I. Fejezet

1. § (1) A Magyar Köztársaságban egyes személyek vállalkozási tevékenységbõl származó bevételét az e törvényben meghatározott egyszerûsített vállalkozói adó (a továbbiakban: eva) terheli.

(2) Az evából származó bevétel a központi költségvetést illeti meg.

(3) Az adózó az evával összefüggõ adókötelezettségeit e törvény, valamint az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezései szerint teljesíti.

(4) Az evával összefüggõ hatósági ügyben az eljárás az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik.

(5) Az adózó az e törvényben foglalt különös szabályokat figyelembe veszi az általános forgalmi adóval, a személyi jövedelemadóval és a társasági adóval összefüggõ adókötelezettségei, valamint a számvitelrõl szóló törvényben meghatározott kötelezettségei teljesítése során.

2. § (1) Adóalany az a személy, amely (aki) megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek és az állami adóhatóságnak bejelenti, hogy az adóévben adókötelezettségeit e törvény rendelkezései szerint teljesíti.

(2) Adóalany lehet:

a) az egyéni vállalkozó;

b) a közkereseti társaság;

c) a betéti társaság;

d) a korlátolt felelõsségû társaság;

e) a szövetkezet;

f) az erdõbirtokossági társulat;

g) a végrehajtói iroda;

h) az ügyvédi iroda;

i) a szabadalmi ügyvivõi iroda.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha az adóévet megelõzõ naptári évben és az azt megelõzõ adóévben

a) a magánszemély egyéni vállalkozóként folyamatosan, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság változatlan szervezeti formában végezte tevékenységét;

b) az adóhatóság nem rendelte el jogerõsen számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása miatt mulasztási bírság kiszabását;

c) nem választotta az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa-törvény) XIII. fejezete szerinti különleges jogállást, valamint nem volt kötelezett az Áfa-törvény XV. vagy XVI. fejezete szerinti különös adózási szabály alkalmazására;

d) nem állt végelszámolás, bíróság által jogerõsen elrendelt felszámolás hatálya alatt.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha az adóévet megelõzõ

a) második adóévben (üzleti évben) éves szintre átszámított, általános forgalmi adóval növelt összes bevétele a 15 millió forintot nem haladta meg,

b) adóévben (üzleti évben) ésszerûen várható, általános forgalmi adóval növelt összes bevétele a 15 millió forintot nem haladja meg,

azzal, hogy az a)-b) pont alkalmazásában

ca) nem adóalany egyéni vállalkozónál a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint meghatározott vállalkozói bevétel, növelve az általános forgalmi adóval,

cb) nem adóalany jogi személynél, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnál a számvitelrõl szóló törvény elõírásainak megfelelõen az eredménykimutatásban kimutatott árbevétel, bevétel, vagy az eredménylevezetésben kimutatott adóköteles bevétel,

cc) adóalanynál az e törvény elõírásainak megfelelõen meghatározott, a 6. § (1) bekezdése és 20. § (1) bekezdése szerinti bevétel;

d) általános forgalmi adó: a c) pont szerinti bevételhez kapcsolódóan az Áfa-törvény elõírásainak megfelelõen áthárított általános forgalmi adó.

(5) A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha

a) az adóévre ésszerûen várható, e törvény elõírásainak megfelelõen meghatározott, a 6. § (1) bekezdése és 20. § (1) bekezdése szerinti bevétele a 15 millió forintot nem haladja meg;

b) az adóévben nem folytat a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény, vagy a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló törvény hatálya alá tartozó tevékenységet;

c) az adóévben nem folytat a vámról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényben meghatározott közvetett képviselõi tevékenységet;

d) az adóévben nem folytat olyan tevékenységet, amelyhez a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vagy a Szerencsejáték Felügyelet engedélye, vagy e szervekhez való bejelentés szükséges.

(6) Az egyéni vállalkozó az adóévben - a (3)-(5) bekezdésekben foglaltakon túl -csak akkor lehet adóalany, ha az adóévre vonatkozóan olyan jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelyben 10 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedéssel rendelkezik, nem választja az e törvény szerinti adóalanyiságot.

(7) A (2) bekezdésben meghatározott jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság az adóévben - a (3)-(5) bekezdésekben foglaltakon túl - akkor lehet adóalany, ha az adóévben

a) valamennyi tagja magánszemély (ideértve a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezetét is);

b) más jogi személyben, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban nem rendelkezik részesedéssel (kivéve, ha az a tõkepiacról szóló törvény szerint nyilvánosan forgalomba hozott, tulajdoni részesedést megtestesítõ értékpapír).

3. § (1) Az adózó adóalanyisága megszûnik:

a) a naptári év utolsó napjával, ha a naptári évet követõ adóévre nem jelenti be, hogy adókötelezettségeit e törvény rendelkezései szerint teljesíti;

b) a változás bekövetkezésének napját megelõzõ nappal, ha a változás révén már nem felel meg az adóalanyiságra elõírt bármely feltételnek;

c) az adóalanyiság választására jogosító értékhatár meghaladásának napját megelõzõ nappal;

d) a kapott elõlegrõl kibocsátott utolsó számlát helyettesítõ okmány kibocsátásának napját megelõzõ nappal, ha a naptári évben összesen 15 millió forintot meghaladó elõlegrõl bocsátott ki számlát helyettesítõ okmányt;

e) az adóhatóság határozata jogerõre emelkedésének napjával, ha terhére az adóhatóság számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztása, vagy az ellenõrzés akadályozása miatt mulasztási bírságot állapított meg;

f) a magánszemély adóalany egyéni vállalkozói jogállása megszûnésének napjával;

g) a végelszámolás, a felszámolás kezdõ idõpontját megelõzõ nappal.

(2) Az adóalanyiság megszûnésének adóévét követõ négy adóévre az adóalanyiság ismételten nem választható.

4. § (1) Az egyéni vállalkozó az evával összefüggõ nyilvántartási kötelezettségeit a (4)-(6) bekezdésben foglaltak szerint teljesíti.

(2) A korlátolt felelõsségû társaság, a szövetkezet, az erdõbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az ügyvédi iroda és a szabadalmi ügyvivõi iroda az evával összefüggõ nyilvántartási kötelezettségeit a számvitelrõl szóló törvény elõírásai szerinti kettõs könyvvitel rendszerében teljesíti.

(3) A közkereseti társaság és a betéti társaság az evával összefüggõ nyilvántartási kötelezettségeit - választásának megfelelõen - vagy a (4)-(6) bekezdésben foglaltak, vagy a számvitelrõl szóló törvény elõírásai szerint, a kettõs könyvvitel rendszerében teljesíti. Az adózó e választásáról az e törvény elõírásai szerint tett elsõ bejelentésével egyidejûleg, az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik; a nyilatkozatot az adózó késõbb nem változtathatja meg és nem vonhatja vissza.

(4) Az adóalany idõrendben, folyamatosan, ellenõrizhetõ módon, a Melléklet elõírásainak megfelelõen nyilvántart és rögzít minden olyan adatot, amely adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenõrzéséhez szükséges.

(5) A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján lehet. A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti adat a módosítást, illetve a törlést követõen is megállapítható legyen.

(6) A bizonylatot, a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell megõrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik.

(7) Az e törvény szerinti nyilvántartások vezetése az adóalanyt nem mentesíti a más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és a teljesítés ellenõrzéséhez szükséges nyilvántartás vezetése alól.

II. Fejezet

5. § (1) Az eva alapja az adóalany által az adóévben megszerzett összes bevétel, módosítva az e törvényben meghatározott jogcímek szerint.

(2) Az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt növeli:

a) az adóévben megszerzett bevétel, ha annak fizetésére (teljesítésére) olyan személy köteles, amellyel az adóalany a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott kapcsolt vállalkozási viszonyban áll;

b) az adóévben az adóalany által az Áfa-törvény szerint külföldrõl vagy külfölditõl igénybe vett, de Magyarországon adóztatható szolgáltatás díja, a fizetendõ összeg megállapításához szükséges okirat kézhez vételekor, vagy - ha ez korábban történik - a szolgáltatás ellenértékének megfizetésekor, a szolgáltatás nyújtójával szemben fennálló tartozás átvállalásakor, az adóalanyiság megszûnésekor.

(3) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében módosító számla, egyszerûsített számla vagy számlát helyettesítõ okmány kibocsátása esetén az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt módosítja az eredeti és a módosított összeg különbözete.

(4) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt

a) növeli az adóévben (üzleti évben) megszerzett összes kapott elõleg;

b) csökkenti az eva alapjának megállapításakor az a) pont alapján a megszerzett összes bevétel növeléseként elszámolt kapott elõlegbõl az adóévben a teljesítésre tekintettel elszámolt vagy visszafizetett összeg.

6. § (1) Bevétel a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében a (2)-(7) bekezdés szerint meghatározott összeg, más adóalany esetében a számvitelrõl szóló törvény rendelkezései szerint elszámolt (a beszámoló eredménykimutatásában kimutatandó) árbevétel, bevétel.

(2) Bevétel a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany által (magánszemély esetében egyéni vállalkozóként) bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, beleértve az áthárított általános forgalmi adót is. Vagyoni érték különösen a pénz, a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint az adóalany javára elengedett, elévült kötelezettség vagy átvállalt tartozás.

(3) Nem minõsül bevételnek - a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen - a vagyoni érték, ha azt az adóalany köteles visszaszolgáltatni (így különösen a kapott kölcsön, hitel, a tag vagyoni hozzájárulása), vagy amennyiben annak szokásos piaci árát köteles megfizetni.

(4) A bevételt forintban kell meghatározni.

(5) Nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében a bevétel a vagyoni értéknek a megszerzése idõpontjára megállapított szokásos piaci ára. Szokásos piaci ár az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények között egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének.

(6) Elengedett, elévült kötelezettség és más által átvállalt tartozás esetében a bevétel az adóalany megszûnt kötelezettségének, illetve megszûnt tartozásának összege.

(7) Ha a bevételt külföldi fizetõeszközben fejezték ki, akkor az átszámításhoz a számla, az egyszerûsített számla vagy a számlát helyettesítõ okmány kibocsátásának napján - más esetben a bevétel megszerzésének a napján - érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni. Olyan külföldi fizetõeszköz esetében, amely nem szerepel hivatalos devizaárfolyam-lapon, a bevétel forintra történõ átszámításakor a Magyar Nemzeti Bank által az említett idõpontra vonatkozóan USA dollárban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.

7. § (1) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany a bevétel megszerzésének idõpontját a (2)-(7) bekezdésben foglaltaknak megfelelõen, más adóalany a számvitelrõl szóló törvény szerint meghatározott idõponttal állapítja meg.

(2) Pénz esetében a bevétel megszerzésének idõpontja az átvétel, a jóváírás napja. Dolog, értékpapír, váltó, csekk és más hasonló okirat esetében a bevétel megszerzésének idõpontja az átvétel, dematerializált értékpapír esetében az értékpapír-számlán való jóváírás napja.

(3) Igénybe vett szolgáltatás esetében a bevétel megszerzésének idõpontja az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának a számlában, egyszerûsített számlában, számlát helyettesítõ okmányban szereplõ teljesítés idõpontjaként az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezne. Nyugta ellenében igénybe vett szolgáltatás esetén a bevételt a nyugta kibocsátásának napján kell megszerzettnek tekinteni.

(4) Forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog esetében a bevétel megszerzésének idõpontja az a nap, amelytõl kezdõdõen az adóalany a jog gyakorlására, átengedésére vagy megszüntetésére jogosult.

(5) Elengedett, elévült kötelezettség és átvállalt tartozás esetében a bevétel megszerzésének idõpontja az a nap, amelyen az adóalany kötelezettsége, illetve tartozása megszûnik.

(6) A (2)-(5) bekezdésben nem említett esetben a bevétel megszerzésének idõpontja az a nap, amelytõl kezdõdõen az adóalany a bevétel tárgyát képezõ vagyoni értékkel rendelkezni jogosult.

(7) A bevétel megszerzésének idõpontja - a (2)-(6) bekezdésben foglaltaktól
eltérõen - a számla, a számlát helyettesítõ okmány kibocsátásának napját követõ 30. nap, ha az adóalany a bevételt a (2)-(6) bekezdés szerint eddig az idõpontig még nem szerezte meg. Módosító számla, egyszerûsített számla vagy számlát helyettesítõ okmány kibocsátása esetén a kibocsátás napján kell a bevételi nyilvántartást a módosítás összegével értelemszerûen módosítani.

8. § (1) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany esetében a bejelentés adóévét követõ elsõ adóévben az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt csökkenti az adóévben megszerzett olyan bevétel, amelyet az adóévet megelõzõ bármely üzleti évre vonatkozóan a számvitelrõl szóló törvény rendelkezései szerint a mérlegben az aktív idõbeli elhatárolások között mutatott ki.

(2) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany esetében a bejelentés adóévét követõ elsõ adóévben az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt növeli az a bevétel, amelyet az adóévet megelõzõ üzleti évre vonatkozóan a számvitelrõl szóló törvény rendelkezései szerint készített beszámoló

a) mérlegében a passzív idõbeli elhatárolások között,

b) egyszerûsített mérlegében a tevékenységhez jogszabály vagy államközi megállapodás alapján kapott vissza nem térítendõ támogatás alapján a kötelezettségek között

mutatott ki.

9. § Az eva a pozitív adóalap 15 százaléka.

III. Fejezet

10. § (1) Az adózó adóévenként, az adóévet megelõzõ év decemberében, a hónap 20. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az állami adóhatóságnak, hogy az adóévben e törvény rendelkezései szerint teljesíti adókötelezettségeit. E határidõ elmulasztása esetén igazolási kérelem elõterjesztésének nincs helye.

(2) Az adózó a bejelentést akkor teheti meg, ha a bejelentés idõpontjában megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek. E tényrõl az adózó a bejelentésre rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik.

(3) Az adózóra az adóévben nem lehet az adóalanyra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni, ha a bejelentést jogszerûen nem tehette volna meg.

11. § (1) Az adóalany az eva alapját és az evát adóévenként megállapítja és bevallja.

(2) Az adóév a naptári év, az adóalanyiság megszûnésének naptári évében a naptári év elsõ napjától az adóalanyiság megszûnésének napjáig terjedõ idõszak.

(3) A bevallás benyújtásának határideje:

a) a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében az adóévet követõ év február 15., ha azonban az adóalanyiság év közben szûnt meg, akkor az adóalanyiság megszûnését követõ 45. nap;

b) a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az adóévre (az üzleti évre) vonatkozó beszámoló letétbe helyezésére a számvitelrõl szóló törvényben elõírt határidõ.

(4) Az adóalany az adóév elsõ három negyedévére negyedévenként az adóelõleget megállapítja és az adóévre vonatkozó bevallásában bevallja.

(5) Az adóhatóság az adózás rendjérõl szóló törvény elõírásai szerinti becsléssel állapítja meg az eva alapját, ha az adózó adóalanyisága mulasztási bírság kiszabása miatt szûnt meg.

12. § (1) Az adóalany az adóév elsõ három negyedévére, a negyedévet követõ hónap 12. napjáig adóelõleget fizet. Az adóelõleg összege az adóelõleg alapja után az adó mértéke szerint meghatározott eva.

(2) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében az adóelõleg alapja a negyedévben elszámolt összes bevétel.

(3) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az adóelõleg alapja a negyedévben elszámolt árbevétel, bevétel, növelve a negyedévben megszerzett kapott elõleg összegével, csökkentve a korábban az adóelõleg alapját növelõ tételként figyelembe vett kapott elõlegbõl a negyedévben a teljesítésre tekintettel elszámolt vagy a negyedévben visszafizetett összeggel.

(4) Az adóalany az adóévre megállapított evát - az adóévben már megfizetett adóelõlegek beszámításával - a bevallás benyújtására elõírt határidõig megfizeti. Ha az adóévben már megfizetett adóelõlegek összege meghaladja az adóévre megállapított evát, a különbözetet az adóalany bevallásában, a bevallás benyújtására elõírt határidõtõl jogosult visszaigényelni.

(5) Az eva, az adóelõleg megfizetésének idõpontja az a nap, amelyen az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezetõ hitelintézet megterhelte. A (4) bekezdés szerint visszaigényelt különbözetet az adóhatóság az adóalany belföldi pénzforgalmi bankszámlájára utalja vissza.

13. § (1) Az adóalany az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységérõl

a) az Áfa-törvény szerinti teljesítési idõpont feltüntetésével számlát,

b) a teljesítéssel egyidejûleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítõ eszközzel történõ fizetés esetén pedig a fizetés idõpontja szerinti teljesítési idõponttal kérésre - a kibocsátó döntésétõl függõen - egyszerûsített számlát vagy számlát

bocsát ki.

(2) Ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, az adóalany tevékenységérõl számlát helyettesítõ okmányt bocsát ki, melyen a teljesítés idõpontja a kibocsátás napja.

(3) A kapott elõlegrõl az adóalany számlát helyettesítõ okmányt bocsát ki, amelyen a teljesítés idõpontja a pénzösszeg átvételének, jóváírásának idõpontja.

(4) A számlában, egyszerûsített számlában, számlát helyettesítõ okmányban az Áfa-törvényben az adott termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra meghatározott adómértéknek megfelelõ általános forgalmi adó hárítható át. Az Áfa-törvény 2. számú mellékletében felsorolt termékértékesítésrõl és szolgáltatásnyújtásról kibocsátott bizonylaton az adóalany a "Mentes az adó alól" kifejezést tünteti fel.

14. § (1) Ha a számla, az egyszerûsített számla vagy a számlát helyettesítõ okmány kibocsátását követõen az adóalany

a) az áthárított általános forgalmi adó összegét, illetve az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja, vagy

b) az általános forgalmi adót utólag kívánja felszámítani és áthárítani, vagy

c) a kibocsátott bizonylatot egyéb hiba miatt törli,

errõl módosító számlát, egyszerûsített számlát, illetve számlát helyettesítõ okmányt bocsát ki.

(2) A módosító számla, egyszerûsített számla, számlát helyettesítõ okmány legalább a következõket tartalmazza:

a) a módosítás tényére utaló jelzést;

b) az eredeti számla, egyszerûsített számla, illetve számlát helyettesítõ okmány azonosításához szükséges adatokat;

c) a módosításnak megfelelõ új tételeket.

15. § (1) Ha a 13. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az adóalany egyszerûsített számlát vagy számlát nem bocsátott ki, akkor köteles - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az Áfa-törvény elõírásainak megfelelõ nyugtát kibocsátani.

(2) Nem kell nyugtát kibocsátani újság és folyóirat árusítása, vagy kezelõszemélyzet nélküli automatából teljesített termékértékesítés, illetve kezelõszemélyzet nélküli automata berendezés igénybevételével regisztrált szolgáltatás esetén, e tevékenység tekintetében.

IV. Fejezet

16. § (1) Az általános forgalmi adó alanya e törvény szerinti bejelentés alapján úgy minõsül, mintha általános forgalmi adó alanyisága a bejelentés napját tartalmazó adómegállapítási idõszak utolsó napjával az Áfa-törvénynek a jogutódlással történõ megszûnésre vonatkozó szabályai szerint megszûnt volna, azzal, hogy

a) amennyiben a jogutódlással megszerzett vagyon egy részét az adózó kivonja a bevételszerzõ tevékenység alól, úgy arra az Áfa-törvény 7. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettségét teljesítenie kell;

b) a bejelentés napját tartalmazó adómegállapítási idõszakról adott bevallásában az Áfa-törvény 38-39. §-a szerinti, az elõzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályokat csak a bejelentés évében beszerzett tárgyi eszközre (ideértve az ingatlant is) kell alkalmaznia;

c) ha a megszûnéshez kapcsolódó bevallásában meghatározott elszámolandó adó negatív, az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet teljesíti;

d) az alanyi adómentességben részesülõ adózó mentesül az a)-c) pontban foglaltak alól. 

(2) Az adóalany e törvény szerinti adókötelezettségén túl köteles termékimport esetén a vámhatóság kivetése alapján az általános forgalmi adót megfizetni.

(3) Az adóalany a külön jogszabály szerint a külföldi utasnak visszatérített általános forgalmi adót elõzetesen felszámított adóként nem veheti figyelembe.

(4) Az adóalanyiság idõszakára az általános forgalmi adó alanya a késõbbiekben sem alapíthat elõzetesen felszámított adó-levonási jogot.

(5) Az általános forgalmi adó alanyának nem keletkezik újólag adófizetési kötelezettsége azon bevétele után, amely az adóalanyiság idõszakában megszerzett bevételnek minõsült.

(6) Az általános forgalmi adó alanya az Áfa-törvény 36. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezést nem alkalmazhatja az adóalanyként lezárt adóévben beszerzett termék tekintetében, még akkor sem, ha korábbi ráfordítását utóbb gazdasági tevékenységével összefüggõ költségként számolja el.

17. § (1) Az egyéni vállalkozó a bejelentés adóévében a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó elõírásai szerint

a) megállapítja a meglévõ készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot nem érintõ bevételként tart nyilván, amíg adókötelezettségeit e törvény elõírásai szerint teljesíti vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózást alkalmaz;

b) nyilvántartásba veszi fennálló pénztartalékát, és azt adóbevallásában évenként feltünteti.

(2) Az egyéni vállalkozó adóalany az adóévre nem alkalmazza a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjérõl szóló törvénynek a vállalkozói jövedelem szerinti adózást vagy az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozóra, valamint a cégautó adóra vonatkozó rendelkezéseit. E rendelkezések az adóalanyt nem mentesítik az õt egyébként kifizetõként, munkáltatóként terhelõ adókötelezettségek teljesítése alól.

(3) Az egyéni vállalkozó adóalany esetében - a (2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - vállalkozói osztalékalapnak minõsül az (1) bekezdés b) pontja szerint nyilvántartásba vett pénztartalék csökkenése, valamint a nyilvántartott pénztartalék, ha egyéni vállalkozói jogállása megszûnik.

(4) Az egyéni vállalkozó nem alkalmazhatja a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjérõl szóló törvénynek az egyéni vállalkozó átalányadózására vonatkozó rendelkezéseit

a) az adóévben, ha az adóévre vonatkozó bejelentését jogszerûen nem tehette volna meg;

b) az adóévet követõ adóévben, ha adóalanyisága év közben szûnt meg.

(5) A (4) bekezdésben nem említett esetben az egyéni vállalkozó a változás bejelentésével egyidejûleg az egyéni vállalkozó átalányadózására vonatkozó rendelkezések alkalmazását is bejelentheti, ha a bejelentés idõpontjában megfelel a személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglalt valamennyi feltételnek.

(6) Az egyéni vállalkozó az e törvény szerinti adóalanyisága megszûnésének adóévét követõ elsõ adóév elsõ napjára vonatkozóan - a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a nyilvántartásra vonatkozó rendelkezései megfelelõ alkalmazásával - részletes vagyonleltárt készít minden olyan eszközérõl, amelyet vállalkozói tevékenysége keretében fog használni.

(7) Az adóalanyként lezárt adóévben teljesített valamennyi, egyébként a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján költségnek minõsülõ kiadást (juttatást), valamint a tárgyi eszközöknek és nem anyagi javaknak az adóalanyként lezárt adóévre jutó értékcsökkenési leírását a személyi jövedelemadó szempontjából költségként elszámoltnak kell tekinteni.

(8) Az adóalanyiság idõszaka alatt megszerzett, elõállított nem anyagi jószág, tárgyi eszköz alapján a magánszemély csak annyiban jogosult az adóalanyiság megszûnése után költséget elszámolni, amennyiben rendelkezik az értékcsökkenési leírás alapjának meghatározásához szükséges, más által kibocsátott bizonylattal.

(9) Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni a megelõzõ idõszakból fennmaradt elhatárolt veszteség érvényesítésének idõtartama tekintetében. Az adóalanyként lezárt egyes adóévekben a megelõzõ idõszakból fennmaradt, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az adóévben a vállalkozói jövedelem megállapításánál érvényesíthetõ összes elhatárolt veszteségbõl 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.

(10) Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni az olyan adókedvezmény tekintetében, amelyet az adózó a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint meghatározott számú adóévben vehet igénybe.

18. § (1) A közkereseti társaság, a betéti társaság az üzleti évre vonatkozó beszámoló alapján, a beszámoló letétbe helyezésére elõírt határidõig megállapítja a (2) bekezdés szerinti összeget, ha az üzleti évben nyilatkozik arról, hogy a következõ adóévben az evával összefüggõ nyilvántartási kötelezettségeit nem a számvitelrõl szóló törvény rendelkezései szerint teljesíti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti összeg a beszámoló

a) mérlegében kimutatott eredménytartalék, saját elhatározásból lekötött tartalék, mérleg szerinti eredmény és - a jóváhagyott osztalék, részesedés alapján a taggal szemben fennálló - kötelezettség együttes összegébõl az a rész, amely meghaladja a mérlegben kimutatott, nem vagyoni betétként megszerzett immateriális javak és tárgyi eszközök (ide nem értve az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékhelyesbítését) együttes könyv szerinti értékét;

b) egyszerûsített mérlegében kimutatott eredménytartalék, saját elhatározásból lekötött tartalék, mérleg szerinti eredmény, tartalék és - a jóváhagyott osztalék, részesedés alapján tagjával szemben fennálló - kötelezettség együttes összegébõl az a rész, amely meghaladja az egyszerûsített mérlegben kimutatott, nem vagyoni betétként megszerzett immateriális javak és tárgyi eszközök együttes könyv szerinti értékét.

(3) A (2) bekezdés szerinti összeg után a közkereseti társaság, a betéti társaság adót (az osztalék utáni adót kiváltó adó) fizet. Az osztalék utáni adót kiváltó adó a (2) bekezdés szerinti összeg 20 százaléka, amelyet az adózó az üzleti évre vonatkozó társaságiadó-bevallásában elkülönítetten bevall, és három egyenlõ részletben, az üzleti évre és az üzleti évet követõ két adóévre - de legkésõbb az e törvény szerinti adóalanyiságának utolsó adóévére - vonatkozó társaságiadó-bevallás, illetve eva-bevallás benyújtásával egyidejûleg megfizet.

(4) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany az adóévre nem alkalmazza a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjérõl szóló törvénynek az osztalékból származó jövedelemre, a vállalkozásból kivont jövedelemre és a cégautó adóra vonatkozó rendelkezéseit. A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany által a tagja részére tagi jogviszonyára tekintettel juttatott bevételt (ide nem értve a tag személyes közremûködésének és a tag által teljesített mellékszolgáltatásnak a díját) a tag jövedelmének meghatározásakor nem kell figyelembe venni.

(5) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany - a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérõen - a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjérõl szóló törvénynek az osztalékból származó jövedelemre vagy a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza, ha adóalanyisága idõszaka alatt az adóalanyisága elsõ üzleti évének nyitó adatai között kimutatott saját tõke terhére jóváhagyott osztalék, részesedés, jegyzett tõke leszállítás, tagi jogviszony megszûnésére tekintettel - ide értve e jogcímeken kötelezettségként kimutatott összegeket is - juttat bevételt tagja részére. Az említett forrásokat és a források változását az adózó elkülönítetten tartja nyilván. E nyilvántartásban az adóalany az adóalanyiság idõszaka alatt keletkezett mérleg szerinti veszteséget az adóalanyiság idõszaka alatt keletkezett eredménytartalék terhére, ha az erre már nem nyújt fedezetet, akkor a korábban keletkezett eredménytartalék terhére számolja el.

(6) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alól kikerülõ jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany mérlegében kimutatott, tagi jogviszony megszûnésére tekintettel fennálló kötelezettség alapján a volt tagnak (örökösének, jogutódjának) fizetett összegre a személyi jövedelemadóról szóló törvény vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

(7) Ha a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalanyisága az adóévet követõ üzleti évtõl nem áll fenn, az adóév utolsó napján vele tagi jogviszonyban álló magánszemélynél az osztalékból származó jövedelem, a vállalkozásból kivont jövedelem, valamint az árfolyamnyereségbõl származó jövedelem meghatározásakor a (8) bekezdés szerint meghatározott összegbõl a magánszemélyre részesedése alapján arányosan jutó részt a magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba befektetett összegnek kell tekinteni.

(8) A (7) bekezdés alkalmazásakor a magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba befektetett összegnek kell tekinteni:

a) az adóalanyiság idõszaka alatt keletkezett eredménytartalékot és mérleg szerinti eredményt, ha az adóalanyiság idõszaka alatt az evával összefüggõ nyilvántartási kötelezettségeit a számvitelrõl szóló törvény elõírásai szerint teljesítette;

b) az adóalanyiság utolsó adóévét követõ üzleti év nyitó mérlegében kimutatott saját tõkét - levonva belõle a nyitó mérlegben kimutatott értékelési tartalékot és a (2) bekezdés szerint az osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentõ tételként elszámolt értéket -, ha az adóalanyiság idõszaka alatt az evával összefüggõ nyilvántartási kötelezettségeit nem a számvitelrõl szóló törvény elõírásai szerint teljesítette.

19. § (1) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvénynek az átalakulásra irányadó rendelkezéseit alkalmazza, ha az adóévben bejelenti, hogy a következõ adóévben adókötelezettségeit e törvény rendelkezései szerint teljesíti.

(2) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a bejelentés adóévére vonatkozó társaságiadó-bevallásában adóelõleget nem vall be és a bejelentést követõ adóévre társaságiadó-elõleget nem fizet, ha azonban az adóévre vonatkozó bejelentését jogszerûen nem tehette volna meg, nem mentesül az adóelõleg-fizetés elmulasztásának jogkövetkezményei alól.

(3) Az adóalanyiság idõszaka alatt megszerzett immateriális jószág, tárgyi eszköz alapján az adózó az adóalanyiság megszûnése után a társasági adó alapjánál az értékcsökkenési leírást a más által kibocsátott bizonylaton feltüntetett bekerülési értékre vetítve állapítja meg, azzal, hogy az adóalanyiság idõtartamára azt elszámoltnak kell tekinteni.

(4) Az adóalanyként lezárt adóévben teljesített valamennyi, egyébként a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény alapján költségnek minõsülõ kiadást (juttatást), valamint az immateriális jószágoknak és a tárgyi eszközöknek az adóalanyként lezárt adóévre jutó értékcsökkenési leírását, valamint az adóalanyiság megszûnésekor a nyitó mérlegben kimutatott bekerülési értéknek az adóalanyiság keletkezését megelõzõ adóév (üzleti év) beszámolójában kimutatott bekerülési értéket meghaladó részét a társasági adó szempontjából költségként, ráfordításként elszámoltnak kell tekinteni.

(5) Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni a megelõzõ idõszakból fennmaradt elhatárolt veszteség érvényesítésének idõtartama tekintetében. Az adóalanyként lezárt egyes adóévekben a megelõzõ idõszakból fennmaradt, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint az adóévben az adóalap megállapításánál érvényesíthetõ összes elhatárolt veszteségbõl 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.

(6) Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni az olyan adókedvezmény tekintetében, amelyet az adózó a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezései szerint meghatározott számú adóévben vehet igénybe.

(7) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság az e törvény szerinti adóalanyisága megszûnését követõ adóévre vonatkozó bevallása alapján fizet elõször társaságiadó-elõleget.

(8) Az e törvény szerinti adóalanyiság megszûnésének adóévét követõ elsõ adóévben a társaságiadó-alap megállapításakor az adózás elõtti eredményt

a) növeli az adóalanyiság idõszaka alatt a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság nyitó mérlegében, más adóalanynál az adóalanyiság megszûnésének adóévérõl készített beszámoló mérlegében kimutatott vásárolt készlet értékébõl a kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értéke, valamint a saját termelésû készlet értéke;

b) növeli az adóalanyiság idõszaka alatt a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság nyitó mérlegében, más adóalanynál az adóalanyiság megszûnésének adóévérõl készített beszámoló mérlegében kimutatott, a várható kötelezettségekre és a jövõbeni költségekre képzett céltartaléknak az adóalanyiság keletkezését megelõzõ adóév (üzleti év) beszámolójában kimutatott értéket meghaladó része;

c) csökkenti az adóalanyiság idõszaka alatt a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetében az az adóévi árbevétel, bevétel, amelyet az e törvény szerinti adóalanyiság idõszakában megszerzett bevételként számolt el.

20. § (1) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az árbevétel, a bevétel magában foglalja a termékértékesítést, a szolgáltatásnyújtást terhelõ általános forgalmi adó összegét is.

(2) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany az üzleti év beszámolójának eredménykimutatásában - a társasági adó helyett - a fizetendõ eva összegét szerepelteti adófizetési kötelezettségként.

(3) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany az adóalanyiság elvesztésének napjával, mint mérlegfordulónappal köteles - a számvitelrõl szóló törvény szerinti - beszámolót készíteni és azt a mérlegfordulónapot követõ 150 napon belül letétbe helyezni. Ez esetben a naptári év elsõ napjától az adóalanyiság megszûnésének napjáig terjedõ idõszak a számvitelrõl szóló törvény alkalmazásában egy üzleti évnek minõsül.

(4) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság felszámolása, végelszámolása esetén a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti, a felszámolás, a végelszámolás kezdõ idõpontját megelõzõ nappal készítendõ záróleltárt és zárómérleget a számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény 2/A. §-ának (4) bekezdése elõírásának figyelembe vételével készíti el azzal, hogy azt könyvvizsgálóval nem kell ellenõriztetni.

VI. Fejezet

21. § E törvény alkalmazásában:

a) a vállalkozói igazolvánnyal (ideértve az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatályba lépését megelõzõen kiadott magánkereskedõi és iparigazolványt, mûködési engedélyt is) rendelkezõ magánszemély,

b) a közjegyzõ,

c) az önálló bírósági végrehajtó,

d) az egyéni szabadalmi ügyvivõ,

e) az ügyvéd (kivéve, amennyiben az ügyvédi tevékenységet ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja),

f) a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkezõ magánszemély,

g) a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkezõ magánszemély;

2. kapott elõleg: az adóalany által a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás teljesítését megelõzõen megszerzett, az ellenértékbe beszámítható, általános forgalmi adót is tartalmazó pénzösszeg.

22. § (1) A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalanyra a gazdasági társaságokra vonatkozóan más jogszabályban meghatározott, a számvitelrõl szóló törvény szerinti beszámolóval, mérleggel, vagyonnal, saját tõkével, eredménnyel, valamint az osztalékkal kapcsolatos elõírások nem vonatkoznak.

(2) Az adóalany nem határozhatja el átalakulását, egyesülését és szétválását, valamint jegyzett tõkéjének a jegyzett tõkén felüli saját tõke terhére történõ felemelését.

(3) Az adóhatóság az adózó részére kiállított, az adóalanyiság adóévére vonatkozó jövedelemigazoláson azt a tényt tünteti fel, hogy az adózó az eva alanya volt.

(4) Az adóhatóság az adózás rendjérõl szóló törvény elõírásai szerinti becsléssel állapítja meg az adóalapot, ha az adózó az adómegállapítási idõszakra vonatkozó bejelentését jogszerûen nem tehette volna meg. A becslés során elõzetesen felszámított általános forgalmi adót nem lehet megállapítani.

(5) Az e törvény szerinti adóalanyiság a 2003. és a 2004. évre való választása szempontjából egyéni vállalkozónak kell tekinteni mindazokat, akik az adott tevékenységükkel összefüggõ adókötelezettségüknek 2001-ben vagy 2002-ben a személyi jövedelemadóról szóló törvény egyéni vállalkozókra vonatkozó rendelkezései szerint tettek eleget.

23. § (1) E törvény - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével - 2003. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit elsõ ízben a 2003. január 1-jével kezdõdõ adóévre kell alkalmazni.

(2) A 10. § a kihirdetés napján lép hatályba.

(3) A 16. § (1) bekezdése szerinti, az elõzetesen felszámított általános forgalmi adó megosztására vonatkozó kötelezettséget a 2002. szeptember 30-át követõen beszerzett tárgyi eszköz esetében kell elsõ ízben alkalmazni.

24. § (1) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg az Áfa-törvény 2. §-a a következõ mondattal egészül ki:

"E törvény rendelkezéseit az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti adóalanyokra kizárólag akkor kell alkalmazni, ha azt az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény kifejezetten elõírja."

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelõdjét is -, valamint az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított;"

25. § E törvény hatályba lépésével egyidejûleg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 5. számú melléklete a következõ 12. ponttal egészül ki:

"12. az a jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely az adóévben az egyszerûsített vállalkozói adó alanyának minõsül."

26. § E törvény hatályba lépésével egyidejûleg a számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény a következõ 2/A. §-sal egészül ki:

"2/A. § (1) E törvény hatálya nem terjed ki arra a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra (közkereseti társaság, betéti társaság), amely az üzleti évben (az adóévben) nyilvántartásait az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény elõírásai szerint vezeti.

(2) Az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvényben elõírt feltételeknek meg nem felelõ, (1) bekezdés szerinti jogi személyiség nélküli gazdasági társaság attól a naptól köteles e törvény elõírásait alkalmazni, amely naptól nem tartozik az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá.

(3) Az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól e törvény hatálya alá átkerült (visszakerült), (1) bekezdés szerinti jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra a jogelõd nélkül alapított vállalkozókra vonatkozó elõírásokat kell megfelelõen alkalmazni.

(4) Az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól e törvény hatálya alá átkerült (visszakerült), (1) bekezdés szerinti jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak - tételes leltározással alátámasztott - leltár alapján nyitó mérleget kell készítenie. A nyitó mérlegbe az eszközöket piaci értéken, a kötelezettségeket a ténylegesen fizetendõ, a céltartalékokat a számított, a törvény elõírásainak megfelelõ összegben, a saját tõkét az eszközök és a kötelezettségek (ideértve a céltartalékokat is) különbözetének összegében kell figyelembe venni. A nyitó mérlegbe felvett eszközök és források értékének valódiságát könyvvizsgálóval kell ellenõriztetni.

(5) A törvény hatálya alá tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság beszámolójának kiegészítõ mellékletében - az (1)-(4) bekezdés elõírásaival összefüggésben - utalni kell arra, ha számviteli (nyilvántartási) kötelezettségei tekintetében a vállalkozó az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá a következõ üzleti évtõl átjelentkezett, vagy ha e törvény hatálya alá - az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól - átkerülve (visszatérve) elõször készít beszámolót."

27. § E törvény hatályba lépésével egyidejûleg a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény a 39. §-át követõen a következõ alcímmel, továbbá a 39/A. §-t követõen a következõ 39/B. §-sal egészül ki:

"39/B. § (1) Az egyszerûsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó vállalkozó az adó alapját - a 39. § (1) bekezdésében, vagy a 39/A. §-ban foglalt elõírásoktól eltérõen - az egyszerûsített vállalkozói adó alapjának 50 %-ában is megállapíthatja.

(2) Az adó alapjának az (1) bekezdés szerinti megállapítása adóévre választható, az errõl szóló bejelentést a 39/A. § (5) bekezdése szerint kell megtenni.

(3) Ha a vállalkozó az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól kikerül, akkor az adó alapját az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti adóévére az (1) bekezdés szerint, a naptári év hátralévõ részére a 39. § (1) bekezdése, vagy a 39/A. § elõírásai szerint kell megállapítani, utóbbi esetén feltéve, hogy a 39/A. §-ban foglalt feltételek egyébként fennállnak.

(4) Ha a vállalkozó az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól kikerül, akkor

a) köteles azt 15 napon belül bejelenteni az önkormányzati adóhatóságnak, s ezzel egyidejûleg a naptári év hátralévõ részére bejelentést tenni a várható adó összegérõl. A bejelentett várható adó összege alapján az adóhatóság megállapítja az adóelõleg összegét.

b) az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti adóévérõl szóló bevallást az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvényben meghatározott idõpontig köteles benyújtani, s ezzel egyidejûleg az adóévre már megfizetett elõleg és a tényleges fizetendõ adó összegének különbözetét megfizeti, illetve igényelheti vissza."

28. §  (1) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) a következõ 29/A. §-sal egészül ki:

"29/A. § (1) Az egyszerûsített vállalkozói adó (a továbbiakban: eva) szabályai szerint adózó biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott járulékokat - a 29. §-ban meghatározott járulékalaptól eltérõen - a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér után fizeti meg.

(2) Az (1) bekezdés alapján járulékot fizetõ egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének megállapításánál értelemszerûen alkalmazni kell a 29. § (4) és (5) bekezdésének rendelkezéseit.

(3) Az egyszerûsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó a magasabb összegû társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében egyoldalú nyilatkozattal vállalhatja, hogy a 19. § (1)-(3) bekezdés szerinti járulékokat az (1) bekezdésben meghatározott járulékalapnál (minimálbérnél) magasabb járulékalap után fizeti meg. A nyilatkozat az adóévre szól, melyet elsõ ízben az adóévet megelõzõ év december 20-áig, azt követõen az eva bevallásával egyidejûleg kell az állami adóhatósághoz benyújtani. A nyilatkozat az Art. szerinti végrehajtható okiratnak minõsül.

(4) A Tbj. 29. §-ának (6) bekezdésében említett, az egyszerûsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó a 19. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott járulékokat - a 29. §-ban meghatározott járulékalaptól eltérõen - az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvényben (a továbbiakban: Eva. tv.) meghatározott adóalap 4 százaléka után fizeti meg."

(2) A Tbj. 30. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az egyszerûsített vállalkozói adózást választó egyéni vállalkozó járulékbevallási és megfizetési kötelezettségének - figyelemmel az Art. elõírásaira is - az Eva. tv-ben az eva (eva elõleg) megfizetésére és bevallására meghatározott idõpontban tesz eleget. Az egyszerûsített vállalkozói adózást választó egyéni vállalkozó a 29/A. § (3) bekezdésében meghatározott járulékalap után a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulékot négy egyenlõ részletben fizeti meg."

(3) A Tbj. 37. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

"(2) Az egyszerûsített vállalkozói adózást választó kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a baleseti járulékot - az (1) bekezdésben meghatározott járulékalaptól eltérõen - az Eva. tv.-ben meghatározott adóalap 10 százaléka után fizeti meg."

29. § E törvény hatályba lépésével egyidejûleg az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A tételes egészségügyi hozzájárulás az Szja szerinti egyéni vállalkozót és az egyszerûsített vállalkozói adózást választó egyéni vállalkozót akkor terheli, ha nem áll a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott jogviszonyban."

Az adóalany - a 4. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen - nyilvántartási kötelezettségei teljesítése során e Melléklet rendelkezéseinek figyelembe vételével jár el.

1. Bizonylat az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat, amely megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. Az adózó által kibocsátott számla, egyszerûsített számla, számlát helyettesítõ okmány, nyugta adattartalmát az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint, a bizonylatok adóigazgatási azonosításra való alkalmasságáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról rendelkezõ külön jogszabály figyelembe vételével határozza meg.

2. A bizonylatok alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóalany képviseletére jogosult személy vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított személy (ide értve a Polgári Törvénykönyv szerint vélelmezett képviseletet is) az adóalany azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával igazolja.

3. A bizonylaton az adat csak a kiállító által és kizárólag akkor módosítható, ha a módosítás a bizonylat valamennyi példányán hitelt érdemlõ módon keresztülvezetésre kerül.

4. A számlának, egyszerûsített számlának, számlát helyettesítõ okmánynak nem minõsülõ bizonylat legalább a következõ adatokat tartalmazza:

a)  megnevezés;

b) sorszám vagy más azonosító;

c) az adóalany neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint adószáma;

d) a kiállító neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint - ha rendelkezik ilyennel - adóazonosító jele, adószáma, ha a kiállító nem azonos az adózóval;

e) a kiállítás idõpontja;

f) a gazdasági esemény leírása, megjelölése (így különösen a bevétel összege, megszerzésének jogcíme);

g) a nyilvántartásban való rögzítés idõpontja;

h) több gazdasági eseményt összesítõ bizonylat esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az idõszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;

i) minden olyan adat, amely az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenõrzéséhez szükséges.

5. Bizonylatként a minõsített elektronikus aláírással és idõbélyegzõvel ellátott elektronikus dokumentum, irat is alkalmazható, feltéve, hogy megfelel e törvény elõírásainak és a hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítvány érvényessége az adó megállapításához való jog elévüléséig ellenõrizhetõ.

1. Szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni a készpénz kezeléséhez kapcsolódó bizonylatot, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számlát, egyszerûsített számlát és nyugtát, továbbá minden olyan bizonylatot, amelyért az értékét meghaladó vagy a rajta feltüntetett értéknek megfelelõ ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat.

2. A szigorú számadási kötelezettség a bizonylatot kiállítót terheli. A szigorú számadás alá vont bizonylatról a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásukra jogosult személy köteles olyan nyilvántartást vezetni, amely biztosítja a bizonylattal történõ elszámolást.

1. Az adózó valamennyi, az eva alapjába tartozó bevételérõl nyilvántartást vezet, amely a következõ adatokat tartalmazza:

a) sorszám;

b) a bevétel megszerzésének idõpontja;

c) a bizonylat sorszáma vagy más azonosítója;

d) a gazdasági esemény rövid leírása (így különösen ellenérték, kamat, kötbér, kártérítés);

e) a bevétel összege.

2. Az adózó külön nyilvántartást vezet minden olyan adóról és járulékról, amellyel összefüggésben adómegállapítási, -bevallási, -fizetési vagy adatszolgáltatási kötelezettség terheli. E nyilvántartás adónként, járulékonként a következõ adatokat tartalmazza:

a) az adó, a járulék megnevezése;

b) az adó, az adóelõleg, a járulék esedékességének idõpontja;

c) az adó, az adóelõleg, a járulék alapja (szükség esetén az annak megállapításánál figyelembe vett csökkentõ tételek jogcímek szerint);

d) az adó, az adóelõleg, a járulék mértéke;

f) az adó, az adóelõleg, a járulék összegét csökkentõ tételek jogcímek szerint (ideértve az adóra, a járulékra tekintettel már befizetett adóelõleget is);

g) a fizetendõ adó, adóelõleg, járulék;

h) a megfizetés idõpontja;

i) a bevallás idõpontja.

3. Az adózó külön nyilvántartást vezet a szigorú számadású nyomtatványokról. E nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:

a) a nyomtatvány neve és számjele;

b) a beszerzés kelte;

c) a tömb sorszáma ("-tól - -ig");

d) a használatbavétel kelte;

e) a felhasználás kelte;

f) a kiselejtezés kelte.

Az egyszerûsített vállalkozói adó (eva) bevezetésével új adónemmel bõvül a magyar adórendszer. Az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) a Kormány programjának megfelelõen, széleskörû társadalmi érdekegyeztetést követõen tartalmazza az evára vonatkozó szabályokat. Az új adónem az általános forgalmi adóval együtt számítottan 15 millió forintot meg nem haladó éves bevételt elérõ egyéni vállalkozók és társas vállalkozások számára kínál választási lehetõséget annak érdekében, hogy nyilvántartási kötelezettségeik egyszerûsödjenek és egyben adóterhelésük is mérséklõdjön.

A Javaslat szerint az eva az adóalanyok bevételét terhelõ adó, amely a központi költségvetést illeti meg. Az adózó az evával összefüggõ adókötelezettségeinek teljesítése során elsõsorban a Javaslatban foglaltakat köteles alkalmazni, de - más adónemekhez hasonlóan - az adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezéseit is figyelembe kell vennie.

Az eva az egyéni vállalkozók esetében kiváltja a vállalkozói személyi jövedelemadót és a vállalkozói osztalékalap után fizetendõ személyi jövedelemadót (vagy a vállalkozói átalányadót), valamint a cégautó adót és az általános forgalmi adót. Társas vállalkozások esetében az eva megfizetésével az adózó a társasági adóval, az osztalék utáni személyi jövedelemadóval, a cégautó adóval, valamint az általános forgalmi adóval összefüggõ adókötelezettségei alól mentesül.

Az új szabályozás fontos jellemzõje, hogy a Javaslat tartalmazza az egyes kiváltott adónemekkel összefüggõ rendelkezéseket, valamint az új szabályozás révén érintett más törvényekre (például a számvitelrõl szóló törvényre és a helyi adókról szóló törvényre, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló törvényre) vonatkozó módosításokat is.

Az adóalanyok számára a helyi adókról szóló törvény is egyszerûsített adóalap-meghatározási módot kínál, így a meghirdetett célkitûzésekkel összhangban egyszerûsödik a helyi iparûzési adó alapjának kiszámítási módja is.

A Javaslat alapelvi jelleggel kimondja, hogy az eva egyes személyek vállalkozási tevékenységbõl származó bevételét terhelõ adó és az ebbõl származó költségvetési bevétel a központi költségvetést illeti meg. Az evával összefüggõ hatósági ügyben az állami adóhatóság jár el.

A Javaslat egyik központi jelentõségû része az adóalanyiság választásához elõírt feltételek meghatározása. A adóalanyiságnak három alapvetõ feltétele van: a Javaslatban meghatározott vállalkozási formában kell mûködni, meg kell felelni a Javaslatban meghatározott feltételeknek, valamint az adóalanyiság választását minden adóév elõtt be kell jelenteni az állami adóhatóságnak.

Az eva rendszerében a társas vállalkozások közül a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelõsségû társaság, a szövetkezet, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivõi iroda, a végrehajtói iroda és az erdõbirtokossági társulat válhat adóalannyá. Az egyéni vállalkozók a feltételeknek való megfelelés esetén szintén választhatják az evát. Az egyéni vállalkozó fogalmának meghatározása - amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti fogalmi meghatározásnak felel meg - a Javaslat Értelmezõ rendelkezései között található.

Az adóalanyiság feltételei között a folyamatos mûködésre, a választást kizáró tevékenységi körökre, a bevételi értékhatárra és a más vállalkozásokban való részesedésre vonatkozó elõírások találhatóak.

A választási feltételekhez szorosan kapcsolódva, tételesen határozza meg a Javaslat az adóalanyiság megszûnésének eseteit. Ez jellemzõen az adóalany saját döntésének következménye, egyes esetekben azonban szankció jellegû (számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztásakor).

A Javaslat számos ponton csökkenti az adóalanyok adózással összefüggõ kötelezettségeit, ezek közül egyik a nyilvántartási szabályok átalakítása. Az egyéni vállalkozók a Javaslat szabályainak megfelelõ bevételi nyilvántartást vezetnek. Ugyanígy járnak el azok a közkereseti és betéti társaságok (vagyis a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok), amelyek választásuk alapján a Javaslat szabályai szerint kívánják vezetni nyilvántartásaikat. E jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok számára azonban lehetõség kínálkozik arra is, hogy nyilvántartási kötelezettségeiknek a számvitelrõl szóló törvény kettõs könyvvitelre vonatkozó elõírásai szerint tegyenek eleget. Errõl szóló döntésüket azonban a késõbbiekben nem változtathatják meg.

A jogi személy adóalanyok minden esetben a számvitelrõl szóló törvény kettõs könyvvitelre vonatkozó szabályai szerint vezetik nyilvántartásaikat. Az egyszerûsített nyilvántartás azonban ebben az esetben is érvényesül, hiszen az adóalanyt - négy adónem helyett - egyetlen adónemmel összefüggésben terheli adózási szempontú adminisztráció, és lehetõség van a helyi iparûzési adó alapjának egyszerûsített megállapítására is.

Az eva rendszerében az adó alapját kizárólag az adóalany által megszerzett bevételek képezik. A Javaslat ehhez egyrészt részletesen meghatározza, mi tekintendõ bevételnek, másrészt növelõ és csökkentõ tételekkel korrigálja a bevételt.

A szabályozást az egyes bevétel-típusokra vonatkozóan a bevétel-megszerzés idõpontjának meghatározása teszi teljessé. E szabályok közül kiemelendõ, hogy mivel az adóalany olyan bizonylatot bocsáthat ki, amely mást az általános forgalmi adó levonására jogosít, indokolt - az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az adófizetési kötelezettség halasztására vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe véve - a bizonylat kibocsátását követõ 30. napon az azon feltüntetett összeget megszerzett bevételnek tekintetni, és így a rá jutó eva (eva-elõleg) megfizetését attól függetlenül elõírni, hogy a bevétel ténylegesen befolyt-e.

Az eva-alap megállapításának különös szabályai azt a célt szolgálják, hogy az adó alanya kétszeresen ne fizessen adót olyan bevétel után, amelyet a bejelentés adóévében a társasági adó alapjánál már figyelembe kellett venni, de ne is kerülhesse el az adófizetést olyan esetben, ha a bevétel az adóalanyiság elsõ adóévét megelõzõ adóévben a társasági adó alapjának még nem volt része.

Az adó mértéke - a meghirdetett elképzeléseknek megfelelõen - a Javaslat szerint egységesen 15 százalék.

A feltételeknek megfelelõ adózó az adóévet megelõzõ év decemberében, december 20-ig köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak az eva választását. Ezt követõen minden évben bejelentéssel kell megerõsíteni azt a szándékot, hogy a következõ adóévben is az eva hatálya alatt kíván maradni. Annak érdekében, hogy már a 2003. évben is lehetõség legyen az eva szerinti adózásra, a Javaslat alapján e rendelkezés már a kihirdetéssel hatályba lép.

Az evát adóévenként kell megállapítani, valamint bevallani. Az adóév általában naptári évnek felel meg, az adóalanyiság megszûnésekor pedig a naptári év elsõ napjától az adóalanyiság megszûnésének napjáig terjedõ idõszak tekintendõ adóévnek. Ha az adóalanyiság év közben szûnik meg, az adóalany adókötelezettségeinek az adóalanyiság megszûnését követõ 45 napon belül (a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó adózó esetében a beszámoló letétbe helyezésére elõírt 150 napon belül) köteles eleget tenni.

A bevallás határideje jellemzõen az adóévet követõ év február 15-e, míg a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében a beszámoló letétbe helyezésére elõírt határidõ.

Az adóalany az egyszeri nagy összegû adófizetési kötelezettség elkerülése érdekében az adóév elsõ három negyedévére negyedévenként (a negyedévet követõ hónap 12-éig) adóelõleget fizet. A fennmaradó összeget a bevallással egyidejûleg kell megfizetni, illetve "túlfizetés" esetén a különbözetet a bevallásban lehet visszaigényelni.

Az adóelõleg alapjának meghatározásánál a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó adóalanynál figyelembe kellett venni azt is, hogy a kapott elõleg alapján kiállított számlát helyettesítõ okmány az azt fizetõt feljogosíthatja az általános forgalmi adó visszaigénylésére, ezért legalább negyedévenként gondoskodni kell a kapott elõlegre jutó, az általános forgalmi adót (is) kiváltó eva megfizetésérõl.

A Javaslat szabályozza - az általános forgalmi adóról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban - az adóalany számla- és nyugtaadási kötelezettségét. A számlán többek között fel kell tüntetni az adott termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott adómértéket is, mivel az adóalany által kibocsátott számla feljogosíthatja a számlát befogadót az általános forgalmi adó levonására.

A Javaslat egyes más adókra, valamint számviteli kötelezettségekre vonatkozó fejezete az általános forgalmi adóval összefüggõ rendelkezésekkel kezdõdik. Az adóalany az általa kiállított bizonylattal mást az általános forgalmi adó levonására jogosíthat, de a rá áthárított általános forgalmi adót - mivel magának az általános forgalmi adóról szóló törvénynek nem alanya - nem igényelheti vissza, és késõbb sem alapíthat általános forgalmi adó-levonási jogot az eva-alanyiság idõszakára.

Az eva választása esetén az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a jogutódlással való megszûnésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Ez annyit jelent, hogy a megszûnéshez kapcsolódó adóbevallásban az adóalanynak a tulajdonában lévõ olyan termékek után, amelyekhez levonható elõzetesen felszámított általános forgalmi adó kapcsolódik, nem kell adót fizetnie.

Az általános szabály szerint az evát választó általános forgalmi adó alanyoknak a bejelentkezés évének utolsó bevallásában fizetendõ adóként kell bevallaniuk az egy évnél nem régebben beszerzett tárgyi eszközök levont adójának a beszerzéstõl az eva választásáig terjedõ idõszakra jutó áfán felüli részét.

Bár az evát választó adóalanynak általános forgalmi adókötelezettsége nincs, a 15 százalékos eva-átalány nem tartalmazza a termékimport után a vámhatóság által kivetett általános forgalmi adó összegét. Így - hasonlóan az egyszerû állampolgárokhoz, vagy például az alanyi adómentességben részesülõ általános forgalmi adó-alanyokhoz - az eva alanyának is meg kell fizetnie a hatósági határozattal rá kivetett általános forgalmi adó összegét.

Tekintettel arra, hogy az evát választó egyéni vállalkozók korábban a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint adóztak, a Javaslat rendelkezik az evára való áttérés, illetve a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá való visszatérés speciális szabályairól. A Javaslat kimondja továbbá, hogy abban az idõszakban, amikor az egyéni vállalkozó az eva szerint adózik, nem alkalmazza a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjérõl szóló törvénynek a vállalkozói jövedelem szerinti adózást vagy az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozóra, valamint a cégautó adóra vonatkozó rendelkezéseit. Az egyéni vállalkozó az õt kifizetõként, munkáltatóként terhelõ adókötelezettségeknek azonban továbbra is köteles eleget tenni.

A Javaslat szerint a bevételi nyilvántartást választó közkereseti társaságnak és betéti társaságnak az evába történõ átlépéskor rendeznie kell a korábban felhalmozott eredménytartalék további sorsát. Az említett társaságok az adóalanyiság idõszaka elõtt keletkezett vagyonnövekményüknek meghatározott - nem tárgyi eszközben, immateriális javakban megtestesülõ - része után 20 százalékos mértékû adót fizetnek. Az adót három év alatt, egyenlõ részletekben kell megfizetni. Ha a társaság kikerül a törvény hatálya alól, az ily módon leadózott, a magánszemélyre részesedése alapján arányosan jutó részt a magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba befektetett összegnek kell tekinteni.

A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó adóalanyok esetében az adóalanyiság idõszaka elõtt keletkezett eredménytartalék, jóváhagyott osztalék alapján csak akkor kell adót fizetni (a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek az osztalékból származó jövedelemre, a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezései szerint), amikor ténylegesen "kivonás" történik. Ezt a folyamatos, a számviteli szabályoknak megfelelõ vagyonnyilvántartás teszi lehetõvé.

A számviteli kötelezettségek tekintetében a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében különös szabályok érvényesülnek: egyrészt az árbevétel, a bevétel magában foglalja a termékértékesítést, a szolgáltatásnyújtást terhelõ általános forgalmi adó összegét is, másrészt az eredménykimutatásban - a társasági adó helyett - a fizetendõ eva összegét kell szerepeltetni adófizetési kötelezettségként. A Javaslat emellett rendelkezik az adóalanyiságának megszûnéséhez kapcsolódó beszámolókészítési kötelezettségrõl is.

A számviteli törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok esetében speciális rendelkezést található a felszámolási eljárással, végelszámolással kapcsolatosan.

A Javaslat az egységes jogalkalmazás érdekében megadja az egyéni vállalkozó, illetve a kapott elõleg fogalmak tartalmát.

Kiemelendõ, hogy a bevételi nyilvántartást választó közkereseti társaság és betét társaság adóalanyra a gazdasági társaságokra vonatkozóan más jogszabályban meghatározott (például a számvitelrõl szóló törvény szerinti beszámolóval, mérleggel, saját tõkével, valamint az osztalékkal kapcsolatos) elõírások nem vonatkoznak.

Az adóalanyiság idõszaka alatt nem határozható el átalakulás, egyesülés és szétválás, valamint nem születhet döntés a jegyzett tõkének a jegyzett tõkén felüli saját tõke terhére történõ felemelésérõl.

A Javaslat alapján a hatályba lépés idõpontja 2003. január 1-je, kivéve a bejelentésre vonatkozó szabályokat, amelyek már a kihirdetéstõl kezdve alkalmazhatóak. A Javaslat általános forgalmi adót érintõ egyik rendelkezését (a bejelentkezés évének utolsó bevallásában fizetendõ adóként kell bevallani az egy évnél nem régebben beszerzett tárgyi eszközök levont adójának a beszerzéstõl az eva választásáig terjedõ idõszakra jutó általános forgalmi adón felüli részét) a 2002. szeptember 30. után beszerzett tárgyi eszközökre kell elõször alkalmazni.

A Javaslat egyértelmûen rendelkezik az evát választó adóalanynak az általános forgalmi adóról szóló törvényhez való viszonyáról olyképpen, hogy az eva alanya csak akkor alkalmazza az általános forgalmi adóról szóló törvény elõírásait, ha arra kifejezett rendelkezés utal. Ez lényegében csak a számla- és nyugtaadási kötelezettség teljesítésében, a teljesítés idõpontjának megállapításában, és az általános forgalmi adó áthárításában nyilvánul meg.

A Javaslat az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításával biztosítja, hogy az eva alanya által adott szabályszerû áfás számla ugyanolyan, általános forgalmi adó-levonására jogosító bizonylat lehessen, mintha azt általános forgalmi adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany bocsátotta volna ki.

A társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény módosítása a "Társasági adóalanynak nem minõsülõ szervezetek" közé illeszti az eva szerint adózó vállalkozásokat.

Az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény elõírásaihoz kapcsolódóan módosítani szükséges a számvitelrõl szóló törvényt, tekintettel arra, hogy az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok nyilvántartási kötelezettségeiknek - választásuk szerint - az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény elõírásai szerint is eleget tehetnek. Ez esetben az érintett vállalkozásokat mentesíteni kell a számvitelrõl szóló törvény szerinti számviteli kötelezettségek teljesítése alól azon idõpontig, amíg nyilvántartási kötelezettségeiknek az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény elõírásai szerint tesznek eleget.

A Javaslat külön elõírást tartalmaz arra vonatkozóan, amikor az adóalany kikerül az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alól és átkerül (visszakerül) a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá. A számvitelrõl szóló törvény hatálya alá átkerülõ (visszakerülõ) vállalkozásnak tételes leltárral (és leltározással) alátámasztott, könyvvizsgálóval ellenõrzött nyitómérleget kell készítenie.

Ezen túlmenõen a Javaslat rendelkezést tartalmaz a piaci szereplõk tájékoztatása érdekében arra is, hogy a beszámoló kiegészítõ mellékletében az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti nyilvántartás választására, illetve az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti nyilvántartásról a számvitelrõl szóló törvény szerinti nyilvántartásra történõ késõbbi áttérésre (visszatérésre) külön utalni kell.

A Javaslat - az eva alanyai számára - a helyi adókról szóló törvény módosításával lehetõvé teszi az iparûzési adóalap egyszerûsítet megállapításának módját, annak érdekében, hogy számukra ne jelentsen többletadminisztrációt az iparûzési adó alapjának általános szabályok szerinti kiszámítása, a vonatkozó költségszámlák gyûjtése. Ennek megfelelõen az iparûzési adó alapja az érintett körben az eva alapjának 50 %-ában is meghatározható, amennyiben az adózó élni kíván ezzel a lehetõséggel. A Javaslat ezen jogintézménnyel kapcsolatban néhány eljárási rendelkezést is tartalmaz (az egyszerûsített adóalap-megállapítási módot be kell jelenteni az önkormányzati adóhatóságnak), illetve elõírja, hogy ha az adózó bármely okból kifolyólag kikerül az eva hatálya alól, akkor az adóév további részében vagy az általános szabályok szerint, vagy - amennyiben az arra vonatkozó feltételek fennállnak - szintén egyszerûsített módon, de más metodika alapján állapíthatja meg az iparûzési adó alapját.

A fõállású egyéni vállalkozó a hatályos szabályozás alapján a személyes munkavégzés címén elszámolt összeg, vagyis a vállalkozói kivét után köteles járulékfizetésre, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbérnek megfelelõ összeg a járulékfizetés alapja.

A Javaslat az evát választó egyéni vállalkozók esetében is a minimálbérnek, mint a járulékfizetés kötelezõ minimumának megtartását javasolja azzal, hogy az eva választásával egyidejûleg a vállalkozó nyilatkozhat arról, hogy a minimálbérnél magasabb összegû járulékot fizet. A nyilatkozatban foglalt emelt összegû kötelezettség az adóévre szól.

A többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó, illetve a kiegészítõ tevékenységet végzõ (nyugdíjas) vállalkozó esetében a járulékfizetésnek nincs kötelezõ minimuma. Tekintettel arra, hogy esetükben a hatályos szabályozás szerint a tényleges járulékalapot képezõ jövedelem, vállalkozói kivét a járulékfizetés alapja és az eva ezt kiváltja, a többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó a Javaslat szerint az eva alap 4%-a, a kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az eva alap 10%-a után lenne köteles járulékfizetésre.

Az új szabályozás miatt szükséges az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség rendezése is. A Javaslat szerint a tételes egészségügyi hozzájárulási kötelezettség ugyanolyan feltételekkel terheli az evát választó egyéni vállalkozókat, mint egyébként a személyi jövedelemadó rendszerében adózókat.

A Javaslat melléklete a nyilvántartási kötelezettség teljesítésének részletes szabályait tartalmazza. Itt szerepel a bizonylatok formai és tartalmi követelményeinek összefoglalása, a szigorú számadási kötelezettség teljesítésének szabályai, valamint a vezetendõ egyes nyilvántartások és az azokhoz kapcsolódó tartalmi elemek felsorolása.