MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM

____________________________

MINISZTER

K/1034/1.

Dr. Őry Csaba úr

országgyűlési képviselő

Fidesz-Magyar Polgári Párt

B u d a p e s t

Tisztelt Képviselő Úr!

Hivatkozva a K/1034. számú, "Ez már a böjt ideje?" címmel feltett írásbeli választ igénylő kérdésére a következőkről tájékoztatom.

A Képviselő úr bevezetésképpen emlékeztet az Orbán-kormány bérpolitikai intézkedéseire. Ezen intézkedések sorában - egyebek között - bemutatja a bruttó minimálbér növelésének a meredeken felfelé ívelő, töretlen irányzatát 1999-2002 között. A minimálbér reálérték-növekedésével azonban - amely korántsem volt töretlen - nem foglalkozik.

1999-ben a minimálbér adóterhelését drasztikusan növelték, ezáltal a garantált legkisebb bérösszeg reálértéke - 10%-os infláció mellett - 5,7 %-kal csökkent és még 2000-ben sem érte el az 1998-as szintet. Ezt a kétéves minimálbér-politikát követte a 2001-2002-es bruttó minimálbér összegének közel 100%-os emelése. A radikális minimálbér-emelést az előző kormány azonban úgy hajtotta végre, hogy nem fordított figyelmet a munkaerő-piaci kereseti skálán előidézett súlyos bértorlódásokra. Nem tett semmilyen érdemleges intézkedést például azért, hogy megakadályozza a több mint 550 ezer fő közalkalmazott illetményrendszerének a teljes szétzilálódását. (2002 elején a 10 fizetési osztályból, 140 fizetési fokozatból álló illetménytáblázat 65 fizetési fokozatában volt egyforma - az országos minimálbér havi 50.000 forintos összegével azonos - a garantált illetményminimum.)

Az elmúlt hetekre, hónapokra visszatekintve többször is találkozhattunk azzal az - Képviselő Úr által is leírt - alaptalan kijelentéssel, hogy az 50.000 forintos

minimálbér nettó összege azért "csak" 43.750 forint, mert a kormány nem teljesítette az ígéretét, nem tette adómentessé a minimálbért.

Az előző kormány idején meghatározott 2002-es adózási szabályok szerint a havi 50.000 forintos minimálbér nettó összege szeptember 1-ig csak 37.750 forint volt, ami a szeptembertől módosított adó-jóváírási szabályok, a minimálbér adókötelezettségének megszüntetése hatására nőtt 43.750 forintra, azaz közel 16%-kal. A munkavállalók keresetükből havi rendszerességgel személyi jövedelemadót valamint társadalombiztosítási (és munkavállalói) járulékokat fizetnek. A társadalombiztosítási járulék nem adó és a személyi jövedelemadó nem járulék, még akkor sem, ha az adó és járulék levonások gyakorlatilag egyidejűleg történnek.

A fentiek miatt feltételezem, hogy Képviselő Úr nem gondolta át kellőképpen, amikor arról ír, hogy "a minimálbér adómentessége csak szocialista módra valósul meg", mert a minimálbéren fizetett munkavállaló 50.000 forint helyett csak 43.750 forintot vihet haza.

Az első konkrét kérdésre ("Milyen módon, milyen ütemben, milyen mértékben és mikor kívánják közelíteni a magyar béreket az EU bérekhez?") válaszolva, tájékoztatom Képviselő Urat arról, hogy a kormány a fenntartható (az uniós átlagot meghaladó) nemzetgazdasági teljesítményhez igazodó, folyamatos reálbér-növekedés révén kívánja közelíteni a magyar béreket az Európai Unióban jellemző bérekhez.

Ami a második, minimálbérrel kapcsolatos kérdést illeti ("Tervez-e a kormány minimálbér-emelést, s ha igen, milyen mértékben?") válaszom következő:

A kormány a 2003. évi minimálbér összegére vonatkozó álláspontját az Országos Érdekegyeztető Tanácsban egyeztetve, a szociális partnerek javaslatai alapján fogja meghatározni.

A minimálbérrel kapcsolatos fejtegetések után Képviselő Úr rátér a közalkalmazottak béremelésére és megismétli azt a már többször megcáfolt állítást, hogy a kormány a közalkalmazottaknak egyénenkénti 50%-os béremelést ígért, s az ígérettel szemben egyesek béremelése akár 70% is lehet, másoké pedig a 20%-ot sem éri.

Alaposabban kellene átgondolnia Képviselő Úr, hogy mit is jelentett volna gyakorlatilag, ha valamennyi közalkalmazott azonos százalékos mértékű béremelésben részesül. Azt jelentette volna, hogy 50%-kal magasabb átlagos

bérszínvonalon ismét előállítjuk azt a feszült, tarthatatlan bérhelyzetet, ami az előző kormány jóvoltából alakult ki 2001-ben és különösen 2002 elején.

2002 elején a közalkalmazottak illetménytáblázatának 65 fizetési fokozatában azonos lett a garantált illetmény. Számos diplomás közalkalmazott ugyanannyit vagy csak alig többet keresett, mint számos szakképesítés nélküli. A közalkalmazottak nagy többsége számára megszűnt a bér-előmeneteli lehetőség mind képzettség, mind szakmai gyakorlat szerint.

Egy Bács-Kiskun megyei általános iskolából származó számokat megítélni nehéz, mert a táblázatból nem lehet egyértelműen tudni, hogy mit jelent a "régi" és mit az "új" bruttó és nettó összeg, másrészt, mert a nettó összegek megállapításánál vélhetően lényeges számszaki hibákat követtek el.

Munkatársaim feltételezték, hogy a táblázatban szerepeltetett "régi" és "új" bruttó összegek a 2002. augusztus és szeptember havi illetményeket jelentik, s ezekre nézve kiszámolták az adózási és a járulék-fizetési szabályoknak megfelelő nettó összegeket. A számítások azt mutatták, hogy az első (a 31 évi szolgálati idővel rendelkező) közalkalmazott nettó keresetnövekedése 38,8% (szemben a táblázatban szereplő 30%-kal). A második (23 év szolgálati idejű) közalkalmazott nettó keresetnövekedése 30,5% (a táblázatban 8% szerepel!?). A harmadiké 30,6% (a táblázatban 16% van), a negyediké pedig 29,9% (a táblázatban 22% található).

A hibás adatokat tartalmazó táblázatot követően Képviselő Úr a közszféra 0%-os 2003. évi bérnövekedéséről és "bérbefagyasztásról" ír. Tájékoztatom arról, hogy 2003-ban a közalkalmazottak éves bruttó átlagkereset-növekedése - a 2002. szeptembertől hatályos új illetménytáblázat hatására - várhatóan eléri-meghaladja majd a 25%-ot. Másrészt a kormány megteremti a feltételeit annak is, hogy a köztisztviselők 2001-ben kialakított új illetménytáblázatának a 100%-os illetménytételei 2003. július 1-jétől kötelezően alkalmazhatóak legyenek. Azaz: be fogjuk fejezni azt a köztisztviselői bérrendezést, amelyet az előző kormány 2001 júliusában kezdett meg, de csak kb. háromnegyed részben hajtott végre.

Budapest, 2002. október 11.

Tisztelettel:

Kiss Péter