MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény, a felnõttképzésrõl szóló 2001. évi CI. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról

Budapest, 2002. október

A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 2. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a § jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre változik:

"(2) A 7. § (2) bekezdésében meghatározott személyeket az e törvény és végrehajtási szabályai által tartalmazott jogokat és kötelezettségeket illetõen a magyar állampolgárral azonos jogok és kötelezettségek illetik meg és terhelik. Törvény, valamint kormányrendelet e szabálytól - a Magyar Köztársaságnak és vele az Európai Unióhoz, azonos idõpontban csatlakozó más államoknak a csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdés tartalmának megfelelõen - az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) állampolgára és hozzátartozója tekintetében eltérõ szabályokat állapíthat meg."

Az Flt. 3. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a tevékenysége során - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság jogszabályaiban foglaltaknak megfelelõen - együttmûködik az EGT tagállamainak foglalkoztatási szolgálataival, valamint az Európai Koordinációs Hivatallal."

(1) Az Flt. 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az, aki magán munkaközvetítõ tevékenységet folytat, a munkát keresõ személytõl - kivéve, ha a (4) bekezdésben meghatározott jogszabály eltérõen nem rendelkezik - díjat, költséget nem igényelhet."

(2) Az Flt. 6. §-a a következõ (4)-(5) bekezdéssel egészül ki :

"(4) A magán munkaközvetítõ tevékenység folytatásának, a magán munkaközvetítõk nyilvántartásba vételének feltételeit és részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg. Ennek során

a) egyes munkavállalói csoportok vagy a magán munkaközvetítõ által nyújtott egyes szolgáltatások tekintetében a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérõen rendelkezhet, továbbá

b) vagyoni biztosíték meglétét írhatja elõ, ha a magán munkaközvetítés külföldre irányul, vagy a magán munkaközvetítõ a munkát keresõvel szemben díjat számol fel.

(5) A magán munkaközvetítõ tevékenység hatósági ellenõrzését ellátó szerv, valamint a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szervei az ellenõrzés céljainak meghatározásában és tapasztalatainak értékelésében együttmûködnek."

(1) Az Flt. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Nincs szükség engedélyre

1. a külön jogszabály szerint menekültként vagy menedékesként elismert, továbbá a bevándorlási engedéllyel vagy letelepedési engedéllyel rendelkezõ külföldi, továbbá
1. az EGT állampolgárának és hozzátartozójának

magyarországi munkavégzéséhez. Törvény, valamint kormányrendelet a b) pontban foglalt szabálytól - a Magyar Köztársaságnak és a vele az Európai Unióhoz azonos idõpontban csatlakozó más államoknak a csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdés tartalmának megfelelõen - eltérõ szabályokat állapíthat meg."

(2) Az Flt. 7. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) A (6)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezés a Magyarországon engedély nélkül foglalkoztatható EGT állampolgár és hozzátartozója tekintetében nem alkalmazható."

Az Flt. 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A Kormány döntéseinek elõkészítése, valamint végrehajtása során figyelembe veszi azok foglalkoztatáspolitikai összefüggéseit és következményeit. Ennek megfelelõen gondoskodik e döntések összehangolásáról, valamint arról, hogy a munkavállaláshoz és a foglalkoztatáshoz fûzõdõ alapvetõ hazai érdekek ne szenvedjenek sérelmet. A Kormány az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájához igazodóan Nemzeti Foglalkoztatási Akció Tervet készít. A Kormány meghatározza a kormányzati szerveknek a foglalkoztatáspolitika megvalósításával kapcsolatos feladatait."

(1) Az Flt. 14. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A keresetpótló juttatás összege

1. - a b) pontban meghatározott kivétellel - a munkanélküli járadéknak a képzési támogatás iránti kérelem benyújtásának idõpontjában érvényes alsó határa,
1. az a) pontban meghatározott összeg kétszerese, ha a képzés idõtartama a heti 25 órát eléri, és a képzésben résztvevõ személy jövedelemmel nem rendelkezik, és háztartásában legalább három olyan személy van, akinek tartására köteles."

(2) Az Flt. 14. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (7)-(10) bekezdés számozása (8)-(11) bekezdésre változik:

"(7) A (6) bekezdés b) pontjában foglaltak alkalmazása szempontjából azokat a személyeket kell figyelembe venni, akiknek eltartására a képzésben résztvevõ személy jogszabály, bírósági ítélet vagy szerzõdés alapján köteles, és jövedelmük egyenként nem haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegének hetven százalékát."

Az Flt. a 19/B. §-át követõen a következõ új alcímmel és 19/C. §-sal egészül ki:

19/C. § Támogatás nyújtható a részmunkaidõs, valamint olyan foglalkoztatáshoz, amelynek során a munkavégzés a foglalkoztató székhelyéhez, telephelyéhez nem tartozó helyen, számítástechnikai eszköz felhasználásával történik."

(1) Az Flt. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (1) A 13/A. § (3) bekezdésében, a 14-18/A. §-ban, a 19/A. §-ban, valamint a 22. §-ban meghatározott támogatás a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébõl, a 19/B-19/C. §-okban meghatározott támogatások a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási és rehabilitációs alaprészébõl nyújthatók."

(2) Az Flt. 20. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter - a MAT véleményének meghallgatásával - rendeletben határozza meg a 14-19.§-ban, valamint a 19/B - 19/C. §-ban meghatározott támogatások további feltételeit, odaítélésének, megszüntetésének és visszakövetelésének részletes szabályait. A miniszter a 45. életévüket betöltött, valamint a roma származású személyek munkaerõpiaci helyzetének javítása, foglalkoztatásának elõsegítése érdekében e törvényben foglaltaknál kedvezõbb szabályokat állapíthat meg. A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter a rendeletnek a 14.§-ban meghatározott támogatásra vonatkozó szabályát az oktatási miniszter véleményének figyelembevételével állapítja meg."

(1) Az Flt. 21. § (1) bekezdésének felvezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha a 16-18. §-ban, valamint a 18/A. § (1) bekezdésében, továbbá a 19/B-19/C. §-ban meghatározott támogatások pénzügyi fedezetéül a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének "

(2) Az Flt. 21. §-a (2) bekezdésének felvezetõ szövege, valamint a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha a 19. § (2) bekezdésében, valamint 19/B-19/C. §-ban meghatározott támogatások pénzügyi fedezetéül a Munkaerõpiaci Alap rehabilitációs alaprészének

a) központi kerete szolgál, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a Foglalkoztatási Hivatal vagy a megyei (fõvárosi) munkaügyi központ vagy annak kirendeltsége "

(3) Az Flt 21. §-a (4) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A támogatást nyújtó szerv vezetõje - erre irányuló kérelem esetén - különös méltánylást érdemlõ esetben eltekinthet a kamatok felszámításától, illetve dönthet a már felszámított kamatok részben vagy egészben történõ elengedésérõl, továbbá - a munkanélküli részére nyújtott támogatás esetén - a visszakövetelt támogatás visszafizetésének részben vagy egészben történõ elengedésérõl."

Az Flt. 24. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

" A munkanélküli részére - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - ellátásként munkanélküli járadék, álláskeresést ösztönzõ juttatás, nyugdíj elõtti munkanélküli segély, valamint költségtérítés jár."

Az Flt. 25. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott munkaviszony idõtartamába nem számítható be a fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó idõtartama, kivéve, ha annak igénybevételére

1. három évesnél - ha a munkavállaló a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül, tizennégy évesnél - fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása (a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 138. § (5) bek.), valamint
1. közeli hozzátartozó ápolása (Mt. 139. § (1) bek.), továbbá
1. saját részére magánerõbõl lakás építése (Mt. 140. § (1) bek.)

Az Flt. 27. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (7)-(8) bekezdés számozása (8)-(9) bekezdésre változik:

"(7) A (6) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a munkanélküli részére, ha kérelmére a 14. § (6) bekezdésének b) pontjában meghatározott keresetpótló juttatást állapítottak meg. Ebben az esetben a munkanélküli járadék folyósítását szüneteltetni kell."

Az Flt. 29. §-ának (1) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki:

"g) a 14. § (6) bekezdésnek b) pontjában meghatározott összegû keresetpótló juttatásban részesül."

Az Flt. 30. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (8)-(9) bekezdés számozása (9)-(10) bekezdésre változik:

"(8) Szüneteltetni kell a nyugdíj elõtti munkanélküli segély folyósítását, és a munkanélküli járadékot kell folyósítani, ha a munkanélküli a nyugdíj elõtti munkanélküli segély folyósításának szüneteltetése alatt végzett keresõ tevékenység eredményeként munkanélküli járadékra szerzett jogosultságot. A munkanélküli járadék folyósítási idõtartamának kimerítését követõen a nyugdíj elõtti munkanélküli segélyt kell tovább folyósítani."

Az Flt. 31. §-a a következõ mondattal egészül ki:

"Jogszabály a munkanélküli részére az e §-ban felsorolt okokból felmerült, indokolt helyi utazási költségek megtérítésérõl is rendelkezhet."

Az Flt. 32. §-át megelõzõ "Pályakezdõk munkanélküli segélye" alcím helyébe "Álláskeresést ösztönzõ juttatás" alcím lép, valamint az Flt. a következõ új 32-34. §-okkal egészül ki:

"32. § (1) Álláskeresést ösztönzõ juttatásra az jogosult,

1. aki munkanélküli, és
1. részére a munkanélküli járadékot legalább 180 nap idõtartamra állapították meg, és amelynek folyósítását a 28.§ (1) bekezdésének d)-e) pontjában, vagy g) pontjában meghatározott ok miatt szüntették meg, és a megszüntetést követõen munkanélküli járadékra, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyre nem jogosult,
1. rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, valamint táppénzben nem részesül, és
1. a munkanélküli járadék folyósítása és az azt követõ idõtartam alatt a munkaügyi központtal - a külön jogszabályban meghatározott módon - együttmûködött, és megfelelõ munkahelyhez való jutása ennek ellenére sem volt megoldható, és
1. álláskeresést ösztönzõ juttatás iránti kérelmét - a 34.§ (2) bekezdésében foglaltak kivételével - a munkanélküli járadék folyósításának a b) pontban meghatározott megszüntetését követõ harminc napon belül benyújtotta.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott megfelelõ munkahely tekintetében a 25. § (2) bekezdésében foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.

33. § (1) Az álláskeresést ösztönzõ juttatás összege az öregségi nyugdíj - az álláskeresést ösztönzõ juttatásra való jogosultság kezdõ napján hatályos - legkisebb összegének 85 százaléka.

(2) Az álláskeresést ösztönzõ juttatás 180 napra, - a kérelem benyújtásának idõpontjában - a 45. életévét betöltött személy részére 270 napra folyósítható.

(3) Az álláskeresési juttatás folyósításának kezdõ napja a munkanélküli járadék folyósításának - a 32. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint történõ - megszüntetését követõ naptári nap.

34. § (1) Az álláskeresést ösztönzõ juttatás folyósítását meg kell szüntetni

1. a 28. § (1) bekezdésének a)-f) pontjában meghatározott esetekben,
1. ha a munkanélküli az álláskeresést ösztönzõ juttatás folyósításának idejét kimerítette.

(2) Ha az álláskeresést ösztönzõ juttatás folyósítását a folyósítási idõ lejárta elõtt keresõ tevékenység miatt szüntették meg, azt a folyósítási idõbõl még fennmaradó idõtartamig tovább kell folyósítani, ha a 32.§ (1) bekezdés a), c) és d) pontjában meghatározott feltételek fennállnak, és a munkanélküli - erre irányuló- kérelmét a megszüntetéstõl számított kétszáz napon belül benyújtja, és munkanélküli járadékra nem szerzett jogosultságot.

(3) Az álláskeresést ösztönzõ juttatás folyósítását szüneteltetni kell a 29. § (1) bekezdésének a)-f) pontjában meghatározott esetekben. Az elõzõekben foglaltakon kívül szüneteltetni kell az álláskeresést ösztönzõ juttatás folyósítását abban az esetben is, ha a munkanélküli részére a folyósítás alatt keresetpótló juttatást állapítottak meg. Az álláskeresést ösztönzõ juttatás folyósításának szüneteltetése esetén a 29. § (2)-(4) bekezdésében foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.

(4) Az álláskeresést ösztönzõ juttatás folyósítási idõtartamát csökkenteni kell a keresetpótló juttatás folyósítási idõtartamával.

(5) Az álláskeresést ösztönzõ juttatás folyósítására - amennyiben a folyósítás feltételei egyébként fennállnak - a 30. § (8) bekezdésében foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell."

Az Flt. 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A munkanélküli ellátásban részesülõ személy az általa folytatott keresõ tevékenységet, valamint az õt foglalkoztató nevét, címét és adószámát, TAJ számát - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - legkésõbb a munkakezdést megelõzõ napon, a keresõ tevékenység megszûnését a megszûnést követõ napon köteles a munkaügyi központnak bejelenteni."

Az Flt. 37. §-ának (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A munkaügyi központ igazgatója - erre irányuló kérelem esetén - különös méltánylást érdemlõ esetben dönthet a jogalap nélkül felvett, visszakövetelt munkanélküli ellátás visszafizetésének részben vagy egészben történõ elengedésérõl."

(1) Az Flt. 39. §-ának (2) bekezdése a következõ i) ponttal egészül ki:

"i) az Európai Foglalkoztatási Szolgálat mûködési és fejlesztési kiadásainak finanszírozásához történõ hozzájárulás."

(2) Az Flt. 39. §-a (3) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) szolidaritási alaprészt a munkanélkülieket e törvény alapján megilletõ ellátások (munkanélküli járadék, pályakezdõk munkanélküli segélye, elõnyugdíj, nyugdíj elõtti munkanélküli segély, álláskeresést ösztönzõ juttatás, költségtérítés (31. §) valamint ezek juttatásával kapcsolatos postaköltség, továbbá a kifizetett ellátásokat terhelõ, a társadalombiztosítási szabályokban meghatározott járulék, és a külön törvényben meghatározott egészségügyi hozzájárulás finanszírozása. Ezt az alaprészt terheli továbbá a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek által megállapított és folyósított korengedményes nyugdíjak fedezetére befizetett összegek és a folyó évi kiadások különbözetének finanszírozása,?

"c) foglalkoztatási alaprészt a foglalkoztatást elõsegítõ támogatások, iskolarendszeren kívüli felnõttképzési támogatások, a nem az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által nyújtott munkaerõpiaci szolgáltatások nyújtására, MAT mûködtetésére, a társadalmi párbeszéd intézményeinek mûködéséhez való hozzájárulásra, a megyei (fõvárosi) munkaügyi tanácsok mûködéséhez és fejlesztéséhez való hozzájárulásra, valamint a keresetpótló juttatással kapcsolatos postaköltség finanszírozására,"

(1) Az Flt. 39/A. §-a (2) bekezdés b) pontjának 1. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"1. a Munkaerõpiaci Alap egyes alaprészei közötti átcsoportosításról - a fejlesztési és képzési célú alaprész pénzeszközeibõl történõ átcsoportosítás kivételével-"

(2) Az Flt. 39/A. §-a (2) bekezdése d) pontjának elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) véleményezi a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv tervezetét, a munkanélküli ellátásokra, a foglalkoztatást elõsegítõ támogatásokra, a Munkaerõpiaci Alappal való gazdálkodásra vonatkozó jogszabálytervezeteket, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter egyedi döntéseinek tervezetét."

(3) Az Flt. 39/A. §-a (3) bekezdése a) pontjának 1. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[ (3) A MAT

"1. a foglalkoztatási alaprésznek az iskolarendszeren kívüli felnõttképzési célra elkülönített pénzügyi keretén felüli részét illetõen a központi és decentralizált keret arányáról, a decentralizálás elveirõl, valamint az átcsoportosításokról,"

(4) Az Flt. 39/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter a foglalkoztatási alaprész iskolarendszeren kívüli felnõttképzési célú keretének tekintetében

a) dönt a keret felhasználásáról, a támogatások odaítélésérõl,

b) felelõs a keret pénzeszközei felhasználásnak jogszerûségéért és ellenõrzéséért,

c) határoz a keret felhasználására vonatkozó döntések nyilvánosságra hozatalának módjáról,

d) a keret felhasználására vonatkozó szakértõi vizsgálatokat kezdeményezhet."

(5) Az Flt. 39/A. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter a (6) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott jogosítványait az Országos Felnõttképzési Tanács véleményének figyelembevételével gyakorolja."

(6) Az Flt 39/A. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a (8)-10) bekezdések számozása (9)-(11) bekezdésre változik:

"(8) A Munkaerõpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználásáról e törvény, valamint külön jogszabály szerint a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, a Foglalkoztatási Hivatal és a megyei (fõvárosi) munkaügyi központok gondoskodnak."

(1) Az Flt. 39/B. §-ának (1) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"A fejlesztési és képzési alaprészbõl történõ átcsoportosításra a (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni."

(2) Az Flt. 39/B. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésre változik:

"(2) A fejlesztési és képzési alaprészbõl a foglalkoztatási alaprész iskolarendszeren kívüli felnõttképzési célra elkülönített kerete javára az oktatási miniszter, valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter együttes döntésével pénzeszközök átcsoportosíthatók. Az oktatási miniszter, valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter együttes döntése alapján a fejlesztési és képzési alaprész többletbevételének meghatározott részével a foglalkoztatási alaprész iskolarendszeren kívüli felnõttképzési célra elkülönített kerete megemelhetõ."

(1) Az Flt. 39/C. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A Munkaerõpiaci Alap javára fennálló követelések a követelést nyilvántartó szervek (munkaügyi központ, Foglalkoztatási Hivatal, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium Alapkezelõ Igazgatósága) döntése alapján behajthatatlanná minõsíthetõk. E szervek a behajthatatlan követeléseket törlik a nyilvántartásaikból."

(2) Az Flt 39/C. § (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A (4) bekezdés alkalmazásában az a követelés behajthatatlan

a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, illetve amelyre a végrehajtás során behajtott forrás nem nyújt fedezetet,

b) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,

c) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével,

d) amelynél az adós nem lelhetõ fel, mert a megadott címen nem található, és a felkutatása igazoltan nem járt eredménnyel,

e) amelyet bíróság elõtt érvényesíteni nem lehet,

f) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.?

(3) Az Flt. 39/C. § (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A (4)-(5) bekezdésben foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell a 39. § (3) bekezdésében meghatározott alaprészekkel szemben a Munkaerõpiaci Alap létrejöttét megelõzõen keletkezett követelésekre is."

Az Flt. 42. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Az állami adóhatóság a befizetett munkaadói és munkavállalói járulékot a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal mint a Munkaerõpiaci Alap kezelõjével az Államháztartási Hivatallal, továbbá a Magyar Államkincstár Részvénytársasággal kötött négyoldalú megállapodás alapján, az abban foglaltak szerint utalja át a Munkaerõpiaci Alap javára."

(1) Az Flt. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A foglalkoztatási alaprész iskolarendszeren kívüli felnõttképzési célra szolgáló keretre (a továbbiakban: felnõttképzési célú keret), központi keretre és a megyei (fõvárosi) munkaügyi központok által felhasználható (decentralizált) keretre osztható fel. A rehabilitációs alaprész központi keretre és decentralizált keretre osztható fel."

(2) Az Flt. 43. §-ának (2) bekezdése a következõ új g) ponttal egészül ki:

"g) a társadalmi párbeszéd intézményei mûködéséhez és fejlesztéséhez való hozzájárulásra"

(3) Az Flt. 43. §-a a következõ (5) - (8) bekezdésekkel egészül ki:

"(5) A foglalkoztatási alaprész felnõttképzési célú keretét a foglalkoztatási alaprészen belül elkülönítetten kell kezelni.

(6) A felnõttképzési keret felhasználható

a) a felnõttképzésrõl szóló 2001. évi CI. törvény (a továbbiakban: Fktv.) hatálya alá tartozó képzések támogatására,

b) a felnõttképzést folytató akkreditált intézmények technikai feltételei fejlesztésének támogatására,

c) a felnõttképzés érdekében végzett fejlesztõ tevékenység támogatására,

d) az Európai Unió felnõttképzési programjaihoz való csatlakozás hazai pénzügyi forrásaihoz,

e) a Nemzeti Felnõttképzési Intézetnek az Fktv. által meghatározott feladatai támogatására.

(7) A Nemzeti Felnõttképzési Intézet az iskolarendszeren kívüli felnõttképzési fejlesztése érdekében nyilvános pályázatot írhat ki.

(8) A (6) bekezdés c) és d) pontjaiban meghatározott célok elérése érdekében közalapítványok is támogathatók."

(1) Az Flt. 48. §-ának (1) bekezdése a következõ m) ponttal egészül ki, ezzel egyidejûleg a bekezdés m) pontjának megjelölése n) pontra változik:

"m) az Európai Foglalkoztatási Szolgálathoz (EURES-hez) történõ csatlakozás magyarországi feltételeinek megteremtésével kapcsolatos, valamint az azzal összefüggõ fejlesztési és mûködtetési feladatokat,"

(2) Az Flt. 48. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A Foglalkoztatási Hivatal élén fõigazgató áll, akit - a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának javaslatára - a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter bíz meg, vonja vissza a megbízást és gyakorolja felette az egyéb munkáltatói jogokat. A fõigazgató és helyettesei minisztériumi fõosztályvezetõi besorolású köztisztviselõk."

Az Flt. 49. §-a (3) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

" A munkaügyi központ igazgatóját a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának javaslatára a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter bízza meg, és vonja vissza a megbízását, amelyhez a területileg illetékes munkaügyi tanács elõzetes véleményét be kell szerezni."

Az Flt. 55. §-a (1) bekezdése a következõ a) ponttal egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi a)-b) pont megjelölése b)-c) pontra változik:

"a) a munkanélküliek nyilvántartásba vételével és a nyilvántartásból való törléssel"

Az Flt. 56. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A Munkaerõpiaci Alap javára fennálló - a jogszabályban meghatározott kis összegû követelés értékhatárát meghaladó - tartozás adók módjára behajtandó köztartozás."

Az Flt. 57/A. §-a (2) bekezdésének felvezetõ szövege, valamint h) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szervek a jogszabályban meghatározott feladataik ellátásával összefüggésben a következõ adatok nyilvántartására jogosultak:"

"h) munkáltató adatai (név, cím, székhely, telephely, gazdálkodási forma, adószám, TB nyilvántartási szám, TAJ szám, KSH szám)."

(1) Az Flt. 58. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) munkaviszonyon: a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt, közszolgálati jogviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt, bírósági és igazságügyi, valamint ügyészségi szolgálati viszonyt, a biztosított bedolgozói -és az 1994. június 1-jét megelõzõen létesített - ezzel egy tekintet alá esõ bedolgozói jogviszonyt, a hivatásos nevelõ szülõi jogviszonyt, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegû munkavégzésre irányuló jogviszonyát, fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos és szerzõdéses állományú tagjának szolgálati viszonyát kell érteni,"

(2) Az Flt. 58. §-ának (5) bekezdése a következõ p)-q) pontokkal egészül ki :

"p) háztartás: a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 4. §-a (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott személyek,

q) jövedelem : az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott jövedelem.

(3) Az Flt. 58. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) munkaviszonynak a munkáltató részérõl rendkívüli felmondással történõ megszüntetésén a közszolgálati jogviszony hivatalvesztéssel, a közalkalmazotti jogviszony elbocsátással, valamint a hivatásos és szerzõdéses állományú jogviszonynak a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 53. §-a e)-f) pontjában, 56. §-a (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 56. §-ának e)-f) pontjában, és 59. §-ának c) pontjában"

(4) Az Flt. 58. § - ának (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, hogy rendeletben határozza meg

1. a munkanélküli járadék folyósításának,
1. a 32. § (1) bekezdésnek d) pontjában, valamint e § (5) bekezdése d) pontjának 1. alpontjában és (6) bekezdésének d) pontjában meghatározott együttmûködési kötelezettség teljesítésének,
1. az EGT tagállamaiban történõ munkahelykereséssel kapcsolatos költségtérítés feltételeinek és odaítélésének,
1. a foglalkoztatási alaprész felnõttképzési kerete felhasználásának, valamint
1. az átlagos statisztikai állományi létszám számításának

szabályait."

(5) Az Flt. 58. §-ának (9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(9) Ahol e törvény

a) gyermekgondozási díjat, gyermekgondozási segélyt, terhességi gyermekágyi segélyt, gyermeknevelési támogatást, ápolási díjat, öregségi nyugdíjat, rokkantsági, valamint baleseti rokkantsági nyugdíjat, rendszeres szociális járadékot, átmeneti járadékot, továbbá bányászok egészségkárosodási járadékát,

b) munkaviszonyt

említ, azon az Európai Unióhoz történõ csatlakozást követõen az EGT tagállamaiban hatályos jogszabályok szerinti megfelelõ ellátásokat és jogviszonyokat is érteni kell."

Az Flt. 59. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) E törvény alkalmazásában

a) EGT állampolgár: az Európai Gazdasági Térségrõl szóló egyezményhez csatlakozott állam állampolgára,

b) EGT Állampolgár hozzátartozója: az EGT állampolgár házastársa, 21 évnél fiatalabb vagy általa eltartott egyenes ági leszármazottja, továbbá az állampolgár és házastársának - általuk eltartott - egyenes ági felmenõ rokonai.

1. A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény (a továbbiakban: Szht.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A szakképzés költségeihez való hozzájárulás (a továbbiakban: szakképzési hozzájárulás) célja a szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálya alá tartozó, az állam által elismert szakképesítés megszerzését biztosító és a felsõoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) hatálya alá tartozó gyakorlati képzések, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény hatálya alá tartozó pályaorientáció, szakmai elõkészítõ ismeretek és szakmai alapozó oktatás, szakmai orientáció, szakmacsoportos alapozó oktatás (a továbbiakban együtt: gyakorlati képzés) fejlesztésének támogatása, továbbá az iskolarendszeren kívüli felnõttképzésnek a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény alapján történõ támogatása."

1. Az Szht. 10. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az alaprészbõl hozzá lehet járulni a a Nemzeti Szakképzési Intézet (a továbbiakban: NSZI) szakképzés érdekében végzett fejlesztõ tevékenységhez, a felsõoktatás érdekében végzett fejlesztõ tevékenységhez, az Európai Unió szakképzési és felsõoktatási programjaihoz való csatlakozás hazai pénzügyi forrásaihoz, a tanulók gyakorlati képzésében foglalkoztatott, szakmai, elméleti és gyakorlati tárgyakat oktató tanárok, szakoktatók, gyakorlati oktatók továbbképzéséhez, illetve a PHARE és az Európai Strukturális Alapok társfinanszírozásával megvalósuló, a versenyképességet elõsegítõ képzési és fejlesztési programokhoz, továbbá a határon túli magyarok szakképzésének és felsõoktatásának céljaihoz. Az NSZI a szakképzés fejlesztése érdekében nyilvános pályázatot írhat ki."

1. Az Szht. 10. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Az Szt. 5. §-ának (3) bekezdése szerinti miniszterek által - a feladataik ellátására - mûködtetett fejlesztõ-szolgáltató intézetnek támogatás nyújtható a szakképzés korszerûsítéséhez szükséges tananyagfejlesztéshez és központi programok kidolgozásához. Támogatás nyújtható továbbá a gazdasági kamaráknak - a szakképzõ iskolai tanuló gyakorlati képzésével összefüggõ - az Szt-ben meghatározott feladataik ellátásához, ha azt az Szt.19/A. §-ának (2) bekezdése vagy a 30. §-ának (4) bekezdése szerint látják el."

1. Az Szht. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az alaprész kiadási elõirányzatából iskolarendszeren kívüli felnõttképzési célra az oktatási miniszter, valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter évente hozott együttes döntésével meghatározott összeg használható fel az Flt. 39/B. §-ának (2) bekezdése alapján."

(2) Az Szht. 13. §-a (2) bekezdésnek a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(2) A Tanács a döntés elõkészítés keretében]

"a) javaslatot tesz az alaprész központi, valamint a decentralizált pénzügyi kereteinek elkülönítésére, a decentralizált résznek a régiók közötti felosztására,".

A felnõttképzésrõl szóló 2001. évi CI. törvény módosítása

35. §

A felnõttképzésrõl szóló 2001. évi CI törvény 26. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"26. § Az iskolarendszeren kívüli felnõttképzésnek a MPA foglalkoztatási alaprész iskolarendszeren kívüli felnõttképzési célra elkülönített keretébõl történõ támogatását a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény szabályozza."

A munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása

36. §

A munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 18. §-ának (3), (4) és (6) bekezdései helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

"(3) Munkaeszközt üzembe helyezni, valamint használatba venni csak abban az esetben szabad, ha az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzés követelményeit kielégíti, és rendelkezik az adott munkaeszközre mint termékre, külön jogszabályban meghatározott megfelelõségi nyilatkozattal, illetve megfelelõségi tanúsítvánnyal.

(4) Egyéni védõeszközt forgalomba hozni, használatba venni akkor szabad, ha rendelkezik minõsítõ bizonyítvánnyal. Az egyéni védõeszközök munkavédelmi szempontú megfelelõségi vizsgálatát a megfelelõséget vizsgáló szervezetek kijelölésérõl rendelkezõ jogszabály, továbbá a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletében foglaltak szerint kell elvégezni."

"(6) Amennyiben külön jogszabály egyes munkaeszközök üzembe helyezését hatósági engedélyhez köti, ez a hatósági engedély egyenértékû a (3) bekezdés szerinti megfelelõségi tanúsítvánnyal."

37. §

Az Mvt. 21. §-a helyébe az alábbi alcím és rendelkezés lép:

"Munkavédelmi üzembe helyezés

Mvt. 21. § (1) Az üzemeltetõ munkáltató a veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetését írásban elrendeli (a továbbiakban: munka-védelmi üzembe helyezés).

(2) A 21. § alkalmazásában veszélyes munkaeszköznek minõsül a 87. § 11. pontja alapján, illetve a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott, valamint a hatósági felügyelet alá tartozó munkaeszköz.

(3) A munkavédelmi üzembe helyezés feltétele a munkavédelmi szempontú elõzetes vizsgálat. E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a létesítmény, a munkahely, a munkaeszköz, a technológia megfelel az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzéshez szükséges tárgyi, személyi, szervezési, munkakörnyezeti feltételeknek, illetõleg teljesíti a 18. § (1) bekezdése szerinti követelményeket A vizsgálat elvégzése munkabiztonsági szaktevékenységnek minõsül.

(4) Az elõzetes vizsgálat során különösen vizsgálni kell, hogy rendelkezésre állnak-e a létesítést végzõk (tervezõ, kivitelezõ) nyilatkozatai, a munkavédelmi követelmények kielégítését bizonyító mérési eredmények, a munkaeszközre vonatkozó megfelelõségi nyilatkozatok, tanúsítványok, a szükséges hatósági engedélyek, az üzemeltetéshez szükséges utasítások.

(5) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott egyes veszélyes munkaeszközök üzembe helyezésének feltétele továbbá az adott munkaeszköz vizsgálatán alapuló megfelelõségi tanúsítvány.

(6) A megfelelõségi nyilatkozatra vonatkozó feltételt kivéve a (3)-(4) bekezdésekben elõírt rendelkezéseket kell alkalmazni a veszélyes munkaeszköz és technológia újraindítása, áttelepítése esetén is.

(7) Veszélyes munkaeszközt, technológiát, annak munkavédelmi üzembe helye-zéséig az üzemeltetõ munkáltató próba- vagy kísérleti jelleggel - kizáró jogszabályi rendelkezés hiányában - legfeljebb 180 nap idõtartamra üzemeltetheti."

38. §

Az Mvt. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(1) A biztonságos mûszaki állapot megõrzése érdekében idõszakos biztonsági felülvizsgálat alá kell vonni a veszélyes technológiát és a 21. § (2) bekezdésében meghatározott veszélyes munkaeszközt, továbbá azt a munkaeszközt, amelynek felülvizsgálatát jogszabály, szabvány, vagy a rendeltetésszerû és biztonságos üzemeltetésre, használatra vonatkozó dokumentáció elõírja. Az idõszakos biztonsági felülvizsgálatot szakirányú munkabiztonsági szakértõi engedéllyel rendelkezõ személy, vagy külön jogszabályban erre feljogosított személy, illetve erre akkreditált intézmény végezheti."

39. §

Az Mvt. 58. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(1) A munkáltató az 57. § (1) bekezdésében elõírt kötelezettségén túl, az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletében meghatározottak szerint és valamennyi munkavállalójára kiterjedõen a 21. § (3) bekezdésében - ide nem értve a munkaeszközöket -, a 23. § (2) bekezdésében, a 40. § (1) bekezdésében, a 42. §-ban, a 44. § (1) bekezdésében, a 46. §-ban, a 49. § (1) bekezdésében, az 54. § (1) bekezdés b), d)-g) pontjaiban, (2) bekezdésében, (5) bekezdésének b) pontjában, és az 56. §-ban elõírt feladatainak ellátásához a rendeletben megjelölt szakképesítéssel rendelkezõ személyeket (a továbbiakban: foglalkozás-egészségügyi szolgálat) köteles biztosítani."

40. §

Az Mvt. 70. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(1) A munkavállalók az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munka-végzéssel összefüggõ jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül képviselõt vagy képviselõket (a továbbiakban: munkavédelmi képviselõ) választani."

41. §

Az Mvt. 80. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(1) A felügyeletek által a 82. § (1) bekezdése alapján kiszabott pénzbírságot az OMMF kincstári elõirányzat-felhasználási keretszámlájára kell befizetni. A számla javára ilyen címen fennálló tartozás adók módjára behajtható köztartozásnak minõsül."

42. §

Az Mvt. 83. §-ának a) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[83. § Az OMMF elsõfokú hatósági jogkörében]

"a) a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendelete szerint engedélyezi a Magyar Mérnöki Kamara hatáskörébe nem tartozó munkabiztonsági szakértõk mûködését, és az engedélyezésekrõl nyilvántartást vezet."

43. §

1. Az Mvt. 84. §-a (1) bekezdésének j) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(1) A megyei (fõvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõség felügyelõje elsõfokú hatóságként jogosult]

"j) a munkaeszköz és egyéni védõeszköz mûködését, használatát felfüggeszteni, ha az nem rendelkezik a 18. § (3)-(4) bekezdéseiben meghatározott okirattal."

(2) Az Mvt. 84. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(3) A felügyelõ az (1) bekezdés f), g) és j) pontjaiban foglalt határozatának azonnali végrehajtását rendelheti el."

44. §

(1) Az Mvt. 87. §-a a következõ új 1. ponttal egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi 1. és 1/A pont számozása 1/A. és 1/B. pontra módosul:

[87. § E törvény alkalmazásában:]

"1. Áttelepítés: munkavédelmi szempontból korábban üzembe helyezésre kötelezett munkaeszköz olyan áthelyezése, amely üzembe helyezési, üzemeltetési körülményei tekintetében lényeges változást okoz."

(2) Az Mvt. 87. §-ának 5. és 8. pontjai helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:

[87. § E törvény alkalmazásában:]

"5. Munkahely: minden olyan szabad vagy zárt tér (ideértve a föld alatti létesítményt, a jármûvet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. Munkahelynek kell tekinteni a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végzõ egyéni vállalkozó munkavégzési helyét e törvénynek a 9. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezései tekintetében."

"8. Munkáltató: a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató.

Munkáltatónak kell tekinteni a munkaerõ-kölcsönzés keretében átengedett munka-vállalót kölcsönvevõként foglalkoztatót, a kirendelt munkavállalót foglalkoztatót, a szakképzés keretében gyakorlati oktatást folytatót, valamint a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végzõ egyéni vállalkozót a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelmére vonatkozó rendelkezések (9. § (2) bekezdés) tekintetében. A társadalmi munka esetén munkáltató a társadalmi munka szervezõje."

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása

45. §

(1) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 37/A. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(3) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában aktív korú nem foglalkoztatott személynek minõsül az, aki]

"a) a munkanélküli járadék, illetõleg a jövedelempótló támogatás folyósítási idõtartamát kimerítette, és álláskeresést ösztönzõ juttatásban nem részesül, vagy"

(2) Az Szt.37/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A rendszeres szociális segély iránti kérelem a (3) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, illetõleg az Flt. alapján folyósított munkanélküli járadék, vagy álláskeresést ösztönzõ juttatás idõtartamának kimerítésétõl, a (3) bekezdés b) pontjában foglalt esetben pedig a keresõ tevékenység megszûnésétõl számított tizenkettõ hónapon belül nyújtható be. E határidõ a gyermekgondozási segély igénybevétele esetében hat hónap."

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

46. §

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. §-ának 21. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

" 21. Bér: a munkaviszonyból származó jövedelem - ide nem értve a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díjat, valamint a munkaviszony megszüntetésére kapott végkielégítést -, az adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján folyósított adóköteles ellátás (kivéve az adóterhet nem viselõ járandóságot), a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásokról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, pályakezdõk munkanélküli segélye, álláskeresést ösztönzõ juttatás, keresetpótló juttatás, a fegyveres erõknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítõ magánszemély illetménye, a munkaviszonyból származó jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), ideértve a felelõsségbiztosítás alapján ilyen címen fizetett kártérítést is."

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása

47. §

(1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[5. §(1) E törvény alapján biztosított az, aki /

"d) a keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben, álláskeresést ösztönzõ juttatásban (a továbbiakban: munkanélküli ellátásban) részesülõ személy, továbbá az a személy, akinek munkanélküli járadékra való jogosultságát 1998. január 1-je elõtt megállapították és a járadék folyósítása a munkaadótól kapott végkielégítés miatt késõbbi idõpontban történik, feltéve, hogy a munkanélküli ellátást folyósító szerv a halasztás idõtartamára a társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot megfizette."

1. A Tbj. 26. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A munkanélküli ellátásban részesülõ személy az ellátás után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet."

(1) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. §-a (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az öregségi nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset meghatározásánál a munkanélküli járadék, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély, az álláskeresést ösztönzõ juttatás, a keresetpótló juttatás, a gyermekgondozási segély, nyugdíjjárulék köteles szociális ellátások (gyermeknevelési támogatás, ápolás díj) összegét, valamint a felsorolt ellátások folyósításának idõtartam alatti biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet (keresetet) - a kifizetésük (folyósításuk) idõpontjától függetlenül - figyelmen kívül kell hagyni. Ha azonban az igénylõre nézve kedvezõbb, akkor a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a munkanélküli járadék, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély, az álláskeresést ösztönzõ juttatás, a keresetpótló juttatás folyósításának idõtartam alatti biztosítási jogviszonyból származó jövedelem (kereset) és a felsorolt ellátások együttes összegét keresetként kell figyelembe venni."

(2) A Tny. 38. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"f) a munkanélküli járadék, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély, az álláskeresést ösztönzõ juttatás, a keresetpótló juttatás folyósításának idõtartamát, ha az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették."

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 6. §-a (3) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"e) továbbá a munkanélküli járadék, az álláskeresést ösztönzõ juttatás, vagy a keresetpótló juttatás folyósítása, illetõleg"

[alapján kell megfizetni.]

(1) A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) a következõ új 138/A. §-sal egészül ki:

"138/A. § (1) Gyermeke születése esetén öt munkanap munkaidõ-kedvezmény illeti meg az apát, melyet legkésõbb a születést követõ második hónap végéig kérésének megfelelõ idõpontban köteles a munkáltató kiadni. A munkaidõ-kedvezmény tartamára távolléti díj jár.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kedvezmény abban az esetben is megilleti az apát, ha gyermeke halva születik, vagy meghal.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során apa alatt a szülõi felügyeleti jogot gyakorló vérszerinti, vagy örökbefogadó apát kell érteni.

(4) A munkaidõ-kedvezmény tartamára járó távolléti díj kifizetése - az állami költségvetés terhére - kormányrendelet alapján történik."

(2) Az Mt. 203. §-ának (2) bekezdése a következõ új f) ponttal egészül ki:

"f) gyermeke születése esetén az apát megilletõ munkaidõ-kedvezmény tartamára járó távolléti díj állami költségvetés terhére történõ folyósítási szabályait megállapítsa."

51. §

(1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 89. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"89. § A hivatásos állomány tagja alap-, pót-, egészségügyi, szülési és illetmény nélküli szabadságra, továbbá gyermek születése esetén járó munkaidõ-kedvezményre jogosult."

(2) A Hszt. a következõ új címszóval és új 95/A. §-sal egészül ki:

"Gyermek születése esetén járó munkaidõ-kedvezmény

95/A. § (1) Gyermeke születése esetén öt munkanap munkaidõ-kedvezmény illeti meg az apát, melyet legkésõbb a születést követõ második hónap végéig kérésének megfelelõ idõpontban kell kiadni. A munkaidõ-kedvezmény tartamára távolléti díj jár.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kedvezmény abban az esetben is megilleti az apát, ha gyermeke halva születik, vagy meghal.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során apa alatt a szülõi felügyeleti jogot gyakorló vérszerinti, vagy örökbefogadó apát kell érteni.

(4) A munkaidõ-kedvezmény tartamára járó távolléti díj kifizetése - az állami költségvetés terhére - kormányrendelet alapján történik."

(1) A Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 96. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"96. § Az állomány tagja alap-, pót-, egészségügyi, szülési és illetmény nélküli szabadságra, továbbá gyermek születése esetén járó munkaidõ-kedvezményre jogosult."

(2) A Hjt. a következõ új címszóval és új 102/A. §-sal egészül ki:

"Gyermek születése esetén járó munkaidõ-kedvezmény

102/A. § (1) Gyermeke születése esetén öt munkanap munkaidõ-kedvezmény illeti meg az apát, melyet legkésõbb a születést követõ második hónap végéig kérésének megfelelõ idõpontban kell kiadni. A munkaidõ-kedvezmény tartamára távolléti díj jár.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kedvezmény abban az esetben is megilleti az apát, ha gyermeke halva születik, vagy meghal.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során apa alatt a szülõi felügyeleti jogot gyakorló vérszerinti, vagy örökbefogadó apát kell érteni.

(4) A munkaidõ-kedvezmény tartamára járó távolléti díj kifizetése - az állami költségvetés terhére - kormányrendelet alapján történik."

(1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben, valamint az 51. §-ban foglalt kivétellel - 2003. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejûleg az Flt. 16/A. §-ának (6) bekezdése, a 39/A. §-a (2) bekezdésének a) pontja, 39/C. §-ának (7) bekezdése, az Szht. 10.§-ának (3) bekezdése, valamint 12. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti, továbbá az Flt. 56/A. §-ában a "94/A. §-ában" szövegrész helyébe "94/D. §-ában" szövegrész, az Mvt. 88. §-ának (2) bekezdésében a "21. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdésében," szövegrész helyébe a "21. §-ának (1), (3) és (5)-(6) bekezdéseiben," szövegrész lép.

(2) A törvény 16. §-a , továbbá 46-49. §-a valamint e § (4) bekezdése 2003. július 1-jén lép hatályba.

(3)A törvény 1-2. §-a és 4.§-a, 30. §-ának (5) bekezdése, továbbá 31. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépése napján lép hatályba.

(4) E törvény 50-52. §-a a kihirdetés napját követõ 5. napon lép hatályba. Rendelkezéseit a 2002. december 1-jén, vagy azt követõen született gyermek tekintetében kell alkalmazni.

(5) A 16. §-ban foglaltakat elsõ ízben azokra kell alkalmazni, akik részére a munkanélküli járadék folyósítását 2003. július 1-jén, vagy azt követõen szüntették meg.

1. Az Mvt. 18. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépése napján az alábbi rendelkezés lép:

"(4) Egyéni védõeszközt forgalomba hozni, használatba venni akkor szabad, ha az rendelkezik megfelelõségi nyilatkozattal, illetve típusbizonyítvánnyal. Az egyéni védõeszközök megfelelõségének tanúsítását a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletében foglaltak szerint kell elvégezni.

(5) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben meghatározza az egyéni védõeszköz megfelelõségi nyilatkozata, típusbizonyítványa kiadásának, valamint az egyéni védõeszközök minõségét biztosító rendszer, továbbá a gyártás minõségbiztosítási rendszere ellenõrzésének részletes szabályait."

(2) Az Mvt. 20. §-a az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekrõl szóló 4/2002. (II. 20.) SZCSM-EÜM együttes rendelet hatálybalépése napján hatályát veszti.

(3) Az Mvt. 83. §-ának b) pontja az egyéni védõeszközök követelményeirõl és megfelelõségének tanúsításáról szóló 2/2002. (II. 7.) SZCSM rendelet hatálybalépése napján hatályát veszti.

(4) Az Mvt 82/A. §-ának rendelkezéseit elsõ alkalommal a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépése napját követõen kell alkalmazni.

A törvénymódosítás több törvény módosítását tartalmazza. Az egyes törvények módosítására egyrészt a még hátralévõ jogharmonizációs feladatok teljesítése, másrészt a kormányzati munkamegosztás új rendjébõl adódóan, a minisztériumi feladat-és hatáskörök változása, valamint a kormányprogramban szereplõ egyes feladatok teljesítése miatt van szükség.

A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása a munkanélküliek álláskeresésének fokozottabb elõsegítése érdekében továbbfejleszti a munkanélküli ellátás rendszerét és bõvíti az aktív foglalkoztatási eszközök körét.

A módosítás 2003. július 1-tõl új ellátást, az álláskeresést ösztönzõ juttatást vezet be azzal a céllal, hogy a munkanélküli járadékot kimerítõ állástalanokat érdekeltté tegye az álláskeresésben, a munkaügyi központtal történõ együttmûködésben. Az új pénzbeli ellátási forma a munkanélküli járadék folyósítását követõen újabb idõszakra nyújt anyagi támogatást az öntevékeny állásfeltárási tevékenységhez, további intenzív kapcsolatot biztosít a foglalkoztatási szolgálattal.

A munkanélküli járadék alsó határának kétszeresére emelt összegû keresetpótló juttatás a nehezebb helyzetben lévõ, intenzív képzést vállaló munkanélküliek részére ad esélyt arra, hogy a képzésben való részvétel jelentõs támogatásával visszakerüljenek a munkaerõpiacra. A törvénymódosítás alapján támogatás nyújtható a Munkaerõpiaci Alapból az általánostól eltérõ foglalkoztatási formákhoz, a részmunkaidõs foglalkoztatáshoz, valamint a távmunkához.

Az új ellátásra vonatkozó szabályokat össze kell hangolni az aktív korú nem foglalkoztatottakat megilletõ rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezésekkel, ezért a törvényjavaslat tartalmazza a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítását is. Figyelemmel arra, hogy az álláskeresést ösztönzõ juttatás társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék köteles, szolgálati idõ jogosultságot eredményez, továbbá az azt igénybevevõ személy után a munkáltató egészségügyi hozzájárulást fizet, ezért a törvényjavaslat tartalmazza az ezeket a fizetési kötelezettségeket szabályozó társadalombiztosítási törvények, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítását is.

Az új kormányzati munkamegosztás alapján a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz került felnõttképzéssel kapcsolatos feladatok ellátásának fedezetét a Munkaerõpiaci Alap képzési és fejlesztési alaprészébõl a foglalkoztatási alaprészbe átcsoportosított iskolarendszeren kívüli felnõttképzési célú kerete biztosítja. Ez a foglalkoztatási törvényen kívûl szükségessé tette a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásról szóló 2001. évi LI. törvény, valamint a felnõttképzésrõl szóló 2001. évi CI. törvény módosítását is.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozással összefüggésben bekerülnek a foglalkoztatási törvénybe a külföldiek magyarországi munkavállalásával, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat és az Európai Foglalkoztatási Szolgálat együttmûködésével kapcsolatos szabályok.

A munkavédelemrõl szóló 1993. XCIII. törvény módosítását tartalmazó szabályok célja a törvény szabályozási tárgyát érintõ európai közösségi jogi normákkal - így különösen az Európai Tanács 93/465/EGK határozatával - és a magyar jogi szabályozás jogharmonizációval összefüggõ változásaival való összhang megteremtése.

Az Európai Unió technikai jogi szabályai abból az elvbõl indulnak ki, hogy a gyártó felel az életet, az egészséget, a környezetet és a vagyonbiztonságot veszélyeztetõ termékek forgalomba hozatala esetén. A közösségi jogszabályok a termékekkel szemben követelményeket írnak elõ, amelyeknek való megfelelés a forgalomba hozatal és használatba vétel feltétele. A követelmények teljesítése elõírt értékelési eljárások alapján történhet.

Az európai mûszaki szabályozás kezdeti szakaszában szektorális irányelveket alkottak, amelyek jellegüket tekintve kötelezõen alkalmazott termék- szabványoknak feleltek meg. A konkrét mûszaki követelményt megfogalmazó irányelveken túlmenõen szükségessé vált más típusú technikai jogszabályok létrehozása. Ezek az ún. "új megközelítésû irányelvek" a termék használatával kapcsolatos kockázatok felmérésén alapuló általános és alapvetõ követelményeket fogalmazzák meg az élet, vagyonbiztonság, környezet, üzembiztonság védelme érdekében.

Az új és régi megközelítésû irányelvek összessége jelenti az Európai Unió technikai jogszabályainak teljességét. Az egységes tagországi érvényesülésükhöz azonban szükség volt az alkalmazás összehangolására, amelyet nem irányelvvel, hanem közvetlenül és kötelezõen érvényesülõ jogszabállyal a 93/465/EGK tanácsi határozattal vezettek be. A határozat a globális megközelítés elvét alkalmazza, amely szerint az irányelvek tartalmazzák azokat a megfelelõség-értékelési eljárásokat, amelyeken egy-egy adott terméknek át kell esnie ahhoz, hogy a Közösségen belül forgalmazhatók legyenek. A forgalomba hozatalhoz sokszor elegendõ a gyártó megfelelõségi nyilatkozata az alapvetõ követelmények kielégítésérõl, ugyanakkor a nagyfokú kockázatot, veszélyt hordozó termékek esetében független szervezet által lefolytatott típusvizsgálat vagy a gyártási eljárás teljes minõségügyi rendszerének tanúsítása szükséges.

Az egészséget nem veszélyeztetõ és a biztonságos munkavégzés tárgykörébe tartozó európai uniós irányelveknek megfelelõen, a hazai jogi szabályozásban is biztosítani kell az irányelvi rendelkezéseknek a munkavédelem területén való teljes megfelelését is. Ezért módosítani szükséges a munkavédelemrõl szóló törvénynek az egészséget nem veszélyeztetõ és a biztonságos munkavégzésre vonatkozó rendelkezéseit.

Ennek keretében a Javaslat meghatározza a munkaeszközök üzembe helyezésének, használatba vételének, illetve az egyéni védõeszközök forgalomba hozatalának általános és alapvetõ feltételeit, a munkavédelmi üzembe helyezés (veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetésének engedélyezése) új szabályait, továbbá a munkavédelmi szempontú elõzetes vizsgálat célját és néhány garanciális jellegû szempontját. A Javaslat emellett alanyi jogot biztosít a munkavállalók részére munkavédelmi képviselõik megválasztására és a jogharmonizációval összhangban kiegészíti, illetve módosítja a munkavédelmi törvény értelmezõ rendelkezéseit (áttelepítés, munkahely, munkáltató).

A jogharmonizációs célú megfelelésen túlmenõen a Javaslat a hazai jogszabályok között fennálló néhány ellentmondást is felold, így például megteremti a teljes összhangot a szabálysértési törvény és a munkavédelemrõl szóló törvény között a felügyeletek által kiszabott bírságok tekintetében, továbbá munkabiztonsági szakértõi engedélyezés vonatkozásában.

A Javaslatnak a teljes jogharmonizációt megvalósító rendelkezései - más jogszabályokkal összhangban - az Európai Unióhoz történõ csatlakozásról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépése napján lépnek hatályba.

A módosítás célja a Kormány második száz napos programjában szereplõ, az apák számára, gyermekük születése esetére biztosítandó munkaidõ-kedvezmény szabályainak törvénybe iktatása. A munkaidõ-kedvezmény tartama az elõterjesztés szerint öt munkanap, melyre az apát távolléti díj illeti meg. A kedvezmény költsége ugyanakkor nem a munkáltatót terheli, hanem annak összegét az állami költségvetés a foglalkoztatóknak megtéríti.

A Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) módosításával - egy terület kivételével - a gazdasági és a közszféra valamennyi alkalmazottjának biztosítható a munkaidõ-kedvezmény. Tekintettel arra, hogy a hivatásos szolgálati viszonyra vonatkozó szabályozás nem rendeli el az Mt. egyes szabályainak alkalmazását, a kedvezmény teljes körû biztosítása érdekében szükséges a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996.évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.), valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001.évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) módosítása.

Az Európai Közösséget létrehozó Római Szerzõdés 39. cikkének (1)-(2) bekezdése szerint a Közösségen belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását. A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történõ minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint egyéb munka és foglalkoztatási feltételek tekintetében. A szerzõdés 40. cikke szerint a Tanács rendeletek és irányelvek formájában megállapítja azokat intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgását megvalósítsák, többek között a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti szoros együttmûködés biztosításával.

A szerzõdés idézett rendelkezései az Európai Unióhoz történõ csatlakozást követõen részéve válnak a magyar jogrendszernek. A foglalkoztatási törvény alapelveket megfogalmazó szabályai iránymutatásul szolgálnak a törvény szabályainak alkalmazásához. Ezért célszerû a törvény általános rendelkezéseinek kiegészítése olyan szabályokkal, amelyek tartalmilag megfelelnek a szerzõdés elõzõekben idézett rendelkezéseinek. Ezért a módosítás szerint a törvény által tartalmazott jogokat és kötelezettségeket illetõen az EGT állampolgárát és hozzátartozóját, valamint a foglalkoztatási törvény szerint Magyarországon engedélymentesen foglalkoztatható személyeket a törvény és végrehajtási szabályai által szabályozott jogok és kötelezettségeket illetõen a magyar állampolgárokkal azonos jogok és kötelezettségek illetik meg. Tekintettel azonban arra, hogy a munkavállalók szabad mozgása tekintetében nem ismerjük valamennyi tagállam álláspontját, ezért a módosítás lehetõséget biztosít az eltérõ jogi szabályozásra.

A Javaslat alapelvi szintû szabályként fogalmazza meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálat együttmûködési kötelezettségét az EGT tagállamainak foglalkoztatási szolgálataival, valamint az Európai Foglalkoztatási Bizottsággal.

A foglalkoztatási törvény magán-munkaközvetítéssel kapcsolatos rendelkezéseinek a módosítását a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (ILO) által elfogadott, a magán-munkaközvetítõ ügynökségekrõl szóló 181. számú Egyezmény megerõsítése indokolja. (Az Egyezményt az Országgyûlés 6/2002. (II.7.) OGY határozatával ratifikálta.) Az Egyezmény értelmében a magán-munkaközvetítõk a munkavállalók felé sem közvetlenül, sem közvetve nem számíthatnak fel semmilyen díjat vagy költséget, sem egészben, sem részlegesen. Az Egyezmény szerint az érintett munkavállalók érdekében a munkaadók és a munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteivel történõ konzultációt követõen kivételek állapíthatók meg egyes munkavállalói kategóriák vonatkozásában, valamint a magán-munkaközvetítõk által nyújtott szolgáltatások meghatározott típusainak tekintetében. Mivel a foglalkoztatási törvény hatályos szabályai alapján a magán-munkaközvetítõk vagyoni biztosíték letétele esetén a szolgáltatásért a munkát keresõktõl díjat kérhetnek, ezért az Egyezménnyel való összhang megteremtése érdekében szükségessé vált a törvény erre vonatkozó szabályának módosítása.

A törvénymódosítás biztosítja az EGT tagállamai állampolgárainak és családtagjainak engedélymentes magyarországi munkavállalását, de - tekintettel arra, hogy az EU tagállamainak a magyar munkavállalók munkavállalásával kapcsolatos álláspontja még nem ismeretes - biztosítja a lehetõségét annak, hogy a csatlakozási szerzõdés tartalmának megfelelõen jogszabály ettõl eltérõ szabályokat is megállapíthat.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozás teszi szükségessé a foglalkoztatási törvény azon szabályainak módosítását, amelyek a Kormánynak a foglalkoztatás elõsegítésével, a munkanélküliség megelõzésével, a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos feladatait határozzák meg. A Kormány a hatályos szabályozással ellentétben a jövõben nem foglalkoztatáspolitikai irányelveket ad ki, hanem az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájához igazodóan Nemzeti Foglalkoztatási Akció Tervet készít.

A foglalkoztatást elõsegítõ támogatások között jelenleg is meghatározó szerepet tölt be a munkaerõpiaci képzések támogatása, a képzési költségek átvállalása, keresetpótló juttatás biztosítása.

A keresetpótló juttatás mértéke jelenleg a munkanélküli járadék alsó határával megegyezõ összeg 2002-ben 18.090 Ft. A módosítás az arra rászorult munkanélküliek esetében megemeli a keresetpótló juttatás összegét annak érdekében, hogy a jogi szabályozás az anyagilag rászorult munkanélkülit kiemelten segítse a tanfolyamok elvégzésében. Ily módon az emelt keresetpótló juttatás összege azonos lesz a munkanélküli járadék felsõ határával (ami az öregségi nyugdíj legkisebb összegének a kétszerese). Az így megszerzett képzettség az elhelyezkedésnek gyakran fontos elõfeltétele. Ezzel a képzésben való részvétel is jobban ösztönözhetõ. Az emelt összegû keresetpótló juttatás feltétele, hogy a képzés idõtartama elérje a legalább heti 25 órát, és a képzésben résztvevõ személy jövedelemmel ne rendelkezzen, valamint háztartásában legalább három olyan személy legyen, akinek tartására köteles. A Javaslat szerint ebbõl a szempontból azokat a személyeket kell figyelembe venni, akikkel szemben a kötelezettség jogszabály, bírósági ítélet vagy szerzõdés alapján áll fenn és jövedelmük egyenként nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum legkisebb összegének a hetven százalékát.

A törvénymódosítás a részmunkaidõs, valamint a a foglalkoztató székhelyéhez, telephelyéhez nem kötõdõ számítástechnikai eszköz felhasználásával történõ foglalkoztatás elterjedését és ezáltal a foglalkoztatottak számának növekedését azzal kívánja elõsegíteni, hogy lehetõséget biztosít e foglalkoztatási formák Munkaerõpiaci Alapból történõ támogatására. A támogatások részletes szabályait a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg.

Az új foglalkoztatási formák támogatási lehetõségének bevezetése szükségessé teszi a törvény miniszteri szintû szabályozásra felhatalmazást adó rendelkezésének, valamint a támogatottal kötendõ megállapodásra vonatkozó szabályának módosítását. A Javaslat a 45. életévüket betöltött, valamint a roma származású személyek munkaerõpiaci helyzetének javítása érdekében lehetõséget biztosít a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszternek arra, hogy a támogatások részletes feltételei tekintetében e személyek vonatkozásában a törvény szabályainál kedvezõbb szabályokat állapítson meg.

A Javaslat kibõvíti a munkanélküli ellátások körét az álláskeresést ösztönzõ juttatással. Ezért szükséges a törvény munkanélküli ellátásokat felsoroló rendelkezésének módosítása.

A törvény szerint a munkanélküli járadékra való jogosultság egyik feltétele, hogy a munkanélküli a munkanélkülivé válását megelõzõ négy éven belül legalább kétszáz nap munkaviszonnyal rendelkezzen. A munkaviszony idõtartamába néhány kivételtõl (a gyermek gondozása, a saját részre magánerõbõl történõ lakás építés, közeli hozzátartozó ápolása miatt igénybevett fizetés nélküli szabadság) eltekintve nem számít be a fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó idõtartama. Figyelemmel arra, hogy a Munka Törvénykönyvének módosultak a gyermek gondozása céljából igény bevehetõ fizetés nélküli szabadságra vonatkozó rendelkezései, ezért a két jogszabály közötti összhang megteremtése érdekében szükséges a törvénynek a jogosultsági idõtartamba beszámítható fizetés nélküli szabadságokat szabályozó rendelkezésének módosítása.

A foglalkoztatási törvény szerint ha a munkaügyi központ által támogatott képzést a munkanélküli járadék folyósítása alatt, annak kezdõidõpontjától számított 180. napon belül kezdi meg, és a képzés idõtartama alatt a munkanélküli járadék folyósítási idejét kimeríti, részére a munkanélküli járadékot a képzés hátralévõ idõtartamra - legfeljebb azonban a képzés megkezdésétõl számított 365 napig - tovább kell folyósítani. A Javaslat egy magasabb összegû keresetpótló juttatás lehetõségét vezeti be arra rászorult személyek részére. A magasabb összegû keresetpótló juttatás folyósítása alatt a munkanélküli járadék folyósítása szünetel, ezért a Javaslat kizárja e támogatás megállapítása esetén a munkanélküli járadék folyósítási idõtartamának meghosszabbítására vonatkozó szabály alkalmazását.

A Javaslat összhangot teremt a törvénynek a munkanélküli járadékra, valamint a nyugdíj elõtti munkanélküli segélyre való jogosultságot szabályozó rendelkezései között. A szabályozással egyértelmûvé válik, hogy ha a munkanélküli a nyugdíj elõtti munkanélküli segély folyósítása alatt folytatott keresõ tevékenységgel munkanélküli járadékra szerez jogosultságot, akkor a segély folyósítását szüneteltetni kell, és a munkanélküli járadékot kell folyósítani.

Az álláskeresés, valamint a foglalkoztatási szolgálattal való kapcsolattartás elõsegítését szolgálja az a módosítás, amely a munkaügyi központhoz történõ oda-és visszautazással, valamint a munkahelykereséssel kapcsolatban felmerült helyközi utazás indokolt költségeinek megtérítésén túl az azonos célból történõ helyi utazási költségek megtérítését is lehetõvé teszi. Ezek a költségek a fõvárosban, valamint a kiterjedtebb közlekedési hálózattal rendelkezõ településeken a tömegközlekedési eszközök rendszeresen emelkedõ díjtételei miatt egyre nagyobb anyagi megterhelést jelentenek a munkanélküliek részére.

A Javaslat új munkanélküli ellátásként vezeti be az álláskeresést ösztönzõ juttatást.

A munkanélküli ellátórendszer kibõvítése azt célozza, hogy a járadékot kimerítõ állástalanokat érdekeltté tegyük az aktív álláskeresésben, a munkaügyi központtal történõ kapcsolattartásban. A munkaügyi központ a munkaerõpiaci szolgáltatásokkal és foglalkoztatási támogatásokkal ugyanis csak azokon tud segíteni, akik továbbra is a látókörében maradnak, akikrõl tudomása van.

Az álláskeresést ösztönzõ juttatás bevezetésével három fokozatú munkanélküli ellátási rendszer épül ki:

• munkanélküli járadék kötelezõ járulékfizetés alapján,
• álláskeresést ösztönzõ juttatás a járadékot kimerítõ munkanélküliek részére,
• nyugdíj elõtti munkanélküli segély az öregségi nyugdíjhoz közel állóknak.

A többi munkanélküli ellátásához hasonlóan a Javaslat szabályozza az álláskeresést ösztönzõ juttatásra való jogosultság feltételeit, folyósítási idõtartamát, összegét, valamit a folyósítás megszüntetésének és szüneteltetésének eseteit.

A hatályos szabályozás szerint a munkanélküli ellátásban részesülõ személy az általa folytatott keresõ tevékenységet, valamint az õt foglalkoztató adatait köteles bejelenteni a munkaügyi központnak. Figyelemmel arra, hogy a foglalkoztatói körbe az egyéni vállalkozó is beletartozik, ezért a Javaslat a bejelentési kötelezettség tárgyát képezõ adatok körét kiegészítette a TAJ számmal.

A hatályos szabályozás nem egyértelmû abban a tekintetben, hogy a munkaügyi központ igazgatója milyen esetekben dönthet a jogalap nélkül felvett, vagy visszakövetelt munkanélküli ellátás visszafizetésének részben vagy egészben történõ elengedésérõl. Ezért a Javaslat a törvény szövegét úgy pontosítja, hogy az igazgató döntési lehetõsége az elengedésre irányuló kérelem esetén áll fenn.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás, a munkanélküli ellátó rendszer kibõvülése, valamint az érdekegyeztetés mûködési feltételeinek javításához történõ hozzájárulás lehetõségének megteremtése indokolja a törvény azon rendelkezéseinek módosítását, amelyek a Munkaerõpiaci Alap, valamint egyes alaprészeinek céljait határozzák meg. Ennek megfelelõen a jövõben a Munkaerõpiaci Alap céljai között szerepel az Európai Foglalkoztatási Szolgálat mûködési és fejlesztési kiadásainak finanszírozásához történõ hozzájárulás. A szolidaritási alaprészbõl finanszírozható ellátások köre kibõvül az álláskeresést ösztönzõ juttatással, a foglalkoztatási alaprész pénzeszközei felhasználhatók a társadalmi párbeszéd intézményei mûködéséhez és fejlesztéséhez történõ hozzájárulásra. Ez utóbbi lehetõség megteremtésre a társadalmi párbeszéd intézményeinek az Európai Unióhoz való csatlakozásból adódó többletfeladatai ellátásának elõsegítése érdekében van szükség.

Az új kormányzati struktúrában az iskolarendszeren kívüli felnõttképzéssel kapcsolatos feladatok ellátása az Oktatási Minisztériumtól a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz került. E célok fedezetét a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészén belül elkülönítetten kezelendõ keret, az iskolarendszeren kívüli felnõttképzési célú keret biztosítja, melynek forrása a szakképzési hozzájárulás. Az elkülönített keret összege a Munkaerõpiaci Alap fejlesztési és képzési alaprészébõl az oktatási miniszter és a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter együttes döntésével kerül az Alap foglalkoztatási alaprészébe átcsoportosításra.

Az elkülönített keret felhasználásáról, a keretbõl nyújtott támogatásokról - az Országos Felnõttképzési Tanács véleményének figyelembevételével - a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter dönt, e keretre a MAT foglalkoztatási alaprészt érintõ jogosultságai nem terjednek ki. A törvénymódosítás meghatározza azokat a jogcímeket is, amelyekre a felnõttképzési célú keret felhasználható.

A kormányzati struktúra megváltozása tette szükségessé a törvény azon rendelkezésének módosítását, amely meghatározza Munkaerõpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználásáról gondoskodó szervek körét.

A hatályos törvényi szabályozás nem egyértelmû a Munkaerõpiaci Alapot megilletõ követelések behajtásával kapcsolatos eljárást illetõen. A foglalkoztatási törvény értelmében jelenleg az ezer forintot meghaladó követelés esetében már foganatosítani kell a behajtást, amelynek költségei esetenként többszörösen meghaladják a követelés nagyságát. Ezzel szemben az államháztartási törvény (1992. évi XXXVIII. törvény) úgy rendelkezik, hogy az önkéntes teljesítésre történõ felhíváson kívül a költségvetési törvényben megállapított értékhatárt el nem érõ kis összegû követelést behajtásra elõírni nem kell. A törvénymódosítás - az államháztartási törvénnyel összhangban - mentesít a kis összegû követelések behajtása alól, valamint lehetõséget ad a számviteli törvényben megállapított bejhajthatatlan követelések törlésére. A Javaslat a hatályos szabályozásnál részletesebben szabályozza, hogy az állami adóhatóság milyen eljárás eredményeként utalja át a befizetett munkaadói és munkavállalói járulékot a Munkaerõpiaci Alap javára.

A törvénymódosítás hatálybalépésével a felnõttképzési célú pénzeszközök a fejlesztési és képzési alaprészbõl a foglalkoztatási alaprészbe kerülnek át. E pénzeszközök azonban az alaprészen belül elkülönített keretet képeznek. Ezért a Javaslat módosítja a törvénynek azt a szabályát, amely meghatározza, hogy a foglalkoztatási alaprész milyen keretekre osztható fel. A Javaslat meghatározza a felnõttképzési keret felhasználásának céljait, továbbá felhatalmazza a Nemzeti Felnõttképzési Intézetet az iskolarendszeren kívüli felnõttképzés fejlesztése érdekében pályázat kiírására.

A hatályos szabályozás szerint a munkaügyi központ igazgatóját, valamint a Foglalkoztatási Hivatal fõigazgatóját a foglalkoztatáspolitkai és munkaügyi miniszter nevezi ki és menti fel. A törvénynek ez a szabálya nem áll összhangban a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény rendelkezéseivel figyelemmel arra, hogy ebben az esetben ténylegesen nem közszolgálati jogviszony létesítésérõl és megszüntetésérõl, hanem a vezetõi megbízásról és annak visszavonásáról van szó. Ezért a Javaslat pontosítja a törvénynek erre vonatkozó rendelkezését.

Az Európai Unióhoz való csatlakozást követõen az Európai Foglalkoztatási Szolgálattal kapcsolatos magyarországi feladatokat a Foglalkoztatási Hivatal fogja ellátni. Addig is szükséges megteremteni a jogi lehetõségét a kiépítéssel, fejlesztéssel kapcsolatos munkálatok elvégzésének. A Javaslat kibõvíti a Foglalkoztatási Hivatal törvényben meghatározott feladatait az Európai Foglalkoztatási Szolgálattal kapcsolatos feladatokkal.

A törvény 55. §-ának (1) bekezdése meghatározza azokat az államigazgatási ügyeket, amelyekben a munkaügyi központ kirendeltsége a saját nevében hoz határozatot. A felsorolás nem tartalmazza a munkanélküliek nyilvántartásba vételével és a nyilvántartásból való törléssel kapcsolatos államigazgatási ügyeket. Figyelemmel arra, hogy a munkanélküliek nyilvántartásba vételével, és a nyilvántartásból való törléssel kapcsolatos ügyekben is az államigazgatási eljárás általános szabályai az irányadók, ezért a Javaslat a törvény által tartalmazott felsorolást kiegészíti.

A Javaslat az adózási szabályokkal való összhang megteremtése érdekében a Munkaerõpiaci Alap javára fennnálló tartozások közül csak a jogszabályokban meghatározott kisösszegû követelés értékhatárát meghaladó tartozást tekinti köztartozásnak.

A törvény adatvédelmi rendelkezései a munkáltató nyilvántartható adatai között nem tartalmazzák a TAJ számot. Figyelemmel arra, hogy az egyéni vállalkozó is lehet munkáltató, a Javaslat a nyilvántartható adatok körét ezzel az adattal kiegészíti.

A Javaslat módosítja törvénynek azokat a szabályait, amelyek az általa használt fogalmak meghatározását tartalmazzák, valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztert hatalmazzák fel a rendeleti szintû szabályozásra.

A Javaslat - hatályos jogszabályokkal való összhang megteremtése érdekében - a törvény munkaviszonyra vonatkozó meghatározását kiegészíti a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek szerzõdéses állományú tagjainak szolgálati viszonyával, pontosítja a rendkívüli felmondással történõ munkaviszony megszüntetés törvényi meghatározását, meghatározza a háztartás és a jövedelem fogalmát. Ez utóbbira az emelt összegû keresetpótló juttatás feltételeire vonatkozó szabályokkal való összhang miatt van szükség.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségessé teszi annak lehetõvé tételét, hogy az EGT tagállamaiban történõ munkahelykereséssel kapcsolatos költségtérítés feltételeinek és odaítélésének szabályait a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg.

A törvényben használt fogalmak sok esetben nem egyeznek meg az Európai Unióban használt fogalmakkal. A munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok magyarországi alkalmazásának elõsegítése érdekében a Javaslat elõírja, hogy a törvény által használt ellátás -fogalmak, valamint munkaviszony fogalom tekintetében az Európai Unióhoz történõ csatlakozást követõen az EGT tagállamaiban hatályos jogszabályok szerinti megfelelõ ellátásokat és jogviszonyokat is érteni kell.

A törvény nem határozza meg az EGT állampolgár, valamint az EGT állampolgár hozzátartozója fogalmát. A Javaslat kiegészíti a törvény szabályait e fogalmakkal.

A Munkaerõpiaci Alap fejlesztési és képzési alaprészébõl a felnõttképzési célú pénzeszközök átkerülnek a Munkaerõpiaci Alap foglakoztatási alaprészébe, mert a felnõttképzéssel kapcsolatos kormányzati feladatokat az új kormány megalakulásától kezdõdõen a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter látja el. Ez szükségessé teszi a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásról szóló 2001. évi LI. törvény, (a továbbiakban: Szht.) valamint a felnõttképzésrõl szóló 2001. évi CI. törvény módosítását.

A módosítással a szakképzési hozzájárulás célja kiegészül a felnõttképzésnek a foglalkoztatási törvény szerinti támogatásával, viszont a fejlesztési és képzési alaprész pénzeszközei nem használhatók fel a felnõttképzés, valamint a Nemzeti Felnõttképzési Intézet támogatására. A fejlesztési és képzési alaprészbõl a foglalkoztatási alaprész felnõttképzési célra elkülönített keretébe történõ pénzátcsoportosításról az oktatási valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter együttesen dönt.

A felnõttképzési törvény kiegészül egy utaló rendelkezéssel, miszerint az iskolarendszeren kívüli felnõttképzésnek a foglalkoztatási alaprész felnõttképzési célra elkülönített keretébõl történõ támogatását a foglakoztatási törvény szabályozza.

A munkaeszközt üzembe helyezni, illetve használatba venni csak abban az esetben szabad, ha az az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzés követelményeit kielégíti és ezt a gyártó (importáló, üzemeltetõ) tanúsítja. Egyéni védõeszközt csak minõsítõ bizonyítvánnyal lehet forgalomba hozni.

A minõségtanúsítás keretében a munkaeszközök jogszabályban meghatározott körének ki kell elégíteni a munkavédelmi szempontú megfelelõség követelményeit. E megoldás biztosítja a munkaeszközök egészség és a biztonság szempontjából történõ elõzetes, erre felhatalmazott munkavédelmi minõsítõ intézmények általi vizsgálatát és tanúsítását.

Ez az eljárás azonban a hatályos jogi szabályozás szerint sem intézményi, sem gyakorlati oldalról nem egységes. Emellett a jogszabályi rendelkezések alkalmazását nehezíti a különbözõ idõpontban kihirdetett jogszabályok közötti terminológiai és értelmezésbeli összhang, valamint az irányelvekben megfogalmazott új követelményeknek való megfelelés hiánya.

Mivel a felsorolt indokok alapján a munkavédelmi törvény vonatkozó rendelkezései és a végrehajtási szabályokban foglalt eljárási rend már nem felelnek meg sem hazai, sem az EU jogharmonizációs követelményeknek, így a Javaslatban megfogalmazott módosítás tovább már nem halasztható.

Az elmúlt évek jogharmonizációs folyamatának részeként a technikai irányelvekben megfogalmazott követelmények átvétele felgyorsult, ezért a Javaslat a munkavédelmi törvény 18. §-ának (3)-(4) és (6) bekezdéseit érintõen - a 93/465/EGK határozattal összhangban - a megfelelõség értékelésének globális megközelítési elvét fogalmazza meg.

Az alapvetõ egészségvédelmi és biztonsági elõírások megvalósulását a munkaeszközök körébe tartozó termékek esetében a már harmonizált hazai jogszabályok biztosítják. E körben kerültek elfogadásra - többek között - a gépekre, a villamos- és gázfogyasztó készülékekre, a melegvíz kazánokra, a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben alkalmazott berendezésekre, az orvosi mûszerekre, továbbá a nyomástartó berendezésekre vonatkozó biztonsági követelményekrõl és azoknak való megfelelõség értékelésérõl szóló jogszabályok.

A munkaeszközök túlnyomó többségét a gépek alkotják. A gép fogalmát és a vonatkozó alapvetõ egészségvédelmi és biztonsági követelményeket a 21/1998. (IV.17.) IKIM rendelet fogalmazza meg, alkalmazási körébõl azonban a gépek számos csoportja kerül ki, amelyekre más további elõírások vonatkoznak.

Az IKIM rendelet a hatálya alá tartozó gépekre differenciált vizsgálati és dokumentálási eljárást határoz meg. A munkavédelemi törvény korábbi szabályozásához képest ugyanakkor ezek a vizsgálati követelmények mérséklõdtek, illetõleg a gyártók e gépek esetében dönthetnek a típusvizsgálat elvégzésének szükségességérõl.

A gyártó a géprõl (függetlenül attól, hogy munkaeszköz vagy sem) minden esetben köteles (gyártói) megfelelõségi nyilatkozatot kiállítani, saját vagy független szerv által végzett vizsgálat alapján. A típusvizsgálat attól függõen szükséges, hogy a gyártás során a gépre vonatkozóan rendelkezésre állnak-e a harmonizált szabványok és azokat teljes körûen alkalmazták-e. Abban az esetben, amikor nem áll rendelkezésre szabvány, illetõleg azt nem teljes körûen alkalmazták, akkor a típusvizsgálat elvégzése a gyártó számára kötelezõ és annak tényét (típusvizsgálati tanúsítvány meglétét) a gyártói nyilatkozaton fel kell tüntetni.

Az IKIM rendelet szabályozása értelmében tehát a gyártó lehetõséget kap arra, hogy a követelmények figyelembevétele mellett és a felelõsségének csorbulása nélkül, dönthet a gép típusvizsgálatának elvégeztetésérõl. E szabályozás ezzel lényeges szabadságot biztosít, melynek alapján a gyártó szakmai felkészültségén, és mérlegelésén múlik, hogy egy adott gép vizsgálatát független szervezet végzi-e el és ezáltal a biztonság megvalósulása magasabb szinten válik-e ellenõrzötté.

A tanúsító szerv adott esetben összehasonlító vizsgálatot végez, és amennyiben ennek eredményeképpen megállapítja, hogy az adott gép azonos a típusvizsgálat során alkalmazott géppel, úgy kiállítja a megfelelõségi tanúsítványt.

A megfelelõségi tanúsítvány kiadása annak igazolására szolgál, hogy az adott gép megfelel a típusvizsgálati tanúsítvány szerinti típusnak.

Amennyiben a gép rendelkezik típusvizsgálati tanúsítvánnyal, illetve a megfelelõségi tanúsítvánnyal, úgy e tényt a (gyártói) megfelelõségi nyilatkozatban rögzítik, amely nyilatkozat megléte az üzembe helyezés feltétele.

Az elõzõ folyamat szemléletesen mutatja a megfelelõségi tanúsítvány szerepének és a gyártó döntését befolyásoló körülmények változását.

A munkavédelmi törvény 18. §-ának (4) bekezdésének módosítása valójában nem jelent új szabályozást az egyéni védõeszközök vonatkozásában. Az önálló bekezdésben történõ megjelenítés egyedüli oka ugyanis, hogy az egyéni védõeszközökre vonatkozó elõírások - sajátosságaikra tekintettel - az egyéb munkaeszközöktõl szabályozási szinten is elkülönüljenek.

A veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzembe helyezésének, üzemeltetésének szakszerû elvégezése érdekében a munkáltatónak munkavédelmi szempontú elõzetes vizsgálatot kell végeztetnie megfelelõen felkészült munkabiztonsági szakemberrel. E szabályozással biztosítható, hogy a munkavállalók egészséget nem veszélyeztetõ, biztonságos munkavégzésére vonatkozó személyi, tárgyi, munkaszervezési, munkakörnyezeti követelmények és feltételek megvalósuljanak.

A vizsgálat végeredményeként - ha a munkavédelmi követelmények kielégítésre kerültek - a veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetését az üzemeltetõ munkáltató írásban rendeli el.

Az elrendelés alapját képezõ dokumentumok tartalmazzák azoknak az elõzetes vizsgálati eljárásoknak az eredményeit, amelyet szemrevételezéssel, mûködtetéssel, vagy mûszeres méréssel állapítottak meg és amelyek bizonyítják az elõírtak szerinti munkakörülmények meglétét.

Az utóbbi évek ellenõrzési tapasztalatai azt mutatják, hogy az elõzetes vizsgálatok nem egységes szemlélet és szakmai tartalom mellett történtek és számos esetben hiányosak volt. Ezért a Javaslat a korábbiakhoz képest lényegesen több támpontot ad az elõzetes vizsgálat szakszerûbb és teljesebb körû elvégzéséhez azáltal, hogy meghatározza annak célját és fõbb szempontjait. E körben a Javaslat kiemeli a létesítést végzõ személyek (tervezõk, kivitelezõk) által tett nyilatkozatok, a munkavédelmi követelmények kielégítésére vonatkozó mérési eredmények (pl. érintésvédelem, zaj, rezgés), tanúsítások (megfelelõségi nyilatkozat, megfelelõségi tanúsítvány), a szükséges hatósági engedélyek, továbbá az üzemeltetésre vonatkozó utasítások meglétérõl való meggyõzõdés szükségességét és ellenõrzését.

A Javaslat teljeskörûen felsorolja, hogy az üzemeltetõ munkáltató milyen dokumentumokkal rendelkezzen a munkaeszközök munkavédelmi üzembe helyezésekor (pl. minõségtanúsítás, megfelelõségi nyilatkozat, megfelelõségi tanúsítvány).

Hatósági felügyelet alá tartozó létesítmény, munkahely, munkaeszköz esetében az üzembe helyezés feltétele a hatósági engedély megléte. Ez a szabályozás lényegét tekintve nem változott.

A Javaslat a veszélyes munkaeszköz fogalmát a munkavédelmi törvény 87. §-ának 11. pontjára, illetve a törvény végrehajtásáról rendelkezõ 5/1993. (XII. 26.) MüM rendeletre történõ utalással állapítja meg. A veszélyes munkaeszközök esetében a munkavédelmi üzembe helyezés feltétele minõségtanúsítás, illetve megfelelõségi nyilatkozat megléte, a Javaslat 21. §-ának (6) bekezdésének hatálya alá tartozó veszélyes munkaeszközök esetében pedig további feltétel, hogy a munkaeszközt akkreditált intézmény vizsgálja és megfelelõségét vizsgálati jegyzõkönyvvel igazolja.

A Javaslat szerint a biztonságos mûszaki állapot megõrzése érdekében idõszakos biztonsági felülvizsgálat alá kell vonni a veszélyes technológiát és a veszélyes munkaeszközt (utóbbi esetben függetlenül attól, hogy a törvény 21. §-ának (2) vagy (6) bekezdésének hatálya alá tartozik), továbbá azt az egyéb munkaeszközt, amelynek felülvizsgálatát jogszabály, szabvány vagy az üzemeltetési dokumentáció elõírja.

A fenti szabályozással összefüggésben fontos kiemelni, hogy a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 6. §-ának (1) bekezdése alapján ugyan a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, azonban (2) bekezdés értelmében a mûszaki tárgyú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az abban való követelmények teljesítésével az adott jogszabály követelményei is teljesülnek. Ha a munkáltató a szabványt önkéntesen alkalmazza, akkor annak valamennyi elõírását be kell tartania, így abban az esetben, ha a szabvány idõszakos biztonsági felülvizsgálatot ír elõ, akkor a veszélyes munkaeszközként való besorolástól függetlenül a vizsgálatot le kell folytatni.

A Javaslat a munkavédelmi törvény 21. §-át érintõ módosítása következtében a számozás változását átvezeti a törvény 58. § (1) bekezdésének szövegében.

Az Európai Unió irányelvei értelmében biztosítani kell, hogy a munkavállalók létszámtól függetlenül munkavédelmi képviselõt választhassanak. Mivel a hatályos törvény e lehetõséget létszámhoz köti, a Javaslatban megfogalmazott rendelkezés e jogharmonizációs követelmény teljesítését szolgálja.

A munkavédelmi törvény hatályos szabályozása a felügyeletek által kiszabott pénzbírság tekintetében nincs összhangban a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény és végrehajtási szabályai rendelkezéseivel, hiszen a jelenlegi normaszöveg szerint a felügyeletek által a munkavédelemre vonatkozó szabályok megszegés miatt bármely jogcímen kiszabott pénzbírságra értelmezhetõ.

A szabálysértésekrõl szóló törvény értelmében a felügyeletek által szabálysértési eljárásban kiszabott pénzbírságra a munkavédelmi törvény felhatalmazása alapján kiadandó rendelet nem állapíthat meg elõírásokat, a szabálysértési eljárásban befolyt összeget eltérõ módon használják fel a belügyi igazgatásban. Szükségessé vált ezért a Javaslat szerinti módosítás, amely a felhasználást az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó és ezzel a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztetõ munkáltatóval szemben alkalmazandó munkavédelmi bírságra korlátozza.

A munkavédelmi törvény 83. §-a alapján az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség (OMMF) elsõfokú hatósági jogkörében a munkaügyi miniszter rendelete szerint engedélyezi a munkabiztonsági szakértõk mûködését, és az engedélyezésekrõl nyilvántartást vezet. A törvény hatályba lépése óta eltelt idõszakban kihirdetésre került a tervezõ- és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. LXVIII. törvény, amely a munkabiztonsági szakértõi tevékenységet is kötelezõ kamarai tagsághoz kötötte és ezzel együtt az engedélyezési eljárást a Magyar Mérnöki Kamara (MMK), mint köztestület hatáskörébe helyezte.

Munkabiztonsági szakértõ azonban nem csak kamarai tagságra jogosult mérnök lehet, hanem pl. jogász, orvos is, aki ugyan nem lehet tagja a mérnöki kamarának, de felsõfokú munkabiztonsági képesítése alapján jogosult munkabiztonsági szakértõi tevékenységre.

A Javaslat ezért pontosítani kívánja - a hatályos jogi szabályozásnak megfelelõen - a munkavédelmi szakértõk mûködése engedélyezésének és nyilvántartásba vételének szabályait, elválasztva az OMMF engedélyezési feladatától és hatáskörétõl az MMK engedélyezési feladatát és hatáskörét. A Javaslat az MMK engedélyezési jogára tekintettel fogalmazza meg, hogy az OMMF munkabiztonsági szakértõkre vonatkozó hatásköre milyen esetekben érvényesül.

A munkavédelmi törvény 2001. évi módosítása kiegészítette a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõségek felsõfokú hatósági jogkörét, így a rendelkezés számozása megváltozott. Ez a módosítás azonban nem került átvezetésre a 84. § (3) bekezdésében, amelyet a Javaslat pótol.

A Javaslat a jogharmonizációs célú felülvizsgálattal összefüggésben a törvény értelmezõ rendelkezéseit pontosítja, illetve egészíti ki.

Az áttelepítés fogalmának veszélyes munkaeszköz esetében történõ meghatározása a munkavédelmi üzembe helyezés szükségességének és követelményeinek egyértelmû megállapíthatósága érdekében vált szükségessé. Hangsúlyos része, hogy csak lényeges változás esetén kell az üzembe helyezési eljárást lefolytatni és e változás szempontjait a korábban vizsgált üzembehelyezési, üzemeltetési körülmények tekintetében kell megvizsgálni. Ez a megközelítés összhangban áll az üzembe helyezés feltételét jelentõ munkavédelmi szempontú elõzetes vizsgálattal, illetõleg ezzel összefüggésben a munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó személy alkalmazásával, adott esetben kizárólag annak megállapítására, hogy történt-e áttelepítés.

A Javaslat kiterjeszti a munkahely fogalmát a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végzõ egyéni vállalkozó munkavégzési helyére a törvénynek a munkavégzés hatókörében tartózkodókra vonatkozó rendelkezései tekintetében. Ezzel a Javaslat jogi lehetõséget teremt - a munkavégzés hatókörében tartózkodók esetében is - az egyéni vállalkozók ellenõrzésére, a reájuk háruló munkavédelmi kötelezettségek, terhek megtartása területén.

A Munka Törvénykönyve (Mt.) 2001. évi jogharmonizációs célú módosítása érintette az Mt. alanyi körét és a munkáltató fogalmát kiterjesztette a munkavállalót kölcsönvevõként, kirendeléssel foglalkoztatóra is. Az Mt. - munkáltatóra vonatkozó - új szabályai így jelenleg nincsenek teljes összhangban a munkavédelmi törvénynek a munkáltató fogalmára vonatkozó hatályos szabályaival, a Javaslat ezt a kollíziót oldja fel.

Ha a munkanélküli egyaránt jogosult álláskeresést ösztönzõ juttatásra, valamint rendszeres szociális segélyre választásától függ, hogy melyik ellátást veszi igénybe. E választási jogosultság biztosítása érdekében szükséges a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény megfelelõ szabályainak módosítása.

Az álláskeresést ösztönzõ juttatás folyósításának ideje az öregségi nyugdíj megállapításánál szolgálati idõnek minõsül, ennek érdekében a kifizetett ellátás után a munkaügyi központ társadalombiztosítási járulékot, az ellátásban részesülõ nyugdíjbiztosítási járulékot fizet. Az álláskeresést ösztönzõ juttatás összegét - a munkanélküli járadékkal és a nyugdíj elõtti munkanélküli segéllyel megegyezõen - a nyugdíjalap kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni Az álláskeresést ösztönzõ juttatásban részesülõ személy után egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Az álláskeresést ösztönzõ juttatás a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából bérnek számít.

A Javaslat rögzíti, hogy távolléti díjjal fizetett, öt munkanap munkaidõ-kedvezmény illeti meg az apát, melyet legkésõbb a születést követõ második hónap végéig kérésének megfelelõ idõpontban köteles a munkáltató kiadni. A kedvezmény abban az esetben is megilleti az apát, ha gyermeke halva születik, vagy meghal.

A jogosulti kör pontos meghatározása érdekében szükséges az apa fogalmának a munkaidõ-kedvezmény tekintetében történõ definiálása. Ennek értelmében apa alatt a szülõi felügyeleti jogot gyakorló vérszerinti, vagy örökbefogadó apát kell érteni. Örökbefogadás esetén a munkaidõ-kedvezmény az örökbefogadó apát - az általános szabályok szerint - az örökbefogadott gyermek születését követõ két hónapon belül illeti meg.

Az Mt-ben foglalt jogalkotási felhatalmazással a Kormánynak rendeletben kell szabályoznia azt, hogy a munkáltatóknak az állami költségvetés mely eljárás alapján téríti meg a kedvezmény tartamára kifizetett távolléti díjat. Ennek érdekében a Javaslat tartalmazza a felhatalmazó rendelkezést.

az 51-52. §-hoz

Az 1. §-ban foglalt tartalommal a Hszt. és a Hjt. módosításáról is rendelkezik a Javaslat. Tekintettel arra, hogy e két törvényhez nem kapcsolódik az Mt. mögöttes joganyagként, a vonatkozó szabályokat a Hszt-ben, Hjt-ben külön szükséges megjeleníteni.

A Javaslat rendelkezéseinek túlnyomó többsége 2003. január 1-jén lép hatályba. A foglalkoztatási törvényt módosító szabályok közül az álláskeresését ösztönzõ juttatásra vonatkozó rendelkezések 2003. július 1-jén, az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs szabályok a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépésének napján lépnek hatályba.

A Javaslat a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásához igazítja - a jogharmonizációs kötelezettség teljesítése okán - a munkavédelmi törvénynek az egyéni védõeszközökre, valamint az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális követelményekre vonatkozó rendelkezésének módosítását, illetve hatályon kívül helyezését, tekintve, hogy e rendeletek a csatlakozáskor lépnek hatályba.

A Javaslatnak a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvényt, valamint az ahhoz kapcsolódó törvényeket módosító rendelkezése a kihirdetést követõ 5. napon belül lép hatályba, rendelkezéseit a 2002. december 1-jén, vagy az azt követõen született gyermekek esetében kell alkalmazni.