MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

egyes, az egészségügyet és a társadalombiztosítást érintõ törvények módosításáról

Budapest, 2002. október

(1) Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. §-a a k) pontot követõen a következõ ka)-kb) pontokkal egészül ki:

"ka) szûrõvizsgálat: olyan vizsgálat, amelynek célja a betegség tüneteit nem mutató (tünetmentes) személy esetleges betegségének vagy kórmegelõzõ állapotának - ideértve a betegségre hajlamosító kockázati tényezõket is - korai felismerése,

kb) diagnosztikai vizsgálat: az egészségügyi szolgáltatóhoz forduló beteg panasza okának feltárására irányuló vizsgálat,"

(2) Az Eütv. 3. §-ának s) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"s) magyar állampolgár: a magyar állampolgársággal, vagy az illetékes hatóság által kiadott, a Magyar Köztársaság területére érvényes letelepedési, illetve bevándorlási engedéllyel rendelkezõ nem magyar állampolgárságú, valamint a külön jogszabály értelmében menekültnek minõsülõ személy;"

Az Eütv. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"32. § (1) A betegjogi képviselõ a külön jogszabály szerinti szervezet keretei között látja el feladatait."

Az Eütv. 56. §-ának (4) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"Fertõzõ betegségre gyanús személy az, aki az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ betegségben szenvedõ személlyel, annak használati eszközével, váladékával érintkezett, illetve a fertõzés terjedési módjából adódóan feltételezhetõ, hogy a fertõzõ betegség kórokozója a szervezetébe került."

Az Eütv. 59. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter a (2) bekezdés szerint meghatározott fertõzõ betegség esetén rendeletben megállapíthatja a (2) bekezdés b) pontja alá tartozó azon személyek körét is, akik kötelezõ szûrõvizsgálatnak az egészségügyi hatóság külön rendelkezése nélkül is kötelesek magukat alávetni. A kötelezõ szûrõvizsgálat a fertõzés jellegétõl, illetve a fertõzõdés módjától függõen kiterjedhet

a) valamely fertõzõ megbetegedésben szenvedõ (a továbbiakban: fertõzött személy), illetve fertõzõ betegségre gyanús személyre;

b) a fertõzött személy családi, munkahelyi, lakó- vagy egyéb környezetének azon tagjaira, akiknél a fertõzõdés gyanúja fennáll, ide értve a szexuális partnerét is;

c) az ismétlõdõ jelleggel olyan tevékenységet végzõ személyre, akinek a b) pont szerinti környezete fokozott fertõzési veszélynek van kitéve,

d) a bentlakásos intézményi elhelyezésben, gondozásban részesülõ személyre, ide értve a sorkatonai szolgálatot teljesítõ, a büntetés-végrehajtási intézetben szabadságvesztés büntetését, valamint a javítóintézeti nevelését töltõ személyt is;

e) kábítószert nem orvosi rendelvény alapján intravénásan alkalmazóra;

f) Magyarországra történõ beutazás, illetve az országban való tartózkodás engedélyezése céljából egyes idegenrendészeti eljárások alatt álló személyre."

Az Eütv. 62. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletében egyes fertõzõ megbetegedések esetére, a fertõzés terjedésének megakadályozása céljából elrendelheti a fertõzött személynek a fertõzés jellege szerinti egészségügyi intézményben történõ kötelezõ gondozásba vételét, és rendszeres orvosi ellenõrzését."

(1) Az Eütv. 94. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"f) heveny tudatzavar esetén, ideértve az ittasság miatti tudatzavart is,"

(2) Az Eütv. 94. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A közterületen vagy nyilvános helyen tartózkodó, magatehetetlen ittas személyt a mentõszolgálat kijózanítás céljából egészségügyi megfigyelésre, illetve ellátásra egészségügyi szolgáltatóhoz szállítja. A megfigyelés az érintett kijózanodásáig, de legfeljebb 24 óráig tarthat. A beszállított személyt kijózanodásáig, de legfeljebb 24 órai idõtartamra lehet a kijózanító állomáson visszatartani."

(1) Az Eütv. 110. §-a (1)-(4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"110. § (1) Egészségügyi tevékenységet folytatásának formájától és módjától függetlenül - a (2) és (4) bekezdésekben foglalt kivétellel - az adott tevékenység folytatására jogosító egészségügyi szakképesítéssel vagy egészségügyi szakképesítés nélkül megszerezhetõ felsõfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkezõ és a mûködési nyilvántartásba bejegyzett személy végezhet.

(2) Felsõfokú szakirányú szakképesítéshez kötött egészségügyi tevékenységet az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túl

a) az adott szakképesítéssel rendelkezõ személy önállóan, továbbá

b) az a) pont szerinti személy felügyelete mellett

ba) a szakképesítése megszerzéséhez szükséges képzésben részt vevõ, valamint

bb) a szakképesítéssel rendelkezõ és a mûködési nyilvántartásból a 113. § (1) bekezdés a), illetve d)-g) pontjaiban foglaltak alapján törölt személy a törlés okának megszûnését követõen a mûködési nyilvántartásba történõ visszakerülése érdekében az ahhoz szükséges ideig

végezhet.

(3) Az (1)-(2) bekezdések szerinti önállóan végzett tevékenység az arra feljogosító szakképesítésnek a mûködési nyilvántartásba történõ bejegyzésétõl kezdhetõ meg.

(4) A mûködési nyilvántartásban nem szereplõ, Magyarországon honosítható vagy elismerhetõ egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõ személy részére - indokolt esetben - a külön jogszabályban meghatározott hatóság a szakképesítésnek megfelelõ tevékenységre, meghatározott idõtartamra és helyszínre (munkahelyre) szóló tevékenységre jogosító engedélyt adhat ki, a külön jogszabályban foglalt eljárási rend szerint. A tevékenységre jogosító engedély kiadásának feltétele, hogy a kérelmezõ hitelt érdemlõ módon igazolja, hogy a korábbi, rendszeresen végzett egészségügyi szolgáltatásának helye szerinti utolsó, ennek hiányában az állampolgársága szerint illetékes állam jogszabályai alapján nem áll az egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró vagy korlátozó intézkedés, büntetés, illetõleg büntetõjogi intézkedés hatálya alatt, és megfelel a tevékenység végzéséhez külön jogszabály szerint elõírt egészségügyi alkalmassági feltételeknek. Az engedélyezett egészségügyi tevékenység végzéséhez a szakképesítést igazoló bizonyítvány vagy oklevél tényleges elismerése, illetve honosítása nem szükséges."

(2) Az Eütv. 110. §-a a következõ (15) bekezdéssel egészül ki:

"(15) A (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a felügyeletet ellátó személynek azt a személyt kell tekinteni, aki a felügyelet során a felügyelt személy által önállóan nem végezhetõ szakmai tevékenységért teljes felelõsséggel tartozik."

Az Eütv. 111. §-a (4) és (5) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A (3) bekezdésben megjelölt adatokat az oktatási intézmény a bizonyítvány, illetve az oklevél, a külföldi bizonyítványok és oklevelek által tanúsított egészségügyi szakképesítés elismerésére jogosult hatóság az elismerõ határozat kiadását követõ 30 napon belül bejelenti az alapnyilvántartást vezetõ szervnek.

(5) Az alapnyilvántartás vezetésérõl - a szakképesítés szintjeinek megfelelõen - az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium gondoskodik."

(1) Az Eütv. 112. §-a (6) és (7) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Hivatalból értesíti a mûködési nyilvántartást vezetõ szervet

a) az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács a szakvizsgát tett személyekrõl,

b) a 116. § (3) bekezdés szerinti továbbképzõ hely a (4) bekezdés c) pontja szerinti továbbképzések elvégzésérõl,

c) a külföldi bizonyítvány vagy oklevél által tanúsított szakirányú egészségügyi szakképesítés és az egészségügyi tudományterületen szerzett tudományos fokozat elismerésére, illetve a honosításra jogosult hatóság az elismerésrõl, illetve a honosításról.

(7) A mûködési nyilvántartás vezetésérõl - a szakképesítés szintjeinek megfelelõen - az illetékes szakmai kamara, ennek hiányában az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium gondoskodik."

(2) Az Eütv. 112. §-a a következõ (12) bekezdéssel egészül ki:

"(12) A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérõl szóló 2001. évi C. törvény Harmadik része szerint elismert egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõ személy akkor vehetõ fel a mûködési nyilvántartásba, ha igazolja, hogy a külön jogszabályban meghatározott hatóságtól a magyar szociális biztonsági rendszerre, valamint a szakmai etikai szabályokra vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott ismeretekrõl, továbbá a végezni kívánt szakirányú egészségügyi tevékenység gyakorlásához szükséges magyar nyelvi ismeretek megszerzésének lehetõségérõl szóló tájékoztatást megkapta."

Az Eütv. 138. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra az esetre sem, ha az egészségügyi dolgozó a beteg érdekében a külön jogszabályban foglaltak szerinti intézkedés megtétele céljából - különös tekintettel a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 17. §-ában foglaltakra - bejelentési kötelezettségének tesz eleget."

Az Eütv. 142. §-ának (3) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az egészségügyi ellátás finanszírozása tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni magyar állampolgár külföldön végzett szervtranszplantációjára."

Az Eütv. 148. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a kormányzati egészségpolitika kialakításában és az ezzel összefüggõ döntések meghozatalában kezdeményezõ, javaslattevõ, véleményezõ és tanácsadó,"

Az Eütv. 161. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az (1) és a (3) bekezdés szerinti kutatás esetén annak elvégzésére a 159. § (6) bekezdése szerint, az egészségügyi intézmény vezetõje, egyéb egészségügyi szolgáltató esetében a területileg illetékes fõvárosi, megyei fekvõbeteg-gyógyintézet vezetõje által engedélyezett kutatási terv alapján - az ETT véleményének figyelembevételével - az országos tisztifõorvos ad engedélyt."

Az Eütv. 222. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az anatómiai oktatás céljára átadott holttestre a kórbonctani vizsgálat alá vont holttestekre vonatkozó szabályokat - beleértve a tevékenység szakmai felügyeletét is - kell alkalmazni."

Az Eütv. 234. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"234. § (1) Egészségügyi szakértõi tevékenységet - a 106. §-ban, illetõleg a 235. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - az a természetes személy végezhet, aki - ha törvény másként nem rendelkezik - a külön jogszabályban meghatározott szervtõl, valamint feltételek alapján erre engedélyt kapott."

(1) Az Eütv. 247. §-ának (1) bekezdése a következõ f) ponttal egészül ki:

"f) az egészségügyi szolgáltatók felelõsségbiztosítására vonatkozó részletes szabályokat"

(2) Az Eütv. 247. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a betegjogi képviselõ jogállására és eljárására, valamint a betegjogi és ellátottjogi képviselõi szervezetre vonatkozó részletes szabályokat,"

(3) Az Eütv. 247. §-a (2) bekezdésének d) pontja a következõ dh) és di) alponttal egészül ki:

"dh) a járványügyi intézkedések - ideértve a 62. § (3) bekezdése alapján alkalmazott intézkedéseket is - alapjául szolgáló fertõzõ betegségeket, fertõzésre gyanús állapotokat, továbbá az intézkedések végrehajtására vonatkozó szakmai követelményeket,

di) meghatározott fertõzõ betegség esetén - az 59. § (4) bekezdésének keretei között - az 59. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a lakosság szûrõvizsgálatra kötelezett egyes csoportjainak körét,"

(4) Az Eütv. 247. §-a (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"g) az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és gyakorlására, a gyakorlás képesítési feltételeire, az egészségügyi szolgáltatók szakmai felügyeletére vonatkozó részletes szakmai szabályokat, továbbá az egészségügyi szolgáltatás folytatásához szükséges tárgyi feltételeket,"

(5) Az Eütv. 247. §-a (2) bekezdésének q) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"q) a szervekkel és szövetekkel kapcsolatos tevékenység tekintetében

qa) a szerv- és szövetátültetésre, valamint a szerv- és szövettárolásra vonatkozó részletes szabályokat, valamint

qb) az élõ személybõl vagy halottból kezelési terv megalapozása vagy kórisme felállítása céljából vizsgálatra eltávolított szerv- és szövetkivétel, valamint a vizsgálati eljárási rend részletes szabályait,"

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 16. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) szenvedélybetegsége esetén a külön jogszabályban meghatározott rehabilitációs ellátásra."

Az Ebtv. 21. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"21. § (1) A biztosított jogosult a járóbeteg-ellátás keretében gyógyászati céllal rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, különleges táplálkozási igényt kielégítõ tápszer és gyógyászati ellátás árához, illetõleg a fekvõbeteg gyógyintézeti kezelés alatt számára rendelt végleges gyógyászati segédeszköz árához, továbbá a gyógyászati segédeszköz javítási és kölcsönzési díjához nyújtott támogatásra, amennyiben

a) külön jogszabály az adott gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, különleges táplálkozási igényt kielégítõ tápszer vagy ellátás árához, javításához, illetve kölcsönzéséhez támogatást rendel, és

b) azt a finanszírozott egészségügyi szolgáltató e feladatra kijelölt orvosa, illetve a MEP-pel e feladatra szerzõdést kötött orvos rendeli, és

c) a rendelés a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályok szerint történik, és

d) a kiszolgálásra vagy javításra a MEP-pel e feladatra szerzõdött (a továbbiakban: szerzõdött) forgalmazónál vagy gyártónál kerül sor.

(2) A biztosított jogosult fogpótlás és fogszabályozó készülék, illetve hallókészülék és tartozékai árához nyújtott támogatásra, amennyiben ezek kiszolgálására fogorvosi (fogszakorvosi) rendelésen, illetve audiológiai szakrendelésen kerül sor."

Az Ebtv. 23. §-a a következõ j) ponttal egészül ki:

"j) az egészségügyi ellátás keretében igénybe vett egyéb kényelmi szolgáltatásokra."

Az Ebtv. 26. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"26. § (1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) fõigazgatója - az E. Alap költségvetésében meghatározott keretek között - méltányosságból

a) a biztosított által részleges térítési díj megfizetése mellett az egészségbiztosítás terhére igénybe vehetõ egészségügyi szolgáltatások térítési díját vagy annak egy részét átvállalhatja,

b) a külön jogszabály szerinti támogatással rendelhetõ gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, különleges táplálkozási igényt kielégítõ tápszer és gyógyászati ellátás árához azt meghaladó támogatást nyújthat,

c) a külön jogszabályban foglaltak szerint támogatással nem rendelhetõ allopathias gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, különleges táplálkozási igényt kielégítõ tápszer és árához támogatást nyújthat,"

d) a gyógyászati segédeszközök árához a külön jogszabályban foglaltaktól eltérõ gyakorisággal támogatást nyújthat."

Az Ebtv. 35. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"35. § (1) Az egészségügyi szolgáltató a finanszírozás keretében kapott összeget más pénzeszközeitõl elkülönítetten kezeli. A finanszírozás keretében járó összegnek legfeljebb 10%-a engedményezhetõ."

Az Ebtv. 36. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A MEP az ellenõrzõ hálózatának szakemberei útján ellenõrzi a finanszírozott egészségügyi szolgáltatások elszámolási rendjét, az elszámolások valódiságát, a folyósított pénzeszközök felhasználását és elkülönítését."

Az Ebtv. 37. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés, illetõleg a 35. § (6) bekezdése szerinti visszatérítési kötelezettség a jogalap nélkül igénybe vett finanszírozást követõ egy éven belül, a 2003. január 1. után nyújtott szolgáltatásra jogalap nélkül igénybe vett finanszírozás két éven belül a finanszírozás elszámolása során is érvényesíthetõ."

Az Ebtv. a következõ 39/A. §-sal egészül ki:

"39/A. § (1) Az egészségbiztosítási pénzellátás (terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a táppénz) összegének megállapításánál jövedelemként azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a biztosított egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett volt.

(2) A biztosítás megszûnését követõen járó pénzellátások összegének megállapítására és folyósítására a biztosítottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni."

Az Ebtv. 42/C. §-ának b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a jogosult - munkavégzés nélkül - megkapja teljes keresetét, ha a keresetét részben kapja meg, csak az elmaradt kereset után jár gyermekgondozási díj,"

Az Ebtv. 42/D. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Ha a biztosított egyidejûleg fennálló több jogviszony alapján jogosult gyermekgondozási díjra, a jogviszonyonként megállapított díjak összegét egybe kell számítani, az ellátás összege egybeszámítás esetén sem haladhatja meg az (1) bekezdésben megállapított legmagasabb összeget."

Az Ebtv. 43. §-ának (3) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"Ezt a rendelkezést kell alkalmazni az egyidejûleg fennálló több jogviszonyból származó jogosultságra is."

Az Ebtv. 46. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a biztosítási jogviszony fennállásának idõtartama alatt egy éven át, a biztosítási jogviszony megszûnését követõen 180 napon át, azzal hogy az 50. § (1) bekezdésének keretei között a táppénz folyósításának idõtartama legfeljebb egy évvel, a biztosítási jogviszony megszûnését követõ 180 napot meghaladó idõtartamra meghosszabbítható,"

Az Ebtv. 47. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a keresõképtelenségnek arra az idõtartamára, amelyre a biztosított átlagkeresetre jogosult, illetõleg, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá a betegszabadság lejártát követõ szabadnapra és heti pihenõnapra, ha az azt követõ munkanapon (munkaszüneti napon) a keresõképtelenség már nem áll fenn,"

Az Ebtv. 55. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"55. § (1) Baleseti táppénz annak jár, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy a biztosítás megszûnését követõ legkésõbb harmadik napon üzemi baleset következtében keresõképtelenné válik."

Az Ebtv. 56. §-a (5) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Ha a sérült az elsõ ízbeni baleseti táppénzre való jogosultság megszûnését követõ 180 napon belül ugyanazon üzemi baleset következtében újból keresõképtelenné válik, a baleseti táppénz összege a korábbinál kevesebb nem lehet."

(1) Az Ebtv. 65. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"65. § (1) Az üzemi balesettel összefüggésben egészségbiztosítási baleseti ellátás csak az üzemi baleset tényét megállapító határozat bemutatása esetén állapítható meg."

(2) Az Ebtv. 65. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A baleseti járadék iránti igényt az üzemi baleset bekövetkezése napjától számított három éven belül lehet a kérelem benyújtásával érvényesíteni. Baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási megbetegedést az egészségre ártalmas munkakörülmények között történõ foglalkoztatás megszûnését követõ öt éven belül vagy legkésõbb a foglalkozási megbetegedés megállapítását követõ egy éven belül lehet megállapítani."

Az Ebtv. 68. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az 500 forintot meg nem haladó összegben megállapított visszafizetési vagy megtérítési kötelezettség esetén az eljárást nem kell lefolytatni."

Az Ebtv. 71. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Ha a fizetésre kötelezett foglalkoztató, egyéb szerv és személy a fizetésre kötelezõ határozat, illetve fizetési meghagyás jogerõre emelkedésétõl számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti és a fizetési meghagyást kibocsátó egészségbiztosítási igazgatási szerv által a kötelezett bankszámlája ellen benyújtott azonnali beszedési megbízás eredménytelen, az egészségbiztosítási szerv megkeresi a járulékok behajtására jogosult szervet, hogy a követelést a járuléktartozás végrehajtására vonatkozó szabályok szerint hajtsa be. A járuléktartozás végrehajtására vonatkozó szabályok szerinti eljárás lefolytatását kezdeményezi a visszafizetésre kötelezõ határozatot kibocsátó szerv, ha a (2) bekezdés szerinti eljárás nem vezet eredményre."

Az Ebtv. 80. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Aki az e törvényben meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségét nem, vagy késedelmesen teljesíti, illetõleg annak nem az elõírt módon tesz eleget, 5 ezer forinttól 100 ezer forintig terjedõ összegû mulasztási bírság fizetésére kötelezhetõ."

Az Ebtv. 83. §-a (2) és (3) bekezdésének helyébe a következõ (2)-(4) bekezdés lép, egyidejûleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre módosul:

"(2) Felhatalmazást kap a Kormány

a) a finanszírozási szerzõdések megkötése és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása részletes szabályainak,

b) a keresõképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendjének,

c) a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok,

d) a külföldön történõ gyógykezelés feltételeinek és elszámolási rendjének,

e) a beutaló nélkül felkereshetõ szakellátások,

f) a beutalásra jogosult orvosok körének,

g) az utazási költségekhez nyújtott támogatás mértékének és módjának,

h) a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jogszabályellenes rendelése esetén a rendelésre jogosító szerzõdés felmondását megalapozó értékhatár,

i) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek,

j) a szolgálati viszonyban álló személyek, valamint egyes meghatározott tevékenységet végzõ személyek és a fogvatartottak egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szabályainak,

k) a pénzbeli ellátások, továbbá a baleseti ellátások megállapítására - ideértve a munkaképesség-változás minõsítésének eljárási szabályait is - és folyósítására vonatkozó részletes szabályok,

l) a kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak a táppénz igénybejelentésével kapcsolatos kötelezettségei, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a táppénz, a baleseti táppénz megállapítására, folyósítására és elszámolására vonatkozó feladatai,

m) a foglalkoztatóknak és egyéb szerveknek az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatainak,

n) az eltartott hozzátartozók jövedelemszámítási szabályainak,

o) a részleges térítési díjak megállapítási módszerének, az egyes díjtételek képzésénél számításba vehetõ költségelemeknek, valamint a díjak befizetésére és elszámolására vonatkozó szabályoknak,

p) a háziorvosokat racionális gyógyszerfelhasználásra ösztönzõ rendszer kialakítására és mûködésére vonatkozó részletes szabályok,

q) a nemzetközi kötelezettségvállalások keretei között a Magyar Köztársaság területén tartózkodó külföldiek betegellátása szabályainak,

r) a méltányossági eljárások szabályainak,

s) a gyógyszerek árához nyújtott támogatással igénybe vehetõ szolgáltatást nyújtók számára folyósítható elõleg feltételeinek és folyósítása szabályainak,

t) az egészségügyi technológiák egészségbiztosítási finanszírozásra történõ befogadása alapelvei és feltételrendszere

meghatározására.

(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg

a) a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,

b) a gyógyászati segédeszközök forgalmazása, javítása, kölcsönzési rendszere szakmai követelményeit.

(4) Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy rendeletben határozza meg:

a) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokat,

b) a szûrõvizsgálatok igazolására vonatkozó rendelkezéseket,

c) az egyes fõbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási rendjét, valamint a gyógyszerterápiás ajánlásokat,

d) a meddõség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,

e) a szanatóriumi ellátásokat,

f) a betegszállításra jogosító kúraszerû kezeléseket,

g) a várólista alapján igénybe vehetõ ellátásokat,

h) a beutalás szakmai szabályait,

i) az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat,

j) a gyógyászati ellátások körébe tartozó szolgáltatásokat,

k) a munkaképesség-változás minõsítésének szakmai szabályait

l) a finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoportokat és azok súlyszámértékét,

m) a járóbeteg-szakellátás körébe tartozó beavatkozási csoportokat és azok pontértékét,

n) a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és ellátás rendelésének szakmai követelményeit,

o) a kötelezõ egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásainak rendelésére vonatkozó szabályokat,

p  az egészségügyi szolgáltatók által kiállított igazolások kiadási rendjét,

q) az anyatejellátásra való jogosultság feltételeit,

r) az anyatejellátás szakmai és közegészségügyi követelményeit,

s) az anyatej társadalombiztosítási támogatás alapjául szolgáló literenkénti árát, valamint a támogatás elszámolási módját."

(1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Tbir tv.) 1. §-a (2) és (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az Alapok felügyeletét a Kormány, az igazgatási szervek irányítását a Kormány az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján látja el.

(3) A pénzügyminiszter - a miniszterrel együttesen - terjeszti a Kormány elé a járulékfizetéssel kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. Az egészségbiztosítási ellátással és a társadalombiztosítási nyugellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit a miniszter - a pénzügyminiszterrel együttesen - terjeszti a Kormány elé."

A Tbir tv. 2. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a Kormány irányítása alatt álló, országos hatáskörû központi államigazgatási szerv. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetését fõigazgatók végzik, akiket - a miniszter javaslatára - a Kormány nevez ki és ment fel."

(1) A Tbir tv. 8. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"8. § (1) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazgatási szervei - ide nem értve a nyugdíjbiztosítási igazgatóságok kirendeltségeit - jogi személyek."

(2) A Tbir tv. 8. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A miniszter a Fõvárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál, valamint a Fõvárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 45. §-ának (8) bekezdésében foglaltak alapján további egy vezetõi szintet állapíthat meg."

Az élelmiszerekrõl szóló 1995. évi XC. törvény 27. §-a a következõ új (13) bekezdéssel egészül ki és ezzel egyidejûleg a jelenlegi (13) bekezdés számozása (14) bekezdésre változik:

"(13) Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy az emberi felhasználásra kerülõ tápszerek elõállításának, forgalmazásának, reklámozásának és kiadásának szabályait rendeletben állapítsa meg."

(1) Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Atv.) 67. §-a a következõ m) ponttal egészül ki:

"m) az országos sugárzási helyzet és radioaktív anyagkoncentrációk ellenõrzésére vonatkozó szabályokat, valamint az ellenõrzési eredmények központi adatgyûjtésének, feldolgozásának, nyilvántartásának és értékelésének rendjét."

(2) Az Atv. 68. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"f) az egészségügyi ágazat radiológiai mérõ és adatszolgáltató hálózata felépítésének és mûködésének szabályait;".

(3) Az Atv. 68. §-a a következõ (11) bekezdéssel egészül ki:

"(11) Felhatalmazást kap a tevékenység jellege szerint érintett miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg az Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer részére történõ adatszolgáltatáshoz szükséges környezeti sugárvédelmi ellenõrzõ rendszerének, továbbá adatgyûjtõ és szolgáltató központjának felépítését és mûködési szabályait."

Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény 24. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"24. § (1) Az érintett elsõ ízben történõ orvosi ellátásakor, ha az érintett 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett és a sérülés feltehetõen bûncselekmény következménye, a kezelõorvos a rendõrségnek haladéktalanul bejelenti az érintett személyazonosító adatait.

(2) A kezelõorvos az (1) bekezdés szerinti esetben a beteg személyazonosító adatairól a lehetõ legrövidebb idõn belül értesíti az egészségügyi szolgáltató betegjogi képviselõjét a beteg érdekében szükséges intézkedések megtétele céljából.

(3) A kiskorú érintett elsõ ízben történõ egészségügyi ellátásakor - a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 17. §-ára is tekintettel - az ellátást végzõ egészségügyi szolgáltató ezzel megbízott orvosa köteles az egészségügyi szolgáltató telephelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot haladéktalanul értesíteni, ha

a) feltételezhetõ, hogy a gyermek sérülése vagy betegsége bántalmazás, illetve elhanyagolás következménye,

b) a gyermek egészségügyi ellátása során bántalmazására, elhanyagolására utaló körülményekrõl szerez tudomást.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerinti adattovábbításhoz az érintett, illetve az adattal kapcsolatosan egyébként rendelkezésre jogosult beleegyezése nem szükséges."

Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény 30. §-a (1) és (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"30. § (1) Az egészségügyi dokumentációt - a képalkotó diagnosztikai eljárással készült felvételek, az arról készített leletek, valamint a (7) bekezdés kivételével - az adatfelvételtõl számított legalább 30 évig, a zárójelentést legalább 50 évig kell megõrizni. A kötelezõ nyilvántartási idõt követõen gyógykezelés vagy tudományos kutatás érdekében - amennyiben indokolt - az adatok továbbra is nyilvántarthatók. Ha a további nyilvántartás nem indokolt - a (3) bekezdés kivételével - a nyilvántartást meg kell semmisíteni.

(2) Képalkotó diagnosztikai eljárással készült felvételt, valamint a felvétel esetén az arról készített leletet kell - a felvétel készítésétõl számított - legalább 30 évig megõrizni."

A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény 34. §-ának (3) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:

"c) a veszélyes anyagokkal és készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek gyakorlásához, valamint a veszélyes anyagokkal és készítményekkel folytatott tevékenységekkel kapcsolatos kockázat-becslés végzéséhez szükséges feltételek, ideértve a képesítési feltételeket is "

A nemdohányzók védelmérõl és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 6. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"6. § (1) Cigarettát kiskereskedelmi forgalomba hozni - a 8. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - csak abban az esetben lehet, ha a forgalomba kerülõ fogyasztói csomagolási egység felirata - szembetûnõen, kontrasztos háttérben, jól olvashatóan, tartósan, magyar nyelven - tartalmazza

a) egyik fõoldalán, az oldal legalább 30%-át kitevõ felületen "A dohányzás súlyosan károsítja az egészséget!" figyelmeztetést, és

b) másik fõoldalán, az oldal legalább 40%-át kitevõ felületen a külön jogszabály szerinti, szabadon megválasztható egészségvédõ figyelmeztetõ feliratot, valamint

c) egyik keskenyebb oldalán, az oldal legalább 10%-át kitevõ felületen, a cigaretta fõfüst egységnyi mennyiségében lévõ kátrány- és nikotin-, valamint szén-monoxid tartalom számszerû értékét."

A nemdohányzók védelmérõl és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 8. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetésérõl szóló 1994. évi I. törvény 3. §-a alapján az Európai Parlamentnek és az Európai Közösségek Tanácsának a dohánytermékek elõállítására, bemutatására és forgalmazására vonatkozó törvények, egyéb jogszabályok és közigazgatási intézkedések közelítésérõl szóló 2001/37/EK irányelvével összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz."

Az egészségügyi szakellátási kötelezettségrõl, továbbá egyes egészségügyet érintõ törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Ektv.) 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"3. § (1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a 2. §-ban meghatározottak szerinti szolgáltatásokra biztosítja a szakellátás nyújtásához szükséges kapacitások lekötését, a teljesített szolgáltatások finanszírozását és ellenõrzését, továbbá ennek érdekében a fõvárosi és megyei egészségbiztosítási pénztárak (a továbbiakban: MEP) az ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval finanszírozási szerzõdést kötnek."

(1) Ez a törvény a (6)-(8) bekezdésben foglaltak kivételével 2003. január 1-jén lép hatályba.

(2) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által 2003. január 1-je elõtt az egészségügyi szolgáltatók finanszírozására, a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, gyógyfürdõ ellátáshoz nyújtott támogatás elszámolására, a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, gyógyfürdõ ellátás támogatással történõ rendelésére kötött szerzõdések, valamint a kapacitás lekötési megállapodások tekintetében az OEP jogutódja a területileg illetékes megyei (fõvárosi) egészségbiztosítási pénztár.

(3) Ahol az Ebtv. kirendeltséget említ, azon MEP-et, ahol kirendeltség vezetõjét említ, azon a MEP vezetõjét kell érteni.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) az Eütv. 97. §-ának (3) bekezdése,

b) az Ebtv. 9. §-ában az "- ideértve a magángyakorlatot folytató orvost is -" szövegrész, a 48. §-ának (1) bekezdése és 64. §-ának (4) bekezdése,

c) a Tbir tv. 7. §-ának c) pontja,

d) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény 9.§-a b) pontjából a " , valamint a megyei tisztifõorvosokat" szövegrész,

e) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. 11. §-a (3) bekezdésének c) pontja,

f) a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a 19. § (3) bekezdése,

g) a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény 15. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a 15. § (3) bekezdése,

h)  az élelmiszerekrõl szóló 1995. évi XC. törvény 2. §-ának 1. pontjából a "gyógytápszer, az anyatejet pótló tápszer," szövegrész,

i) az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény 3. számú melléklete 47. pontjából a "vagy az MSZ 21461-1:88 szabvány Függelékének 3. pontjában szereplõ" szövegrész és 48. pontjából a " , az MSZ 21461-1:88 szabvány Függelékének 3. pontjában szereplõ" szövegrész,

j) az emberi felhasználásra kerülõ gyógyszerekrõl szóló 1998. évi XXV. törvény 24. §-a (2) bekezdésének k) pontjából "az emberi felhasználásra kerülõ tápszerek elõállításának, forgalmazásának, reklámozásának és kiadásának szabályait, továbbá" szövegrész,

k) az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintõ egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 42. §-a (6) bekezdésének utolsó két mondata,

l) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetésérõl szóló 1998. évi XCI. törvény 16. §-a,

m) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetésérõl szóló 1999. évi CIX. törvény 8. §-a,

n) a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésérõl szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 73. §-a.

(5) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg

a) az Eütv. 112. §-ának (5) bekezdésében a " (4) bekezdés a)-f) pontok" szövegrész helyébe a "(4) bekezdés a)-g) pontok" szövegrész, 159. §-ának (6) bekezdésében a "szakmai-etikai" szövegrész helyébe a "szakmai és etikai" szövegrész lép,

b) az Ebtv. 9. §-ában "az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (a továbbiakban: OEP)" szövegrész helyébe "a megyei, fõvárosi egészségbiztosítási pénztárral (a továbbiakban: MEP)" szövegrész, 10. §-a (3) bekezdésében "az (1) bekezdés dc) pontjában" szövegrész helyébe "az (1) bekezdésben" szövegrész, 18. §-ának (2) bekezdésében, 30. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 32. §-ának (1) bekezdésében, valamint 38. §-a (2) bekezdésének b) pontjában "az OEP" szövegrész helyébe "a MEP" szövegrész, továbbá 22. §-ának (3) bekezdésében "az OEP-pel" szövegrész helyébe "a MEP-pel" szövegrész, 27. §-ának (1) bekezdésében "megyei, fõvárosi egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP)" szövegrész helyébe a "MEP" szövegrész, 79. §-ának (1) bekezdésében "Az OEP" szövegrész helyébe "Az OEP és igazgatási szervei" szövegrész, 81. §-a (2) bekezdésében az "Országos Egészségbiztosítási Pénztár" szövegrész helyébe az "OEP" szövegrész lép,

c) az Ektv. 3. §-ának (2) és (3) bekezdésében "az OEP" szövegrész helyébe "a MEP" szövegrész lép,

d) az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvény 3. §-ának (4) bekezdésében "az OEP-pel" szövegrész helyébe "a megyei (fõvárosi) egészségbiztosítási pénztárral (a továbbiakban: MEP)" szövegrész, 22. §-ának (9) bekezdésében a "közvetlenül az OEP" szövegrész helyébe "közvetlenül a MEP" szövegrész lép,

e) a felsõoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 116. §-ának (2) bekezdésében "az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral" szövegrész helyébe "a területileg illetékes megyei (fõvárosi) egészségbiztosítási pénztárral" szövegrész lép,

f) a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 29. §-ának b) pontjában "a nyugdíjbiztosítási önkormányzat és az egészségbiztosítási önkormányzat igazgatási szervét" szövegrész helyébe "az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazgatási szerveit" szövegrész lép,

g) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény 8.§-ának (2) bekezdésében a "népjóléti miniszter" szövegrész helyébe "az országos tisztifõorvos" szövegrész lép,

h) az emberi felhasználásra kerülõ gyógyszerekrõl szóló 1998. évi XXV. törvény 6. §-ának (1) bekezdésében "az Egészségügyi Minisztérium hivatalos lapjában közzéteszi" szövegrész helyébe "a külön jogszabályban foglaltak szerint közzé kell tenni." szövegrész lép.

(6) E törvény

a) 2. §-a, valamint 28. §-a 2003. július 1. napján,

b) 9. §-ának (2) bekezdése és 45. §-a Magyarországnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépésének napján

lép hatályba.

(7) Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépésének napján

a) az Eütv.-nek a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérõl szóló 2001. évi C. törvény (a továbbiakban: Oetv.) 71. §-a (2) bekezdésével megállapított

aa) 110. § -a (10) bekezdésében az "és valamely EGT tagállamban már szolgáltatást nyújt," szövegrész helyébe az "és valamely EGT tagállamban letelepedettként már szolgáltatást nyújt,"

ab) 110. §-a (10)- (14) bekezdéseiben az "OTH" szövegrész helyébe a "külön jogszabályban meghatározott hatóság",

b) a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvénynek az Oetv. 72. §-ával megállapított 20. § (2) bekezdésének a) pontjában az "ideiglenes mûködési engedély kiadásával" szövegrész helyébe a "tevékenységre jogosító engedély" kiadásával

szövegrész lép,

c) az Eütv. 112. §-ának az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintõ egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény

ca) 2. §-a (1) bekezdésével megállapított (3) bekezdésének c) pontja a "vagy a (12) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítését hitelt érdemlõen nem igazolja;" szövegrésszel egészül ki,

cb) 2. §-a (3) bekezdésével megállapított új (7) bekezdésében a "Honosított, illetve egyenértékûként elismert" szövegrész helyébe a "Honosított, illetve - a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérõl szóló 2001. évi C. törvény Harmadik része szerinti elismerés kivételével - elismert" szövegrész lép.

(8) E törvény kihirdetésének napján az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvény 25. §-ának (1) bekezdésében a "2003. január 1. napjától" szövegrész helyébe a "2003. március 1. napjától" szövegrész lép.

Az egészségügyrõl szóló és egészségbiztosítást érintõ törvények hatálybalépése óta felhalmozódott tapasztalatok, a joganyag egyes rendelkezéseit érintõ alkotmánybírósági döntések, az országgyûlési biztosi ajánlások, valamint Magyarországnak az Európai Unióhoz történõ közelgõ csatlakozása több ponton szükségessé teszik az egészségügyi ágazatot érintõ törvényi szintû jogszabályok áttekintését, szükség esetén felülvizsgálatát. A kormányzati struktúra átalakítása lehetõvé teszi és megköveteli, hogy az egészségügyi és szociális ellátások között mind a határterületi kérdésekben, mind pedig az egymásra épülõ ellátások összhangja érdekében a betegek, illetve ellátásban részesülõk számára jobban áttekinthetõ szervezeti és jogi keretek alakuljanak ki.

A Kormány programjának sarkalatos eleme a finanszírozási rendszer átalakítása. A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) módosítása nagyrészt az ellátások igazságosabb és átláthatóbb igénybevételének megteremtésére irányul. A természetbeni, a pénzbeli és baleseti ellátásokra vonatkozó szabályok módosítása mellett jelentõs változást jelent a közigazgatás továbbfejlesztésének irányával összhangban történõ decentralizáció, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) területi szervei részére a jogi személyiség biztosítása, az érdemi mûködés jogszabályi feltételeinek megteremtése.

A törvényjavaslat zömében pontosító, a szervezeti, eljárási és ellenõrzési rendet javító szabályokat tartalmaz, amelyek relatíve rövid idejû felkészülési periódus mellett is alkalmazhatók. A törvényjavaslat az eddigiekben jelzett célokon túl - elsõsorban a megfelelõ jogalkotási felhatalmazások biztosításával - megteremti azon törvényi kereteket, amelyek között az uniós csatlakozás még hátralévõ alacsonyabb szintû jogalkotási feladatai elvégezhetõk, illetve biztosítja az egészségbiztosítás rendszerének átláthatóbb mûködési kereteit, valamint a társadalombiztosítási alapok felhasználásának a kormányprogram céljaival összhangban történõ szabályozását.

A törvényjavaslat négy fõ részbõl áll:

1. az egészségügyrõl szóló törvény módosítása

2. a kötelezõ egészségbiztosításról szóló törvény módosítása

3. társadalombiztosítás alapjairól és felügyeletérõl szóló törvény módosítása

4. egyéb, az egészségügyet érintõ törvények módosítása

A Javaslat megteremti a lehetõséget az egységes betegjogi és ellátottjogi képviselõi rendszer létrehozására, valamint a Nemzeti Egészségügyi Tanács súlyának növelésére az egészségügyi programok véleményezésében.

Az egészségügyi ellátások rendszere változatlan marad, azonban az Alkotmánybíróság döntése, valamint az állampolgári jogok országgyûlési biztosának ajánlása alapján a heveny, szövõdménnyel fenyegetõ alkoholmérgezéses állapot mint az állam, ezen belül az egészségügyi ellátás felelõsségébe tartozó esetkör, a mentési feladatok között nevesítésre kerül.

Pontosításra kerül az orvostudományi kutatások engedélyezésének rendje, amelyben az Európai Unió gyakorlatához illeszkedõ szervezeti és etikai véleményezési rendszer további megerõsítését szolgálja a Javaslat. Nagyobb hangsúly kerül a betegek számára is garanciát jelentõ etikai véleményezésre oly módon, hogy az etikai és a szakmai véleményalkotás elkülönül.

A jogbiztonságot erõsítõ rendelkezések, amelyek kiegészítik és pontosítják az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter felhatalmazását a végrehajtási rendeletek kiadására, mivel egyértelmûvé teszik, hogy milyen ügyekben van helye az állami szabályozó szerep érvényesítésének. A rendelkezés elsõsorban a közegészségügy érdekében szükséges járványügyi szabályokat érinti.

A Javaslat lehetõséget teremt a bûnismétlés megelõzésére az egészségügyi ellátások során. Bántalmazott személy ellátása esetén a betegjogi képviselõn keresztül a jövõben új lehetõség nyílik a beteg érdekét szolgáló intézkedések szükségességének felmérésére és kezdeményezésére, így az eddiginél hatékonyabban lehet fellépni a családon belüli erõszak vagy egyéb bántalmazás rendõri beavatkozást nem igénylõ eseteiben is.

Elsõsorban a fogorvosokat, de az egészségügy területén dolgozó egyéb egészségügyi szakképesítésû személyeket is érinti a szakorvosi szakképesítéshez kötött tevékenységek végzésére vonatkozó szabályok változása, amelynek célja, hogy a magyar egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõk versenyképesek legyenek az Unió tagállamainak fogorvosaival.

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása

A Javaslat a természetbeni ellátások körében elsõsorban az ellátások minõségének garanciáit, illetve az egészségügyi szolgáltatók pénzügyi-elszámolási tevékenységének ellenõrizhetõségét kívánja megteremteni.

A törvényjavaslat a szenvedélybetegek rehabilitációs lehetõségeit jogszabályban rendeli elõírni, míg bizonyos gyógyászati segédeszközök kiszolgálásához, javításához, kölcsönzéséhez az eddigieknél szigorúbb, ellenõrizhetõbb feltételeket állapít meg.

A Javaslat a gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos, a gyakorlati végrehajtást segítõ pontosító módosításokat tartalmaz (pl. gyógyászati segédeszköz rendelésének lehetõvé tétele a fekvõbeteg ellátás orvosa részére, ha az a betanításhoz, rehabilitációhoz vagy a kórházi kezelés alatt szükséges, a jövõben élelmiszernek minõsülõ tápszerek támogatása), továbbá annak törvényi szintû szabályozását, hogy a biztosított a kölcsönzési díjhoz, illetve a javítás díjához is jogosult ártámogatásra.

A pénzfelhasználás ellenõrzésére vonatkozó pontosított megfogalmazás, illetve az OEP részére a szolgáltatók által jogosulatlanul igénybevett finanszírozási összegek esetére biztosított intézkedési lehetõségek kiterjesztése az ellátórendszer pénzügyi stabilitását, a pénzeszközök felhasználásának jogszerûségét segíti elõ.

Az egészségbiztosítási pénzellátások és a baleseti táppénz megállapítására és folyósítására vonatkozó törvényi rendelkezések közötti anomáliák, esetenként joghézagok nehezítik a jogalkalmazást, az ellátások megállapítását és folyósítását. A táppénzalap 2001. évi módosítása során elmaradt a vállalkozók járulékfizetéséhez igazodó táppénzalap meghatározása. Az egyéni vállalkozói járulékfizetési rendszer módosítása - az adótörvények várható változása miatt - feltétlenül szükséges, az új járulékrendszerhez igazodó táppénz-szabályok megalkotása indokolt. Ugyancsak indokolt a táppénz alapjára vonatkozó rendelkezések részleges felülvizsgálata és a passzív táppénz költségeinek csökkentése. Újra kell szabályozni az egyidejûleg több jogviszonyban álló személyek pénzellátásra való jogosultságának mértékét. A baleseti ellátásokkal kapcsolatban felmerült ellentmondások és jogalkalmazási problémák miatt az erre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata és módosítása is indokolt.

Egyes intézkedések az ellátás stabilitását szolgálják, illetve a biztosítottak ellátásra való jogosultságát rendezik:

- az orvosi rehabilitációra vonatkozó rendelkezés módosítása jogszabályban rendeli rögzíteni a szenvedélybeteg biztosítottak ellátásra való jogosultságát;

- a gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatban a gyakorlati végrehajtást segítõ pontosításokra került sor, továbbá annak törvényi szintû rögzítésére, hogy a biztosított jogosult a kölcsönzési díjhoz, illetve a javítás díjához is ártámogatásra.

A pénzellátások és a baleseti táppénz megállapítására vonatkozó módosítási javaslatok elfogadása a biztosítottak szempontjából igazságosabb, átláthatóbb, az õket foglalkoztató munkáltatók számára kevesebb adminisztrációval járó rendszer mûködtetésének feltételeit teremtené meg.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény értelmében az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alapok felügyelete állami feladat, amelyet a Kormány, az igazgatási szervek tekintetében az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter mint kijelölt tagja útján lát el.

A Fõvárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárhoz, valamint a Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz tartozó biztosítottak, valamint egészségügyi szolgáltatók igen nagy számára tekintettel a hatékony ügyintézés biztosítása érdekében indokolt még egy vezetõi szint létrehozásának lehetõségét megteremteni.

Az egyéb törvények döntõen a jogharmonizációs feladatokkal összefüggésben módosulnak. Ez alól kivétel az egészségügyi adatkezelési törvény, amely rendezi a röntgenfelvételek tárolásának eddig félreérthetõ szabályait.

A lakosságot és a szakmai közvéleményt egyaránt érinti, hogy az atomenergiáról szóló törvény keretében részletes szabályok készülhetnek a sugárvédelem ellenõrzõ, adatgyûjtõ rendszerének minden elemére és az adatok feldolgozása, nyilvántartása és értékelése meghatározott szigorú rendben történik. A veszélyes anyagokkal és készítményekkel folytatott tevékenységek gyakorlásának feltételei szabályozására felhatalmazó rendelkezéssel a kémiai biztonságról szóló törvényt szükséges kiegészíteni.

A vállalkozások szabad letelepedése és a személyek szabad áramlása igényli a Magyar Orvosi Kamaráról és Gyógyszerész Kamaráról szóló törvények pontosítását, amely az orvos, fogorvos és gyógyszerész diplomásokra vonatkozik.

A jogharmonizációs kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódik az élelmiszerekrõl szóló törvény módosítása, amelyre a tápszerek besorolása és forgalmazása szabályainak megváltoztatása miatt van szükség. Ezzel szorosan összefügg a gyógyszerekrõl szóló törvény és a tápszereket érintõ társadalombiztosítási támogatási szabályok módosítása, amelynek alapján a jövõben az orvos által észlelt anyatejes táplálási nehézségek esetében orvosi rendelvényre gyógyszertárban kiadott tápszerek kapnak biztosítási támogatást, egyéb esetekben a tápszerekre az élelmiszerekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ilyen módon a rászorulók az eddigi feltételek mellett továbbra is hozzáférnek a csecsemõk számára nélkülözhetetlen termékekhez, de egyébként ez a különleges táplálkozási igényt kielégítõ élelmiszer is a "piacra" kerül.

Az egészségügyrõl szóló törvény egyes rendelkezései alkalmazásában - különös tekintettel a beteget a szûrõvizsgálatok kapcsán megilletõ önrendelkezési jog terjedelmére - lényeges különbség van a diagnosztikus célból, illetõleg más, adott esetben a beteg akarat elhatározásától függetlenül végzett vizsgálatok között. A fogalommeghatározások körének bõvítése a jogalkalmazás egyértelmûsége érdekében ezt a különbséget fejezi ki. A magyar állampolgár fogalmát a Javaslat a 2002-ben hatályba lépett idegenrendészeti törvény rendelkezéseivel összhangban tartalmazza.

Az Országgyûlés határozata értelmében az egészségügyi és a szociális ellátásokat igénybevevõk jogainak érvényesítését és védelmét szolgáló önálló, országos, egységes, beteg-, illetve ellátottjogi képviselõi intézményrendszert kell megteremteni. Ez a döntés szükségessé teszi az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) betegjogi képviselõrõl szóló 32. § (1) bekezdésének módosítását, mely módosítás szerint a betegjogi képviselõ már nem az ÁNTSZ megyei (fõvárosi) intézetének szervezeti keretei között mûködik.

Az Alkotmánybíróság határozatával megállapította a szerzett immunhiányos tünetcsoport terjedésének meggátlása érdekében szükséges intézkedésekrõl és szûrõvizsgálat elrendelésérõl szóló 5/1988. (V. 31.) SZEM rendelet alkotmányellenességét, és azt 2002. december 31-i hatállyal megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság döntése szerint az alapvetõ jogokat érintõ rendelkezések esetén a rendeleti szintû szabályozás nem elegendõ, végül az Alkotmánybíróság a rendelet felhatalmazását is törvénysértõnek tartja. Az Eütv. módosítása általános, valamennyi fertõzõ megbetegedésre kiterjedõ érvénnyel felsorolja azokat a lehetséges okokat (59. § új (4) bekezdése), amelyek körében az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletében kötelezõ szûrõvizsgálatot rendelhet el. A felsorolás nem kizárólag a HIV fertõzéssel, illetõleg AIDS megbetegedéssel érintettek tekintetében tartalmaz az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter számára kötelezõ szûrõvizsgálat elrendelésére jogszabályi lehetõséget, hanem bármely más fertõzõ megbetegedés esetén alkalmazhatóak e törvényi keretek, ahol a közegészségügyi helyzet ilyen jellegû kötelezettség bevezetését indokolja. Az Alkotmánybíróság hivatkozott döntésével összhangban az Eütv. keretszerûen rögzíti annak törvényi lehetõségét, hogy az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter egyes fertõzõ megbetegedések esetén járványügyi intézkedésként a beteg kötelezõ gondozásba vételét, illetve rendszeres orvosi vizsgálatát rendelhesse el (62. § új (3) bekezdés).

Az ellátás (szállítás, detoxikáció) az ittas személy részére hatályos jogszabályaink alapján térítésköteles, szemben a droggal, illetve hígítószerrel intoxikáltakkal, mivel utóbbiak esetében a költségeket az OEP finanszírozza. A jogi megkülönböztetés a különféle intoxikációs esetek között az Alkotmánybíróság megítélése szerint alkotmánysértõ, ezért indokolt, hogy az alkohol által intoxikált személyek ellátásának és detoxikálóba történõ szállításának szabályozása azonos elvek szerint történjen, amit az Eütv. 94. §-a (2) bekezdése f) pontjának kiegészítése tesz lehetõvé.

Hazánk jogharmonizációs kötelezettsége, valamint a diplomák kölcsönös elismerésére vonatkozó elv maradéktalan érvényesülésének biztosítása vetette fel az Eütv. 110. §-a módosításának szükségességét. A Javaslat arra irányul, hogy a tevékenység jellegétõl függetlenül, kizárólag szakképesítés birtokában, önállóan is végezhetõ legyen szakirányú szakképesítéshez nem kötött egészségügyi tevékenység. A jelenlegi szabályozás a vállalkozási tevékenység folytatását szakirányú szakképesítéshez köti. Az Európai Unió részérõl érkezett jelzéseknek megfelelõen kerültek kidolgozásra az Eütv. 110. §-ának módosítására irányuló rendelkezések. A Javaslat egyértelmûen különválasztja az egészségügyi felsõfokú szakirányú szakképesítéssel, illetõleg anélkül is végezhetõ egészségügyi tevékenységeket. Egyértelmûvé teszi, hogy szakirányú szakképesítés bármely formában és módon végzett egészségügyi tevékenység esetén a tevékenység végzésének csak abban az esetben feltétele, ha azt jogszabály vagy szakmai szabály szükségessé teszi.

A Javaslat a természetes személy részére kiadható ideiglenes mûködési engedély fogalmat a tevékenységre jogosító engedély fogalommal váltja fel, ugyanis a mûködési engedély az egészségügyi szolgáltató számára kiadható engedély elfogadott elnevezése, és így a zavaró átfedés megszüntetésével a félreértések kiküszöbölhetõk.

A Javaslat az egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró vagy korlátozó büntetés, illetõleg büntetõjogi intézkedés hatálya alatt állás feltételt az egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró vagy korlátozó intézkedés hatálya alatt állás feltételével egészíti ki (pl. ha valaki Németországban azért áll korlátozás, illetve kizárás hatálya alatt, mert nem tett eleget az elõírt továbbképzési kötelezettségének, ez nem alapozza meg a büntetés, illetve büntetõjogi intézkedés hatálya alatt állás feltételének megvalósulását, azonban egy ilyen személy Magyarországon sem lehet jogosult tevékenység folytatására, és e személy kizárását a jogszabálynak rendeznie kell).

A szakirányú szakképesítés birtokában végezhetõ tevékenységek esetében a törvény elõírása szerint kivételesen (éppen a szakképesítés megszerzéséhez szükséges szakmai gyakorlat miatt) ilyen képesítéssel rendelkezõ személy felügyelete mellett szakirányú szakképesítés nélkül is végezhetõ tevékenység. Komoly szakmai aggályokat vetett fel a szabályozással kapcsolatban az, hogy e felügyelet tartalmát a jogszabály nem rendezte. A módosítás felelõsségtelepítõ szabály meghatározásával a felügyeletet ellátó személy szakmai felelõsségét deklarálja.

A mûködési nyilvántartás körébe tartozó szakirányú szakképesítések esetében adatközlési kötelezettség törvényben kizárólag a Magyarországon megszerzett szakirányú szakképesítés vonatkozásában szerepel. Nem rendezi a vonatkozó törvényi hely sem a honosított, sem az egyenértékûként elismert szakképesítéseknek a mûködési nyilvántartáson hivatalból történõ átvezetésének kérdését.

Az EGT tagállam állampolgárának egyenértékûként elismert diplomája tekintetében a magyarországi szolgáltatás nyújtásának megkezdése elõtt már nem lehet sem nyelvi ismeretekrõl, sem szakmai ismeretekrõl számadást nyújtó vizsgát elõírni, csupán arra kötelezhetõ az EGT tagállam állampolgára, hogy egy erre kijelölt információs központ elõtti megjelenjen és a tájékoztatást átvegye.

A Javaslat - különös tekintettel az egészségügyi szolgáltatók látóterébe került kiskorúak egészségének, testi épségének, egészséges testi, lelki fejlõdéshez való jogának védelme érdekében - az egészségügyi szolgáltatás során érvényesülõ titoktartási kötelezettség általános szabálya alól mentesíti azon tevékenységeket, amelynek során az egészségügyi szolgáltató jogszabályban foglalt kötelezettsége teljesítése érdekében valamely hatósággal egészségügyi, illetve személyazonosító adatokat közöl.

A külföldön végzett szervátültetések finanszírozásának megoldatlan kérdését kívánja az Eütv. 142. §-a (3) bekezdésének módosítása rendezni azzal, hogy - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az Eütv. rendelkezéseit rendeli a magyar állampolgár külföldön végzett szervátültetésére alkalmazni a finanszírozás vonatkozásában.

Az Országgyûlés határozatában foglaltakkal összhangban a Javaslat módosítja az Eütv. által létrehozott Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET) feladatait. Az Eütv. eredeti tartalmának megfelelõ törvénymódosítás célja a NET eredeti szerepének visszaállítása, amely - az új egészségügyi rendszer kialakítására irányuló kormányzati stratégia részeként - hatékonyan járul hozzá az egészségügy korszerûsítéséhez. A NET az eredeti hatáskörének helyreállításával nemcsak a kormányzati egészségpolitika kialakításában, hanem az ezzel összefüggõ döntések meghozatalában is végez kezdeményezõ, javaslattevõ, véleményezõ, tanácsadó tevékenységet, továbbá a kormányzati egészségpolitikai döntések végrehajtásának folyamatában az elemzõ és értékelõ mellett ismét ellenõrzõ feladatokat is ellát. A módosítás lehetõvé teszi, hogy a NET hatékonyan segítse a kormányzat egészségüggyel kapcsolatos feladatainak ellátását, hogy az egészségpolitika pártérdekeken felül emelkedve átlátható, nyilvános döntésekkel nyerje el végleges irányait, hogy a jogalkotás folyamatában a társadalmi vita ismét megfelelõ teret kapjon. A módosítással nemcsak a NET korábbi magas szintû társadalmi testületi státuszát lehet helyreállítani, hanem a vélemények valós kiegyensúlyozására is mód nyílik.

Az Eütv. jelenlegi 161. §-ának (4) bekezdése szerint az emberen végzett egyes orvostudományi kutatások elvégzésére (állapotos vagy szoptató nõ, szabadságában korlátozott, de cselekvõképes személy esetén) az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter ad engedélyt. Tekintettel a decentralizáció Kormányprogramban feladatként meghatározott követelményére, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megerõsítésének szándékára, indokolt, hogy az ilyen kutatások elvégzésének engedélyezése a jövõben az országos tisztifõorvos hatáskörébe tartozzon.

Az Eütv. 222. §-ának kiegészítésével - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen - az egészségügyi hatóság felügyeleti és ellenõrzési tevékenysége kiterjeszthetõ a boncolási tevékenységre. Az anatómiai intézetek eljárását jelenleg kizárólag az egyetemek belsõ szabályzatai tartalmazzák, valamint -mivel az anatómia nem tekinthetõ a törvény alkalmazása szempontjából egészségügyi szolgáltatásnak minõsülõ tevékenységnek - az ÁNTSZ szakmai felügyelete nem terjed ki rá. A kegyeleti jogok tiszteletben tartása érdekében - az anatómiai intézeti munka jellege alapján - a leghatékonyabb megoldás a kórbonctani tevékenységi rend alkalmazásának kiterjesztése az önálló szakorvosi szakképesítést nem igénylõ anatómiai tevékenységre.

A Kormány decentralizációs törekvéseinek jogi feltételrendszerét hivatott megteremteni a Javaslat azzal, hogy az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter helyett a külön jogszabályban meghatározott hatóság hatásköreként nevesíti az egészségügyi szakértõi tevékenység végzéséhez szükséges engedély kiadását.

Felhatalmazó rendelkezésként az ágazati jogszabályokra való törvényi utalás önmagában nem értékelhetõ. Ennek megfelelõen szükséges az Eütv. 247. §-a (2) bekezdésének kiegészítése a járványügyi érdekbõl történõ kötelezõ szûrõvizsgálatok elrendelése eseteinek meghatározására vonatkozó konkrét felhatalmazással. Jelenleg az Eütv. a járványügyi rendelkezések keretében csupán utal az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletében meghatározott, a kötelezõ szûrõvizsgálattal érintettek körére, azonban annak meghatározására nem tartalmaz konkrét felhatalmazást.

A kórszövettani és citológiai vizsgálatok rendje az Eütv.-ben kizárólag a szerv- és szövetátültetés rendszerében került szabályozásra. Felhatalmazó rendelkezés hiányában a szövettani minták tárolásának, szállításának, megsemmisítésének, az egynapos sebészeti és ambuláns sebészeti ellátásokhoz kapcsolódó szövetkivételnek a problémái szabályozatlanul maradtak, mely hiányosság pótlására irányul az Eütv. 247. §-a (2) bekezdése q) pontjának módosítása.

Az orvosi rehabilitáció keretében a térítésmentesen igénybe vehetõ szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések szerint a biztosított térítésmentesen jogosult a "szenvedélybetegekkel foglalkozó, az illetékes orvosszakmai kollégium által elismert rehabilitációs ellátásra". A fenti rendelkezés módosítást igényel, mert a szenvedélybeteg biztosítottak ellátásra való jogosultságát is csak jogszabály és nem egy szakmai grémium határozhatja meg.

A hatályos szabályozás értelmében fekvõbeteg-ellátó intézményben csak az elbocsátott betegeknek írhat fel az orvos (végleges) gyógyászati segédeszközt árhoz nyújtott támogatással. A méretre készülõ, betanításhoz vagy a fekvõbeteg-ellátás keretében elkezdett rehabilitációhoz szükséges gyógyászati segédeszközt már a bentfekvés alatt szükséges biztosítani. A fekvõbeteg-ellátó intézmény által biztosított ideiglenes segédeszközzel gyakran nem helyettesíthetõ, a végleges segédeszköz vagy a méretre készülõ segédeszköz készítését már a kezelés alatt el kell kezdeni. A módosítás többletköltséget nem eredményez. Szükséges annak törvényi szintû rögzítése is, hogy a biztosított a kölcsönzési díjhoz, illetve a javítás díjához is jogosult ártámogatásra.

Az egészségügyi ellátás színvonala javításának fontos eleme a magánforrások becsatornázása. A rendelkezés lehetõvé teszi a részleges térítés bevezetését minden olyan kényelmi szolgáltatás tekintetében, amely nem képezi a betegellátás szakmai szükségletének körét.

Az egészségügyi szolgáltató köteles az Egészségbiztosítási Alapból kapott összeget megtéríteni, ha nem a finanszírozási szerzõdésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásokra használja fel. A Javaslat elõírja, hogy a finanszírozás keretében kapott összeget valamennyi egészségügyi szolgáltató köteles elkülönítetten kezelni. Szükséges az Ebtv. 35. § (1) bekezdését kiegészíteni azzal a rendelkezéssel, hogy a finanszírozás keretében folyósított összeg terhére az egészségügyi szolgáltató engedményezési szerzõdést kizárólag a finanszírozás keretében kapott összeg 10%-áig köthet. Az egészségügyi ellátás biztonsága érdekében nem lehet a közszolgáltatás biztosítására szolgáló összeget garanciális fedezettel megterhelni. Az egészségügyi szolgáltatók által kötött hitelszerzõdések ellenõrzéséhez, és az engedményezési szerzõdések érvényesítéséhez az OEP-nek olyan technikai és személyi feltételeket kellene biztosítania, amelyek jelentõs mûködési többletköltséget eredményeznének.

Az Ebtv. 37. § (2) bekezdése értelmében a jogalap nélkül igénybevett finanszírozást csak az azt követõ egy éven belül lehet a finanszírozás elszámolása során érvényesíteni. Az idõkorlátot indokolt meghosszabbítani, mert az ellenõrzések gyakran az egy éven túli idõszakra is kiterjednek és a visszafizetés jogosságának elismerése esetén az egészségügyi szolgáltatók is általában azt kérik, hogy az esedékes finanszírozási összegbõl történjen a levonás.

Az egyidejûleg fennálló több jogviszony hatással van a gyermekgondozási díj felsõ határára is. Eltérõ szabályozás hiányában a gyermekgondozási díj felsõ határát is jogviszonyonként kell megállapítani. Ebbõl következõen aki jelenleg két jogviszony alapján jogosult gyermekgondozási díjra kedvezõbb helyzetbe kerülhet annál, akinél azonos összeget egy jogviszony alapján vesznek figyelembe.

Az egyidejûleg fennálló több biztosítási jogviszony sajátos esete a biztosítási jogviszony fennállása alatt folyósított gyermekgondozási segély, illetve a gyermeknevelési támogatás mellett létesített újabb jogviszony. A GYES melletti foglalkoztatás alapján, annak megszûnését követõ táppénzre, vagy terhességi-gyermekágyi segélyre való "kétszeres" jogosultság az Ebtv. 43. §-a (3) bekezdésének módosításával kizárható.

Az elmúlt két évben fokozatosan növekedett a biztosítással járó jogviszony megszûnését követõ, ún. passzív táppénz igénybevétele. A passzív táppénz az Egészségbiztosítási Alap egyenlege szempontjából lényegesen kedvezõtlenebb a biztosítás fennállása alatt igénybe vett ellátásnál.

A felszámolás alatt álló munkáltató alkalmazásában álló biztosítottak a felmentéssel járó felmondási idõre õket megilletõ átlagkeresetükhöz gyakran több havi, vagy esetleg több évi késéssel jutnak hozzá. Az átlagkereset utólag történõ kifizetése esetén a folyósított táppénz visszakövetelésére jelenleg nincs mód, mivel errõl a társadalombiztosítási szerveknek nem lesz tudomása, illetõleg, ha tudomást is szerez róla az egészségbiztosítási igazgatási szerv, vitatható a visszakövetelés jogalapja. A táppénz jövedelempótló funkciója ilyen esetben - az egészségbiztosítás szempontjából - nem értelmezhetõ.

Az Ebtv. 55.§-a a baleseti táppénzre való jogosultságot tágan határozza meg azzal, hogy baleseti táppénzre mindazok jogosultak, akik üzemi baleset következtében keresõképtelenné válnak. Ugyanakkor a törvény 56. §-ának (5) bekezdése a baleseti táppénzre való jogosultság feltételeként írja elõ a táppénzre való jogosultságot abban az esetben, ha ugyanabból az üzemi balesetbõl eredõen 180 napon belül újabb keresõképtelenség következik be. Az ugyanazon balesetbõl bekövetkezõ újabb keresõképtelenségre vonatkozó szabály pedig túlzottan szigorú, mivel az üzemi balesetbõl eredõ ismételt keresõképtelenség esetén kizárja a baleseti táppénzre jogosultak körébõl azokat, akik egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezettek, de a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánynyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 14-15. §-ai szerint baleseti ellátásra jogosultak. A jelzett ellentmondásokat az Ebtv. 55. §-ának (1) és 56. §-ának (5) bekezdése módosításával oldja fel a Javaslat.

A baleseti járadékigényt megalapozó foglalkozási megbetegedés megállapítását az ok-okozati kapcsolat idõmúlással összefüggõ egyre nehezebb bizonyíthatósága miatt a Javaslat idõbeli korláthoz köti.

Az egészségbiztosítási igazgatási szerveknek az azonnali beszedési megbízás alkalmazásához való jogosultsága vitatott. Az Egészségbiztosítási Alap bevételi elõirányzatainak teljesülése érdekében szükséges, hogy a jogalap nélkül felvett ellátások és a baleseti megtérítések esetében az OEP igazgatási szervei élhessenek inkasszó jogukkal. Ezért indokolt, hogy - az Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseihez igazodóan - az OEP igazgatási szerveinek inkasszó benyújtási jogosultságát az Ebtv.-ben is rendezze a Javaslat.

1998. január 1-jétõl szabályozatlan az Ebtv. 80. §-ában említett mulasztási bírság. A mulasztási bírság mértékét a Javaslat százezer forintig terjedõ összegben határozza meg.

A Javaslat a megváltozott kormányzati struktúrával összhangban fogalmazza meg az Ebtv. végrehajtási rendeleteire vonatkozó felhatalmazásokat.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény értelmében az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alapok felügyelete állami feladat, amelyet a Kormány lát el, illetõleg az igazgatási szervek tekintetében e feladatot a Kormány az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter útján gyakorolja. Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, valamint a pénzügyminiszter kormányzati feladatkörére, a meglévõ és fenntartandó hatásköri megosztásra is figyelemmel a Javaslat rögzíti a két miniszter elõterjesztõi jogállását a társadalombiztosítást érintõ egyes jogszabályok tervezetei kapcsán, egyidejûleg biztosítva azt, hogy a miniszterek hatáskörüket teljes együttmûködésben gyakorolhassák.

A Fõvárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárhoz tartozó biztosítottak, valamint egészségügyi szolgáltatók magas száma miatt, a zavartalan ügyintézés biztosítása érdekében elengedhetetlen még egy vezetési szint létrehozásának törvényi feltételét a Ktv.-ben foglalt szabályozáshoz képest, de a Ktv. szabályrendszerében is meglévõ eltérõ törvényi szabályozási lehetõséggel összhangban, annak keretei között megteremteni.

A Javaslat a nyugdíjbiztosítási igazgatóságok kivételével a társadalombiztosítás keretében mûködõ valamennyi igazgatási szerv számára biztosítja a jogi személyiséget, ezzel lehetõvé téve az igazgatási szervek jogi önállóságát, az igazgatási tevékenység fokozott decentralizációját.

Az egészségügyet érintõ egyes törvényekre vonatkozó szabályozás módosítási igényei

A 40. §-hoz

Az Európai Unióban jelenleg hatályos szabályozás a tápszert speciális élelmiszernek minõsíti. Ezzel szemben az emberi felhasználásra szolgáló tápszerekrõl szóló 17/2000. (VI. 20.) EüM rendelet az emberi felhasználásra kerülõ gyógyszerekrõl szóló 1998. évi XXV. törvény felhatalmazása alapján került kiadásra, így a nemzeti jogszabály ellentétes az Európai Unió ide vonatkozó közösségi irányelvével. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásból eredõ jogharmonizációs kötelezettségünknek megfelelõen - az eltérõ szabályozást feloldandó - indokolt az élelmiszerekrõl szóló 1995. évi XC. törvényben szabályozni az emberi felhasználásra szolgáló tápszerekre vonatkozó rendelet kiadására felhatalmazó rendelkezést. A Javaslat így tartalmazza az élelmiszerekrõl szóló 1995. évi XC. törvény felhatalmazó rendelkezésének kiegészítését egy új (13) bekezdéssel, valamint a törvény 2. §-ának 1. pontjában a gyógytápszer és az anyatejet pótló tápszer szövegrész hatályon kívül helyezését, továbbá az 1998. évi XXV. törvény esetében a 24. § (2) bekezdés k) pontjának módosítását.

Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 68. §-a (2) bekezdésének f) pontja hatalmazta fel a népjóléti minisztert arra, hogy az érintett miniszterekkel egyetértésben, rendeletben szabályozza az országos sugárzási helyzet és radioaktív anyagkoncentrációk ellenõrzésére vonatkozó szabályokat, valamint az ellenõrzési eredmények központi adatgyûjtésének, feldolgozásának, nyilvántartásának és értékelésének rendjét. A jogszabály fontosságára és összetett jellegére, valamint arra tekintettel, hogy a szabályozás több tárca feladatkörét is érinti célszerû a fenti elõírásokat kormányrendeletben megalkotni. Azért, hogy a rendelet megalkotása megtörténhessen, szükséges a törvény felhatalmazó rendelkezéseinek a kiegészítése. A kiegészítésnek ki kell terjednie arra is, hogy meglegyen a jogszabályi felhatalmazás arra, hogy az érdekelt tárcák az Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenõrzõ Rendszer (OKSER) részére történõ adatszolgáltatáshoz szükséges rendszerük kiépítését és szolgáltató központjaik felépítését létre tudják hozni. Ezek a rendszerek fogják az adatokat szolgáltatni az OKSER részére.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa konkrét eset során kifogásolta, hogy az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmények ellátással összefüggõ tájékoztatási kötelezettsége nem terjed ki a bántalmazás tényének gyámügyi, gyermekvédelmi intézményrendszer felé történõ jelzésére.

Az egészségügyi szolgáltatót terhelõ közvetlen feljelentési kötelezettség vagy azonnali direkt intézkedés visszatarthatja az ellátás igénybevételétõl a testi sértést elszenvedõ sértettet, vagy gondozóját, ezért további szignalizációs kötelezettséggel kellett kiegészíteni a korábbi elõírásokat. Az eset körülményeinek feltárása és az adekvát intézkedés megtétele a Javaslat szerint az e területen képzett betegjogi (ellátottjogi) képviselõ, kiskorú sértett esetén továbbá a gyermekjóléti szolgálat feladatkörébe is tartozik. Az ehhez szükséges adatszolgáltatásra a Javaslat megfelelõ rendelkezést tartalmaz. A rendõrség értesítése a teljesen egyértelmû esetekben azonnal megtörténik, de gyanús esetekben sem marad el a sérülés keletkezési körülményeinek tisztázása. Ez a szûrõ rendszer várhatóan hatékonyabb a jelenlegi eljárásnál és jól illeszthetõ az új beteg- és ellátottjogi rendszer feladataiba. A Javaslat az állampolgári jogok országgyûlési biztosának kifogása alapján tartalmazza az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény 24. §-ának módosítását és kiegészítését.

A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény jelenleg hatályos rendelkezései nem tartalmaznak felhatalmazást a Kormány részére, hogy rendeletben határozza meg a veszélyes anyagok és készítmények forgalmazásával foglalkozók, a közvetítõk, valamint a kockázat-becslést végzõk tevékenységének gyakorlásához szükséges képesítési feltételeket. Az Európai Unió irányelvei azonban - többek között - az említett feltételeket is meghatározzák, ezért az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunkból eredõ jogharmonizációs kötelezettségünk miatt szükséges a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény Kormány részére adott felhatalmazó rendelkezésének kiegészítése.

A nemdohányzók védelmérõl és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 6. §-ának módosítását az idõközben - 2001-ben - bekövetkezett közösségi jogi változások indokolják. Az Európai Közösségek Tanácsa és a Parlament a dohánytermékek forgalmazásával kapcsolatos kérdések egységes szabályozása érdekében 2001. június 5-én fogadta el a 2001/37/EGK számú irányelvét, mely a dohánytermék elõállítására, csomagolására és forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérõl rendelkezik. A címkézésre vonatkozóan a fenti irányelv kifejezetten részletes szabályokat fogalmaz meg. A jelenleg hatályos magyar szabályozás is kötelezõvé teszi az elõírt és a választható egészségvédõ figyelmeztetés feltüntetését a cigaretta és más dohánytermék csomagolásán, azonban a feliratok mérete nem felel meg az uniós követelményeknek. Míg a magyar szabályozás szerint az elõírt egészségvédõ figyelmeztetést a cigaretta csomagjának a termék nevét tartalmazó széles oldalán, a választható figyelmeztetést a másik oldalán kell feltüntetni és a felirat a felület legalább 4%-át kell, hogy kitegye, addig a közösségi irányelvben ezek az értékek 30% az elõírt figyelmeztetés esetén, illetve 40% a választható figyelmeztetés esetén. A cigarettafüst kátrány- és nikotintartalmát jelenleg a doboz keskenyebbik oldalán kell feltüntetni, úgy, hogy a felirat fedje a felület legalább 4%-át, szemben az Unió által elõírt 10%-kal.

A megyei egészségbiztosítási pénztárak jogi személyiségének visszaállítása egyben lehetõvé teszi, hogy a finanszírozási, ártámogatási és az ún. vényírási szerzõdéseket a pénztárak kössék meg az egészségügyi szolgáltatókkal. Ez szükségessé teszi több törvényi rendelkezés egyszerû jogtechnikai módszerekkel való módosítását.

A hatálybaléptetõ rendelkezéseken túl a Javaslat a jogrendszerrel való koherencia megteremtése érdekében tartalmaz módosító és hatályon kívül helyezõ rendelkezéséket.

Az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintõ egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 42. §-a (6) bekezdésében foglalt - a közforgalmú gyógyszertárat mûködtetõ betéti társaságban a személyi jog jogosultjának elõvásárlási jogát meghatározott tulajdoni hányad vonatkozásában az átmeneti idõszakra biztosító - rendelkezés nincs összhangban a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban Gt.) rendelkezéseivel. A Gt. 81-105. §-ai ugyanis nem teszik lehetõvé, hogy a betéti társaság tagjai társasági részesedésüket átruházzák, vagyis a törvény által biztosított elõvásárlási jog gyakorlása nem lehetséges. A Javaslat a Gt.-vel való összhang megteremtését célozza.

A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény, valamint a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését az Európai Unióhoz való csatlakozás teszi szükségessé. Orvosi, gyógyszerészi tevékenységet - néhány jogszabályban meghatározott kivételtõl eltekintve - csak az végezhet, aki kamarai tagsággal rendelkezik, a kamarai tagság megszerzésének követelményei között pedig - a jelenleg hatályos rendelkezések alapján - szerepel a magyarországi lakóhely. Az Európai Közösséget létrehozó (Római) szerzõdés 39. cikkének (1) bekezdése szerint a Közösségen belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását. A Tanács irányelvek vagy rendeletek formájában állapítja meg azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a munkavállalók szabad mozgását megvalósítsák, különösen azoknak a közigazgatási eljárásoknak és gyakorlatoknak, valamint a betöltendõ állások megszerzéséhez elõírt idõtartamoknak a megszüntetésével, amelyek nemzetközi jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban megkötött megállapodásokon alapulnak, és amelyek fenntartása a munkavállalók szabad mozgásának megvalósulását akadályozná.

A Javaslat a fentieken túl a záró rendelkezésék között tartalmaz még hatályon kívül helyezõ rendelkezéseket és olyan apróbb módosításokat, amelyek összefüggésben vannak a törvény más rendelkezéseivel.