A Házszabály 85. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján benyújtom az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot az alábbiak szerint:

1. §

(1) Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 52.§ (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az elvi építési, az építési, a bontási, a használatbavételi és a fennmaradási engedélyezési, továbbá az azokkal összefüggésben keletkezett ellenőrzési és kötelezési ügyekben, valamint a kiszolgáló út céljára történő lejegyzés és a telekalakítások engedélyezése tárgyában és a 47. § (2) bekezdés b)-d) pontjaiban meghatározott esetekben (a továbbiakban: kiemelt építésügyi hatósági ügy), első fokon - kormányrendeletben meghatározott illetékességi területtel - a városi (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője, továbbá annak a települési önkormányzatnak a jegyzője jár el, akit kormányrendelet e törvény hatálybalépéséig kijelölt."

(2) Az Étv. 52.§ (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) A sajátos építményfajták - kivéve a (7) bekezdésben meghatározottakat -, továbbá a műemlékvédelem alatt álló építmények tekintetében az építésügyi hatósági jogkört a rájuk vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott államigazgatási szervek gyakorolják. Ezen építmények tekintetében lefolytatott hatósági engedélyezési eljárásokban az (2) bekezdés szerinti építésügyi hatóság szakhatóságként működik közre. A külön jogszabályban meghatározott honvédelmi és katonai célú építmények hatósági engedélyezési eljárásaiban kormányrendeletben meghatározott szerv működik közre szakhatóságként."

(3) Az Étv. 52.§-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Az antennák, antennatartó szerkezetek, valamint az azokhoz tartozó műtárgyak tekintetében az építésügyi hatósági jogkört az (2) bekezdés szerinti építésügyi hatóságok gyakorolják."

2. §

(1) E törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Étv. 52.§ (3) bekezdése, valamint a 60.§ (9)-(10) bekezdései és a 62. § (1) bekezdésének b) és d) pontjai hatályukat vesztik.

Az épített környezet alakításának és védelmének elsődleges eszköze az építésügyi hatósági rendszer, illetőleg az építésügyi hatóság, amelynek feladata a közérdek és a jogos magánérdek összhangjának megteremtése, az ügyek gyors, szakszerű és jogszerű intézése és ezen keresztül a közügy védelme. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az építésügyi hatóság rendre e követelményeknek nem felel meg.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) módosítása a hatályba lépése óta eltelt közel négy év tapasztalatai alapján időszerűvé, illetve sürgetővé vált. A törvényben szabályozott építésügyi hatósági rendszer nem működik, generális változtatására van szükség, amelynek kidolgozása folyamatban van. Ahhoz, hogy az építésügyi hatósági rendszert - a közigazgatás korszerűsítésének keretében, azzal összhangban - a közeljövőben módosítani lehessen, első lépésben az Étv. Javaslat szerinti soron kívüli módosítására van szükség.

A hatályos szabályozás szerint általános építésügyi hatósági jogkört valamennyi települési jegyző gyakorol, míg a "kiemelt ügyekben" (az elvi építési, az építési, bontási, használatbavételi, fennmaradási engedélyezési eljárás, stb.) elsődlegesen a városi önkormányzat jegyzője gyakorolja az elsőfokú építésügyi hatósági jogkört.

Az Étv. hatályos rendelkezése szerint azonban - kérelemre - azok a települési önkormányzati jegyzők is építésügyi hatósági jogkört kaphatnak, akik a formális jogszabályi (személyi) feltételeket teljesítik.

Tekintettel arra, hogy a 2002. év április 30-ig beérkezett kijelölési kérelmeket a hatályos törvényi szabályozás alapján a Kormánynak október 30-ig kell elbírálnia, a további kérelem-előterjesztések benyújtásának lehetőségét a soron kívüli törvénymódosítással meg kell előzni.

Az Étv. 1998. január 1-i hatálybalépésekor a városiakon kívül 225 önkormányzat (ez 566 települést érintett) kapott kormányrendelettel kiemelt építésügyi hatósági jogkört, ezt követően az azóta eltelt időszakban a kérelmek az alábbi megoszlásban jelentkeztek:

1998-ban még nem volt új kérelem, viszont már 9 kiemelt építésügyi hatósági jogkört adtak vissza, ami a társulások miatt 21 települést érintett.

1999-ben 36 kiemelt építésügyi hatósági jogkört kértek és kaptak (ez 85 települést érintett) és 9 kiemelt építésügyi hatósági jogkört adtak vissza.

2000-ben 12 kiemelt építésügyi hatósági jogkört kértek és kaptak (ez 28 települést érintett) és 10 kiemelt építésügyi hatósági jogkört adtak vissza (ez 23 települést érintett),

2001-ben 20 kiemelt építésügyi hatósági jogkört kértek és 18-an kaptak kiemelt építésügyi hatósági jogkört és 17 kiemelt építésügyi hatósági jogkört adtak vissza.

2002-ben 15 kiemelt építésügyi hatósági jogkört kértek (ez 34 települést érint) és 4 kiemelt építésügyi hatósági jogkört adnak vissza.

A fenti adatokból kitűnik, hogy az eltelt négy év alatt összesen 291 önkormányzat jegyzője kapott (illetve 2002-ben 15 kap) kormányrendelettel történt kijelöléssel kiemelt építésügyi hatósági jogkört és 45 önkormányzat jegyzője adta vissza (illetve 2002-ben 4 adja vissza) e jogkörét. Megállapítható tehát, hogy a kormányrendelettel megszerzett építésügyi hatósági jogkörök tekintélyes részét adták vissza a kijelölést követő alig 4 éven belül.

Ha a kijelölést követően megszűnnek a kijelölés törvényi feltételei, a település jegyzője a kiemelt építésügyi hatósági ügyekben a továbbiakban nem járhat el. Márpedig igen gyakran a települések nem tudják huzamosabb ideig teljesíteni az előírt feltételeket, leadják a kiemelt építésügyi hatósági jogkört.

Tekintettel arra, hogy a városi kiemelt építésügyi hatósághoz meghatározott körzet is tartozik, ez minden új kérelem, vagy visszaadott építésügyi hatósági jogkör esetében az illetékességi területek változását jelenti, tehát állandó jogbizonytalanságot eredményez. További gond, hogy egy település várossá nyilvánításából a törvény erejénél fogva következik, hogy kiemelt építésügyi hatósággá válik, meghatározott illetékességi körzettel, ami további módosítások forrása.

Ezt az állandó változást az állampolgár - aki az ügyei intézésében biztonságot, gyors és pontos ügyintézést vár el - követni sem tudja, a jelenlegi hatósági rendszer a jogbizonytalanság érzetét kelti.

Ugyanakkor az államigazgatási feladatok ellátására a költségvetésben előirányzott támogatás sem tudja követni ezt az állandó változást, ellenőrizhetetlen, hogy a támogatások eljutnak-e az építésügyi hatósági jogkör új gyakorlójához attól, aki a hatáskört visszaadta, de még támogatásban részesül.

Ugyancsak az állandó változásból következik, hogy hiányoznak az építésügyi hatósági jogkör gyakorlásának személyi és tárgyi feltételei is, és a hatóságok szakmai és törvényességi ellenőrzése is nehézségekbe ütközik.

Az építésügyi hatósági ügyek száma évente eléri az egy milliót. Ezek befolyásmentes, szakszerű, gyors intézése olyan közérdek, amely közvetlen hatással van az állampolgárok közérzetére.

Mindezek miatt a Javaslat a problémakör teljeskörű megoldásának, a közigazgatás korszerűsítésével is összhangban lévő tervezett 2003. évi kidolgozásának biztosítása érdekében a további kérelem-benyújtási és kijelölési lehetőséget azonnali hatállyal megszünteti, ezáltal az eddigi kiemelt építésügyi hatósági jogkört gyakorló elsőfokú hatóságok számát rögzíti mindaddig, amíg az állandóságot, a kiszámíthatóságot és ezen keresztül a szakmai és jogi követelmények teljesítését, a jogbiztonságot garantáló törvényi megoldás hatályba nem lép.

A törvény hatályba léptetéséhez felkészülési idő nem szükséges.

Budapest, 2002. december 3.