A K/1786. számon benyújtott kérdésével kapcsolatban - amelynek címe: "Letesz-e a kormány arról a javaslatáról, hogy enyhítve a kiszabható büntetéseket teret enged a drog-fogyasztásnak" - a következőkről tájékoztatom:

Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy Önhöz hasonlóan mind a Magyar Köztársaság Kormánya, mind pedig magam számára egyaránt fontos az emberi értékek megőrzése, védelme.

Ezt az egyébként magától értetődő dolgot azért emelem ki, mert az utóbbi időben a Büntető Törvénykönyv, azon belül is a kábítószerrel kapcsolatos törvényi tényállások módosítása miatti kritikák megfogalmazói igyekeztek a Kormány kábítószerrel kapcsolatos politikáját olyan színben feltüntetni, amely nélkülözi az emberi értékek tiszteletét.

A Kormány azon dolgozik, hogy az Országgyűlés által a 96/2000. (XII. 11.) OGY határozattal elfogadott nemzeti stratégiai programban megfogalmazottakat is szem előtt tartva, az eddiginél hatékonyabban védje meg az embereket a kábítószer-fogyasztás káros következményeitől, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy - a kábítószerrel kapcsolatos cselekmények felderítését segítendő - a kábítószer mennyiségét is figyelembe vevő, differenciált, és az egyes elkövetési magatartásokat és módokat megfelelően elkülönítő szabályozást teremt.

Ön - a hozzám intézett kérdése szerint - úgy véli, hogy a büntetési tételkeret csökkentésével a kábítószer-fogyasztásnak teret enged a Kormány.

1. Tény, hogy a T/1218. számú törvényjavaslat tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely kiterjeszti a büntethetőséget megszüntető ok alkalmazásának lehetőségét, azonban mindezt differenciáltan teszi.

A törvényjavaslat szerinti 283. § a) és b) pontja tényállási elemként egyaránt tartalmazza a "saját használatra" célzatot, mindemellett a terjesztési típusú magatartások közül csak a kínálás és az átadás esetében biztosítja az elterelés lehetőségét, amennyiben az együttesen történő kábítószer-fogyasztás alkalmával történik.

Jól látható tehát, hogy a törvényjavaslat szigorú időkorlátot is felállít, hiszen az elterelés már nem alkalmazható abban az esetben sem, amikor a kínálás vagy átadás egy későbbi együttes kábítószer-fogyasztás céljából történik, továbbá természetesen akkor sem, ha a kínálással vagy átadással egyben kereskedelem vagy forgalomba hozatal is megvalósul.

Mindemellett kiemelendő, hogy az oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési feladatok ellátására rendelt épület területén elkövetett ilyen típusú cselekmények esetén további szűkítést tartalmaz a törvényjavaslat, amikor rögzíti, hogy csak akkor lehet az elterelést alkalmazni, ha az elkövető nem töltötte be a huszonegyedik életévét.

Ez egyértelműen jelzi azt, hogy az elterelést lényegében arra az esetre szűkíti, amikor a felsorolt épületek területén vagy annak közelében a diákok együttes fogyasztás alkalmával egymásnak adják át a kábítószert.

A törvényjavaslat - a büntethetőséget megszüntető ok ezen formájának rögzítésével - elterelési lehetőséget kíván adni az olyan, huszonegyedik életévét be nem töltött elkövetőnek, aki ugyan a jelzett épületek területén, ám az együttes fogyasztás során csekély mennyiségű kábítószert ad át vagy csak felkínálja azt a társának.

A nemzeti stratégiai program multidiszciplináris elveinek megfelelő, és az ENSZ kábítószer-problémával kapcsolatos egyezményeinek tartalmával összhangban álló elterelés intézménye nemcsak a kábítószerfüggők számára biztosít büntetlenséget, hanem azon kábítószerélvezők számára is, akik a kábítószer-fogyasztással összefüggő kisebb súlyú bűncselekményt követtek el. Az elsődleges cél ugyanis az, hogy a megfelelő orvosi-pszichológiai kezelés biztosítása révén megakadályozzuk a kábítószerfüggőség kialakulását, és azt, hogy további bűncselekményt kövessenek el.

Az elterelés korlátlan számban történő alkalmazására nem lehet módot adni a kábítószer kínálásával vagy átadásával elkövetett kábítószerrel visszaélés esetén, ezért a Kormány támogatja az Alkotmányügyi Bizottság T/1218/71. számon benyújtott bizottsági módosító javaslatát, amely szerint az elterelés lehetőségét biztosító rendelkezés nem alkalmazható, ha az elkövetővel szemben a cselekmény elkövetését megelőzően két éven belül legalább egy alkalommal kábítószerrel visszaélés miatt indított büntetőeljárás keretében az elkövető büntetőjogi felelősségét megállapították, vagy vele szemben a vádemelést elhalasztották.

2. A Büntető Törvénykönyv 1998. évi LXXXVII. törvénnyel történt módosítása megnövelte a büntetőjog szerepét a kábítószer-probléma terén azáltal, hogy a "semmi tolerancia" büntetőpolitikai elv alkalmazásával mind a kínálati, mind a keresleti oldal jelenségeivel szemben szigorú, elrettentő jellegű büntetőjogi lépéseket tett lehetővé, ám mégsem biztosított hatékony választ e probléma megoldására.

Mivel a módosítás hatályba lépése óta több év eltelt, és bebizonyosodott, hogy a "semmi tolerancia" kriminálpolitikai elv nem vezetett eredményre, ezért a Kormány - a differenciált megközelítés jegyében - szem előtt tartotta a kábítószer kereskedők elleni szigorú fellépés fontosságát.

A törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó, és a Kormány által is támogatott módosító indítványok a maguk teljességében nem engednek teret a kábítószer-fogyasztásnak.

A "kábítószert fogyaszt" elkövetési magatartás kiiktatása nem jelenti azt, hogy a fogyasztás ne lenne változatlanul büntetendő cselekmény, ugyanis a "megszerez", "tart" elkövetési magatartások révén továbbra is büntetendő a kábítószer fogyasztása.

Mivel a kábítószer fogyasztása elleni fellépés nemcsak azt követeli meg, hogy kifejezetten a fogyasztói típusú magatartások ellen lépjünk fel, ezért a társadalomra leginkább veszélyes terjesztői típusú magatartások továbbra is szigorú büntetőjogi fellépést vonnak maguk után.

A Kormány ezért támogatja azt a módosító javaslatot, amely a kábítószerrel visszaélés terjesztői típusú magatartásai esetében lehetővé teszi az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is a jelentős mennyiségre történt elkövetéskor.

Szintén a kábítószer-fogyasztás elleni - továbbra is szigorú - fellépés része az a Kormány által szintén támogatott kapcsolódó módosító javaslat, amely alapján a fiatalkorúak védelmében lehetővé válik a jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett visszaélés életfogytig tartó szabadságvesztéssel történő büntetése is.

A fentiekben említettek alapján úgy gondolom, hogy a Kormány nem enged teret a kábítószer-fogyasztásnak, hanem a differenciálás igényét szem előtt tartva, az Országgyűlés által 2000-ben elfogadott nemzeti stratégiában rögzített elveknek megfelelően komplex büntetőjogi felelősségi rendszerben biztosítja a kábítószer-probléma elleni fellépés hatékonyságát.

Budapest, 2002. december 17.