadói rétegének. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy a 8 általánost végzettek leginkább az 50 éven felüliek közül kerülnek ki, máris érthetőbb, miért választják a közfinanszírozású adókat az átlagosnál nagyobb arányban (3. táblázat). A 4-12 éves korcsoport, de még a 13-17 éves korcsoport is többet nézi a televíziót, mint a 18-29 éves korosztály. Az előbbiek elsősorban a két kereskedelmi csatorna műsorait kedvelik.

3. táblázat

A televíziózásra fordított idő napi átlaga 2002-ben (percben)

 

4 év

felett

4-12

éves

13-17 éves

18-29 éves

30-39 éves

40-49 éves

50 év felett

férfi

 

ATV*

ATV

ATV

ATV

ATV

ATV

ATV

ATV

ATV

Minden csatorna

253

197

192

186

258

270

312

239

266

M1

34

12

11

14

23

33

61

34

33

RTL KLUB

78

59

62

67

90

91

84

70

86

TV2

79

62

69

59

79

89

93

70

87

M2

5

1

2

2

4

5

10

6

5

VIASAT3

5

4

4

4

5

5

4

5

4

MINIMAX

3

14

4

2

4

1

1

2

4

MAGYAR ATV

8

0

1

1

4

6

19

8

9

SPEKTRUM

3

1

1

1

3

3

4

3

2

VIVA+

1

1

4

3

1

1

1

2

1

SPORT1

1

0

0

1

1

1

1

1

0

DUNA TV

4

2

1

2

3

4

8

4

5

SATELIT

2

1

1

1

2

2

2

1

2

HBO

3

2

5

3

6

4

1

3

3

*ATV: A teljes célcsoport tagjai átlagosan hány percig nézték az eseményt.

Forrás: AGB Hungary Kft.

Míg korábban a közszolgálati televíziók műsoridejének közel 20 százaléka gyermekműsorokból tevődött ki, addig a jelenleg legnézettebb kereskedelmi csatornákon a kiskorúaknak szóló programok aránya csupán 1-2 százalék körül mozog. 2002-ben a közszolgálati csatornákon sugárzott gyerekműsorok aránya drasztikusan csökkent, mindössze a műsoridő 3,2 százalékában sugároztak ilyen jellegű programokat.

A reklámok (Médiakönyv, szerk. Enyedi Nagy Mihály, Polyák Gábor, Sarkady Ildikó, ENAMIKÉ kiadó, 2002, AGB adatok 879. o.), filmek és szórakoztató műsorszámok elsősorban a kereskedelmi médiumok kínálatát jellemzik. A hírek, sport- és zenei műsorok, az oktatás, művelődés, tudomány és kultúra közfinanszírozású adók karaktervonásai közé tartoznak. Az említett időszakban nőtt a szórakoztató műsorszámok, és csökkent a művészeti, tudományos, illetve kulturális programok aránya. Az AGB adataiból jól látható, hogy a közszolgálati adók műsorstruktúrája alig változott 2002-ben.

A műsorfolyamon belül az év második felében a reklámok mind több és több időt hasítottak ki a programidőből. Bár a hirdetők elsődlegesen a 18-49 éves korosztályt célozzák meg reklámjaikkal, mégis a legtöbb hirdetéssel az 50 év felettiek találkoznak. A 18-34 évesek 12-13 percnyi, míg a 35-49 évesek 16-17 percnyi reklámot néznek végig naponta az országos lefedettségű földi csatornákon. (AGB Hungary, Jubileumi kiadás, 10 év 2002/1), 34. o.)

A televíziós piac

Az országos csatornák között 2002-ben is éles verseny folyt a legnagyobb nézőtábor megszerzéséért. Míg a nyár folyamán az RTL Klub némiképp visszaesett a teljes lakosságra vetített nézettség tekintetében, októbertől - úgy tűnik - behozta lemaradását. A szeptemberben indult "valóság-láz", a reality-show műfajának hazai bevezetése miatt a show-t (Big Brother) hamarabb indító TV2 került kedvezőbb helyzetbe, míg októbertől fokozatosan felzárkózott (különösen a hirdetők által preferált korosztály tekintetében) az RTL. Az őszi hónapokban a nézettségi csatában a kereskedelmi adóknak számolniuk kellett az erőteljes piaci növekedést megcélzó Magyar Televízióval is. A csatorna az ősszel arculatváltással, illetve erőteljes népszerűsítő kampánnyal hívta fel magára a figyelmet. Az egyik legjelentősebb változás a Nap-kelte visszacsábítása volt, de említhetnénk a Híradó image-váltását is.

Adalékul szolgálhatnak a konkrét számok és a valóság mélyebb megismeréséhez a FigyelőNet adatai, amelyek szerint (www.fn.hu) 2002 őszén a Big Brother szünetében volt a legdrágább reklámozni, ekkor egy félperces spot listaáron 3795 millió forintba került. (A TV2 főműsoridejében egyébként 3,3 millió forint egy 30 másodperces hirdetés.) Az RTL Klubnál a Barátok közt két epizódja között 3,3 millió forint volt a költségigénye egy spotnak. A ValóVilág szünetében ugyanakkor csak 2,4 millió forintot kellett fizetni egy 30 másodperces promóció vetítéséért. (Az RTL Klub a kiajánlottnál alacsonyabb nézőszámok miatt jelentős kompenzációra kényszerült a hirdetők felé a valóságshow első hónapjában.)

A hazai televíziós műsorok között a vetélkedők és a szappanoperák (Barátok közt) büszkélkedhetnek a legnagyobb nézettséggel. Némiképp meglepő, hogy a legnézettebb programok között egy műsorajánlót is találunk (4. táblázat).

4. táblázat

A tíz legnézettebb műsorszám 2002-ben a magyar televíziós piacon

Műsorszolgáltató

Műsorszám címe

Legmagasabb AMR érték

RTL Klub

Legyen Ön is milliomos!

33,7%

RTL Klub

Barátok közt

31,4%

RTL Klub

Fókusz

30,8%

TV2

Big Brother

29,3%

RTL Klub

Az istenek a fejükre estek

28,7%

TV2

Napló

27,9%

TV2

Activity

27,3%

TV2

Tények

25,8%

TV2

PromoSapiens (a TV2 műsorajánlója)

25,2%

TV2

Irigy Hónaljmirigy-SHOW

25,0%

Forrás: AGB Hungary

Bár a helyi televíziók nézettségéről nem rendelkezünk műszeres adatokkal, mégis számos jel mutat arra, hogy egyes körzetekben a lokális televízió elismert és igen népszerű médium. A hirdetők is felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, s a legtöbb városi televízióban egyre gyakrabban találkozhatunk reklámkampányokkal (5. táblázat).

5. táblázat

A televíziós spotok megoszlása csatornánként az országos adókon (2002. január 1. és december 17. között)

Csatorna

Spotszám

M1

24 692

TV2

99 751

RTL Klub

105 785

M2

15 594

DUNA TV

7 046

MAGYAR ATV

34 840

VIASAT3

39 979

MINIMAX

32 060

SATELIT

31 417

SPORT1

11 509

ÖSSZESEN

402 673

Forrás: AGB Hungary Kft.

2002-ben a teljes népesség körében az RTL Klub és a TV2 az átlagos napi nézettséget (a 2002-es év napjai alapján teljes adásidőre számolt napi átlag) tekintve fej-fej mellett haladt (5,5%-5,5%). A legnézettebb műsorsávban az RTL átvette a vezetést a TV2-től. Míg 2001-ben a TV2 a 20 és 21 óra közötti időszakban 20 százalék fölötti AMR mutatóval bírt, addig 2002-ben már csak 16,6 százalékkal rendelkezett (1. ábra).

1. ábra

Az országos televíziós csatornák 2002. évi nézettségi adatai óránkénti bontásban

Forrás: AGB Hungary

A rádiós piac

A rádióhallgatók között továbbra is éles különbség mutatkozik abban a tekintetben, hogy kereskedelmi vagy közszolgálati műsorszolgáltatókat hallgat. Szinte alig találunk átfedést, vagyis viszonylag kevesen hallgatnak közfinanszírozású médiumokat a profitorientált rádióhallgatók közül, és fordítva is ugyanez a helyzet.

Az idősebb befogadók szinte csak állami pénzből finanszírozott műsorszolgáltatókat követnek figyelemmel. Az aktívan rádiózó fiatalok több mint 90 százaléka gyakorlatilag nem "fogyasztja" a közszolgálati csatornák műsorait. E tény legfontosabb üzenete, hogy a felnövekvő generációk úgy szocializálódnak, hogy a tájékoztató funkció teljes háttérbe szorulásával a rádiót csupán szórakoztatásra használják (Az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja az ORTT megbízásából 2001 tavaszán vizsgálatot végzett a magyarországi médiumok megítéléséről, a médiafogyasztási szokásokról. A megállapítást a kutatók a felmérés eredményeire alapozták.).

A rádiók, akárcsak a "közterületi hirdetők", jelentősebb anyagi bevételhez jutottak a politikai reklámok révén a választások idején. A többi médiumhoz hasonlóan a rádiók többsége is képes volt növelni reklámbevételeit 2002-ben (6. táblázat). A Sláger Rádió nyomott reklámtarifáira az egész szféra panaszkodik, a hirdetők ugyanis országosan helyi áron népszerűsíthetik termékeiket. A lokális médiumoknál maradtak a "bennszülött", sokszor kevésbé tőkeerős hirdetők. A tapasztalatok szerint a nagy médiavásárló ügynökségek nem látnak tovább az országos reklámozók piacán. Az a rádió, amely ezt a számítást megpróbálja elvégezni a médiavásárló helyett, nagyobb eséllyel indulhat a partnerekért folytatott versenyben.

6. táblázat

A jelentősebb rádióállomások reklámköltési adatai 2002. január-december (ezer forint)

 

2002

2001

Danubius Rádió

5 136 382

4 551 150

Sláger Rádió

3 736 228

4 205 050

Juventus Rádió

2 445 296

2 394 659

Magyar Rádió

1 265 339

1 340 352

Rádió 1

761 133

705 362

Roxy Rádió

659 406

769 388

Rádió Bridge

425 375

125 760

Forrás: Mediagnozis

A Mediagnozis kimutatása szerint (www.mediafigyelopro.hu) a 2002. januártól decemberig tartó időszakban a Danubius Rádió tudta leginkább növelni bevételeit az előző év hasonló időszakához képest (6. táblázat). Hozamnövekedést könyvelhetett el a Sláger, a Juventus, a Rádió 1 és a Bridge is. A listaáron számolt reklámbevételek csökkentek a Magyar Rádió és a Roxy esetében.

2002-ben jelentősen megerősödtek a kereskedelmi rádiók a közszolgálati csatornákhoz képest. A magánkézben lévő médiumok között élesedett a verseny (Kreatív INTERN, 2002. október 10. 1. o.). Hallgatottság tekintetében - a Gallup adatai szerint - a Danubius 2002-ben is az első helyen állt (2. ábra), őt a Sláger követte, az előkelő harmadik helyet pedig a Kossuth Rádió mondhatta magáénak. A Szonda Ipsos kimutatása szerint a Roxy Budapesten stabil tíz százalékos hallgatottsággal büszkélkedhetett 2002-ben.

2. ábra

2002-ben a rádió-hallgatottság megoszlása a legnépszerűbb rádiók piacán

Forrás: Gallup Intézet (Gallup Média Monitor)

1.3. Az MTI hírszolgáltatási tevékenysége 2002-ben

Az 1996. évi CXXVII. tv. arra kötelezi az Országos Rádió és Televízió Testületet, hogy folyamatosan vizsgálja a Magyar Távirati Iroda hírszolgáltatási tevékenységének jellemzőit. Ezért az ORTT - immár harmadik éve - kvantitatív tartalomelemzéses módszerrel méri fel az MTI Belpolitikai, Parlamenti és Gazdasági Hírleveleit. A korábbi kutatásoktól eltérően, 2002-ben két időszakot, egy tavaszit (2002. március 23-29.) és egy őszit (2002. szeptember 20-28.) vettünk górcső alá. A vizsgált periódusokat úgy választottuk ki, hogy az egyfelől az országgyűlési választásokkal, másfelől a parlament plenáris ülésének egy hetével essen egybe. A tartalomelemzés a publikált beszámolók azon részére terjedt ki, amelyek magyar vonatkozású bel- és külpolitikai vagy közéleti eseményekről számoltak be, illetve amelyekben a kormány, valamint magyarországi politikusok szerepeltek.

A tudósítások elemzésekor külön kezeltük a két vizsgálati terminust. A tavaszi és az őszi időszak témái között jelentős eltéréseket találtunk, amelynek oka az eltérő belpolitikai helyzettel magyarázható. A kutatásban szereplő márciusi hét a parlamenti választások első fordulóját megelőző időszakot fedte le, ezekben a napokban különösen nagy hangsúlyt kaptak a belpolitikai vonatkozású hírek (39%) és a párteseményekkel, a pártok ügyeivel kapcsolatos beszámolók (27%). A szeptemberi hét viszont már az önkormányzati választások kampányának jegyében telt, így érthető, hogy ebben az időintervallumban magas volt (24%) a helyhatósági intézményeket érintő hírek aránya.

A két időszak összevetéséből kiderül, hogy a politikai szempontból kevésbé preferált ügyek mindkét időszakban hasonló arányban szerepeltek. Így közel azonos volt a gazdasági történések (március: 21%, szeptember: 24%), a kultúrával, az egyházakkal, a médiával kapcsolatos események (március: 18%, szeptember: 18%), a szociális témákkal kapcsolatos információk (március: 8%, szeptember: 7%) megjelenési megoszlása.

A mostani eredményeket összevetve a 2001-es vizsgálat megállapításaival kitűnik, hogy a jelen felmérés során azok a kérdéskörök, amelyek politikai dimenzióban is értelmezhetőek, nagyobb arányban voltak jelen az MTI hírleveleiben. Kifejezetten belpolitikai témák tették ki a mostani vizsgálatban a történések negyedét (25%), míg ez az arány 2001-ben csupán 15 százalék volt. Pártokkal foglalkozó beszámolókat a hírlevelek 19 százaléka tartalmazott, ugyanakkor a megelőző évben ez mindössze 4 százalék volt. A 2002-es vizsgálat eredményei szerint a közéleti botrányok is hangsúlyosabb szerepet kaptak, mint tavalyelőtt (8% vs. 2%), ami feltehetően a választási kampányok egyik kísérőjelenségének számít.

Az MTI beszámolóit abból a szempontból is vizsgáltuk, hogy milyen gyakran közöltek olyan információkat, amelyek az ország szempontjából sikerként értékelhető eseményekről, történésekről számoltak be, illetve mennyiben tartalmaztak ellenkező értelmű, azaz kudarcról szóló híranyagokat. A korábbi évek felméréseihez hasonlóan, jelen kutatás adatai alapján is levonható az a következtetés, miszerint az MTI hírlevelei tárgyilagosak, alapvetően értékmentesek. Mindössze a tudósítások töredékéről állítható, hogy valamilyen szempontból kiemelték a pozitív illetőleg a negatív tartalmat, de az ilyen beszámolók az egyik hírlevél esetében sem érték el az egy százalékot.

Az MTI hírleveleiben mindkét időszakban a parlamenti politikusok szerepeltek a legtöbbször. Ez elsősorban a márciusi időszakra igaz, amikor négyből három aktor (72%) elhelyezhető volt a parlamenti dimenzióban, de arányuk a szeptemberi héten is elérte a 63 százalékot. A parlamenti képviselők és a kormánytagok az előző évekhez képest lényegesen gyakrabban bukkantak fel a híradásokban: arányuk 2001 őszén 40 százalék, 2000 szeptemberében pedig 39 százalék volt. A növekedés hátterében a 2002-es választások állnak.

A parlamenti politikusok jelentős túlsúlya mellett nem meglepő, hogy az államigazgatás és a közigazgatás képviselői márciusban az esetek 8 százalékában, szeptemberben pedig 10 százalékában jelentek meg. Márciusban viszonylag alacsony volt a politikai szférán kívüli szereplők aránya, az aktorok alig több mint tizede (13 százalék) volt ebbe a kategóriába sorolható. A szeptemberi periódusban némileg más volt a helyzet, ekkor a nem politikusi megszólalások aránya már elérte a 20 százalékot.

A márciusi héten a hazai politikusok szereplési aránya 76 százalékot tett ki, míg szeptemberben 68 százalékot. A márciusi elemzési terminusban a Fidesz-MPP képviselőihez kötődött a legtöbb szereplés (38%). Az MSZP-t képviselő politikusok a hírek negyedében (24%) fordultak elő. A kormánytagok az előző időszakokhoz képest lényegesen ritkábban jelentek meg, arányuk 9 százalékot ért el. E jelenség magyarázatát szintén a parlamenti választási kampányt kísérő jelenségekben lelhetjük fel. Nyilvánvaló, hogy a választási győzelemre esélyes két párttal kapcsolatos tudósítások adták a történések legjelentősebb hányadát. A kisebb pártok és más megszólalók közül főként a szabaddemokrata politikusok (7%) és az FKgP (6%) reprezentánsai kaptak teret a hírlevelekben.

A szeptemberi időszakban szintén a két nagy párt politikusai jelentek meg a legtöbbször a nyilvánosság előtt. A szereplési erősorrend viszont megváltozott. Az őszi terminusban az MSZP táborához tartozott az előforduló politikus kétötöde (38%), a Fidesz-MPP-hez pedig ötöde (21%). A két nagy párt politikusainak gyakoribb illetve a kormánytagok ritkább szereplése ebben az esetben az önkormányzati választási kampánnyal magyarázható. Ekkor a kabinet képviseletében megjelenő politikusok aránya mindössze 6 százalék volt. A kisebb súlyú politikai szereplők közül az SZDSZ (12%) és az MDF (6%) reprezentánsai szerepeltek legtöbbet a híradásokban.

A 2002-es vizsgálat adatait összehasonlítva a korábbi évek eredményeivel azt a - korábban már említett - konklúziót vonhatjuk le, miszerint a parlamenti és az önkormányzati korteshadjáratok jelentős arányeltolódást eredményeztek a híradásokban. Míg a 2000-es és a 2001-es vizsgálatok során a kormány képviselői a hírek közel ötödében-negyedében (2000: 22%, 2001: 24%) tűntek fel, addig ez az arány 2002-ben 7 százalékra csökkent. Ezzel ellentétes trend érvényesült viszont a két legnagyobb párt esetében: itt a 15, 17 százalékos arány 31, illetve 29 százalékra emelkedett.

Az elemzés következő szakaszában kizárólag a parlamenti politikusokkal foglalkoztunk, azaz a helyi politikusok, a törvényhozásból kiszorult pártok és a köztársasági elnök szerepléseit nem vizsgáltuk. Ennek során arra kerestük a választ, hogy a parlamenti politikus szereplők között milyen arányt képviseltek az egyes pártok, illetve a kormányzat képviselői.

A 2002. évi vizsgálat egyik érdekessége, hogy a két elemzett időszak között kormányváltás történt, és ennek eredményeképpen átalakult a parlamenti erőviszony, valamint a kormányzati struktúra is. Ennek ellenére - a korábbi kutatásokhoz viszonyítva - az MTI hírleveleiben nem változott meg lényegesen a kormány és a kormánykoalíció, illetve az ellenzék 2:1 arányú szereplési gyakorisága (3. ábra). Igaz, a kormány, a kormánykoalíció és az ellenzék egyharmad-egyharmad aránya jelentősen módosult. Márciusban és szeptemberben a kormány szereplési gyakorisága egytized körülire esett vissza, a koalíciós politikusok előfordulása viszont márciusban elérte az 52 százalékot, szeptemberre pedig már 60 százalékra emelkedett.

3. ábra

Az MTI kiadványai rendszeresen eljutnak az írott és az elektronikus médiumok szerkesztőségeibe. A televíziós és rádiós hírműsorok szerkesztői az MTI híradásait - más hírforrások mellett - alapul veszik műsoraik összeállításakor. A jelentés zárásaként a parlamenti szereplők előfordulása szempontjából hasonlítjuk össze a hírműsorok és az MTI szerkesztési gyakorlatát.

2001 őszén a legjelentősebb különbséget a kormányzati politikusok szereplésében fedezhettük fel. A kormány tagjai a hírműsorokban jelentősen gyakrabban (44% vs. 29%) kaptak szereplési lehetőséget, mint az MTI híranyagaiban. Ezzel szemben a Fidesz-MPP (17% vs. 20%), az MSZP (14% vs. 20%), valamint az SZDSZ (5% vs. 11%) reprezentánsai valamivel ritkábban jelentek meg a hírműsorokban, mint az MTI hírleveleiben.

A 2002. márciusi adatfelvétel idején - a választási kampány alatt - a hírműsorok a kormány (13% vs. 10%) és az MSZP (29% vs. 26%) reprezentánsait gyakrabban, a Fidesz-MPP politikusait viszont ritkábban (35% vs. 42%) jelenítették meg, mint a nemzeti hírügynökség.

2002 szeptemberében a legnagyobb eltérés ismét a kormány médiareprezentációjában mutatkozott meg. A miniszterek, államtitkárok a hírműsorokban számottevően gyakrabban tűntek fel, mint az MTI híradásaiban (19% vs. 8%). A Fidesz-MPP (21% vs. 26%) és az MDF (4% vs. 7%) képviselői viszont valamivel ritkábban szerepeltek a híradókban, mint a hírügynökségi beszámolókban.

A két vizsgált periódus között számos hasonlóságot találtunk. Így mindkét időszak témaorientációja egybevágónak bizonyult, s az MTI hírleveleiben mindkét alkalommal a parlamenti politikusok kapták a legnagyobb nyilvánosságot. Mind márciusban, mind szeptemberben a két nagy támogatottsággal rendelkező párt fordult elő a legtöbbször a híradásokban. Két különbség ugyanakkor megmutatkozott az előző vizsgálatokhoz képest: az egyik a politikai botrányok kérdéskörének előtérbe kerülése, a másik pedig a politikai témák erőteljesebb felbukkanása volt. A korábbi évek elemzéseihez hasonlóan, a jelen kutatás adatai alapján is levonható az a következtetés, miszerint az MTI hírlevelei tárgyilagosak, alapvetően értékmentesek.

1.4. A politikai hír- és magazinműsorok tájékoztatási gyakorlata

A hír- és politikai magazinműsorok a műsorfolyamon belül jól elkülöníthető csoportot alkotnak. Alapfunkciójuk, hogy az emberek számára folyamatosan biztosítsák mind a világ, mind a magyarországi társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élet történéseiben való eligazodáshoz szükséges információkat. Elvárás velük szemben, hogy mutassák be, tegyék megítélhetővé a legfontosabb eseményeket, a társadalom számára lényeges ügyeket, problémákat és az ezekkel kapcsolatos különféle álláspontokat. A hír- és tájékoztató műsorokkal (híradók, hírek, politikai, gazdasági, kulturális magazinműsorok, riportok stb.) szemben támasztott követelmények a műsorfolyam egészében elfoglalt helyhez, a műsor tényközlő jellegéhez, a műsor által megvalósított szelekcióhoz és végül a műsor formai jegyeihez köthetők (Terestyéni Tamás: A közszolgálatiság követelményeinek értelmezése, különös tekintettel a médiatörvény előírásaira, Jel-kép 1998.). Köztudott, hogy a hír- és magazinműsorok nemcsak egyszerűen megjelenítik a tényeket, hanem előzetesen különféle szempontok alapján szelektálnak is az információk között. Azaz nem minden eseményből lesz hír, a közszereplők, közügyek nem mindegyike kap lehetőséget a médián keresztüli megjelenésre. E téren követelményként fogalmazható meg, hogy a műsorok ne lényegtelen és érdektelen témákkal foglalkozzanak, hanem olyan történéseket, véleményeket és olyan szereplőket tárjanak a közönség elé, amelyek fontosak, közérdeklődésre tartanak számot. Szintén elvárás, hogy a műsorokban, amennyiben egy konkrét témában, egy bizonyos területen többféle nézet és vélemény létezik, azok súlyuknak megfelelő helyet kaphassanak. A kiegyensúlyozottsággal kapcsolatban az a legfontosabb kérdés, hogy az egymással szemben álló politikai-társadalmi szereplők médiamegjelenésében, melyek a médiabeli előfordulásoknak azok a gyakoriságban, hosszúságban és egyéb mutatókban mért arányai, amelyeket "fair"-nek lehet minősíteni.

Az alábbiakban elsősorban arra keressük a választ, hogy az aktuális műsorokban milyen arányok, milyen médiahasználat jellemezte a hazai politikai életet, mely ügyekre és témákra fókuszáltak a szerkesztők, és mindezek bemutatása milyen módon történt 2002-ben. A fejezet első részében a hírműsorok tájékoztatási gyakorlatát mutatjuk be, a második részben pedig a fontosabb politikai magazinműsorok működéséről adunk képet.

A kiegyensúlyozottság a médiatörvényben, de a nemzetközi szakirodalomban is exponált fogalom. A média ügyeiben döntéseket hozók, de a közönség is azt várja el, hogy az elemzők állapítsák meg a műsorfolyam egészéről, vagy annak egyes elemeiről, hogy azok megfeleltek-e a kiegyensúlyozottság kritériumának. Az e célból végzett elemzések oly módon történnek, hogy a Műsorfigyelő és -elemző igazgatóság munkatársai operacionalizálják a törvény előírásait, azaz technikai terminusokra és eljárásokra fordítják le azokat a fogalmakat, amelyeket a törvény meghatároz. Ezt követően e terminusokkal és eljárásokkal méréseket végeznek a műsorokon. Ennek szokásos mérési módja az, hogy az elemzők megszámolják a híradókban és az egyéb politikai tájékoztató műsorokban az egyes politikai pártokat képviselő szereplők különféle módon történő megjelenéseinek gyakoriságát (a szereplők verbális - műsorvezetői - említéseinek számát, vizuális megjelenéseinek gyakoriságát és hosszát, saját hangon történő megjelenéseinek gyakoriságát és hosszát, a vizuális megjelenítés mikéntjét stb.), és az esetszámokból nyert statisztikával jellemzik a vizsgált műsorokat. Az ilyen jellegű, tartalomelemzésnek nevezett eljárások objektivitását az biztosítja, hogy a műsorokban olyan elemek gyakoriságát számolják, amelyeknek azonosítása nem szubjektív megítélésen, hanem egyszerű, előzetes definíciók alapján, mintegy automatikusan történik. A műsoroknak a kiegyensúlyozottság szempontjából végzett vizsgálata tehát olyan statisztikát eredményez, amely a műsorok tartalmát mennyiségileg jellemzi. Látni kell azonban, hogy ezek a statisztikák önmagukban még nem sokat mondanak a kiegyensúlyozottság érvényesüléséről. A pártok médiaszerepléseit tekintve, aligha létezik olyan politikai erő, amely ne kevesellné saját, és ne sokallná a konkurens erő médiahasználatát. Fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a Médiatörvény önmagában nem tudja megoldani a kiegyensúlyozottság érvényesítésének ügyét. Ennek legfőbb oka, hogy a törvény meghatározásai többnyire elvont fogalmakat tartalmaznak, és nem nyújtanak eligazítást azokról a mértékekről, határértékekről, amelyekhez képest a műsorok nyers tényeit a kiegyensúlyozottság szempontjából minősíteni lehetne. Így jelentésünk sem foglal állást a kiegyensúlyozottság meglétéről vagy hiányáról, csupán az elsődleges adatokat foglalja keretbe.

A hírműsorok tájékoztatási gyakorlata

A havonta, panelszerűen ismétlődő kvantitatív tartalomelemzések az elmúlt években az M1/MTV déli és esti, a Duna Televízió, az RTL Klub esti híradóira, a TV2 Tények és Jó estét, Magyarország! című műsorára, a Magyar ATV esti híradóira, valamint a Kossuth Rádió Reggeli Krónika c. hírműsorának 600-tól 700-ig terjedő részére, a Déli és Esti Krónikára, illetve a Danubius és Sláger Rádió reggeli hírösszefoglalóira terjedtek ki. (A vizsgálatok metodikájának alapelemei megegyeznek a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott eljárásokkal. Megjegyezzük, hogy kvantitatív tartalomelemzések segítségével a francia CSA folyamatosan, a BBC pedig esetenként vizsgálja az elektronikus hírszolgáltatás kiegyensúlyozottságának teljesülését.)

A Műsorfigyelő és -elemző igazgatóság 2002-ben 1332 órányi híranyagot dolgozott fel, amely több mint 67 ezer műsoregység és közel 79 ezer hazai szereplő regisztrálását és elemzését jelentette. Vizsgálatunk kizárólag azokat a megjelenéseket vette figyelembe, amikor a műsorok ismertették a szereplők álláspontját, cselekedeteit, illetve amikor élőszóban nyilatkoztak.

Az AGB Hungary Kft. adatai szerint az országos terjesztésű televíziós csatornák főműsoridőben sugárzott hírműsorait havi átlagban a négy évnél idősebb lakosság maximum hatoda nézi (3. számú melléklet). A Tények (17,5% vs. 14,7%) és a Jó estét, Magyarország! (8% vs. 5,8%) súlyozott nézettsége (AMR) csökkent, míg az RTL Klub (12% vs. 13,7%) és az M1 esti Híradójáé (6,5% vs. 8,3%) emelkedett az előző évhez képest. A többi hírműsor indexeiben jelentős változást nem tapasztaltunk (7. táblázat).

7. táblázat

A hírműsorok nézettsége 2002-ben

műsor címe

súlyozott nézettség a teljes lakosság körében
(AMR)

közönségarány
(SHR)

a műsor egy nézőjére jutó nézett idő százalékos aránya
(ATS)

 

százalék

százalék

százalék

RTL Klub Híradó (1830)

13,7

1 242 906

36,5

73,6

TV2 Tények (1830)

14,7

1 332 914

39,0

71,2

M1 Híradó (1930)

8,3

750 754

18,1

64,3

M1 Híradó (1200)

3,2

294 739

28,6

64,2

Duna TV Híradó (1900)

1,0

92 975

3,1

49,9

Magyar ATV Híradó (1900)

1,4

124 337

3,2

50,3

TV2 Jó estét, Magyarország! (2200)

5,8

529 890

36,1

61,3

A híranyag vizsgálata során a következő fontosabb alapkategóriákat különböztettük meg:

A hírműsorok feldolgozása során vizsgáltuk, hogy a műsorokban hírként prezentált események milyen színterekhez és társadalmi intézményekhez kötődtek; a különböző típusú eseményekre a híregységek számát és hosszát tekintve milyen mértékű figyelem irányult; mely intézmények, illetve mely intézményeket reprezentáló személyek jelentek meg, mint az események generálói; milyen mértékű médiafigyelem irányult rájuk, és a megjelenítésükben mutatkoztak-e elfogultságok; milyen témák, milyen publikus ügyek szerepeltek a híradók napirendjén; milyen társadalmi sikerek, konfliktusok artikulálódtak a hírekben.

Hasonlóan az előző évek tendenciájához, 2002-ben is elsősorban hazai vonatkozású történéseket (71%) tártak a nézők és hallgatók elé a televíziós és rádiós hírműsorok, azaz vagy a szereplőjük volt magyar állampolgár, vagy az esemény helyszíne volt hazánk. Tisztán külföldi vonatkozású eseményekről (külföldi helyszín és külföldi szereplő) a hírek közel harmada szólt (28%), míg a határon túl élő magyarokkal a műsoregységek 1 százaléka foglalkozott.

Bár a részletes elemzés csakis azokra a tudósításokra terjedt ki, amelyeknek volt valamilyen magyar vonatkozásuk, a médiumok hírvilágának teljesebb feltérképezése céljából megvizsgáltuk, hogy a hírekben mely országokra, illetve geopolitikai régiókra irányult a figyelem (8. táblázat). Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a felhasznált geopolitikai kategóriák sok szempontból erőltetettek és számos különbséget összemosnak, mindazonáltal néhány általános, gyakran egymást erősítő tendencia kiolvasható, amely a külföldi hírekben a figyelem, az érdeklődés fő irányait jellemzi. Így szembetűnő, hogy a hírösszefoglalók kitüntetett figyelemben részesítették a válsággócokat, 2002-ben elsősorban - a terrortámadások miatt - Izraelt és az arab államokat (6%), továbbá Ázsia országait (2,4%). Utóbbi régió magasabb prezentációjának egyik oka az Afganisztán ellen indított amerikai támadásról szóló híradások gyakori előfordulása volt. Az Amerikai Egyesült Államok egyrészt nagyhatalmi szerepe miatt fordult elő a hírműsorokban (4,4%), másrészt pedig a szenzációkról, érdekességekről tudósító híreket is előszeretettel veszik át az amerikai műsorszolgáltatóktól. A szomszédos országok közül Jugoszláviát, Romániát és Szlovákiát övezte kiemelt érdeklődés, aminek egyik oka a határon túli magyarok helyzetének gyakori előfordulása volt a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban. Ezt mutatja az is, hogy a szomszédos országok leggyakrabban a Duna Televízió Híradójában szerepeltek a hírműsorokban, amely - a többi adóhoz képest - kiemelten foglalkozott a környező országok magyar kisebbségének helyzetével. A Magyarországon történt események prezentációja az előző évhez képest átlagosan több mint két százalékkal emelkedett (64,7% vs. 66,8%). A külföldi hírek tavaly még nyolctizede Európáról szólt, ez azt arány idén már csak 44 százalék volt, míg az összes többi kontinens együttesen - az előző évben regisztrált 15 százalékhoz képest - 56 százalékot ért el. Más kontinensek történései közül a legnagyobb arányban az izraeli események kaptak nagy médiafigyelmet. A tisztán külföldi hírek közel ötven százaléka szólt külpolitikai eseményekről, míg a másik fele külföldi tragédiákról, szenzációkról tudósított. A határon kívüli magyarok helyzetével főként a közszolgálati adók hírműsorai foglalkoztak, de ezek közül is kiemelkedett a Duna TV Híradója, ahol ezeknek a tudósításoknak az aránya a külföldi beszámolókon belül elérte a 22%-ot.

Az elmúlt esztendőben négy műsor szerkesztési gyakorlata különbözött leginkább a többi hírműsorétól. A Duna TV Híradójában, a Déli Krónikában, a Tényekben és az RTL Klub Híradójában az átlagnál kevesebb híradást szenteltek a magyarországi történéseknek (60,3 és 63,1 százalék között). A Kossuth Rádió déli hírműsora jóval az átlag felett számolt be az Izraelben és az arab államokban történt fejleményekről (9,3%), de a Danubius Rádió is alig maradt el ettől az aránytól (9%). Az amerikai események prezentációja az RTL Klub Híradójában kapott nagyobb hangsúlyt (8,6%). A Duna TV hírműsorában a romániai események bemutatása tért el jelentős mértékben az átlagostól (6,9%).

8. táblázat

A hírek geopolitikai helyszíne

N = 67 516

M1 Híradó esti kiadás

M1 Híradó déli kiadás

Duna TV Híradó

Reggeli Krónika

Déli Krónika

Esti Krónika

Tények

RTL Klub

Híradó

TV2 Jó estét, Magyar- ország!

Magyar ATV Híradó

Danubius Rádió

Sláger Rádió

Átlag

Magyarország

70,3

81,0

63,1

66,9

62,6

70,0

63,1

60,3

73,9

68,4

66,5

66,8

66,8

Ausztria

0,8

0,6

0,5

0,7

0,5

0,5

1,6

0,6

0,5

0,3

0,7

0,6

0,7

Szlovákia

0,9

0,8

2,6

1,2

1,3

1,4

0,7

0,6

1,1

0,2

1,1

0,7

1,1

Csehország

0,6

0,3

0,5

0,8

0,6

0,6

0,5

0,5

0,4

0,3

0,8

0,4

0,5

Ukrajna

0,3

0,2

0,5

0,4

0,2

0,4

0,3

0,4

0,2

0,3

0,5

0,5

0,4

Románia

1,1

1,4

6,9

1,6

1,5

2,1

0,2

0,7

0,3

0,2

0,6

1,5

1,7

Jugoszlávia

0,5

0,4

3,4

1,2

1,9

2,3

0,4

1,2

0,4

0,6

2,1

0,7

1,4

Horvátország

0,1

0,2

0,3

0,1

0,2

0,1

0,1

0,2

0,2

0,1

0,1

0,3

0,2

Szlovénia

0,1

0,1

0,2

0,0

0,1

0,0

0,0

0,1

0,0

0,0

0,1

0,1

0,1

Lengyelország

0,2

0,1

0,2

0,4

0,1

0,1

0,1

0,1

0,1

0,2

0,8

0,2

0,2

Bulgária

0,1

0,1

0,1

0,0

0,1

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

0,1

0,1

Oroszország

1,4

0,4

1,1

1,4

2,1

2,0

1,6

1,9

1,0

1,7

2,2

2,0

1,6

Németország

1,3

0,5

0,7

1,2

1,5

1,6

0,7

1,2

1,0

0,8

1,7

1,1

1,1

Franciaország

1,0

0,6

0,6

1,0

1,3

1,0

1,1

1,5

1,0

1,3

0,8

1,3

1,0

Nagy-Britannia

1,1

0,6

0,9

0,7

0,9

0,7

2,0

2,8

1,2

1,7

1,3

2,4

1,4

Olaszország

1,0

0,6

0,8

0,9

1,4

1,3

0,8

1,4

0,7

1,0

0,9

1,3

1,0

egyéb európai ország

4,0

2,2

2,7

3,8

4,1

2,8

3,5

3,5

2,4

4,9

3,7

2,8

3,4

Izrael és az arab államok

4,0

2,7

5,7

7,9

9,3

6,9

6,2

5,0

4,7

4,5

9,0

5,0

6,0

egyéb afrikai ország

0,8

0,5

0,5

0,5

0,6

0,2

0,7

0,7

0,5

1,3

0,6

0,8

0,6

Kína

0,4

0,2

0,3

0,7

0,5

1,3

1,0

1,2

0,4

0,3

0,3

0,5

0,6

Japán

0,2

0,1

0,2

0,2

0,2

0,1

0,7

0,4

0,4

0,1

0,1

0,2

0,2

egyéb ázsiai ország

4,2

2,1

1,8

2,4

2,7

2,5

3,8

3,0

1,5

5,2

1,1

1,9

2,7

USA

3,6

2,7

2,9

5,0

4,3

1,5

6,5

8,6

4,4

4,0

3,8

5,4

4,4

egyéb amerikai ország

1,3

1,1

1,1

0,8

0,9

0,1

2,0

1,8

1,2

1,5

0,4

1,1

1,1

Ausztrália, Óceánia

0,3

0,1

0,6

0,0

0,3

0,2

1,3

1,5

0,6

0,4

0,5

0,5

0,6

egyéb

0,1

0,2

0,6

0,1

0,3

0,1

0,3

0,7

0,6

0,2

0,1

0,7

0,3

megha- tározhat- atlan

0,2

0,0

1,2

0,4

0,8

0,1

0,8

0,1

1,2

0,4

0,2

1,2

0,5

A továbbiakban csak a magyarországi vonatkozású hírekkel foglalkoztunk (69%). A hazai események földrajzi kötődésének megállapításánál alapelv volt, hogy csak azokat a helyszíneket (egy vagy több helyszínt) regisztráltuk, amelyeket a híradások konkrétan megneveztek, azokat viszont nem, amelyeknél ugyan a helyszín nyilvánvaló volt a kontextusból - például az országgyűlés esetében Budapest -, de külön nem nevezték meg. Hasonlóképpen nem regisztráltuk a helyszín vonatkozásában azokat a híregységeket, amelyek nem informáltak a színtérről, és az nem is volt kikövetkeztethető a szövegből (például több alkalommal is előfordultak olyan híradások nyilatkozatokról, amelyeket elvileg többféle helyszínen is elhangozhattak), illetve a helyszínnek nem volt relevanciája (például, mert az ország egésze érintve volt). A tudósítások harmadában (34%) nem hangzott el tényszerű helymeghatározás, és a hírek 6 százalékában a helyszín Magyarországon kívülre esett.

A vizsgált hírek a történések több mint harmadában explicit módon Budapestet jelölték meg az esemény helyszíneként (35%) (9. táblázat). A városok és a községek azonos arányban szerepeltek (6-6%). A megyeszékhelyek a helyszínek 5 százalékát adták. Az adatok a híranyag erős Budapest-centrikusságát tükrözik, amit azonban aligha lenne indokolt a kommunikátorok rovására írni, hiszen ténykérdés, hogy az ország életében meghatározó szerepet játszó intézmények túlnyomó többségének a főváros ad otthont, és rendszerint itt játszódik a kétségkívül fontosnak minősíthető országos események zöme.

A hírműsorok közül ebben az évben is az M1 híradóit jellemezte a legerőteljesebb Budapest-központúság. A Déli, az Esti Krónika és a Danubius Rádió esetében a fővárosi események előfordulása nem érte el a műsoregységek ötödét. A vidéki Magyarország - városok, községek - életével a Sláger Rádió, az RTL Klub és a TV2 foglalkozott legtöbbször.

9. táblázat

A magyar vonatkozású hírek földrajzi kötődése (százalék)

 

Budapest

megyeszékhely

egyéb város

község

régió

M1 Híradó esti kiadás

69

6

4

5

7

M1 Híradó déli kiadás

61

9

4

5

0

Duna TV Híradó

21

4

6

3

3

Reggeli Krónika

56

4

6

3

6

Déli Krónika

18

4

4

2

4

Esti Krónika

18

6

6

4

3

Tények

33

7

8

16

2

RTL Klub

24

8

7

9

5

Danubius Rádió

19

4

7

6

2

Sláger Rádió

37

8

10

7

10

Jó estét, Magyarország!

24

6

6

4

4

ATV Híradó

43

2

3

1

3

Átlag

35

5

6

6

5

A következőkben azokat a nagyobb témacsoportokat vesszük szemügyre, amelyek körül a híregységekben prezentált események forogtak, és amelyek a híranyagban való megjelenésükön keresztül, mint fontos közügyek definiálódtak a nyilvánosságban (10. táblázat). (Az összegek nem adnak ki 100 százalékot, mivel egy híradás több témát is tárgyalhatott, a híregységek számát a témák gyakoriságához viszonyítottuk, így fordulhatott az elő, hogy az Esti Krónika esetében a belpolitikai témakör előfordulása elérte a 100 százalékot). Az adatfelvétel során használt közel száz témát a könnyebb értelmezhetőség kedvéért kilenc nagyobb témacsoportba soroltuk.

Az elmúlt év történései a belpolitikai kérdéseket (országgyűlési választások, az országgyűlés munkája, pártok viszonya) állította a médiafigyelem középpontjába, így a szóban forgó tematikai csoportba tartozó műsoregységek ötven százalékában kerültek bemutatásra. A belpolitikai témakörök előtérbe kerülésével párhuzamosan a gazdasággal (43% vs. 36%) és az egyéb témakörökbe (44% vs. 34%) sorolható eseményekkel kevesebbet foglalkozott az elektronikus média, mint tavaly. A beszámolók több mint ötöde - a 2001-es eredményhez hasonlóan - katasztrófákról és bűncselekményekről (családi tragédiák, bírósági, ügyészségi szakaszban lévő ügyek), tizede pedig külpolitikáról (EU-csatlakozás és NATO-tagság, diplomáciai események stb.) tudósított. A szociális szféra eseményeivel (egészség- és nyugdíjbiztosítás, szociális támogatás stb.) ez évben majdnem minden hatodik műsoregységben találkozhatott a közönség, ami az előző évhez képest 2 százalékos emelkedést jelent. A témakörön belül igen nagy számban fordult elő a sztrájk, a tüntetés, a civil megmozdulás kérdésköre, ami a korteshadjárat során, illetve a parlamenti választásokat követően lezajlott belpolitikai eseményekkel hozható kapcsolatba (a Kossuth téri tüntetés, július 4-i be nem jelentett tüntetés). A kultúra, az oktatás és a vallás témaköre, illetve a belpolitikai botrányok a hírek mintegy tizedében fordultak elő.

Tavaly a Kossuth Rádió Krónikáiban szerepelt leggyakrabban az ökonómia kérdésköre, azonban a Reggeli (47% vs. 42%) és a Déli Krónikában (54% vs. 44%) jelentősen lecsökkent a tematikai csoport aránya, egyedül az Esti Krónikában őrizte meg magas megoszlását (79% vs. 77%). A 2002-es év legmeghatározóbb eseménye a parlamenti választás volt, amely még az év második felében is éreztette hatását. A leghangsúlyosabban az Esti Krónika foglalkozott a korteshadjárattal. Legkevésbé a Sláger Rádió tudósításaiban éreztették hatásukat a hazai politikai szféra történései (24%). A katasztrófák, bűncselekmények prezentálásának 2002-ben is elsősorban a kereskedelmi csatornák tulajdonítottak nagy fontosságot. "Véres események" az RTL Klub híreinek 44, a Tények beszámolóinak 37 százalékában fordultak elő. A bulvár híradásoknak a Déli Krónika (11%) és a Duna Televízió esti híradója (6%) lényegesen kisebb publicitást biztosított. Belpolitikai botrányok - tavalyhoz hasonlóan - legtöbbször az RTL Klub műsorait tarkították, híreinek 21 százaléka e témakörhöz kötődött, azonban a Tények is felzárkózott a konkurens kereskedelmi csatorna gyakorlatához. Ezzel szemben a közszolgálati médiumok híradásaiban - az Esti Krónika kivételével - az ilyen ügyek csak elvétve fordultak elő (2-4% között). Az önkormányzatok tevékenységének prezentációja emelkedett az előző évhez képest (6% vs. 8%), ami az őszi helyhatósági választások következményének tekinthető. Ebben a témakörben a legnagyobb emelkedést az Esti Krónika esetében regisztráltuk (8% vs. 12%). A külpolitika kérdéskör aránya is két százalékkal emelkedett (11% vs. 13%), a témakörön belül az EU-csatlakozással kapcsolatos tudósítások szerepeltek a leggyakrabban, ami a decemberi koppenhágai csúcs előkészítésével, és a folyamat körül kialakult vitákkal hozható kapcsolatba.

10. táblázat

A műsoregységekben tárgyalt főbb témacsoportok (százalék)

 

M1 Híradó esti kiadás

M1 Híradó déli kiadás

Duna TV Híradó

Reggeli Krónika

Déli Krónika

Esti Krónika

Tények

RTL Klub Híradó

Danubius Rádió

Sláger Rádió

Jó estét, Magyar- ország!

ATV Híradó

Átlag

külpolitika

11

11

15

23

14

25

8

7

12

4

7

8

13

gazdaság

26

26

21

42

44

77

38

50

24

13

28

31

36

belpolitika

37

31

41

63

41

100

53

62

56

24

47

37

50

belpolitikai botrányok

4

2

4

4

3

13

21

21

5

5

9

9

8

szociális szféra

11

11

10

11

15

20

11

17

10

7

10

16

13

önkormány- zatok

6

6

8

7

9

12

9

10

5

4

6

8

8

kultúra, oktatás, egyházak

16

15

13

14

12

16

5

8

8

9

10

7

11

katasztrófák, bűncselek- mények

19

23

6

13

11

21

37

44

19

28

24

13

21

egyéb témakörök

29

27

40

28

30

40

37

42

26

43

41

31

34

A továbbiakban a híreket a szereplők médiahasználatának szemszögéből mutatjuk be. Mint korábban jeleztük, az év során 78 889 szereplőt regisztráltunk. (Szereplőnek azokat a személyeket és intézményeket tekintettük, akiknek/amelyeknek a (verbális vagy nem verbális) aktivitása, tevékenysége az eseményeket generálta.) A szereplések 61 százaléka személy megjelenését jelentette.

A hírműsorok (nem intézményi) szereplőinek nemek szerinti összetétele idén is jelentős egyenlőtlenséget mutatott a "gyengébbik" nem kárára: a megjelenő személyek közel kilenctizede ugyanis a férfiak közül került ki, bár az előző évhez képest igen gyengén, de csökkent az "erősebbik nem" túlsúlya (87% vs. 85%) (11. táblázat). A 2001-es adatsorhoz hasonlóan, az átlagnál némileg kedvezőbb kép rajzolódott ki a Tényekben (81%). Ezzel ellentétben erőteljes férfi fölény jellemezte az Esti Krónikát és a Danubius Rádió hírműsorait (88-88%).

11. táblázat

A szereplő személyek neme (százalék)

 

Férfi

M1 Híradó esti kiadás

84

16

M1 Híradó déli kiadás

84

16

Duna TV Híradó

86

14

Reggeli Krónika

86

14

Déli Krónika

86

14

Esti Krónika

88

12

Tények

81

19

RTL Klub

84

16

Danubius Rádió

88

12

Sláger Rádió

84

16

Jó estét, Magyarország!

83

17

ATV Híradó

84

16

Átlag

85

15

A következőkben a hírműsorok tájékoztatási gyakorlatát a politikai kiegyensúlyozottság szempontjából elemezzük. Ennek keretében - nemzetközi példákat követve - elsősorban a parlamenti dimenzióban értelmezhető politikusok, azaz a kormánytagok, a koalícióhoz, illetve a parlamenti ellenzékhez tartozók szerepléseit vizsgáljuk. A feldolgozás során kizárólag azokat a megjelenéseket vettük figyelembe, amikor a műsorok ismertették a szereplők álláspontját, cselekedeteit, illetve amikor élőszóban nyilatkoztak (azaz eltekintettünk azoktól a megjelenésektől, amikor a kommunikátorok csak neveket említettek).

2002 áprilisában parlamenti választás történt Magyarországon, amelynek során kormányváltásra került sor. Így vizsgálatunkban május 27-ig, az új kabinet megalakulásáig a kormány/koalíció megjelölés a Fideszt, az MDF-et, az FKgP-t és a kormánytagokat, míg az ezt követő időszakban az MSZP-SZDSZ koalíciót és az új kabinet tisztségviselőit foglalja magába. Az ellenzék a kormányváltásig az MSZP-t, az SZDSZ-t és a MIÉP-et jelenti, utána pedig a Fideszt és az MDF-et takarja.

A politikusok médiahasználatát elsőként az összes szereplési lehetőség megoszlása alapján közelítjük meg. A szemben álló politikai erők előfordulási gyakoriságában mutatkozó különbségek azt jelzik, hogy az elektronikus médiumok mekkora publicitást biztosítottak az eltérő vélemények kifejtésének. A parlamenti képviselők a híradók aktorainak átlagosan 35 százalékát tették ki, ez a 2001-es évhez képest öt százalékos emelkedést jelent (4. ábra). Január kivételével (29%) minden hónapban 30 százalék felett szerepeltek a hazai élet prominensei. Médiahasználatukat idén alapvetően az országgyűlési és a helyhatósági választások határozták meg. Ennek tudható be, hogy részarányuk áprilisban volt a legmagasabb (39%), majd az őszi hónapokban részesedésük a helyhatósági választások és a költségvetési vita hozadékaként 36%-on állandósult. A júniusi hónap magas politikusi szereplése (38%) Medgyessy Péter állambiztonsági múltja körül kialakult botránnyal hozható kapcsolatba, amely során a kormány és az ellenzék között heves pengeváltások alakultak ki.

4. ábra

A parlamenti politikusok és az "egyéb" szereplők megjelenésének aránya a hírműsorokban

A kormányzati oldal médiahasználata az előző évek tendenciáját folytatva jelentősen csökkent, 2001-ben 74 százalékos éves átlagot ért el, ez 2002-ben 62 százalékra redukálódott. A tavalyi év elején regisztrált magas kormányzati szereplést (80-85%) a kisgazdapárton belüli súlyos problémák generálták. 2001 elején az Orbán-kormány utolsó hónapjai alatt a kabinet és a koalíciós pártok szereplése nem érte el a kétharmadot, az említett arány a választásokig 59% volt. A közelgő választások miatt az ellenzékre is magasabb figyelem irányult, mint tavaly. Áprilisban a választási vereség miatt csökkent a média kabinet iránt tanúsított figyelme, a kormányoldal ekkor érte el szerepléseinek mélypontját (45%) (5. ábra). A május 27-én megalakult kormány iránt júniusban megnőtt az érdeklődés (66%), majd a kétharmados arány körül mozgott az év hátra lévő részében a Medgyessy Péter által vezetett koalíció prezentációja.

5. ábra

A kormányzati oldal médiahasználata a hírműsorokban 2002-ben, 2001-ben és 2000-ben

(a szereplések százalékában)

A parlamenti ellenzék médiajelenléte természetesen a kormányzati oldal szerepléseinek függvényében alakult. Az ellenzék részaránya január-márciusban a politikusok szerepléseinek több mint kétötödét adta (41%), választási győzelmüket követően a szereplési arányuk megelőzte az ügyvezető kormány részesedését (55%) (6. ábra). A jobboldali erők előfordulási aránya júniustól közel azonos volt a 2001-ben mért adatokkal, csak 3-4 százalékos eltérést regisztráltunk.

6. ábra

A parlamenti ellenzék médiahasználata a hírműsorokban 2002-ben, 2001-ben és 2000-ben

(a szereplések százalékában)

Az általunk vizsgált hírműsorok nagy részében az éppen hatalmon lévő kormány/koalíció átlagosan a szereplések közel kétharmadát mondhatta magáénak, azonban hónapokra bontva ingadozott részesedése az egyes műsorokban. A választási kampány során az M1 híradóinak tudósításaiban a kabinet prominenseinek a megjelenése dominált (65-81%), a többi közfinanszírozású hírműsorban ilyen nagy túlsúlyt nem regisztráltunk. A kereskedelmi csatornákon - a Danubius Rádió kivételével - a kormány-ellenzék megoszlása közelített az 50-50 százalékhoz, azonban a Sláger Rádió és a Jó estét, Magyarország! programjaiban az akkori ellenzék többet szerepelt, mint a kormánypártok. A parlamenti választás után egységes kép bontakozott ki, mind a közszolgálati, mind a magán kézben lévő műsorszolgáltatóknál a kormány/koalíció az összes szereplés közel háromnegyedét tudhatta magáénak (3. számú melléklet 1. táblázat).

Széles körben elfogadott az az álláspont, amely a szóbeli nyilatkozatot a narrátor általi megjelenítésnél értékesebb szereplési formának tekinti. Ezért folyamatosan regisztráljuk a politikusok által adott nyilatkozatokat, egyfelől a megszólalók csoportjának politikai összetétele, másfelől időtartamának megoszlása szempontjából.

A parlamenti szféra megszólaló tagjainak jellemzői különböztek az összes szereplés esetében leírtaktól. Az év elején a kormány összes szereplésének aránya nem érte el a 60 százalékot, ezzel szemben megszólalásaikat tekintve arányuk majdnem elérte a kétharmadot (64% vs. 65%). A kormányváltás után az MSZP-SZDSZ koalíció politikusai szintén a nyilatkozatok közel kétharmadát birtokolták (67-71%), ettől a megoszlástól csak augusztusban tértek el nagyobb mértékben a műsorszolgáltatók, amikor a megszólalások majdnem háromnegyedét mondhatták magukénak (73%).

A 2001-es statisztikához képest a kabinet szereplése az év elején jóval kisebb arányban jelentkezett 2002-ben (7. ábra). Egy évvel ezelőtt a kormányzat az élőszóbeli megjelenések több mint négyötödét birtokolta (77-83%), az említett megoszlás januártól márciusig kétharmad körül mozgott. Az év végén viszont megközelítette az elmúlt éveknek megfelelő arányt.

Az élőszóbeli szerepléseknél a közszolgálati adókon a kormányzati politikusok voltak túlsúlyban a választási kampány márciusig tartó időszakában, majd mindegyik műsorban hetven százalék körül alakult részesedésük (3. számú melléklet 2. táblázat). A privát csatornákon a kormányoldal előnye nem volt jelentős, az RTL Klub Híradójában januárban és februárban, a TV2 hírműsorainál a kampányidőszak végén, márciusban, a Sláger Rádióban pedig az egész időszak alatt az ellenzéki politikusok megszólalásai hangzottak el többször. Az új parlament megalakulása után minden műsorszolgáltató estében az MSZP-SZDSZ koalíció nyilatkozatainak aránya kétharmad körül vagy ezt meghaladó arányban alakult.

7. ábra

A kormányzati oldal képviselőinek szóbeli szereplései a hírműsorokban a parlamenti politikusok szóbeli szerepléseinek százalékában

A parlamenti ellenzék élőszóbeli megnyilvánulásai az év során - két hónap kivételével - közel azonos tendenciát mutattak. Áprilisban és májusban - az új kormány megalakulásáig - a választásokon győztes ellenzéki pártok munkája iránt megnőtt a médiafigyelem, és az év negyedik hónapjában meg is előzték a leköszönő Orbán-kormány nyilatkozatainak arányát (48% vs. 52%) (8. ábra). A polgári szövetség ellenzékben nagyobb szeletet tudhatott magáénak, mint a Fidesz-MDF kormány oppozíciója. A Fidesz és az MDF szereplése augusztusban érte mélypontját, amikor a megszólalások közel negyedét birtokolta (27%).

Összevetve a vizsgált három év átlagát, megállapítható, hogy az idén a kormány-ellenzék élőszóbeli szereplése a kétharmad-egyharmad körül alakult (65% vs. 35%), míg ez az előző években ugyanez a megoszlás háromnegyed-egynegyed volt (76%-24%).

8. ábra

A parlamenti ellenzék képviselőinek szóbeli szereplései a hírműsorokban a parlamenti politikusok szóbeli szerepléseinek százalékában

Felméréseinkben - a francia CSA példáját követve - állandóan alkalmazott mutató a politikai erők képviselői által adott nyilatkozatok összes idejének megoszlása. Ez a paraméter azt jelzi, hogy a két szemben álló oldal képviselői milyen arányban részesednek a nyilatkozó politikusok számára biztosított teljes beszédidőből (9. ábra). A CSA előírásai szerint a parlamenti politikusok (a köztársasági elnök szereplései nélkül) beszédidejének egyharmada a kormányt, egyharmada a koalíciós pártokat és ugyancsak egyharmada a parlamenti ellenzéket illeti meg.

2002-ben a parlamenti politikusok összes beszédidejének kétharmada (68%) a kormánytagokhoz és a koalíciós pártok prominenseihez kötődött. Részesedésük az év során erősen ingadozott. Az választási kampány időszakában a kormány a hírműsorokban a megszólalások közel hetven százalékát birtokolta. A választást követően értelemszerűen igen magas arányt tudhatott magáénak a később kormányt alakító ellenzék (47% vs. 53%). A nyári hónapokat az MSZP-SZDSZ politikusainak megszólalásai uralták, amely egyrészt magyarázható az új kormány megalakulásával, másrészt pedig a júniusban kirobbant botránnyal. Az önkormányzati választások miatt októberig többet nyilatkozhatott az ellenzék, majd az év utolsó két hónapjában állandósult a 70-30%-os megoszlás.

9. ábra

Parlamenti politikusok összes beszédidejének megoszlása a hírműsorokban 2002-ben

A CSA paramétere alapján lényeges eltérések mutatkoztak a kormányzat 2000-2002. évi élőszóbeli médiahasználatában. A kormány/koalíció részesedése az előző két évben átlagosan 80 százalék volt, 2002-ben viszont 68 százalékra csökkent (10. ábra). Ha kormány és az ellenzék megszólalásainak hosszát a közszolgálati, valamint a kereskedelmi csatornák vonatkozásában hasonlítjuk össze, megállapíthatjuk, hogy az év elejétől a kormányváltásig terjedő szakaszban (január és május között), a közfinanszírozású adókon a kormány-ellenzék aránya közel kétharmad-egyharmad volt (65% vs. 35%), míg a kereskedelmi adók közel ugyanannyi lehetőséget biztosítottak mindkét politikai oldal számára (51% vs. 49%). Az új kormány megalakulása után a két műsorszolgáltató közti különbség eltűnt, sőt, a kereskedelmi adókon több lehetőséget kaptak a kormányzat szereplői, mint a közszolgálatikon (71% vs. 68%).

10. ábra

Kormányzati politikusok összes beszédidejének alakulása a hírműsorokban 2000-2002.

A politikusok szerepléseit nemcsak az alapvető politikai választóvonalak mentén, hanem az egyes pártok szintjén is megvizsgáltuk. E megközelítés keretében a párton kívüli, de a parlamenti dimenzióban elhelyezhető politikusok - elsősorban kormánytagok - megjelenéseit nem vettük figyelembe (12. táblázat).

A 2002-es évben a legtöbbet szereplő párt az MSZP volt, az év elején a szereplések még csak harmadát-negyedét tudhatta magáénak, választási győzelme után az összes megjelenés közel felét birtokolták. A legtöbbször júliusban és decemberben jelentek meg a hírműsorokban (50%). A híradók műsorszerkesztésén is meglátszott, hogy a hazai politikai életben két párt, az MSZP és a Fidesz szerepe felértékelődött. A szereplések közel háromnegyedét e két politikai párt tudhatta magáénak (73%). A Fidesz előfordulása az egész évet tekintve alig változott a 2001-es évhez képest (33% vs. 31%), az egyetlen érdemleges változás az volt, hogy elvesztették elsőségüket. A kampányidőszak alatt, februárban és márciusban kimagaslóan többet szerepeltek a többi párthoz viszonyítva (42-43%). Az év első négy hónapjában főleg a közszolgálati csatornákon volt megfigyelhető hegemóniájuk, csaknem 10 százalékkal többet szerepeltek, mint az MSZP (40% vs. 30%), a kereskedelmi csatornákon ezzel ellentétben legnagyobb vetélytársuk szerepelt valamivel gyakrabban (35% vs. 36%). Az év második felében jelentős mértékben visszaesett szereplésük, az egyharmados arányt sem érte el a jobboldal legnagyobb pártja (23-30%). Az MDF és az SZDSZ közül az utóbbi a teljes évben 10 százalék felett szerepelt, míg előbbi csak augusztusban haladta meg ezt az arányt. Augusztusról megállapítható, hogy a kis pártok számára ekkor nyílt meg a legnagyobb lehetőség a megjelenésre. A miniszterelnök titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottságnak Balogh László (MDF), míg a korábbi kormánytagok múltját vizsgáló bizottságnak Mécs Imre (SZDSZ) volt az elnöke. A választási kampány alatt a Fidesszel kötött szövetség miatt a demokrata fórumra kisebb médiafigyelem irányult, míg az SZDSZ a szocialistáktól teljesen független korteshadjáratot folytatott. Az MDF tevékenysége iránt a választások után nőtt meg a média érdeklődése. A kisgazdák tavaly még belső problémáik miatt szerepeltek a műsoregységek negyedében, az idén azonban már nem övezte a pártot kiemelt médiafigyelem (3%).

12. táblázat N = 25 130

A pártok képviselőinek médiahasználata (a pártok képviselőinek százalékában)

 

MSZP

SZDSZ

Fidesz-MPP

MDF

FKgP

MIÉP

Összesen

január

35

12

36

4

9

4

100

február

25

14

42

5

6

8

100

március

31

10

43

5

5

6

100

április

37

16

31

6

4

6

100

május

46

14

30

6

2

2

100

június

48

13

28

8

1

1

100

július

50

11

26

9

2

2

100

augusztus

42

20

23

14

1

0

100

szeptember

45

18

27

9

1

1

100

október

46

15

28

9

1

1

100

november

49

15

27

8

1

0

100

december

50

12

27

9

1

2

100

átlag 2002

42

14

31

8

3

3

100

átlag 2001

22

11

33

6

25

3

100

A 2002-es évben az MSZP politikusai jelenhettek meg élőszóban a legtöbbet a hírműsorokban (43%), és ezzel megduplázták előző évi eredményeiket (13. táblázat). Nyilatkozataiknak ilyen mérvű emelkedése választási győzelmükkel hozható kapcsolatba. Júliusban idézték a legtöbbet a szocialista párt képviselőit (54%), a jelenség hátterében a kormányfőt érintő botrány állt. Ehhez hasonlóan magas arányt még az év utolsó két hónapjában könyvelhettek el, mivel ekkor került a sajtó figyelmének központjába a költségvetés és az EU-csatlakozás ügye. Az év elején még a Fidesz szereplése volt meghatározó, főleg a kampány időszak utolsó két hónapjában szerepeltek számottevő arányban (49-52%). Az ellenzékbe szorult párt ezt követően a megszólalások több mint negyedét tudhatta magáénak, szereplése ettől jelentősen csak augusztusban tért el, amikor a nyilatkozatok mindössze 18 százalékát birtokolta. A már említett bizottságok munkájával magyarázható, hogy az SZDSZ szereplése az év kilencedik hónapjában is magas maradt (20%). A kisgazdákról és a MIÉP tagjairól megállapítható, hogy miután a választásokon nem érték el a bejutáshoz szükséges támogatottságot a média is megfeledkezett róluk. A hírműsorok leggyakoribb szereplőinek listáját a 3. számú melléklet 3. táblázat tartalmazza.

13. táblázat N = 8761

A pártok képviselőinek szóbeli szereplései a hírműsorokban (a nyilatkozók százalékában)

 

MSZP

SZDSZ

Fidesz-MPP

MDF

FKgP

MIÉP

Összesen

január

29

11

44

4

9

3

100

február

22

12

49

5

5

7

100

március

28

8

52

5

3

4

100

április

37

16

36

6

2

3

100

május

47

12

35

4

2

1

100

június

52

13

27

6

1

0

100

július

54

12

23

8

3

0

100

augusztus

43

24

18

12

1

0

100

szeptember

46

20

27

6

1

1

100

október

49

15

28

7

1

1

100

november

51

16

27

5

1

0

100

december

52

14

27

5

0

2

100

átlag 2002

43

14

33

6

2

2

100

átlag 2001

21

11

38

5

23

2

100

A szereplési arányok általános leírása mellett állandó vizsgálati szempont az is, hogy a fontosabb témakörökben a szemben álló politikai erők milyen eséllyel nyilváníthattak véleményt (14. táblázat). A vizsgált tematikák közül - éves viszonylatban - az ország belpolitikai helyzete emelkedett ki, a tavaly legtöbbet előforduló gazdasági témakör ebben az évben majd három és félszer kevesebb alkalommal fordult elő a politikusok nyilatkozataiban (8947 eset vs. 2622 eset). A belpolitikai témák idei magas prezentációja a választásokkal, és az országgyűlési referendum után a két politikai pólus közt kialakult heves csatározásokkal állt összefüggésben.

A kérdéscsoportok kapcsán elsősorban az aktuális kormányzati oldal politikusainak véleményét idézték. Egyedül az általános belpolitikai kérdésekben volt kiegyensúlyozott az év nagy részében a jobb és a baloldal megjelenése. A külpolitikai témakörben a kormány nyilatkozott a legtöbbször, azonban az év végén az EU-csatlakozás kapcsán ellentét alakult ki a két oldal között, így az ellenzék is nagyobb teret kapott véleményének kifejtésére. A belpolitikai botrányokat taglaló megnyilvánulások esetében a két szemben álló fél részesedése esetlegesen alakult, e témában a kormányzat képviselőinek aránya az év második felében folyamatosan kétharmad körül mozgott, ami a kormányfő titkosszolgálati botrányának napfényre kerülésével hozható összefüggésbe.

14. táblázat N = 8898

A kormány/koalíció, valamint a parlamenti ellenzék képviselőinek élőszóbeli szereplése a fontosabb témacsoportokban, százalékban

 

 

külpo- litika

gazda- ság

belpo- litika

belpo- litikai botrá- nyok

szociális szféra

önkor- mányza- tok

kultúra

kataszt- rófák, bűn- cselek- mények

egyéb témakörök

jan

kormány, koalíció

73

82

54

45

64

39

78

69

71

ellenzék

27

18

46

55

36

61

22

31

29

feb

kormány, koalíció

75

78

53

30

75

74

87

63

69

ellenzék

25

22

47

70

22

26

13

37

31

márc

kormány, koalíció

96

81

54

50

85

49

90

59

73

ellenzék

4

19

46

50

15

51

10

41

27

ápr

kormány, koalíció

63

58

44

67

54

22

77

56

64

ellenzék

37

42

56

33

46

78

23

44

36

máj

kormány, koalíció

63

64

52

50

60

63

70

73

54

ellenzék

37

36

48

50

40

38

30

27

46

jún

kormány, koalíció

84

73

62

67

76

56

74

93

77

ellenzék

16

27

38

33

24

44

26

7

23

júl

kormány, koalíció

86

77

63

68

76

67

87

92

80

ellenzék

14

23

37

32

24

33

13

8

20

aug

kormány, koalíció

91

77

68

64

91

69

80

85

83

ellenzék

9

23

32

36

9

31

20

15

17

szept

kormány, koalíció

74

79

63

71

67

70

77

82

79

ellenzék

26

21

37

29

33

30

23

18

21

okt

kormány, koalíció

67

73

63

60

85

65

81

85

69

ellenzék

33

27

37

40

15

35

19

15

31

nov

kormány, koalíció

72

77

59

49

80

73

79

60

72

ellenzék

28

23

41

51

20

27

21

40

28

dec

kormány, koalíció

69

70

64

71

76

60

79

79

73

ellenzék

31

30

36

29

24

40

21

21

27

A politikai szereplők médiahasználatának mennyiségi szempontjai mellett az elemzések a hírszolgáltatás tartalmi jellemzőire is kiterjednek. A magyar vonatkozású tudósításokkal kapcsolatban elsősorban a "siker-, illetve kudarc-propaganda" jelenlétét próbáljuk mérni az országos jelentőségű sikerekről, illetve kudarcokról beszámoló híradások regisztrálásával. A tartalom megítélésében egy további szempont a kritikai élű álláspontok előfordulásának vizsgálata, másképpen annak feltérképezése, hogy a médiumok milyen mértékben adtak lehetőséget a különböző intézmények és ezen belül a kormányzat tevékenységének bírálatára. Ez utóbbi paraméter alakulását 2000 áprilisától figyeljük.

Az Orbán-kormány utolsó hónapjaiban a koalíció a sikertelenségekről tudósító műsoregységek harmadában-negyedében jelent meg. A legmagasabb előfordulást a Fidesz-MDF választási veresége után regisztráltuk (35%) (11. ábra). Az új kormány megalakulását követően, júniusban könyvelhette el a legtöbb fiaskóról beszámoló hírt, ami egyértelműen Medgyessy Péter skandalumával kapcsolható össze (28%). Jelentős változás történt júliustól, mivel ettől kezdve a hírek kisebb számban tudósítottak a kormány/koalíció kudarcairól. Októbertől azonban újra növekedni kezdett a negatív hírek aránya, ami az uniós tárgyalásokkal hozható kapcsolatba.

Az év első felében a választási kampány során a kormány sikereinek kommunikálása jelentősen megemelkedett (44%). Az új kabinet által elért eredmények előfordulása szeptemberben érte el a legmagasabb arányát (48%), ekkor ért révbe a száznapos program. Októberben az önkormányzati választások, decemberben a koppenhágai csúcs szolgáltatott okokat az eredmények taglalására.

Az előző évekhez képest 2002-ben jóval kedvezőbben alakult a kormány és a koalíció tevékenységének prezentációja, mivel csökkent a kudarctartalmú és nőtt a sikerre összpontosító hírek aránya (2001. siker 27% vs. 2002. siker 36%; 2001. kudarc 35% vs. 2002. kudarc 23%).

11. ábra

A kormány/koalíció sikereiről, illetve kudarcairól szóló hírek aránya

Az év során a hírműsorok szereplőinek átlagosan 10-14 százaléka fogalmazott meg valamilyen közéleti vonatkozású kritikát, elismerő szavak mindössze a hírek 1-2 százalékában hangzottak el.

A politikai magazinműsorok tájékoztatási gyakorlata

Az ORTT két éve vizsgálja kvantitatív tartalomelemzéssel a fontosabb közszolgálati funkciót betöltő rádiós és televíziós magazinműsorokat, illetve műsorblokkokat (riportokat, összeállításokat). Magazinműsoroknak tekinthetők azok a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekkel kapcsolatos háttérműsorok, melyek az aktuális politikai, társadalmi, gazdasági stb. kérdésekben vitára, beszélgetésre, kommentárra adnak lehetőséget. Míg a hírműsorok az események, történések, problémák rövid, tényszerű bemutatására törekednek, addig a magazinműsorokban több idő jut az eltérő nézetek, vélemények és azok mögöttes tartalmának bemutatására.

A negyedéves rendszerességgel készülő elemzések az alábbi műsorokat ölelték fel: A Hét, Aktuális (novemberben megszűnt) Este, Ma reggel (szeptemberben megszűnt) Nap-kelte (M1); 16 óra, Vasárnapi Újság, Háttér (Kossuth Rádió); Országház, Akták (RTL Klub), Jó reggelt, Magyarország!, Napló (TV2); Nap-kelte helyette Más-nap (Magyar ATV) és Indul a nap (Duna Televízió). 2002-ben 1391 órányi műsorszámot, közel 11 ezer műsoregységet vizsgálatunk meg. Az országos sugárzású televíziós csatornák magazinműsorai közül a legkevesebb politikai aktort felvonultató és inkább apolitikus témákkal foglalkozó TV2 Napló és az RTL Klub Akták programjai rendelkeztek a legnagyobb nézőszámmal és közönségaránnyal, ugyanúgy, mint tavaly. A többi műsor részesedése még a tíz százalékot sem közelítette meg (15. táblázat). A Nap-kelte, a Jó reggelt, Magyarország! és a Ma reggel éves nézettsége közel azonos, míg az Indul a nap és az ATV új háttérműsorának, a Más-napnak a részesedése igen alacsony volt.

15. táblázat

A magazinműsorok nézettsége

műsor címe

súlyozott nézettség a teljes lakosság körében
(AMR)

közönségarány
(SHR)

a műsor egy nézőjére jutó nézett idő százalékos aránya
(ATS)

 

százalék

százalék

százalék

M1 Aktuális

3,6

330 216

11,2

54,8

M1 Este

2,6

234 154

9,6

38,6

M1 A hét

5,3

482 828

11,7

39,7

M1 Ma reggel

1,7

157 294

23,0

23,1

M1 Nap-kelte

3,1

282 873

36,5

27,9

Duna TV Indul a nap

0,2

19 226

3,2

9,5

RTL Klub Akták

12,7

1 156 058

28,7

51,4

RTL Klub Országház

3,5

315 682

27,4

63,7

TV2 Jó reggelt, Magyarország!

1,4

123 338

16,1

17,2

TV2 Napló

20,0

1 819 773

42,9

51,2

ATV/MTV Nap-kelte

1,8

164 392

18,5

32,3

Magyar ATV Más-nap

0,4

36 797

3,6

11,3

Munkánk során kitértünk arra is, hogy a politikai magazinműsorokban az események milyen színterekhez és társadalmi intézményekhez kötődtek; a különböző eseményekre, szereplőkre, milyen mértékű médiafigyelem irányult; milyen témák jelentek meg a műsorokban, melyek voltak a leginkább sikeres, illetve kudarcteli kérdéskörök. A tanulmányban használt kategóriák, meghatározások megegyeznek a hírműsorokról készült elemzés definícióival, így a két kutatás eredményei összevethetőek egymással.

A televíziós és rádiós politikai háttérműsorok szinte csak hazai vonatkozású történéseket tártak a nézők/hallgatók elé (87%). A külföldi, határon túli események többségét a Jó reggelt, Magyarország! mutatta be. Ez a TV2 szeptemberi arculatváltásával hozható kapcsolatba, amelynek során a műsor idejét lerövidítették, és a tömörebb összefoglalók megjelenítésére helyezték a hangsúlyt, amelyben gyakran fordulnak elő a külföldi témák. A határon túli magyarok helyzetével szinte csak a Duna háttérműsorában foglalkoztak, ez az adó adta az összes ilyen jellegű tudósítás 85%-át.

Részletes elemzés csak a magyar vonatkozású műsoregységekről készült, ám rögzítésre kerültek a külföldi eseményekkel foglalkozó tudósítások helyszínei is, így képet kaphatunk arról, hogy elsősorban mely országok, illetve régiók kerültek a televíziók és rádiók figyelmének középpontjába (16. táblázat).

16. táblázat

A műsoregységek geopolitika szóródása (százalékban)

 

átlag

Magyarország

83,9

USA

2,1

Románia

1,9

más európai ország

1,4

Izrael, arab országok

1,3

meghatározhatatlan

1,1

Szlovákia

1,1

Oroszország

0,9

Ázsia

0,8

Nagy-Britannia

0,6

Ukrajna

0,5

Németország

0,5

Kis-Jugoszlávia

0,5

Franciaország

0,5

más amerikai

0,5

Olaszország

0,4

Afrika

0,4

Ausztrália, Óceánia

0,4

Csehország

0,3

Lengyelország

0,3

Kína

0,2

Ausztria

0,2

egyéb (Antarktisz, világűr)

0,1

Horvátország

0,1

Japán

0,1

Szlovénia

0,1

Bulgária

0,0

A háttérműsorok - a hírműsorokhoz hasonlóan - a legtöbbet a világ válsággócaival és szomszédos országban történt eseményekkel foglalkoztak a leggyakrabban a magyar vonatkozású műsoregységeken kívül. Így került elő legtöbbször az Amerikai Egyesült Államokkal, Izraellel és az arab államokkal, Romániával és Szlovákiával kapcsolatos események. A Közel-Kelet és Amerika főként az arab és izraeli ellentétek, a terrorcselekmények és a terrorizmus elleni harc miatt került elő gyakrabban a háttérműsorok adásaiban, interjúiban. A szomszédos országokkal a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban foglalkoztak többször a műsorok szerkesztői.

A magazinműsorok 66 százalékában nem jelölték meg a magyarországi vonatkozású események helyszínét. Azokban az esetekben, amikor ismertették a színteret, a legtöbbször szereplő régió Budapest volt (17. táblázat). A háttérműsorok közül a Kossuth Rádió műsorai fordítottak nagyobb figyelmet a rurális területeknek.

17. táblázat

A műsoregységek földrajzi kötődése (százalékban)

 

M1

Kossuth Rádió

RTL Klub

Magyar ATV

TV2

Duna TV

átlag

Budapest

15,4

9,3

7,2

30,3

13,7

15,0

13,1

város

1,2

3,9

1,2

2,8

2,3

1,1

2,2

megyeszékhely

2,1

7,1

1,8

1,4

5,0

2,3

4,0

falu, község

1,8

6,0

2,2

4,5

4,3

0,2

3,3

egyéb

1,6

6,2

3,1

3,4

2,2

0,7

3,0

A műsoregységekben tárgyalt főbb témacsoportok közül kiemelkedett a belpolitika (75,2%), amely majd kétszer annyiszor bukkant fel, mint a gazdaság témaköre (18. táblázat). (Az összegek nem adják ki a 100 százalékot, mivel egy műsoregység több témát is tárgyalhatott, a híregységek számát a témák gyakoriságához viszonyítottuk.). Egyedül a Duna programjaiban fordult elő jóval kevesebbszer az említett kérdéskör. Arányait tekintve az RTL Klub szerkesztette adásba a legtöbb hazai politika eseménnyel foglalkozó műsoregységet, mivel a csatorna külön műsort szentelt Országház címen a parlament munkájának. A politikai szféra iránti felfokozott figyelem a parlamenti és a helyhatósági választásokkal magyarázható, amelyek közül előbbi még jóval a kormányváltás után is éreztette hatását. A magazinok másik kedvelt témaköre a gazdaság volt (38,3%), amelyre a Duna fordította a legtöbb műsoridőt, ami azzal is magyarázható, hogy magazinműsorában külön teret szentel a mezőgazdasági híreknek. Az egyéb témakörök kérdéskörei elsősorban a szenzációkból és a bírósági ügyekből álltak össze, de gyakran előfordultak az ünnepekkel, megemlékezésekkel és a határon túli magyarok helyzetével foglalkozó műsoregységek is. A szociális ügyek 2002-ben gyakrabban jelentek meg, mint egy évvel ezelőtt (12,9% vs. 14,3%), amelyhez hozzájárult, hogy a témakör közel ötödét a sztrájkok, tüntetések, civilmegmozdulások témája tette ki, amelyek közvetve a belpolitikai történésekkel álltak kapcsolatban (Kossuth téri megmozdulás, július 4-i Erzsébet-hídi blokád). Belpolitikai botrányok aránya tavalyhoz képest emelkedett (8,7% vs. 9,9%), amelyeknek leginkább az ATV szentelt figyelmet (14%), de - a Duna TV kivételével - mindegyik műsorszolgáltatónál 10 százalék körüli részesedést tudhatott magáénak a témakör.

18. táblázat

A műsoregységekben tárgyalt főbb témacsoportok (százalékban)

téma

átlag

belpolitika

75,2

gazdaság

38,3

egyéb témakörök

35,1

kulturális szféra

14,4

szociális szféra

14,3

bűnözés, katasztrófa

12,2

belpolitikai botrány

9,9

külpolitika

8,7

önkormányzatok tevékenysége

8,5

A belpolitikai témacsoporton belül kiemelt figyelem övezte a pártügyeket, a kormány és az országgyűlés tevékenységét, illetve a parlamenti választásokat. A gazdasággal foglalkozó műsoregységekben a vállalkozások, vállalatok és a mezőgazdaság helyzetét bemutató tudósítások domináltak (19. táblázat).

19. táblázat

A műsoregységekben tárgyalt főbb témák (százalékban)

téma

átlag

belső pártügyek, események

14,5

kormány tevékenysége

13,2

vállalatok, vállalkozások helyzete

13,0

országgyűlés tevékenysége

11,6

parlamenti választások

7,0

egyéb érdekességek, szenzációk, hírességek

6,8

mezőgazdaság helyzete

6,0

kultúra, tudomány és intézményei

6,0

bírósági, ügyészségi szakaszban lévő ügyek

5,8

Az év során mintegy 25 ezer szereplőt regisztráltunk a magazinműsorokban, a legtöbb szereplő az Indul a nap műsorában kapott lehetőséget a megjelenésre (17,9%). Az aktorok nemek szerinti összetétele jelentős egyenlőtlenséget mutatott az egyes műsorok között. A női vendégek egyes műsorokban az összes szereplő közel vagy több mint negyedét adták (Más-nap, Napló, Akták). A Vasárnapi újságot maszkulin műsornak tekinthetjük, mivel az ott szereplőknek több mint négyötöde a férfiak közül került ki. A Tizenhat órában, az Országházban, a Jó reggelt, Magyarország!-ban és az Indul a napban feltűnően magas volt azon műsoregységek hányada, amelyekben az események generálói intézmények, csoportok voltak (29,8% és 36,3%). A férfiak majd öt és félszer gyakrabban tűntek fel a műsorokban, mint a "gyengébbik nem" (67,4% vs. 12,2%) (20. táblázat).

20. táblázat

A szereplők neme (százalékban)

 

Férfi

Csoport

A Hét

68,2

13,6

18,2

Aktuális

76,3

6,8

16,9

Tizenhat óra

56,5

7,1

36,3

Vasárnapi Újság

83,4

13,1

3,5

Háttér

64,7

12,6

22,7

Országház

62,1

8,1

29,8

Nap-kelte

78,5

13,2

8,4

Jó reggelt, Magyarország!

58,1

11,3

30,7

Ma reggel

73,8

9,2

16,9

Indul a nap

58,4

8,8

32,7

Akták

62,1

30,5

7,5

Napló

71,5

26,3

2,2

Más-nap

75,3

24,5

0,2

Este

77,6

15,2

7,2

Átlag

68,2

13,6

18,2

A háttérműsorokban leggyakrabban megjelenített szereplőtípus olyan magyarországi szereplő volt, akinek/amelynek intézményi kötődésére nem derült fény (például az utca embere, az ország általában 11%), a második leggyakoribb kategóriának a kormány tagjai (10,7%) számítottak. A 2002-es év politikai eseményeinek köszönhetően a magazinműsorokban előtérbe kerültek a politikai pártok, a harmadik (országgyűlési képviselők: 8,9%) és a negyedik (MSZP: 6,2%) helyen is az említett csoport tagjai szerepeltek. A politikai szféra képviselőit a sorban a vállatok, a vállalkozások, a bankok, a biztosítók és alkalmazottaik álltak (5,4%), de tőlük alig maradtak el a Fidesz-MPP reprezentánsai (5,2%).

2002-ben a nevesített közszereplők közül az újonnan megválasztott miniszterelnök, Medgyessy Péter szerepelt a leggyakrabban a háttérműsorokban (2,2%), a kormányfőt Orbán Viktor követte (1,9%). A magazinműsorok gyakran szerepeltették a pártok vezetőit, ezt mutatja az is, hogy a korábbi és a jelenlegi kormányfő után a legtöbbet a négy parlamenti párt elnöke jelent meg a csatornákon. A negyedéves adatsorok szerint az év első három hónapját kivéve Medgyessy Péterrel találkozhatott legtöbbször a néző, második helyen a volt miniszterelnök állt. Orbán Viktorhoz hasonló gyakorisági mutatókkal a sorban a korábbi kormánytagok titkosszolgálat múltját vizsgáló parlamenti bizottság elnöke, Mécs Imre rendelkezett a júliustól szeptemberig tartó időszakban.

Az elmúlt évben a főbb politikai erővonalak mentén alakult a pártok szereplése a háttérműsorokban, a leggyakrabban az MSZP (1,4%), illetve a Fidesz (1,3%) szerepelt. A kisebb pártok közül a SZDSZ több mint kétszer annyit jelent meg (0,9%), mint az MDF (0,4%).

A szereplők médiahasználatának megítélésénél fontos szempont a verbális megjelenítés formája. A szereplők 56 százalékának csak a nevét említették vagy véleményüket narrátor foglalta össze. Közel 24 százalékuknak saját hangon előadott álláspontjából, beszédéből adtak le részleteket, és a megjelenítettek ötödével készült stúdióbeszélgetés, vita, interjú.

Vizsgáltuk, hogy mennyiben érvényesült a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának törvényi követelménye a politikai háttérműsorokban. A pártpolitikusok - a hírműsorokhoz hasonlóan - három különböző csoportját különböztettük meg: kormánytagok, koalíció, illetve ellenzéki politikusok. (2002 áprilisában parlamenti választás történt Magyarországon, amelynek során kormányváltásra került sor. Így vizsgálatunkban május 27-ig, az új kabinet megalakulásáig a kormány/koalíció megjelölés a Fideszt, az MDF-et, az FKgP-t és a kormánytagokat, míg az ezt követő időszakban az MSZP-SZDSZ koalíciót és az új kabinet tisztségviselőit foglalja magába. Az ellenzék a kormányváltásig az MSZP-t, az SZDSZ-t és a MIÉP-et jelenti, utána pedig a Fideszt és az MDF-et takarja.)

A kormányzati oldal (kormány és koalíció) médiahasználata 2001-ben 59-85, míg a parlamenti ellenzéké 15-41 százalék között mozgott. 2002-ben kevésbé ingadoztak a kormányzat médiahasználati mutatói. Egy hónapban sem regisztráltunk a kétharmad-egyharmados aránynál nagyobb különbséget a két politikai oldal között. Az Orbán-kormány és ellenzékének prezentációja közel megegyezett a választási kampány időszakában. Az új kabinet iránt júniusban nőtt meg jelentősebben az érdeklődés (61%), majd augusztusban a parlamenti bizottságok működése miatt szerepeltek gyakrabban a kormány/koalíció tagjai (63%). Az év hátralévő részében a kormányzat mindössze 12-16 százalékkal jelent meg többször a magazinműsorokban, mint az ellenzék (12. ábra).

12. ábra

Politikai erők médiahasználata a magazinműsorokban 2001-2002

(a kormány és koalíció, illetve a parlamenti ellenzék képviselőinek százalékában)

A tavalyi évben a kormányzat és az ellenzék szereplése kiegyensúlyozottnak volt mondható mindegyik műsorszolgáltató tekintetében, a Kossuth Rádió és a Duna TV esetében mértünk nagyobb különbséget (59% vs. 41%) (21. táblázat). Míg 2001-ben a vizsgált magazinműsoroknál - éves átlagban - a kormány/koalíció és az ellenzék médiajelenléte pontosan 70-30%-ban oszlott meg, addig 2002-ben az említett arány a választási csatározásoknak köszönhetően 54 és 46 százalékot regisztráltunk. Az Orbán-kormány megbízatásának végéig - a Duna TV és a Kossuth Rádiót kivéve - az ellenzék szerepelt többet a háttérműsorokban, majd megalakulása után a Medgyessy-kormány kapott több lehetőséget a megjelenésre.

21. táblázat

A kormány/koalíció és a parlamenti ellenzék médiahasználata (százalékban)

 

M1/MTV

Duna TV

Kossuth

RTL Klub

TV2

ATV

Átlag 2002

Átlag 2001

kormány, koalíció

55

59

59

47

55

51

54

70

ellenzék

45

41

41

53

45

49

46

30

Az egyes műsorok műsorszerkesztési elvei nem tértek el a műsorszolgáltatókétól, mindegyik műsorban közel azonos arányban szerepeltek a kabinet és az ellenzék reprezentánsai, ettől egyedül a Tizenhat óra tért el, ahol ez a megoszlás közel kétharmad-egyharmad volt (62% vs. 38%) (22. táblázat).

22. táblázat

A kormány/koalíció és a parlamenti ellenzék politikusainak médiajelenléte az egyes magazinműsorokban (2001-2002)

műsorszolgáltató

kormány, koalíció
2001

ellenzék
2001

kormány, koalíció
2002

ellenzék
2002

A hét

60

40

53

47

Aktuális

64

36

53

47

Tizenhat óra

74

26

62

38

Vasárnapi Újság

53

47

53

47

Háttér

58

42

59

41

Országház

54

46

47

53

Napkelte

71

29

53

47

Jó reggelt, Magyarország!

67

33

55

45

Ma reggel

74

26

56

44

Indul a nap

76

24

59

41

Akták

86

14

43

57

Napló

88

12

47

53

Más-nap

*

*

47

53

Este

*

*

55

45

A következőkben a szereplők saját hangon történő megszólalására koncentrálunk, amely sokkal hatásosabb, értékesebb szereplési módnak tekinthető, mint a kommunikátor, narrátor általi idézet. E tekintetben külön is elemeztük a politikusok által adott nyilatkozatokat, egyfelől a megszólalók politikai összetétele, másfelől a nyilatkozatok időtartama szempontjából (13. ábra).

13. ábra

A kormány/koalíció és a parlamenti ellenzék összes beszédidejének százalékos megoszlása a magazinműsorokban 2001-2002

A tavalyi évben a politikai csoportok megszólalásainak arányaiban mért különbség csökkent, míg 2001-ben közel kétharmad-egyharmad volt (64% vs. 36%), ez évben mért arányok már háromötöd-kétötöd (60% vs. 40%) körül alakultak. A választási kampány időszaka alatt februárban nyilatkozhattak jóval hosszabban az Orbán-adminisztráció tagjai, mint ellenfeleik (61% vs. 39%). Áprilisban az ellenzék választási győzelmének hatására megnőtt a rájuk irányuló médiafigyelem, megszólalási arányaik tovább növekedtek a kormányváltás után, bár a júniusban a magas arányszámok (65%) hátterében egyértelműen a Medgyessy-botrány állt. Augusztustól kezdve állandósulni látszott a közel kétharmad-egyharmados arány.

Az éves adatokból az olvasható ki, hogy műsorszolgáltatók többségénél a kormány és az ellenzék nyilatkozatainak megoszlása közel háromötöd-négyötöd volt (23. táblázat). Ettől csak az RTL Klub (44,9% vs. 55,1%) tért el nagyobb mértékben. Az országgyűlési kampány befejezéséig (április 21-ig) a közszolgálati csatornák háttérműsoraiban az Orbán-kormány szereplői többet szerepeltek, mint a baloldali pártok reprezentánsai, míg a kereskedelmi csatornákon az ellenzék képviselői nyilatkozhattak hosszabban. A választási eredmények kihirdetése és az új kormány megalakulása között eltelt időszakban értelemszerűen a választásokon győztes ellenzéki erők kerültek reflektorfénybe, az új kabinet bemutatását elsősorban az ATV vállalta magára (28% vs. 72%). A Medgyessy-kormány megalakulása után a kabinet szereplése - a TV2 és az RTL Klub kivételével - kétharmad körül alakult. A Nap-keltében (71%), a Tizenhat órában (82%) és a Naplóban (85%) jelentős kormányzati előnyt regisztráltunk az új kormány megalakulása után, míg a Vasárnapi újságban (86%) az ellenzék képviselőinek nyilatkozataival lehetett nagyrészt találkozni.

23. táblázat

A kormány/koalíció és a parlamenti ellenzék összes beszédidejének megoszlása (százalékban)

műsorszolgáltató

kormány, koalíció

ellenzék

M1/MTV

63,3

36,7

Duna TV

58,9

41,7

Kossuth

58,0

42,0

RTL Klub

44,9

55,1

TV2

51,2

48,8

ATV

58,8

41,2

Éves viszonylatban az MSZP politikusai nyilatkozhattak a legtöbbet, a szocialisták adták a megszólalások több mint harmadát (36,8%), ettől alig maradt el a korábbi koalíció vezető pártja, a Fidesz-MPP (31,5%). A két kisebb parlamenti párt közül az SZDSZ (14,3%) majd másfélszer annyit szerepelt, mint az MDF (9,9%). A Fidesz képviselői az év jelentős részében az élőszóban tett nyilatkozatok közel harmadát mondhatták magukénak. Az MSZP saját hangon történő megjelenéseinek aránya a választások megnyerése után emelkedett meg, majd az év hátralévő részében kétötöd körül alakult (37,1 és 42,2% között). Az MDF nyilatkozatai júliusban és augusztusban szaporodtak meg (13,2% és 19,5%), ami Balogh László bizottsági elnökségével magyarázható (24. táblázat).

24. táblázat

A pártok képviselőinek élőszóbeli megnyilatkozásai (százalékában)

 

MSZP

SZDSZ

Fidesz-MPP

MDF

FKgP

MIÉP

összesen

január

31,1

12,2

34,3

7,3

10,8

4,3

100

február

27,4

9,4

43,3

5,3

4,8

9,7

100

március

27,1

12,6

32,9

7,4

8,2

11,9

100

április

37,1

14,4

30,1

9,6

4,5

4,3

100

május

42,2

15,1

31,6

7,6

2,4

1,2

100

június

41,8

13,2

33,5

8,4

1,8

1,4

100

július

37,5

11,4

31,2

13,2

3,1

3,7

100

augusztus

41,4

14,4

21,6

19,5

2,4

0,6

100

szeptember

41,7

14,8

29,4

11,1

1,0

2,0

100

október

38,4

18,2

27,3

11,8

1,7

2,6

100

november

37,2

17,7

30,9

10,4

2,6

1,3

100

december

37,7

17,5

29,8

9,9

2,7

2,5

100

A pártok élőszóbeli megnyilatkozásainak arányát műsorszolgáltatók szerinti bontásban is vizsgáltuk. Az MSZP - megjelenéseinek százalékos arányát tekintve - a műsorszolgáltatók felénél szerepelt az első helyen, legnagyobb előnyüket az ATV műsoraiban regisztráltuk (41,9% vs. 21,1%). Az adók másik felénél a Fidesz képviselői nyilatkozhattak a leggyakrabban, bár alig előzték meg a szocialistákat (25. táblázat). A műsorok jelentős részénél a szocialisták és a fiataldemokraták voltak a meghatározó szereplők, az MDF (13,2%) csak a Duna, míg az SZDSZ képviselői az RTL Klub háttérműsoraiban (21%) kaptak nagyobb teret a megszólalásra.

25. táblázat

A pártok képviselőinek élőszóbeli megnyilatkozásai az egyes műsorszolgáltatóknál (százalékban)

 

MSZP

SZDSZ

Fidesz-MPP

MDF

FKgP

MIÉP

összesen

M1/MTV

35,7

11,5

36,0

9,8

3,5

3,5

100

Duna TV

37,3

10,0

34,8

13,2

3,4

1,4

100

Kossuth

33,8

12,4

35,4

11,3

2,0

5,0

100

RTL Klub

29,7

21,0

32,1

10,1

2,4

4,6

100

TV2

39,9

17,8

28,9

6,9

2,9

3,6

100

ATV

41,9

17,2

21,1

8,8

6,3

4,7

100

A következőkben a saját hangon történt megszólalások idejének megoszlását vettük górcső alá. A pártok reprezentánsainak beszédidejének részesedése nem különbözött nagyban az élőszóbeli szereplés arányaitól (26. táblázat).

26. táblázat

A pártok képviselőinek összes beszédideje (százalékban)

 

MSZP

SZDSZ

Fidesz-MPP

MDF

FKgP

MIÉP

összesen

január

31,6

9,8

35,4

7,4

12,0

3,8

100

február

25,1

10,3

44,7

6,0

5,1

8,8

100

március

24,5

11,4

33,7

7,6

11,3

11,6

100

április

32,6

14,3

34,7

10,7

3,3

4,4

100

május

40,6

16,8

30,8

6,2

4,2

1,4

100

június

45,1

13,5

27,9

8,1

3,3

2,0

100

július

38,4

13,7

29,4

11,4

3,2

3,9

100

augusztus

42,3

15,6

19,8

18,0

3,2

1,1

100

szeptember

44,9

13,0

29,4

9,0

0,4

3,3

100

október

38,4

19,3

25,9

11,5

2,7

2,9

100

november

42,0

17,9

29,1

7,1

2,9

1,0

100

december

41,9

18,9

23,8

12,2

1,5

1,6

100

A magazinműsorok nagy részében az MSZP-t szólaltatták meg a leghosszabban, a Kossuth Rádió és az RTL Klub kivételével, ahol a Fidesz szerepelt a legtöbb ideig (27. táblázat). Az M1 magazinműsoraiban a Fidesz-MPP reprezentánsai szerepeltek többször élőszóban (36% vs. 35,7%), mégis az MSZP képviselői kaptak nagyobb teret a megszólalásra (38,5% vs. 28,2%).

27. táblázat

A pártok képviselőinek összes beszédideje az egyes műsorszolgáltatóknál (százalékban)

 

MSZP

SZDSZ

Fidesz-MPP

MDF

FKgP

MIÉP

összesen

M1/MTV

38,5

14,8

28,2

8,6

5,5

4,3

100

Duna TV

36,8

10,1

35,4

13,7

2,5

1,4

100

Kossuth

35,8

12,4

36,3

9,5

1,6

4,3

100

RTL Klub

28,9

20,7

37,4

9,0

1,2

2,8

100

TV2

41,7

19,2

28,1

6,2

2,3

2,6

100

ATV

40,5

21,3

23,8

10,3

2,4

1,7

100

A politikusok szereplése mellett azt is rögzítettük, hogy a különböző témákban milyen arányban nyilatkozhattak a szemben álló felek. A témák többségében főként a kormányoldal kapott lehetőséget a véleménynyilvánításra. Az egész évre jellemző volt, hogy a magazinműsorok az ellenzék képviselőit az átlagosnál gyakrabban szólaltatták meg bizonyos belpolitikai kérdések kapcsán, mint például a konkrét botrányok, ügyek, a kormány tevékenysége, megítélése, értékelése. A parlamenti ellenzék képviselői legkevesebbet a szociális szférával és a bűnözéssel, katasztrófákkal összefüggő témákban nyilatkozhattak.

A műsorok feldolgozásakor rendszeresen használt mutató a sikerekről (pozitívumokról, eredményekről), illetve a kudarcokról (negatívumokról, problémákról) szóló hírek megjelenésének aránya. 2002-ben a hírek 12,3 százaléka "beszélt" valamiféle eredménytelenségről, 5,1 százaléka pedig sikerről (14. ábra). Egész évben a kudarcokkal kapcsolatos műsoregységek domináltak, arányuk 9,6 és 16 százalék között mozgott, április és augusztus között arányuk igen magas szinten stagnált. Az eredmények prezentációja márciusban, áprilisban, októberben és decemberben ért el magas arányt.

14. ábra

A kudarcról és sikerről szóló műsoregységek aránya (százalékban)

Az év háromnegyedében a kormány/koalíció fiaskói voltak a meghatározók. Az Orbán-kormány ellenzékének eredménytelenségei márciustól májusig megelőzték a kabinet részesedését, bár sikereik is ebben az időszakban emelkedtek meg a választási győzelmük hatására (15. ábra). A Medgyessy-kormány megalakulása után az új kabinet sikerei és balsikerei is igen magas arányt értek el (93,3% vs. 86,7%), a legutóbbi változás, a június közepén kirobbant botrány következményének tekinthető. Júliustól a kormányoldal sikertelenségeinek prezentációja októberig fokozatosan csökkent (86,7% vs. 40%), majd az év utolsó hónapjában emelkedni kezdett. Az ellenzék kudarcairól szóló műsoregységek aránya júliustól rohamosan nőni kezdett (3,5% vs. 60%), ami a korábbi kormányzásukat ért bírálatokkal hozható kapcsolatba. Októberben az önkormányzati választáson elszenvedett vereség miatt megelőzték a kormányt (60% vs. 40%). Az ellenzék sikereinek előfordulása az év második felében igen alacsony volt.

15. ábra

A sikerről és kudarcról szóló műsoregységek aránya a kormány/koalíció és a parlamenti ellenzék viszonylatában (százalékban)

Összefoglalás

2002-ben a kormányzati oldal részesedése (kormány/koalíció) a hír- és politikai magazinműsorokban elérte a 60 százalékot, míg megoszlásuk 2001-ben 74 százalék volt (16. ábra). A parlamenti ellenzék médiahasználata természetesen a kormányzati oldal szereplésével összefüggésben alakult, összesítve 40 százalékot tett ki. A választási kampány időszakában az Orbán-kormány reprezentációja az összes szereplés közel háromötödét tette ki, majd választási vereségük után a győztes ellenzéki pártok megjelenése lett a meghatározó. A Medgyessy-kormány képviselői hatalomra kerülésüket követően valamivel gyakrabban szerepeltek, mint az év elején a polgári kabinet, így az év második felében kormány és az ellenzék megoszlása közelített a kétharmad-egyharmados arányhoz.

16. ábra N = 37 143

A kormányzati oldal és a parlamenti ellenzék médiahasználata a hír- és magazinműsorokban 2001-2002 (százalékban)

Az idei évben jelentősen csökkent a két politikai pólus beszédideje közti különbség, a tavalyi év során a kormányzati szereplők uralták a megszólalásokat. Idén ez arány az év első három hónapjában közel háromötöd-kétötöd volt, áprilisban és májusban a parlamenti választás hatására a két csoport nyilatkozatainak hossza megegyezett egymással. A május végén megalakult kormány és az ellenzék aránya az elmúlt év második felében kétharmada-egyharmad körül alakult (17. ábra).

17. ábra N = 13 929

A kormányzati oldal és a parlamenti ellenzék összes beszédidejének százalékos megoszlása a hír- és magazinműsorokban 2001-2002 (százalékban)

1.5. Az országos, helyi és körzeti műsorszolgáltatók hatósági ellenőrzése

Az ORTT a médiatörvény és más jogforrások előírásainak betartását vizsgálja az országos, a helyi és körzeti műsorszolgáltatók programjaiban. E hatósági ellenőrző tevékenység 2002-ben 439 műsorszolgáltatót érintett, melynek során összesen 14 532 műsorórát analizáltunk (28. táblázat). Itt kell megjegyeznünk, hogy a Testület által közigazgatási határozatba foglalt törvénysértések száma, illetve a Műsorfigyelő és -elemző igazgatóság vizsgálatai során feltárt normasértések minimális eltérést mutatnak egymástól.

28. táblázat

A 2002-ben lefolytatott vizsgálatok megoszlása

 

vizsgálatok száma

ellenőrzött műsoróra

vélelmezett jogsértések száma

országos műsorszolgáltatók

1 147

8 163

3 394

helyi, körzeti műsorszolgáltatók

1 032

6 429

1 940

összesen

2 179

14 532

5 284

A vizsgált műsorórák száma nem emelkedett számottevően a megelőző évhez képest (29. táblázat).

29. táblázat

A vizsgált műsorórák és a vélelmezett törvénysértések száma (1999-2002)

 

1999

2000

2001

2002

vizsgált órák száma

7 328

15 118

14 384

14 532

vélelmezett jogsértések száma

810

5 792

6 994

5 275

1.5.1. Országos műsorszolgáltatók vizsgálata a vélelmezett törvénysértések tükrében

A kilenc országos műsorszolgáltatónál (öt közszolgálati és négy kereskedelmi) 1147 vizsgálatot kezdeményeztünk, amelynek keretében 8163 műsoróra került elemzésre. Az országos médiumok rendszeres figyelése véletlen mintavétel alapján történik, minden nap két televízió- és egy rádiócsatorna kerül kisorsolásra, amelynek főműsorideje, valamint további randomizált módon kiválasztott három, illetve négy programórája kerül analizálásra. Egy héten egyszer - az említett metódus segítségével - kisorsolunk egy műsorszolgáltatót, amelynek az egész napi műsoridejét elemezzük (ún. 24 órás vizsgálat). Az alábbi táblázatban foglaltuk össze az egyes műsorszolgáltatókat érintő vizsgálatok gyakoriságát (30. táblázat).

30. táblázat

Országos műsorszolgáltatók mintába kerülési gyakorisága 2002-ben

 

Napi vizsgálatok száma

24 órás vizsgálatok száma

Vizsgálat órák száma

M1

145

6

1014

M2

174

4

978

Duna TV

146

5

996

TV2

147

6

1026

RTL Klub

148

5

1008

Kossuth

87

6

753

Petőfi

94

6

802

Sláger

89

7

791

Danubius

93

6

795

A közszolgálati médiumoknál 1946, a kereskedelmieknél 1448 esetben vélelmeztünk jogsértést. A profitorientált műsorszolgáltatók a megelőző évhez hasonlóan, kevesebbszer hagyták figyelmen kívül a normákat. A kilenc műsorszolgáltató közül csupán három (Petőfi Rádió, Kossuth Rádió és Danubius Rádió) törekedett arra - az adatok alapján -, hogy jogkövetőbb magatartást tanúsítson, mint az előző esztendőben (31. táblázat).

31. táblázat

A vélelmezett jogsértések száma 2002-ben

 

M1

M2

Duna TV

TV2

RTL Klub

Kossuth Rádió

Petőfi Rádió

Sláger Rádió

Danubius Rádió

2000

892

482

248

294

61

369

169

69

488

2001

1602

1036

192

584

246

60

31

316

408

2002

1054

749

115

545

439

20

8

404

69

Az országos lefedettséggel rendelkező rádiókról kijelenthető, hogy - egy kivételtől eltekintve - mind a kereskedelmieknél, mind a közszolgálatiaknál jól érzékelhető a jogszabályokkal szemben tanúsított konform magatartás előtérbe kerülése. A rendhagyó Sláger Rádió programkínálatában több kifogás tárgyává tett esettel találkoztunk 2002-ben, mint a megelőző évben.

Hasonlóan a rádiókhoz, a televíziók esetében is a kereskedelmi médiumokkal szemben vetődött fel nagyobb számban a törvénysértések gyanúja. A közszolgálati médiumok vélelmezett jogszabálysértései csökkentek, a Duna Televízió műsoraiban például az említett tendencia már hosszabb időre tekint vissza. A kereskedelmi csatornák közül a TV2 nem mutatott változást az előző év tapasztalataihoz képest, míg az RTL Klub - vetélytársával ellentétben - növelte a vélelmezett jogsértések számát. E műsorszolgáltató kifogásolt eseteinek száma az elmúlt években drasztikusan emelkedett, ugyanakkor a gyakoriság tekintetében még így sem érte utol legnagyobb riválisát.

32. táblázat

Az országos műsorszolgáltatóknál kifogás tárgyává tett törvénysértések típusai

Törvény-sértés típusa

M1

M2

Duna TV

TV2

RTL Klub

Kossuth Rádió

Petőfi Rádió

Sláger Rádió

Danubius Rádió

Σ

2. § 28.

 

 

 

 

1

 

 

 

 

1

2. § 44.

22

4

 

83

6

 

 

 

 

115

3. § (2)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5. § (1)

1

 

 

 

 

 

 

3

 

4

5. § (2)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5. § (4)

 

 

 

 

2

 

 

1

 

3

5. § (5)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

8. § (3)

9

33

44

 

 

5

 

18

1

110

10. § (4)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

10. § (5)

23

14

 

19

60

2

 

181

21

320

13. § (1)

 

 

 

 

1

 

 

 

 

1

13. § (2) e)

 

 

 

2

3

 

 

 

 

5

14. § (1)

 

 

 

2

 

 

 

 

 

2

14. § (3)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

14. § (4)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

15. § (1) a), b)

44

17

53

210

292

6

6

13

1

642

15. § (2)

5

4

 

 

 

 

 

 

 

9

16. § (2)

 

 

 

18*

47**

 

 

2

 

67

16. § (3)

 

 

 

1

 

 

 

 

 

1

17. § (4)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

17. § (5)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

17. § (6)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

18. § (1)

39

6

 

191

25

 

 

 

14

275

18. § (2)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

18. § (4)

 

 

 

19

2

 

 

186

32

239

18. § (5)

250

258

 

 

 

 

 

 

 

508

19. § (1)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

24. § (1)

 

 

 

 

 

1

1

 

 

2

24. § (3)

 

1

 

 

 

 

 

 

 

1

24. § (4)

5***

513

 

 

 

 

 

 

 

10

25. §

656

407

18

 

 

6

1

 

 

1088

Összesen

1054

749

115

545

439

20

8

404

69

3394

* Az év folyamán összesen 61 perc reklámidő-túllépése volt.

** Az év folyamán összesen 70:15 perc reklámidő-túllépése volt.

*** Az év folyamán összesen 8:09 perc reklámidő-túllépése volt (M1 és M2-es csatornán egyaránt).

A médiatörvény Reklámkorlátok és -tilalmak című fejezete a törvény módosítását követően bizonyos pontokon szigorodott, ezek a változások azonban nem eredményezték a vélelmezett törvénysértések esetszámának növekedését. A rendelkezések megsértése 782 esetben merült fel, ami jóval kedvezőbb statisztikának számít az előző évekhez képest (2000 954 eset, 2001 1338 eset). Azon ügyekben, amelyek elbírálása nem esik az Rttv. rendelkezései alá, ellenben fogyasztóvédelmi vagy versenyjogi szempontból kérdésesek lehettek, az ORTT kezdeményezte a megfelelő hatósági eljárásokat.

Az elmúlt évben az egyik legjobban kirajzolódó trendnek számított, hogy míg a közfinanszírozású műsorszolgáltatók reklámidő-túllépései csökkentek (a Duna TV az elmúlt három évben nem sértette meg az említett paragrafust), addig a profitorientált médiumoknál ez a szám drasztikusan emelkedett (33. táblázat). (Bármiként számított egy órán belül a közszolgálati médium 6, a kereskedelmi műsorszolgáltató 12 perc reklámot sugározhat.)

33. táblázat

Reklámidő-túllépés az országos műsorszolgáltatóknál

 

MTV

M2

TV2

RTL Klub

1999

Közszolgálati csatornák összesen:
1:23:06

Kereskedelmi televíziók összesen:
3:32:09

2000

24:04

9:44

11:09

11:09

2001

3:37

00:00

4:12

00:00

2002

8:09

8:09

1:01:00

1:10:15

A műsorszolgáltatók számos alkalommal nem vették figyelembe azt a szabályt, amely szerint az egyes közlemények esetében a tartalomhoz igazodó főcímet kell alkalmazni. Közérdekű közlemények vagy jótékonysági felhívások sugárzásakor nem használtak megkülönböztető jelzést, vagy nem a megfelelő inzertek között tették közzé a spotot, ami a nézők/hallgatók tájékozódásának csorbításaként értékelhető. A szabály lényege abban áll, hogy a speciális tartalommal bíró közlések (közérdekű közlemények/társadalmi célú hirdetések, jótékonysági felhívások, politikai hirdetések) jól elkülönüljenek az egyéb tartalmú üzenetektől. E szabályt 642 esetben sértették meg a műsorszolgáltatók.

A műsorszámok reklámmal történő megszakíthatóságát, és az ahhoz kötődő időkorlátok betartását az ORTT folyamatosan vizsgálja. A kontrollok eredményeként megállapítható, hogy a vonatkozó előírásokat az országos médiumok általában betartották, szemben a helyi és körzeti műsorszolgáltatókkal.

A burkolt reklámozás miatt indított eljárások száma az elmúlt évekhez képest emelkedő tendenciát mutat (2000: 147, 2001: 166, 2002: 320 eset). Látható, a műsorszolgáltatók egyre növekvő mértékben próbálják kihasználni ezt az illegális hirdetési módszert. A támogatás intézményének térnyerésével a burkolt reklámként értékelt szabálytalan szponzorációs megjelenések száma is emelkedett.

Az elmúlt évben gyakran találkoztunk olyan gyakorlattal, amelynek kapcsán a támogatási szabályok megsértése volt felvethető. E törvénysértések (2110 eset) tetemes részét a műsorszám támogathatóságának tilalmát kimondó szabály megszegése tette ki, de jelentős számarányban fordult elő a támogató megnevezésének elhagyása, vagy a nem megfelelő jelölés is. Továbbá annak a szabálynak a megsértése, amely tiltja, hogy a támogató védjegye, megkülönböztető jelzése vagy jelszava megjelenjen a támogatott műsorszámban.

Az Angelusz-Tardos szerzőpáros meghatározásában a közszolgálati műsorszolgáltatás az, ami nem piacképes, nem vonz annyi nézőt, hogy megtérüljön az előállításra szánt összeg. Az MTV a reklámbevételek hajszolása közben megfeledkezni látszik eredeti funkciójáról, nevezetesen a nemzeti identitás és kultúra továbbörökítéséről, propagálásáról, továbbá az etnikai kisebbségek megjelenítéséről, hagyományaik ápolásáról, a hátrányos helyzetű állampolgárok integrációjáról stb. Az említett szerepkörök háttérbe szorulásával párhuzamosan a műsorszolgáltató mindent elkövet annak érdekében, hogy visszaszerezze elvesztett közönségét. A nézőszám-növelés céljából szórakoztató programok lepték el a korábban a kultúra és a tájékoztatás szolgálatában álló műsorórákat. Az egyes műsorszámok árnyalati különbséget mutatnak a profitorientált adókon már jól bejáratott produkcióktól. A kereskedelmi szemlélet meghonosodásával párhuzamosan a műsorszolgáltató nem hajlandó lemondani a kizárólag a profitorientált médiumok számára biztosított, a bevételi oldalt gyarapító megoldásoktól, mint pl. bizonyos népszerű produkciók szponzorálása, támogatása.

Az országos műsorszolgáltatók 2002. évi működéséről kialakult mérleg azt mutatja, hogy a Magyar Televízió szegte meg a legtöbbször az Rttv. hatályos rendelkezéseit. A közszolgálati csatorna 2000 óta őrzi vezető helyét a jogsértések tekintetében. A televízió műsoraiban felhalmozódott törvénysértéseket vizsgálva szembeötlő a támogatási szabályok megsértésének magas esetszáma (18. § (5) MTV1 250, M2 258, 25. § MTV1 656, M2 407).

Az adatok alapján megállapítható, hogy az MTV vezetése évek óta mereven ellenáll azoknak a rendelkezéseknek, amelyeket az Rttv. léptetett életbe annak érdekében, hogy megfelelő piaci részesedést biztosítson elsősorban az induló kereskedelmi adók számára. A magatartás hátterében az állandó pénz- és forráshiány, valamint a teljes gazdasági ellehetetlenüléstől való félelem áll.

1.5.2. A helyi, körzeti műsorszolgáltatók vizsgálata a vélelmezett törvénysértések tükrében

1999-ben kezdte el az ORTT a helyi, regionális médiumok rendszeres figyelését. Az elmúlt három évben folyamatosan szélesedett azon médiumok köre, amelyek a vizsgálati mintába kerültek, ezzel párhuzamosan a műsorfolyamok analizálása is részletesebb lett (34/a. táblázat).

34/a. táblázat

A médiumok megoszlása

 

rádió

televízió

helyi, regionális médiumok

128

290

A mintavételi eljárás technikája eltér az országos műsorszolgáltatóknál alkalmazottól. A helyi médiumok műsorai nem kerülnek rögzítésre az ORTT-nél. A rádiók, televíziók kiválasztása kéthetenkénti sorsolás útján történik. A Testület által elfogadott munkatervnek megfelelően, e tevékenységet úgy ütemezzük, hogy a helyi médiumok kétszer, a körzeti műsorszolgáltatók pedig havonként egy esetben szerepeljenek a mintánkban.

A helyi, körzeti rádiók és televíziók összesen 1940 esetben hagyták figyelmen kívül az Rttv. előírásait (34/b. táblázat). A vélelmezett jogsértések közül minden második a támogatási szabályokat, harmaduk a reklám-normákat érintette. Ez utóbbi körön belül minden tizedik esetben burkolt hirdetéssel találkoztunk, de gyakori volt az adatszolgáltatási kötelezettség nem teljesítése is.

34/b. táblázat

A helyi, regionális médiumok ellenőrzése (1999-2002)

 

vizsgált médiumok

elemzett műsorórák

vélelmezett jogsértések

1999

116

1124

950

2000

269

2221

1121

2001

403

5544

1456

2002

430

6429

1940

A közműsorszolgáltatók rendszeres ellenőrzése 2000 novemberében vette kezdetét. A különleges státusszal rendelkező médiumok (mentességet kapnak a műsorszolgáltatási díj fizetése alól) havonta kerülnek ellenőrzésre. E csatornák specifikuma, hogy műsoridejük 51 százalékában közszolgálati programokat kell sugározniuk, továbbá kisebb a mozgásterük a szponzoráció és a reklámozás tekintetében, mint a kereskedelmi médiumoknál. 2002-ben 24 műsorszolgáltató rendelkezett ilyen minősítéssel. A tapasztalatok szerint a televízióknak könnyebb betartaniuk a műsorszolgáltatási szerződésben vállalt kötelezettségeiket, mint a rádióknak. Utóbbiak számára nehezen teljesíthető követelmény, hogy a műsorszámok között közvetített könnyűzene (ami akár 300-400 percet is jelenthet egy nap) nem számít közszolgálati programnak. A 219 vizsgálatból 55 esetben nem teljesült az előbbiekben említett arány, továbbá 194 jogsértést tártunk fel az analízisek során. Az eljárások megindítása túlnyomó részben a támogatási szabályok megszegéséhez, illetve az adatszolgáltatási kötelezettség hiányos teljesítéséhez kötődtek.

Összefoglalás

A műsorszolgáltatók 2002. évi működéséről összességében megállapítható, hogy a közszolgálati médiumoknál több törvénysértést tapasztaltunk, mint a kereskedelmi társaiknál. Ez elsősorban a Magyar Televízió Rt. magatartásával magyarázható, e csatorna folyamatosan figyelmen kívül hagyta a támogatási szabályokat, igaz, a tárgyév végén szakított ezzel a gyakorlattal.

Az országos, helyi és körzeti médiumoknál jól körvonalazhatóak azon esetek, amelyek tipikus törvénysértéseknek tekinthetők, ezek azonban többnyire eltérő módon valósulnak meg. Az országos médiumoknál a támogatási szabályok figyelmen kívül hagyása számított jellegzetesnek. Leggyakoribb formája a támogatói üzenetben megjelenő népszerűsítő jelleg volt, amit kiegészített a fogyasztásra, vásárlásra való ösztönzés. Szintén elterjedt jelenségnek tekinthető a szponzor felbukkanása a támogatott műsorszámon belül. Végül a felvetődött törvénysértések másik tipikus körét a burkolt reklámok adták.

A helyi és körzeti műsorszolgáltatók esetében a fenti törvénysértések eltérő módon valósultak meg. A megjelenés módja a lokális környezetre és az abból fakadó piaci viszonyokra vezethető vissza. Az országos, a helyi és körzeti műsorszolgáltatók gyakorlata között alapvető eltérések mutatkoztak. Példaként hozhatjuk fel a film-megszakításokkal kapcsolatos vizsgálatok eredményét. Az országos médiumok az említett normákat általában betartották, míg a helyi és körzeti műsorszolgáltatókról ugyanez nem mondható el. Ellenőrzésük e téren negatív eredménnyel zárult, mivel az esetek háromnegyedében a műsorszolgáltatók figyelmen kívül hagyták a hatályos rendelkezéseket.

1.6. A Testület Pannon Rádióval kapcsolatos eljárásai

A Testület a műsorszolgáltatók ellenőrzése során 2002-ben, több esetben is foglalkozott a Pannon Rádióval kapcsolatos ügyekkel.

A Testület az egyes szankciók alkalmazásánál figyelembe vette a törvénysértés súlyát, körülményeit, azt, hogy a műsorszolgáltató hány alkalommal követett el már hasonló törvénysértést, illetve a prevenció tekintetében mely joghátrány alkalmazása a legcélravezetőbb. A mérlegelésnél ugyancsak fontos körülmény a műsorszolgáltató hozzáállása a Testület határozataihoz: hajlandó-e együttműködni a Testülettel, avagy nem.

Mindezen túl, a Testület közigazgatási szerv és szerződéses partner szerepe összefonódásának eredményeként, a törvény és a műsorszolgáltatási szerződés rendelkezései egymással összhangban, illetve egymást erősítve kerültek alkalmazásra.

A Testület 2002. év folyamán a tartalomszolgáltatással, a tulajdoni struktúrával, illetve a kettős sugárzással kapcsolatos eljárásokat folytatta le a műsorszolgáltatóval szemben.

Tartalomszolgáltatás

A Pannon Rádió tartalomszolgáltatásával kapcsolatban 2002. folyamán négy határozatot hozott, melyből a 117/2002. (I. 10.) számú határozat 2001-es törvénysértéseket, az 1137/2002. (VII. 11.) számú határozat a reklámszabályok sérelmét szankcionálta.

A 905/2002. (VI. 5.) számú határozatában a Testület megállapította a Pannon Rádió 7-8. heti műsorszolgáltatásának egyoldalúságát, illetve azt, hogy politikai hirdetést nem megfelelő szignálok között adott közre és a sérelmezett magatartás megszüntetésére irányuló felhívás mellett 1 152 900 Ft kötbér megfizetésére kötelezte a műsorszolgáltatót.

Az 1185/2002. (VII. 18.) számú testületi határozatban a 2002. május 22-i adásnap vizsgálata során ismét megállapításra került, hogy a műsorszolgáltató műsora erősen pártfüggő és számos esetben alkalmas gyűlöletkeltésre. A Testület e törvénysértéseket - tekintettel arra is, hogy folyamatosan észlelhetőek - olyan súlyosnak ítélte, hogy az Rttv. 112. § (1) bekezdés b) pontja szerinti írásbeli figyelmeztetésben részesítette a műsorszolgáltatót. (E szankció következő alkalmazása automatikusan a Műsorszolgáltatási Szerződés felmondását vonja maga után.)

Tulajdonosi összeférhetetlenség

A Testület az 1611/2001. (XI. 22.) számú határozatával úgy döntött, hogy vizsgálatot indít a Pannon Rádiót üzemeltető Gidó Média Kft. tulajdonosi szerkezetében felmerült összeférhetetlenség ügyében, mivel a Testület tudomására jutott, hogy a Csurka István és Papolczy Gizella által alapított Bocskai István Szabadegyetemért Alapítvány a társaságban 26 százalékos tulajdoni részesedéssel, illetve a taggyűlésben ugyanilyen mértékű szavazati joggal rendelkezik. A Testület ugyancsak tudomást szerzett arról, hogy az Alapítvány kezelő szervének (kuratórium) elnöke dr. Bogdán Emil, a MIÉP országgyűlési képviselője.

A vizsgálat eredményeképpen a Testület megállapította, hogy a Gidó Média Kft. tulajdonosi szerkezete sérti az Rttv. 86. § (3) bekezdése d) pontjában (a műsorszolgáltató tulajdonosi struktúrájára vonatkozó összeférhetetlenségi rendelkezések), valamint a Műsorszolgáltatási Szerződés 3.4. szakaszában foglaltakat és a 278/2002. (II. 19.) számú határozatával az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja alapján felhívta a sérelmezett magatartás megszüntetésére.

Kettős sugárzás

Időközben a társaságban 74 százalékos tulajdoni részesedéssel, illetve szavazati joggal rendelkező többségi tulajdonosok és a Bocskai István Szabadegyetem között ellentétek merültek fel, melynek következtében 2002. április 8-án a többségi tulajdonosok képviseletében Gidófalvi Attila, mint ügyvezető jelezte a HÍF-nek, illetve április 15-én az ORTT-nek, hogy működési körülmények változása miatt adóáthelyezés kíván végrehajtani: a Meredek utcai adót meg akarja szüntetni és a hármashatárhegyi BKV amatőr toronyból kíván a továbbiakban sugározni.

A HÍF 2002. április 18-tól 2002. május 18-ig a hármashatárhegyi adóra megadta az ideiglenes rádióengedélyt (ezt egy 60 napos meghosszabbítás követte, amely a Meredek utcai adó kikapcsolásával egyidejűleg léphetett volna hatályba) a Gidó Média Kft.-nek és ezzel egyidejűleg az eredeti rádióengedélyt visszavonta, ám a Bocskai István Szabadegyetemért Alapítvány tovább működtette a Meredek utcai adót és így ugyanazon frekvencián két műsor volt hallható.

A Testület a kettős sugárzás tekintetében hivatalból eljárást folytatott és az 1285/2002. (IX. 2.) számú határozatával 1 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte a Bocskai István Szabadegyetemért Alapítványt, mivel a fent jelzett időszakban - érvényes rádióengedély és műsorszolgáltatási jogosultság nélkül - szórta műsorát a Meredek utcai adón. A Testület a Gidó Média Kft.-t a bejelentett műsorstruktúrától való eltérés miatt a 90. § (2) bekezdése miatt felhívta a sérelmezett magatartás megszüntetésére.

A Gidó Média Kft. végül is 2002. augusztus 16-i hatállyal 2007. április 27-ig végleges rádióengedélyt kapott, melynek megfelelően a Pannon Rádió megkezdte a hármashatárhegyi BKV amatőr adótoronyból a műsorszórást. A Bocskai István Szabadegyetemért Alapítvány továbbra sem szüntette meg a Meredek utcai adóból a sugárzást, ám a HÍF 2002. december 5-én lefoglalta a jogtalanul - érvényes rádióengedély és műsorszolgáltatási jogosultság nélkül - műsort szóró Meredek utcai adóberendezést.

2. Erőszak az elektronikus médiában

Bevezető

Az ORTT 1998 óta vizsgálja az erőszak mértékét a televíziós műsorkínálatban. A tartalomelemzések kezdetben a hírműsorokra, valamint a nem-zenei fikciós műsorszámokra terjedtek ki, 1999-ben az elemzésbe bevont műfajok köre a műsorelőzetesekkel bővült. A három műsortípus rendszeres időközönkénti vizsgálatán keresztül az agresszió arányának növekedése, avagy csökkenése - évekre visszamenőleg - folyamatosan figyelemmel kísérhető, s ezen eredmények összefoglalója az éves beszámoló állandó elemét képezi. Az erőszak televíziós műsorkínálatban való jelenlétének időszakos feltérképezése mellett a Testület egy-egy speciális területet érintő kutatást is végez, így az elmúlt évben az erőszak ábrázolása kapcsán közvetített erőszakellenes - az agressziót elutasító - üzenetek jelenléte került vizsgálat alá a földfelszíni terjesztésű televíziós csatornák nem-zenei fikciós napközbeni műsorkínálatában.

Kifejezetten a kiskorúak védelmét szolgáló szabályozás témakörével foglalkozik a fejezet második része, amelynek a 2002. október 15-én hatályba lépett módosított Rttv. ad különleges aktualitást. A budapesti lakosság körében végzett telefonos közvélemény-kutatás a kiskorúak védelmét szolgáló szabályozásban bekövetkezett változások fogadtatását, valamint a televíziós műsorkínálat erőszaktartalmáról alkotott véleményeket igyekezett feltárni. A fejezetet két tanulmány egy-egy rövid ismertetője zárja, amelyek többek között a kiskorúak számára ártalmas televíziós műsorszámok hozzáférhetőségének korlátozásán alapuló, s a nemzetközi gyakorlatban használatos módszerekről nyújtanak áttekintést.

2.1. Az erőszak prezentációja az országos kereskedelmi és közszolgálati műsorszolgáltatók nem-zenés fikciós műsorszámaiban

Az ORTT tartalomelemzéses módszerrel rendszeresen vizsgálja a jelentősebb hazai tévécsatornák nem-zenés fikciós műsorainak, illetve ezek promócióinak erőszaktartalmát. Az elemzések elsődleges célja a mediális erőszak mennyiségének, típusának, a megjelenés gyakoriságának és időpontjának meghatározása. Az elemzési időszakokat úgy határoztuk meg, hogy azok a csatornák téli, illetve nyári műsorrendjét reprezentálják. Az elemzés terminusa a 2001. február 26. és március 4., a július 30., illetve augusztus 5., továbbá a 2002. február 25. és március 3. közötti időszakokat öleli fel. Az első felmérés az M1, az RTL Klub, a TV2, valamint az HBO műsorait, a második pedig az M1, az RTL Klub és a TV2 mellett a Minimax adását vizsgálta. Tanulmányunk középpontjába a szakértők többsége által az interorizációra leginkább hajlamosító, realisztikusan ábrázolt fizikai erőszak bemutatását állítottuk.

Az előző félévekhez viszonyítva szembetűnően csökkent a vizsgálatunk tárgyát képező fikciós műsorszámok adásideje. Jelen vizsgálatunk 145 órányi műsoridőre terjedt ki, ezzel szemben 2001 telén 174, augusztusának elején 180 órányi műsoridőt elemeztünk. Mindhárom időszakban a TV2 sugározta a legtöbb, az M1 a legkevesebb fikciós műsorszámot. Az RTL Klub, amelynek műsorszerkezete az előző vizsgálatunk idején még kereskedelmi versenytársához állt közelebb, 2002 februárjában már a legnézettebb, állami költségvetésből finanszírozott csatorna és az MTM-SBS által működtetett állomás közötti átmenetet testesítette meg.

A három tévécsatorna műsorstruktúrája ellentétes irányú változásokon ment át. Az M1 műsorszerkezetében a fikciós műfaj aránya minimálisan emelkedett (104, illetve 179 perc), a TV2 programjában kisebb mértékben (-298, illetve -577 perc) csökkent. Az RTL Klub - amely 2001 nyarán a legtöbb fikciós műsorszámot szerkesztette műsorába - 2002 telén a legkevesebb programidőt (361, illetve -839 perc) biztosította a filmek, a szappanoperák, a sorozatok stb. számára.

2.1.1. Az erőszakot tartalmazó műsorszámok aránya

Az elemzés első lépésében azt mértük fel, hogy az egyes műsortípusok mekkora hányada tartalmazott verbális vagy fizikai erőszakot. Minden olyan műsorszámot erőszakosnak tekintettünk, amelyben legalább egy erőszakos jelenet előfordult.

Már a 2001 augusztusára vonatkozó adatok jelezték, hogy az erőszakmentes műsorszámok arányának tekintetében eltűnt a különbség az országos földi terjesztésű kereskedelmi médiumok és közszolgálati társa között. A 2002. februári-márciusi tapasztalatok megerősítették az előző félév következtetéseit. Az M1 fikciós műsorszámainak felében találkozhatott a néző agresszív eseménysorokkal, de hasonló arányok jellemezték a TV2 műsorkínálatát is. Ezzel szemben az RTL Klub fikciós műsorainak már kétharmada tartalmazott agressziót. További különbség az M1 és a TV2, illetve az RTL Klub között, hogy az előző fél évhez képest az előbbi két televízió műsorkínálatában jelentős, míg az RTL filmjeiben és műsorajánlóiban csak minimálisnak tekinthető csökkenést regisztráltunk.

Szintén az M1 és a kereskedelmi adók "közeledését" jelzi az egyes műsortípusok erőszaktartalmának vizsgálata. Már az előző félévi vizsgálat is jelezte, a 2002-es elemzés pedig alátámasztotta, hogy az M1 egyetlen műsortípus esetében sem tekinthető erőszakmentesebbnek kereskedelmi vetélytársainál. A folyamatra eklatáns példát szolgáltatnak a közszolgálati televízió filmsorozatai, illetve animációi. 2001 telén az M1 sorozatainak 29 százaléka, 2001 nyarán 79 százaléka, 2002 telén pedig már 86 százaléka tartalmazott erőszakos jeleneteket.

2.1.2. Az erőszakot tartalmazó műsorrészek aránya

A továbbiakban nem a műsorszámokat, hanem azok verbális/fizikai erőszakot tartalmazó jeleneteit tekintjük az elemzés alapegységének. A vizsgált tévécsatornákon mindhárom időszakban a brutalitás verbális formáival találkozhatott legritkábban a néző. A cselekmények több mint 90 százalékában megjelent a fizikai agresszió valamely formája. Mindhárom vizsgálati periódusban a közszolgálati csatornán láthattak a nézők legrövidebb időtartamban agresszív eseményeket. 2002 telén és 2001 nyarán a kereskedelmi csatornák háromszor-négyszer, míg 2001 telén hatszor-hétszer akkora terjedelemben sugároztak erőszakos tartalmú képsorokat, mint az M1.

2002 februárjának utolsó hetében az M1 adásidejének egy százalékát, a TV2 és az RTL Klub programidejének három-három százalékát tették ki az agresszív cselekmények. 2001. július végén az erőszak a közszolgálati csatorna műsoridejének 3 százalékát, a TV2 és az RTL Klub programidejének 8, illetve 7 százalékát érintette. A visszaesés azt is jelenti, hogy a korábban mért 4-5 százalékpontos különbségek 2 százalékpontra csökkentek. A televízióban sugárzott brutalitás műsoridőn belüli részarányának szempontjából a közszolgálati adó tehát "közelített" kereskedelmi társaihoz.

Azokban az esetekben, amikor az agresszió túllépett a szóbeli megnyilvánuláson, részletesen vizsgáltuk az erőszak ábrázolásának módját is. A realisztikus, illetve elidegenítő effektusokat tartalmazó jelenetek arányában a kereskedelmi csatornák és a közszolgálati adó nagy hasonlóságot mutatott (M1: 73%, TV2: 75%, RTL Klub: 72%). Megjegyezzük, hogy egy brit tartalomelemzés szerint 2001-ben a négy legnagyobb nagy-britanniai televízió (BBC1, BBC2, ITV és Channel 4) fikciós műsoraiban előfordult erőszakos jelenetek 70 százaléka naturalisztikus formában mutatott be valamilyen, mások testi épségét veszélyeztető cselekményt (AGB Hungary, Jubileumi kiadás, 10 év 2002/1), 34. o.), 13 százalékában jelentek meg realisztikus elemek, míg a humoros események aránya 17 százalék volt.

2.1.3. A valósághű ábrázolású erőszak aránya

A különböző hosszúságú adásidővel működő csatornák összehasonlításának érdekében a fizikai erőszakot bemutató események időtartamát a teljes műsoridőhöz viszonyítottuk. Míg 2001 februárjában a TV2 és az RTL Klub műsoridejének 4-4 százalékát tette ki a valósághűen bemutatott erőszak, addig az M1 esetében ez az arány az 1 százalékot sem érte el. A 2001-es nyári adatfelvétel ideje alatt emelkedést regisztráltunk: az M1 esetében 1 százalékra, a TV2 és az RTL Klub műsoraiban pedig 5-5 százalékra nőtt. 2002 kilencedik hetében a valóságszerűen bemutatott erőszak hossza az M1-en egy százalék alá csökkent, és a kereskedelmi adókon is az eddigi legalacsonyabb értéket mértük (2%-2%).

Mint azt fentebb jeleztük, az erőszak mennyiségének jelentős csökkenése mögött elsősorban a műsorstruktúra változását kell keresni. 2002 elején - az előző fél évhez képest - az M1 2,9 órával bővítette, míg a TV2 9,6 órával, az RTL Klub pedig közel 13,9 órával csökkentette a fikciós műsorszámok adásidejét. E változásokat figyelembe véve, a realisztikus erőszak arányát a csatornák fikciós műsorszámainak adásidejéhez viszonyítva fejeztük ki. 2002 telére gyakorlatilag eltűnt a különbség a közszolgálati adó, illetve a kereskedelmi csatornák között a realisztikus erőszak szempontjából. A közszolgálati adón a valóságszerűen ábrázolt agresszió aránya a fikciós műsoridő három százalékát, míg a kereskedelmieken 4-5 százalékát tette ki.

2.1.4. A realisztikusan ábrázolt erőszak sugárzásának időpontja

A műsorszolgáltatással kapcsolatos szabályozások egyrészt korlátozzák az erőszak bemutatásának időintervallumát, másrészt a televíziókat előzetes figyelemfelhívásra, illetve az erőszakot tartalmazó műsorszámok folyamatos jelölésére kötelezik. Az adatfelvétel időpontjában érvényben levő médiatörvény az 5 órától 23 óráig terjedő periódust az erőszak bemutatása szempontjából "védettnek" tekintette.

2002 telén kedvezően alakultak a realisztikusan ábrázolt erőszak sugárzásának időpontjai. A legkritikusabban megítélt agressziótípus bemutatásának időpontja későbbre csúszott, a korábbiaknál nagyobb hányada esett a főműsoridőn kívüli (III.) műsorsávba. A fiatalkorúak által legintenzívebben használt I. és II. műsorsávokban tehát a korábbinál kevesebb realisztikus eseményt láthattak a nézők (2002. febr.: 49%; 2001. aug.: 76%; 2001. febr.: 68%).

A kereskedelmi adókon az agresszió nagyobb része esett az esti műsorsávba, mint az M1-en (M1: 44%, TV2: 53%, RTL Klub: 51%), továbbá a privát csatornák nemcsak a közszolgálati televízióhoz, de korábbi műsorstruktúrájukhoz képest is számottevően növelték a realisztikusan ábrázolt erőszak arányát a III. műsorsávban, míg a közszolgálati adó esetében az e dimenzióban mért eredmények alig változtak (44% vs. 42%).

2.1.5. A realisztikusan ábrázolt jelenetek követési ideje

A mediális erőszak mértéke és a gyermekek lélektani fejlődése közötti kapcsolat vizsgálata során alkotott egyik legismertebb elmélet az ún. obszervációs modell. Ezen elképzelés szerint a gyermekek az utánzás permanens folyamatában sajátítják el a viselkedésmintákat. Az elmélet képviselői hasonlóan vélekednek az erőszakos modellek elsajátításáról is (Ranschburg J. Félelem, harag, agresszió 1995. 122 o.). E tanulási folyamat szempontjából lényeges momentum, hogy a befogadók milyen gyakorisággal szembesülnek az agresszív vizuális ingerekkel, hiszen a gyakran jelentkező ingerek nagy valószínűséggel mutatnak a sikeres tanulás irányába.

Jelentős különbséget regisztráltunk a közszolgálati adó és a kereskedelmi csatornák között a realisztikusan ábrázolt erőszakos jelenetek követési idejében. 2002 kilencedik hetében az M1-en átlagosan 48 perc, a TV2-n 19 perc, az RTL Klubon 16 perc telt el két esemény között. A közszolgálati adón egyre gyakoribbá váltak a realisztikus ábrázolású agresszív események. 2001 telén 73 perc, egy évvel később 48 perc volt az átlagos követési idő. Ezzel szemben a privát adókon a követési távolság növekedése, illetve stagnálása volt megfigyelhető. Az előző adatfelvételhez képest a TV2 fikciós műsoraiban átlagosan 7 perccel, az RTL Klub programjaiban 2 perccel több idő telt el két brutális epizód között.

Míg a korábbi elemzések szerint a közszolgálati televízió mind a három műsorsávban számottevően ritkábban sugárzott realisztikusan ábrázolt erőszakos jelenetet, 2002 elején ez a különbség megszűnt. Az esti (III.) műsorsávban mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati adók filmjeiben átlagosan 10-11 perc telt el két agresszív eseménysor között. Sőt, a csatornák "közeledése" a főműsoridőben is kimutatható volt. Az előző fél évhez képest 56 percről 13, illetve 28 percre csökkent az M1 és a kereskedelmi vetélytársai közötti különbség.

2.1.6. A brutalitás mértéke

Az erőszakos eseményeket brutalitásuk foka (gyilkosság, nemi erőszak, verekedés stb.) szempontjából is vizsgáltuk. A korábbi elemzések szerint a verekedések (47-48%) és a (ön)gyilkosságok (40-45%) nagyjából azonos gyakorisággal fordultak elő a csatornák realisztikus ábrázolású filmjeiben, promócióiban. A tendencia 2002 telén megszakadt, mivel tömegverekedéseket gyakrabban láthattak a nézők (64%), viszont a (ön)gyilkosságok, háborús jelenetek aránya nem változott (40%). Szintén változatlan maradt a tárgyi világ, illetve az állatok pusztulását bemutató szcénák száma (27%).

A változások elsősorban az M1-et érintették. Nézői egyaránt gyakrabban láthattak (tömeg)verekedéseket, illetve (ön)gyilkosságokat, háborús jeleneteket, mint az előző fél évben. Ugyanakkor a (tömeg)verekedések gyakoribbá válása jellemzője volt a kereskedelmi műsorszolgáltatók programjainak is (TV2: 68% vs. 48%; RTL Klub: 62% vs. 48%).

2.1.7. A károkozás ábrázolása

Mint azt jeleztük, a szakértők elsősorban azért bírálják a mediális erőszak gyakori és rendszeres megjelenését, mert az magában hordozza annak veszélyét, hogy a nézők - különösen a fiatalkorúak - az erőszak alkalmazását hatékony, követendő viselkedési mintának tekintik.

A televíziókban megjelenített erőszakos jelenetek mindössze 2 százaléka mutatta be az erőszak véletlen, nem szándékos alkalmazását. Az eseménysorok 98 százalékában a szereplők szándékosan éltek agresszív technikákkal. A brutális akciók 93 százaléka ember vagy humanizált lény ellen irányult, 5 százaléka tárgyak megsemmisítését (például vandalizmus, robbanás) célozta. Ebből a szempontból nincs különbség sem a realisztikus jelenetek, sem a televíziók, sem a műsorsávok, sem pedig az egyes műsorszám-típusok között.

Az erőszak interiorizálásának esélyét csökkentheti, ha a néző az agresszió alkalmazásának következményeivel is megismerkedik. Az erőszakos jelenetek harmadában az áldozatok (31%) csak kisebb lelki/érzelmi reakciót (nyögés, hörgés stb.) mutattak. A jelenetek tizedében szembesült a néző a szenvedő alany erősebb visszajelzésével (sírás, ordítás, könyörgés stb.), míg megrázóbb szituációk (agónia, haláltusa, haldoklás) csak igen ritkán (2%) voltak láthatóak.

Kiemelésre érdemes, hogy az angolszász szabályozásban kifejezetten veszélyesnek ítélt sport- és háztartási eszközök fegyverként történő használatát bemutató jelenetek aránya a korábbi időszakokban mindössze 3, később 5-6 százalék körül mozgott, majd 2002 elejére 7-12 százalékra emelkedett. Szintén figyelemre méltó, hogy ezek az eszközök leggyakrabban a közszolgálati csatorna filmjeiben, promóiban voltak láthatók (12%).

2.2. Erőszak és brutalitás a hírműsorokban

Az ORTT - folytatva az 1998-ban megkezdett munkát - 2002-ben két alkalommal (május, szeptember) elemezte az erőszak és a brutalitás médiaprezentációját a négy országos televíziós csatorna - M1, Duna Televízió, TV2 és RTL Klub - főműsoridőben sugárzott hírműsoraiban.

Korábbi felméréseink során többször hangsúlyoztuk, hogy az "erőszak és a durvaság spirálja" a nézettség maximálása szolgálatában erőteljesen megnyilvánul a hírműsorok szerkesztési gyakorlatában. A híradók szándékos eldurvítása, a túlzott mértékű erőszak ábrázolása a nézők és a műsorok készítőinek lelki elfásulásának veszélyével jár együtt. Mára közhellyé vált, minél inkább sokkolódnak a nézők hétről hétre, annál hatásosabbnak kell lenniük a következő erőszak-ábrázolásoknak, hogy a jövőben is elérjék a "fogyasztókban" a kellő érzelmi hatást. Úgy tűnik, a megdöbbentő képek bemutatásának első számú indoka a hírszerkesztők nézettségért vívott harca, amiben az erőszak prezentálását hatékony fegyvernek tartják. Az ORTT e jelenség dezorientáló hatását és szórakoztató szerepét feltételezve elemezte a különböző híradások témaszerkezetét.

A főműsoridőben sugárzott híradók a műsorszolgáltatók igen nézett műsorai közé tartoznak, s ez egyben azt is jelenti, hogy figyelemmel követőinek jelentős hányada a fiatalabb korosztályból kerül ki. Ezért különösen veszélyes és elfogadhatatlan a híradók eldurvítása, az egyéni és családi tragédiák felnagyítása, kiemelése a nap legnagyobb szenzációjaként történő harsány tálalása. A néző készen kap mindent, csupán passzív befogadója az információknak. Elég csak a tévét bekapcsolnia, aktívan nem tud a hírek sorrendjébe beavatkozni, ki van szolgáltatva a szerkesztői önkénynek, vagy éppen szakmai tudásnak. Tehetetlen a hírek megfogalmazásával szemben is. A televíziós hírek a szórakoztatóipar normái szerint készülnek. A híradók által elénk tárt valóság minden esetben konstrukció, a valóság bizonyos szempontok alapján történő modellálása. Reprezentációs eljárások terméke, amely valamilyen mértékben befolyásolja a mindennapi valóságról alkotott képzeteinket. E mindennapi valóságok közötti különbségeket vizsgáltuk a megrázó tudósítások alapján két közszolgálati és két kereskedelmi televíziós csatorna főműsoridőben sugárzott híradóiban.

A hírműsorok erőszakot tartalmazó híreinek elemzése azt a célt szolgálja, hogy teljesebb képet kapjunk az ugyanabból a valóságból kiinduló szerkesztőségek preferenciáiról, illetve meghatározzuk a különböző hírműsorokban jelenlevő erőszak, brutalitás mértékét. Megrázónak tekintünk minden olyan eseményt, mely az emberek fizikai szenvedését, halálát ábrázolja, függetlenül attól, hogy annak ki vagy mi volt az okozója. Elemzésünk így kiterjedt a természeti katasztrófáktól kezdve, a baleseteken és bűncselekményeken át, a háborús eseményekig minden ilyen témájú tudósításra. A vizsgált két hónapban és négy csatornán 1805 erőszakkal kapcsolatos hírt regisztráltunk és elemeztünk.

2.2.1. A megrázó hírek megoszlása

2002-ben a vizsgált két hónapban a hírműsorok 5021 híradást szenteltek a világ és hazánk eseményeinek. Ebből 1076 foglalkozott az erőszak valamilyen formájával, a híradások 21,4 százaléka, azaz több mint a hírek ötöde. A 2000. évben vizsgált két hónapban "csak" 868 erőszakkal kapcsolatos hírt találtunk, de az új évezred első évére két tragikus esemény nyomta rá bélyegét. 2001 márciusában a tiszai árvíz, szeptemberben az Egyesült Államok ellen elkövetett terrortámadás kétszerezte meg a vizsgálat tárgyát képező erőszaktartalmú híregységek számát (1805) és tette alig összehasonlíthatóvá egy átlagos időszak eredményével. 2002-ben csökkent az erőszakkal kapcsolatos hírek aránya, mindamellett, hogy 2002 májusa sem múlt el rendkívül megrázó tragédia nélkül. Május 9-én tömegmészárlásba torkollott a Fejér megyei móri bankrablás.

A műsorszolgáltatók közül legnagyobb arányban az RTL Klub és a TV2 szerepeltetett erőszakkal kapcsolatos tudósításokat híradóiban, híreinek majdnem harmada került vizsgálódásunk körébe (30,4%, illetve 29%). Az M1 és a Duna Televízió a profitorientált csatornákhoz képest kisebb mértékben prezentált agresszív beszámolókat. Az M1 híreinek egyötöde (19,7%), a Duna TV-nek alig egytizede szólt valamilyen tragédiáról (9,2%). Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy 2002 sem különbözött az előző évektől: a két kereskedelmi csatorna számottevő mértékben több erőszakkal kapcsolatos hírt közölt, mint a közszolgálatiak, és mint eddig valamennyi időszakban, a Duna TV szerkeszti legkevésbé "véresre" híradóját. Az adatok arányukban nem, csak számszerűségükben különböznek az előző évektől, ami valamennyi csatorna esetében jelentős csökkenést jelentett. A tiszai árvíz és a WTC elleni terrortámadás évéhez képest 2002-ben a Duna TV-n 21, az RTL Klubon 18, az M1-en 14, a TV2-n 10 százalékkal csökkent a tragikus hírek aránya (1. táblázat).

1. táblázat

 

A megrázó eseményekkel kapcsolatos műsoregységek megoszlása az összes műsoregységhez viszonyítva (N = 5021)

 

Összes műsoregység

Megrázó eseményekkel kapcsolatos műsoregység

%

Duna TV

1399

130

9,2

M1

1312

259

19,7

RTL Klub

1130

344

30,4

TV2

1180

443

29,0

ĺ

5021

1076

21,4

A brutális hírek műsoridejét górcső alá véve megállapítható, hogy a kereskedelmi televíziók több időt szenteltek a tragédiák bemutatásának, mint közszolgálati társaik. A két kereskedelmi csatorna közel ugyanannyi műsoridőt áldozott az erőszakkal kapcsolatos hírek bemutatására. A tragikus hírek műsorideje 2001-ben a Duna TV-n 5,9, az M1 esetében 2,3, az RTL-nél 1,8, a TV2-nél pedig 1,7-szer magasabb volt, mint 2002-ben (2. táblázat). A hírek átlagos hossza a Duna TV esetében volt a legrövidebb, 38 másodperc, az M1-en 47, az RTL Klubon és a TV2-n 53, illetve 54 másodperc.

2. táblázat

 

A megrázó eseményekkel foglalkozó tudósítások hossza

%

Duna TV

4 974 mp

9,0

M1

12 397 mp

22,6

RTL Klub

18 838 mp

34,4

TV2

18 491 mp

33,8

ĺ

54 700 mp

100,0

 

2.2.2. A móri mészárlás megoszlása

Árnyaltabb képet kapunk a 2002-es évről, amennyiben elkülönítjük a móri tragédiával kapcsolatos tudósításokat a többi katasztrófától. Májusban a megrázó hírek 38,7 százaléka ugyanis a rablótámadásról szólt. E tragédiát nagyjából hasonló alapossággal járta körül a két kereskedelmi csatorna, mint a nagyobbik közszolgálati televízió. Legnagyobb arányban az RTL Klub és az M1 tragikus híregységeiben szerepelt a bank elleni támadás. Drámai híreiknek kétötödét tették ki a tragédiáról szóló tudósítások (40,3, illetve 41,4%). A legkisebb arányban a Duna TV hírműsora foglalkozott a bűncselekménnyel (27,1%). Ha az esetszámokat nézzük, a TV2 majdnem ötször annyi híregységet (77) szentelt a tragédiának, mint a Duna TV (16) (3. táblázat).

3. táblázat

 

A móri tragédia megoszlása a megrázó műsoregységekhez viszonyítva - 2002. május

(N = 791)

 

Összes eset

A móri tragédiával kapcsolatos műsoregységek

%

Duna TV

59

16

27,1

M1

151

61

40,3

RTL Klub

176

73

41,4

TV2

200

77

38,5

ĺ

586

227

38,7

A négy csatorna megrázó eseményekkel foglalkozó tudósításai műsoridejének háromötöde a móri mészárlásról szólt (40,3%, illetve 59,6%). A Duna TV kevesebb időt szentelt e tragédiának, mint az egyéb megrázó eseményeknek. A másik három csatornánál viszont a rablótámadás nagyobb súllyal jelent meg, mint a világ összes többi szörnyűsége. A Duna TV tragédiák bemutatására fordított idejének 44,9 százaléka, az M1-nek 54,3 százaléka volt a mészárlással kapcsolatos. A két kereskedelmi csatorna borzalmak ismertetésére fordított idejének közel kétharmada ezt prezentálta (TV2 64,3%, RTL 61,6%).

A legkevesebb időt a Duna TV szentelte a móri tragédiának (1262 mp). Az M1 háromszor akkora terjedelemben számolt be a bankrablásról, mint a kisebbik közszolgálati csatorna (4361 mp). Az RTL Klub 5,5-ször, a TV2 viszont 6,7-szer annyi műsoridőt áldozott a szörnyűségnek, mint műholdas társuk (6983, illetve 8525 másodperc) (4. táblázat).

4. táblázat

 

A megrázó eseményekkel foglalkozó tudósítások hossza
(a móri tragédia nélkül)
2002. május

A móri tragédiáról szóló tudósítások hossza

Összesen

Duna TV

1 548 mp
55%

1 262 mp
44,9%

2 810 mp
100%

M1

3 672 mp
45,7%

4 361 mp
54,3%

8 033 mp
100%

RTL Klub

4 353 mp
38,4%

6 983 mp
61,6%

11 336 mp
100%

TV2

4 733 mp
35,7%

8 525 mp
64,3%

13 258 mp
100%

ĺ

14 306 mp
40,3%

21 131 mp
59,6%

35 437 mp
100%

2.2.3. A megrázó hírek típusai

A móri mészárlással kapcsolatos híradásokat leszámítva, az erőszakos történések következő típusai jelentek meg a hírműsorokban: társadalmi konfliktuson alapuló események (pl. zavargás, háború), balesetek, bűncselekmények, természeti katasztrófák, egyéb események (pl. öngyilkosság, sport-huliganizmus). Májusban 359 erőszakkal kapcsolatos hírt elemeztünk a móri tudósításokon kívül, decemberben pedig 490-et. Az adatok alapján megállapítható, hogy a balesetekről és bűncselekményekről szóló tudósítások is megelőzték a társadalmi konfliktusokról szóló tudósításokat, noha éveken keresztül a világ társadalmi konfliktusait (pl. zsidó-palesztin viszály) ismertető hírek szerepeltek a legnagyobb arányban a híradásokban. A televíziókban leginkább a balesetek (27,9%) és a bűncselekmények (27,3%) kaptak nyilvánosságot. A társadalmi konfliktusok a harmadik helyre csúsztak vissza 23,2 százalékkal. 2002-ben az erőszakkal kapcsolatos hírek kevesebb, mint egyötöde természeti katasztrófákhoz (18%) kötődött (5. táblázat).

5. táblázat

 

A megrázó események megoszlása
(a móri tragédia nélkül)

%

bűncselekmények

232

27,3

természeti katasztrófák

162

19,0

balesetek

237

27,9

társadalmi konfliktusok

197

23,2

egyéb

21

2,4

ĺ

849

100,0

A bűncselekményekkel kapcsolatos tudósítások háromnegyed része a két kereskedelmi, egynegyed része a két közszolgálati csatornán volt látható. A kereskedelmi médiumok közül egyértelműen az RTL Klub nyerte meg a "bűnügyi hírversenyt" a TV2-vel szemben (42,6%, illetve 31,0%). Az M1-ről is, de különösen a Duna TV-ről elmondható, hogy náluk továbbra sem a bűnügyi tudósítások számítanak meghatározónak (6. táblázat).

6. táblázat

 

Hazai bűncselekmény

Külföldi bűncselekmény

Összesen

Duna TV

12
8,1%

8
9,4%

20
8,6%

M1

26
17,6%

15
17,6%

41
17,6%

RTL Klub

66
44,8%

33
38,8%

99
42,6%

TV2

43
29,2%

29
34,1%

72
31,0%

ĺ

147
100%

85
100%

232
100%

A természeti katasztrófák tekintetében csak minimális különbség mutatkozott a két országos kereskedelmi csatorna között. A TV2 32 százalékban, az RTL Klub 30 százalékban közölt ilyen híreket. A hazai természeti katasztrófákból az RTL Klub mutatott többet. A TV2 háromszor annyi külföldi katasztrófáról tudósított, mint hazairól. A Duna TV-re jutott ezen hírek tizede, az M1-re pedig valamivel több, mint negyede (7. táblázat).

7. táblázat

 

Hazai természeti katasztrófa

Külföldi természeti katasztrófa

Összesen

Duna TV

5
11,6%

12
10,0%

17
10,4%

M1

10
23,2%

34
28,5%

44
27,1%

RTL Klub

15
34,8%

34
28,5%

49
30,2%

TV2

12
30,2%

39
32,7%

52
32,0%

ĺ

43
100%

119
100%

162
100%

A balesetek megjelenítése szintén az RTL Klub híradóiban volt a leggyakoribb (33,7%). Mint eddig minden vizsgált évben, most is a hazánkban balesetet szenvedett polgárok nagy valószínűséggel sérültként vagy elhunytként bekerültek az RTL által készített híradásokba. A képernyőre adaptált balesetek közel negyede a TV2, illetve az M1 műsoraiban kapott helyet (8. táblázat).

8. táblázat

 

Hazai balesetek

Külföldi balesetek

Összesen

Duna TV

17
11,7%

14
15,2%

31
13,0%

M1

36
24,8%

22
23,9%

58
24,4%

RTL Klub

51
35,1%

29
31,5%

80
33,7%

TV2

41
28,2%

27
29,3%

68
28,6%

ĺ

146
100%

92
100%

237
100%

A társadalmi konfliktusok nagyjából ugyanakkora súllyal jelentek meg - a kutatás kezdete óta - valamennyi hírműsorban. A politikai viszályok bemutatásában a két közszolgálati csatorna játszik vezető szerepet, kevéssel megelőzve a TV2-t (9. táblázat).

9. táblázat

 

Hazai társadalmi konfliktusokból fakadó erőszak

Külföldi társadalmi konfliktusokból fakadó erőszak

Összesen

Duna TV

0
0%

56
28,4%

56
28,4%

M1

0
0%

54
27,4%

54
27,4%

RTL Klub

0
0%

35
17,7%

35
17,7%

TV2

0
0%

52
26,3%

52
26,3%

ĺ

0
100%

197
100%

197
100%

 

2.3. A műsorelőzetesekben tapasztalt brutalitás

Az ORTT - hasonlóan a korábbi évekhez - 2002-ben is negyedévenként készített jelentést a műsorelőzetesek erőszaktartalmáról. Az elmúlt esztendőben a következő médiumok minden esetben szerepeltek a vizsgálat mintájában: M1, TV2, RTL Klub. Az említett műsorszolgáltatókon túl, egy-egy elemzés alkalmával a Duna Televízió és a Viasat3 műsorelőzeteseit is bevontuk a vizsgálatba. A felmérés során az adott hónap első hetét elemeztük, mindegyik csatorna esetében hétköznapokon a 16-22 óra, hétvégén a 8-11 és a 16-22 óra közötti időszakokat.

Erőszaknak tekintettük George Gerbner (Gerbner, G.: Violence in television drama: Trends and symbolic functions. In: Comstock, G. A., Rubinstein, E. A. (eds.): Media content and control television and social behavior. U.S. Government Printing Office, Vol. 1. 1979.) definíciója értelmében a testi erő nyílt alkalmazását, az illető akarata ellenére véghezvitt kényszerített cselekvést, halál vagy fájdalom okozását, illetve az ezekkel történő fenyegetést. A fentieken túl, erőszakként határoztuk meg a természetes erőszakot, valamint a tárgyak ellen irányuló szándékos vagy nem szándékos agresszió csoportos vagy egyéni formáit. Az erőszakos cselekményeket megjelenítő kategóriák közé felvettük továbbá a baleseteket is. Egy eseményegységnek tekintettük az időben és térben láthatóan természetes egységet alkotó jelenetet, amely a többi eseményegységtől éles vágásokkal különült el. Erőszakos eseményegységként határoztuk meg azokat a vágóképeket, amelyekben felismerhető módon erőszakos jelenet került bemutatásra.

2.3.1. Az erőszakot tartalmazó műsorajánlók aránya

2002-ben összesen 3466 műsorbeharangozót figyeltünk meg. A műsorszolgáltatók közül az M1 902, a TV2 1019, az RTL Klub 907, a Duna Televízió 86, a Viasat3 pedig 552 műsorajánlót sugárzott. Az ajánlók (3466) közül 1461 bizonyult erőszaktartalmúnak, ami az előzetesek 42,2 százalékának felel meg. A legtöbb erőszakos műsorelőzetest a kereskedelmi csatornák tűzték műsorra, éves viszonylatban a trailerek több mint 40 százaléka tartalmazott valamilyen agresszív jelenetet. Ez alól szeptemberben az RTL Klub jelentett kivételt, 31 százalékos arányával megközelítette a közszolgálati csatornákat (1. ábra). A közszolgálati médiumoknál a brutalitás mértéke sokkal alacsonyabbnak bizonyult a kereskedelmi adókhoz viszonyítva, éves szinten az előzetesek mintegy kéttizede ábrázolt erőszakos cselekményt. A módosított Médiatörvény nem eredményezett radikális változást ezen a területen. Bár az év végére csökkent a megfigyelendő műsorelőzetesek száma (az évben ekkor mértük a legkevesebb előzetest: december 783, március 789, június 836, szeptember 1058), az erőszakot bemutató beharangozók aránya a szeptemberi 46 százalékhoz képest csak 3 százalékponttal csökkent, így az összes műsorszolgáltatót figyelembe véve, a trailerek kétötöde (43%) ábrázolt erőszakot.

A 2002-ben végzett négy vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy mind az M1, mind a TV2 esetében a nyári időszakban jelentősen növekedett a brutalitás mértéke az előzetesekben, mely a közszolgálati csatorna esetében az őszi és a téli időszakban tovább emelkedett, s így decemberben az M1 műsorbeharangozóinak több mint harmada tartalmazott valamilyen erőszakos eseményt (2. ábra). Számottevő csökkenést csak a műholdas közszolgálati csatorna mutatott, a Duna TV az év végére felére csökkentette brutális előzeteseinek arányát. A Viasat3 ebben az évben kétszer került a mintába, és mindkét alkalommal kimagaslóan sokszor jelenítette meg beharangozóiban az agresszivitást.

1. ábra

Erőszakos műsorelőzetesek aránya 2002-ben (százalékban)

A többéves adatok alapján elmondható, hogy 1999 óta a két országos sugárzású kereskedelmi csatorna élt legtöbbször az erőszak primer figyelemfelkeltő eszközével, ám érdemes megjegyezni, hogy a közszolgálatiak előzeteseiben is felfedezhető az emelkedő tendencia. A TV2 a négy év folyamán közel azonos arányszámokkal szerepelt, az RTL Klub viszont 2002-re jelentős mértékben száműzte műsorelőzeteseiből az erőszakot.

2. ábra

Erőszakos műsorelőzetesek aránya 1999 és 2002 között (százalékban)

2.3.2. Az előzetesek erőszaktartalma

Az erőszak jelenlétének hű indikátora az erőszakos eseményegységek megoszlása. E mérőszám megmutatja, hogy az erőszakos előzetesekben bemutatott vágóképek hány százaléka volt agressziótartalmú. Az M1-nél nemcsak az erőszakos műsorelőzetesek hányada emelkedett az év végére, hanem a brutális előzetesekben az erőszakos eseményegységek aránya is. A közszolgálati csatorna márciushoz képest megháromszorozta az erőszakos eseményegységek számát (3,3%, n = 112 vs. 9,9%, n = 306). Kisebb mértékű, de növekvő tendencia jellemezte az év során a TV2-t is. E két csatornán kívül a vizsgálatban szereplő többi médium ellentétes irányú változást mutatott, jelentős mértékben a Viasat3 és az RTL Klub csökkentette vágóképeiben a brutalitás mértékét.

10. táblázat

Az erőszakos eseményegységek aránya az eseményegységekhez viszonyítva 2002-ben (százalék)

 

március

június

szeptember

december

átlag

M1

3,3

5,6

9,2

9,9

7,0

TV2

12,0

16,5

16,2

18,1

15,8

RTL Klub

18,5

26,2

24,9

17,0

21,6

Duna TV

5,1

-

-

4,9

5,1

Viasat3

-

20,5

13,0

-

16,1

Az elmúlt éveket összehasonlítva jól kivehető (3. ábra), hogy e tekintetben az M1 folyamatos növekedést mutat, az 1999-től 2001-ig tartó töretlen térnyerés után 2002-re mindkét kereskedelmi adó esetében csökkent az erőszakot tartalmazó eseményegységek aránya.

3. ábra

Az erőszakos eseményegységek aránya az eseményegységekhez viszonyítva 1999 és 2002 között (százalék)

2.3.3. Az erőszak ábrázolásának módjai

Az agressziókutatók szerint többféle körülmény is befolyásolja a képernyőn megjelenő erőszak hatását. Az egyik fontos tényező szerint nem mindegy, hogy milyen módon ábrázolják az erőszakot. Az agresszió utalásszerű vagy durva bemutatása eltérő hatással lehet a nézőkre. Ezért fontosnak tartottuk feltárni, milyen részletességgel és mértékig ábrázolták a műsorelőzetesekben a brutális cselekményeket.

Az erőszak és sérülések durva ábrázolása nem volt jellemző egyik televízióra sem. Ugyanakkor megállapítható, hogy az elmúlt években a TV2 és a Viasat3 voltak azok a csatornák, ahol a legtöbbször mutattak be részletesen erőszakos cselekményt, ha ez az arány nem is közelítette meg az utalásszerű prezentáció számarányait (11. táblázat). Az utalásszerű ábrázolás minden műsorszolgáltatónál csökkent, elsősorban a humoros bemutatás javára. Kivételt jelentett ez alól a Duna TV és a Viasat3, melyeknél főként azon erőszakos cselekedetek aránya emelkedett, amelyeknél bár nem hangsúlyosan, de megjelentek sérülések.

2002-ben az erőszak utalásszerű ábrázolásának aránya jelentősen megnőtt az év utolsó hónapjára (március 15%, június 13%, szeptember 13%, december 48%). Ezzel összefüggésben csökkent valamelyest a sérülések, szenvedések durva bemutatásának hányada (március 11%, június 10%, szeptember 10%, december 9%), de legnagyobb mértékben azoknak az erőszakos beharangozóknak súlya mérséklődött, melyekben látható volt az agresszió, viszont a sérülések nem jelentek meg hangsúlyosan (március 41%, június 45%, szeptember 38%, december 16%).

11. táblázat

Az erőszak ábrázolásának módjai

 

M1

TV2

RTL Klub

Duna TV

Viasat3

 

2001

2002

2001

2002

2001

2002

2001

2002

2001

2002

utalásszerű ábrázolás

52

34

36

24

32

19

96

50

63

16

látszik az erőszak, de a sérülések nem hangsúlyosak

43

43

42

32

40

37

4

44

25

52

durva ábrázolás, sérülések, szenvedések bemutatása

1

3

7

14

10

11

0

0

13

13

humoros ábrázolás

4

20

14

29

18

32

0

6

0

19

2.3.4. Az erőszakos műsorelőzetesek bemutatásának időpontja

2000-ben 16 és 18 óra között koncentrálódott a legtöbb erőszakos műsorelőzetes. 2001-ben változott a helyzet, és a brutális promóciók 20 és 22 óra közé kerültek. 2002 márciusában az M1-nél és az RTL Klubnál a legtöbb brutális beharangozó 20 és 22 óra között került műsorba, ami örvendetes, hiszen potenciálisan kevesebb gyermek ül ilyenkor a televízió előtt, és a szülői felügyelet is fokozottabb mértékű. Az M1 és a TV2 az év vége felé haladva egyre inkább a 18-20 óra közötti főműsoridős sávra tette át erőszakos előzeteseit, az RTL Klub pedig a téli időszakban 20 óra után sugározta nagyobb mértékben a brutális programajánlóit (12. táblázat). Nyáron a vizsgálatban szereplő műsorszolgáltatók közül az M1 és a TV2 korábbra tette agresszív tartalmú műsorbeharangozóit, zömmel a 16-18 órás időszakra. A táblázatban nem szerepel a hétvégi reggeli idősáv (8-11 óra között), amikor minden vizsgált csatornánál jóval kisebb arányban jelentek meg erőszakos cselekedetek. Ebben a reggeli sávban júniusban a Viasat3 minden tizedik, szeptemberben azonban már majdnem minden harmadik műsorbeharangozójában domináns volt az agresszió. Decemberben a két kereskedelmi csatornát megelőzve, az M1 brutális műsorelőzeteseinek 8 százalékát tette közzé a hétvégi gyermeksávban.

12. táblázat

Az agresszív tartalmú műsorelőzetesek aránya idősávonként és csatornánként (százalék)

 

16-18 óra között

18-20 óra között

20-22 óra között

 

márc.

jún.

szept.

dec.

márc.

jún.

szept.

dec.

márc.

jún.

szept.

dec.

M1

20,0

79,3

47,1

20,5

12,0

20,7

30,0

43,6

68,0

00,0

18,6

28,2

TV2

34,0

47,5

31,0

30,5

37,0

42,5

28,0

39,1

26,0

10,0

39,3

23,4

RTL Klub

13,0

32,0

26,0

33,9

21,0

40,0

26,0

28,2

64,0

26,7

48,3

35,5

Duna TV

61,0

n. v.

n. v.

50,0

29,0

n. v.

n. v.

50,0

4,0

n. v.

n. v.

0,0

Viasat3

n. v.

34,4

23,0

n. v.

n. v.

47,2

28,0

n. v.

n. v.

12,0

18,0

n. v.

n. v. = nem vizsgáltuk

Az elmúlt két év adatait összevetve megállapítható, hogy a földi terjesztésű országos műsorszolgáltatók a hétvégi reggeli gyermeksávban csökkentették, ezzel párhuzamosan a főműsoridőben növelték (18-20 óra között) az agresszív előzetesek arányát. A TV2-vel és az M1-gyel szemben 2002-ben az RTL Klub egyre későbbi időpontokban mutatott be brutális képsorokat műsorbeharangozóiban, míg az említett két csatorna a 16 és 18 óra közötti időszakban több mint 10 százalékkal növelte az agresszió megjelenésének mértékét.

4. ábra

Az erőszakos műsorelőzetesek aránya idősávonként és csatornánként 2001, 2002-ben (százalék)

2.3.5. Szexualitás, trágárság

A szexualitás és trágárság együttes megjelenítése felerősíti az agresszivitás nézőkre gyakorolt hatását, ezért a vizsgálat kitért arra is, mennyi és milyen jellegű szexuális jelenet szerepelt a műsorbeharangozókban. Az adatok azt mutatják, hogy a műsorszolgáltatók szinte teljesen száműzték a szexualitást előzeteseikből. Az év első vizsgálata a négy csatornán összesen öt ilyen esetet rögzített. Változásként értékelhető, hogy júniusban a TV2 és a Viasat3 előzeteseiben megjelent a szexualitás valamely formája, a két csatorna 75 e kategóriába tartozó előzetest szerkesztett adásba. A szexualitás jelenléte szeptemberre tovább emelkedett (155 eset), és leggyakrabban a Viasat3 műsorbeharangozóiban ábrázolták. Példa nélküli módon, szeptemberben már az M1 előzeteseiben is megjelent a szexualitás 44 esetben, és ezzel megelőzte a többi vizsgált csatornát. Decemberre viszont mind az M1, mind a földi sugárzású országos kereskedelmi csatornákon jelentősen csökkent ezen tartalom aránya, legnagyobb mértékben, 25 százalékos visszaeséssel, a TV2 promócióiban.

Trágár kifejezések az év első felében alacsony számban fordultak elő, ám szeptemberre megháromszorozódott a vulgáris nyelvezetű előzetesek száma, összesen 35 esetben találkozhattunk az obszcenitás különböző formáival. Az év végére sem csökkent jelentősen ez az arány, de meg kell jegyeznünk, hogy a közszolgálati csatornák ajánlóiból ekkorra eltűnt a trágárság. Az adatokat több évre visszamenőleg elemezve szembetűnő, hogy az előzetesekben bemutatott erőszak nézőkre gyakorolt hatását elsősorban a Viasat3 promócióinak készítői erősítik fel a szexualitással és a trágársággal.

2.4. Az "erőszak-ellenesség" tematikája a földfelszíni terjesztésű televíziós csatornák nem-zenés fikciós napközbeni műsorkínálatában

A gyermekfejlődéstan elmélete szerint a csecsemők és a kisgyermekek elsősorban a körülöttük lévők cselekedeteinek utánzása révén szocializálódnak. A szüleik, nevelőik véleményének és ítéleteinek formájában sajátítják el a társadalom értékrendszerét, normáit, viselkedésszabályait, vagyis az utánzás és hasonulás szakadatlan folyamataként tanuljuk meg, mit tilos, és mit szabad. Ugyanakkor a kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy az audiovizuális média mára nem csupán egy a szociális eszközök közül, hanem a primer szocializáció egyik alkotórészévé, elemi közvetítőévé vált. Felmerülhet azonban a kérdés, mit tanít a televízió, milyen üzenetet közvetít például az ábrázolt erőszak kapcsán.

Gerbner kultivációs elemzései szerint a probléma nem az egyes műsorszámok vagy csatornák agressziótartalmában rejlik, hanem az agresszió tömeges jelenlétében, amely a nézőkbe folyamatosan azt sulykolja, hogy a világ, amelyben élünk, aljas és erőszakos (aljas világ-szindróma). A német "Gewaltkommission" jelentése a médiaerőszak hatásával kapcsolatban nem a közvetlen utánzás veszélyét tartja elsődlegesnek, sokkal inkább abban látja a probléma lényegét, hogy az agresszív modellek fokozatosan változtatják meg az értékeket, normákat, és teszik elfogadhatóvá az erőszakot, mint a konfliktusok megoldásának hatékony eszközét. A mértéktelen mennyiségű audiovizuális erőszak fokozatosan torzítja el a világról alkotott képünket, épül be - a mindenekelőtt kevés élettapasztalattal rendelkező - néző viselkedésmintái közé, előbb-utóbb a mindennapi konfliktushelyzetekben is elfogadhatóvá téve azt.

Tudományos kutatások ugyanakkor rámutattak arra, hogy az erőszak ábrázolása nem minden esetben vezet az agresszív attitűdök és az erőszakos magatartás megerősítéséhez. Ha az erőszak következménye is bemutatásra kerül, ha az erőszakos cselekedet megbánással jár együtt, vagy büntetést von maga után, ha a tett elkövetője nem csodálatraméltó, ha a tett nem tűnik jogosnak, vagyis ha az erőszak általában negatív megvilágításban helyezkedik el, valószínűleg nem jár káros következményekkel. (National Television Violence Study. Volume 3. (1998) Executive Summary. 5. o.)

Azok a tartalomelemzések, amelyek az erőszak jelenlétét kívánják a televíziós műsorkínálatban vizsgálni, többnyire nem szentelnek kellő figyelmet annak a kérdésnek, hogy milyen módon kerül az erőszak a televízióban bemutatásra, elősegíti vagy gátolja az agresszív magatartás megtanulását. Jelen vizsgálat elsődleges célja azon műsorszámok arányának meghatározása volt egy véletlen alapon kiválasztott hét műsorkínálata alapján, amelyekben az erőszak nem a nézettség emelésére illetve a nézők szórakoztatására volt jelen, hanem az erőszak kritikusan, felelősségteljes módon került ábrázolásra, azaz a korábbi kutatások eredményei alapján feltehetőleg csökkentik az agresszív magatartásminták kialakulásának veszélyét. Ebből következően vizsgálatunk az alábbi kérdésekre kereste a választ:

A mintahét alatt vizsgált csatornák napközbeni nem-zenei fikciós műsorkínálatában (Vizsgált csatornák: M1, TV2, RTL Klub; Mintahét: 2002. február 25. és március 3. közötti időszak; Napközben műsorkínálat: műsorkezdéstől 20 óráig.) a műsorszámok 69,3 százaléka (115 műsorszám) tartalmazott valamilyen formában erőszakot. Ezen belül, a kutatás során alkalmazott erőszak definíciót alapul véve, amelynél három tényező kapott kiemelt hangsúlyt - a szándékosság, a károkozás fizikai természete, valamint, hogy a károkozás az élőlényekhez, illetve humanizált szereplőkhöz kapcsolódjon - összesen 97 műsorszámban fordult elő szándékos interperszonális erőszak.

Tekintettel arra, hogy az erőszak lehetséges káros hatásai kapcsán elsősorban a kiskorúakra gyakorolt ártalmak állnak a figyelem középpontjában, vizsgálatunk során a televíziók napközbeni műsorkínálatára koncentráltunk, feltételezve, hogy ilyen módon a minta magas arányban tartalmaz olyan nem-zenei fikciós műsorszámokat, amelyek elsősorban a fiatalabb korosztálynak szólnak. A három országos földfelszíni terjesztésű műsorszolgáltató egy kiválasztott hetet felölelő napközbeni műsorkínálata 54 százalékban tartalmazott tévésorozatokat, 40 százalékban animációs filmeket és 4 százalékban egyestés filmeket. A műfaji megoszlást tekintve az ifjúsági- és kalandfilmek voltak a mintában a legnagyobb arányban jelen (32%), valamint 6 százalékuk tartozott a sci-fi/fantasy kategóriába.

Miután kutatásunk célja azon műsorszámok arányának meghatározása volt, amelyekben az erőszak kritikusan, felelősségteljes módon került ábrázolásra, tehát az agresszív magatartásminták eltanulásának veszélye feltehetően csökkent, mindenekelőtt az ábrázolt erőszak kapcsán közvetített üzenetet vizsgáltuk. Direkt erőszakellenes üzenetet mindössze hét műsorszám fogalmazott meg. (A műsorszámok címei: Adroméda, Moloney (2 epizód) Milagros, A bolygó kapitánya, Amazon.) Egyetlen műsorszám esetében lehettünk tanúi annak, hogy egy pozitív, erős karakter konkrét példáján keresztül mutatták be az alkotók, miként kerülhető el az erőszak, azaz oldható meg a konfliktus az erőszak alkalmazása nélkül. Kétszer fordult elő, hogy az erőszak elkövetőjének sorsán illetve az elkövető számára közelállók szenvedésén vagy bánatán keresztül szembesülhetett a néző az erőszak negatív következményeivel, továbbá ugyancsak két alkalommal állt a műsorszám középpontjában az erőszak áldozatának illetve a számára közelállóknak extrém szenvedése. Végül két műsorszám tematikájában fogalmazódott meg erőszakellenesség, de az a történet során nem jutott egyértelműen kifejezésre. A vizsgált műsorszámok 93 százalékában azonban explicit erőszakellenes üzenet egyáltalán nem volt tetten érhető.

Amennyiben az erőszak elutasításának kevésbé direkt módjait is figyelembe vesszük, úgy összesen kilenc műsorszámról állítható, hogy az erőszak negatív következményei ismételten megjelentek a szereplők párbeszédeiben. A képi ábrázolásmód tekintetében, vagyis annak tükrében, hogy a komoly sérülések és a szenvedés ábrázolása a nézőkre ijesztően hat, azaz az imitáció illetve a viselkedésminta eltanulásának veszélye valószínűleg csökken, összesen 15 műsorszámra volt jellemző, hogy maradandó illetve hosszú távú fizikai vagy lelki következményeket realisztikus módon ábrázolt.

5. ábra

Az erőszakellenes illetve agressziót elutasító üzenetek előfordulásának gyakorisága a műsorszámokban, százalék (N = 97)

Minden erőszakot bemutató műsorszámot megvizsgáltuk annak alapján, hogy ábrázolásra kerültek-e az erőszak alkalmazása kapcsán okozott hosszú távú vagy maradandó fizikai illetve lelki sérülések. Mindkettőt mindössze nyolc műsorszám ábrázolta. Amint azt a táblázatba foglalt eredmények is illusztrálják, a műsorszámok túlnyomó többségében nem mutattak az erőszak kapcsán hosszú távú, maradandó vagy komoly következményeket sem a fizikai (12 műsorszám) sem a lelki (13 műsorszám) sérülések megjelenítése oldaláról.

13. táblázat

Az erőszak negatív fizikai következményei (N = 97)

Amennyiben a műsorszámban előfordult olyan mértékű erőszak, amely a kárt szenvedőnek a valóságban várhatóan hosszú távú vagy maradandó fizikai sérülést okozna, a műsorszámban a fizikai sérülés ábrázolásának módjára mi volt a jellemző?

Előfordult olyan mértékű erőszak

65 műsorszám

67%

  • Az ábrázolás hosszú távú vagy maradandó
  • 12 műsorszám
  • 18%
  • Az ábrázolás rövid vagy valószínűtlen
  • 48 műsorszám
  • 74%
  • Egyáltalán nem ábrázolt fizikai következményt
  • 5 műsorszám
  • 8%
  • Nem fordult elő olyan mértékű erőszak

    32 műsorszám

    33%

    14. táblázat

    Az erőszak negatív lelki következményei (N = 97)

    Amennyiben a műsorszámban előfordult olyan mértékű erőszak, amely a kárt szenvedőnek a valóságban várhatóan komoly lelki sérülést, traumát okozna, a műsorszámban a lelki sérülés ábrázolásának módjára mi volt a jellemző?

    Előfordult olyan mértékű erőszak

    84 műsorszám

    87%

    • Komoly lelki sérülés

  • 11 műsorszám
  • 13%
  • Az ábrázolás rövid vagy valószínűtlen
  • 14 műsorszám
  • 17%
  • Egyáltalán nem ábrázolt lelki következményt
  • 59 műsorszám
  • 70%
  • Nem fordult elő olyan mértékű erőszak

    13 műsorszám

    13%

    Az erőszak lehetséges negatív következményeinek egy tágabb értelmezésének tekintetében, amelyben a jogszerű büntetés, a gyász megjelenítése, a hozzátartozók, barátok elfordulása illetve megvetése, anyagi kár vagy presztízsvesztés is benne foglaltatott, megállapítható volt, hogy a műsorszámok közel egyharmada (32 műsorszám) ábrázolt valamilyen egyéb negatív következményt. A leggyakrabban előforduló negatív következmény a letartóztatás (11 műsorszám), valamilyen anyagi kár illetve presztízsvesztés (12 műsorszám) volt. A vizsgált műsorszámok 32 százalékában az erőszak alkalmazása semmilyen (szociális vagy materiális) negatív következményt nem vont maga után, annak ellenére, hogy előfordult olyan mértékű erőszak, amely a valós életben ezt indokolhatta volna. Ugyanakkor 34 műsorszám esetében, azaz az összes vizsgált műsorszám 35 százalékánál nem került ábrázolásra ilyen típusú erőszak.

    Kutatásunk annak a kérdésnek a megválaszolására is kiterjedt, hogy a televíziókban ábrázolt erőszak milyen gyakran jelenik meg a "jó fiúk" és a "rossz fiúk" sorsának tükrében úgy, mint aminek "ára van", illetve milyen mértékben jelenik meg, mint az érdekek érvényesítésének sikeres eszköze. A vizsgált műsorszámok többségének (58%) középpontjában olyan típusú karakterek álltak, amelyekre nem volt jellemző a túlnyomóan proszociális tulajdonságokkal rendelkező pozitív főhős, illetve ennek ellenpólusát képező, kizárólag az ártó szándék által vezérelt negatív főhős szerepe. Ezekben a műsorszámokban a világ nem fekete-fehér, a jellemek jóval összetettebbek, az erőszak mögött pedig többnyire valós élethelyzetek álltak. Ugyanakkor 42 műsorszám esetében, azaz a vizsgált műsorszámok 44 százalékáról volt elmondható, hogy a cselekmény középpontjában a jó és a rossz párharca állt.

    Amint az várható volt, a műsorszámokban gyakrabban kezdeményezték a "rossz fiúk" az erőszakot. 42 műsorszámból 41-ben lépett fel a negatív hős legalább egyszer agresszorként, egy műsorszámban pedig kizárólag védekezésre használt erőszakot. A pozitív hős a műsorszámok 57 százalékában legalább egyszer volt a kezdeményező fél, 24 százalékában pedig csupán erőszakkal reagált az őt ért támadásra. Mindössze egy esetben fordult elő, hogy a "jó fiú" sem agresszorként, sem áldozatként nem alkalmazott erőszakot, hanem kizárólag valakinek az oltalmazására használta azt. Minden hatodik műsorszámban a proszociális tulajdonságokkal rendelkező főhős semmilyen körülmények között nem folyamadott erőszakhoz, hanem erőszakmentesen oldotta meg a konfliktust.

    15. táblázat

    Az erőszak alkalmazásának módja

    Amennyiben a műsorszám középpontjában a jó és a rossz konfliktusa áll, vagyis a történetre a proszociális tulajdonságokkal bíró pozitív hős és ennek ellenpólusát képező negatív hős párharca jellemző:

    N = 42

    Pozitív hős(ök)/Jó fiúk

    Negatív hős(ök)/Rossz fiúk

    Erőszakot kezdeményez

    57% 24 műsorszám

    98% 41 műsorszám

    Erőszakkal reagál

    24% 10 műsorszám

    2% 1 műsorszám

    Erőszakkal beavatkozik

    2% 1 műsorszám

    Nem fordul elő

    Nem alkalmaz erőszakot

    17% 7 műsorszám

    Nem fordul elő

    Amennyiben a pozitív, illetve a negatív hős erőszak-alkalmazásának indokoltságát vizsgáljuk, függetlenül attól, hogy agresszorként, áldozatként, vagy beavatkozó félként folyamadott erőszakhoz, megállapítható: a pozitív hős esetében a vizsgált műsorszámok 83 százalékában teljes mértékben indokolt vagy legalábbis érthető motívumokon alapult. Ezzel szemben a negatív hős a műsorszámok 81 százalékában legalább egyszer teljes mértékben jogtalanul, öncélúan élt az erőszakkal.

    16. táblázat

    Az erőszak alkalmazásának indoka

    Amennyiben a műsorszám középpontjában a jó és a rossz konfliktusa áll, vagyis a történetre a proszociális tulajdonságokkal bíró pozitív hős és az ennek ellenpólusát képező negatív hős párharca jellemző, az erőszak alkalmazása:

    N = 42

    Pozitív hős(ök)/Jó fiúk

    Negatív hős(ök)/Rossz fiúk

    Teljes mértékben indokolt

    45% 19 műsorszám

    Nem fordul elő

    Indokolatlan, de részben érthető

    38% 16 műsorszám

    17% 7 műsorszám

    Teljes mértékben indokolatlan

    Nem fordul elő

    81% 34 műsorszám

    Nem eldönthető

    Nem fordul elő

    2% 1 műsorszám

    Nem alkalmaz erőszakot

    17% 7 műsorszám

    Nem fordul elő

    Végül tanulmányozásra került az erőszak alkalmazásának sikere a pozitív illetve negatív szereplők sorsának tükrében. A műsorszámok végkimenetelét tekintve arra a következtetésre juthatunk, hogy az erőszak alkalmazása a "jó fiúk" esetében többnyire kifizetődik, míg a "rosszak" esetében szinte mindig ára van. Míg az erőszakhoz folyamadó pozitív szereplő egyetlen műsorszám esetében sem veszített, a negatív szereplő 90 százalékban valamilyen formában a végén kudarcot vallott.

    17. táblázat

    Az erőszak alkalmazásának sikere

    Amennyiben a műsorszám középpontjában a jó és a rossz konfliktusa áll, vagyis a történetre a proszociális tulajdonságokkal bíró pozitív hős és az ennek ellenpólusát képező negatív hős párharca jellemző, az agresszor a műsorszám végén:

     

    N = 42

    Pozitív hős(ök) /Jó fiúk

    Negatív hős(ök) /Rossz fiúk

    Győztesen kerül ki

    79%

    33 műsorszám

    Nincs

    Többé-kevésbé megmarad a korábbi állapot

    5%

    2 műsorszám

    10%

    4 műsorszám

    Veszít, kudarcot vall

    Nem fordul elő

    90%

    38 műsorszám

    Az események során nem használt fizikai erőszakot

    17%

    7 műsorszám

    Nem fordul elő

    A kapott eredmények tükrében összefoglalásként megállapítható, a jó többnyire úgy győz, hogy visszaadja az erőszakot, s ezáltal az erőszak alkalmazását elfogadhatóvá teszi, és úgy jeleníti meg, mint a konfliktusok megoldásának sikeres eszközét.

    2.5. Audiovizuális gyermek- és ifjúságvédelem az európai unió tagországaiban, módszerek a kiskorúak számára ártalmas televíziós műsorszámok hozzáférésének korlátozására

    A digitális technikán alapuló új audiovizuális szolgáltatások megjelenésével az utóbbi években ismét előtérbe került a kiskorúak védelmét szolgáló szabályozások szükségessége. Az Európai Unió többször hangsúlyozta, különleges figyelmet szentel e kérdésnek, tekintettel arra, hogy a kiskorúak és az emberi méltóság védelmének biztosítása egyben lényeges feltétele ezen új szolgáltatások fejlődésének. A téma kiemelkedő fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt években a lehetséges szabályozási alternatívák kidolgozásának érdekében számos tanulmány és vitaanyag született. Ezekről ad rövid áttekintést a 4. számú mellékletben található tanulmány, amely számba veszi és részletesen bemutatja az EU egyes tagállamaiban használatos módszereket, amelyek a kiskorúak számára káros televíziós műsorszámok hozzáférhetőségének korlátozásán alapulnak.

    2.6. A nemzetközi példák a televíziós műsorszámok klasszifikációjára, továbbá javaslatok a magyarországi minősítő rendszer kidolgozásához

    Az uniós csatlakozás érdekében zajló jogharmonizációs folyamat a magyarországi Médiatörvény egyes fejezeteinek módosítását is megkövetelte, így többek között a kiskorúak védelmével kapcsolatos előírások is kiegészítésre kerültek. Ennek kapcsán bevezetésre került egy - a Franciaországban alkalmazotthoz hasonlatos - öt kategóriából álló klasszifikációs rendszer, amelynek a gyakorlati megvalósítására vonatkozó részleteit az ORTT az 1494/2002. (X. 17.) számú határozatában tette közzé. A Kulturális Közlönyben megjelent állásfoglalást egy tanulmány előzte meg, amely többek között ismertette a televíziós műsorszámok tartalmi besorolásának nemzetközi gyakorlatát, így a franciát, a kanadait, az amerikait és az ausztrált. Az 5. számú mellékletben olvasható tanulmányban a törvényben rögzített kategóriák is bővebben kifejtésre kerültek, különös tekintettel a fejlődéslélektan ide vonatkozó ismereteire, továbbá az osztályozás megkönnyítésére ismertebb filmpéldák is találhatók.

    2.7. A piktogramok megítélése a budapestiek körében

    A médiatörvény közelmúltban bevezetett módosításai - az európai uniós elvárásoknak megfelelően - az elektronikus médiumokat erőszak - prevenciós intézkedések végrehajtására kötelezték. Ennek keretében a televízióknak (és rádióknak) a műsorok előtt tájékoztatniuk kell a közönséget arról, hogy műsorszámaikat mely korcsoportnak ajánlják. Emellett a televízióknak a nézőket korhatár-jelzésekkel - ún. piktogramokkal - is informálniuk kell. Az ORTT Műsorfigyelő és -elemző igazgatósága, illetve a Periszkóp Média Kft. együttműködésében készített telefonos gyorsvizsgálat arra kereste a választ, hogy a főváros - 18 évnél idősebb - lakossága miként vélekedik az erőszak prevenciós intézkedésekről.

    A budapestiek felének komoly fenntartásai vannak a tévéműsorok erőszaktartalmával kapcsolatban. Azon a véleményen vannak, hogy az általuk leggyakrabban nézett tévécsatornák műsorai elfogadhatatlanul sok erőszakot mutatnak be. Ezzel szemben a megkérdezettek több mint harmada (38%) elfogadhatónak tartja a televízióban látható erőszak mértékét. Mindössze 8 százalék azok aránya, akik szerint kedvenc csatornáik műsorai gyakorlatilag erőszakmentesek (6. ábra).

    6. ábra

    A tévéműsorok erőszaktartalmának megítélése korcsoportonként és nemenként változik; legérzékenyebben vele szemben a nők, illetve az idősebbek (18. táblázat). A budapesti férfiak 36 százaléka ítéli túlságosan erőszakosnak a tévécsatornák kínálatát, ugyanakkor a fővárosi nők 60 százaléka vélekedik hasonlóan.

    A 30 évnél fiatalabb budapestiek negyede (28%), a 60 évnél idősebben viszont közel kétharmada (63%) tartja kedvenc tévécsatornájának műsorait elfogadhatatlanul erőszakosnak.

    18. táblázat

    "Az Ön által leggyakrabban nézett tévécsatornák..."

     

    elfogadhatatlanul sok erőszakot mutatnak be

    elfogadható mértékű erőszakot mutatnak be

    egyáltalán nem erőszakosak

    nem tudja/

    válaszhiány

    összesen

    Férfiak

    36

    52

    8

    4

    100

    Nők

    60

    28

    8

    5

    100

    18-30 évesek

    28

    57

    14

    1

    100

    31-50 évesek

    45

    44

    6

    4

    100

    51 évnél idősebbek

    63

    24

    6

    7

    100

    A műsorok erőszaktartalma kapcsán a közvélemény-kutatás kitért annak a szociálpszichológiai tézisnek a vizsgálatára, amely szerint a televízióban látható erőszakos jelenetek hatására az emberek - elsősorban a fiatalok - a valós életben is erőszakosabban viselkednek. A fővárosiak közel háromnegyede (70%) ért ezzel egyet: úgy gondolja, hogy a televízióban látott erőszakos jelenetek hatására a fiatalkorúak hajlamosak a valós életben is agresszíven viselkedni. A megkérdezettek ötöde viszont elutasítja ezt a vélekedést, míg a válaszadók tíz százalékának nincs határozott álláspontja.

    Összehasonlításul megjegyezzük, a Nagy-Britanniában két évvel ezelőtt (a BBFC által) elvégzett közvélemény-kutatás adatai szerint a britek 46 százaléka gondolta úgy, hogy az erőszakos filmjelenetek a valós életben is erőszakos viselkedést indukálnak. Ellenvéleményen a polgárok 28 százaléka volt.

    A fiatalkorúak védelmében bevezetett korhatár-jelölésekkel csaknem minden fővárosi (97%) találkozott már, bár a megkérdezettek 5 százaléka eleinte nem tudta, hogy a piktogramok pontosan mit jelentenek. A budapestiek nagyjából harmada mindhárom korhatár-kategóriát (12 év, 16 év, 18 év) ismeri, további egyharmaduk két, negyedük pedig egy jelzéssel találkozott már. A legismertebbnek a - leggyakrabban előforduló - 12 évesek számára ajánlott korhatár-jelzés mondható (92%). A szigorúbb - ritkábban használt - korhatár-kategóriák ismertsége ennél jóval alacsonyabb: a 16 évest a fővárosiak közel kétharmada (63%), a 18 évest pedig nagyjából fele (45%) ismeri.

    A piktogramok használata megosztja a főváros közvéleményét. A budapestiek több mint fele (56%) a korhatár-jelzések alkalmazását kifejezetten, vagy többé-kevésbé hasznos módszernek tartja annak megakadályozására, hogy a fiatalok nem nekik való tévéműsorokat nézhessenek. Ezzel szemben a megkérdezettek 40 százaléka eredménytelennek tartja a védekezés ezen formáját (7. ábra).

    A jelrendszerrel szembeni kifogások egyik oka annak gyakorlati megvalósulása. A piktogramok hasznosságát kétségbe vonók kétötöde (43%) szerint (ez az összes megkérdezett hatodát jelenti) a korhatár-jelölések túlságosan engedékenyek (7. ábra).

    7. ábra

    A budapestiek harmada (35%) túl engedékenynek tartja a jelrendszer alkalmazását, és szintén ekkorára becsülhető az elégedettek tábora (33%). Ugyanakkor a válaszadók tizede túl szigorúnak véli a korhatár-jelzések alkalmazását. A megkérdezettek ötöde nem adott választ a kérdésre.

    A kiskorúak védelmét szolgáló rendszerrel szembeni ellenérzések másik oka, hogy a tartalom gyakorta nincs összhangban a csatornák által használt korhatár-ajánlásokkal. A fővárosiak több mint fele (56%) úgy gondolja, hogy a jelzések szinte soha vagy csak ritkán felelnek meg a műsorok tartalmának. A megkérdezettek negyede viszont megfelelőnek tartja a csatornák önbesorolását. Feltehetően a jelrendszer újszerűsége lehet az oka a véleménnyel nem rendelkezők magas arányának - a megkérdezettek ötöde nem adott választ a kérdésre.

    A módszer megvalósulásának bizonytalanságaira utal, hogy bár a gyermeket nevelő válaszadók (62%) nagyobb arányban hisznek a módszer hatékonyságában, mint a gyermektelenek (52%), ennek ellenére a szülők több mint fele (60%) úgy nyilatkozott: a korhatár-jelöléseket ritkán vagy szinte soha sem veszik figyelembe a műsorok kiválasztásakor, tévénézéskor.

    Megjegyezzük, hogy a Szonda Ipsos hasonló időszakban (1500 fős mintán) készített országos felmérést. A sajtóban megjelent (Népszabadság, 2002. december 20.) közlemény hasonló tendenciáikat vázolt fel. Így például a 18 év fölötti lakosság több mint fele (53%) teljesen, vagy inkább egyetértett a korhatár-jelölést előíró intézkedés céljaival.

    Módszertan:

    Az ORTT és a Periszkóp Média Kft. közös telefonos vizsgálata 300 fővárosi lakosra terjedt ki. Az adatfelvétel 2002. december utolsó hetében történt. Az adatfelvétel statisztikai hibahatára ± 6 százalék, ami azt jelenti, hogy a felmérés adatai (a megkérdezettek véletlenszerű kiválogatásának köszönhetően 95 százalékos valószínűséggel) maximum ekkora mértékben térhetnek el attól az értéktől, amelyet akkor kapnánk, ha a vizsgálat valamennyi fővárosi lakosra kiterjedt volna.

    3. A 2002. évi választások

    3.1.1. A hír és magazinműsorok tájékoztatási gyakorlata a választási kampány időszakában (2002. január-április)

    Az ORTT Műsorfigyelő és -elemző igazgatósága a választási kampány alatta megkülönböztetett figyelemmel kísérte a hírműsorok és a háttérműsorok szerkesztési tendenciáit. Vizsgálatunk metodikája különbözött a havi rendszerességgel készülő jelentésektől, mivel a szereplők összes megjelenését figyelembe vettük: amikor a műsorok ismertették a szereplők álláspontját, cselekedeteit, illetve amikor élőszóban nyilatkoztak, avagy csupán a nevüket említették. Erre azért volt szükség, mivel a választási kampány során a politikai erők mindenfajta szereplése felértékelődik a médiában.

    Jelentésünk a 2002. január 1. és április 30. között sugárzott hírműsorok számszerű jellemzőit tartalmazza. Az általunk használt időintervallumok eltérnek a naptári hónapoktól, az egyes szakaszok határait a választási eseményekhez kötöttük:

    1. január 1-től március 15-ig tartó időszak (országos listák felállítása);
    2. március 16-tól április 7-ig tartó időszak (a listák felállítása után az első választási fordulóig tartó periódus);
    3. április 8-tól április 30-ig tartó időszak (a két forduló közötti kampányidőszak).

    A politikusok médiahasználata a hírműsorokban

    A választási kampány idején a hírműsorok szereplőinek 33 százaléka a politikumot képviselte. Ebből a kormány/koalícióhoz 16, a parlamenti ellenzékhez 14, az FKgP-hez 1, az egyéb pártokhoz pedig 2 százalék tartozott. A politikusok a pártok listaállítása után egyre nagyobb arányban szerepeltek a hírműsorokban, a választások első fordulóját követően pedig a híradások aktorainak közel felét, a megjelenések 43 százalékát a magyar politikai szféra tette ki (1. ábra). Az április 7-ig tartó időszakban a kormány/koalíció reprezentánsai fordultak elő gyakrabban a hírműsorokban, és magas szereplési arányukat megőrizték az időszak végéig (közel 17%). Az ellenzék szerepléseinek száma az előbbi folyamattal párhuzamosan nőtt. Az egyéb pártok aktorainak megjelenése a listaállítás után emelkedett meg jelentős mértékben. Az említett időpontig az összes szereplés 1 százalékát birtokolták, az országos listák nyilvánosságra kerülése után számarányuk a háromszorosára (3%) nőtt. A közszolgálati médiumokban a politikusok szerepléseinek aránya 10 százalékkal magasabb volt, mint a kereskedelmiek esetében (38% vs. 28%), ugyanakkor az előfizetési díjakból finanszírozott országos csatornáknál az ellenzékhez képest 5 százalékkal magasabb volt a kormányoldal képviselőinek szereplési megoszlása.

    1. ábra N = 47 505

    A politikusok és az "egyéb szereplők" megjelenéseinek aránya a hírműsorokban

    (a szereplések százalékában és szakaszolva)

    A hírműsorokban a parlamenti politikusok majdnem fele (49%) a kormány/koalíció, kétötöde (41%) az ellenzék és közel egytizede (8%) a többi párt képviseletében jelent meg az év első harmadában (2. ábra). Az országgyűlési választások első fordulóját megelőző periódusban (2. szakasz) a kormány/koalíció szereplése jelentősen visszaesett az első időszakhoz képest (55% vs. 48%), s ez a tendencia folytatódott a választások második fordulójáig (48% vs. 39%), ami egyértelműen a Fidesz-MDF választási szövetség első fordulós vereségének a következménye volt. A közszolgálati műsorszolgáltatók hírműsorai - a vizsgált időszak alatt - több szereplési lehetőséget biztosítottak a kormány/koalíció politikusainak, mint kereskedelmi társaik.

    2. ábra N = 15 880

    A kormány és a parlamenti pártok képviselőinek szereplései a hírműsorokban

    (a pártkötődéssel rendelkező szereplők megjelenéseinek százalékában)

    A politikai erők médiahasználata (összes szereplés) a közszolgálati és kereskedelmi hírműsorokban (2002. január 1-április 30.)

    Az ORTT vizsgálataiban - a francia CSA mintáját követve - állandóan alkalmazott mutató a politikai erők képviselői által adott nyilatkozatok összes idejének megoszlása. Ez a paraméter azt jelzi, hogy a szemben álló politikai erők képviselői milyen arányban részesedhetnek a nyilatkozó politikusok számára biztosított összes beszédidőből. Az ORTT a 2002-es választásokra kiadott ajánlásába ezt a paramétert is beépítette, ami szerint az ún. három-harmad elve érvényesül, vagyis a mindenkori köztársasági elnököt leszámítva, a kormányt, a kormánypárto(ka)t, valamint a parlamenti ellenzéket a politikusok beszédidejének egyharmada-egyharmada illeti meg.

    A parlamenti választások első fordulójáig a politikusok beszédidejének hattizede, az első forduló után (április 7.) már csak 43 százaléka kötődött a kormányzat, a koalíciós pártok képviselőihez (3. ábra). Az ellenzék térnyerése a médiumokban az MSZP választási győzelmével magyarázható. A koalíciós tárgyalások, a kormányalakítás a győztes politikai csoportot állította a média érdeklődésének homlokterébe. Az egyes műsorszolgáltatók esetében megállapítható, hogy a közszolgálati médiumok és a Danubius Rádió átlépték az ORTT ajánlásában meghatározott kétharmad-egyharmados arányt, így hírműsoraikban főként az első forduló előtt több lehetőséget kaptak a kormánypárti politikusok véleményük kifejtésére. A kereskedelmi csatornák esetében a választás eredményei kevéssé módosították a médiahasználat arányait, az ellenzéket képviselő politikusok hosszabb nyilatkozatokat tehettek közzé, mint kormánypárti kollégáik szinte a vizsgálat teljes periódusa alatt.

    3. ábra N = 3349

    A politikusok beszédidejének megoszlása (százalékban)

    A politikai erők médiahasználata (beszédidő) a közszolgálati és kereskedelmi hírműsorokban (2002. január 1-április 30.)

    A politikusok médiahasználata a magazinműsorokban

    A magazinműsorokban a szereplők közel fele (48%) képviselte a politikumot. A szereplők egyötöde a kormány/koalícióhoz (20%), 22 százaléka az ellenzékhez, 6 százalék az FKgP-hez és egyéb pártokhoz tartozott (4. ábra). A politikusok szereplési aránya a választási kampány végére közel másfélszeresére emelkedett (43% vs. 61%). Az említett növekedés elsősorban a parlamenti oppozíciót érintette, a csoport több mint 10 százalékkal több szereplési lehetőséghez jutott a választási kampány utolsó szakaszában az első időszak százalékos megoszlásához képest (19% vs. 30%). A legnagyobb valószínűséggel az Országházban (30%) találkozhattak a nézők kormányzati politikussal, és ugyanebben a műsorban szerepelt a legtöbb ellenzéki képviselő is (43%). Három magazinműsorban 30%-nál magasabb arányban foglalkoztak az ellenzéki pártok tevékenységével, jóval gyakrabban említették, idézték, szólaltatták meg a parlamenti oppozíciót, mint kormányzat reprezentánsait (Kereszttűz, Országház, Aktuális). A Nap-kelte interjúiban a pártok listaállítása után az ellenzéki pártok képviselői/jelöltjei nagyobb valószínűséggel szerepeltek, mint kormánypárti kollégáik (31% vs. 38%).

    4. ábra N = 11 272

    A politikusok és az "egyéb" szereplők megjelenéseinek aránya a magazinműsorokban

    (a szereplések százalékában)

    A januártól áprilisig tartó időszakban a parlamenti politikusok több mint kétötöde a kormány és a kormánypártok (41%), 46 százaléka az ellenzék, 13 százaléka pedig az FKgP és egyéb pártok képviseletében jelent meg a magazinműsorokban (5. ábra). A kormány/koalíció mind a három időszakban negyven százalék körüli szereplési aránnyal rendelkezett (37 és 44 százalék között), de előfordulásuk április végére erőteljesen csökkent. Az ellenzék reprezentánsai a listaállításig szerepeltek a legkevesebbet (44%), az első választási forduló után előfordulásaik száma ugrásszerűen emelkedett, ami a választásokon elért sikerükkel magyarázható. Az egyéb pártok szereplései a listaállítás után megduplázódott (5% vs. 11%), majd arányuk újból visszaesett (8%).

    5. ábra N = 5498

    A kormány és a pártok képviselőinek szereplései a magazinműsorokban

    (a pártkötődéssel rendelkező szereplők megjelenéseinek százalékában)

    A vizsgált időszakban a politikusok beszédidejének 46 százaléka a kormányzat, 41 százaléka pedig az ellenzék prominenseihez kapcsolódott a magazinműsorokban (1. táblázat). A közszolgálati adók esetében a kormánypárti politikusok megszólalásainak hossza 50 és 60 százalék között mozgott. A kereskedelmi csatornák jelentősen eltértek az ORTT által meghatározott kétharmad-egyharmad aránytól a választási kampány teljes időszaka alatt. A legszembetűnőbb a listaállítás és a választás első fordulója közti időszak volt, amikor az RTL Klub és a TV2 műsoraiban az ellenzék prominensei közel kétszer hosszabban nyilatkozhattak, mint kormánypárti politikusok, a Nap-kelte esetében szintén jelentős előnyt könyvelhetett el az említett politikai csoport (35% vs. 49%).

    1. táblázat N = 2041

    A parlamenti politikusok összes beszédidejének megoszlása műsorszolgáltatók szerint

    (másodpercben és százalékban)

     

    kormány/koalíció

    FKgP

    ellenzék

    egyéb párt

     

    másodperc

    százalék

    másodperc

    százalék

    másodperc

    százalék

    másodperc

    százalék

    M1

    101 585

    53

    8 231

    4

    65 158

    34

    17 107

    9

    Duna TV

    54 716

    59

    3 919

    4

    30 594

    33

    3 838

    4

    Kossuth Rádió

    37 631

    52

    2 262

    3

    27 825

    39

    4 554

    6

    TV2

    14 230

    38

    532

    1

    19 687

    53

    2 616

    7

    RTL Klub

    4 062

    35

    373

    3

    6 097

    52

    1 138

    10

    ATV

    80 426

    35

    17 162

    7

    114 108

    49

    19 092

    8

    Összesen

    292 650

    46

    32 479

    5

    263 469

    41

    48 345

    8

     

    3.1.2. A helyi és regionális médiumok tájékoztatási gyakorlata a választási kampányidőszakban

    A választási kampány alatt az ORTT folyamatosan vizsgálta a helyi, körzeti elektronikus médiumok tevékenységét. Az elemzés alapkérdése volt, hogy mennyiben érvényesül ezen műsorszolgáltatók hírműsoraiban és egyéb, más jellegű, a műfaji jellegzetességeit tekintve nem kifejezetten politikai tartalmú programjaiban a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának törvényi követelménye. A felmérés során a kiválasztott 68 földi terjesztésű médium (27 televízió és 41 rádió) főműsoridejét vettük górcső alá. A rádiók és televíziók mintába kerülési "esélyei" a vételkörzet nagyságával együtt nőttek, tehát a nagyobb vételkörzettel rendelkező médiumok nagyobb eséllyel kerültek elemzésünk fókuszába, mint a kisebb hatókörrel rendelkező műsorszolgáltatók. A műsorokat alapvetően két aspektusból, a politikai szereplők médiahasználata, illetve a tartalmi jellemzők felől közelítettük meg. A médiumokat két nagyobb csoportra osztottuk: a százezres illetve a milliós vételkörzettel rendelkezőkre. A választási kampány időtartamát a politikai hír- és magazinműsorok tartalomelemzéséhez hasonlóan három periódusra osztottuk fel.

    A műsorfolyamok tartalmi jellemzői

    2002. január 14. és április 22. között a helyi/regionális médiumok közel harmincezer (27 225) műsorszámát rögzítettük és vizsgáltuk. Az év elején - a választások közeledtével - a műsorszolgáltatók a hazai vonatkozású műsoregységekben egyértelműen a belpolitikai témákra helyezték a hangsúlyt, s ez a tendencia egyaránt megfigyelhető volt mind a milliós, mind a százezres vételkörzettel rendelkező médiumok esetében. A milliós vételkörzetű televíziók és rádiók által tárgyalt kérdéskörök 70 százaléka (4637 eset) belpolitikával foglalkozott, a második "legkedveltebb" téma a gazdaság volt, ami az esetek csaknem tíz százalékában jelentkezett (8%, 495), majd a belpolitikai botrányok következtek (6%, 371). A százezres vételkörzetű műsorszolgáltatóknál 2309 téma került feldolgozásra, amelynek 48 százaléka (1102 eset) hazai történésekkel, 15 százaléka (342 eset) ökonómiai kérdéskörökkel, 10 százaléka (233 eset) pedig az önkormányzatokkal foglalkozott.

    A médiumok műsorstruktúrájára is rányomta bélyegét az országgyűlési választás. A programok majdnem kétharmada (60%, 8695) a "real" műfajhoz tartozott (aktuálpolitika, hírműsor, információs műsor, választási műsor), míg a műsorszámok csaknem egyharmada a szórakoztató zenei program kategóriájába volt sorolható, de emellett jelentős számban jelentkeztek még sportműsorok és kulturális magazinok is. Választási műsorokkal elhanyagolható számarányban találkoztunk: a milliós vételkörzetű médiumoknál mindössze 29 esetet (0,2 százalék), míg a százezres vételkörzetűeknél 51 előfordulást (0,4 százalék) regisztrálhattunk.

    A kisebb műsorszolgáltatók műsorfolyamaiban több mint 50 százalékos (6336) arányban voltak jelen a politikai tartalmú műsorok, 38 százalékban (4747) a szórakoztató és zenei programok. A fennmaradó 12 százalék - hasonlóan a milliós vételkörzettel rendelkező médiumokhoz - sportműsorok és fikciós alkotások között oszlott meg. Összességében a nagyobb vételkörzetű műsorszolgáltatók főműsoridőben adásuk 57 százalékát fordították információs- és hírműsorokra, míg a kisebb lefedettséggel rendelkező adók esetében ez a szám alacsonyabbnak mutatkozott, csupán a műsorok 45 százaléka volt e kategóriába sorolható.

    Az elemzés igyekezett feltárni, hogy a helyi médiumok milyen arányban biztosítottak lehetőséget a kormányzati hatalom, illetve a parlamenti ellenzék képviselői számára álláspontjuk kifejtésére. Hipotézisünk az volt, hogy a médiaszereplések nem korlátozódnak csupán a hír- és magazinműsorokra, a fizetett politikai hirdetésekre, valamint a választási programokra, hanem a politikusok előbb-utóbb feltűnnek a számukra "idegen" műfajtípusokban is. A vizsgálat fontos szempontjai közé tartozott a szereplők verbális megjelenésének formája, a megszólalások terjedelme, a személyek bemutatásának módja, a szereplőkhöz kapcsolódó jelzők, a megszólalások témája, valamint a szereplők megjelenésének egyéb körülményei (pl. a képi megformálás jellegzetességei).

    Az összes megjelenést tekintetbe véve, az év első négy hónapjában a kormány, a miniszterelnök és a Fidesz-MPP jelent meg leggyakrabban a műsorokban, majd az MSZP és Medgyessy Péter következett. A milliós vételkörzettel rendelkező médiumok esetében összesen 4063 politikusi szereplést regisztráltuk. A százezres lefedettséggel rendelkező műsorszolgáltatók esetében negyedannyi közszereplővel találkoztunk.

    Az áttekinthetőbb elemzés érdekében a politikusokat négy nagyobb kategóriába soroltuk, így megkülönböztettük a kormány/koalíciót (Fidesz-MPP, MDF, az FKgP parlamenti frakciója), az FKgP-t (a Torgyán Józsefhez hű politikusok), az ellenzéket (MSZP, SZDSZ, MIÉP) és az egyéb, nem parlamenti pártokat (Centrum Párt, Reform Kisgazdapárt, Kisgazda Szövetség, Új Baloldal, Munkáspárt). Az ellenzék - összesítve az eredményeket - 8 százalékkal többször szerepelt (2391) a milliós vételkörzetű médiumokban, mint a kormány (2216). A legszembeötlőbb különbséget a Pannon Rádió produkálta, ahol az ellenzék közel másfélszer gyakrabban jelent meg, mint a kabinet, noha egyetlen esetben sem szólalhatott meg a rádióban a két legnagyobb ellenzéki párt egyetlen képviselője vagy jelöltje sem. Kisebb különbséggel ugyan, de a Klubrádióban és a Magyar ATV-n is az ellenzék oldalára billent a mérleg.

    A százezres lefedettséggel rendelkező médiumok esetében a kormány szereplése meghaladta az ellenzéki arányszámokat, s a jelentős, 21 százalékos eltérés annak ellenére alakult ki, hogy jó néhány ellenzéki dominanciával jellemezhető műsorszolgáltató tartozott e csoportba. A milliós vételkörzetű műsorszolgáltatók programfolyamaiban az ellenzék jóval többet szerepelt élőszóban, mint a kormány. A parlamenti oppozíció fölénye e dimenzióban csaknem 20 százalékos volt.

    A szereplési arányok általános elemzése mellett azt is vizsgáltuk, hogy az egyes témakörökön belül milyen eséllyel nyilváníthattak véleményt (élőszóban vagy narrátori idézet útján) a politikusok. Itt a parlamenten kívüli pártok megjelenéseit is figyelembe vettük. A milliós vételkörzetű műsorszolgáltatók szereplőinek nyilatkozatai (a választási időszaknak megfelelően) túlnyomó többségében belpolitikai kérdéskörökhöz kapcsolódtak, megszólalásaik több mint fele ide tartozott. A gazdaság kérdései a második helyet foglalták el, minden tizedik megnyilatkozás érintette e témakört, míg a szociális kérdések a harmadik helyen szerepeltek. Az egyes periódusok részeredményei mindössze kis eltéréseket mutattak. Mind a belpolitika, mind a gazdaság csekély mértékű emelkedést produkált a választás második fordulójához közeledve.

    A százezres vételkörzettel rendelkező médiumok eredményei hasonlóképpen alakultak. Ugyanakkor a kérdéskörök megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy a belpolitika nem töltött be ugyanolyan fontos szerepet (a kulturális szféra fontosabb volt e típusnál), mint azt a milliós vételkörzetű rádiók és televíziók esetében tapasztaltuk, igaz, a két forduló közötti időszakban jelentőségük felértékelődött, és csekély differenciáktól eltekintve, hasonló arányokat regisztráltunk.

    A milliós vételkörzetű műsorszolgáltatók adásaiban megjelent politikusok (438 pártreprezentáns) összesen 229 277 másodpercet szerepeltek élőszóban. A műsorszolgáltatók közül a Danubius és a Juventus Rádió egyáltalán nem szerepeltetett élőszóban koalíciós aktort. A legtöbb megszólalás a parlamenti ellenzékhez kapcsolódott, az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP összesen 121 079 másodpercben nyilatkozhatott, vagyis a saját hangon történő médiamegjelenés több mint felével a parlamenti oppozíció rendelkezett. A kormány ennél jóval rövidebb terjedelemben (75 851 másodperc) fejthette ki álláspontját (33%). Az FKgP 8027 másodpercben szólalt meg (4%), míg a kisebb pártok az élőszóbeli szereplések több mint egytizedét birtokolták (24 320 másodperc).

    A százezres vételkörzetű műsorszolgáltatóknál 325 élőszóbeli szereplést rögzítettünk. Tizenhat médium esetében egyetlen politikus sem szólalt meg a vizsgálat időtartama alatt. A legtöbb politikust a vizuális médiumok közül a Fehérvár Televízió (45) és a Miskolci Városi Televízió (39) jelenítette meg. A százezres tömeget elérő műsorszolgáltatók összességénél a politikai aktorok élőszóbeli prezentációja kiegyensúlyozottnak mutatkozott (40-40 százalék).

    A rádióadóknál 43 esetben rögzítettük politikus élőszóbeli szereplését. A legtöbb megjelenés a Rádió C-hez kapcsolódott. Az élőszóbeli szereplések 70 százaléka az Orbán-adminisztrációhoz kötődött, ezzel szemben az ellenzéknek a saját hangon történő médiaszereplések kevesebb, mint harmada jutott.

    A hírműsorok tartalmi jellemzői

    Kutatásunk során kitüntetett figyelmet fordítottunk a hírműsorokra. Külön kérdéscsoport foglalkozott e műsorok szerkesztési gyakorlatával és a politikusok médiahasználati arányaival. (Az analízis során kizárólag a magyar vonatkozású híreket elemeztük.) A műsorszolgáltatók 16 462 műsoregységet szenteltek a világ és hazánk főbb történéseinek, aminek több mint háromnegyede (12 834) magyarországi vonatkozású eseményeket taglalt.

    Az előzőekben (a műsorfolyam vizsgálatánál) ismertetett eredményekkel egybevágó módon, a listaállításig tartó időszak bizonyult a belpolitikai hírek szempontjából a leggazdagabbnak, majd a politikai szféra történéseit feldolgozó tudósítások száma az országgyűlési választások második fordulójának időpontja felé haladva folyamatosan csökkent. A választások első szakaszában a belpolitikai témák aránya mind a milliós, mind a százezres lefedettséggel rendelkező médiumok esetében emelkedett. Az előbbiek híradásainak közel kétötöde foglalkozott belpolitikával, a kisebb vételkörzetű televízióknak és rádióknak pedig minden második tudósítása a hazai közélet valamely történését dolgozta fel. "Slágertémának" számított még a milliós lefedettséggel rendelkező műsorszolgáltatóknál a bűnözés és a katasztrófák, viszont ennél jóval kevésbé voltak népszerűek a gazdaság helyzetét taglaló kérdéskörök.

    Az év első négy hónapjában több mint ötezer politikai szereplőt regisztráltunk a hírműsorokban. A kormányzat a megjelenések több mint felével rendelkezett, míg az ellenzék reprezentációja egyharmad körül alakult mind a milliós, mind a százezres vételkörzetű médiumok hírprogramjaiban. A választási kampányidőszak szakaszait tekintve jelentősebb változást hozott az eredményekben a két forduló közötti időszak, amikor az ellenzék reprezentánsainak szereplési aránya nőtt, és átvette a vezető szerepet a kabinettől. A százezres vételkörzettel rendelkező műsorszolgáltatok esetében a médiahasználat arányai nem változtak jelentős mértékben.

    A hatalmi szféra reprezentánsainak túlnyomó többsége nem fejthette ki élőszóban álláspontját aktuális kérdésekkel kapcsolatban, e kiváltságban a politikusok alig egytizede részesült. A kormány minden dimenzióban vezetett, a releváns különbségek az élőszóbeli szereplés tekintetében jelentkeztek. A nagyobb lefedettséggel rendelkező médiumok elsősorban a hatalmon lévő adminisztráció saját hangon előadott véleményét szerkesztették adásukba. Az eltérés a kabinet javára 13 százalékos volt. Az összes megjelenés a kisebb médiumoknál hasonlóképpen alakult, mint a milliós vételkörzetűeknél: minden szereplési kategóriában a kormány jutott nagyobb nyilvánossághoz.

    Az egyes médiumok hírműsorai az említéseket vizsgálva kiegyensúlyozott képet mutattak. Azoknál a műsorszolgáltatóknál találkoztunk látványos, kiugróan magas eltérésekkel, amelyek rendkívül kis esetszámban szerepeltettek politikusokat.

    A helyi és regionális műsorszolgáltatóknál összesen 59 002 másodpercnyi élőszóbeli szereplést rögzítettünk. Ennek 77 százaléka a milliós (45 576), 23 százaléka pedig a százezres vételkörzetű médiumok hírműsoraiban került adásba (13 426). A milliósoknál a 45 576 másodpercből 23 540 másodpercet (52%) a kormány, 1353 másodpercet (3%) az FKgP, 16 691 másodpercet (37%) az ellenzék és 3992 másodpercet (9%) a kisebb pártok használtak fel. Az említett arányok jelentős mértékben csak a két forduló közötti időszakban alakultak át, ekkor az ellenzék 17 százalékkal megelőzte az Orbán-adminisztrációt. A kisebb szolgáltatóknál az élőszóbeli szereplések 60 százalékát (8011) a kormány birtokolta, 5 százalékát (624) az FKgP, 29 százalékát (3854) pedig az ellenzék. A parlamenten kívüli pártok a megszólalások kevesebb, mint 7 százalékával rendelkeztek (937). Az egyes terminusok a százezres médiumok médiahasználati jellemvonásait nem alakították át jelentősen, ami alól kivételt képzett a két forduló közötti időszak, amikor a kormány és az ellenzék számarányainak különbségei jelentősen csökkentek (17%) a kezdeti 30 százalékról.

    A legtöbb élőszóbeli szereplés belpolitikai témához kapcsolódott. Az első forduló végéig a második, illetve a harmadik helyet a gazdasági és a kulturális szférához kötődő megszólalások foglalták el. Az utolsó periódusban - az említett témakörök mellett - a hazai politikai élet botrányaival kapcsolatban nyilatkoztak a leggyakrabban.

    A kisebb médiumoknál a listaállításig elhangzott nyilatkozatok témaorientációja megegyezett a nagyobb műsorszolgáltatók programjaiban tapasztaltakkal. Az első fordulóig azonban a belpolitikai és a gazdasági nyilatkozatok után a települési önkormányzatokhoz (10%) kapcsolódó megszólalások voltak a legnépszerűbbek, olyannyira, hogy a második forduló időszakában megelőzték a gazdasági ügyekben közzétett megszólalások arányát is (6%).

    Összefoglalva, a választások közeledtével a helyi/regionális műsorszolgáltatók hazai vonatkozású műsoregységei egyértelműen a belpolitikai témákra helyezték a hangsúlyt, s ez a tendencia megfigyelhető volt mind a milliós, mind a százezres nagyságrendű vételkörzettel rendelkező médiumok esetében. Az összes megjelenést tekintetbe véve, az év első négy hónapjában a kormány, a miniszterelnök és a Fidesz-MPP jelent meg leggyakrabban, majd az MSZP és Medgyessy Péter következett a sorban. Ugyanakkor a milliós vételkörzetű műsorszolgáltatók programfolyamaiban az ellenzék jóval többet szerepelt élőszóban, mint a kormány. A parlamenti oppozíció fölénye e dimenzióban csaknem 20 százalékos volt. A százezres lakosságot elérő műsorszolgáltatók esetében az eltérés a kormánynak kedvezett.

    Több mint ötezer politikai szereplőt regisztráltunk a helyi és körzeti médiumok hírműsoraiban. A kormányzat a megjelenések több mint felével rendelkezett, míg az ellenzék reprezentációja egyharmad körül alakult, mind a milliós, mind a százezres médiumok híradásaiban. E műsorokban a hatalmi szféra reprezentánsainak túlnyomó többsége nem fejthette ki élőszóban álláspontját aktuális kérdésekkel kapcsolatban.

    3.2. Kapuőrvizsgálat, hírműsor-szerkesztés a választási kampányban

    A kapuőr vizsgálatok több évtizedes múltra tekintenek vissza. Az elektronikus média rohamos fejlődése paradigmaváltást eredményezett a kutatásban. Szükség volt egy új metodika megteremtésére, amely képes megmagyarázni az események hírré válásának folyamatát.

    Vizsgálatunk lényegében két feltevésre épül: 1) valamely ország/régió legfontosabb (politikai) történései nagy biztonsággal meghatározhatóak. A hírcsoport definíciójára a nemzeti hírügynökség - esetleg a mértékadó újságokkal kiegészített - hírkínálatát használtuk fel. 2) A hírműsorok a valóságot leegyszerűsítve, bizonyos elemeket kiemelve, másokat háttérbe szorítva mutatják be. Felmérésünk célja az volt, hogy a híruniverzum és a híradók kínálatának összevetésével jellemezzük a kapuőr mechanizmust. Az elemzési módszer előnye, hogy kiküszöböli a hírértékkel kapcsolatos parttalan vitákat, és egy használhatóbb metodika segítségével próbálja meg feltérképezni a kérdéskört. A hír értékét objektív módon, egy mértékadó adatbázishoz történő viszonyítás alapján határoztuk meg. A továbbiakban, amikor tehát arra utalunk, hogy egy híradás szerepelt az MTI, illetve az országos politikai napilapok kínálatában, ezzel azt is jelezzük: komoly érveket lehet felhozni amellett, hogy a híradás a magyar politikai élet szempontjából fontosnak tekinthető.

    Az eredmények ismertetése előtt néhány alapfogalmat szükséges definiálni. Elsőként az alaphalmazt jelentő "híruniverzumot" kell meghatározni. Kiinduló adatbázisnak az MTI Belpolitikai Hírlevelét, valamint négy, eltérő irányultságú országos politikai napilap, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Népszabadság és a Népszava címoldalán megjelent híreket tekintettük. Az újságok részhalmaza gyakorlatilag nem adott új ismereteket az MTI forráshoz képest, a címlapon közölt információk 98 százaléka a hírügynökség anyagában is előfordult. (Az MTI adatbázisa természetesen a politikai napilapok vezető hírei mellett más beszámolókat is tartalmazott.)

    A híruniverzumot három részre osztottuk (6. ábra). Az egyik részhalmazt a kizárt hírek alkották. Kizárt híreknek azokat a történéseket, eseményeket tekintettük, amelyek bár szerepeltek a híruniverzumban, de a kapuőrök kiszűrték azokat, így a hírműsorok nem közölték a nyilvánosság felé. A második halmazt a közös hírek képezték, vagyis azok, amelyeket a vizsgált programok, az MTI, illetve az újságok egyaránt publikálták. A beemelt hírek csoportjába azok az anyagok kerültek, amelyek a híruniverzumban nem fordultak elő, de a hírműsorok szerepeltették kínálatukban. A szerkesztőségek ezekhez az információkhoz más forrásokból (tehát nem a napilapokból és nem az MTI-ből táplálkozva) jutottak hozzá. Kapuőr-tevékenységnek pedig azt a folyamatot nevezzük, amelynek során a szerkesztőségek bizonyos szempontok szerint átveszik, illetve elutasítják a híruniverzumból származó híreket.

    6. ábra

    Az elemzés során első lépésben a híruniverzumot és az elektronikus médiumok híreit hasonlítottuk össze. Ezt követően a halmazok különbségeit, elsőként a kizárt hírek részhalmazát (az összes hír 24 százaléka), majd pedig a beemelt hírek csoportját (az összes hír 30 százaléka) vizsgáltuk. A kizárt, illetve a beemelt hírek csoportját végig a híruniverzum forrásaival vetettük egybe. Arra kerestünk választ, hogy a hírműsorok kapuőr tevékenységének eredményeként létrejött részhalmazok szerkezete milyen szempontból és milyen mértékben tért el a híruniverzumtól.

    Az országgyűlési választási időszakot három szakaszra bontottuk. A kampány első, felvezető szakaszának a 2002. január 15. és március 20. közötti terminust tekintettük. Ez a két hónap állt a pártok rendelkezésére a kopogtatócédulák összegyűjtésére, az országos lista felállítására. (Az OVB március 20-án hirdette ki az országos lista állítására jogosult pártok névsorát.) A választási versengés intenzív szakasza a második periódussal kezdődött. Ez az időszak március 21-től a választások első fordulójáig, április 7-ig terjedt. A kampány harmadik szakasza a két forduló közötti két hetet, az április 8-21. közötti időszakot ölelte fel.

    Mintánkban a M1 Híradójának reggeli (7-kor kezdődő), déli és esti (19.30-kor kezdődő) kiadásai, a Kossuth Rádió Reggeli, Déli és Esti Krónikái (7-kor, 12-kor, 18-kor kezdődő), az RTL Klub reggeli (7-kor kezdődő), déli és esti híradói, valamint a TV2 (A TV2 nem sugároz déli híradót.) reggel 7-kor kezdődő hírblokkjai és esti (18.30-kor kezdődő) híradói szerepeltek (Tények) (Mintánkat összevetettük az ORTT hírműsor vizsgálatainak adataival. Az elemezett hírműsorok körét a lehető legnagyobb mértékig megfeleltettük egymásnak. A két adatfelvétel alapadatai, például a politikust szerepeltető hírek aránya a kampány három szakaszában, vagy a Fidesz-MPP, ill. az MSZP híreinek aránya csak minimális, 1-2 százalékos eltérést mutatott.).

    A médiumok témaválasztása

    A tájékoztatás kiegyensúlyozottsága és tárgyilagossága természetesen állandó vitaalapul szolgál. A kérdés objektív vizsgálatához mindenekelőtt mérhetővé kellett tenni az analízis tárgyát. Ehhez szükség van egy olyan viszonyítási pontra, amelyhez képest megállapítható az egyes médiumok hírszolgáltatásának torzulása. Vizsgálatunkban az MTI hírkínálatát tekintettük etalonként.

    Nem meglepő eredmény, hogy mindkét médiumtípus híradásai nagyjából ugyanazokról a belpolitikai témákról számoltak be. A legjelentősebb különbségek a kampányrendezvények (7%), az "árnyékkampány" eseményeinek (5%), valamint az ország gazdasági helyzetével kapcsolatos kérdések prezentációjában jelentkeztek (4%). Ezekről a témákról az elektronikus médiumok a nemzeti hírügynökségnél gyakrabban közöltek híreket. Ezzel szemben kevésbé érdeklődtek a pártok viszonyai, belső ügyei (-4%) és a kultúra, az oktatás, a média, illetve az egyházak tematikai csoportjai iránt (-3%).

    A pártok médiahasználatának különbségei

    A kapuőr vizsgálat fontos kérdésének számított, miként alakult a pártok médiahasználata az MTI/újság hírszolgáltatásában, illetve a hírműsorokban. Az elektronikus médiumok, az MTI és az írott sajtó eltérő arányban mutatta be a magyar politikai élet szereplőit. A televíziók és rádiók, illetve az MTI/újságok híreiben megjelenített pártok szereplési gyakorisága 28 százalékponttal tért el egymástól. (A paraméter úgy jött létre, hogy összehasonlítottuk az egyes pártokról, valamint a kormányról a hírműsorokban, illetve az MTI/újságokban szereplő hírek arányát, majd az eltéréseket összegeztük.)

    A híruniverzumban a kormány/koalíció a hírek 41 százalékában jelent meg. A hírműsorok prezentációjában több mint tíz százalékkal több hír (54%) érintette a kormányzat működését. A parlamenti ellenzék tevékenységét az MTI/újságok híreinek 26 százaléka, az elektronikus beszámolók 40 százaléka taglalta.

    Az MTI/újság hírek negyede (27%), a híradók beszámolóinak viszont harmada tárgyalta a kormány tevékenységét. A két legnagyobb pártról, az MSZP-ről (13%) és a Fidesz-MPP-ről (12%) azonos számú híradás szerepelt a híruniverzumban. Ezzel szemben a hírműsorok beszámolóinak negyede szólt az MSZP-ről és csupán 17 százaléka a Fidesz-MPP-ről. Az SZDSZ (9%), a MIÉP (7%), a Centrum Párt (3%), az MDF (3%), valamint a Munkáspárt (2%) megjelenítési aránya a híradókban nem tért el jelentős mértékben a nemzeti hírügynökség és a napilapok szerkesztési gyakorlatától. Az adatok alapján megállapítható, hogy az MTI/újságok hírkínálatához legközelebb a rövid, csak pár percig tartó reggeli és déli hírműsorok álltak, függetlenül attól, hogy közszolgálati vagy kereskedelmi csatornáról volt szó. Ki kell emelni azt is, hogy valamennyi vizsgált rádiós hírműsor "eseménystruktúrája" lényegesen eltért az ideáltípusnak választott hírforrásokétól.

    A kormányzat az M1 Híradó reggeli (15%) és déli kiadásában (11%), valamint az Esti Krónikában (12%) ért el az MTI/újságokhoz képest jelentős médiatöbbletet. A TV2 Tények című műsora az MTI/újságokkal megegyező nagyságú érdeklődést mutatott a miniszterek tevékenysége iránt. A Fidesz-MPP-ről szóló híradások aránya a Déli Krónikában haladta meg legnagyobb mértékben (10%) az etalonnak tekintett arányokat. Az MSZP-vel csaknem valamennyi hírműsor lényegesen gyakrabban foglalkozott, mint az MTI/újságok. Kiugró értékeket a Tényekben (17%), az M1 reggeli Híradójában (14%), a Reggeli Krónikában (13%), valamint az RTL Klub híradó esti kiadásában (13%) regisztráltunk. Az SZDSZ eseményeit az RTL Klub hírműsorai (déli kiadás 5%, esti kiadás 6%) mutatták be gyakrabban. Az FKgP az Esti Krónikában (-5%), az M1 híradó valamennyi kiadásában (-5%, -6%, -5%), az RTL Klub híradó reggeli kiadásában (-5%) és a TV2 reggeli (-6%) és esti hírműsorában (-5%) számottevően ritkábban jelent meg, mint az MTI/újságok híreiben.

    A közfinanszírozású és a privát médiumok összevetésének egyik legszembetűnőbb tanulsága volt, hogy ugyan mind a hírműsorok, mind a viszonyítási pontnak választott MTI/újságok azonos tematikai jellemzőkkel rendelkező eseményekről számoltak be, mégis jelentős eltérés mutatkozott a pártok megjelenítésében. A különbségek szisztematikusnak mondhatók, hiszen elsősorban a közpénzekből élő televíziók és rádiók, illetve a kereskedelmi műsorszolgáltatók között jelentkeztek, de az egyes szerkesztőségek szintjén is kimutathatók voltak.

    A pártok médiahasználatának különbségei a kampány három szakaszában

    A hetvenes évek közepén Németországban született meg a "vonat-effektus" elmélet (Angelusz Róbert: Optikai csalódások. Bp. 1996. Pesti Szalon), amely szerint a pártokhoz kevéssé kötődő (bizonytalan) szavazók a választás alkalmával szívesen csatlakoznak az általuk győztesnek gondolt párthoz. Vizsgálódásunk szempontjából az elmélet győztes felé fordulását hangsúlyozó mozzanata a fontos, amelyet most más összefüggésben, a médiaüzenetekkel kapcsolatban elemzünk. A továbbiakban arra keresünk választ, hogyan alakult a pártok médiahasználata a versengés három periódusában.

    A híruniverzum híreinek nyolctizede a kampány első szakaszában jelent meg (81%), a második (11%) és harmadik periódusban (8%) kiadott beszámolók aránya nagyjából azonos volt. A választási versengés felvezető szakaszában a legjelentősebb kommunikációs tényezőnek a kormány számított (27%). A biztos befutónak tekintett pártok azonos mértékű médiafigyelmet tudhattak magukénak (Fidesz-MPP 11%, MSZP 12%). Jelentősebb arányban szerepelt még az SZDSZ (7%), a MIÉP (6%) és az FKgP (8%), a többi politikai erő médiahasználata viszont csupán 1-3 százalék között mozgott.

    A választások intenzív szakasza leginkább a Fidesz-MPP médiahasználatát alakította át. Az első fordulóig terjedő időszakban a pártról szóló hírek aránya 5 százalékponttal emelkedett, de több hír foglalkozott a kormány működésével is. E jelenség kiemelésre érdemes, mivel szemben áll azon elvárással, miszerint kampányidőszak alatt a kabinet jelenlétének jelentős csökkenése várható el a műsorszolgáltatóktól. A két forduló közötti hetekben felértékelődött az MSZP szerepe, miközben a kormány és a Fidesz-MPP médiasúlya csökkent. A szocialistákról szóló hírek aránya 15-ről 21 százalékra nőtt, míg a kabinet részesedése 30-ról 20 százalékra, a Fidesz-MPP aránya pedig 16-ról 12 százalékra esett vissza.

    A bevezetőben utaltunk a "győztes felé fordulás" jelenségére. Ennek kapcsán figyelembe kell venni a kormányzat háttérbe húzódására irányuló elvárást a kampány alatt, másrészt azt a tényt, hogy a korteshadjárat harmadik szakaszában a Fidesz-MPP hathatós kampánytevékenységbe kezdett, ennek ellenére "médiasúlya" csökkent. A korteshadjárat fokozása természetesen jellemző volt az MSZP-re is, ennek emelkedő hatása megmutatkozott. Véleményünk szerint a fentiek alapján a kampány harmadik szakaszában a híruniverzumra jellemző volt a "győztes felé fordulás" mozzanata.

    Az elektronikus médiumok hírei a kampány három szakaszában

    A kampány első szakaszában az elektronikus médiumokra jellemző médiahasználati arányok 23 százalékponttal, a másodikban 30 százalékponttal, az utolsó periódusban csak 12 százalékponttal tértek el a híruniverzum hasonló szakaszait jellemző értékektől. Az első szakaszban a közszolgálati műsorszolgáltatók (24%) "valóságképe" lényegesen távolabb állt a kereskedelmi médiumok (16%) által megjelenítettől. A kormánnyal az államilag finanszírozott csatornák 13 százalékkal, a profitorientált műsorszolgáltatók 6 százalékkal foglalkoztak többet, mint az MTI/újságok. Hasonló irányú, bár kisebb mértékű eltérés mutatkozott a Fidesz-MPP esetében is (6% vs. 3%). Az MSZP tevékenységéről viszont a magánkézben lévő csatornák informálták többször a befogadókat (8% vs. 11%).

    A korteshadjárat második periódusában jelentős változás történt a kormányzat prezentációjában. Mindkét elektronikus médiumtípus közelített a híruniverzumot jellemző arányokhoz, ugyanakkor a kabinet tevékenységének eltérő jellegű bemutatása továbbra is fennállt (3% vs. -3%). Ezzel szemben az előző szakaszban még meglévő különbség az MSZP-ről szóló hírek megoszlásában mérséklődött (17% vs. 18%). A választási vetélkedés végső szakaszában mind az állami költségvetésből élő, mind a privát műsorszolgáltatók közelebb kerültek a híruniverzumot jellemző arányokhoz. Komoly eltéréseket csak az MSZP-ről (11% vs. 8%) szóló hírek számarányaiban figyelhettünk meg.

    Ami a híradókból kimaradt

    Az elektronikus médiumok hírszolgáltatásában megjelenő - az MTI/újságok hírkínálatához viszonyított - különbségeknek két oka lehet. Az egyik az MTI/újság hírek kizárása, értve ez alatt azt a szerkesztői magatartást, ami valamilyen okból nem szerepelteti az MTI és a vezető politikai napilapok címoldalán szereplő eseményeket. A másik, hogy a hírműsorok valamilyen más csatornán keresztül szerzik be értesüléseiket, amelyekhez csak és kizárólag szerkesztőik férhetnek hozzá.

    A kizárt hírek témái

    A hírműsorok csak korlátozott mértékben tekintették forrásnak az MTI hírkínálatát, ugyanis viszonylag magas volt a hírműsorok által mellőzött tudósítások aránya. A híradók az MTI/újságok beszámolóinak több mint felét (58 százalékát) kizárták adásaikból. A hírek negligálása nem tűnik szisztematikusnak, hiszen csak minimális különbség jellemezte a híruniverzum és a kizárt események témáit. A programokat jellemző eltérések összege 3 százalékpontra rúgott, és a legnagyobb különbség is mindössze két százalékpont volt.

    A pártokról szóló kizárt hírek

    A kizárt hírekben előfordult pártarányok nem tértek el számottevő mértékben a viszonyítási pontként kezelt hírkínálattól. Az MTI/újságokhoz képest a differencia csupán három százalékos volt. A híradók által nem közölt tudósítások valamelyest ritkábban (-2%) szóltak a kormányzat működéséről.

    A híradók által figyelmen kívül hagyott információk aránya pártonként 50-60 százalék között ingadozott. E megállapítás alól egyetlen párt, az MDF jelentett kivételt, amely esetében a negligálási arány 82 százalékot tett ki. Elképzelhető, hogy ez a kiugróan magas kizárási arány a Fidesz-MPP-vel kötött választási szövetség "eredménye". Lehetséges, a szerkesztőségek úgy gondolták, hogy a Fidesz-MPP-vel foglalkozó hírek egyúttal az MDF-ről is informálják a közönséget. A "hírveszteség" szempontjából a következő lépcsőfokot az FKgP (61%) és a Munkáspárt (62%) képviselte. A kormány és a többi párt között nem fedeztünk fel számottevő különbséget, híreik nagyjából fele jutott át a szerkesztőségek szűrőjén.

    A kormányzatról és a pártokról szóló kizárt hírek

    A kizárt hírek kommunikációs "súlya" természetesen igen eltérő lehet. Feltehetően a pártok sokkal érzékenyebben reagálnak választási programjuk, reprezentánsaik nyilatkozatainak figyelmen kívül hagyására, mint belső konfliktusaik elhallgatására. Ezért azt is vizsgáltuk, hogy az MTI/újságok pártokról szóló, de a hírműsorokban nem publikált hírei milyen eseményekről tudósítottak.

    Az MTI/újságok kormányzatról szóló, de kizárt híreinek 41 százalékát olyan híradások tették ki, amelyek a kormány tevékenységét, döntéseit ismertették. Fele ennyi kormányról hírt adó, ám kizárt esemény informált a miniszterek, államtitkárok konferenciákon történt részvételéről (19%). Hasonló arányban fordultak elő a miniszterek, a miniszterelnök sajtótájékoztatóiról, televíziós-rádiós interjúiról beszámoló tudósítások (17%). A nem szerepeltetett híradások utolsó csoportját a konfliktusos témák jelentették (18%). E kategóriába olyan ügyeket soroltunk, amelyekben a kormányzat korábbi döntései vitát, tiltakozást vagy politikai bírálatot váltottak ki.

    Az esélyes pártok médiahasználatában két ponton, a kampányesemények és programismertetések, illetve az árnyékkampány esetében találtunk jelentősebb eltérést. A Fidesz-MPP-ről szóló kizárt hírek nagyobb arányban tudósítottak kampányeseményekről, mint az MSZP viszonylatában. Az MSZP-nél viszont az árnyékkampányról beszámoló tudósításokat zárták ki a Fidesz-MPP hasonló híreinél gyakrabban.

    A kormányzó párt eseményeivel foglalkozó, de kihagyott híradások 51 százaléka a jobboldal kampányeseményeiről, programismertetéseiről számolt be. Fele ennyi kizárt híradás (23%) informált az árnyékkampány fejleményeiről. A párt reprezentánsainak nyilatkozatai, sajtótájékoztatói a hírműsorokba be nem jutott beszámolók tizedét tették ki. A miniszterek, valamint a miniszterelnök-jelöltek vitájáról folytatott polémia a negligált híradások 7 százalékában jelent meg. Az MSZP-ről szóló kizárt híradások között alacsonyabb volt a kampányeseményekkel (43% vs. 51%), viszont magasabb az árnyékkampánnyal foglalkozó tudósítások aránya (38% vs. 23%), mint a Fidesz-MPP-nél. A miniszterek, valamint a miniszterelnök-jelöltek vitájáról folytatott diskurzus - csakúgy, mint a Fidesz-MPP esetében - nem érte el a kizárt híradások tizedét (8%). A szocialisták vezetőinek nyilatkozatai, sajtótájékoztatói a híradókban le nem adott történések 5 százalékát tették ki. (A Fidesz-MPP-nél ez az arány 10% volt.) Az egyéb témát érintő beszámolók az esetek 6 százalékában jelentkeztek.

    A beemelt hírek

    Az MTI/újságok, illetve az elektronikus médiumok hírkínálatában mutatkozó eltérés másik oka a szerkesztőségek szelektálási gyakorlata. A híradók által más forrásokból beszerzett értesülések vizsgálata azért különösen fontos, mert jól jellemzi a csatornák önálló hírszerkesztési gyakorlatát. A hírműsorok anyagainak 40 százaléka - az adatbázisban szereplő összes híradás 30 százaléka - olyan történésről számolt be, amely nem szerepelt az MTI Belpolitikai Hírlevelében, illetve a négy tekintélyes politikai napilap címoldalán. A hírműsorok által beemelt információk közel háromnegyede (72 százalék) az állami költségvetésből finanszírozott médiumok, 28 százaléka pedig a profitorientált csatornák programjaiban tűnt fel.

    A beemelt hírek témái

    A beemelt hírek között - az MTI/újságok összes híréhez viszonyítva - a közszolgálati és a kereskedelmi médiumok adásaiban gyakrabban szerepeltek az ország gazdasági helyzetével (8%, 8%), valamint a választási kampánnyal (8%, 5%) kapcsolatos beszámolók. Ezzel szemben kevesebb tudósítás érintette a pártok viszonyát, belső ügyeit (-6%, -4%). A magánkézben lévő műsorszolgáltatók által beemelt híradások között magas volt az árnyékkampánnyal foglalkozó hírek aránya (6%), a közszolgálati hírműsorok viszont erről a témáról az MTI/újságokkal megegyező arányban közöltek beszámolókat. Az ország gazdasági helyzetére, a választási kampány eseményeire mind a négy televíziós csatorna nagyobb hangsúlyt fektetett az MTI/újságok híreinél. További hasonlóság, hogy a négy műsorszolgáltató által közölt "extra-hírek" ritkábban foglalkoztak a pártok viszonyaival, belső ügyeivel. A kormányzat tevékenységéről az M1 gyakrabban (4%), míg az RTL Klub ritkábban ejtett szót (-4%). A közéleti botrányok témája a kereskedelmi csatornák esetében népszerű kérdéskörnek számított. Az RTL Klub által beemelt híradások között 5 százalékponttal, a TV2 pluszinformációi körében 8 százalékponttal volt magasabb a politikai visszásságokkal foglalkozó hírek aránya.

    A pártok és a kormányzat megjelenítése a beemelt hírekben

    A korábban már említett "győztes felé fordulás" jelenségét a beemelt hírek esetében is vizsgáltuk. Az elektronikus médiumok által közölt extra-információk tizede (11%) az MSZP tevékenységét tárgyalta. A közszolgálati médiumok ez esetben is lényegesen nagyobb aktivitást mutattak, hiszen kétszer annyi hírt (12%) közöltek a szocialistákról, mint kereskedelmi társai (5%). A Fidesz-MPP tevékenységére kisebb médiafigyelem irányult. A költségvetésből finanszírozott csatornákra ez esetben is igaz, hogy lényegesen több saját "kútfőből" származó hírt közöltek, mint a profitorientált médiumok.

    A hírműsorok témái közé más forrásokból beszerkesztett híradások harmada a kormány döntéseiről, tevékenységéről informálta a közönséget. A kormánytagok konferenciákon, átadásokon történő részvételéről a beszámolók több mint negyedében esett szó (28%). A kabinet tevékenységéről tudósító beemelt hírek 18 százaléka nyilatkozatot, állásfoglalást ismertetett. Kormányzattal kapcsolatos közéleti konfliktusokat megjelenítő események 16 százalékban fordultak elő, míg a kormány tagjai a hírek négy százalékában a választásokon történő részvételre buzdítottak.

    Érdekesen alakult az átadások, konferenciák, nagygyűlések történéseit megjelenítő hírek megoszlása. A kampány felvezető szakaszában az e típusba tartozó hírek fele (46%), március 20. és április 7. között negyede (23%) került adásba. Ezzel szemben a két forduló közötti időszakban arányuk ismét emelkedett, 32 százalékra. A közpénzekből finanszírozott csatornák (31%) gyakrabban szerkesztették hírműsoraikba a kormánytagok avatásokon, konferenciákon, nagygyűléseken történő részvételét, mint a kereskedelmiek (13%). A profitorientált műsorszolgáltatók (33%) inkább a közéleti konfliktusokról sugároztak extra-információkat, viszont az állami csatornák harmad annyit foglalkoztak e kérdéskörrel (11%).

    A más forrásból származó hírek vizsgálata azt mutatta ki, hogy a Fidesz-MPP-hez kapcsolódó beszámolók harmada szólt valamilyen kampányeseményről és majdnem ugyanennyi a pártot övező negatív történésekről. Nyilatkozatokkal, sajtótájékoztatókkal foglalkozott minden ötödik (20%) híradás. A miniszterelnök-jelöltek, miniszterjelöltek vitája körül kialakult konfliktushelyzetről a hírek 7 százaléka számolt be. A hírműsorokba más forrásokból beszerkesztett MSZP-ről szóló híradások több mint kétötöde (43%) a párt kampányeseményeiről szólt. Viszonylag magas volt a negatív kampányhoz tartozó híradások száma. Ide soroltuk azokat a híreket, amelyek a párt konfliktusairól, tagjainak egymásnak címzett kritikáiról számoltak be - vagyis az árnyékkampány történéseinek tekinthetők -, továbbá a miniszterelnöki, pártelnöki, miniszteri vitákról kialakult polémiát. Közel minden harmadik hír (31%) sorolható ebbe a csoportba. Az MSZP sajtótájékoztatóiról a párt híreinek valamivel több mint tizede (12%) számolt be.

    A kapuőr vizsgálat összegzéseként kijelenthetjük, hogy a híruniverzumot modellező MTI/újságok, illetve elektronikus médiumok nagyjából hasonló valóságképet vázoltak fel a közönség előtt. A legjelentősebb különbségnek az tűnt, hogy a hírműsorok nagyobb figyelmet tulajdonítottak a kampányrendezvényeknek, az "árnyékkampány" eseményeinek, valamint az ország gazdasági helyzetével kapcsolatos kérdéseknek. Ezzel szemben kevésbé érdeklődtek a pártok viszonyai, belső ügyei és a kultúra, oktatás témakörei iránt. A témaválasztással kapcsolatban a pártok és a kormány médiahasználati arányaiban számottevő különbség volt tapasztalható. Az etalonként kezelt híruniverzum híreinek negyede a kormány tevékenységéről számolt be, míg a két legnagyobb pártról, az MSZP-ről és a Fidesz-MPP-ről azonos számú híradás szólt. A hírműsorok alapvetően más jellegű képet rajzoltak fel. A legjelentősebb eltérés a kormány, az MSZP, a Fidesz-MPP, valamint az FKgP esetében mutatható ki. A híruniverzumhoz képest az elektronikus média beszámolóiban az első három szervezet "hírtöbbletet", míg a kisgazdák deficitet könyvelhettek el. A kutatás lényegi megállapításai közé tartozik, hogy a pártok médiahasználatának arányai a kereskedelmi műsorszolgáltatók híreiben közelebb álltak a híruniverzumot jellemző értékekhez, mint a közszolgálati médiumokban. A kormányzat médiaprezentációja esetében ellentétes tendenciák érvényesültek. Az állami médiumok az adminisztráció tevékenységével a híruniverzumnál gyakrabban foglalkoztak, a privát műsorszolgáltatók viszont nagyjából azonos mértékű jelentőséget tulajdonítottak a kabinetnek. A Fidesz-MPP, illetve az MSZP felé irányuló médiaérdeklődés az eltérő finanszírozású műsorszolgáltatók esetében azonos volt. Végül leszögezhetjük, hogy a hírműsorok kapuőr mechanizmusában tetten érhető volt a "győztes felé fordulás" jelensége.

    3.3. Az 1998-as és a 2002-es országgyűlési választással kapcsolatos hírek terjedése és a pártok választási kampányainak hatásvizsgálata

    Az Országos Rádió és Televízió Testület 2002-ben második alkalommal végzett felmérést annak kapcsán, hogy az országgyűlési választással összefüggő hírek miként terjednek, illetve a pártok választási hadjáratai mennyiben segítették a választók eligazodását a kampányidőszakban. Az első felmérésre és adatfelvételre az 1998-as parlamenti választások első fordulójának másnapján, május 11-én került sor. A második felmérés időpontja a 2002-es országgyűlési választások első fordulójának másnapjára, április 8-ra esett. Mindkét telefonos közvélemény-kutatás azonos módszerrel készült. 1998-ban 400 (nemre, korra és iskolai végzettségre reprezentatívan kiválasztott) 18 év fölötti budapesti lakos, 2002-ben pedig 451, a kvótának megfelelő fővárosi került a mintába. A kutatás, csakúgy, mint 1998-ban, két kérdés megválaszolására vállalkozott. Egyfelől arra, hogy az elektronikus médiumok mekkora szerepet töltenek be a tömegtájékoztatás folyamatában, másfelől arra, hogy a televízióban, rádióban sugárzott választási hirdetések és szlogenek milyen hatással voltak a választókra.

    A választási eredmények terjedési sebessége

    Az 1998-as adatokat összevetve a 2002-ben mértekkel megállapítható, hogy az idei választás kimenetelét nagyobb érdeklődés övezte, mint a négy évvel ezelőttit (7. ábra). (A válaszadók mindössze 5 százaléka nem tudta megmondani, hogy pontosan hány órakor értesült az eredményekről.) A budapestiek nagyobb arányban maradtak ébren este tíz óra után is, annak érdekében, hogy nyomon követhessék a voksok számarányainak alakulását, és megtudják a teljes feldolgozottsághoz közel álló eredményt. 1998-ban a fővárosiak 40 százaléka, míg 2002-ben már majdnem háromnegyede (70%) vállalta a virrasztást a listás erőviszonyok megismeréséért. Idén a megkérdezettek túlnyomó többsége korán, már a szavazás napján értesült a választás eredményéről. A felmérésben szereplők 17,4 százaléka este 22 óra előtt tudni vélte a voksolás végeredményét. A válaszolók 12,9 százaléka csak másnap, 5 és 12 óra között értesült a referendum kimeneteléről.

    7. ábra

    Hány órakor értesült a választás eredményéről?

    A megkérdezettek által megnevezett hírforrások megoszlása alátámasztotta az elektronikus médiumoknak tulajdonított domináns szerepet a tájékoztatásban. 1998-ban a megkérdezettek 92 százaléka valamely televíziót vagy rádiót nevezte meg forrásként. 2002-ben a válaszadók majdnem 90 százaléka a televízióból, közel 10 százaléka pedig a rádióból értesült a választások kimeneteléről. A televízió - 1998-hoz hasonlóan - mindhárom idősávban megőrizte egyeduralkodó pozícióját (8. ábra), a válaszadók leginkább este hét és tíz óra között szerezték be a választással kapcsolatos információikat e médiumból (93,2%). E piacvezető hírforrás mellett a rádió szerepe volt még domináns, elsősorban a reggeli időszakban (25,5%). A személyközi kommunikáció szintén a délelőtti idősávban volt a legmeghatározóbb, a megkérdezettek 7,3 százaléka az eredményeket családtagjaitól vagy barátaitól tudta meg. Az új kommunikációs technikák közül az Internet és a GSM, az SMS szerepe kis mértékben növekedett, igaz, az új közvetítők továbbra is marginális státusszal rendelkeznek.

    8. ábra

    Az információ forrása (százalékban)

    A megkérdezettek túlnyomó többsége a választási eredményeket - csakúgy, mint 1998-ban - az M1-ből ismerte meg (1998: 48,6% vs. 2002: 47,5%), az RTL Klub szerepe választási show-műsorának köszönhetően felértékelődött (21,1%), míg a TV2 műsorának népszerűsége csökkent (9,8%). A televíziók közül a Duna TV (1,5%) és az M2 (1,2%) háttérbe szorulása volt a legszembetűnőbb momentum a négy évvel ezelőtti eredményekhez viszonyítva. Az elektronikus médiumok közül az RTL Klub mellett a Kossuth Rádió (5,5%) hírközlő szerepe erősödött az előző méréshez képest (9. ábra).

    9. ábra

    A választási eredmények forrása csatornák szerint (százalékban)

    A 2002-es referendum alkalmával a csatornaválasztást a válaszadók többségénél (34,2%) előzetes terv határozta meg, a befogadók nagyobb része tudatosan kapcsolódott be egy-egy műsorba, és percről percre követte figyelemmel az eredmények alakulását. A megkérdezettek egynegyede "channel surf" közben akadt a programra (26,3%), ugyanekkora hányaduk a csatorna által műsorra tűzött film vagy egyéb műsor közben értesült az eredményekről (23,3%). A 22 óra után értesültek között többségben voltak azok a személyek, akik folyamatosan figyelemmel kísérték a voksok arányainak alakulását (36,6%), míg akiknek a reggeli órákban jutott tudomására az eredmény, többnyire véletlenül kapcsoltak arra az adóra, ahonnan a véglegesnek mondható sorrendről és megoszlásról tájékoztatást kaptak (36,2%).

    A megkérdezettek médiafogyasztási szokásairól megállapítható, hogy a válaszadók egyharmada (31,1%) kizárólag televízióból tájékozódik a politikai élet történéseiről. Ez a fajta orientáció elsősorban a fiatalabb (18-29 évesek 28,7%) és az idősebb (60 év felettiek 22,1%) nemzedékre jellemző. A második legnagyobb fogyasztói csoport a televízió mellett az írott sajtót is használja információszerzés céljából (20,9%), e tábor elsősorban a középkorúakból - 40-49 évesek - toborzódik (28,3%). A politikai információforrásként használt elektronikus médiumok között a közszolgálati médiumok elvesztették uralkodó szerepüket az elmúlt években, és átadták helyüket kereskedelmi társaiknak. Az 1997-98-ban megindult profitorientált műsorszolgáltatás napjainkra átvette a vezető szerepet a tájékoztatásban. A közszolgálati adók csak speciális esetekben kerülnek előtérbe. A kérdezettek - a nézettségi adatoknak megfelelően - 2002-ben a legtöbb esetben az RTL Klubot említették, amely csatorna csak a harmadik helyen szerepelt négy évvel ezelőtt. A legnagyobb visszaesést az M1 mutatta, amelynél közel 20 százalékos csökkenést regisztrálhattunk (41,9% vs. 24,5%).

    A választások eredményeinek ismerete

    Az előző választáskor a válaszadók csaknem fele a parlamentbe jutott pártok helyes sorrendje mellett (2 százalékos hibahatárt engedélyezve) a pártok százalékos arányaira is emlékezett. Az új évezred első választása során a budapestiek 42,4 százaléka a pontos helyezések mellett a pártok százalékos arányait is tökéletesen határozta meg. Mindkét választás alkalmával a nők voltak a tájékozatlanabbak, azonban a férfiak több mint fele mind a helyes sorrenddel, mind a megszerzett mandátumok százalékos arányával tisztában volt. Az iskolai végzettség és a tájékozottság összefüggése tekintetében növekedést figyelhettünk meg az alapfokú végzettséggel rendelkezőktől a diplomások felé. E dimenzióban nem tapasztaltunk eltérést a négy évvel ezelőtti felmérés eredményeihez képest.

    A választási eredményekről való értesülés forrását és az ismeretek pontosságát összevetve elmondható, hogy az 1998-as tendencia megismétlődött, hiszen az akkori eredményekhez hasonlóan, a televíziót hírforrásként megnevezők rendelkeztek (51,9%) pontosabb információkkal a választás kimeneteléről. Az információveszteség 1998-hoz hasonlóan a személyközi kommunikációban volt a legmagasabb arányú. Mindkét választás alkalmával a virrasztást vállaló megkérdezettek (a 22 óra után értesülők) bizonyultak a leginkább jól informáltaknak. Az idei szoros verseny miatt a legvázlatosabb információkat azok a személyek gyűjtötték be, akik 19 és 22 óra között tudták meg a választások "végeredményét".

    A választási döntés

    A választási döntéssel kapcsolatosan 1998-ból nem rendelkezünk adatokkal, így csak a 2002-es felmérés eredményei kerülnek ismertetésre. A mintába került budapestiek 3,7 százaléka nem ment el szavazni, és mindössze héttized százalékuk nem tudta, hogy mikor döntötte el, kire szavaz. A legnagyobb tábort - a megkérdezettek 63,2 százalékát - azon személyek alkották, akik már 3-4 hónapnál régebben tudták, hogy kire adják voksukat. A második legnagyobb csoportot azok képviselték, akik a választás előtt egy-két héttel hoztak döntést (14,3%). Viszonylag magas volt azon személyek - a megkérdezettek majdnem egytizede - aránya (9,3%), akik a választás napján a szavazófülkében döntöttek. A legkisebb arányban a választások előtt egy hónappal döntést hozó személyek szerepeltek a mintában (8,7%). A döntéshozatal időpontja és a megkérdezett neme között szignifikáns összefüggés figyelhető meg, az egy-két héttel, illetve a választás napján döntést hozók közt felülreprezentáltak voltak a nők (egy-két hét: férfi 31,7%, nő 68,3%, választás napján: férfi 28,6%, nő 71,4%). Azon választópolgárok csoportja, akik a szavazófülkében határozták el, hogy ki mellett voksolnak, zömmel a 30-39 évesek és a 60 év felettiek közül kerültek ki (26,8%-24,4%). A nem szavazók csaknem fele (47,1%) a 29 év alatti felnőttek köréből toborzódott. Az iskolai végzettség dimenzióját figyelembe véve megállapítható, a legnagyobb arányban a diplomások határozták el legkorábban, hogy kire adják le szavazatukat (71,8%). A négy vagy több hírforrásból tájékozódók többsége már 3-4 hónapja döntött arról, hogy kire fog voksolni (54,4%), míg a választás idejének közeledtével inkább a legfeljebb három hírforrást megnevezők döntöttek politikai attitűdjük manifesztálódásának formájáról (56,8%, 54,0%, 51,3%). Az a politikusok között a kevesebb forrást megnevezők domináltak (69,2%).

    A kampány hatása

    A kampány hatásának felmérésére több indikátort is felhasználtunk. Elsőként arról kérdeztük a mintába került budapestieket, mi véleményük arról, hogy a televíziók, rádiók a választás előtt politikai hirdetést, választási reklámot sugároznak. A megkérdezettek 41,1 százaléka jónak tartja a kampány ideje alatti politikai hirdetések közzétételét, viszont 32,2 százalékuk számára ez közömbös. A válaszadók 17,2 százaléka rossznak tartja ezt a kampányfogást, majdnem egytizede (9,5%) pedig nem tudott véleményt mondani a politikai hirdetésekkel kapcsolatban.

    A válaszadók 92 százaléka azt vallotta, hogy hallott, illetve látott fizetett választási hirdetést. Azon személyek, akik nem találkoztak hirdetésekkel, az idős, alacsony iskolai végzettségű és kevés hírforrást megnevezők csoportjából rekrutálódtak.

    További indikátorként szolgált, hogy a megkérdezettek mely pártok választási hirdetésére emlékeztek. A mintába került válaszadók 92 százalékából mindössze 80 százalék tudta megmondani, hogy mely párt spotját látta, hallotta. A megkérdezettek majdnem ötöde emlékezett az első négy parlamentbe jutott politikai párt (MSZP, Fidesz-MPP-MDF, SZDSZ) választási reklámjaira. Mindössze a válaszadók négy százaléka állította (4,3%), hogy az összes országos listát állító párt (Országos listát állító pártok: Fidesz-MPP-MDF, MSZP, SZDSZ, MIÉP, FKgP, Munkáspárt, Új Baloldal, Centrum.) hirdetését látta. A második legnagyobb csoportot azok alkották, akik a második fordulóban induló pártok reklámjai mellett a MIÉP választási klipjével is találkoztak (10%). Népes tábort tettek ki a kizárólag az SZDSZ hirdetésére emlékezők (7,9%), mely összefüggésbe hozható azzal, hogy a legtöbb megkérdezett figyelmét az SZDSZ választási klipje keltette fel (33,4%). A pártok reklámfilmjeire emlékező budapestiek több mint nyolctizede (81,8%) említette a Fidesz-MPP-MDF választási hirdetéseit, de közel hasonló arányban nevesítették az SZDSZ hirdetéseit is (77,8%). A válaszadók harmadik legnagyobb csoportja, a megkérdezettek héttizede (71,7%) vélte felidézni az MSZP politikai reklámfilmjeit. A kisebb támogatottsággal bíró, így kisebb anyagi erőforrások felett rendelkező pártok reklámfilmjeire jóval kevésbé emlékeztek a válaszadók: MIÉP 40,1%, FKgP 23,7%, Centrum 20,1%, Munkáspárt 16,4%, Új Baloldal 6,1%.

    Megpróbáltuk körüljárni, hogy a kampány során használt jelmondatok milyen mértékben rögzültek a megkérdezettekben, mely jó indikátornak tűnt a kampány hatásának megismeréséhez. A megkérdezett budapestiek 71 százaléka vallotta, hogy hallott választási szlogent. Az említett csoport fele legalább egy, 33 százaléka kettő, míg 17,2 százaléka három szlogent is tudott fejből idézni. (Az 1998-as választás alkalmával készített felmérés során jóval kisebb arányban emlékeztek a megkérdezettek kampányszlogenekre (14,1%)). Legnagyobb arányban a Fidesz-MPP-MDF választási jelmondatait jegyezték meg a válaszadók (42,6%), akárcsak 1998-ban (27,4%). Második helyen az MSZP szerepelt 31 százalékkal, a harmadik a sorban az SZDSZ volt (17,3%). A négy évvel ezelőtti választás idején a szabaddemokraták gondolatai voltak a második leggyakrabban idézettek (20,8%), e tekintetben a szocialisták (13,2%) a kisgazdák mögé szorultak (16%). 2002-ben a MIÉP jelmondatait a megkérdezettek 5,5 százaléka tudta felidézni, ami a négy évvel ezelőtti arány háromnegyedének felel meg. A választások első fordulójában indult többi párt jelmondatát a megkérdezettek mindössze egy százaléka tudta hűen visszaadni (2. táblázat).

    2. táblázat

    Pártok megnevezett szlogenjei

    Esetszám (n) és százalékos súlyozott megoszlás (%)

     

    1998

    2002

    Fidesz-MPP-MDF

    29
    27,4%

    155
    42,6%

    MSZP

    14
    13,2%

    113
    31,0%

    SZDSZ

    22
    20,8%

    63
    17,3%

    MIÉP

    8
    7,5%

    20
    5,5%

    FKgP

    17
    16%

    4
    1,2%

    Munkáspárt

    16
    15,1%

    4
    1,0%

    Centrum

    -

    5
    1,3%

    Összesen

    106
    100%

    365
    100%

    Választási műsorok nézettsége

    Korábban említettük, hogy a megkérdezettek több mint 80 százaléka a televízióból szerezte be a választás kimeneteléről értesüléseit (1998-ban 83%, 2002-ben 87%). Az AGB Hungary Kft. nézettségi adatai alapján az 1998-as parlamenti választás első fordulójának napján a választási műsorokat (M1, M2, Duna TV, TV2, RTL Klub) átlagosan 593 ezren nézték (6,3%), ez az arány 2002-ben némileg magasabb volt, 641 ezer fő (7,1%). A választás napján sugárzott választási műsorok közül minden esetben az M1 (melyhez hozzászámíthatjuk az M2-t is) kínálata volt a legnézettebb. Az 1998-as választások első fordulójának napján 20 órától a TV2 nézettsége jóval meghaladta az M1 választási műsoráét, mivel akkor kezdték el sugározni az esti filmet. A film végeztével folytatódott a választási műsor, ekkor azonban már nem tudta lekörözni az M1 programját. 2002-ben a négy évvel ezelőtti tendenciának megfelelően alakultak a nézettségi mutatók.

    Összefoglalás

    Az 1998-as adatokat összevetve a 2002-ben mértekkel megállapítható, hogy az idei választás kimenetelét nagyobb érdeklődés övezte, mint a négy évvel ezelőttit. A budapestiek nagyobb arányban maradtak ébren este tíz óra után is, annak érdekében, hogy nyomon követhessék a voksok számarányainak alakulását, és megtudják a teljes feldolgozottsághoz közel álló eredményt.

    A megkérdezettek által megnevezett hírforrások megoszlása alátámasztotta az elektronikus médiumoknak tulajdonított domináns szerepet a tájékoztatásban. 1998-ban a megkérdezettek 92 százaléka valamely televíziót vagy rádiót nevezte meg forrásként. 2002-ben a válaszadók majdnem 90 százaléka a televízióból, közel 10 százaléka pedig a rádióból értesült a választások kimeneteléről.

    A megkérdezettek túlnyomó többsége a választási eredményeket - csakúgy, mint 1998-ban - az M1-ből ismerte meg, az RTL Klub szerepe választási show-műsorának köszönhetően felértékelődött, míg a TV2 műsorának népszerűsége csökkent az előző választáshoz képest. A televíziók közül a Duna TV és az M2 háttérbe szorulása volt a legszembetűnőbb momentum.

    Az idei referendum alkalmával a csatornaválasztást a válaszadók többségénél előzetes terv határozta meg, a befogadók nagyobb része tudatosan kapcsolódott be egy-egy műsorba, és percről percre követte figyelemmel az eredmények alakulását. A megkérdezettek egynegyede "channel surf" közben akadt a programra, ugyanekkora hányaduk a csatorna által műsorra tűzött film vagy egyéb műsor közben értesült az eredményekről.

    A megkérdezettek médiafogyasztási szokásairól megállapítható, hogy a válaszadók egyharmada kizárólag televízióból tájékozódik a politikai élet történéseiről. Ez a fajta orientáció elsősorban a fiatalabb és az idősebb nemzedékre jellemző. A második legnagyobb fogyasztói csoport a televízió mellett az írott sajtót is használja információszerzés céljából, e tábor elsősorban a középkorúakból toborzódik.

    A politikai információforrásként használt elektronikus médiumok között a közszolgálati médiumok elvesztették uralkodó szerepüket az elmúlt években, és átadták helyüket kereskedelmi társaiknak.

    Az előző választáskor a válaszadók csaknem fele a parlamentbe jutott pártok helyes sorrendje mellett (2 százalékos hibahatárt engedélyezve) a pártok százalékos arányaira is emlékezett. Az új évezred első választása során a budapestiek majd fele a pontos helyezések mellett a pártok százalékos arányait is tökéletesen határozta meg. Mindkét választás alkalmával a nők voltak a tájékozatlanabbak, a férfiak több mint fele mind a helyes sorrenddel, mind a megszerzett mandátumok százalékos arányával tisztában volt. Az iskolai végzettség és a tájékozottság összefüggése tekintetében növekedést figyelhettünk meg az alapfokú végzettséggel rendelkezőktől a diplomások felé. E dimenzióban nem tapasztaltunk eltérést a négy évvel ezelőtti felmérés eredményeihez képest.

    1998-ban a mintába került válaszolók 60 százaléka, 2002-ben pedig már 69 százaléka beszélgetett a választási eredményekről. A budapestiek majdnem egynegyede csak családi körben tárgyalta meg a választás kimenetelét, közel 20 százaléka ismerőssel, baráttal és munkahelyi kollégával cserélt információt. A négy évvel ezelőtti választás kimenetelénél a szűk körben, erős kötésű kapcsolatokban folytatott értekezés volt a meghatározó, 2002-ben viszont a munkahely is a politikai véleménynyilvánítás helyszínévé vált, a megkérdezettek majdnem 20 százalékánál kizárólagosan ebben a környezetben került szóba a választási eredmény.

    Idén a megkérdezettek legnagyobb arányban a Fidesz-MPP-MDF választási jelmondatait jegyezték meg a válaszadók, akárcsak 1998-ban. Második helyen az MSZP szerepelt, a harmadik a sorban az SZDSZ volt.

    3.4. Az országgyűlési választások idején műsorba szerkesztett politikai hirdetések összehasonlító elemzése (1998, 2002)

    Vizsgálatunkban elsősorban arra kerestük a választ, hogy milyen kép él a politikai hirdetéseket készítők fejében a magyar választókról? Hogyan, milyen eszközökkel próbálják a választókat megnyerni, irányítani?

    A feltett kérdésekre a válaszokat az 1998-as és 2002-es kampány-spotok (elsősorban televízióban és rádióban sugárzott), politikai hirdetések összehasonlító elemzésén keresztül próbáltuk megadni. 1998-ban ötvenhat különböző, országos televíziós csatornán sugárzott hirdetést rögzítettünk és elemeztünk. Bár a kampány 2002-ben intenzívebbnek tűnt, az országos televíziós csatornákon megközelítőleg ugyanennyi, ötvenöt féle politikai hirdetést láthattunk. Különbség mutatkozott a pártok kampányának intenzitásában. A Fidesz-MPP járt az élen a politikai hirdetések készítésében mindkét választási időszakban, az MSZP és az SZDSZ szorosan követte politikai vetélytársát.

    2002-ben az ötvenöt féle, országos médiumokban sugárzott hirdetés mellett 134 helyi televízió- és rádióállomáson leadott politikai reklámot is elemeztünk. 1998-ban (az AGB Hungary adatai szerint) összesen 1261 promóciót tettek közzé a legnagyobb műsorszolgáltatók (3. táblázat). A legtöbb hirdetést a közszolgálati adók szerkesztették műsorba, a kereskedelmi műsorszolgáltatók közül kizárólag az MSAT és a Szív TV sugárzott választási hirdetéseket.

    3. táblázat

    A politikai hirdetések száma az országgyűlési választások idején (1998)

    (az AGB Hungary által rögzített csatornákon)

     

    politikai hirdetések száma

    M1

    808

    M2

    328

    TV3

    44

    MSat

    26

    Szív Tv

    24

    Összesen

    1261

    Az ORTT adatai szerint 2002-ben az országos adók közül a TV2, a Duna Televízió, a Danubius Rádió, a Sláger Rádió és a majdnem országos lefedettséggel rendelkező Juventus Rádió nem sugárzott spotokat. Az országos földi terjesztésű profitorientált médiumok közül az RTL Klub is elkülönített műsoridőt a választási hirdetések számára. A piacvezető televízió nem tudta túlszárnyalni a közfinanszírozású csatornákat a műsorba szerkesztett spotok előfordulási gyakoriságát tekintve, mivel az utóbbiaknál kb. másfélszer, illetve négyszer annyi hirdetés került programba. A különbségek vélhetőleg az eltérő listaárral magyarázhatók (4. táblázat).

    4. táblázat

    A politikai hirdetések száma az országgyűlési választások idején (2002)

    (az AGB Hungary által rögzített csatornákon)

     

    politikai hirdetések száma

    M1

    403

    M2

    238

    RTL Klub

    155

    Magyar ATV

    172

    Összesen

    968

    A Fidesz-MPP hirdetett legtöbbször mindkét periódusban. 1998-ban a MIÉP az MSZP-vel közel azonos mennyiségű promóciót tett közzé. 2002-ben az MSZP megduplázta spotjainak számát 1998-hoz képest. A kisebb pártok gyakorlatilag elenyésző esetszámban hirdettek a televíziókban.

    Egy párt népszerűsítésének, megismertetésének sikere nagymértékben függ az e célra szánt pénzösszegektől is. A kampány, s különösen az elektronikus médiában közzétett hirdetések nem kevés forrást emésztenek fel a pártok költségvetéséből. A Fidesz-MDF szövetség hirdetett a legtöbbet a korteshadjárat során az országos televíziós csatornákon, ám az MSZP sem sokkal maradt el mögöttük.

    A Mediagnozis adatai szerint a kormány 947, a pártok összesen 1545 millió forintot költöttek listaáron (Az összegek tájékoztató jellegűek, hiszen a médiumok által adott kedvezményeket a listaáras számolásnál nem veszik figyelembe. Forrás: Népszabadság, 2001. május 23., 5. o.) hirdetésekre a kampányidőszakban (5. táblázat). A nagy pártok körülbelül négy-ötszázmilliót, a "kicsik" körülbelül százmilliót fordítottak hirdetésekre. Kivétel ez alól az SZDSZ, hiszen kis pártként kétszázmillióért vásárolt reklámidőt.

    5. táblázat

    A pártok médiaköltése január elejétől április végéig*

    (listaáron, kedvezmények nélkül számolva, ezer forintban)

     

    összesen

    folyóirat

    kábeltévé

    plakát

    napilap

    rádió

    televízió

    Centrum

    106 358

    726

    270

    30 463

    49 939

    7 584

    17 600

    Fidesz

    266 131

    22 360

    1 440

    19 689

    182 709

    15 335

    24 900

    Fidesz és szövetségesei

    215 627

     

    7 545

    230

    38 488

    1 751

    168 449

    FKgP

    88 205

     

    2 184

    62 884

    5 302

    5 235

    12 600

    MIÉP

    89 937

     

    6 740

    4 065

    9 727

    9 980

    59 425

    MSZP

    519 253

    18 350

    13 814

    131 026

    248 167

    17 192

    90 704

    MSZP+SZDSZ

    10 461

     

     

     

    6 831

    3 630

     

    MSZP+SZDSZ+ Centrum

    864

     

     

     

    864

     

     

    Munkáspárt

    44 845

     

    2 400

    9 013

    422

    2 025

    30 985

    SZDSZ

    200 114

    8 030

    360

    72 932

    16 427

    590

    101 775

    Új Baloldal

    2 891

     

     

     

    206

    285

    2 400

    * Népszabadság, 2002. május 23., 5. o. Szakály Attila: Egymilliárd kormányhirdetésekre, Mediagnozis adatok

    4. A Panaszbizottság tevékenységének mérlege

    A műsorszolgáltatók műsorait érintő eseti bejelentések kivizsgálására létrehozott Panaszbizottság 2002-ben átlagosan 20 taggal látta el a médiatörvényben meghatározott feladatait. A korábbi években ugyan enyhén növekvő tendenciát mutató, de lényegében közel azonos szintet elérő panaszok száma 2002-ben jelentősen megemelkedett, amely emelkedés mind a kiegyensúlyozatlan tájékoztatást sérelmező panaszok, mind a műsorszolgáltatók tevékenységével, törvényes működésével kapcsolatban megfogalmazott vélemények, az ún. egyéb panaszok számánál tapasztalható volt. Az emelkedés egyik oka a 2002-es évi választások következtében jelentkező fokozottabb társadalmi aktivitás volt, másrészt jelentős számú kifogást fogalmaztak meg a két országos kereskedelmi televízióban szeptemberben indult ún. valóság-show-k, valamint a TV2 Aktív és az Activity c. műsorai egy-egy adása ellen. Ezek a panaszok mintegy egy harmadát tették ki.

    4.1. A Panaszbizottság eljáró tanácsai által tárgyalt panaszok és a panaszok ügyében hozott döntések

    2002-ben 721 beadvánnyal keresték meg a Panaszbizottságot, közülük 425 ügy került a soros elnökök döntése alapján eljáró tanácsi tárgyalásra. A nem tárgyalt 296 beadványt egyrészt a soros elnökök utasították el (eljárási feltételek hiánya vagy elkésettség miatt), másrészt jelentős számú kifogás érkezett ugyanarra a műsorszámra, mely esetekben csak egy ügyet tárgyalt a Panaszbizottság.

    A kiegyensúlyozott, sokoldalú tájékoztatás hiánya miatt (4. §) 2002-ben 145 ügyet tárgyaltak az eljáró tanácsok, és az ügyek 26 százalékában marasztalták el a műsorszolgáltatót a törvény sérelme miatt. A fellebbezéseket követően ez az arány 16 százalékra csökkent, mert az ORTT a másodfokon elé került ügyek háromnegyedében tartalmi vagy formai ok miatt megváltoztatta a Panaszbizottság döntését.

    A jogerőssé vált esetekben a műsorszolgáltatók eleget tettek az elmarasztalásban foglaltaknak, azaz közzétették a panaszbizottság állásfoglalását, egyedül a Pannon Rádió nem tett eleget a jogerős határozatban foglaltaknak.

    Az egyéb panaszok száma 280 volt. Ezekben az ügyekben a Panaszbizottság megfogalmazza a véleményét, amelyet közöl az érintettekkel, illetve akár a nyilvánosságra is hozza, de jogkövetkezménnyel járó döntést nem hoz. Az ilyen típusú eljárások esetében is a panaszok egynegyedét találta az eljáró tanács megalapozottnak.

    Ezen panaszok tárgyalásánál, amennyiben több bejelentés érkezett azonos műsorszámra, az időben elsőként érkezett panaszt tárgyalta érdemben az eljáró tanács és a többi panaszos tájékoztatást kapott a döntésről.

    4.2. A közszolgálati műsorszolgáltatók műsorait érintő panaszok

    A Magyar Rádió műsorai közül elsősorban a Krónika (25%), a Vasárnapi Újság (17%) és a 16 óra (7%) ellen nyújtottak be panaszokat, a Magyar Televízió esetében pedig a listavezető a Híradó (21%) volt, de közel hasonló számú panasz érkezett a Nap-kelte (20%) ellen is, amelyet csak szeptember óta sugároz az MTV.

    A Magyar Rádió műsorait nem csupán arányaiban, de abszolút mértékben is kevesebben kifogásolták, mint 2001-ben, míg a Magyar Televízió műsorait ért panaszok száma több mint háromszorosára emelkedett. A Duna Televízió ellen benyújtott 11 panasz - bár megduplázta a 2001-es adatot - az arányokra tekintettel nem mutat jelentős változást. (1. ábra)

    1. ábra

    A Magyar Rádió különböző műsorait 2002-ben 94 esetben érte kifogás, ami az elmúlt évi 124 panasszal szemben 25%-os csökkenést mutat.

    Az eljáró tanácsok 33 esetben nyilatkozatban fejtették ki véleményüket, 19 esetben elutasító határozatot, 9 esetben helyt adó állásfoglalást hoztak. A többi esetben tájékoztatást kaptak a panaszosok a panasz benyújtásának feltételeiről, illetve a soros elnök utasította el a panaszt, négy esetben visszavonták a panaszt, két esetben névtelen volt a panaszos.

    A helyt adó állásfoglalások ellen a Magyar Rádió 4 esetben nyújtott be fellebbezést, közülük két döntést megváltoztatott a Testület, egy esetben új eljárásra utasította a Panaszbizottságot, egy döntést helyben hagyott. Az elutasító döntéseket 4 esetben fellebbezték meg a panaszosok, közülük 1 ügyet új tárgyalásra utalt a Testület.

    A Magyar Televízió műsorait 177 alkalommal panaszolták, szemben a 2001-ben tapasztalt 50 esettel.

    Az eljáró tanácsok a tárgyalt ügyekben 63 nyilatkozatot, 39 elutasító és 7 helyt adó állásfoglalást hoztak, 37 esetben tájékoztatót kaptak a panaszosok. A többi ügyben soros elnöki elutasítás született, vagy visszavonták a panaszt, vagy névtelen volt a bejelentés.

    A helyt adó állásfoglalások ellen 6 esetben nyújtott be fellebbezést a Magyar Televízió, közülük a Testület két esetben hatályon kívül helyezte, egy esetben megváltoztatta az eljáró tanács döntését. Az elutasító határozatok ellen 7 esetben fellebbeztek a panaszosok. A Testület egy esetben új eljárás lefolytatására kötelezte a Panaszbizottságot, egy esetben hatályon kívül helyezte, egy esetben megváltoztatta, a többi esetben helyben hagyta a döntést.

    A Duna Televízió műsorait érintő 11 panasz közül 7 ügy került tárgyalásra, mivel három esetben tájékoztatást kaptak a panaszosok a törvényi előírásról, egy esetben visszavonták a panaszt. Három ügyben elutasító határozat született, közülük egyet a fellebbezési eljárás során helyben hagyott a Testület. Három esetben nyilatkozatot fogadott el az eljáró tanács. A panaszok közül öt az országgyűlési választások idején készült Híradó műsorokat érintette.

    4.3. Az országos kereskedelmi műsorszolgáltatókat érintő panaszok

    2002-ben a két műsorszolgáltatót összesen 248 esetben panaszolták.

    Megemlítendő, hogy nagyon sokan kifogásolták a két műsorszolgáltató műsorkezdési gyakorlatát, tudniillik azt a jelenséget, hogy a közölt időponthoz képest majd minden alkalommal jelentős csúszással kezdődnek az esti műsorok, arra való hivatkozással, hogy "a műsorszolgáltató fenntartja magának a műsorváltoztatás jogát". A Panaszbizottság ezekben az esetekben nem járt el.

    A TV2 műsorait 151 esetben kifogásolták, túlnyomó többségében nem a 4. § alá tartozó ügyekben. 101 panaszos tájékoztatást kapott - nem csupán a panasz módjáról, hanem a lefolytatott eljárás eredményéről is - mivel nagy visszhangot váltott ki néhány esetben a műsorszolgáltató egy-egy műsora vagy sorozatának egy-egy adása.

    Az Activity c. műsorra 9 panasz érkezett. Az első ügy tárgyalása során hozott elmarasztaló döntésről tájékoztatást kapott a másik nyolc panaszos.

    Az Aktív c. műsor egy adására 31 panasz érkezett, Az első ügy tárgyalása során hozott elmarasztaló döntésről tájékoztatást kapott a többi panaszos.

    A Big Brother egyik napi adása ugyancsak viharos reakciókra késztette a nézőket, és 28 panaszt eredményezett. Ebben az esetben - miután a Testület soron kívül szankcionálta az ominózus adás miatt a műsorszolgáltatót - a panaszosok a Testület döntéséről kaptak tájékoztatást.

    7 panasz érkezett a Claudia show egy-egy adására. Az eljárás során négy nyilatkozat született, két panaszos tájékoztatást kapott, egy panaszos névtelen volt.

    A Napló c. műsor ellen 8 panasz érkezett. Az eljáró tanácsok három esetben elutasították a panaszt, három esetben nyilatkozatban fejtették ki véleményüket, és két esetben megszüntették az eljárást.

    A Tények c. műsor 10 esetben volt panasz tárgya. Két esetben a soros elnök, négy esetben az eljáró tanács utasította el a panaszt. Egy helyt adó döntés született, amit fellebbezés után a Testület helyben hagyott. 3 ügyben tájékoztatást kaptak a panaszosok.

    Az RTL Klub műsorai ellen 96 panasz érkezett.

    A panaszok negyedét a Való Világ egyik adása váltotta ki. 5 esetben nyilatkozatot tett közzé az eljáró tanács, míg 20 panaszos a Testület szankcionáló döntéséről kapott tájékoztatást.

    Az év során több panasszal illeték az Akták (3), a Heti hetes (5), a Fókusz (7), a Mónika show (8), és a Híradó (25) műsorokat.

    A Híradó műsorok elleni kifogások tárgyalása eredményeként 4 helyt adó, 6 elutasító állásfoglalás és 6 nyilatkozat született, egy esetben a soros elnök utasította el a panaszt, a többi ügyben a panasz módjáról kaptak tájékoztatást a panaszosok.

    Az országos kereskedelmi rádiók műsorait csekély számú kifogás érte, a Danubius Rádió és a Sláger Rádió ellen három-három panaszt nyújtottak be.

    4.4. A többi műsorszolgáltató műsorait érintő panaszok

    A Magyar ATV műsorai ellen benyújtott panaszok száma megközelítette a két nagy kereskedelmi televízió műsorait érintő kifogások számát.

    A 99 panasz főleg a következő műsoroknak szólt: 120 perc (14), Közhang (9), Nap-kelte (17), Párbeszéd 2002 (5), Sajtóklub (9), Sajtóklub pénteken (4), Újságíróklub (5), Kereszttűz (4).

    Az eljárások során 10 helyt adó, 8 elutasító állásfoglalás és 45 nyilatkozat született. 23 esetben tájékoztatást kaptak a panaszosok, míg a többi ügyben megszüntették az eljárást, vagy visszavonták a panaszt.

    A Budapest Televízió 23 esetben szerepelt Anettka műsorai miatt a panaszoltak között. Az eljárások során zömében nyilvánosságra hozott nyilatkozatok születtek.

    2002-ben további 67 panasszal illették 32 helyi rádió és televízió műsorát. Többször kifogásolták a Vásárhelyi Városi TV, az Infó Rádió, a Klub Rádió, a Telekeszi TV, a Pannon Rádió és a VIASAT3 műsorait.

    Az eljárások során 25 nyilatkozat, 6 helyt adó és 8 elutasító állásfoglalás született. Két esetben névtelen volt a panaszos, és egy esetben visszavonták a panaszt.

    A soros elnök 8 alkalommal utasított el panaszt, és 17 panaszos tájékoztatót kapott az eljárás lefolytatásának feltételeiről.

    4.5. A 2002. évi választásokkal összefüggően a műsorszolgáltatókat érintő panaszok

    A tavaszi országgyűlési képviselő választásokkal összefüggésben 70 panasz érkezett. A legtöbb észrevételt az április 9-i TF rendezvény (13) és az április 13-i Kossuth téri rendezvény (9) közvetítései váltották ki. További 48 panasz egyéb, választásokkal kapcsolatos műsorokra vonatkozott. A választási kampányba illeszkedő műsorokkal kapcsolatban az Országos Választási Bizottság 3 esetben tett át a Panaszbizottsághoz bejelentést, ugyanakkor a Panaszbizottság két alkalommal vélte illetékesnek az OVB-t a beérkezett panasz kezelésére.

    Az önkormányzati választások kampányában csupán három választási műsor ellen fogalmazódott meg kifogás. Egy, a helyi televízió polgármesterjelöltekről szóló műsora ellen benyújtott panaszt visszavonták. A Magyar Televízió önkormányzati választásokról szóló két műsora ellen benyújtott panaszt az eljáró tanácsok nyilatkozattal zárták le.

    4.6. A 2002. évi panaszosok összetétele

    állampolgár

    580

    párt

    34

    alapítvány

    3

    önkormányzat

    4

    gazdasági szervezet

    3

    érdekvédelmi szervezet

    31

    egyéb

    42

    névtelen

    24

    Összesen

    721

    A választásokra tekintettel nem meglepő a pártok által tett kifogások számának emelkedése. Az eljárások során két esetben helyt adó határozat született, közülük kettőt a műsorszolgáltató megfellebbezett, de a Testület jóváhagyta az elsőfokú döntést. 9 ügy elutasító állásfoglalással zárult le, közülük egyet megfellebbezett a panaszos. A Testület ebben az esetben is jóváhagyta az elsőfokú döntést. Nyilatkozatot 6 ügyben, megszüntető határozatot egy alkalommal hozott az eljáró tanács.

    5. Kuratóriumi sorsolás 2002-ben

    Az Rttv. 57. §-a alapján az ORTT évente nyilvántartásba veszi a Magyar Televízió Közalapítvány, a Magyar Rádió Közalapítvány és a Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriumaiba jelentkező civil szervezeteket, és közülük kisorsolja azokat, amelyek az adott évben a kuratóriumok civil kurátorát delegálják.

    Az Rttv. 56. § (1) bekezdésének r) pontja értelmében a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumába és a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumába a határon túli szervezetek egy-egy főt delegálnak. A törvény 56. § (2) bekezdésének m) pontja szerint a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumába a szomszédos országokban működő magyar szervezetek képviselői hét főt, a szórvány magyarságot a Magyarok Világszövetségében képviselni jogosult testület egy főt delegálhat.

    Minthogy a törvény 56. § (1) és (2) bekezdés b) pontja nevesíti a négy történelmi egyházat, azokat nem kell nyilvántartásba venni. Ezért nem is kellett teljesíteniük a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételeket.

    A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, dr. Seregély István érsek, levélben jelezte az MTV és az MR kuratóriumainak, hogy a 2002. évi megegyezések alapján kit delegálnak a történelmi egyházak a kuratóriumokba. Az érsek úr leveléhez mellékelte az egyházak közötti megegyezésről szóló okiratot, melyet mind a négy egyház képviselője aláírt.

    A törvény 57. § (7) bekezdése szerint: "Ha egy szervezet már élt delegálási jogával, és a vele azonos csoportba tartozó más szervezetek közül van olyan, amely még nem delegált, ezen szervezet a kuratóriumi megbízatásának lejártától számított három éven belül nem vehet részt sem a megállapodásban, sem a sorsolásban."

    Ha valamely szervezet 1998-ban és/vagy 1999-ben és/vagy 2000-ben és/vagy 2001-ben valamelyik kuratóriumba delegált már képviselőt, akkor az 2002-ben csak abba a kuratóriumba delegálhatott, amelyikben még nem vett részt. A törvényi kizárást a Testület kuratóriumra és nem kategóriára érvényesítette.

    Az ORTT Irodájához a 2002. évi kuratóriumi kiegészítés céljából összesen 200 regisztrációs kérelem érkezett a megadott határidőben.

    Ezek közül a Testület 142 jelentkezőt vett nyilvántartásba, 58 esetben pedig a nyilvántartásba vételi kérelmet elutasította, tekintettel arra, hogy ezek a jelentkezések valamilyen okból nem feletek meg a részvételi felhívásban, illetve a törvényben leírtaknak.

    A sorsolást 2002. március 27-én tartotta meg az ORTT.

    tovább